Tolnai Népújság, 1993. február (4. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-22 / 44. szám
1993. február 22. KÖRNYEZETBARÁT KÉPÚJSÁG 9 Reform táplálkozás, természetgyógyászat Bio - Fontana Csurgó Sándor munkássága (Folytatás az 1. oldalról.) ■— Kezdem ott, hogy számtalan kiváló teljesítményű sportolónk vegetáriánus. Egy amerikai kutatókból álló csoport vizsgálatot végzett Kínában, a nehéz fizikai munkát végző riksakulikkal. Ők sok rizst és növényi eredetű táplálékot esznek. A kísérlet során, amikor húst kaptak, eleinte valamit javult a teherbírásuk, rövid idő múlva viszont eredeti fizikai teljesítőképességük alatt voltak. — Ha szervezetünknek valóban nincs szüksége húsra, miért akad a reformtáplálkozásnak ilyen kevés orvoshíve? — Szerencsére egyre több akad. Akik ellenzik, azok egy része is azért, mert tudják, hogy az emberek nem megfelelően állítják össze étrendjüket, ami vashiányt eredményezhet. A távol-keleti országokban már rég rájöttek, hogy káros a túl sok evés - miután a szervezet nem használja fel a táplálékot, a mérgező anyagok lerakódnak. Ez az évek számának előrehaladásával nő. Régi keleti bölcs mondás: „Negyven év után egyél kevesebbe^ mozogj többet!" — Érdeklődését - az általános természetgyógyászat iránt nemcsak laikusként próbálja az önhöz fordulók gyógyítására használni, hanem jogosítványt is szerzett ehhez a tevékenységhez. — Nem tartom magam természetgyógyásznak. A természetes életmód tanácsadójának vallom magam. Elvégeztem - ötvened magammal az országban - egy olyan tanfolyamot, ahol az általam tapasztaltakhoz hozzátanulhattam sok mindent. — Mióta hasznosítja a megszerzett ismereteket? — A Bio-Fontana labor, a tamási gyógyszertári központ segítségével, 6 évvel ezelőtt jött létre. Engedélyünk van kenőcsök, krémek, balzsamok, gyógyolajok, elixirek, gyógy- teák, kb. 30 féle termék előállítására és forgalmazására. A Bio-Fontana szakbolt és a szekszárdi Elixir szakbolt ezeket árusítja, és nagy örömömre szolgál, hogy az ország egyre több részéről keresik termékeinket. — Legközelebbi tervei? — Szeretném azt elérni, hogy Tamási legyen egy központja a természetgyógyászatnak. Remélem ehhez a tervemhez találok fiatal, lelkes munkatársakat, akik nyelvtudással, számítógépismerettel, üzleti érzékkel rendelkeznek. Mi is reméljük, hogy megvalósulnak elképzelései, és Csurgó Sándor, aki eszperan- tista, biokertész és életreformer egyszemélyben, még sokat tehet - értünk. Sas Erzsébet Épített környezetünk Szekszárd, Felsőváros Talán a legfontosabb szemléleti változást ma az a felismerés jelenti, hogy - szemben az elmúlt időszak politikájával, amelyik a településben csak termelő erőket és ellátandó népességet látott - minden település egyedi, megismételhetetlen személyiség, amelyiknek joga van saját identitásához és sorsának alakításához. E felismeréshez azonban arra is szükség van, hogy tudatossá váljon bennünk mindaz az érték, ami körülvesz. Szekszárd legrégebbi városrésze a Felsőváros - vagy ahogyan becézik: a Bar- tina - tipikus példája annak, hogy milyen nehéz is ezeket az értékeket észrevenni. Mert aki benne élte le az életét, annak a számára nem is válik tudatossá és ha mégis, legfeljebb csak azt látja benne, amit megszokott és amibe belefásult. Aligha fog egy szép napon rácsodálkozni arra, hogy egy elvarázsolt világban él, az ország egyik csodálatos völgyében, ahol a két, hosszú hajladozó utca úgy halad egymással szemben, mint két gyönyörű történet, mint két szerelmes, hogy aztán a Kápolna téren összetalálkozzanak. Ki gondolna arra, hogy ez utóbbi költői ellenpontja a Béla térnek: az egyik a természet gyújtópontja, ahonnan meredek utak indulnak a környező hegyekbe, a másik pedig a város történelmi központja, amelyik egykoron - mint váralji települést - létrehozta. És kiben válik tudatossá, hogy a települési tájak milyen drámaian gazdag eseménysorai fűződnek egymásra a Babits utcától a Mérey utcán át a Kálvin térig, és a Bethlen utcán át a Bocskai útig? Mint egy régi kaláris, aminek agyagos gyöngyeit réghalt elődök fűzték egymásra. Ki áll meg ma a Babits utca kaptatóján a kis háromszög alakú téren, hogy eszébe jusson: ez itt a mediterrán világ géniuszainak üzenete? És alighogy kiér a Mérey utcára, visszatekinthet a völgyre, ahol egykor római katonák mutattak be áldozatot, ahol őseink alkonyi ködben temették halottaikat, majd Szent László indult vadászni és ahol a völgyi fák és bokrok fölött egymásba omló piros háztetők toszkán derűvel oldják fel az emlékezést? És vajon ki gondol arra, hogy a Kálvin téren - amit az ősök jó érzékkel nem utcának neveztek el - egy- szercsak az alföld protestáns géniuszai tartanak találkozót, hogy egy rövid ideig mezővárosi idillel lepjenek meg. És micsoda ellenpont ezután az enyhe talapzatra emelt pincesorok festői látványa a Bálint közzel szemben és a Bethlen utca elején! Ennél drámaibb és harmonikusabb zenei tételeket aligha lehetne egymás mellé helyezni. De ki veszi Tolna megye vizei (3.) A Völgységi-patak mindezt észre már? Vagy talán mégis? Talán akad még, aki a Kápolna térről visszafele sétálva a Remete utcán észreveszi és élvezi a mezővárosi hangulatot? Vagy aki megáll a Remete és a Bartina utca csuklópontján, hogy gyönyörködjön a háttér dombjaiban és az utcák enyhe hajlatain, amit mintha nem is emberi kéz, hanem a természet rajzolt volna fel? Talán van még, akiben tudatosodik a Bartina utca lassú városiasodása, amint közeledünk a Béla térhez? Mintha ez az oldal is ellenpontja lenne a másiknak: ez itt a lágyságában is férfiasabb, a keményebb, talán kicsit egyhangúbb szólam, míg a másik drámaibb, folyton változó, nőiesen szeszélyes és minden részletében bájos dallamvonal. Talán nem csak az ide látogató idegen fedezi föl a néhol szegényesnek, omladozónak látszó porták mögött a pannon táj ihletett szépségű települési világát, ahol hiába porladnak az elemek, az egész mindent túlél, mert a hely géniuszai éltetik. Van valami, ami a máló anyagot és vakolatot erősebbé, idő- tállóbbá teszi itt, mintha ércből öntötték volna. A természettel való belső harmónia legyőzi a köveket, a gyenge diadalmaskodik az erős fölött. Ez a Bartina lelke és titka, amit mégiscsak észre kell vennünk. Újra és újra át kell élnünk, mert ez a mienk és mert a hely géniuszainak, teremtő és őrző angyalainak üzenete ez, amire hallgatnunk kell. És ha hallgatunk, talán nem is tesszük tönkre. Mert a kísértés, az érzéketlen, brutális beavatkozás régóta fenyeget: csak át kell nézni a Mérey utca fölé, hogy lássuk. Ne engedjünk semmit, ami a hely szellemét sértené! Minden mozdulat, minden új fal, tető, ablak, kerítés, kapu csak e szellemben foganhat! Ne engedjetek be idegen szellemeket! Tudatosítsátok, hogy milyen csodálatos helyen éltek! Óvjátok a Bartina géniuszait, mert akkor ti is áldottak lesztek. Ezt üzeni az, akit megszólítottak a hely angyalai és azóta úgy tér ide vissza, mint az ifjúságába. Meggyesi Tamás Fotó: Gottvald Védett növények Téltemető (Eranthis hiemalis) Jellegzetes mediterrán növény, amely hazánkban csak meghonosodott, mert a XVII. századtól szívesen ültették kastélyok parkjaiban ezt az igen érdekes és szép virágot. Parkokból kivadult és mára teljes jogú tagja a magyar flórának. Egyik legkorábban nyíló kora tavaszi növényünk, virágzása február végétől március közepéig tart. Alacsony termetű (5-10 cm) gumós növény. Szára egyvirágú és sárga színű, amelyet három szeldelt, örvösen álló, világoszöld murva levél vesz körül. Tőlevelei a virág elnyílása után fejlődnek ki és szintén ujjasán szeldeltek. Sárga virágai hamar kizöldülnek és termésérlelés után a növény leveleivel együtt április végére már nyomtalanul el is tűnik. A gumó nyugalmi állapotba kerül, és várja a következő tavaszt. A megyében egyetlen előfordulása ismert, egy Döb- rököz közelében levő erdőben, de házikertekben sokfelé található, Szekszárd on is. Védett növény, eszmei értéke 1 000 Ft. Veszélyeztetettsége abban áll, hogy védettségét figyelmen kívül hagyva kiássák a gumóját, és kertjeik kora tavaszi díszévé teszik a növényt. Tóth István Zsolt Fotó: Farkas Sándor Kék kör Megyénkben egyre több környezetvédelmi csoport létrejöttéről hallani. Üdvözöljük a nemrég alakult dombóvári Kék kört! Tolna megyei vizei között nagyságában és jelentőségében a kisebbek közé tartozik a Völgységi-patak, vagy közismertebb nevén a Határárok. Valóban határárok, mert Baranya és Tolna megye határán folyik, de sok községet is elválaszt egymástól. A Keleti-Mecsek és a Völgység vizeit gyűjti össze és hozza a Sióba, vízgyűjtője óriási, a Zengő alatt kezdődik, s Szekszárd határáig tart. Nagyobb esőzésekkor vízhozama a 60-80 köbmétert is eléri másodpercenként. Vékény, Szászvár, Máza, Cikó, Bonyhád, Zomba, Ka- kasd határában beágyazódott medrében, korunkban sajnos már csak ritkaságszámba menő jó minőségű vize szinte hasznosítás nélkül jut befogadójába, a Sióba. Égykor a Szászvár határában kivezetett Völgységi Malomárok, ami vele párhuzamosan a baloldali völgyoldaj,- ban vezetett, számos vízimalmot látott el energiával, a nyilvántartások szerint közel ötvenet. Sajnos, ezekből napjainkra egy sem maradt, pedig érdekes ipartörténeti emlékként érdemes lett volna néhányat megőrizni. Ezek a malmok a környék gabonájának őrlésén kívül a kártolást, sőt a paprika őrlését is végezték. A Völgységi-patak első rendezéséről 1904-ből tudunk, akkor mintegy 36 km hosszon ásták ki, ahol szükséges volt a medrét; zsilipeket építettek, sőt a Malomárkot Paradicsompusztánál érdekes megoldással átbújtatták medre alatt, hogy aztán Kakasdnál jobb partján follyék vissza. Ez a régi bújtató - ha megrongálódva is - még ma is működik, dicsérve elődeink építőmesteri tudását. Alsó 2 kilométeres szakasza ma töltésezett, így a medrével szomszédos területek biztonságosan művelhetők, illetve lecsapolhatok. A rendezésnek - és az alagcsövezésnek - köszönhetően vált lehetővé a szekszárdi malomtai terület termőképességének jelentős növelése. A hatvanas években Zomba-Bonyhád határában nagyszabású terv készült a Völgységi-árok vizeinek tógazdaságban való hasznosítására, de ez - mint annyi más elképzelés - csak terv maradt, s a jó minőségű víz továbbra is hasznosítatlanul folyik el. Bucsányi György Fotó: Pusztai T. '♦»wN Táj- es ^ Thf lélekmentő publikációk
