Tolnai Népújság, 1993. február (4. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-22 / 44. szám
1993. február 22. SZEKSZÁRDÉS KÖRNYÉKE KÉPÚJSÁG 5 „Magyar táj, magyar ecsettel" Verselő gézások Kérdésstaféta Te kormányzol, önkormányzat! Ötödik alkalommal rendezte a bátaszéki II. Géza Gimnázium azt a szavalóversenyt, amelyben a megye gimnáziumaiban tanuló, verseket előadni is szerető diákjainak kínált pódiumot. Ezúttal „Magyar táj, magyar ecsettel" volt az adott téma. Ehhez kínált gondolatot - a versenyzők által válogatott jegyzék szerint - Aprily Lajos, Babits Mihály, Baranyi Ferenc, Balassi Bálint, Bede Anna, Édes Gergely, Füst Milán, Garay Gábor, Illyés Gyula, József Attila, Jobbágy Károly, Juhász Gyula, Kosztolányi Dezső, Petőfi Sándor, Radnóti Miklós, Rónai György, Simon István, Szabó Lőrinc, Tóth Árpád, Vajda János, Veres Péter. Árról tettek bizonyságot Bá- taszék, Bonyhád, Gyönk, Dombóvár, Szekszárd gimnazistái, hogy a múlt században vagy mostani századunk évtizedeiben született gondolatok is üzennek a mának - ezúttal diákhangokon. Kiss Ámold, Németh Zsanett, Jánosi Krisztina, Csóka Anita, Tóth Ágnes, Nyúl Zsuzsa, Auguszt Adrienn, Pál Eliza, Balogh Borbála, Balogh Zsuzsa, Tóth Gabriella, Csermák Bernadett, Böcz Andrea, Császár Zsófia, Illés László, Borbély Melinda, Várda Andrea voltak azok, akik bevallották, hogy akkor, amikor a tiszta beszédnek, szép szavaknak, lírai gondolatoknak egyre kevesebb hely jut a hétköznapok társalgásaiban, ők hajlandók idejüket, tehetségüket áldozni, bemutatni, szélesebb körben. Tették ezt meggyőző erővel. Természetesen mint minden versenyben, itt is voltak jók és jobbak. Az osztályozás a zsűri szubjektív ítélete szerint történt. Az egykori versmondókból, pedagógusokból és volt diákokból álló bírák a miért Rejtett értékeink Százhetvenöt esztendeje, 1818. február 26-án látszólag jelentéktelen esemény zajlott le egy ifjú és Tolna megye életében: a nagyanyja birtoka révén idekerülő Bezerédj Istvánt tiszteletbeli aljegyzőjének esketik föl. Talán senki nem sejthette akkor, hogy a helyi és országos reformnemesség egyik legjelentősebb alakjának pályakezdése ez. Bezerédj maga azonban élete legfontosabb napjának nevezi a Marx Károly születésnapján történteket, mert azt írja: „Éelöltöztem ezüstös ruhámba, ez által is meg akarván mutatni, mely ünnepélyes cselekedet légyen előttem" a beiktatás, „letettem hitemet tellyes szivembül, tellyes lel- kembül, adja Isten, hogy reménységem, szent fogadásaim beteljesedjenek, adja, hogy hazámnak sok jót, sok hasznot szerezhessek", de emellett „félve, hogy a letett hitet valahogy elégtelennek ne tartsam, szent fogadást tettem magamban is". Közel negyven év szakadatlan munkálkodás igazolja, az eskü és a fogadalom nem lettek üres szavak az ekkor alig 22 éves férfi életében. Fő támogatója, politikai, gazdasági téren valóságos atyamestere Csapó Dániel, a megyei reformellenzék nagy szervezője és vezére. Vele kezdetben csak a birtokszomszédság köti ösz- sze, majd a közös gondolatok, s 1827-től már a munka is: Csapó alispán mellett Bezerédj lesz a főjegyző. Alig három év múlva, majd az idők folyamán még többször a megye országgyűlési képviselője lesz az enyhén raccsoló, legendásan törékeny alkatú birtetszik, nem tetszik kérdésére adtak választ. Értékelésükben döntő volt a színpadon való megjelenés mellett, az egyéniséghez, személyhez köthető versválasztás, az előadásmódon belül a szöveg értelmezése, tudása és más egyéb szempont. Balogh Zsuzsa, Nyúl Zsuzsa, Kiss Arnold, Csermák Bernadett és Balogh Borbála versmondását értékelték a legtöbb ponttal és az imént felsorolt helyezési rendben adták át a jutalmakat. Ezen a ponton időzni kell egy gondolat erejéig. A bátaszéki II. Géza Gimnázium hagyományt teremtett az évről évre megrendezett „Géza-napi eseményeken" belül a versmondók versenyével. Ami követendő példa - e tényen túl - a szavalóversenyek támogatása. A község lakosai: vállalkozóktól az ön- kormányzaton át magánszemélyekig adnak ajándékot, könyvet, egyéb tárgyjutalmat, tehát nem csupán a gimnázium körében marad az esemény, de részese lehet minden verskedvelő. A jókedvű adakozók ezúttal is személyesen megjelentek ezen az ünnepet jelentő délelőttön. így az ötödik alkalommal ismét megtelt a helyi művelődési ház színházterme. Mindez része volt az idei Géza-napi programnak. A tervek szerint február 25-én - Géza-napon - vidám vetélkedő lesz, amolyan házi Ki mit tud?, felnőtt közönség részére is, a Gimnáziumért Alapítvány javára. Az úgynevezet „koronázási menetről" aligha kell szólni a bátaszékieknek, hiszen minden alkalommal tetszés övezte. Ebben az évben február 26-án rendezik ezt, amikor a „Géza kupáért" léphetnek pályára a sportot kedvelők.- decsitokos. Lelkében, gondolataiban, tetteiben azonban egyáta- lán nem emlékeztet küllemére: az egyik leghatásosabb szónok, vitáiban szenvedélyes és győzedelmes politikus, akinek gyakorta legmeggyőzőbb ereje személyes példája. Csapó’és Széchenyi nyomdokain haladva a gyakorlatban igyekszik megreformálni az elmaradott gazdaságot. Néhány éve egy amerikai közgazdász az emberi tényező gazdasági jelentőségének bemutatásáért Nobel-díjat kapott. Bezerédj István öt emberöltővel előtte, már 1842-ben világosan látta és bemutatta ezt: „Csak a pénzben fekszik-e Magyarországnak tőkéje? És a 12 millió embernek testi és szellemi ereje és akarata nem tőke-e szintén? Sőt ezen erőknek öszvege nem nemesebb, biztosb, gyümölcsözőbb tőke-e amannál...? - kérdezi, de kész a válasszal is. Amikor látja, hogy „az érdekegyesítésnek legnagyobb akadálya a nemesség adómenKeresztes János kérdése dr. Leidecker Jenő alpolgármesterhez: Személyes tapasztalatom, hogy alpolgármester úr szívén viseli az iskolai diákönkormányzatokat, azok fejlődését. Alpolgármester úr! Milyennek ítéli ön az iskolai demokráciát, ezen belül a diákönkormányzatok működésének színvonalát? A demokrácia alkotmány- jogi és politikai kifejtésétől a kérdés megválaszolásánál el kell tekinteni. Akikről, akikhez e sorok íródnak, annak lényegét úgyis értik vagy érzik. Az én életemben csak egy alkalommal nyílt lehetőség arra, hogy fiatalon éljem meg - még csak pár napig is -, mit jelent, pontosabban mit jelenthet az, ha valaki demokratikus alapjogaival élhet. Ez volt 1956, és én harmadéves joghallgató voltam. Az ezt követő években csak emlékezni s belülről merít- kezni lehetett az átélt demokratikus élményből. A rendszerváltás óta a demokrácia - még ha törékenynek tűnik is - egyfajta évidénGyőztesek! Tizenhét éve hirdetik meg a világ minden gyereke számára, több korosztályban Szivárvány néven a képzőművészeti pályázatot. Tavaly 46 országból 12 000 mű érkezett. Köztük az idén is volt magyar, sőt Tolna megyei. Ezüstdiplomát érdemelt ki Sárközi János (9 éves), Báta- szék. Bronzdiplomát kapott, Bangó Viktor (4), Szekszárd, Markó Zsuzsanna (6), Őcsény, Rigler Virág (9), Bátaszék, Halász Előd (11), Szekszárd. tessége, s ama nagy igazságtalanságba, minél fogva a nemesség a nép közterheiben nem osztozik", 1844. december 16-án önként adó alá veti magát, amire Kossuth - egyéb elismerő szavak mellett - leírta: „Isten áldja meg érte!" Mindez nem előzmények nélkül történt: 1838-ban megkezdi a jövendő Szedres község telepítését és szerződést köt a medinai jobbágyokkal kilencedük és egyéb földesúri terheik megváltásáról. Négy évvel később elméletileg is a hon elé tárja elképzeléseit, amelyek már tapasztalatokkal gazdagodva mutatnak a jövőbe. Művei, amelyek máig újra kiadatlanul, szégyenünkre szunnyadoznak régi folyóiratok lapjain, sokkal nagyobb és hatásában erőteljesebb egyéniséget sejtetnek, mint azt ma láthatjuk. Jellemző példa, hogy Bezerédj tetteinek nagy lendítő ereje Széchenyit félelemmel és ellenkezéssel, Kossuthot pedig örömteli együttérzéssel töltötték el. A forradalom idejére a megye reformnemességének jelképes vezetőjévé válik, Szekszárd követe lesz, aki mindvégig kitart a magyar kormány mellett. A szabadság- harc után előbb halálra, majd börtönre ítélik, később birtokára száműzik és kémekkel figyeltetik, de hatását, jelentőségét nem tudják semmissé tenni: a megye 1861-ben megfesteti arcképét, Szekszárd 1882-ben utcát nevez el róla, 1942-ben pedig felavatják szobrát is. Kár, hogy művei ma is alig hozzáférhetőek. , Dr. Töttős Gábor cia, az ember eredendő szabadságához kapcsolódó politikai, jogi, mozgás- és küzdőtér, a maga intézményrendszereivel. Ezen utóbbi a mozgástér ésszerű önkorlátozását jelenti. Az akkori egyetemi ifjúság számára, az önkifejeződés egyik formája volt nehéz körülmények között a nyakába zúdult szabadság adta lehetőség. A mai megváltozott társadalmi, politikai és gazdasági körülmények között, én a jövő társadalma /a Ti társadalmatok és a gyerekeiteké!/ szempontjából tartom rendkívül fontosnak a diákönkormányzatok létét. Ez az út - és ez nem az az Út! -, amelyen tizenévesként KÖSZ-ösként elindultatok, számomra már akkor izgalmas és érdekes volt. Emlékezem arra a beszélgetésre (azt hiszem, ez Babits Műv. Ház 1991) ahol még a közös eszmecserét a gyermeki tanácstalanság jellemezte. Mi felnőttek ott is és akkor is támogatásunkról biztosítottunk benneteket. Itt ígértem meg egy alkalommal, hogy képviselő-testületi ülés önálló napiLapunk február 8-i számában riportot olvashattak egy alsónánai testületi ülésről. Á falu polgármestere úgy érezte, le kell írnia véleményét cikkünkkel kapcsolatban. íme: Tisztelt Hangyái Úr Ön bizonyára nagyon jól érezte, magát az alsónánai képviselő-testületi ülésen, hiszen igen hangulatos „szociofotót" készített róla. A helyzet számunkra, sajnos, nem ilyen mulatságos, mint ez a „karikatúra". Nem tudom eldönteni, komolyan gondolta-e, hogy a házas- ságkötóteremben kellett volna az ülést tartani. Először is: az emberek többsége csak az első napirendi pont miatt volt jelen, ami gyorsan lezajlott. Másodszor: egy (erem berendezése véleményem szerint meghatározza a kommunikáció formáját is. A házasságkötőterem adottságai pedig kísértetiesen emlékeztetnek egy letűnt korra, amikor az elnökség elfoglalta helyét a piros térítővel fedett asztal mögött, a „többség" pedig tőle 3-4 méterre „sorakozott föl". Ilyen körülmények között egy „másfajta" kontaktus jön csak létre. A hölgy - akit ön mint „lemondott képviselő”-t emleget - meghívottként és mint a Pénzügyi Ellenőrző Bizottság tagja tanácskozási joggal vett részt a testületi ülésen. Meg kell még említenem, hogy az önkormányzati törvény nemcsak megengedi, de javasolja is, hogy a különböző bizottságoknak kívülálló tagjai is legyenek. Nem értem tehát, miért kifogásolja, hogy „úgy tárgyal a különféle témákról, mintha még mindig képviselő lenne". Azt sem értem, mi a gondja azzal, hogy a polgármester munkanélküli (Az elmúlt év végén a 270 dolgozóból 200-at küldtek el.) Ez csak nem bűn a mai világban? Ön kipellengérezi, hogy egy képviselő elkésett, pedig a pontosság önnek sem kifejezetten erénye. Gondoljon csak a másnap 9 órára megbeszélt telefonhívásra! 11 óráig vártam önre - hiába. Az pedig, hogy az említett képviselő még a helyi tv-adást is előkészíti, csak azt bizonyítja, hogy nagyon sokat vállal magára. Sajnos, egy ekkora faluban kevés ember ért az ilyesmihez, így ez a feladat is rá hárul. A helyi tv-adás pedig („mert hogy itt ilyen is van" - ön így irta-) 820 embernek jelent egy fontos helyi információs csatornát. Ön keveselli a könyvtárra rendi pontjaként szerepeltetni fogjuk a munkátok eredményeiről szóló tájékoztatást. Fiatal barátaitokkal több alkalommal találkoztam. Minden lehetséges alkalmat megragadtam, hogy tájékozódjak munkátokról. Beszélgettem tanáraitokkal, időnként szülőkkel. Részt vettem a csörge-tói Rock Maraton-on. Kerestem a kapcsolatot az Art Contakt-tal. Örülök annak, hogy időközben a KÖSZ felnőtté vált, és középiskolásként külön-kü- lön megalakultak a diákönkormányzatok. Egy igazgatói pályázat kapcsán csupán egy kérdésem volt a pályázóhoz: nincse- nek-e iskolán belül mesterséges korlátái a diákönkormányzatok működésének? Az utóbbi időben többet hallani rólatok, arról például, hogy ZUG-olódtok. Ez nem baj, mindaddig nem, amíg erre a ZUG-olódásra az önkorlátozás jellemző. Tanuljatok meg szabadon tájékozódni a benneteket övező környezetből, használjátok fel munkátok során mindazt a leszűrhető tapasztalatot, amit a önkormányzás szánt 70 ezer forintot és a művelődési házra tervezett 800 ezer forintot, de nem ír arról, hogy erre a két feladatra nem egészen 200 ezer forintot kapunk a központi költségvetésből. Ha vette volna a fáradtságot és megvárja az „öreg este” végét, amikor a költségvetést tárgyaltuk, arra is rájött volna, igenis kiszámoltuk, hogy mennyibe kerülne a szemétszállítás, ha az ön- kormányzat maga oldaná meg. „A tudósító a végszavazást nem várja meg" és a költségvetés még órákig tartó tárgyalását sem, így bizonyos információk hiányában esetleg nem is mindig a megfelelő következtetéseket vonja le. Ugyanakkor elfelejti, hogy ezek az emberek, akiket ilyen ironikus hangvételben mutat be, a szabad idejükben, minden anyagi ellenszolgáltatás nélkül végzik ezt a tevékenységet. Úgy gondolom, nem feltétlenül őket kellene a gúnyolódások céltáblájául használni. Persze tudom, hogy egy ilyen hétköznapi eseményről, mint egy kis falu önkormányzati ülése, nehéz fordulatos és színes cikket írni, de ha ön mindenáron erre törekszik, talán érdekesebb helyszínt kellett volna választania. Kollár László polgármester Tisztelt Polgármester Úr! 1. Nagy örömömre szolgál, hogy írásomat igen hangulatos „szociöfotónak" minősítette. A dolgozat nem volt más, mint pillanatkép egy kistelepülés önkormányzatának döntésmechanizmusáról. Ezek szerint ez sikerült. 2. Kár, hogy a következő mondatban már „karikatúrának" aposztrofálja írásomat, amely nem feltétlenül azonos a szociofotóval. 3. Ami a házasságkötőterem használatát illeti: egy terem berendezése „meghatározza a kommunkáció formáját is" - írja Ön, amivel én teljes mértékben egyetértek. Annyiban, hogy ott úgy is le lehetett volna (le lehetne) bonyolítani az ülést, hogy a képviselők ne üljenek háttal a polgároknak, hanem módjuk nyíljon a szemükbe nézni. 4. Ami a lemondott hölgyet illeti: én nem kifogásoltam, hogy ő mit tesz. Ä közlés azonban korrekt volt, kommentáló elemeket nem tartalmazott. Az Önök dolga, hogy kinek és mikor adnak szót. Áz írás egyébként tartalmazta, során tisztességesen - és csak így - felhasználhattok. Tiszteljétek tanáraitokat! Kérjétek ki a tanácsaikat és abból használjátok fel mindazt, ami arra alkalmas! Nyilvánítsatok véleményt, észérvekkel védjétek meg álláspontotokat! Csak egyet ne tegyetek, ne adjátok fel a lehetőséget, ami a diákönkormányzatokban rejlik! Örülök annak, hogy a korábbi ígéretemnek megfelelően az 1993. február 25-i képviselő-testületi ülésen önálló napirendi pontként a diákönkormányzatok beszámolója szerepel. Azt hiszem, a kérdésre, hogy miért fontos számomra a diákönkormányzat, arra válaszoltam. A kérdés második felére a választ csütörtökön délután a városháza konferenciatermében Szepesi Zsuzsa adja meg számomra is. Keresztes igazgató urat a képviselő-testületi ülésre ezúttal szeretettel meghívom. Kérdésemet Gacsályi József képviselőhöz intézem: Mi lehet az oka annak, hogy a megyei könyvtárral kapcsolatban nem felhőtlen a viszony a városi és a megyei önkormányzat között? Mi a véleménye e kérdésről mint könyvtári dolgozónak, és mint önkormányzati képviselőnek? Válasz: jövő hétfőn. hogy a hölgy milyen minőségében volt jelen. 5. Ha Ön úgy kívánja, nekem - már megbocsásson - semmi gondom azzal, hogy Ön munkanélküli. Bizonyára elkerülte a figyelmét, de - nyilván „véletlenül" - éppen én írtam annak idején a bátaszéki vázkerámia - ahonnan sajnos Önt is elbocsátották később - eladása körül kialakult helyzetről az ősz folyamán. Sajnálom, hogy Ón ott is iróniát keres, ahol pedig együttérzés hangján szóltam. Ha akarta volna, ezt az együttérzést érezhette volna a könyvtárról és a művelődési házról írottak olvasásakor is. 6. Nem pellengéreztem ki, hogy elkésett egy képviselő, pusztán tényszerűen közöltem. A helyi tv-adás ellen sem lehetett kifogásom, hiszen azt nem ismerem, ugyanakkor épp a Szekszárd és környéke oldalak hasábjain írtunk az adás indulásáról. 7. Ami a pontosságot illeti: a korrekt tájékoztatás igénye azt hiszem velem szemben nem kérdőjelezhető meg, hiszen - mert nem tudtam megvárni a késő estig tartó ülés végét - megegyeztünk, hogy telefonon keresem Önt. Így is történt, csak mire a kézi kapcsolással behozták a hivatalt, Ön már nem volt ott, így csak a jegyző úrral tudtam tárgyalni. Ő elmondta, miről, hogyan döntöttek, így aztán nem értem, mire gondol, amikor azt írja: „bizonyos információk hiányában" jutottam „nem megfelelő következtetésre" 8. Utolsó mondata végképp érthetetlen számomra. Épp az ön levele bizonyítja, hogy egy hétköznapi eseményről, mint egy kis falu önkormányzati ülése, nem nehéz „fordulatos és színes" cikket írni. Ezzel nem saját írásomat minősítem, csupán arra szeretnék utalni, hogy egy önkormányzati ülés is lehet érdekes, ha azt a történésekhez híven írják le, nem pedig úgy, ahogy az események résztvevői a történteket látni szeretnék. Úgy vélem, levele nem tartalmazott olyan információt, miszerint írásomban tényeket másítottam volna meg. Lehet, hogy nem tetszik, amit az Ön elé tartott tükörben látott, döntse el az olvasó - különösen a helybéliek tudják ezt megtenni -, hogy a tükörben, avagy máshol a hiba. Köszönti: Hangyái János Bezerédj István munkássága Egy polgármester észrevételei Kinek a tükör, kinek a kép ...