Tolnai Népújság, 1993. február (4. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-22 / 44. szám

1993. február 22. SZEKSZÁRDÉS KÖRNYÉKE KÉPÚJSÁG 5 „Magyar táj, magyar ecsettel" Verselő gézások Kérdésstaféta Te kormányzol, önkormányzat! Ötödik alkalommal ren­dezte a bátaszéki II. Géza Gimnázium azt a szavalóver­senyt, amelyben a megye gimnáziumaiban tanuló, ver­seket előadni is szerető diákja­inak kínált pódiumot. Ezúttal „Magyar táj, ma­gyar ecsettel" volt az adott téma. Ehhez kínált gondolatot - a versenyzők által válogatott jegyzék szerint - Aprily Lajos, Babits Mihály, Baranyi Ferenc, Balassi Bálint, Bede Anna, Édes Gergely, Füst Milán, Ga­ray Gábor, Illyés Gyula, József Attila, Jobbágy Károly, Juhász Gyula, Kosztolányi Dezső, Pe­tőfi Sándor, Radnóti Miklós, Rónai György, Simon István, Szabó Lőrinc, Tóth Árpád, Vajda János, Veres Péter. Árról tettek bizonyságot Bá- taszék, Bonyhád, Gyönk, Dombóvár, Szekszárd gimna­zistái, hogy a múlt században vagy mostani századunk évti­zedeiben született gondolatok is üzennek a mának - ezúttal diákhangokon. Kiss Ámold, Németh Zsa­nett, Jánosi Krisztina, Csóka Anita, Tóth Ágnes, Nyúl Zsu­zsa, Auguszt Adrienn, Pál Eliza, Balogh Borbála, Ba­logh Zsuzsa, Tóth Gabriella, Csermák Bernadett, Böcz Andrea, Császár Zsófia, Illés László, Borbély Melinda, Várda Andrea voltak azok, akik bevallották, hogy akkor, amikor a tiszta beszédnek, szép szavaknak, lírai gondola­toknak egyre kevesebb hely jut a hétköznapok társalgásai­ban, ők hajlandók idejüket, tehetségüket áldozni, bemu­tatni, szélesebb körben. Tették ezt meggyőző erővel. Természetesen mint minden versenyben, itt is voltak jók és jobbak. Az osztályozás a zsűri szubjektív ítélete szerint tör­tént. Az egykori versmondók­ból, pedagógusokból és volt diákokból álló bírák a miért Rejtett értékeink Százhetvenöt esztendeje, 1818. február 26-án látszólag jelentéktelen esemény zajlott le egy ifjú és Tolna megye éle­tében: a nagyanyja birtoka ré­vén idekerülő Bezerédj Istvánt tiszteletbeli aljegyzőjének es­ketik föl. Talán senki nem sejthette akkor, hogy a helyi és országos reformnemesség egyik legjelentősebb alakjának pályakezdése ez. Bezerédj maga azonban élete legfontosabb napjának nevezi a Marx Károly szüle­tésnapján történteket, mert azt írja: „Éelöltöztem ezüstös ru­hámba, ez által is meg akar­ván mutatni, mely ünnepélyes cselekedet légyen előttem" a beiktatás, „letettem hitemet tellyes szivembül, tellyes lel- kembül, adja Isten, hogy re­ménységem, szent fogadá­saim beteljesedjenek, adja, hogy hazámnak sok jót, sok hasznot szerezhessek", de emellett „félve, hogy a letett hitet valahogy elégtelennek ne tartsam, szent fogadást tettem magamban is". Közel negyven év szakadat­lan munkálkodás igazolja, az eskü és a fogadalom nem let­tek üres szavak az ekkor alig 22 éves férfi életében. Fő tá­mogatója, politikai, gazdasági téren valóságos atyamestere Csapó Dániel, a megyei re­formellenzék nagy szervezője és vezére. Vele kezdetben csak a birtokszomszédság köti ösz- sze, majd a közös gondolatok, s 1827-től már a munka is: Csapó alispán mellett Beze­rédj lesz a főjegyző. Alig há­rom év múlva, majd az idők folyamán még többször a me­gye országgyűlési képviselője lesz az enyhén raccsoló, le­gendásan törékeny alkatú bir­tetszik, nem tetszik kérdésére adtak választ. Értékelésükben döntő volt a színpadon való megjelenés mellett, az egyéni­séghez, személyhez köthető versválasztás, az előadásmó­don belül a szöveg értelme­zése, tudása és más egyéb szempont. Balogh Zsuzsa, Nyúl Zsuzsa, Kiss Arnold, Csermák Bernadett és Balogh Borbála versmondását értékel­ték a legtöbb ponttal és az imént felsorolt helyezési rendben adták át a jutalmakat. Ezen a ponton időzni kell egy gondolat erejéig. A bátaszéki II. Géza Gim­názium hagyományt teremtett az évről évre megrendezett „Géza-napi eseményeken" be­lül a versmondók versenyé­vel. Ami követendő példa - e tényen túl - a szavalóverse­nyek támogatása. A község lakosai: vállalkozóktól az ön- kormányzaton át magánsze­mélyekig adnak ajándékot, könyvet, egyéb tárgyjutalmat, tehát nem csupán a gimná­zium körében marad az ese­mény, de részese lehet min­den verskedvelő. A jókedvű adakozók ezúttal is személye­sen megjelentek ezen az ün­nepet jelentő délelőttön. így az ötödik alkalommal ismét megtelt a helyi művelődési ház színházterme. Mindez része volt az idei Géza-napi programnak. A tervek szerint február 25-én - Géza-napon - vidám vetél­kedő lesz, amolyan házi Ki mit tud?, felnőtt közönség ré­szére is, a Gimnáziumért Ala­pítvány javára. Az úgynevezet „koronázási menetről" aligha kell szólni a bátaszékieknek, hiszen minden alkalommal tetszés övezte. Ebben az évben február 26-án rendezik ezt, amikor a „Géza kupáért" lép­hetnek pályára a sportot ked­velők.- decsi­tokos. Lelkében, gondolatai­ban, tetteiben azonban egyáta- lán nem emlékeztet külle­mére: az egyik leghatásosabb szónok, vitáiban szenvedélyes és győzedelmes politikus, akinek gyakorta legmeggyő­zőbb ereje személyes példája. Csapó’és Széchenyi nyomdo­kain haladva a gyakorlatban igyekszik megreformálni az elmaradott gazdaságot. Né­hány éve egy amerikai köz­gazdász az emberi tényező gazdasági jelentőségének be­mutatásáért Nobel-díjat ka­pott. Bezerédj István öt emberöltővel előtte, már 1842-ben világosan látta és bemutatta ezt: „Csak a pénz­ben fekszik-e Magyarország­nak tőkéje? És a 12 millió em­bernek testi és szellemi ereje és akarata nem tőke-e szintén? Sőt ezen erőknek öszvege nem nemesebb, biztosb, gyümöl­csözőbb tőke-e amannál...? - kérdezi, de kész a válasszal is. Amikor látja, hogy „az érde­kegyesítésnek legnagyobb akadálya a nemesség adómen­Keresztes János kérdése dr. Leidecker Jenő alpolgármes­terhez: Személyes tapasztalatom, hogy alpolgármester úr szí­vén viseli az iskolai diák­önkormányzatokat, azok fejlődését. Alpolgármester úr! Milyennek ítéli ön az is­kolai demokráciát, ezen belül a diákönkormányzatok mű­ködésének színvonalát? A demokrácia alkotmány- jogi és politikai kifejtésétől a kérdés megválaszolásánál el kell tekinteni. Akikről, akik­hez e sorok íródnak, annak lé­nyegét úgyis értik vagy érzik. Az én életemben csak egy alkalommal nyílt lehetőség arra, hogy fiatalon éljem meg - még csak pár napig is -, mit jelent, pontosabban mit je­lenthet az, ha valaki demokra­tikus alapjogaival élhet. Ez volt 1956, és én harmadéves joghallgató voltam. Az ezt követő években csak emlékezni s belülről merít- kezni lehetett az átélt demok­ratikus élményből. A rendszerváltás óta a de­mokrácia - még ha törékeny­nek tűnik is - egyfajta évidén­Győztesek! Tizenhét éve hirdetik meg a világ minden gyereke szá­mára, több korosztályban Szi­várvány néven a képzőművé­szeti pályázatot. Tavaly 46 or­szágból 12 000 mű érkezett. Köztük az idén is volt magyar, sőt Tolna megyei. Ezüstdiplomát érdemelt ki Sárközi János (9 éves), Báta- szék. Bronzdiplomát kapott, Bangó Viktor (4), Szekszárd, Markó Zsuzsanna (6), Őcsény, Rigler Virág (9), Bátaszék, Ha­lász Előd (11), Szekszárd. tessége, s ama nagy igazságta­lanságba, minél fogva a ne­messég a nép közterheiben nem osztozik", 1844. decem­ber 16-án önként adó alá veti magát, amire Kossuth - egyéb elismerő szavak mellett - le­írta: „Isten áldja meg érte!" Mindez nem előzmények nélkül történt: 1838-ban meg­kezdi a jövendő Szedres köz­ség telepítését és szerződést köt a medinai jobbágyokkal kilencedük és egyéb földesúri terheik megváltásáról. Négy évvel később elméletileg is a hon elé tárja elképzeléseit, amelyek már tapasztalatokkal gazdagodva mutatnak a jö­vőbe. Művei, amelyek máig újra kiadatlanul, szégye­nünkre szunnyadoznak régi folyóiratok lapjain, sokkal na­gyobb és hatásában erőtelje­sebb egyéniséget sejtetnek, mint azt ma láthatjuk. Jel­lemző példa, hogy Bezerédj tetteinek nagy lendítő ereje Széchenyit félelemmel és el­lenkezéssel, Kossuthot pedig örömteli együttérzéssel töltöt­ték el. A forradalom idejére a me­gye reformnemességének jel­képes vezetőjévé válik, Szek­szárd követe lesz, aki mind­végig kitart a magyar kor­mány mellett. A szabadság- harc után előbb halálra, majd börtönre ítélik, később birto­kára száműzik és kémekkel figyeltetik, de hatását, jelentő­ségét nem tudják semmissé tenni: a megye 1861-ben meg­festeti arcképét, Szekszárd 1882-ben utcát nevez el róla, 1942-ben pedig felavatják szobrát is. Kár, hogy művei ma is alig hozzáférhetőek. , Dr. Töttős Gábor cia, az ember eredendő sza­badságához kapcsolódó poli­tikai, jogi, mozgás- és küzdő­tér, a maga intézményrend­szereivel. Ezen utóbbi a moz­gástér ésszerű önkorlátozását jelenti. Az akkori egyetemi ifjúság számára, az önkifejeződés egyik formája volt nehéz kö­rülmények között a nyakába zúdult szabadság adta lehető­ség. A mai megváltozott társa­dalmi, politikai és gazdasági körülmények között, én a jövő társadalma /a Ti társadalma­tok és a gyerekeiteké!/ szem­pontjából tartom rendkívül fontosnak a diákönkormány­zatok létét. Ez az út - és ez nem az az Út! -, amelyen tizenévesként KÖSZ-ösként elindultatok, számomra már akkor izgal­mas és érdekes volt. Emléke­zem arra a beszélgetésre (azt hiszem, ez Babits Műv. Ház 1991) ahol még a közös esz­mecserét a gyermeki tanácsta­lanság jellemezte. Mi felnőttek ott is és akkor is támogatá­sunkról biztosítottunk benne­teket. Itt ígértem meg egy al­kalommal, hogy képvi­selő-testületi ülés önálló napi­Lapunk február 8-i számá­ban riportot olvashattak egy alsónánai testületi ülésről. Á falu polgármestere úgy érezte, le kell írnia véleményét cik­künkkel kapcsolatban. íme: Tisztelt Hangyái Úr Ön bizonyára nagyon jól érezte, magát az alsónánai képvi­selő-testületi ülésen, hiszen igen hangulatos „szociofotót" készí­tett róla. A helyzet számunkra, sajnos, nem ilyen mulatságos, mint ez a „karikatúra". Nem tudom eldönteni, komo­lyan gondolta-e, hogy a házas- ságkötóteremben kellett volna az ülést tartani. Először is: az embe­rek többsége csak az első napi­rendi pont miatt volt jelen, ami gyorsan lezajlott. Másodszor: egy (erem berendezése véleményem szerint meghatározza a kommu­nikáció formáját is. A házasság­kötőterem adottságai pedig kísér­tetiesen emlékeztetnek egy letűnt korra, amikor az elnökség elfog­lalta helyét a piros térítővel fedett asztal mögött, a „többség" pedig tőle 3-4 méterre „sorakozott föl". Ilyen körülmények között egy „másfajta" kontaktus jön csak létre. A hölgy - akit ön mint „le­mondott képviselő”-t emleget - meghívottként és mint a Pénz­ügyi Ellenőrző Bizottság tagja tanácskozási joggal vett részt a testületi ülésen. Meg kell még említenem, hogy az önkormány­zati törvény nemcsak megengedi, de javasolja is, hogy a különböző bizottságoknak kívülálló tagjai is legyenek. Nem értem tehát, miért kifogásolja, hogy „úgy tárgyal a különféle témákról, mintha még mindig képviselő lenne". Azt sem értem, mi a gondja azzal, hogy a polgármester mun­kanélküli (Az elmúlt év végén a 270 dolgozóból 200-at küldtek el.) Ez csak nem bűn a mai világban? Ön kipellengérezi, hogy egy képviselő elkésett, pedig a pontos­ság önnek sem kifejezetten eré­nye. Gondoljon csak a másnap 9 órára megbeszélt telefonhívásra! 11 óráig vártam önre - hiába. Az pedig, hogy az említett képviselő még a helyi tv-adást is előkészíti, csak azt bizonyítja, hogy nagyon sokat vállal magára. Sajnos, egy ekkora faluban kevés ember ért az ilyesmihez, így ez a feladat is rá hárul. A helyi tv-adás pedig („mert hogy itt ilyen is van" - ön így irta-) 820 embernek jelent egy fontos helyi információs csa­tornát. Ön keveselli a könyvtárra rendi pontjaként szerepeltetni fogjuk a munkátok eredmé­nyeiről szóló tájékoztatást. Fiatal barátaitokkal több al­kalommal találkoztam. Min­den lehetséges alkalmat meg­ragadtam, hogy tájékozódjak munkátokról. Beszélgettem tanáraitokkal, időnként szü­lőkkel. Részt vettem a csörge-tói Rock Maraton-on. Kerestem a kapcsolatot az Art Contakt-tal. Örülök annak, hogy idő­közben a KÖSZ felnőtté vált, és középiskolásként külön-kü- lön megalakultak a diákön­kormányzatok. Egy igazgatói pályázat kap­csán csupán egy kérdésem volt a pályázóhoz: nincse- nek-e iskolán belül mestersé­ges korlátái a diákönkor­mányzatok működésének? Az utóbbi időben többet hallani rólatok, arról például, hogy ZUG-olódtok. Ez nem baj, mindaddig nem, amíg erre a ZUG-olódásra az önkor­látozás jellemző. Tanuljatok meg szabadon tájékozódni a benneteket övező környezetből, használ­játok fel munkátok során mindazt a leszűrhető tapasz­talatot, amit a önkormányzás szánt 70 ezer forintot és a műve­lődési házra tervezett 800 ezer fo­rintot, de nem ír arról, hogy erre a két feladatra nem egészen 200 ezer forintot kapunk a központi költségvetésből. Ha vette volna a fáradtságot és megvárja az „öreg este” végét, amikor a költségvetést tárgyal­tuk, arra is rájött volna, igenis ki­számoltuk, hogy mennyibe ke­rülne a szemétszállítás, ha az ön- kormányzat maga oldaná meg. „A tudósító a végszavazást nem várja meg" és a költségvetés még órákig tartó tárgyalását sem, így bizonyos információk hiányában esetleg nem is mindig a megfelelő következtetéseket vonja le. Ugyanakkor elfelejti, hogy ezek az emberek, akiket ilyen ironikus hangvételben mutat be, a szabad idejükben, minden anyagi ellen­szolgáltatás nélkül végzik ezt a tevékenységet. Úgy gondolom, nem feltétlenül őket kellene a gú­nyolódások céltáblájául hasz­nálni. Persze tudom, hogy egy ilyen hétköznapi eseményről, mint egy kis falu önkormányzati ülése, ne­héz fordulatos és színes cikket írni, de ha ön mindenáron erre törekszik, talán érdekesebb hely­színt kellett volna választania. Kollár László polgármester Tisztelt Polgármester Úr! 1. Nagy örömömre szolgál, hogy írásomat igen hangula­tos „szociöfotónak" minősí­tette. A dolgozat nem volt más, mint pillanatkép egy kis­település önkormányzatának döntésmechanizmusáról. Ezek szerint ez sikerült. 2. Kár, hogy a következő mondatban már „karikatúrá­nak" aposztrofálja írásomat, amely nem feltétlenül azonos a szociofotóval. 3. Ami a házasságkötőterem használatát illeti: egy terem berendezése „meghatározza a kommunkáció formáját is" - írja Ön, amivel én teljes mér­tékben egyetértek. Annyiban, hogy ott úgy is le lehetett volna (le lehetne) bonyolítani az ülést, hogy a képviselők ne üljenek háttal a polgároknak, hanem módjuk nyíljon a sze­mükbe nézni. 4. Ami a lemondott hölgyet illeti: én nem kifogásoltam, hogy ő mit tesz. Ä közlés azonban korrekt volt, kom­mentáló elemeket nem tartal­mazott. Az Önök dolga, hogy kinek és mikor adnak szót. Áz írás egyébként tartalmazta, során tisztességesen - és csak így - felhasználhattok. Tisztel­jétek tanáraitokat! Kérjétek ki a tanácsaikat és abból használ­játok fel mindazt, ami arra al­kalmas! Nyilvánítsatok véle­ményt, észérvekkel védjétek meg álláspontotokat! Csak egyet ne tegyetek, ne adjátok fel a lehetőséget, ami a diá­könkormányzatokban rejlik! Örülök annak, hogy a ko­rábbi ígéretemnek megfele­lően az 1993. február 25-i kép­viselő-testületi ülésen önálló napirendi pontként a diákön­kormányzatok beszámolója szerepel. Azt hiszem, a kérdésre, hogy miért fontos számomra a diákönkormányzat, arra vála­szoltam. A kérdés második felére a választ csütörtökön délután a városháza konfe­renciatermében Szepesi Zsu­zsa adja meg számomra is. Keresztes igazgató urat a kép­viselő-testületi ülésre ezúttal szeretettel meghívom. Kérdésemet Gacsályi Jó­zsef képviselőhöz intézem: Mi lehet az oka annak, hogy a megyei könyvtárral kapcsolatban nem felhőtlen a viszony a városi és a megyei önkormányzat között? Mi a véleménye e kérdésről mint könyvtári dolgozónak, és mint önkormányzati képvi­selőnek? Válasz: jövő hétfőn. hogy a hölgy milyen minősé­gében volt jelen. 5. Ha Ön úgy kívánja, ne­kem - már megbocsásson - semmi gondom azzal, hogy Ön munkanélküli. Bizonyára elkerülte a figyelmét, de - nyilván „véletlenül" - éppen én írtam annak idején a báta­széki vázkerámia - ahonnan sajnos Önt is elbocsátották ké­sőbb - eladása körül kialakult helyzetről az ősz folyamán. Sajnálom, hogy Ón ott is iróniát keres, ahol pedig együttérzés hangján szóltam. Ha akarta volna, ezt az együttérzést érezhette volna a könyvtárról és a művelődési házról írottak olvasásakor is. 6. Nem pellengéreztem ki, hogy elkésett egy képviselő, pusztán tényszerűen közöl­tem. A helyi tv-adás ellen sem lehetett kifogásom, hiszen azt nem ismerem, ugyanakkor épp a Szekszárd és környéke oldalak hasábjain írtunk az adás indulásáról. 7. Ami a pontosságot illeti: a korrekt tájékoztatás igénye azt hiszem velem szemben nem kérdőjelezhető meg, hiszen - mert nem tudtam megvárni a késő estig tartó ülés végét - megegyeztünk, hogy telefo­non keresem Önt. Így is tör­tént, csak mire a kézi kapcso­lással behozták a hivatalt, Ön már nem volt ott, így csak a jegyző úrral tudtam tárgyalni. Ő elmondta, miről, hogyan döntöttek, így aztán nem ér­tem, mire gondol, amikor azt írja: „bizonyos információk hiányában" jutottam „nem megfelelő következtetésre" 8. Utolsó mondata végképp érthetetlen számomra. Épp az ön levele bizonyítja, hogy egy hétköznapi eseményről, mint egy kis falu önkormányzati ülése, nem nehéz „fordulatos és színes" cikket írni. Ezzel nem saját írásomat minősítem, csupán arra szeretnék utalni, hogy egy önkormányzati ülés is lehet érdekes, ha azt a törté­nésekhez híven írják le, nem pedig úgy, ahogy az esemé­nyek résztvevői a történteket látni szeretnék. Úgy vélem, levele nem tar­talmazott olyan információt, miszerint írásomban tényeket másítottam volna meg. Lehet, hogy nem tetszik, amit az Ön elé tartott tükör­ben látott, döntse el az olvasó - különösen a helybéliek tud­ják ezt megtenni -, hogy a tü­körben, avagy máshol a hiba. Köszönti: Hangyái János Bezerédj István munkássága Egy polgármester észrevételei Kinek a tükör, kinek a kép ...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom