Tolnai Népújság, 1993. január (4. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-09 / 7. szám
6 »ÚJSÁG HÉT VÉGI MAGAZIN 1993. január 9. Ötven évvel ezelőtt történt Aki elment, kizárta a maradót Katasztrófa a Don-kanyarnál Vagyon, ha hagyom Magyar és német fegyverek Az ötven évvel ezelőtti doni katasztrófát idézte az a kiállítás, amelyik a hét közepén költözött a bonyhádi Völgység múzeumból Pécsre. A tárgyi emlékek, a fényképek, fegyverek, katonaruhák elszállítását megelőző napon Szőts Zoltán múzeumigazgató vállalkozott egy rendhagyó tárlatvezetésre, amely egyúttal emlékezés is a magyarság tragikus sorsfordulójára. A keleti front felé — A mozgósítás nem érte váratlanul a hadköteles korosztályt, hiszen 1938 és 1941 között a felvidéki, az erdélyi és a délvidéki bevonulás, azaz a területgyarapítások miatt elvileg négy alkalommal is lehetett valaki katona. Három hadtest kiszállítását vette tervbe a magyar hadvezetés 1942 februárjától, Szlovákián, a Lengyel Főkormányzóságon és Ukrajnán át Kurszkig. Kurszktól Voronyezsig — Az elsőként kiérkező III. (szombathelyi) hadtest már májusban résztvesz azokban a csatákban, melynek folyamán Voronyezsig jut el a második és harmadik ütemben kiérkező IV. (pécsi) és a VII. (miskolci) hadtesttel együtt. A komoly véráldozatokat követelő harcok közül kiemelkedik a tyimi áttörés. A hídf'ócsaták — A 200 ezer fős II. magyar hadsereg folyamvédelemre rendezkedett be a Don partján, jóllehet ilyen szélességben a hadtörténészek szerint csak folyammegfigyelésre volt képes. Július, augusztus és szeptember hónapokban a könynyűhadosztályok súlyos harcokat folytatnak végig a Don mentén, úgy 200 kilométer szélességben Uriv, Korotojak és Scsucsje hídfők ellen. Harctéri szünet — A front megmerevedik, a csendes időszak január elejéig tart. A katonák beássák magukat, de a védőállások megerősítése elmarad. A németek által biztosított élelmiszerre sok a panasz, de ami sokkal fontosabb, s később végzetessé válik: a csapatok nem rendelkeztek megfelelő páncélelhárító fegyverekkel. Szovjet támadás — A szovjet támadás január közepén következett be, s hozzá kell tennünk: a hatalmas fölény ellenére a magyar csapatok a lehetőségekhez képest helytálltak. Néhány frontszakaszon, ahol a páncélos ékek megjelentek, nem volt másra lehetőség, mint menekülésre. A visszavonulás folyamán nemcsak a szovjet hadsereggel, hanem a mínusz húsz-huszonöt fokos hideggel is meg kellett küzdeni. Vereség, visszavonulás — Óriási veszteségekkel, tízezrek halála, fogságba esése árán menekült meg a II. magyar hadsereg maradéka. Jány Gusztáv hadseregparancsnok sokat idézett parancsa - mely szerint a hadsereg elvesztette becsületét - egy elkeseredett embert vetít elénk. Egy olyan embert, aki dicsőségre vágyott, bár tudta, hogy ezeket a katonákat odadobták martalékul az ellenségnek. Szeri Árpád Fotó: Gottvald Károly Lapunk keddi számában írtunk már arról, hogy meglehetősen kalandos módon juthattak be az átalakulófélben lévő faddi Lenin Tsz tagjai a szövetkezetbe. A kivált tagok által megalakított Faddi Termelő és Értékesítő Szövetkezet vezetősége úgy döntött, amíg nem adják át a vagyont, a saját tagjaikon kívül senkit nem engednek be - egy őrző-védő kft. segítségével - a „régi Lenin" vagyonának mintegy nyolcvan százalékát kitevő telepre. Amikor hétfőn a tsz-be érkeztünk, a rendőrök éppen a két vezetővel - Puskás Jánossal és Fenyvesi Jánossal - tanácskoztak. Előbbi a több mint ötszáz tagot számláló kiválók, utóbbi a mintegy 140 tagot tömörítő jogutód szövetkezet , a DUNAGRO képviselője. — Miért kellett kihívni a rendőröket? -kérdezem Szűcs Gábortól, a Dunagro tagjától. — Attól féltünk, hogy tett- legességig fajul az ügy. Ma reggel ugyanis kordont találtunk a gépszerelő műhely körül. Tagjaink közül voltak, akik azt mondták, menjünk be. Szerettük volna az incidenst elkerülni. Az ebédlőben közel százan várakoznak, ők a DUNAGRO aktív tagjai. Fenyvesi János csi- títja a jelenlévőket: — Arra kérek mindenkit, hogy semmiféle atrocitásra ne kerüljön sor, annak ellenére, hogy a fizikai fellépést nem mi kezdtük. Szűcs Gáborral kimegyünk az őrzött telephez. A kerítésnél fekete kutya, s vagy nyolc-tíz ember. Kérdésünkre, hogy kik ellen kell védeni a telepet, választ nem kapunk. Az elnökhöz - Puskás Jánoshoz - irányítanak bennünket. Azt már az ő irodájában tudtuk meg - miután a rendőrök elmentek - hogy az őrök közül csak hatan a kft. munkatársai, a többiek a saját embereik közül kerültek ki, hogy ismerjék, kit kell beengedni, és kit nem. Puskás úr azt is elmondja, hogy a kft-t vagyonvédelmi szempontból is hívták, hiszen átadás környékén sok a lopás, vannak, akik megszagolják, hogy ilyenkor könnyebb elemelni ezt-azt. Nem érti, hogy a rendőröket miért kell kihívni, a telep lezárásának indokaként azt mondta el, hogy az értékesítő szövetkezet vezetősége úgy döntött: a DUNAGRO mindent elvihet, ami neki jár, csak az átadás ütemét kell pontosítani. Erről korábban nem tudták értesíteni Fenyvesi Jánost, ezért hát a kordon. Ugyanakkor Puskás János elismeri, hogy a dolgozók nem tudtak arról, hogy január 4-én nem mehetnek be a munkahelyükre. Hétfőn délután a DUNAGRO 93 aktív tagja belépőt kap a másik szövetkezettől, amit Fenyvesi János úgy ítél meg, hogy a saját portájukra kaptak igazolványt. Kedden reggel így beengedik őket a telepre, igaz, előbb egy fűtetlen műhelybe. Később Puskás János találkozik a DUNAGRO tagságával, és a megegyezésről esik szó. A DUNAGRO a hétfői megállapodásnak megfelelően előkészíti az általa továbbra is törvénytelennek tartott közgyűlési határozat végrehajtását - annak ellenére hogy a közgyűlési határozatot törvénytelennek tartja. Puskás János azt is elmondja, hogy az éjszaka valaki elvágta a telepen tartott lovak kantárjait. Kölcsönös gyanakvás és értetelenség a másik oldalon: mit csinált addig az őrző-védő kft.? A vitás kérdések miatt a DUNAGRO képviseletében Fenyvesi János az FM megyei irodájához fordult. Ennek vezetőjét, Bea Józsefet a várható fejleményekről kérdeztük. — Fenyvesi Jánosék több oldalon leírt észrevételeiket eljuttatták hozzám, amelyben felhívták figyelmünket arra, hogy szerintük milyen vétségeket követtek el a tsz-köz- gyűlésén - kezdi a hivatalvezető. A január 1-én életbe lépett 87/1992. törvény a földművelési hivatalok hatáskörébe utalta az átalakulásról, valamint az átmeneti szabályokról szóló törvények rendelkezéseinek felülvizsgálatát, úgynevezett cégbírósági törvényességi felügyelet ellátásában való részvételt. — Ezt fogadta el december 30-án a parlament. — Igen, ez a meg nem valósult átalakulással kapcsolatban rögzítette, hogy a december 31-ig nem teljesített törvényi feladatokat továbbra is kötelesek teljesíteni. Ez vonatkozik a faddi téeszre is. Az eset érdekessége, hogy a maradók lényegesen kevesebben vannak, és általában a kisebbség szokott kiválni, akik Az áttörés helyszíne: Voronyezs Valahol Oroszországban megjelölhetnek bizonyos vagyontárgyakat amire szükségük van. A jogutódként bentmaradt kisebbségnek azonban erre nincs lehetősége, ebből ki van zárva. Majdhogynem azt kell elfogadnia, ami maradt. Azonban a jogszabály nem követhet el ilyen egyenlőtlenséget a bentmara- dókkal szemben. . — Ki a felelős az átalakulásért? — A téesz elnöke, tisztségviselői és az ellenőrző bizottság tagjai vagyonukkal felelnek, amíg az átalakulás meg nem történik. A helyzet az, hogy a háromszoros túlerő mindig többségben lesz, az akaratát rá tudja erőltetni a kisebbségben maradókra. Azonban a törvénynek nem ez volt a célja, hanem hogy ők - a kisebbségben lévők - is működőképes egységben tudjanak továbbdolgozni. Hiszen ott is emberi sorsokról van szó. — Az ügyben mit tehet a hivatal? — A feladatunk szigorúan szakmai. Javaslatot fogunk tenni a cégbíróságnak egy - a törvény szelleme szerinti, tisztességes - vagyonmegosztás mellett állást foglalva, mely mindkét egység működőképességét biztosítja. Ellenőriznünk kell az írásos állításokat, a többi között azt, hogy a beadvány szerint a vagyoncso- portosításnál nem a működés szempontjából egységes tárgyak alapján, hanem más elvek szerint - nyilván a többségi akaratnak megfelelően - jártak el. Ez azonban most még csak feltételezés. A vizsgálatok fogják eldönteni azt is, hogy a tagság megtévesztéséről van szó, avagy olyan értékarány problémát vetnek fel, amely eleve lehetetlenné teszi a korábban együtt dolgozó társak munkáját. Bízom azonban abban, hogy nem jogi eszközökkel kell megoldani a problémát, hanem az érintettek egyezségre fognak jutni. S ahogy a mondás tartja, az a legjobb egyezség, amely mindenkinek fáj egy kicsit. Lehet, hogy ez a néhány nap még a kibicek világa, akik a másik oldalt akarják kellemetlen helyzetbe hozni, azonban remélem, hogy rövidesen elmúlik az ő világuk és az érintettek nyugodtan, tisztességesen és felelősségteljesen le tudnak ülni egymással. Ha nem jutnak dűlőre, nem lesz cégbíróság amely bejegyezné őket. Annak kárát pedig csak az ott élő emberek látják. S hogy az emberek türelme mikor ér véget, azt innen nem lehet látni. Hangyái János Érték,video, irodalom Beszélgetés Drescher J. Attilával, a pedagógiai főiskola docensével Az elmúlt évtizedekben az ideológia - így vagy úgy -, a társadalomtudományok szinte mindegyikére rátelepedett, nem kímélve az irodalomtudományt sem. Mivel a marxizmus klasszikusai esztétikai kérdésekben rendszeresen nem fejtették ki elveiket, a marxista irodalomelmélet lényegében a klasszikus hegeli esztétika átirata, amely felett bizony - két évszázad alatt ugyancsak eljárt az idő. Ami teher volt tudományos berkekben, az az oktatásban, sokszor az igénytelenséggel karöltve azt a komikus helyzetet szülte, hogy az irodalomórákon a tanulók ma is többnyire az irodalom helyett az irodalomról szóló, a pozitivista és a szellemtörténeti megközelítés egy satnya egyvelegével találkoznak. Ma itt a lehetőség: lépni lehet és kell, kérdés természetesen, hogy közben csak előre kell néznünk, vagy figyelembe veendők a hagyományos oktatás esetleges értékei is. Az Irodalomtörténet című folyóirat tavalyi harmadik számában Drescher J. Attila, a szekszárdi Illyés Gyula Pedagógiai Főiskola docense publikálta töprengéseit az irodalmi „tudás" értékelhetőségeinek dilemmáiról.- Tanítható-e az irodalom?- Taníthatónak tanítható, a kérdés inkább az, hogy érté- kelhető-e egzakt módszerekkel. Amikor valaki egy szép verset elemezni próbál, akkor gyakorlatilag megkíséreli a költő gondolatmenetébe való beilleszkedést, és eszerint lehet megmutatni a tanulóknak, hogy mik a vers értékei, milyen nyelvi alapon szerveződött tartalommá, üzenetté. Ezt meg lehet mutatni, de úgy tanítani, mint egy matematikai képletet, egy fizikai törvényt, vagy akár egy sokféleképpen interpretálható történelmi eseményt, nehéz. Ezt próbáltam bizonygatni az írásomban is.- A dolgozat mintha egy konzervatív tanításeszmény jegyében készült volna, gondolok itt a memoriter fontosságának hangsúlyozására.- Ezt a megjegyzést több okból is elfogadom, az egyik egy műhelytitok. Ez az írás nem ma, nem is tegnap készült, az más kérdés, szomorú tanulságként, hogy bizonyos százalékig ma is érvényes. Az említett memoriter-kérdés rendszer-, és oktatásfüggetlen elem, lévén, hogy a memória általános edzése nélkül egyetlen tárgy elsajátítása sem lehetséges. Az adott művek részleteinek vagy egészének nem tudása félműveltséget eredményez. Ilyen formában elvárható, hogy a tanulók a fontosabb részeket ismerjék pontosan. Halkan teszem hozzá: abszurdnak tartom, hogy az érettségiző diák, a volt kötelező olvasmányt ismét kezébe kapja a szövegy- gyűjteményben.- A kulturális értékközvetítésére koncentráló és az értelmezéscentrikus - hermene- utikus - felfogás közül Ön ezek szerint az előbbit részesíti előnyben.- A hermeneutika itt lényegtelen kérdés, tudniillik a mű hatása akkor érvényesül igazán, ha nem ösztönös alapon történik. Van egy ösztönrésze a dolognak, de itt arról van szó, hogy mitől szép egy mű, hogy a befogadó a mélyebb értelmét is megértse, ugyanakkor, hogy maguk is megpróbálkozzanak az írással. Régen a gimnáziumok stúdiumai között voltak olyan feladatok, hogy verset kellett írni.- Ma mit jelent egyáltalán az, hogy „szép"?- Ez az, ami nagyon relatív. Nem akarok közhelyeket mondani, vagy klasszikusokat idézgetni, de idekívánkozik egy: Szókratésznak felelte egykor egy szellemi társa arra a kérdésre, hogy mi a szép: egy szép nő. Ez túlzottan olcsó válasz lenne. Szép az valószínűleg, ami megindít. Amitől kellemes bizsergés támad az emberben. A szépnek funkciója van az életünkben, mindegy, hogy egy verbális termékről van szó, vagy egy szép bútordarabról, vagy egy szép emberi testről.- Az utóbbi években nagy viták kereszttüzében állt, hogy a szép, mint jelentés, nem tartozik hozzá a szöveghez, hanem a befogadó rendeli hozzá. Ön többek közt a memoriter hasznáról ír, a tapasztalat viszont azt mutatja, hogy ami a nebulót megindítja, az a Rambo-fil- mek és társainak dömpingje.- Ez sajnos tény és igaz. Azzal, hogy az elektromos szórakoztató ipar termékei terjedhetnek, - egyre több család nem sajnálja rá a pénzt -, ellene hat a klasszikus verbális kultúrának. Nem hiszem, hogy azért kell félnünk ettől a fajta videokultúrától, hogy tönkreteszi az esztétikai érték- rendszert.- Félni kell a videokultúrától?- Abban az értelemben, hogy csak rossz, silány tömegtermékeket terjesztenek.- Nem képviselhet-e értéket egy Rambo-film? Nem lehet-e az a képlete az ezredvég korának, hogy átalakult az értékrendszer, és felesleges erőlködni . . .- A maga nemében minden érték, a kérdés az, hogy negatív, vagy pozitív érték. A Rambo filmek - elnézést a kifejezésért -, de egy vizuális önkielégítés tárgyai, ha valaki éjjel nappal ilyeneket néz. Ha úgy tetszik, kulturálisak, de nem úgy értékek, ahogy mi értjük őket.- A szavai azt sugallják, hogy az embernek van egy vele született habitusa, amelyben benne van értékek felismerésének, avagy fel nem ismerésének képessége, s ez vagy kibontakozik, vagy nem.- Ez biztos így van, de ne feledkezzünk meg arról, hogy a habitus elvileg egy adottság-halmazként értendő, ugyanakkor legyünk annyira optimisták, és ne feledkezzünk meg arról, hogy az ember nevelhető, így az érdeklődése is irányítható, és ezt a célt szolgálhatná az irodalmi nevelés ama értelmezésében, hogy megmutatni azt, ami érték. De hogy ez osztályozható-e, értékelhető-e, itt a nagy dilemma. Abban nem vagyok biztos, hogy ha valakinek a habitusára kedvezően hatott egy mű, arra adható egy ötös, ha pedig nem, akkor egy kettes.- Ezek szerint az irodalomoktatásban egészen más természetű szemléletre lenne szükség.- Igen, hogy aztán milyen ez a megoldás, magam sem tudom. Lehetne csak szöveggel értékelni, vagy egyáltalán nem értékelni ezt a részét a dolgoknak. A felvételi dolgozatok verselemzési feladatai erősen kifogásolhatók, mert van, aki elve, habitusánál fogva képtelen arra, hogy egy verset boncolgasson, hogy szerveződését, értékeit i feltátja, mint ahogy nincsenek matematikailag azonos adottságú emberek, vagy nem képes mindenki úgy elsajátítani egy idegennyelvet, hogy az második anyanyelve legyen. Tóth Ferenc
