Tolnai Népújság, 1993. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-23 / 19. szám

1993. január 23.

HÉT VÉGI MAGAZIN

»ÚJSÁG 7

Minden jó, ha vége jó

Rádióhullám-verés Szekszárdon

Cikói telefonigények

Már majdnem megjelent a szekszárdi leendő rádiósok belharcáról szóló írásunk, amikor az érintettek felkerestek azzal az örömhírrel, hogy akármi volt is eddig, a történetnek happy and a vége.

Ennek ismeretében nézzük az eseményeket.

Talán hetek, vagy csak napok vannak már hátra ahhoz, hogy a frekvenciamoratóriumot feloldják, és ezzel nagy lehetőség kerül a helyi rádiós vállalkozók kezébe. Tolna megyében a jelzések szerint pillanatnyilag 5 társaság vár ugrásra készen. (Lehet, hogy többen is vannak, mi ennyiről tudunk.) A sugárzáshoz szükséges berendezések, az adó, a helyiség, a stáb fenntartása milliókba kerül, amit a vállalkozóknak kell előre finanszírozniuk. Azt pedig, hogy ebből mennyi térül majd meg, egyelőre csak találgatni lehet. Éppen emiatt talán nem véletlen, hogy a két, kidolgozott tervvel készülő társaság hónapokon keresztül egymással vivődött. A nézeteltérés oka a volt pártház 6. emeletén - még a „régi szép időkben"- kialakított rádiós szoba volt.

Forró Lajos, a „Tücsök Bt." képviselője:

— A múlt év tavaszán fogalmazódott meg bennünk

egy helyi rádió sugárzásának a gondolata. Ezt hamarosan tett is követte, erkölcsi és anyagi támogatásért fordultunk a szekszárdi önkormányzati hivatalhoz, mert egyrészt helyiségre volt szükségünk, másrészt a frekvenciamoratórium feloldásáig a kábel hálózaton keresztül szerettünk volna eljuttatni a rádióműsort a hallgatókhoz. Alkalmas helyiségnek látszott a volt pártház épületében az üresen álló stúdió. Ma ez az épület a városi önkormányzat tulajdonában van. A berendezésünk már megvan, saját tulajdonunk és a Vállalkozás-fejlesztési Alap pályázatán is sikerült félmillió forintot elnyernünk.

A múlt évben, július 23-án kérelemmel fordultunk az ön- kormányzathoz a helyiség és a kábelhálózatra való csatlakozás miatt. Ellentételezésképpen az önkormányzattal közös vállalkozásnak tekintenénk a helyi rádió működtetését. A levél után vártunk türelmesen, érdeklődésünkre közölték, a témában a gazdasági bizottság dönt. November 4-i, majd a december 29-i ülésükön rövid ideig téma is volt a kérelmünk, de információ hiányára hivatkozva félretették az ügyet. Közben míg

mi az elbírálásra vártunk, a kért szobát az önkormányzat bérbe adta a Mátrix Kft-nek.

Sándor Zoltán, a Mátrix Kft képviseletében:

— Közismert, hogy annak idején a pártház 6. emeletén jól kialakított rádiós stúdió üzemelt. Bérleti joggal kapcsolatos kérvényt nyújtottunk be a polgármesteri hivatalhoz. Március 31-ig ezt meg is kaptuk és remélem, hogy a jövőben ez meghosszabitható lesz.

A teljes felszerelést, az adót megvettük. A stáb már összeállt, ha a frekvenciamoratóriumot feloldanák, órákon belül indulni tudunk. Én mint vállalkozó tapsztaltam, addig amig csak tervezgeti az ember az elképzeléseit, még nem veszik komolyan. Le kell ahhoz tenni valamit az asztalra, hogy potenciális tényezőkké váljuk. Nekünk ezért volt fontos a stúdió minél előbbi elkészítése.

— A múlt év végén a szekszárdiak valóban meggyőződhettek az Önök létezéséről, hiszen egy hétig a 104-es Mhz-en hallhatók is voltak.

— A stúdió beüzemeltetését próbáltuk ki, mikrofon- és hangpróbákat végeztünk. Figyeltük, a város különböző pontjain milyen minőségben fogható az adás. Rengeteg

pénzünk benne áll, érthető, hogy kiváncsiak voltunk a megszólalás minőségére.

— Kié a stúdió?

— A Mátrix Kft-é, két tulajdonosa van: jómagam és Bocz Zoltán.

Január 14-én a városi ön- kormányzat gazdasági bizottságának soros ülésén salamoni döntés született. Mindkét társaság megkapta az engedélyt, hogy rákössön a városi kábeltévé hálózatára. Szóba került a közvetítőhelyiség bérletének a kérdése is, de a gazdasági bizottság tagjai ebben nem dönthettek, mert mint Jobban Zoltán, a bizottság elnöke mondta: „erre nincs kompetenciájuk". Dr. Ferincz János, aki a hivatalt képviselve vett részt az ülésen, elmondta, hogy javasolni fogja, a helyiséget a város versenyeztesse meg, legyen azé aki többet ad érte.

Egy nappal a gazdasági bizottsági ülés után mindkét társaság képviselője felkeresett és arról tájékoztatott, hogy sikerült egyezségre jutniuk egymással, s erre áldását adta a polgármesteri hivatal. Békés egymás mellett éléssel, a versenyt más területre félretéve próbálnak meg közös stúdióban együttműködni.

Mauthner

Cikóti a decemberi falugyűlésen Forray Gellért polgármester megemlítette, hogy az elkövetkező években valószínűleg_ telefonvonalat kapnak a MATÁV jóvoltából az igényeiket benyújtó polgárok.

Nemrég a falutévében a részletes programot is elmondta.

— Miként alakult eddig az igénylők létszáma? - érdeklődtünk Forray Gellértnél.

— Fia nem jön össze a környéken 11 500 igénylő, akkor a MATÁV visszalép a fejlesztéstől. Községünkben január 14-ig 130 igénylő jelentkezett, de a létszám remélhetőleg még emelkedni fog, hisz a jelentkezők névsorát február 28-ig kell elküldenünk a MA- TÁV-hoz. Az igazat megvallva már eddig is tőben jelentkeztek a vártnál, aminek én személy szerint örülök, mert ez egy újabb előrelépés (lenne), mivel lakossági szolgáltatás.

— Mikor tudják meg, hogy összejött avagy nem a 11500 igénylő?

— A MATÁV március 10-ig visszaigazolja az igényt, s ameny- nyiben a válasz igen, akkor esedékes a pénzösszeg befizetése, mely telefononként 35 ezer forint. A kezdéshez 400 millió forint szükséges. A tervek szerint a Konyhád- Cikó-Kakasd hármas alkotná ezt a régiót.

— A 35 ezer forintból mennyit vállal át a cikói önkormányzat?

— Az önkormányzat pillanatnyilag nem tud átvállalni, mert foglalkozunk a szennyvíz- és gázprogrammal is. A telefonigénylők

egyébként három évre szóló közműfejlesztési hitelt vehetnek fel és ennek a 15 százaléka visszaigényelhető.

—- Az imént említette a gáz- és szennyvízprogramot. Történt lépés már ez ügyben?

— A gázprogram szintén több település összefogásával jöhetnek létre. Hamarosan készül a tanulmányterv a házankénti hozzájárulásról. Épp a mai napon kapták kézhez a lakók azt a szórólapot, melyen nyilatkozniuk kell, hogy egyetértenek-e, miszerint a '94-96-os években a gázvezeték- rendszer megépül, s az egy háztartásra jutó 80 ezer forintos költséget vállalják-e? Nos, ehhez a programhoz kíván(na) az önkormányzat hozzájárulni, hisz sok a nyugdíjas és a kis keresetű ember Cikón. Talán a 80 ezer forintot sikerülne „leszorítani" 55-60 ezer forintra. Ugyanakkor Bonyhádon újabb átfejtő állomást szükséges építeni. Ehhez megint adnunk kell az ön- kormányzat pénzéből. Mindenképpen a megvalósítás mellett „török lándzsát", bár a 80 ezer forint soknak tűnik, hosszú távon anyagilag megtérül, s igen kedvező a környezetvédelem szempontjából is.

Amennyiben visszaérkeznek a felmérő nyilatkozatok, pályázatot adunk be és 3-4 év múlva megvalósulhat, ami ma még terv csupán.

A szennyvíz sajnos egyelőre csak beszédtéma marad, hisz egy településnek a szennyvíztelep megépítése horibilis összeg.

Hunyadi István

Motoros, autós, tedd le a kegyelet virágait!

Bartal emlékművek az út mellett

Az idős kölesdiek emlékezetében halványan él még az 1936-os esztendő egyik meleg augusztusi napjának eseménye. A 22-24 év körüli fiatalember, Bartal György, egy gazdag földbirtokos család sarja, a középhídvégi uraság lányának udvarolt. A Bartal család - így emlékeznek visz- sza az öregek - Paks és Tenge- lic között nagy birtokon gazdálkodtak.

A Bartal fiú hídvégi látogatása alkalmával égy fiatalemberrel kötött fogadást, versenyezzenek, ki ér hamarabb Kölesdre. Bartal motorra szállt, ellenfele pedig autóba ült. A harmincas években nem voltak még aszfaltutak, föl- desúton közlekedtek, így a két

fiatal járművének kerekei hatalmas porfelhőt kevertek. Aztán odaértek ahhoz a bizonyos, a falutól 4-5 kilométerre lévő kanyarhoz. A szemben közlekedő lovas fogatot - ami az állomás felé tartott - a másodiknak haladó motoros a por miatt nem vette észre, és kanyarodás közben a lovak közé hajtott. A gyerekes, esztelen játék kioltott egy fiatal életet.

A kölesdiek a balesetet követően nevezték el a kanyart Bartal kanyarnak, s az arra járó autóst, motorost még ma is óvatosságra intik. De nemcsak erről nevezetes ez az útszakasz. A fiatalember emlékére, s mindenki okulására az

akkori Tolna vármegyei Automobil és Motoros Club 1937-ben műkőből állíttatott a baleset helyszínén emlékművet. Rajta a felirat - „Motoros, autós megállj! Tedd le a kegyelet virágait!" - megállásra szólítja fel az arra járót. Ha bárki megáll itt, az emlékmű kemény kövébe vésve egy vers néhány sorát olvashatja, mely akár a mára is vonatkoztatható: ...,,A lét ma vészes vágtatás"... E mellett az emlékmű mellett a család is emléket állíttatott a fiúnak.

Teltek-múltak az évek, a műkőből készült emlékművön a betűk jócskán megkoptak, szinte alig olvashatók. A családi emlékműről már a fiú képe is hiányzik. Arról nem is beszélve, hogy a környéküket belepte a gaz, a kóró közül alig látszik ki mind a kettő. Eddig gazdátlanul, magukra hagyatva őrizték a múlt tragédiáját, emlékét. A terület közigazgatásilag Kölesdhez tartozik. Kocsis György, a község polgármestere, és az önkormányzat nem kutatta az illetékeseket - ha egyáltalán él még valaki is közöttünk -, gondjaiba vette a két emlékmű sorsát. Szerdán reggel négy közhasznú munkás ment a helyszínre és kitakarította, rendbetette az emlékművek környékét.

(p-teri)

Puccinit is megihlette

Az Odol centenáriuma

Századik születésnapját ünnepli az Odol-szájvíz. Az időközben klasszikussá vált termékkel feltalálója, Kari August Lingner (1861-1916) 1893-ban forradalmasította a múlt század végén sorra alakuló vállalatok irodai kultúráját. A sok kis új irodahelyiségben megmutatkozott: a

munka látja kárát, ha a dolgozók kellemetlen illatot árasztanak. Miután számos helyen zuhannyal látták el az irodákat, a drezdai Lingner a még ezután is megmaradt kellemetlen illatoknak is megadta a kegyelemdöfést. Megalkotta, majd piacra dobta az Odol fog- és szájvízeszenciát és

harmincszoros milliomos lett. A kerek évfordulóról áprilisban kiállítással emlékeznek meg a drezdai higiéniai múzeumban. Az első kiállítási darabok máris a helyszínen vannak. Több száz változatban lesz jelen az 1906-ban szabadalmazott, ferdenyakú kis flaska, amely az ipari formatervezés kiemelkedő alkotása.

A drezdai múzeumi raktárban eddig összegyűlt tárgyak között a legrégibb palack 1910-ből való - közölte Martin Roth múzeumigazgató. A legtávolabbra elvándorolt példányt futár hozza a Fidzsi- szigetekről, ahol tengerparti

strandon bukkantak rá. A ritkaságok között szerepel egy 1940-ből származó Odol-rek- lámrajzfilm, valamint egy zománcozott tábla, amely ékes orosz nyelven hirdeti: „Az Odol a legjobb a fogaknak". A valamennyi nyelven egyformán csengő Odol névvel Lingner 1913-ig öt földrész mintegy hatvan országába vonult be diadalmasan. Az Odol fokozatosan fogalommá vált, egyet jelentett a szájhigiéniával, és 1916-ban felvették a német értelmező szótár, a Duden szójegyzékébe.

Lingner a kortárs művészeket is megihlette. Puccini „L'Ode All' Odol" címmel Odol-ódát írt a szájvízhez. Franz von Stuck német szecessziós festő reklámtervekkel járult hozzá a kellemes leheletet biztosító folyadék népszerűsítéséhez.

Portrévázlat Jány Gusztávról

Előzetes a Pécsi Körzeti Stúdió új filmjéről

Don-kanyar. Kérdések, kétségek - fájó, sajgó seb.

Katonák. Halottak, túlélők - emlékezők.

És a parancsnok. Vitéz Jány . Gusztáv, akinek nevét, alakját sokan, sokféleképpen emlegetik ma.

Az MTV Pécsi Körzeti Stúdiójának munkatársai által Békés Sándor főszerkesztő és Bárány György rendező-operatőr vezetésével készített portrévázlat, film formájában kívánják most bemutatni Jány Gusztávot, az embert.

A filmről Békés Sándor fő- szerkesztő, az MTV Pécsi Körzeti Stúdiójának vezetője beszél:

— Stúdiónk három évvel ezelőtt indított „Hol vannak a katonák?" című kegyeleti, kereső és emlékező műsorának készítése közben a hozzánk érkezett levelekben és visszaemlékezésekben egyre többször került elő Jány Gusztáv neve. Mindenki tudott róla valamit, látták az első vonalban, látták katonái között. Ezeknek a visszaemlékezéseknek, és a napvilágra került történelmi dokumentumoknak alapján fokozatosan kirajzolódott előttünk a magára hagyott, vívódó - tragikus Jány portréja.

Összességében tehát az egyes emberek tragédiáin keresztül eljutottunk a parancsnokhoz, aki épp olyan szánni- valónak és kiszolgáltatottnak hatott, mint a katonái.

Az elmúlt negyven év hivatalos történelmi megítélése népellenes fasisztának ábrázolta. A már napviágot látott dokumentumok - amelyek ugyan a kétségeket nem oszlatták el teljesen - világossá tették, hogy a hivatalos propaganda által rajzolt kép tarthatatlan. Ez az ember nem a magasból, elszigetelten élte meg a hadsereg tragédiáját.

A róla készített filmet, amely Szakály Sándor hadtörténész értékelésére, Kéry Kálmán nyugállományú vezérezredes, és Balikó Zoltán - aki a tágabban vett Jány-csa- lád tagja - visszaemlékezéseire épít - január 24-én 18 órai kezdettel a TV2 regionális adásában láthatják. Azért választottuk épp ezt a napot,

mert ekkor ötven éve jelent meg az a bizonyos „szégyenparancs", amelyet a mai napig is értetlenség övez, és amely aztán hozzájárult ahhoz, hogy Jány Gusztávot halálra ítélték. A parancsot mindenki ismeri. „A Második Hadsereg elvesztette becsületét..."

A történet azonban nem ezen a napon játszódik, hanem visszanyúlik a hadsereg frontra küldésének időpontjáig. Az emlékezők és a dokumentumok egyértelműen bizonyítják, hogy Jány Gusztáv világosan látta, milyen lehetetlen feladat elé állítják a katonákat, és folyamatosan követelte a hadsereg erősítését. Figyelmeztető, kérő, könyörgő jelzéseire azonban nem volt válasz.

Utal majd a film a január

24-e utáni eseményekre is. Jány Gusztáv ugyanis két másik történelmi parancsot is kiadott.

Az egyikben kötelezővé teszi katonái számára, hogy ha kell, fegyverüket is használják a velük erőszakoskodó német és ukrán milicistákkal szemben. A hadseregnek a frontvonalból való kivonása után pedig elismerően értékelte a katonák összteljesítményét.

1944-ben a történelelm viharai Németországba sodorták, annak összeomlása után pedig amerikai hadifogságba került, ahonnan 1945-ben önként hazatért. Hazatért, pedig figyelmeztették, hogy mi vár rá.

Valószínűleg nem túlzás azt mondani, hogy ebben az önkéntes vissza térében, ebben a mártír szerepvállalásban benne volt az az elhatározás is, hogy azonosuljon a II. hadsereg ugyancsak áldozattá és mártírrá lett sok tízezer katonájával.

A január 24-én bemutatásra kerülő filmet azért nevezem én portrévázlatnak, mert meggyőződésem, hogy sokan reagálnak majd rá, és elsősorban azoknak a jelentkezését várjuk, akik ismerték, és emlékeznek Jány Gusztávra.

Ezeknek a jelzéseknek, emlékeknek a segítségével szeretnénk a későbbiekben - országos adásba kerülő - átfogóbb, terjedelmesebb, még mélyebben dokumentált portréfilmet készíteni Jány Gusztávról.

Lejegyezte: Artner Katalin