Tolnai Népújság, 1993. január (4. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-23 / 19. szám
6 * KÉPÚJSÁG HÉT VÉGI MAGAZIN 1993. január 23. Légszennyezés prolongálva Nincs pénz a megyeközpontot megkerülő út építésére Kuplung, gáz, fék, kuplung, - autók állnak, majd indulnak dübörögve a szekszárdi belváros forgatagában. Kipufogógázok füstje színezi sötétre a patinás régi épületeket, az Augusz ház fala repedezik. Allergiás gyerekek köhögnek rekedten, asztmás öregek kapkodnak oxigénért. A fák lassan sorvadnak, száll a por. A városon áthaladó kamionok, teherautók, buszok, személyautók szakadatlan forgalma nem kímél senkit. Persze vannak, akik azt mondják, nem is olyan nagy a baj, más városokban sokkal rosszabb a helyzet. Szekszárdon nincs nagy környezetszennyező gyár, nem folyik a Sióba mérgező vegyianyag, nincs veszélyeshulladék-lerakó- hely. Következésképpen nyugodtak lehetünk. Csakhogy ez az érvelés azokat a polgárokat, akik a városközpontban laknak, dolgoznak, nap mint nap gyalogosan közlekednek, nem nyugtatja meg. Nem nyugodtak azok a szülők sem, akiknek gyerekei az itt lévő iskolákba járnak, hiszen zöldövezet helyett csak beton van és szennyezett levegő. Ezért tartottuk fontosnak, hogy megkérdezzük, vajon meddig kell az egykori mezőváros lakóinak elviselniük a város centrumán áthaladó autóáradatot? Lesz-e egyáltalán és mikor olyan autóút, amely elkerüli a települést, tehermentesíti a belváros forgalmát? A kérdéssel a szekszárdi városi önkormányzatot kerestük meg. A szabvány értéknél magasabb — Kétségtelen, hogy vannak olyan időszakok, amikor Szek- szárd központjában a szabványban meghatározott határértékeknél magasabb a levegő mért szállópor tartalma, illetve a por ólomtartalma - válaszolta Szeleczky József városüzemeltetési és beruházási irodavezető. - A központban rendszeresen gyalogosan közlekedők ténylegesen veszélyeztetve vannak a füstgáz, por és ólomszennyezés miatt. — Ha ilyen köztudott dolog a belváros légszennyezése, akkor gondolom megfelelő stratégiát dolgoztak ki az elhárítására. — Amit 1992-ben tudtunk, azt megtettük. Evek óta nem locsoltuk az utcákat, de most nyáron járták a locsoló autók, mosták a csatornába a port. A belvárosi üzletek tulajdonosait pedig felszólítottuk, hogy rendszeresen söpörjék el a boltjuk előtt a járdát. Tudom, hogy nem nagy dolgok ezek, de erre futotta a város költségvetéséből. Idén lényegesen nehezebb helyzetben leszünk, mert a pénzügyi keretek szűkössége miatt talán még erre sem lesz pénzünk. — Ezek szerint a város forgalmát tehermentesítő útról beszélni hiábavaló? Tehermentesítő út? — A városközpontot elkerülő út a Gemenc Expóig elkészült, ezt kellene tovább építeni a Pollack Mihály utca nyomvonalán, illetve a felüljáró föl-lehajtó szakaszát elkészíteni. Csak ez 175 millió forintba kerülne. — Ilyen célra, utak építéséhez, nem igényelhető állami támogatás? — De igen, több helyről is. Pályázni lehet, meg is tettük, a Közlekedési Minisztériumnál és a környezetvédelmi tárcánál is. Az átmenő szakaszok tehermentesítése érdekében szerencsés esetben, ha elfogadják a pályázatot, nyolcvan százalékos költségvetési támogatást is kaphatna a város. Csakhogy jelenleg még a fennmaradó húsz százalék finanszírozása is gondot jelent. — Korábban nemcsak tehermentesítő útról volt szó, hanem egy Szekszárdit megkerülő új útról is. Ezt a tervet végképp elvetették — Valóban szó volt egy ilyen, a várost megkerülő út építéséről. Ez esetben egy tíz kilométeres útszakaszt kellene építeni, ami egy milliárd forintba kerülne a mai árakkal számolva. Ebből kétszáz millió terhelné a város költségvetését. A jelenlegi pénzszűkében ez a terv megvalósíthatatlan, önerőből ezt nem tudjuk véghezvinni. — Merre haladt volna ez az út? — A város határában, a 6-os fő- közlekedési út Delta-szakaszánál ágazott volna le és a húsipari meg a tejipari vállalatot megkerülve, az őcsényi bejáró táján csatlakozott volna vissza az 56-os úthoz. Hét szűk esztendő — Tehát akkor hiába tudnak a gondokról, hiába vannak tervek, pénz híján minderről le kell mondani? — Sajnos jelenleg ez a helyzet, anyagi lehetőségek híján a kezünk meg van kötve. Mindenesetre első lépésként a belváros forgalmát tehermentesítő szakaszt kellene megépíteni és csak ezután a várost megkerülő utat, de most egyik tervnek sincs meg a realitása. F. Kováts Éva Dönteni az anyának kell Mi változott a magzatvédelmi törvénnyel? Karácsony előtt fogadta el a Parlament a magzati élet védelmében alkotott törvényt, mely a terhesgondozásról, a gyermeket váró nő támogatásáról szóló rész mellett, a terhesség megszakításáról is rendelkezik. A törvény hangsúlyozza, hogy a terhességmegszakítás nem a családtervezés és a születésszabályozás eszköze, ezért a terhességet csak veszélyeztetettség esetén, általában a 12. hétig lehet megszakítani. Január elsejétől országszerte megalakultak a családvédelmi szolgálatok. A Tolna megyei helyzetről dr. Bezerédy Mártával az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat megyei intézetének helyettes tisztifőorvosával és dr. Hidasiné Somogyi Juliannával a tisztifőorvosi hivatal megyei vezető védőnőjével beszélgettünk. — Számomra meglepő volt, hogy ezt a feladatot a tisztifóorvosi hivatalok kapták meg. — Az ÁNTSZ feladatai között eddig is szerepelt az egészség megelőzése és megőrzése, ehhez pedig szorosan illeszkedik a magzatvédelmi törvény. — Mi változott január 1 óta, ha a kismama meg kívánja tartani a terhességét? — Miután a nőgyógyász megállapította a „másállapotot", a terhesgondozóba ugyanúgy jelentkezni kell, mint eddig. A várandósági segélyt a 13. héttől kezdve folyósítják, melynek ösz- szege megegyezik a családi pótlékéval, mégpedig attól függően, hogy a családban már hány gyerek van. Ha a második gyermeket várják, akkor a két gyermek után jár a várandósági segély. Ha a terhesség megszakad, akkor az adott hónap végéig folyósítják az összeget. — Ez az egyszerűbb, az ideális eset, de mi történik akkor ha az állapotos nő úgy érzi, nem tudja, nem kívánja megtartani a terhességét? — A terhességet megállapító szakorvos leletével fel kell keresnie a családvédelmi szolgálatot (nem a családsegítő központot) és a védőnőnél kell jelentkeznie. A védőnő feladata, hogy elbeszélgessen az anyával, akit elkísérhet a férje, barátnője, bárki de jöhet egyedül is. A fiatalkorút viszont mindig el kell kísérnie törvényes képviselőjének is. A védőnő tájékoztatást ad a megszakítás jogi feltételeiről, a terhességmegszakítást végző egészségügyi intézményekről. Ha a megtartás mellett döntene, az állapotos nő milyen támogatási lehetőségekben részesülhet, az örökbe adás is lehet egy lehetőség. Hangsúlyozni szeretném, mindez csak beszélgetés, nem akarunk „lebeszélni" senkit, csupán tájékoztatni a következményekről. Dönteni az anyának kell, csak egyedül rajta múlik a magzat további sorsa. A későbbiekben sem hivatkozhat arra, még önmaga előtt sem, hogy helyette döntöttek. Három napos mérlegelési idő után jelentkezhet abortuszra a kiválasztott kórházban. A tanácsadás legfőbb célja az, hogy mégegy- szer ne kerüljön ilyen súlyos döntés elé az anya, és a következő nem kívánt terhesség elkerülhető legyen. — Bár még csak néhány hét telt el a januárból, megkérdezem: volt-e már munkája a családvédelmi szolgálatnak? — Január 4-től fogadjuk a hozzánk fordulókat. Az első héten 21-en jelentkeztek, - közülük 3 fiatalkorú, - terhesség- megszakítási szándékkal. A beszélgetés után hárman meggondolták magukat és úgy döntöttek, a babát mégis megtartják. Érdekes tapasztalat, hogy néhány meleg, emberi szó után milyen szívesen öntik ki a szívüket az asszonyok, valószínű sokszor „átrágták" már, hogy miért döntenek így, mielőtt hozzánk fordulnak. Sok feszültség, családi gond is szóba kerül, olyan probléma is, amit a kezelő orvosnak biztosan nem mernének elmondani. Igaz az is, hogy nem akármilyen öt védőnőt választottunk ki erre a feladatra. A múlt év végén a minisztérium szervezésében továbbképzésen vettek részt, ahol pszichológustól, szakorvosoktól, és Lux Elvira szexológustól kaptak órákat. — Végül mondjuk el azt is, hogy hol működnek a családvédelmi szolgálatok a megyében. — Bonyhádon, Dombóváron és Tamásiban a rendelőintézetben, hétfőtől péntekig délelőtt, Pakson a polgármesteri hivatal harmadik emeletén, Szekszárdon pedig a CSNT épületében, szintén hétfőtől péntekig várják az érintetteket. Mauthner Az Egri csillagok mesevilágától a török kor kutatásáig „Kilenc évesen elhatároztam, hogy történész leszek" Interjú dr. Szakály Ferenccel arról, hogy merre leng ki az inga „A Magyar Köztársaság elnöke - a miniszterelnök előterjesztésére - (...) történetírói munkásságáért Szakály Ferencnek, az MTA Történet- tudományi Intézet tudományos osztályvezetőjének a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje kitüntetést adományozta." * Szakály Ferenc neve Tolna megyében, kiváltképp Szekszárdon szinte mindenki előtt ismert. A megannyi tanulmányt, könyvet író történész a megyeszékhelyen töltötte gyermekéveit, itt is érettségizett, szülei má is Szekszárdon élnek. Szakály Ferenc viszont már több mint három évtizeddel ezelőtt a fővárosba költözött. Hogy milyen okok következtében, arra abban a telefoninterjúban kaptunk választ, melyet a múlt héten adományozott kitüntetés alkalmából készítettünk vele. — Az érettségi után egy nappal el is távoztam Szek- szárdról - emlékezett a különös történetre Szakály Ferenc. — Erre akkor, azaz 1961-ben minden okom meg is volt. Ugyanis édesapám révén, aki tevékenyen részt vett az 1956-os szekszárdi eseményekben, én voltam az ügyeletes „ellenforradalmár" gyermekek egyike. Az világosan látszott, hogy Szekszárdon számomra semmiféle babér nem fog teremni. — Állást sem kapott volna? — Azt azért bizonyára igen, de a bölcsészettudományi egyetemről szó sem lehetett. Ezt egyébként - becsületére legyen mondva - a gimnázium akkori igazgatója fe- ketén-fehéren közölte is velem. Nem reménykedhettem tehát a felvételi javaslatban, s ezt a nyíltságot én nagyra is értékeltem, azonnal indultam Budapestre. — A gyermekkori elhatározás, a történészi elhivatottság adott önnek erőt? — Igen, hiszen én - bármilyen mulatságosan is hangzik - már küenc évesen elhatároztam, hogy történész leszek, méghozzá a török kor kutatója. — Miért éppen ez az időszak vonzotta? — Ehhez valóban kell némi magyarázat: az én időmben még nem volt televízió, lakáÁltalános iskolai ballagási fotó 1957-ből. A felső sorban jobbról a második Szakály Ferenc Egy televíziós műsorban, Makkai László és Nemeskürty István történészekkel sunkban a technikai haladást az úgynevezett néprádió képviselte. Azon kevés ingerek közé, ami akkor érte az embereket, a könyv tartozott igazán. Nos, édesapám, ha jól emlékszem, 1951-ben jó munkája elismeréseként könyvjutalomban részesült. Az Egri csillagok volt ez a könyv, s a lapokból elém táruló mesevilág hatására elhatároztam, hogy a török korral fogok foglalkozni. — Ehhez képest 1961 nyarán egy szál bőrönddel ott volt Budapesten ... — Méghozzá ágybérlőként, viszont nem kis fegyvertényt jelentett, hogy a Pest Megyei Levéltár igazgatója - édesapám jó barátja - befogadott az intézménybe. Ez a levéltár egy egészen sajátos képződmény volt, az egyik szobában ugyanis Kosáry Domokos, az Ákadémia jelenlegi elnöke dolgozott, aki 1960-ban szabadult a börtönből. A mellettem lévő szobában dr. Vel- mann Imre kutatott, ő jelenleg szintén rendes akadémiai tag. Szóval, ez a munkahely jelentette számomra az igazi egyetemet. — De később a bölcsészegyetemet is sikerrel elvégezte. — Egy év munka után, mivel annak leteltével a gimnáziumnak már nem kellett javaslatot adnia. Ez kapóra jött számomra, s dacára „ellenforradalmár" származásomnak, Szabad György, a parlament jelenlegi elnöke „ráhatásával" végül is sikerült bejutnom az egyetemre. — Innen már egyenes volt az út? — Igazságtalan lennék, ha erre a kérdésre végül is nem igennel válaszolnék. Az megesett, hogy „rendszerellenes" kijelentéseim miatt annak idején valaki kétségbe vonta a jogomat a népköztársasági ösztöndíjra, de a kellemetlenkedés megmaradt a próbálkozás szintjén. — Két és fél év rövid idő, mindössze ennyi telt el a rendszerváltás óta. Mégis, miként vélekedik a jelenlegi, nemegyszer aktuálpolitikai célokat szolgáló történelmi átértékelésekről? — Nos, létezik az úgynevezett ingaelv. Evidens, hogy amit mesterségesen visszaszorítottak, az óhatatlanul az ellenkező irányba fog kilengeni, néha nagyon erősen. Azután az inga majd megnyugszik, s visszaáll a középső pontra. Meggyőződésem szerint csak ezen a középső ponton lehet igazából gyümölcsöző történészi munkát végezni. No, meg akkor, ha nem kell attól tartani, hogy tömegek vonulnak a történettudományi intézet elé, mert nem úgy értékel a kutató, mint ahogy egyesek elképzelik. — Mielőtt a kitüntetéséhez még egyszer gratulálva elköszönnék öntől, hadd kérdezzem meg: napjainkban miként alakult a kapcsolata Szekszárddal? — Úgy, ahogyan egy elfoglalt embernek alakulhatnak a kapcsolatai egy településsel, ahol a szülei élnek. Amikor tudok, megyek, ez általában a nagyobb ünnepeket jelenti. Ilyenkor igyekszem végiglátogatni a barátokat. De a hazajárásnál is fontosabbnak tartom azt, hogy nekem azért a Tolna megyei helytörténet írás mindig a szívügyem volt és az is marad. Kifejezett örömömre szolgált, hogy közreműködhettem a tavaly megjelent Tolna monográfia létrehozásában, a török kori rész megírása az én nevemhez fűződik. Szeri Árpád
