Tolnai Népújság, 1993. január (4. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-02 / 1. szám
1993. január 2. MEGYEI KORKÉP KÉPÚJSÁG 3 Decsen a Tolnatáj A decsi Faluházban tartja legközelebbi közgyűlését 1993. január 12-én, kedden délelőtt tíz órakor a megyei művelődési intézményeket, népművelőket, önkormányzatokat magába foglaló Tolnatáj Szövetség. A napirenden várhatóan a módosított alapszabály elfogadása lesz. Az év első újszülöttje Szekszárdon Az új esztendő első napjának hajnalán, éjfél után negyven perccel látta meg a napvilágot a megye- székhely kórházának szülészeti osztályán 1993. első szekszárdi újszülöttje Spol- jár Anna személyében. A kislány császármetszéssel született, két kilogramm hetvenöt dekagrammot nyom, és kiváló egészségnek örvend. Pótszilveszter 1993. január 16-án, este nyolc órai kezdettel pótszilveszteri bált rendez az iregszemcsei Bartók Béla Művelődési Ház. A muzsikát a tamási Omnia zenekar szolgáltatja. Zajlik a jég a Dunán A több napja tartó hideg idő hatására megindult a Dunán a jégzajlás, amelynek mértéke - mint azt a paksi vízirendészet rendőrőrsének ügyeletes tisztjétől megtudtuk Paksnál jelenleg mintegy húsz százalékos. A meteorológiai előrejelzések alapján további zajlásra kell számítani. Elnökségi ülés a KISOSZ-nál 1993. január 6-án, szerdán, délelőtt fél tízkor tartja következő elnökségi ülését a Kereskedők Vállalkozók Tolna Megyei Kamarája. Az ülés napirendjén aktuális bejelentések mellett az Országos Tanács üléseinek tapasztalatai és az ez évi feladatok szerepelnek. Presbiterválasztás 1993. január elsején négy új presbitériumi tagot választott a decsi református egyházközség tanácsa. Kovács Sára, Bartos Istvánná, Pataki Imre és Magyar Pál tizenkét évre nyert megbízatást. Pót- presbitériumi tagnak Vá- radi Istvánt jelölték. A ülésen Csécsi István lelkész megköszönte az elődök szolgálatkész munkálkodását, kérve együttműködésüket a továbbiakban is. Továbbképzés vállalkozóknak Két napos továbbképzést szervezett Szekszárdon a Tolna Megyei Vállalkozói Központ „Értékesítés és Marketing" címmel a Dán Munkaadók Szövetségének közreműködésével. A tanfolyamon a jelentkezők a dán kormány anyagi támogatásának köszönhetően térítés nélkül vehettek részt. Az év dombóvári találmánya Az év legkörmönfontabb találmányának a dombóvári fűtőmű által bevezetett (találmányi díjra érdemes) „rendelkezésre állási díjat" tartom. Ugyanis a távfűtés és a vízmelegítés költsége mellett a fenti díj is rendszeresen szerepel a havi számlán. Természetesen csak e szolgáltatást (élve- zők-szenvedők) igénybevevők kötelesek fizetni a ritkán látható szolgáltatásért. De mindez csak 92-ben volt érvényes. Mert idén bővülhet az ilyen címen díjat fizetők köre. Vegyék ezt ez évi határozati javaslatomnak. íme az én 12 pontos - Petőfi után szabadon - mélázásom, hogy '93 január elseje után még hol és hogyan bővüljön a kör. 1. ) A képviselőtestület tagjai is követeljék az őket demokratikusan megválasztóktól - természetesen hivatalos lista alapján - a rendelkezésre állási díjat, összege: havi 1500 forint+áfa/fő. 2. A polgármester havi 1000 forint/fő forintot kapjon a testület tagjaitól, ha rendelkezésre áll. 3. ) Aki nem vesz részt a testületi ülésen, vagy elhagyja az ülést, napi kamattal fizesse vissza a rendelkezésre állási díjat. 4. ) A kereskedelem tervezett áremelése nem is áremelés, hanem a rendelkezésre állás díja. Ugyanis ha lesz vásárló, akkor az eladók állnak rendelkezésünkre. 5. ) A Volán 93-ban nem emelt árakat, hanem helyi járat formájában áll rendelkezésünkre, a jegyárus-bérletnéző buszvezető személyében. 6. ) A telefonfülkékre, fülkébe belépést engedélyező rendelkezésre állót szereljen az üzemeltető, és csak utána lehessen telefonálni. 7. ) Az ovisok kis és nagyiskolások minden reggel az ovi és a suli portáján csak a rendelkezésre állás megfizetése (ez lehet melegtégla, tojás, krumpli stb. is) után léphessenek az intézménybe. Amennyiben ott nem állnak rendelkezésükre, kamatosán kapják vissza a befizetett értéket. 8. ) A VTV is kérjen rendelkezésre állási díjat, a testületi ülésket ezután csak azokba a lakásokba közvetítsék, ahol fizetnek. Elmaradás esetén csak a zárt ülést nézzék a nem fizetők. 9. ) A tűzoltóság is vezesse be a rendelkezésre állás díját. Csak ott oltsanak, ahol számlával igazolják a díj befizetését. 10. ) 1993-tól a horgászoknak a tavak partján rendelkezési díjat befogadó automaták legyenek. Aki fizet, annak rendelkezésére áll a hal. Aki nem, irány a halbolt, természetesen ott is lesz a rendelkezésre állás díját átvevő rendelkezésre álló személy. 11:) A rendőr járőr csak a rendelkezésre állás díjának megfizetése után intézkedjen. Az orvosok, mivel eddig nem fogadtak el ilyen díjat, ezután büntetésből betegbiztosítási kártyapénzre jogosultak. 12.) Ifjú és leendő házasulandók. Ti ezután csak az egymás rendelkezésre állás díjának megfizetése után kössetek házasságot. Majd ha naponta egymás rendelkezésére álltok, természetesen csak a díjfizetése után legyen ez lehetséges. Idősebb korban ettől el lehessen tekinteni. 12+1: 1993-ban is állok tisztelt olvasóim rendelkezésére a 92-es évben elfogadott feltételekkel. A rendelkezésre állás díját ezután is a posta veszi át. Ui: Sajnos, tovább nem állhatok rendelkezésükre, mivel kis feleségem rendelkezésére kell állnom, ő már kifizette a rendelkezésre állás díját. Nagyon boldog és rendelkezésre állásokban gazdag (mentes) boldog új évet kíván: Tilinger' Sándor Vigyázzunk egymásra, egymás értékeire Jó, ha tudjuk, hogy a gyanúsan viselkedő személyek iránt, ha számunkra ismeretlenek - házalók, jól öltözött, megnyerő modorú ügynökök, stb. -, érdemes nagyobb figyelmet fordítanunk, mert meglepetést tartogathatnak. Vigyázzunk jobban egymásra - egymás értékeire! „ Jobban figyeljünk egymás lakására, kocsijára, s főleg az idősebb korosztály tagjainál fontos ez. Ha valami gyanús, azonnal jelentsük. Jó példaként álljon itt egy 1992. december 29-i esemény Dunaszentgyörgyről, az Óvoda utcából. Az idős asszony egészségi okok miatt néhány órára elutazott. Lakását a szokott módon bezárta és nyugodtan távozott. Ezt a dolgot megfigyelhették, mert míg távolt volt (a délelőtti órákban) a házaló tollasok behatoltak a lakásba. Abban az időpontban az utcán nem volt semmi mozgás. A cselekményt a szomszéd - szintén idős korú - észlelte, és egy másik szomszéddal összefogva jelentették az esetet a rendőrségnek. A magánláksértők azóta a rendőrség vendégszeretetét élvezik. A követésre méltó példát köszönjük Esztike néninek, a község nevében. (P. I.) ■ ... %.... O ssza meg örömét Az olvasó írja Unokánk, Póti Valentin 1993. január 1-én ünnepelte 1 éves születésnapját. Nagyon sok boldogságot kíván édesanyja, nagybátyja, nagyszülei, dédszülei és a rokonság. Kaufmann György és neje Zomba tto Szeretnénk köszönteni a szeretett jó édesanyát és a drága jó nagymamát, özv. Keppel Ernőnét. Január 2-án lesz a 68. születésnapja. Akik köszöntik: Lánya, veje, két unokája: Lacika és Piroska Munkával búcsúztak az óévtől • • Ügyeletes talpon maradók Készenlétben a tűzoltók: a szilveszteri ügyeletben már jártas B-csoport tagjai Ki tudja miért oly kitüntetett az év legeslegutolsó napja, talán a hagyományt kellene vallatóra fogni ez ügyben. Lehet, hogy egykor fejtetőre állt a világ, ma ezt már nem teheti meg, szüksége van az ügyeletes „talpon maradókra", akik szolgálják jókedvünket, felejtésünk mámorát. Ők azok, akik ezen az éjszakán is dolgoznak: telefon-összeköttetést teremtenek az újévi jókívánságok számára, tüzet oltanak, árokból húznak ki eltévedt négykerekűt, sofőrjét, ha kell ápolják, országunk határát őrzik, vagy ellenőrzik, ad-e fényt, meleget az atomerőmű. Mindenki azt gondolná, ilyenkor a munka is más: könnyedebb, vagy feszítettebb. Pedig nem így van. A mentőszolgálat egyébként is épp eléggé idegfeszítő hétköznapjai után e napon is ugyanolyan a készültség, s ez természetes. A várakozásnak megfelelően szilveszter éjszakáján nem történt semmi, amely egy mentőorvos számára eseményt jelent -, tegyük hozzá: szerencsére. Az emberek ezekben az órákban talán jobban vigyáznak magukra, pedig ezzel törődnek a legkevésbé. A két mentőautó öt főnyi személyzete nyugodtan fogyaszthatta el ünnepi vacsoráját, a halászlét. Az átlagos évközi munkanaptól tűzoltóéknál sem különböztette meg más az óév utolsó napját, mint az alkalmi ebéd, s az alkoholmentes pezsgő. A szekszárdi állomáshely B-csoportjának már van tapasztalata abban, mennyire van „tüzes" kedvében a polgár, hiszen tavaly szilveszterkor ugyancsak ők voltak szolgálatban. „Nem lesz vonulás" - tervezték el a huszonnégy órás szolgálatot, s bár a megyeszékhelyen ez a valóságban is így alakult, dombóvári kollégáikat fals hangok Kapospulára riasztották, Tolnán pedig egy kigyulladt trafó lángjait kellett megfékezni. Lakástűznél, műszaki mentésnél most nem volt szükség arra, hogy bemutassák tudományukat. Talán a legkellemesebb vonulás elsején, reggel fél nyolckor következett el, számukra ugyanis ekkor járt le a szolgálat. Valamivel előbb búcsúzhattak munkaeszközeiktől a távközlési vállalat éjszakai ügyeletesei, akik ketten látták el a tudakozó szolgálatot, és a távolsági hívások kapcsolását -, ez a létszám jelentette a megerősített szolgálatot, ők azok, akiknek mindig udvariasan kell válaszolni a vonal túlsó végén a gyakran modortalan hívónak, éjfél után pedig szinte égtek a vonalak. Mások boldog új esztendőt kívánnak szeretteiknek, ők legfeljebb egymásnak. A sokszor idegőrlő, nagy türelmet igénylő munkához nem járt ünnepi vacsora.-tf~ „A no igazi koronája a haj" A három grácia Mi négyen az eltelt tizenöt évre emlékezünk, hisz a három grácia ennyi időt „állt le" egymás mellett. Duska Sándomé A mestereim Goda Sán- dorné és édesapám voltak. Abban az időben már egy másodéves tanuló teljesen önállóan dolgozott. A frizuradivat állandó változásával együtt járt az is, hogy állandóan tanultunk, képeztük magunkat. Abban az időben a maximka és a Bel Ami frizura divat mellett megjelent az a kontydivat. Jómagam ezt szerettem a legjobban. Igaz, hogy a legmunkaigényesebb volt, de nagyon el lehet engedni a fantáziát. Voltak abban az időben olyan napjaim, amikor csak kontyot fésültem. Még valami nagy dolog változott az 1960-as évektől. A meleg tartós hullámot felváltotta a hideg tartós hullám, ami kevésbé ártalmas a hajnak. Ebben az üzletben 23 éve dolgozom. Sok helyre hívtak, de el sem tudtam volna képzelni máshol, mint itt a központiban. A frizuradivat mellett nagyot változott a fodrászhoz járás divatja is. Kezdő koromban ünnepcentrikus volt a fodrászhoz járás. Karácsony, húsvét voltak a nagy ünnepek, amikor rengeteg volt a vendég. Az 1970-es évektől már elkezdték a nők a munkahelyükre készíttetni a frizurát, ami azt jelentette, hogy megnőtt a hét eleji forgalom. Ez a tendencia azóta csak nőtt, valamint az is megfigyelhető, hogy fizetés után egy hétig sokkal több a vendégünk, erősek a műszakok. Sosem fogom elfelejteni az itt töltött időt, hisz az életem egy nagy részét jelenti. Hiányozni fognak a kollégák, akik jöttek-mentek, ám kettővel közülük 15 évet dolgoztunk le egymás mellett. Gelencsér Mária Amikor elvégeztem az iskolát, az újvárosi, majd a fürdőben lévő üzletben dolgoztam. Onnan kerültem ide egyszerre Katival 1977-ben, 15 évvel ezelőtt. Mi mindig annyira egymás mellett dolgoztunk ez alatt a 15 év alatt, hogy a központban még a hivatalos papírjainkat is időnként összekeverték. Édesapám és a nagyapám is fodrász volt, szinte természetes volt, hogy én is ezt a pályát válasszam. Édesapám a mai napig alig várja, hogy az itteni dolgokról meséljek, hisz ennek az üzletnek, ennek a nyüzsgésnek, az állandó változásnak nagy varázsa van. A kezdésemmel kapcsolatban van egy sztorim. Három napja, hogy elkezdtem az iskolát, amikor egy jónevű idős kolléganő kijelentette, hogy sosem lesz belőlem fodrász, mert félek a hajhoz nyúlni és a vendégekkel is félénk vagyok. Megmakacsoltam magam, hogy majd én megmutatom. A vendégeim tanúsíthatják, hogy ez elég jól sikerült. Szóval engem már csak így fogadnak el, ilyen szókimondónak. A legjobban a maximka frizurát szerettem csinálni és a Bel Amit - az első rövid göndör, a második hosszú, loknis. Hát nem volt egy könnyű életünk egyikünknek sem. Mindhárman elég szerencsétlenek vagyunk a magánéletben, persze nem akarok panaszkodni, sajnáltatni magunkat, mert volt sok szép is. Azt hiszem, a bánatok, az örömök még jobban összehozták bennünket. Annyira ismerjük már egymást, hogy csak ránézünk egymásra és tudjuk a másik mit akar, mit gondol. Napi nyolc órát együtt voltunk 15 éven keresztül. A vendégek változók, van aki hetente jár frizurát csináltatni, van aki csak a nagy munkákra - festés, dauer - jön. Az a véleményem, hogy egy asszony ki tudja spórolni, sőt ki kell, hogy spórolja a konyhapénzből a fodrászt. Amelyik nem tudja, az nem is akar szép lenni. Kismödi Gézáné A jövőről annyit tudok mondani, hogy csökkent az üzlet létszáma, ezért a Szolgáltató Szövetkezet átalakítja az üzletet. Az átalakítás kisebbítéssel és egyben korszerűsítéssel és modernizálással is jár. A munkálatokat 1993 február 1-el kezdik el. Hogy merre halad a frizuradivat? Sokan otthon festik a hajukat, hisz jóminőségű festékek állnak rendelkezésre. A többség azért félti annyira a haját, hogy csak szakemberre bízza. Kezd kimenni a melírozás a divatból, viszont óriási divat a vörös szín minden árnyalata. Aki nem akar az utolsó divattal lépést tartani, ám nem örül a megjelenő ősz hajszálaknak, az az eredeti hajszínére festeti be a haját. Nagyon szeretem a rövid, csibészes frizurákat vágni és szárítani, ugyanakkor a hosz- szú hajat is. Vallom, hogy egy nő igazi koronája a haj. A legelegánsabb ruhát is elronthatja az ápolatlan frizura. Sokan kérnek tanácsot a vendégeim közül. Nekik őszintén megmondom, hogy egyrészt egyéniségüknek, arcuk karakterének mi áll legjobban, másrészt, hogy hajuk minősége milyen fazont enged meg. Térmészetesen a döntés a vendégé, ám ha sikeres a „befolyásolás", akkor az számomra is sikerélmény. Mint ahogy az is, amikor valaki csapzottan bejön és „új fejjel" megy el. Ha látom a vendégen, hogy tetszik a frizura - és ez látszik, mert némelyik szinte félve érinti meg, hogy ez az én hajam? - akkor ez nagyon jó érzés. Az ugyanahhoz a fodrászhoz való kötődés inkább a közép és az idősebb korosztályra jellemző. A fiatalok szeretnek kísérletezni, kipróbálni, melyik fodrász mit tud kihozni a hajukból. Az viszont teljesen mindegy, hogy a vendég hány éves, ha beül ebbe a székbe, akkor szeret mesélni, otthoni és munkahelyi dolgait elpanaszolni. Megtisztelő a bizalom, annál is inkább, mert ha a csapzott hajával a rosszkedvét is itthagyhatja, akkor már duplán fárasztó, ám duplán szép is a mi szakmánk. Néha a nyüzsgéstől, a zajtól, majd szétmegy a fejem - hozzá a szárítók búgása - ám ha otthon vagyok pár napot, már hiányzik, nemcsak a munka, a pénz, hanem bizony a „szövegelés" is. Azt hiszem, ezzel mi fodrászok mindany- nyian így vagyunk. Kell tudni hallgatni, emlékezni, mert a vendég szereti, ha az elmondott bánatára két hét múlva visszakérdezünk. Úgy gondolom, hogy minden nyugdíjas fodrásznak, de továbbmegyek, mindenkinek, aki olyan munkahelyen dolgozott, ahol emberekkel foglalkozott, ez hiányzik a legjobban. Sas Erzsébet Fotó: Ótós Réka
