Tolnai Népújság, 1993. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-02 / 1. szám

1993. január 2. MEGYEI KORKÉP KÉPÚJSÁG 3 Decsen a Tolnatáj A decsi Faluházban tartja legközelebbi köz­gyűlését 1993. január 12-én, kedden délelőtt tíz órakor a megyei művelő­dési intézményeket, nép­művelőket, önkormányza­tokat magába foglaló Tol­natáj Szövetség. A napirenden várhatóan a módosított alapszabály elfogadása lesz. Az év első újszülöttje Szekszárdon Az új esztendő első nap­jának hajnalán, éjfél után negyven perccel látta meg a napvilágot a megye- székhely kórházának szü­lészeti osztályán 1993. első szekszárdi újszülöttje Spol- jár Anna személyében. A kislány császármet­széssel született, két kilo­gramm hetvenöt dekag­rammot nyom, és kiváló egészségnek örvend. Pótszilveszter 1993. január 16-án, este nyolc órai kezdettel pót­szilveszteri bált rendez az iregszemcsei Bartók Béla Művelődési Ház. A mu­zsikát a tamási Omnia ze­nekar szolgáltatja. Zajlik a jég a Dunán A több napja tartó hideg idő hatására megindult a Dunán a jégzajlás, amely­nek mértéke - mint azt a paksi vízirendészet rend­őrőrsének ügyeletes tiszt­jétől megtudtuk Paksnál jelenleg mintegy húsz szá­zalékos. A meteorológiai előre­jelzések alapján további zajlásra kell számítani. Elnökségi ülés a KISOSZ-nál 1993. január 6-án, szer­dán, délelőtt fél tízkor tartja következő elnökségi ülését a Kereskedők Vál­lalkozók Tolna Megyei Kamarája. Az ülés napirendjén ak­tuális bejelentések mellett az Országos Tanács ülése­inek tapasztalatai és az ez évi feladatok szerepelnek. Presbiter­választás 1993. január elsején négy új presbitériumi tagot vá­lasztott a decsi református egyházközség tanácsa. Kovács Sára, Bartos Ist­vánná, Pataki Imre és Ma­gyar Pál tizenkét évre nyert megbízatást. Pót- presbitériumi tagnak Vá- radi Istvánt jelölték. A ülésen Csécsi István lelkész megköszönte az elődök szolgálatkész munkálkodását, kérve együttműködésüket a to­vábbiakban is. Továbbképzés vállalkozóknak Két napos továbbkép­zést szervezett Szekszár­don a Tolna Megyei Vál­lalkozói Központ „Értéke­sítés és Marketing" címmel a Dán Munkaadók Szövet­ségének közreműködésé­vel. A tanfolyamon a jelent­kezők a dán kormány anyagi támogatásának kö­szönhetően térítés nélkül vehettek részt. Az év dombóvári találmánya Az év legkörmönfontabb ta­lálmányának a dombóvári fű­tőmű által bevezetett (talál­mányi díjra érdemes) „ren­delkezésre állási díjat" tartom. Ugyanis a távfűtés és a vízme­legítés költsége mellett a fenti díj is rendszeresen szerepel a havi számlán. Természetesen csak e szolgáltatást (élve- zők-szenvedők) igénybeve­vők kötelesek fizetni a ritkán látható szolgáltatásért. De mindez csak 92-ben volt érvé­nyes. Mert idén bővülhet az ilyen címen díjat fizetők köre. Vegyék ezt ez évi határozati javaslatomnak. íme az én 12 pontos - Petőfi után szabadon - mélázásom, hogy '93 január elseje után még hol és hogyan bővüljön a kör. 1. ) A képviselőtestület tagjai is követeljék az őket demokra­tikusan megválasztóktól - természetesen hivatalos lista alapján - a rendelkezésre ál­lási díjat, összege: havi 1500 forint+áfa/fő. 2. A polgármester havi 1000 forint/fő forintot kapjon a tes­tület tagjaitól, ha rendelke­zésre áll. 3. ) Aki nem vesz részt a tes­tületi ülésen, vagy elhagyja az ülést, napi kamattal fizesse vissza a rendelkezésre állási díjat. 4. ) A kereskedelem terve­zett áremelése nem is áreme­lés, hanem a rendelkezésre ál­lás díja. Ugyanis ha lesz vá­sárló, akkor az eladók állnak rendelkezésünkre. 5. ) A Volán 93-ban nem emelt árakat, hanem helyi já­rat formájában áll rendelkezé­sünkre, a jegyárus-bérletnéző buszvezető személyében. 6. ) A telefonfülkékre, fül­kébe belépést engedélyező rendelkezésre állót szereljen az üzemeltető, és csak utána lehessen telefonálni. 7. ) Az ovisok kis és nagyis­kolások minden reggel az ovi és a suli portáján csak a ren­delkezésre állás megfizetése (ez lehet melegtégla, tojás, krumpli stb. is) után léphes­senek az intézménybe. Amennyiben ott nem állnak rendelkezésükre, kamatosán kapják vissza a befizetett érté­ket. 8. ) A VTV is kérjen rendel­kezésre állási díjat, a testületi ülésket ezután csak azokba a lakásokba közvetítsék, ahol fi­zetnek. Elmaradás esetén csak a zárt ülést nézzék a nem fize­tők. 9. ) A tűzoltóság is vezesse be a rendelkezésre állás díját. Csak ott oltsanak, ahol szám­lával igazolják a díj befizeté­sét. 10. ) 1993-tól a horgászok­nak a tavak partján rendelke­zési díjat befogadó automaták legyenek. Aki fizet, annak rendelkezésére áll a hal. Aki nem, irány a halbolt, termé­szetesen ott is lesz a rendelke­zésre állás díját átvevő ren­delkezésre álló személy. 11:) A rendőr járőr csak a rendelkezésre állás díjának megfizetése után intézkedjen. Az orvosok, mivel eddig nem fogadtak el ilyen díjat, ezután büntetésből betegbiztosítási kártyapénzre jogosultak. 12.) Ifjú és leendő házasu­landók. Ti ezután csak az egymás rendelkezésre állás dí­jának megfizetése után kösse­tek házasságot. Majd ha na­ponta egymás rendelkezésére álltok, természetesen csak a díjfizetése után legyen ez le­hetséges. Idősebb korban ettől el lehessen tekinteni. 12+1: 1993-ban is állok tisz­telt olvasóim rendelkezésére a 92-es évben elfogadott feltéte­lekkel. A rendelkezésre állás díját ezután is a posta veszi át. Ui: Sajnos, tovább nem áll­hatok rendelkezésükre, mivel kis feleségem rendelkezésére kell állnom, ő már kifizette a rendelkezésre állás díját. Na­gyon boldog és rendelkezésre állásokban gazdag (mentes) boldog új évet kíván: Tilinger' Sándor Vigyázzunk egymásra, egymás értékeire Jó, ha tudjuk, hogy a gya­núsan viselkedő személyek iránt, ha számunkra isme­retlenek - házalók, jól öltö­zött, megnyerő modorú ügynökök, stb. -, érdemes nagyobb figyelmet fordíta­nunk, mert meglepetést tar­togathatnak. Vigyázzunk jobban egymásra - egymás értékeire! „ Jobban figyeljünk egymás lakására, kocsijára, s főleg az idősebb korosztály tagja­inál fontos ez. Ha valami gyanús, azonnal jelentsük. Jó példaként álljon itt egy 1992. december 29-i ese­mény Dunaszentgyörgyről, az Óvoda utcából. Az idős asszony egész­ségi okok miatt néhány órára elutazott. Lakását a szokott módon bezárta és nyugodtan távozott. Ezt a dolgot megfigyelhették, mert míg távolt volt (a dél­előtti órákban) a házaló tol­lasok behatoltak a lakásba. Abban az időpontban az ut­cán nem volt semmi moz­gás. A cselekményt a szom­széd - szintén idős korú - észlelte, és egy másik szom­széddal összefogva jelentet­ték az esetet a rendőrség­nek. A magánláksértők azóta a rendőrség vendég­szeretetét élvezik. A köve­tésre méltó példát köszön­jük Esztike néninek, a köz­ség nevében. (P. I.) ■ ... %.... O ssza meg örömét Az olvasó írja Unokánk, Póti Valentin 1993. január 1-én ünnepelte 1 éves születésnapját. Nagyon sok boldogságot kíván édes­anyja, nagybátyja, nagyszü­lei, dédszülei és a rokonság. Kaufmann György és neje Zomba tto Szeretnénk köszönteni a szeretett jó édesanyát és a drága jó nagymamát, özv. Keppel Ernőnét. Január 2-án lesz a 68. születésnapja. Akik köszöntik: Lánya, veje, két unokája: Lacika és Piroska Munkával búcsúztak az óévtől • • Ügyeletes talpon maradók Készenlétben a tűzoltók: a szilveszteri ügyeletben már jártas B-csoport tagjai Ki tudja miért oly kitünte­tett az év legeslegutolsó napja, talán a hagyományt kellene vallatóra fogni ez ügyben. Le­het, hogy egykor fejtetőre állt a világ, ma ezt már nem teheti meg, szüksége van az ügyele­tes „talpon maradókra", akik szolgálják jókedvünket, felej­tésünk mámorát. Ők azok, akik ezen az éjszakán is dol­goznak: telefon-összeköttetést teremtenek az újévi jókíván­ságok számára, tüzet oltanak, árokból húznak ki eltévedt négykerekűt, sofőrjét, ha kell ápolják, országunk határát őr­zik, vagy ellenőrzik, ad-e fényt, meleget az atomerőmű. Mindenki azt gondolná, ilyenkor a munka is más: könnyedebb, vagy feszítet­tebb. Pedig nem így van. A mentőszolgálat egyébként is épp eléggé idegfeszítő hét­köznapjai után e napon is ugyanolyan a készültség, s ez természetes. A várakozásnak megfelelően szilveszter éjsza­káján nem történt semmi, amely egy mentőorvos szá­mára eseményt jelent -, te­gyük hozzá: szerencsére. Az emberek ezekben az órákban talán jobban vigyáznak ma­gukra, pedig ezzel törődnek a legkevésbé. A két mentőautó öt főnyi személyzete nyugod­tan fogyaszthatta el ünnepi vacsoráját, a halászlét. Az átlagos évközi munka­naptól tűzoltóéknál sem kü­lönböztette meg más az óév utolsó napját, mint az alkalmi ebéd, s az alkoholmentes pezsgő. A szekszárdi állo­máshely B-csoportjának már van tapasztalata abban, mennyire van „tüzes" kedvé­ben a polgár, hiszen tavaly szilveszterkor ugyancsak ők voltak szolgálatban. „Nem lesz vonulás" - tervezték el a huszonnégy órás szolgálatot, s bár a megyeszékhelyen ez a valóságban is így alakult, dombóvári kollégáikat fals hangok Kapospulára riasztot­ták, Tolnán pedig egy kigyul­ladt trafó lángjait kellett meg­fékezni. Lakástűznél, műszaki mentésnél most nem volt szükség arra, hogy bemutas­sák tudományukat. Talán a legkellemesebb vonulás else­jén, reggel fél nyolckor követ­kezett el, számukra ugyanis ekkor járt le a szolgálat. Valamivel előbb búcsúzhat­tak munkaeszközeiktől a táv­közlési vállalat éjszakai ügye­letesei, akik ketten látták el a tudakozó szolgálatot, és a tá­volsági hívások kapcsolását -, ez a létszám jelentette a meg­erősített szolgálatot, ők azok, akiknek mindig udvariasan kell válaszolni a vonal túlsó végén a gyakran modortalan hívónak, éjfél után pedig szinte égtek a vonalak. Mások boldog új esztendőt kívánnak szeretteiknek, ők legfeljebb egymásnak. A sokszor ide­gőrlő, nagy türelmet igénylő munkához nem járt ünnepi vacsora.-tf~ „A no igazi koronája a haj" A három grácia Mi négyen az eltelt tizenöt évre emlékezünk, hisz a há­rom grácia ennyi időt „állt le" egymás mellett. Duska Sándomé A mestereim Goda Sán- dorné és édesapám voltak. Abban az időben már egy má­sodéves tanuló teljesen önál­lóan dolgozott. A frizuradivat állandó változásával együtt járt az is, hogy állandóan ta­nultunk, képeztük magunkat. Abban az időben a maximka és a Bel Ami frizura divat mel­lett megjelent az a kontydivat. Jómagam ezt szerettem a leg­jobban. Igaz, hogy a legmun­kaigényesebb volt, de nagyon el lehet engedni a fantáziát. Voltak abban az időben olyan napjaim, amikor csak kontyot fésültem. Még valami nagy dolog vál­tozott az 1960-as évektől. A meleg tartós hullámot felvál­totta a hideg tartós hullám, ami kevésbé ártalmas a haj­nak. Ebben az üzletben 23 éve dolgozom. Sok helyre hívtak, de el sem tudtam volna kép­zelni máshol, mint itt a köz­pontiban. A frizuradivat mel­lett nagyot változott a fod­rászhoz járás divatja is. Kezdő koromban ünnepcentrikus volt a fodrászhoz járás. Kará­csony, húsvét voltak a nagy ünnepek, amikor rengeteg volt a vendég. Az 1970-es évektől már elkezdték a nők a munkahelyükre készíttetni a frizurát, ami azt jelentette, hogy megnőtt a hét eleji forga­lom. Ez a tendencia azóta csak nőtt, valamint az is megfi­gyelhető, hogy fizetés után egy hétig sokkal több a ven­dégünk, erősek a műszakok. Sosem fogom elfelejteni az itt töltött időt, hisz az életem egy nagy részét jelenti. Hiá­nyozni fognak a kollégák, akik jöttek-mentek, ám kettővel közülük 15 évet dolgoztunk le egymás mellett. Gelencsér Mária Amikor elvégeztem az isko­lát, az újvárosi, majd a fürdő­ben lévő üzletben dolgoztam. Onnan kerültem ide egyszerre Katival 1977-ben, 15 évvel ez­előtt. Mi mindig annyira egy­más mellett dolgoztunk ez alatt a 15 év alatt, hogy a köz­pontban még a hivatalos pa­pírjainkat is időnként össze­keverték. Édesapám és a nagyapám is fodrász volt, szinte természetes volt, hogy én is ezt a pályát válasszam. Édesapám a mai napig alig várja, hogy az itteni dolgokról meséljek, hisz ennek az üzlet­nek, ennek a nyüzsgésnek, az állandó változásnak nagy va­rázsa van. A kezdésemmel kapcsolat­ban van egy sztorim. Három napja, hogy elkezdtem az is­kolát, amikor egy jónevű idős kolléganő kijelentette, hogy sosem lesz belőlem fodrász, mert félek a hajhoz nyúlni és a vendégekkel is félénk vagyok. Megmakacsoltam magam, hogy majd én megmutatom. A vendégeim tanúsíthatják, hogy ez elég jól sikerült. Szó­val engem már csak így fo­gadnak el, ilyen szókimondó­nak. A legjobban a maximka frizurát szerettem csinálni és a Bel Amit - az első rövid gön­dör, a második hosszú, loknis. Hát nem volt egy könnyű életünk egyikünknek sem. Mindhárman elég szeren­csétlenek vagyunk a magáné­letben, persze nem akarok pa­naszkodni, sajnáltatni ma­gunkat, mert volt sok szép is. Azt hiszem, a bánatok, az örömök még jobban összehoz­ták bennünket. Annyira ismer­jük már egymást, hogy csak ránézünk egymásra és tudjuk a másik mit akar, mit gondol. Napi nyolc órát együtt vol­tunk 15 éven keresztül. A vendégek változók, van aki hetente jár frizurát csinál­tatni, van aki csak a nagy munkákra - festés, dauer - jön. Az a véleményem, hogy egy asszony ki tudja spórolni, sőt ki kell, hogy spórolja a konyhapénzből a fodrászt. Amelyik nem tudja, az nem is akar szép lenni. Kismödi Gézáné A jövőről annyit tudok mondani, hogy csökkent az üzlet létszáma, ezért a Szol­gáltató Szövetkezet átalakítja az üzletet. Az átalakítás ki­sebbítéssel és egyben korsze­rűsítéssel és modernizálással is jár. A munkálatokat 1993 február 1-el kezdik el. Hogy merre halad a frizuradivat? Sokan otthon festik a hajukat, hisz jóminőségű festékek áll­nak rendelkezésre. A többség azért félti annyira a haját, hogy csak szakemberre bízza. Kezd kimenni a melírozás a divatból, viszont óriási divat a vörös szín minden árnyalata. Aki nem akar az utolsó divat­tal lépést tartani, ám nem örül a megjelenő ősz hajszálaknak, az az eredeti hajszínére festeti be a haját. Nagyon szeretem a rövid, csibészes frizurákat vágni és szárítani, ugyanakkor a hosz- szú hajat is. Vallom, hogy egy nő igazi koronája a haj. A lege­legánsabb ruhát is elronthatja az ápolatlan frizura. Sokan kérnek tanácsot a vendégeim közül. Nekik őszintén megmondom, hogy egyrészt egyéniségüknek, ar­cuk karakterének mi áll leg­jobban, másrészt, hogy hajuk minősége milyen fazont en­ged meg. Térmészetesen a döntés a vendégé, ám ha sike­res a „befolyásolás", akkor az számomra is sikerélmény. Mint ahogy az is, amikor va­laki csapzottan bejön és „új fej­jel" megy el. Ha látom a ven­dégen, hogy tetszik a frizura - és ez látszik, mert némelyik szinte félve érinti meg, hogy ez az én hajam? - akkor ez na­gyon jó érzés. Az ugyanahhoz a fodrász­hoz való kötődés inkább a kö­zép és az idősebb korosztályra jellemző. A fiatalok szeretnek kísérletezni, kipróbálni, me­lyik fodrász mit tud kihozni a hajukból. Az viszont teljesen mindegy, hogy a vendég hány éves, ha beül ebbe a székbe, akkor szeret mesélni, otthoni és munkahelyi dolgait elpana­szolni. Megtisztelő a bizalom, annál is inkább, mert ha a csapzott hajával a rosszkedvét is itthagyhatja, akkor már duplán fárasztó, ám duplán szép is a mi szakmánk. Néha a nyüzsgéstől, a zaj­tól, majd szétmegy a fejem - hozzá a szárítók búgása - ám ha otthon vagyok pár napot, már hiányzik, nemcsak a munka, a pénz, hanem bizony a „szövegelés" is. Azt hiszem, ezzel mi fodrászok mindany- nyian így vagyunk. Kell tudni hallgatni, emlé­kezni, mert a vendég szereti, ha az elmondott bánatára két hét múlva visszakérdezünk. Úgy gondolom, hogy minden nyugdíjas fodrásznak, de to­vábbmegyek, mindenkinek, aki olyan munkahelyen dol­gozott, ahol emberekkel fog­lalkozott, ez hiányzik a leg­jobban. Sas Erzsébet Fotó: Ótós Réka

Next

/
Oldalképek
Tartalom