Tolnai Népújság, 1993. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-02 / 1. szám

4 KÉPÚJSÁG TOLNAÉS KÖRNYÉKE 1993. január 2. Bajban van egy özvegyasszony Figyelem! Emberek a szociális háló alatt! Tisztelt Népújság! Falusi 58 éves özvegyasz- szony vagyok, 4 éve egyedül nevelem Faddon a fiam, aki 1974-ben született. A férjem halálakor a fiam 1. éves ipari tanuló volt, tisztességesen neveltem, és elvégezte az ipari iskolát, kőműves a szakmája, az ipafi után dol­gozott 6 hónapot. Augusz­tustól egészen addig, amíg 1992. május 29-én be nem hívták katonának. Monda­nom sem kell, hogy nem sok pénzt tudtunk megspórolni a fizetéséből, de ami kicsi volt már 3 hónappal ezelőtt elfogyott, ugyanis a repülő­söknél volt Szolnokon a két- hónapi kiképzési időre, és rengetegbe került, ha men­tem hozzá vagy ő jött haza. Ezért úgy döntöttem július­ban, hogy a polgármesteri hivatalhoz fordulok állandó segélyért, mivel csak 8860 forint a nyugdíjam, és hal­lottam, hogy olyanok kap­nak állandó 2000 forint se­gélyt, akik továbbtanulnak, és megkapják a családi pót­lékot is. Gondoltam, ha én is kapok legalább ennyit, ak­kor már valahogy csak meg­leszünk ketten belőle. Más­fél hónapig semmi, már tü­relmetlen lettem és bemen­tem a polgármesteri hiva­talba és közölték velem, hogy a kérelmem el van uta­sítva. Mert állandó segélyt csak az kaphat, aldnek semmilyen jövedelme nincs. Hivatkoztam rá, hogy én csak addig kérem, airiíg a fiam katona, májusig, mert azelőtt sem kértem, meg kérni sohasem szoktam, de értsék meg, most nem tu­dom a problémákat megol­dani. Azt mondták, a Hon­védelmi Minisztériumnak van egy rendelete, hogy akinak 5290 forint jöve­delme van, az nem kaphat segélyt. Kérdeztem, mikori ez a rendelet, azt mondták, 1992 januári. Tehát sehogy- sem kaphatok állandó se­gélyt. Ezért fordulok önök­höz, kérem, amennyiben tudnak segítsenek, mert eb­ben a hónapban már teljesen tanácstalan vagyok, mert csak a nyugdíj van, és nem tudunk ketten meglenni be­lőle. A fizetnivalók nőnek, villany, víz, áremelések, és van 3270 forint ótépém is, és már nem tudom kifizetni novemberi hónaptól kezdve. Igaz, a hivatalban azt is mondták, nem muszáj lett volna felvenni ótépét, ki gondolt arra, hogy a fiam 18 évesen beviszik katonának, és ilyen helyzetbe kerülünk. Intézkedésüket előre is kö­szönöm, egy kétségbeesett j özvegyasszony: özv. Bóvári Miklósné j Fadd Mit tehet ilyen esetben egy napilap? Megkérdezheti | az illetékest. Varga Istvánné, a faddi polgármesteri hiva- I tál csoportvezetője az aláb­biakat nyilatkozta: — Az üggyel az egyik kolléganőm foglalkozott. A helyzet az, hogy a néni egyik családtagja felvette I annak idején a 400 ezer fo­rintos újrakezdési hitelt, s mivel nem fizet, most a ke­zestől, vagyis Bóvári nénitől vonják a havi több mint há­romezer forintot. Sajnos, a fennálló rendelkezések ér­telmében rendszeres neve­lési segélyt nem kaphat, mert a fia nagykorú, sorka­tona, akinek már volt mun­kaviszonya. Rendszeres • szociális segélyben meg azért nem részesülhet, mert az csak olyanoknak adható, akiknek semmilyen jövedel­mük nincs. Ő viszont kap nyugdíjat. Rendkívüli se­gélyben egyszer már része­sült, de azt hónapról hó­napra nem juttathatja ugyanannak a személynek az önkormányzat. Ismét egy „megoldhatat­lan" probléma. Ugye-ugye, megmondták a jövőbe látó politikusaink, hogy a rend­szerváltás (átmeneti) nehéz­ségekkel jár majd, egyes réte­geknél. - Wy ­Itt van a tél , gyere ki a jégre! A felvételeket Ótós Réka készítette, a Duna tolnai holtágánál Azok közé az emberek közé tartozik Kárpáti András is, akiket egyetlen újságcikkben - a terjedelmi behatároltság mi­att - bemutatni lehetetlen. Hogy pillanatnyilag mi a „mestersége", az sem közöl­hető egy-két szóval - nyugdí­jas tanár, a tolnai földrendező bizottság elnöke, Torgyánnal perlekedő kisgazda, egy ame­rikai-magyar vegyesvállalat ügynöke, egy katalógusáru­ház megyei képviselője, és há­romszoros nagypapa -, az vi­szont abszolút reménytelen vállalkozás, hogy életútját nyomon kövessük, s akár csak címszavakban megemlítsük, mimindent csinált az elmúlt hat évtizedben. Szorítkozzunk tehát az „izgalmasabb" ese­mények, okfejtések publikálá­sára! — Apám gazdálkodó em­ber volt. Először úgy nézett ki, hogy én is követem a példáját, de akkoriban olyan változá­sok történtek Magyarorszá­gon, hogy jobbnak látták a szüleim, ha inkább tanulok, így lettem testnevelő tanár. Hamarosan beigazolódott, hogy igazuk volt, mert az a »fajta egyéni-családi gazdálko­dás, amit mi folytattunk, el­tűnt. Én, mivel kosaraztam, kézilabdáztam, fociztam, röp- labdáztam, a sport felé fordul­tam, és '56 után „eltűntem" a sportban. — Miért volt erre szükség? — Ott jöttek az eredmé­nyek, máshol viszont gán- csoskodtak a magamfajtával. Nőkből például én faragtam Tolna megyében elsőként NB-s kézilabdacsapatot. Taní­tottam, edzősködtem, de Tol­nán nem engedtek tanítani, ezért maradtam közel 30 éven át, nyugdíjig Szekszárdon, az 505-ösben. Az utolsó évben Egy arc - egy mesterség Kárpáti András, a fiatalpárti nyugdíjas sajnos kaptam egy infarktust, de szerencsésen átvészeltem a bajt, a műtétet, s most újra egészségesnek érzem magam, munkabírásom a régi. Hogy miért volt ez a „száműzetés"? 1956-ban én voltam a nemzeti bizottság titkára, Tolnán. El­jött hozzám egy asszony, hogy menjek, mert meg akarják lin­cselni a férjét. Azt válaszol­tam, hogy menjen csak haza, a nemzetőrség megvédi az urát, de azt nem garantálhatom, hogy később a bíróság nem ítéli el. Ezt ő úgy „értette", hogy menjen csak haza, most nem, de Szekszárdon úgyis lógni fog! Na, ezért aztán meghurcoltak, börtönbe vit­tek, ütöttek. Nem kívánok én fejeket, de legalább bocsánatot kérhetne az, aki félholtra vert, mert ma is itt él köztünk ... —- Az elvett földek vissza­igénylésének idejét éljük. Ön részt vesz a folyamatban, nem­csak mint megrövidített tulajdo­nos, hanem úgy is, mint a helyi földrendező bizottság elnöke ... — Igen, én „valamit" min­dig csinálok. Általában olyasmit, amivel nagyon ke­veset lehet keresni. Á sport­ban is addig voltam a megyei kézilabda szövetség elöljárója, míg a társadalmi munkás megbízatások között szerepelt az a funkció. Most a földren­dező bizottsági tevékenysé­gért se kapok egy fillért se, de még egy köszönömöt se a vá­rosházáról, pedig sokszor az egész napom rámegy a taná­csadásra. Miért foglakozom vele mégis? Mert számomra ez a rendszerváltás lényege. A tulajdonviszonyok alapos megváltoztatásához próbálok hozzájárulni ilymódon. — A múlt nem hagyja nyug­ton az embert. Önnél a föld-köze- liség a meghatározó. Ezért is lett kisgazda, és a kisgazdák polgár­mesterjelöltje? — Még 1956-ban beléptem a Kisgazdapártba. Aztán az új­jáalakuláskor, '89-ben megyei főtitkár lettem. Tag még ma is vagyok, a kisgazda-szívet nem tudja kiölni belőlem csak a halál, de funkciót nem válla­lok, mindaddig, míg Torgyán József lesz a párt magyar tör­vények által elismert elnöke. A helyhatósági választásokon gyengén szerepeltünk. Én nem is akartam indulni, nyugdíjas vagyok, jöjjenek a fiatalok, mondtam, világéle­temben fiatalpárti lévén. De aztán csak rábeszéltek, alakí­tottunk egy választási koalí-*- ciót, ami megbukott. Kicsit örültem neki akkor is, és utó­lag se bánom, hogy így tör­tént, látva a képviselő-testület működését... — Ezek szerint a következő választásokon már nem is indul, vagy nem kisgazdaként? — Indulok, ha egészséges leszek, és kisgazda színekben, mert ez az egyetlen párt, mely zászlajára tűzte azt, amiért én is harcolok, azt, hogy első a tu­lajdon! Persze, nem a mosta­niak mondták ezt ki, hanem a „klasszikusok", az úgyneve­zett békési eszmében megfo­galmazva. Indulok, mert sokat tudok segíteni az embereken, mint ahogy most is, a földü­gyek boncolgatásakor. Alap­elvem, hogy a gazdaság mű­ködtetésére tegyük a fő hang­súlyt, s ha ez az alap már léte­zik, abból kivirágoztatható a politika. De fordítva ez nem megy. — Család, szabad idő? — Azt, hogy ezeket az „in­gyen munkákat" tudom vé­gezni, elsősorban a jó családi háttérnek köszönhetem. Fel­eségemmel több mint 30 éve házasodtunk össze, van há­rom gyermekünk, három unokánk. Meggyőződésem, hogy a társadalom is csak ak­kor működhet jól, ha család­centrikus. Szabadidő? Én dol­gozni szeretek. Ez a szoba egy ügynökség. Lát itt telefont, te­lefaxot, földügyi dokumen­tumokat, térképeket, képvise­lek egy amerikai-magyar számítógépes vegyesvállala­tot, és egy katalógusáruházat. Utóbbinak én képzem ki a megyei ügynökeit, 150 em­bernek tudok munkát adni, ha megkeresnek; minden kiste­lepülésen egynek-kettőnek. így érzem jól magam. Wessely Fotó: Gottvald BUÉK Az idén sem került sok­minden a tolnaiak karácsony­fája alá. Nade majd jövőre! Fel a fejjel! Ez még egy nehéz esz­tendő volt, de a következő, az már tényleg ... Olyan szegények még so­sem voltunk, hogy ígérni ne tudtunk volna. Meg kívánni. Ilyet is, olyat is. Most például: boldog új évet! BUEK, a tolnai oldal min­den jelenlegi és leendő olvasó­jának! Legkésőbb: 1994-ben!-Wy­Csatornaépítés Tolnán Beszélgetés Háry János irodavezetővel Tolnától néhány kilométer­nyire működik, egy jóval ki­sebb településen az ország egyik legnagyobb és legsike­resebb viziközmű-társulata. A faddi példát követve váro­sunkban is hasonló módon tervezik a szennyvízhálózat bővítését a szervezők. Háry János városgazdálkodási iro­davezetőtől kértem tájékozta­tást a beruházást illetően. — Tolnán a szennyvízcsa­tornázottság meglehetősen alacsony százalékos arányú a többi megyei városhoz képest - mondta. — A jelenlegi álla­pot már nem felel meg a hu­szadik századi urbanizációs szintnek. Ugyanakkor a Holt-Duna-ág rehabilitációjá­hoz sem lehet mindaddig hozzákezdeni, míg a víz köz­vetlen környezetében nincs zártrendszerű csatornázás. A legfőbb érv azonban a kör­nyezet- és az ivóvízbázis vé­delemmel kapcsolatos: egyes szakvélemények szerint az úgynevezett hydrogeológiai övezetben, ha nem történik meg rövid időn belül az egyedi szennyvíztárolás és - szikkasztás megszüntetése, akkor a viszonylag jó minő­ségű tolnai ivóvízkészlet ká­rosodik. Azt hiszem, mind­annyiunk érdeke, hogy ez ne következzék be, már csak anyagi megfontolások miatt is. — Miért éppen társulati for­mában valósul meg a fejlesztés? — Mikor először konkrétan felmerült ennek a probléma­körnek a .megoldása a testületi ülésen, 1992. februárban, ak­kor egyes képviselők éppen a > faddi példát említve javasol­ták, hogy társulatot kellene létrehozni. A megvalósulás­nak ez a változata rója a leg­kevesebb terhet az emberek pénztárcájára. — Melyek ezek a kedvező fel­tételek? — Először is a havi részlet- fizetés. A kiküldött tájékozta­tók szerint ez 600-800 forint között lenne, 6 éves időtar­tammal. Mivel lakossági be­ruházásról van szó, az érintet­tek egy éven belül a teljes ösz- szeg 15 százalékát visszakap­ják. Egyidejűleg a társulati ta­gok négy évig mentesülnek a helyi adó befizetésének köte­lezettsége alól. Ez a nemrégi­ben elfogadott önkormányzati rendelet szerint évente 2500 forint megtakarítást jelent háztartásonként. Ezek a leglé­nyegesebb kedvezmények, amelyek közvetlenül érintik a lakosokat. Közvetetten pedig, mindenképpen meg kell emlí­teni: az állami költségvetés a társulatokat kiemelten támo­gatja, alacsony kamatozású hi­telekkel, pályázatokon el­nyerhető vissza nem térítendő pénzeszközökkel... — A város melyik részén kez­dődik a beruházás? — Mint már az előzőekben említettem: a Duna-ág közvet­len közelében, tizenkét utcá­ban. Ezt nevezzük első ütem­nek. Néhány éven belül - ez az önkormányzati képvi­selő-testület szándéka is - sze­retnénk, ha az egész városra kiterjedne a hálózatépítés. Ez elkerülhetetlen és szükséges, tehát mindenképpen meg kell valósulnia, még akkor is, ha a társulat - ne adj Isten - most nem tudna megszerveződni. — Mikor kezdődhet az építke­zés? — A tervek szerint január közepére megalakulna a tár­sulat, ezt követően márciustól hozzákezdhet a legkedvezőbb ajánlatot tevő vállalkozás a kivitelezéshez, * amely előre­láthatólag '94 végéig befeje­ződik. Addigra a társulatnak, valamint az önkormányzat­nak meg kell teremtenie a to­vábblépés feltételeit! Takács István

Next

/
Oldalképek
Tartalom