Tolnai Népújság, 1992. november (3. évfolyam, 258-282. szám)
1992-11-28 / 281. szám
4 KÉPÚJSÁG TOLNA ES KORNYÉKÉ 1992. november 28. Kisállattartók tagtoborzója Kevesen tudják, hogy 1973-ban alakult és azóta eredményesen működik a Tolnai Galamb és Kisállattenyésztők Egyesülete. Az egyesület fő célja a galambok és egyéb házi, illetve vadonélő, hasznos kisállatok megismertetése, szerete- tére való nevelés elősegítése, és ezen keresztül a kisállattartás és tenyésztés személyi feltételeinek folyamatos utánpótlása. Valljuk, hogy a természet tiszteletét, védelmét, az állatok szeretetét a legifjabb korban lehet és kell magunkévá tenni, mivel ez alapvető embert formáló erő. Ebben a rohanó világban és rossz gazdasági helyzetben egyre kevesebb idő és anyagi lehetőség jut az embereknek hobbi jellegű tevékenységre. Valószínű ebből adódik, hogy a galambászok és egyáltalán a kisállattartók tábora csökken. Ezen folyamatot megállítandó, és az egyesület megújulását elősegítendő, Tolnán a művelődési ház hatékony segítségével galambászok, illetve kisállattenyésztők klubját vagy baráti körét szeretnénk megalakítani. Az egyesületi formából adódó számos hasznos és kedvező lehetőség kihasználásához a minél szélesebb körű összefogás szükséges. Tisztelt tenyésztőtársak, kisállatbarátok! Gondolkozzanak el ezen a felhíváson, mivel a formailag szép, színekben gazdag kisállatok a tenyésztők számára sok örömet, kikapcsolódást is hoznak, számos egyéb hasznosságuk mellett. Ismerjék meg az egyesület tevékenységét, működési feltételeit, és segítsék elő a klub megalakulását. Ehhez nem kell egyéb csak annyi, hogy egy kis időt szakítsnak a személyes tájékozódásra. Ezt december 4-én, pénteken 17 órakor megtehetik Tolnán, a művelődési ház klubtermében, ahol várjuk, és készséggel állunk az érdeklődők rendelkezésére. A tenyésztői munkához alapvető szakmai ismeretekre is szükség van. Ennek elsajátítását is biztosítani kívánjuk. A lehetőségek és igények figyelembevételével tenyésztési, állategészségügyi, kiállítási alapismeretek. elmélet és gyakorlati formában kerülnének ismertetésre klubfoglalkozások alkalmával. Ezek gyakoriságát a tagság határozná meg. Kedves gyakorló és leendő tenyésztőtársak! Ismerőseiket is győzzék meg a jelentkezés célszerűségéről, fontosságáról, mert a minél szélesebb körű összefogással tudunk örömteli eredményeket elérni. E gondolatok megvalósításának reményében kívánom, hogy már a következő, Tolnán megrendezésre kerülő kisállat-kiállításon az eddiginél több, szebbnél szebb galambban, díszmadárban és díszbaromfiban gyönyörködhessenek a tenyésztők és a látogatók. Horváth Gábor egyesületi elnök Egy arc - egy mesterség Lázár István, a nyolcvanéves farmergazda — A múltkorában hirdetésben lehetett olvasni, hogy mezőgazdasági gépek, felszerelések eladók, most legújabban meg azt, autók is eladók. Ha komoly szándékkal érdeklődöm, megegyezhetünk? — Már amire! A gépek mind elkeltek, autó még van, erre lehet licitálni! - így válaszol nekem a szedresi Lázár István bácsi, kit éppen az utcaajtóban sikerült elérnem, nem titkolva jövetelem célját, tudakolandó: miért e nagy kiárusítás?? — Ezt a répavágó alkatrészt hova cipeli? — Szakemberhez. Már jócskán régi, eltörtek, elkoptak a kései. Ezen is túl akarok adni, így nem veszi meg senki. Felújítva, helyrehozva még jó pár évig, esetleg évtizedig is jó szolgálatot tesz egy induló tehenésznek. — Visszatérve az első kérdéshez: miért e nagy kiárusítás? — Hát, hogy is mondjam: az eladott mezőgazdasági gépek velem együtt megöregedtek, itt volt az ideje, hogy túladjak rajtuk. Elvitték a traktort, a tárcsát, a vetőgépet, meg a többit is. Eddig nyolc hold földön gazdálkodtam, most itt vannak a kárpótlási jegyek ... Úgy akarok kialakítani egy korszerű farmergazdaságot, hogy burgonyát, zöldséget, dinnyét és egyéb a mindennapok konyhájára kellő zöldségeket termeljek. — Hiszen nincs gép ...? — Nincs a régi. E hónap utolsó napjaiban megyek Németországba körülnézni, és egyben vásárolni is szándékozom olyan korszerű, földet művelő kisgépeket, amikkel az elképzelésemet valóra tudom váltani. — Nem tudom, szabad-e érdeklődnöm évei számát illetően? — Férfi embernél ez nem is lehet titok. Tizenhármas születésű vagyok. A nyolcvana- dikat taposom. De kérdezem én, ha mozgóképes, gondolkodni képes ember vagyok, akkor sem szabad mást csinálnom már ebben a korban, mint a kerítésajtóra könyökölve lesnem a postást? Nem! Ez nálam nem megy. Egész életemben volt elfoglaltságom, mindig dolgoztam. Medinai születésű vagyok. Agrárproletárként kezdtem az életet, mint napszámos, sum- más a Bezerédj-birtokon, majd részarató, cséplőmunkás és kubikus. 1934-ben kerültem mezőgazdasági szakiskolába, majd egy ideig a tejipar lett a mindenem. Fácánkertben még tejcsarnokot is szerveztem. A háború utáni nagy zűrzavarban hazajöttem Medinára, és a három hold juttatott földön gazdálkodtam. A szedresi tulajdonostól bérbe vettem ezt a házat, amiben jelenleg is lakom, azzal a céllal, hogy itt is tejcsarnokot létesítek. A tulajdonos lebeszélt, mondván: „boltot nyisson inkább, mégha újságpapírt árul is", így lett a tervből valóság 46-tól 50-ig. Jöttek azok az évek: a maszek nem kapott árut, ha megfeszült se. Ismét két évig tartott a földdel való munkálkodás. Ötvenkettő őszén bekényszerítettek a tszcsébe. Egy évre rá én lettem az elnök. A gond már a kezdet kezdetén abból adódott, hogy egy papírgyári munkást kaptam „agronómusnak", aki egyben a politikai káder is lett, a párttitkár. Ő akart irányítani. Ezért szándékom volt otthagyni a közöst. Ez sem ment csak úgy. Ekkor kerültem a megye legrosszabbik gazdaságába: Alsónyékre. A Világszabadság Tsz-ben csak a vezetőknek volt jó dolguk, az egyszerű munkás valósággal éhezett. Felmértem, hogy mi a teendő, a tagok segítettek, s annyira vittük, hogy rövid idő alatt a megye első szövetkezetei közé zárkóztunk fel. Ötvenhat tavaszán a nagy árvíz okozott óriási gondot. A forradalom idején Zsikó János nevű úriember fegyveres védelmet ígért, de a faluban nem kellett semmitől tartani. Végü- lis megint olyan helyzetbe kerültem, amihez hasonlót már említettem: gyorstalpalót végzett villamoskalauz lett az ag- ronómus és párttitkár egy személyben. Ezt nehezményeztem, s egy beteg tehén ügye elég ok volt a menesztésemre. Aztán végleg akkor telt be a pohár - mármint az én poharam -, amikor a tsz-elnö- kök megyei értekezletén egy, a mi közös gazdaságunkra vonatkozó alapszabályt ismertettem. „Kapitalista ésszel gondolkodik!" - volt az illetékesek véleménye. Ennek a személynek szünetben azt mertem mondani: "... amíg a villamoskalauz tanítja földművelésre a magyar parasztot, addig nem lesz virágzó mezőgazdaság". Az ellenem folytatott vizsgálat egy évig tartott. Végülis tíz hónap börtönt kaptam, de még jó ideig nem kaszniztak be, húzódott az ügy. Közben egy ideig gyógynövényeztem, aztán idős szomszédom nyolc hold földjét vállaltam haszonbérbe, Szedresen. Bevetettem kukoricával, az első kapálás után meg retekkel a sorok közét. Annyira sikerült, hogy teherautók hordták Komlóra és környékére, sőt, Bonyhádra is, amit ifjú Csépi Pál vásárolt fel. Vettem egy rossz lovat, szikvizes lettem a faluban, s ekkor jött a parancs, hogy vonuljak a börtönbe. Szabadulásom után a paksi áfésznél lettem termelési felelős, nyolc évig. Közben magam is termesztettem holdszámra a digitáliszt. Később a műszergyárba kerültem, portásnak. Nyugdíjba 1400 forinttal mentem. Most nyolcezret kapok. — Úgy tapasztalom, nem csüggedő típus. — Nem, soha nem voltam az. Mindig is úgy láttam, s látom ma is, hogy aki dolgozik, az meg is él! Ezért kezdek neki nyolcvanévesen is termelni, farmerkodni. Komád L. Markt Center Tolnán? Az első táncház Kisvállalkozás Megnyílt a „Puccos" videokölcsönző Tolnán, az Alkotmány utcában. Az első napon hidegtálak is várták a vendégeket, de a továbbiakban „csak" kazettákkal, édességgel, s más apró árucikkekkel, használati és dísztárgyakkal szolgálnak. A Tolnai Patex Szövő Rt. tanulmányterv készítésére kérte fel egy ügynökség, a helybeni Thelena Holding Bt. műszaki gazdasági és jogi szakembereit. A megbízás arra szólt, hogy dolgozzák ki a Patex régi gyáringatlanának hasznosítási lehetőségét. A tolnai önkormányzat elé terjesztett terveket hétfőn tárgyalja a testület. Két lehetőség között kell dönteni. Vagy a gyáregység területén alakítanak ki egy vásárcentrumot (Markt Center-t), ami magában foglal egy színvonalas autó- és kirakodóvásár-teret, butikokat, szolgáltató egységeket, egy állandóan nyitva tartó miniáruházat, autósmozit, gyorsszervíz állomást, nagykereskedelmi raktárakat. (Ezekre, de bármely tevékenységre, jelentkezhetnek akik területet, helyiséget kívánnak bérelni, illetve tulajdonjogot szerezni.) A második lehetőség pedig a volt szovjet laktanya területén, a fácánkerti út mentén - nagyobb be- ruházással(!) - létrehozni egy hasonló centert. — A lakossági igények felmérése után milyenek a kilátások? - kérdeztük az ügynökség vezetőjét, Hámori Attilát. — Pillanatnyilag az ingatlan 20 százalékára volna komoly vevő, a visszamaradó területre pedig érdeklődőket várunk, december 4-én 9 és 12 óra között. Megtekinthetik a területet, szándéknyilatkozatokat küldhetnek, a Tolna, pf. 37-re. — És kit kereshetnek személyesen? — Dr. Schalli Gábort, Hi- kádi Attilát és Hámori Attilát, a társaság tagjait. Kispál Mária A szedresi templom téglái A néhai Elemér atya feljegyzései 36. Másfélezer igénylő vár, és vár Már az igényfelméréskor érzékelni lehetett - különféle jelekből -, hogy a MATÁV most a saját belső problémáival van elfoglalva, az átalakulással, s meglehetős óvatossággal kezelendők az általa közölt dátumok, az, hogy aki ez év november végéig befizeti a 35 ezer forintot, az másfél éven belül telefonhoz jut, Tolnán és környékén. Itt a november vége, s nemhogy be nem fejeződött, de el se kezdődött a hozzájárulások begyűjtése. Nem a másfélezer igénylőn, nem is az ön- kormányzatokon múlott ez, hanem „a cégen", mely épp „rendszert vált", tehát türelmet kér.-WyValamikor azt hittem, hogy csak a gyilkos kezekre tesznek bilincset. Most az én kezemre is bilincset tesz a fegyőr ... Ugyanakkor odajön nővérem és egy kis csomagot akar átadni, nem engedik, hiába magyarázza, hogy csak egy kis ennivaló van benne. Vissza visznek a börtönbe. A bilincseket leveszik a kezemről. Felvezetnek a zárkába. Természetesen nincs étvágyam, nem kell a vacsora. Alom nem jön a szememre, annál is inkább, mert az őrök minden pillanatban felgyújtják a villanyt. Ellenőriznek, nem akarok-e öngyilkos lenni vagy megszökni. Nem az ítélet fájt, a két év és nyolc hónap, hanem az emberek gonoszsága! Ennyi aljasságot, ennyi gazságot még nem láttam egy napon, ilyen gyönyörűséges csokorba kötve!!! Ezért volt az életem legszomorúbb napja, legnehezebb és legkeserűbb keresztje, pedig édesanyám temetésén is ott voltam. Három napi gondolkodási időt kaptam. Ennek leteltével hivat a védőm. Egyáltalán nem ajánlja a fellebbezést, mert a papírok alapján enyhébb ítéletet nem várhatok. — Az ügyész fellebbez-e? — Nem. — Vissza lehet-e a második tárgyalás előtt e fellebbezést vonni, ha az ügyem rosszul áll és meg lehet ezt tudni? — Igen. Akkor fellebbezek, hiszen így nem kockáztatok semmit! Hej! ha akkor tudom, hogy a bírák versenyben vannak! Védőm nem akart tovább lebeszélni és bejelentette a fellebbezést. Eddig az előzetes letartóztatásban lévők között voltam. Innét átvittek most az elítéltek közé. Itt mindenki abban reménykedett, hogy majd csak kivisznek munkára és ott mégis csak könnyebb lesz a rabságunk. Nehezen bár, de 1952. szept. 21-én ez a nap is elérkezett végre. Az őrök bejönnek a zárkába és kiválogatják azokat, akik menni fognak. Utána orvosi vizsgálat. Másnap, még korom sötétben ébresztő és sorakozó. Mindenki új bakancsot kap. Reggelire fekete kávét. Az útra meg egy darab kenyeret és lekvárt. Mindenki megkapja a letétbe helyezett kis holmiját. Én is a breviáriumom nyári kötetét, amit beadtam, de beadtam Árpádházi Szent Margit ereklyéjét is, nehogy elvegyék, ha megtalálnák nálam. Ugyan megvan-e?! Ezt bizony az őr hiába keresi, nem találja. Bármi veszett volna el, nem bántott volna annyira, mint az. Hiszen nekem ezt a féltve őrzött kincset vissza kell adnom! Hogy fog az megkerülni, ha innen elvisznek, pedig elvisznek. (Folytatjuk.) A tolnai Alta Ripa tánc- együttes tagjaitól leshetik el a lépéseket azok, akik elmennek a tácházba december 5-én, 15 órai kezdettel. A rendezvény a város művelődési házában lesz, és részt vesz rajta a Palánki Néptánc- csoport is. A talpalávalót, az élő zenét bogyiszlóiak szolgáltatják. Táncházat most első ízben tartanak Tolnán; ilyen hagyományok nincsennek a településen. De a helyi együttes két szakavatott vezetője - Varga Zoltán és Miklósa Györgyi - természetesen azon munkálkodik, hogy „elhintse a magokat". Ezt célozza az általuk szervezett utánpótlás-nevelés is, a város óvodáiban. Most korondiak vendégeskednek Kölesden Baráti kapcsolat Siménfalvával Hogyan is kezdődhet két ember barátsága? Megismerkednek, beszélgetnek. Az ismeretség később barátsággá mélyül, s közössé válik örömük, bánatuk, gondjuk. A két kisközség - Kölesd, és az erdélyi Siménfalva - barátsága is hasonlóképen indult három évvel ezelőtt. A siménfalvaiak mindennapjához tartozik, hogy a rádión keresztül kísérik figyelemmel az anyaországi eseményeket. A Kossuth rádió munkatársaihoz, Zala Simon Tiborhoz és Fábián Gyulához küldött levelükben bemutatkoztak, s kérték, segítsenek abban, hogy egy kis magyarországi községgel föl- vehessék a kapcsolatot. A Falurádió munkatársai ismerték Kölesdet, de a közelgő ön- kormányzati választások miatt ('89-ben) a szervezés félbemaradt. A siménfalvaiak baráti közeledéséről azonban nem feledkeztek meg a kölesdiek, és az 1991 januári testületi ülésen megbeszélték, hogy fölveszik a községgel a kapcsolatot. Még azon a nyáron négyfős erdélyi delegáció - pedagógus, állatorvos, kereskedelmi szövetkezet elnöke, és egy gazdálkodó - látogatott Kö- lesdre. A viszontlátogatásra szeptemberben került sor. Ekkor beszélgettek a két község közötti kereskedelmi kapcsolat kiépítéséről, egyéni segítségnyújtásról. Fölvetődött nagyobb csoportlátogatásnak és gyermekek csereüdültetésének a lehetősége is. Az idén negyvenen érkeztek Romániából és négy napot töltöttek itt, ezután pedig Kö- lesdről látogattak ki csoportosan. A nyár végén tizenöt si- ménfalvai kisgyerek üdült a Balatonon, amihez nagy segítséget kaptak Pintér László alezredestől, a megyei polgár- védelmi parancsnokságtól, akik a teljes felszerelést biztosították a sátorozáshoz. A két község között kialakult barátság személyes kapcsolattartásként működne a továbbiakban. A kölesdi ön- kormányzat tervezi, hogy fölveszik a közvetlen kapcsolatot Siménfalva vezető személyiségeivel, így jobban megismerhetik egymás munkáját. A kereskedelmi kapcsolat első jele, hogy december végén, január elején egy család - amelynek tagjai kosárfonással és kertibútorok készítésével foglalkoznak - Kölesden telepszik le. A barátságnak híre ment Erdélyben, jelenleg korondia- kat látnak vendégül a kölesdiek. Az összetartozás valóban meleg és közvetlen, nem rögzíti írásos szerződés, egyszerűen csak egymás segítése a cél. (p-t)
