Tolnai Népújság, 1992. október (3. évfolyam, 232-256. szám)
1992-10-03 / 234. szám
4 KÉPÚJSÁG TOLNA ÉS KÖRNYÉKE 1992. október 3. Született egy helytelen döntés Gimi hopp! A testületi ülésen úgy döntöttek a képviselők, hogy a tolnai gimnázium nem kell a városnak. Illetve a tulajdonjoga kell, de a működtetését végezze a megye, ugyanis a helyi ön- kormányzat arra nem kötelezhető, mert az bizony 6 millióba kerül. Ezen elatá- . rozásukat továbbították a megyének, de most, úgy tűnik, visszaszívják. Mit mondanak erről az érintettek? Kié legyen a Földvári Mihály gimnázium? Pirgi József, a gimnázium igazgatója: — Szerintem nem volt döntés- helyzetben az önkormányzat, amikor erről szavazott. A tulajdonjog itt maradjon, a működtetési, szervezeti kérdések meg kerüljenek a megyéhez? A gimnázium vezetőit nem hívták meg a döntéselőkészítéshez, így a képviselők nem voltak képben, nem tudták, hogy mire adják a voksukat. Csak azt látták, hogy most megspórolnak 6 milliót, azt nem, hogy a tulajdonnal is járnak ám kiadások - állagmegóvás, karbantartás, felújítás, kollégiumbővítés, stb. mert az ugye elképzelhetetlen, hogy tulajdonosként nem fordítanak ránk egy árva fillért sem? ... Nekem végülis mindegy, hogy kihez tartozunk - a megyéhez-e vagy a városhoz —, csak az a lényeg, hogy egy gazdánk legyen! Különben könnyen úgy járhatunk, mint az elvált szülők gyermeke ... Dudái Ferenc, az önkormányzat oktatási bizottságának elnöke: — Az oktatási bizottság most egy levelet küld a megyéhez, hogy vegyék le ennek a kérdésnek a tárgyalását a napirendről. Újra meg kell vitatnunk a dolgot itt, helyben, először egy kibővített bizottsági ülésen - melyen a polgármester és a gimnáziumigazgató is jelen lesz majd a képviselő-testület előtt. Helytelen döntés született, amikor lemondtunk a gimnáziumról, s tettük mindezt nemsokkal azután, hogy felvállaltuk az intézmény működtetésének, profilváltásának támogatását ...-WyEgy arc - egy mesterség Fekete Katalin művelődésiház-igazgató Óvónői és népművelői végzettséggel rendelkezik. Az elsőről azt vallja, hogy a pedagógusmunka legszebb része, a másodikat a gyakorlatban még nem igazán próbálta ki. A tolnai önkormányzat képvi- selő-testülete szeptember 2-án nevezte ki a művelődési ház igazgatói posztjára. — Mi motiválta, hogy megpályázza ezt az állást, amit több pályázó közül sikerült elnyernie? — Vannak elképzeléseim, ötleteim, valamint az is ösztönzött, hogy kipróbáljam magam, mit tudok elérni ezen a pályán. Többen bíztattak, köztük az előző igazgató is. Ennek ellenére sokáig ért bennem az elhatározás a pályázat megírására. — Mit tart a legelső és legfontosabb feladatának? — Mindenképpen azt, hogy amire az embereknek szükségük van, azt maximálisan igyekszem biztosítani. Szolgáltatni szeretnék, a szó nemes értelmében. A legfontosabb, hogy élő kapcsolatom legyen a lakossággal, hisz az igényeket csak így tudom felmérni. — A képviselő-testület által elfogadott és legjobbnak tartott pályázat volt az öné. Rengeteg újdonságot, megvalósításra váró terveket írt le benne. Kérem, osz- sza meg az olvasókkal - legalább részben - ezeket a terveit. — Szeretnék a sportcsarnokkal egy szorosabb kapcsolatot, szeretnék színházbuszokat szervezni, eljuttatni az embereket az ország minden tájára, értékes előadásokra. A ház jól működő klubjainak (kertbarátkor, németklub, a messze földön híres nyugdíjas- klub) működéséhez továbbra is minden segítséget szeretnék megadni. Szeretném azt elérni, hogy a tolnaiak érezzék: jó ide bejönni. — A pályázatában megkülönböztetett figyelmet szentelt a fiataloknak. Milyen tervei vannak számukra? — A buszra várakozó fiataloknak szeretnék egy kulturált várakozási lehetőséget megszervezni, az előteret büfével ellátni, otthonossá tenni. Jó lenne a könyvtárt bővíteni, hisz ma már mindenki tudja, hogy a magas könyvárak miatt újra nagy és fontos szerephez jutnak a könyvtárak. Megpróbálunk a programok összeállításakor elsősorban a gyerekekre és a fiatalokra koncentrálni. Miután a felnőtteknek nemhogy kikapcsolódásra, de pihenésre is kevés a szabadidejük, nekik inkább tanfolyamokat, illetve új klubokat szeretnénk szervezni. — Kikre gondol, amikor új klubok szervezésről beszél? — Elsősorban a munkanélküliekre. Segítenünk kell, hogy magukra találjanak, hogy átsegítsük őket életük nehéz időszakán. Segíteni kell, hogy megtalálják a számukra és családjuk számára a legjobb megoldást. — Ön szerint mi egy igazi népművelő feladata? — Megmondom őszintén, kicsit rosszízűnek tartom ezt a népművelő szót. Ám jobb híján ... Egyébként én úgy érzem, az a dolgom, hogy nyitottá tegyem a házat, hogy minden ötletet, tanácsot elfogadjak. Ez a munka egy partnerkapcsolat, ezért kell mindenkire nagyon odafigyelni. — Milyen egy jó művelődési ház? — Legyen nyitott, rugalmas, ötletgazdag, tanácsadó, semmiképpen sem diktáló, korlátozó. Fekete Katalin a másfél éve élő és népszerű városi lapnak alapító tagja. Gondolatait, megfigyeléseit, pedagógiai tapasztalatait immár egy egész város művelődésére, szórakoztatására, nevelésére fordíthatja. Amikor arra kértük, üljön az íróasztala mögé a fényképezéshez, így szabadkozott: „Csak a fénykép kedvéért, mert vallom, hogy kapcsolatokat nem lehet íróasztal mögött ülve teremteni." Sas Erzsébet Fotó: Ótós Réka Egyezkedés egy darab föld körül A területet az önkormányzat megvette A körzetesítés az egyházi gyülekezeteket sem kímélte. A kistormási evangélikus gyülekezetét a kölesdihez csatolták. Aztán, úgy két évvel ezelőtt a kistormási önkormányzat elhatározta, hogy az iskola mögötti füves területtel tenni kellene valamit. Az alkalom tettet szült, még a terveket is elkészítették volna a játszótérnek vagy sportudvarnak. Amikor azomban utánanéztek, hogy valójában kié a terület, akkor tudták meg, hogy az evangélikus egyházé. Ekkor az önkormányzat felajánlotta az egyháznak, ha lemond a tulajdonjogról, cserébe ők vállalják tíz éven át a temető és a templom környékének a rendbetételét. Annál is inkább, mert a nemrégiben elkészült új ravatalozó környezetét is szépen elrendezték. Ezzel szemben a temetőt az évek során jócskán benőtte a gaz. Volna ott munka, tennivaló bőven, melybe bevonnák a hivatal két közhasznú munkását is. Az egyház nem ment bele az egyezségbe, ehelyett megvételre kínálta a földet, amit az önkormányzat 10 forint/ négyzetméterért, összesen mintegy 30 ezer forintért, meg is vásárolt. Aztán jött az egyház részéről a következő ajánlat, mégpedig, hogy az önkormányzat vegye meg a a temetőt is, szintén 10 forint/négyzetméteres áron. A temető és a templom mintegy 2,5 hektáron (25 ezer négyzetméteren) fekszik, a 250 ezer forintos kiadást az önkormányzat már nem bírta volna kifizetni, ezért úgy döntöttek, hogy a temető megvételéről lemondanak. 1 Beszélgetés a polgármesterrel Hősi emlékmű-toldat készül? A magam részéről nem vagyok híve a toldozgatásoknak, de ha egyszer nincs pénz, ha Tolna városa nem tud többet áldozni, ha az egyház is szegény, ha a túlélők és a hozzátartozók sem adakoznak, ha nekik is megfelel, hogy a II. világháborúban elesett fiaik neveit oda véssék az I. világháborús emlékmű mellé-köré elhelyezendő kiegészítő táblákra, toldatokra, akkor nincs mit tenni. így lesz, sok „csóró" kistelepülésen ez történt; a szobrászok ezúttal is munka nélkül maradnak. Sok kistelepülésen közös az I. és II. világháborús emlékhely, de egy városban? Pillanatnyilag ott tart a dolog, hogy az elesettek összeírását, a névsor véglegesítését végzik. A későbbiek során aztán még sokminden történhet, a végleges döntést a hogyanról, a mikéntről, az avatási helyről és időről a képviselő-testület hozza majd meg. Minderről Keszthelyi Márton, tolnai polgármester tájékoztatott, meg arról is, hogy az idén már semmiképp sem kerülhet sor rá, de még ebben a választási ciklusban szeretnék létrehozni az emlékhelyet. A laktanyával kapcsolatban azt hangsúlyozta a város első embere, hogy pillanatnyilag a volt szovjet tiszti lakások megszerzésére koncentrálnak. A zárolt terület még jódarabig zárolt terület marad, s a tél ismét jön, és pusztít. Sajnös, a „0" megoldás, mely Antall József és Borisz Jelcin között elvben létrejött, nem jelenti azt, hogy Tolna ingyen megkapná mondjuk a lakóépületeket. Pillanatnyilag 500 ezer forintot kér lakásonként a vagyonkezelő, ami irreális ösz- szegnek tűnik. Azért nagy ez a szám, mert a felújításra, közművesítésre, stb. még legalább ennyit rá kell fordítania az önkormányzatnak, s 1 millió fölött már ezek a városszéli tömblakások nem forgalom- képesek. A megoldás csak az lehet, hogy a kiinduló árat kell lefaragni, kb. 100 ezer forintra, s akkor mindenki jól jár. A „márka-ügy" még-tart. A polgármester táskájából ellopott közpénz már megkerült, a tettes még nem, a nyomozás folyik, az eredmény késik. Végül a „jegyzőhullásról" kérdeztem Keszthelyi Mártont. Az idén ugyanis már két jegyző - egy kinevezett és egy megbízott - mondott fel a városházán. Most Ezerné Huber Éva tölti be a megbízott jegyzői státuszt, aki azon a bizonyos testületi ülésen, amikor elődje, Zöldné Kéri Gizella bejelentette, hogy távozik, gondolkodási időt kért. Akkor, 3 napig totálisan jegyző nélkül működött a város, mígnem Ezerné „kimondta a boldogító igent". De csak addig vállalta a jegyzősködést - közölte a polgármester -, amíg a meghirdetett álláshelyre nem jelentkezik valaki, aki véglegesen Tolna jegyzője lesz. Wessely Fotó: Gottvald A szedresi templom téglái „Zöldövezet" Itt majd üzletház lesz, de most még dzsungel van. Akkora, hogy a medve vígan megkölykedzhetne benne. A felvételt Ótós Réka készítette, Tolna város kellős közepén. A néhai Elemér atya feljegyzései 28. Bent érdeklődnek, hogy mennyi békekölcsönt jegyeztem. 500 forintot. — Ez nagyon szép - mondották, és az okmányok ösz- szehasonlítása el volt intézve. A püspöki kihallgatás alkalmával döbbentem rá, hogy számomra a legnagyobb áldozat volna, ha Szedresből elhelyeznének és a templomépítést nem tudnám befejezni. Az építkezés az akadályok ellenére sem volt nehéz, mert ha az ember valamit szívesen csinál, az nem nehéz. Valahogy nagyobb áldozatot kívántam hozni. Az áldozathozatal, ha évek múlva is, annál jobban sikerült, nem kívánt módon és nem remélt mértékben. A templom falai, a tetőszer- kezet, az ajtók, ablakok, már készen voltak, a cserép is megvolt, de a cserepezés még nem történt meg. Bementem Pécsre püspökömhöz, hogy templomszentelésre hívjam, amint a bérmálás kívánta. Valami sürgetett. De ő még nem látta elérkezettnek az időt, mert ha felszenteli, azt fogják hinni, hogy már teljesen készen van, és nem fognak rá adakozni. Később magamis láttam, hogy mennyi minden hiányzott még ekkor. 1952 május hónapjának egyik napján estefelé beállít hozzám Lehőczy Istvánná, hogy egy vontató téglát árul, nem vennénk-e mi is, de a tégla nem egészen törvényes származású. Honnan való a tégla? Abból a pincéből, melyet a szedresi templomnak juttattak. — A kajmádi gazdaság vezetője (ahol a vontató alkalmazásban volt) tud-e a tégla árusításáról? — Tud. Azt gondoltam, hogy a gazdaság vezetője, megengedte az árusítást a vontatásnak, hogy így egy kis mellék- keresethez jusson, hiszen volt abban a pincében rengeteg tégla, fel lehetett volna abból építeni az egész templomot. Ezek a gondolatok futottak át rajtam, mikor kimondtani, hogy veszek a téglából. Erre Lehőczyné, tőle telhető gyorsasággal azonnal távozott. Ez annyira feltűnő volt, hogy utána siettem és kiáltani akartam, hogy nem kell a tégla, de már nem volt sehol. Visszamentem a szobámba. Sokáig töprengtem, végre elhatároztam, hogy mégis veszek a téglából, mert a bonyhádi tégla már nagyon fogytán volt, az állam meg még mindig nem utalta ki, a kért téglát. De hogy senkinek ne legyen baja emiatt, senkinek nem szólok, még Mecseki Ferencnek sem. A vontatással soha nem beszéltem, a nevét is csak a tárgyaláson tudtam meg. A téglát Lehőczyné vette és fizette ki, 1800 darabot hoztak, de ezt a kajmádi gazdaság megkapta. Egy májusi verőfényes napon, vagy június elején, már nem emlékszem pontosan, egy vontató jelent meg az épülő templom mögött, semmit sem hoztak, néhány ember leszállt róla és nézegették az építkezést. Én meg a meszes gödörből lapátoltam ki az oltott meszet. Oda is eljöttek, nézték, hogyan dolgozom, de nem tudták, hogy ki vagyok. Magam sem tudtam, hogy kikkel állok szemben, ületve háttal, mert csak így lehetett lapátolni a meszet. Á bámészkodók közül az egyik azt mondja, hogy most ő is éppen meszet szállít. — Hozzon nekünk is - mondtam vidáman és feleletet sem várva, dolgoztam tovább, hiszen csak azért mondtam, hogy mondjak valamit... Senki, aki ott volt, voltak többen szedresiek is, sem a vontató személyzete, sem a vontató vezetője nem vehette és nem is vette komolyan. Nem gondoltam, de nem is gondolhattam, hogy ez a két szó nyakamat szegi, mert ezt nagy rossz akarattal, biztatásnak lehet minősíteni! Pedig eszem ágában sem volt. Tökéletesen el is felejtettem az egészet. A vontatás néhány hét múlva ismét megjelent. Ekkor bejöttek a templomba. A vezető azt mondja, hogy új téglát is tudna hozni. Nem szóltam semmit. Mecseki meg ingerülten mondja. — Nem kell!!! Ezután hátat fordított neki és mintegy magában beszélve morogja. — Használt tégla még csak hagyján, de az új feltűnő ... Alig halhatóan mondta, de sajnos, a vontatás mégis meghallotta. Mecseki aztán félre hívott és a fülembe súgja: „Ez az ember nem tetszik nekem!" Nem is vettünk tőle eztán egy darab téglát sem. (Folytatjuk.)
