Tolnai Népújság, 1992. október (3. évfolyam, 232-256. szám)
1992-10-22 / 250. szám
6 KÉPÚJSÁG ÜNNEPI MAGAZIN 1992. október 22. Tanúk a tárgyalóteremből A bíró minden alkalommal minden tanút figyelmeztet az igazmondás kötelezettségére, és arra, hogy a hamis tanúzást a törvény bünteti. A beosztott Látszólag kis ügy. Ötvenezer forintos csalás, de a sokgyerekes családnak hihetetlenül nagy összeg, ha vissza kell fizetni. Márpedig kell, ha a káefté vezetője, a férj, valóban el is követte, amivel vádolják. A büntetés pedig akár fél év végrehajtható börtön is lehet. Ha a tanúk el nem árulják magukat. Középkorú nő, a „sértettek" csoportjának aduja. Indulatos, össze-vissza vádaskodik. Olyasmit állít, ami nem is szerepel a rendőrségi anyagban, csakhogy minél sötétebb képet festhessen a vádlottról. A bíróság nem tudhatja, csak a szereplők, hogy az ellenérdekű felek, a „sértettek" vezérének titkos kedvese. Egy másik vallomás hitelt érdemlően cáfolja állításait. A bíró visszahívja az előző tanút, rákérdez a részletekre, de az asszony ugyanazt mondja, amit először, s most is süt belőle az indulat. A bíró ismét fölteszi a szokásos első kérdést, hogy perben haragban áll-e a vádlottal? A főnököm!- sziszegi a nő. A bíró fegyelmezett ember, csak a szemében villan fel egy aprócska mosoly. A szomszédasszony Mint köztudott, a falusi házaknak a szomszéd udvarára csak magasan és kis ablaka lehet. Az építési előírás védi ugyan a személyiségi jogokat, ellenben korlátozza a tájékozódást. Lehet, hogy ezért találták ki a házak előtti virágoskerteket? A tét nagy, mert azt kell kideríteni, hogy jogos védelemről, netalán annak túllépéséről, hirtelen felindulásból elkövetett emberölésről, vagy emberölésről van-e szó. A szomszédasszony szabadkozik, nem tud ő semmiről, és csak nem gondolja a tisztelt bíróság, hogy ő hallgatózott volna? Rosszat meg a világért sem mondana senkiről. Merő véletlenség, hogy kiment egy kicsit gyomlálni a virágoskertbe, s megütötte egy s más a fülét. A tisztelt bíróság simán képes belátni, hogy befogott füllel nem lehet gazolni, tehát elkerülhetetlen volt, hogy némi információ birtokába juthasson a szomszédasszony. A bírónak nagy tapasztalata van már tanúkihallgatásból és a szomszédasszonyok lélektanából, tehát percek alatt kiderül, hogy ki kinek milyen trágárságot mondott először, másodszor, majd harmadsorban. Milliméterre meghatározza a néni a vértócsa helyét a lépcsőhöz viszonyítva, s hogy milyen irányból is szúrtak, ütöttek, merrefelé, mert az azért mégiscsak elkerülhetetlen, hogy az ember oda-oda pillantson, ha már egyszer olyan igen kiabálnak. Különben is, nem tehet ő arról, hogy átlátni a kerítésen. Annyi bizonyos, hogy szép nagy, és igen gazos virágoskertje lehet a néninek, mert a vita, aminek emberhalál lett vége, megszakításokkal reggel kilenctől, hozzávetőlegesen délig zajlott, s a szomszédasszony egy pillanatot sem szalasztott el belőle. A titokzatos Csak ketten voltak. A vádlott, és az áldozat. Az utóbbi már nem tud tanúvallomást tenni arról, hogy mi, miért és hogyan történt. A gyanúsított profi bűnöző. A megállapítást jogerős és leült ítéletek sora bizonyítja. Aki ilyen jól ismeri a börtönök belső életét, az érthető, hogy nem akar ismét visszakerülni. Legfeljebb az nem világos, hogy ennek miért nem az egyszerűbb módját választja, nevezetesen, hogy nem követ el újabb törvénybe ütközőt. Nem így történt, s most elkezd nőni a népsűrűség az utcájukban. A bűncselekmény decemberben történt, úgy este kilenc óra tájban. Az a bizonyos utca nem a városközpontban van, s a közvüágí- tás sem éppen világvárosi. Legutóbb egy kellemes külsejű szőke nő, aki korábban a vádlott munkatársa volt, kezdett el határozottan emlékezni, hogy kilenc órakor a vádlott elhaladt a házuk előtt. Örökre titok marad, ugyan mitől lett ilyen jó az emlékezete, s miért nem gondolkozik azon, hogy egy késszúrás villanásnyi idő, és nincs a világon szakértő, aki azt állítaná: csak kilenckor szúrhattak, két perccel előbb, vagy utóbb semmiképpen. Ihárosi Ibolya Jótanácsok az Egyesült Államoknak A piacról él az egészségügy is? jH||g | !§§§ | ^ Interjú dr. Jávor András államtitkárral Dr. Jávor András népjóléti minisztériumi államtitkár elégedett a kormánnyal - legalábbis ami az egészségügy helyzetét, kilátásait illeti. — Ez a kormány átlépte a Rubicont - állította az államtitkár úr, aki egyébként közismert Tolna megyében: széles körű szakmai sikert arató reformtervezetét annak idején még Szekszárdon dolgozta ki. Az elődök tíz-tizenöt éven keresztül csak beszéltek arról, hogy mit kellene tenni az alapellátás, a kórházügy és a biztosítás terén. Ez a kormány nem beszélt, hanem lépett: ez tette lehetővé azt, hogy Magyarországon, ha lassan is, de biztosan meginduljon a privatizáció, a teljesítményelvű finanszírozás az egészségügyben. Megtörtént az, amit lakosság már régóta várt: bárki élhet a szabad orvosválasztás jogával. — Tehát csak az egyértelmű elismerés hangján szólhatunk a változásokról? — Tudom, hogy a folyamatok nem mentesek a negatív kísérőjelenségektől sem. Ám megindult valami, amire lehet alapozni. A kormány elszánta magát arra, hogy 1993 július elsejével tovább gazdagítsa az eddigi lehetőségeket: kiteljesedik a kártyapénz-rendszer, a járóbeteg ellátásban bevezetjük a német pontrendszert, a fekvőbetegek esetében pedig a homogén betegségcsoportokra alapozott finanszírozást. — A szabad orvosválasztáshoz hasonlóan a szabad kórházválasztás is szerepel a tervek között? — Természetesen, ez a reformlépés következő eleme a következő esztendőtől. Persze, ennek lesznek bizonyos konzekvenciái, ezért a lehetőségért adott esetben majd plusz pénzt kell fizetnie a betegnek, az okok elmagyará- zása most meghaladná az interjú kereteit. Ázt azonban kijelenthetem, hogy minden biztosítottnak a legegyszerűbb beavatkozástól a legbonyolultabbig térítésmentes lesz az ellátás. Tehát a kormánynak nem az a célja, hogy pénzeket húzzon ki a betegek zsebéből. — Említette a járóbetegek esetében bevezetendő pontrendszert. Nem fél attól, hogy ez meglehetősen nagy zökkenőket fog okozni? — Félni nem félek, de azt biztosan tudom, hogy lesznek zökkenők. Nem vagyok naív ezen a téren, de hadd hangsúlyozzam, hogy nincs más kiút, mint megtenni ezt a lépést. A jelenlegi rendszer finanszí- rozhatatlan a mai gazdasági körülmények közepette. Rendszeresen visszatérő megállapítás, hogy sok az orvos és sok az intézmény. Szerencsére a kormány nincs abban a helyzetben, hogy önhatalmúlag eldöntse: mire van, ületve mire nincs szükség. Ezért vezeti be a piaci elemeket az egészségügybe, s így elválik a búza az ocsútól. — Ennek a piaci rendszernek viszont lehetnek kárvallottjai is. — Valóban, mert így ki fog derülni, hogy mire nincs szükség. Amire pedig nincs szükség, azt le kell építeni. Lesznek vesztesek, mint ahogy lesznek zavarok is, én ezt tudom. De nem az a célunk, hogy zavart keltsünk és egyéni tragédiákat okozzunk. — Államtitkár úr, a hírek szerint az Egyesült Államokban az egyik legdinamikusabban fejlődő ágazat az egészségügy. Csak a példa kedvéért: a jövőben nálunk is így alakulnak a dolgok? — Ha valaki figyelemmel kíséri az amerikai elnökválasztást, az tapasztalhatja, hogy a kampány egyik központi témája az egészségügy átszervezése. Ez ügyben Bush és Clinton között ádáz vita dúl. Clinton megígérte, hogy megválasztása esetén száz nap alatt bevezeti a társadalombiztosításon alapuló, államilag garantált egészség- ügyi rendszert a jelenleg igen erősen piaci alapokon álló struktúra helyett. Miután éppen most kölcsönt várunk az amerikaiaktól, azt mondtam viccesen a Világbank magyar- országi irodavezetőjének: ha megkapjuk a kért összeget, készek vagyunk tanácsadást és technikai segítséget nyújtani ez ügyben az Egyesült Államok kormányának. Szeri Árpád Fotó: Kispál Mária Nézőbosszantó A piaristák 350 éve jöttek Magyarországra Volt-e Jézus szerelmes? Mzz-ZtC'" g±^,, > jgKg&gs jjgfójjggggg4As.' Hitéleti mazsolázgatás Jeleníts Istvánnal .... , .... . .... ,■ ..... ...., ' v , ...... ... ........ ...... .. .. .... . . ..... . . ... . ...... ... . .. ' ■ ...... .... . Ha portrét írnék Jeleníts Istvánról, a paptanárról, a piarista rend magyarországi tartományfőnökéről, valószínűleg azt a szentimentális címet adnám a dolgozatnak, hogy A befelé mosolygó ember. Magasztalhatnám, elláthatnám különféle jelzőkkel, hogy okos, bölcs, barátságos, jóságos, emberséges, békés, istenközeli, nyitott, kiegyensúlyozott, szeretetreméltó, stb. Megemlíthetném apró rezdüléseit, azt, hogy mikor számára kedves csalafintaságról beszél, apró ráncok jelennek meg a szájszögletében, és az orra hegye vidáman mozog, vagy azt, hogy midőn elővezet egy témát, először csak úgy „kibeszél magából", félig-meddig lehajtott fejjel, majd fokozatosan kinyílik, és tündököl, és előad, és magával ragad ... Szóval ilyesmiket írhatnék róla, kihangsúlyozva a legfontosabbat, azt, hogy ha egyedül van, akkor sincs.maga. De most, amikor Jeleníts atya Szekszárdra jött egy októberi napon - hogy levizsgáztassa a főiskolán a leendő hitoktatókat -, nem portrékészítés végett kerestem fel, hanem azért, hogy néhány vallási, erkölcsi, s ha úgy tetszik aktuálpolitikai kérdésről megkérdezzem a véleményét. — Ha jól tudom, a piarista, egy tanító rend. Milyen múltra tekintenek vissza Magyarországon, s mit hozott a rendszerváltás az önök életében? — Kalazanci Szent József alapította a rendet Rómában, és már az ő életében megtelepedtek a piaristák az akkori Magyarország (mai Szlovákia) területén is, a Tátra tövében. Az idén ünnepeljük e megtelepedés 350. évfordulóját. Egymás után hozták létre a rendházakat, iskolákat a felvidéki városokban. A török ki- takarodása után nagy szükség volt olyan tanárokra, akik értékes tudást adtak a gyerekek kezébe, olyan tudást, amiből a tanítvány később megélhetett. Szegény emberek gyerekeit oktatták, ingyen. S nem a földbirtokos-csemetéket, akiknél az iskolázottság csak valami másodlagos, mellékes dolognak számított, mert a kenyerük úgyis megvolt. Az akkori átalakuló világnak nagy szüksége volt értelmiségiekre, földmérőkre, orvosokra, ilyen emberek kerültek ki ezekből az intézményekből, s ők alkották a közhasznú, példamutató életet élő, európai értékeket hordozó polgárságot. Trianon után tíz gimnáziuma maradt a rendnek, aztán az államosítást követően '48-ban mindet elvették, '50-ben pedig kettőt visszaadtak: egyet Budapesten, egyet Kecskeméten. Ebből adódik, hogy nem vagyunk sokan (kb. százan), és civil munkatársakat keresünk. Bővítettük a meglévő iskoláinkat, újra indítottuk a képzést még két helyen (Vácon és Szegeden), visszakaptuk a régi rendházunkat Sátoraljaújhelyen, és létesítettünk egy szakmunkásképzőt Gödön, azért, hogy kapcsolatunk legyen a munkásfiatalsággal is. — Milyennek látja a hitoktatás helyzetét, a „nehéz évek" után? Nem nőiesedik el a pálya? Az itteni, szekszárdi diákjai is, úgy láttam, mind lányok... — A hitoktatás országos helyzetét kevéssé ismerem. Természetesen, a mi iskoláinkban van hittan. Én ezzel kapcsolatban az egyház azon gondolatát tartom fontosnak, hogy a gyerek ne kerüljön valamiféle tudathasadásos állapotba az ifkolában és a hittanon szerzett ismeretek miatt. Épüljön be abba a szellemi és világnézeti gondolkodási egészbe ez a tárgy is, amit a diák a tanáraitól megszerez. Ne különüljön el akkor- sem, ha egy kicsit más, mint a többi, akkor sem, ha az érzelmi tényezők, a szeretet fontosságát hangsúlyozza, mert végsősoron a hittannak is az értelemre kell hatnia. Szerencsés dolognak tartom, hogy itt, Szekszárdon olyan fiatalokat képezhetünk, akik megismerik a teológiát, és túl azon, hogy saját tárgyukat oktatják majd, hittant is taníthatnak. Hogy nőiesedik-e a pálya? Hát igen, amennyire a pedagógusi pálya is. — A nőiesedés után a nőtlenségről kérdezném. Helyes dolognak tartja-e, hogy a katolikus papok nem köthetnek házasságot? Ez ügye nem bibliai parancs, hanem egyházi törvény? — Igen, de nem a semmiből jött ez a rendelet, hanem úgy mondanám, hogy egy szelíden elhatalmasodó gyakorlat volt, amit később törvény tett kötelezővé. Maga Jézus is nőtlen volt, Szent Pál is nőtlen volt, az apostolok mindegyikéről nem tudjuk ugyan, hogy házasságban élt-e, vagy sem, de arra találunk bibliai utalást, hogy aki Isten szolgálatába kíván szegődni, az hagyja ott a családját. Mert Isten szolgálata for- gószélszerűen megragadja az embert, betölti szívét, egész lényét az Ö ügyéért való lelkesedés. Ez egy szerelem. Nem azt jelenti a papi nőtlenség, a cölibátus, hogy aki ezt vállalja, az megáll valahol, ahol a többiek tovább lépnek, nem egy házasság előtti állapot ez, hanem az emberi érésnek egy másik, a házassággal egyenlő értékű formája. — Az , abortuszvita kapcsán vetődött fel az a kérdés, hogy olyan emberek - papok -, akik csak gyermekként éltek családban - felnőttként, férjként, apaként nem -, hogyan tudnak érdemben nyilatkozni olyan dolgokról, mint házasság, válás, fogamzás? — Hogyan tud egy orvos gyógyítani, ha őmaga nem volt beteg? Vagy hogy szólhat hozzá egy jó házasságban élő ember egy olyannak a problémájához, aki „rosszul nősült"? Mert teljesen különböző élettapasztalatok veszik körül mindkettőjüket. Előfordul, hogy volt diákjaim visszajönnek, hogy eskessem meg őket, s ilyenkor a menyasszony, aki nem ismer, elcsodálkozik, hogy mennyi épkézláb tanácsot kap egy paptól. Arról van itt szó, hogy rész jut nekünk abból az egészből, amit emberségnek nevezünk, s aki a neki jutó részt becsülettel műveli, az valamiképpen az egészhez is közelebb kerül. — Korábban szó esett Jézus nőtlenségéről. Földi pályája során teljesen emberi életet élt. Nem volt nős, de volt-e vajon szerelmes? És gyötörték-e fizikai, testi kívánságok: éhség, szomjúság? — Jézus egészen ember volt, valóságosan szenvedett, nem egy színjáték történt a Golgotán. Nemcsak a teste tört meg, de a szelleme is elhomályosult a kereszthalálkor, amikor azt kiáltotta „Uram, Uram mért hagytál el engem"; ami egy teljesen paradox helyzet: az Istentől elhagyott Isten. Arról szól a Biblia, hogy Jézus volt éhes is, szomjas is, de arjól nem, hogy szerelmes lett volna. És talán nemcsak szeméremből nem említi, hanem azért, mert Ő tényleg kizárólag mennyei Atyjának szolgálatára jött e világba. Ahogy már a cölibátusnál említettem, lehet Istent olyan örömmel, olyan belső megrendüléssel szeretni, ami felér a szerelemmel. Valaki, ha már szerelmes, akkor nem néz más lányok után. Akkor nincs több hely a szívében. Foglalt. — Zárjuk a kört, amivel kezdtük, a hitoktatással, az oktatással, a piarista szellemiséggel, amiről ma már nemcsak suttogva lehet beszélni, amit újfent elismernek. Önt március 15-én Apáczai-díj-r jal jutalmazták, a napokban pedig Teleki Pál plakettot kapott, munkásságáért. Hogyan fogadta ezeket a kitüntetéseket? — A minisztérium mellett működő tanácsadó testület javaslata alapján ítélték oda az Apáczai-díjat néhány pedagógusnak. Én '59 óta tanítok, de az elismerés azt hiszem, nem elsősorban nekem szólt - a Teleki-plakett esetében sem -, hanem inkább a piarista tapasztalatoknak, annak a pedagógiai tradíciónak, amit a rend képvisel. Wessely Semmi sincsen a helyén a televízió műsoraiban. Csak egy a biztos: ha az egyes programban zenés-verses műsor van, akkor a kettesen kis elcsúszással - nyilván azért, hogy az ember még jobban sajnálja, hogy nem látta a többit - verses-zenés műsort láthatnak mások. Mert egyelőre csak egyet vagyunk képesek azonos időben nézni. A kisgyerekeket is edzeni kezdték. Újabban a két csatorna meseműsorai is átfedik egymást. így a kicsik arra az élettapasztalatra tesznek szert, hogy a felnőttek furcsák néha, semmi logika abban, amit tesznek. Nem lehet tudni, hogy a krimi- és családregény-sorozatok mikor, hol folytatódnak. Lehet, hogy van benne logika, csak megjegyezhetetlen. Jó, hogy vetíteni kezdték a hatvanas évek filmjeit, bár nagy részt csak álmatlanságban szenvedő munka- nélküliek nézhették az éji órán, de amilyen csöndben elkezdődött, olyan titokban abba is maradt. Lehet, hogy egyszer majd még folytatják? Akit a politika is érdekel, az csak komoly ember lehet, ezért el is van tiltva attól, hogy megnézze Friderikusz őrült- ködéseit, mert az mindig együtt van az Össztűzzel. Tán igazuk is van, a politika rém komoly dolog, és ősellensége minden humornak és lazaságnak. Biztosan ebből a megfontolásból nem tudják abbahagyni a Létkérdések című műfajtalankodást, ami csak arra jó, hogy lehorgassza amúgy is depressziós népünk fejét. Á csúcs legutóbb az volt, amikor az egyes csatornán Szőts István rövid filmjeit vetítették, a kettesen pedig Homoki Nagy István filmet. Igazuk is van, minek egy vasárnap halmozni a műélvezetet? —i—
