Tolnai Népújság, 1992. október (3. évfolyam, 232-256. szám)

1992-10-19 / 247. szám

4 KÉPÚJSÁG SZEKSZÁRDÉS KÖRNYÉKE 1992. október 19. Mérlegen A szabadon választottak Félidőben az önkormányzatok. Ezúttal a bátaszéki testület számvetéséről szólunk. Kolléga­nőnk, Pusztai Teréz Werner Mi­hályt kérte számvetésre:- Kezdetben főként a személyi kérdések tisztázása, a hivatalba lépő jegyző szemé­lye kötötte le a figyelmünket. Az éves költségvetés elfoga­dása után került sor a négy­éves program összeállítására.- Mit sikerült megvalósítani eddig?- Kiemelten kezelte az önkormányzat a szilárd bur­kolatú utak kiépítését. Már a korábbi távlati tervben is sze­repel a szennyvíztisztító bőví­tése. A munkát már elkezdőd­tek. Céljaink közé tartozik a viszonylag elöregedett köz­ségrészek „megfiatalítása". A központban már lehet par­kolni. A középületek karban­tartása, műemlékeink állagá­nak megvédése is feladatunk. A legnagyobb romlás a kálvá­rián látszik, helyreállítása fo­lyamatban van.- Vállalkozik-e az önkor­mányzat?- Bevezettük a helyi adó­kat, köztük az iparűzésit, azért hogy bevételeinket nö­velni tudjuk. Sajnos, az önkormányzat nem kapta vissza a beépítetlen területeket, ezért kevés telek áll rendelkezésre vállalko­zásra, házépítésre. A piacnak sajnos még nem találtunk olyan helyet, ahol megfelelő módon működhetne.- Közművelődés, oktatás?- Nagy szerepet tulajdoní­tunk az egyesületeknek. Elő­adásokat, szabadegyetemet szerveztünk, tájékoztató programokat tartottunk a 850 éves évforduló jegyében, Nép­főiskola keretében. Az óvo­dák, iskolák működéséhez a feltételeket biztosítottuk. Az óvodák mindegyike kialakí­totta saját arculatát. Az általá­nos iskolában az alsó és felső tagozatban_ létrejött a zeneok­tatás négy tanárral. Ez év őszétől a gimnáziumban be­indult a humán tagozat. Ez is segíti az egyetemekre, főisko­láiéra való bejutást. A tömegsport támogatásá­ban az elmúlt két évben jelen­tős elmozdulás tapasztalható. Az évente visszatérő tömege­ket mozgató rendezvények fi­nanszírozása ma már jórészt szponzorok által történik. A közterületi, köztisztasági munkák ellátása a GAMESZ feladata. Eddig 16 ezer facse­metét ültettünk ki.- Milyen a községben a köz- biztonság?- A vagyonbiztonság meg­teremtése érdekében az elmúlt időszakban több intézkedést tettünk. Kezdeményeztük a kapcsolatot a helyi, a városi és megyei rendőri szervekkel. A közrend és közbiztonság megszilárdítása érdekében kértük, a nagyközségre és a közeli községekre is kiterjedő hatáskörű rendőrőrs felállítá­sát.- Szociális téren?- A segélyek méltányos és igazságos elosztásáról a testü­let népjóléti bizottsága dönt. Minden esetben figyelembe vesszük a segélykérő szociális körülményei mellett az egész­ségi állapotát, életkorát is. Egészségügyi intézményeink közül az orvosi rendelőbe EKG készüléket, számítógépet vásároltunk. Felújítottuk a bölcsődét. Vitában Az interjú elkészülte után kí­váncsiak voltunk arra, hogy fo­gadják a képviselők a polgármes­ter kétéves beszámolóját. A múlt szerdai önkormány­zati ülésen volt, aki felvetette, hogy az egyesületeket part­nernek kell tekinteni, s hogy azok nem kaptak megfelelő méltatást a beszámolóban - a polgármester ígéretet tett a pótlásra -, mások úgy vélték, nem kell szervezeteket kie­melni, és nincs szükség az ön­tömjénezésre. Topor István kifogásolta, hogy a képviselők csak az ülé­sen ismerkedhettek meg a húsz oldalnyi terjedelmű be­számoló tartalmával. A pol­gármester szerint takarékos­kodni kell a papírral és ezért mondtak le arról, hogy tizenöt példányban sokszorosítsák az anyagot. A testület a beszámolót Scot Stephenson a gyümölcslevest kedveli Iowa közelsége Scot Stephenson - időben, de még inkább térben - hosszú utat tett meg, míg az USA Iowa nevű államából eljutott Magyaror­szágra, egészen pontosan Szek- szárdra. Mr. Stephenson jelenleg a Peace corps, azaz a békehadtest tagjaként a tanítóképző főiskola oktatója, s nemrég az amerikai klub vendégeként tartott előadást szülőföldjéről, Iowáról. — Amikor lebontották a berlini falat, éppen Németor­szágban tartózkodtam - tud­tuk meg a fiatal amerikaitól, aki egyébként újságírásból és német nyelvből szerzett diplomát. — Az akkori kelet-európai változá­sok felkeltették az érdeklődé­semet a térség iránt, s a leg­jobbkor jött a békehadtest fel­hívása. A szervezet ugyanis Kelet-Európába kívánt okta­tókat küldeni, s én is munkára jelentkeztem. Felvettek, s így kerültem Magyarországra. — Van-e valamilyen hasonló­ság Iowa és Magyarország, eset­leg Tolna megye között? — Igen, van. Iowa sík terü­let a Missisipi és a Missouri fo­lyók között. Sok az egyezőség a Duna és a Tisza közötti alföldi vidék­kel. S akárcsak itt, Magyaror­szágon, illetve Tolna megyé­ben, Iowában is nagyon fontos szerep jut a mezőgazdaság­nak. — S ami az embereket illeti? — Nos, Iowát barátságos, a másik iránt bizalommal visel­tető emberek lakják. Eddigi tapasztalataim szerint ez itt is így van: a magyarok családia­sak és vendégszeretők. — Bizonyára egyéb benyomá­sokat is szerzett rólunk, magya­rokról . .. — Mély hatást gyakorolt rám az, hogy milyen kemé­nyen dolgoznak. Egy darabig voltam Kelet-Németország- ban is, s azt hittem, hogy Ma­gyarország is ugyanolyan, mint a volt NDK. Ám most már az a véleményem, hogy a magyar gazdaság, éppen az itt élő emberek munkájának kö­szönhetően, sokkal jobb adottságokkal rendelkezik. Éppen ezért öröm számomra, hogy segíthetek: akit csak le­het, megtanítok angolul. — Mi az, ami esetleg megle­petést okozott az ön számára ha­zánkban? — A gyümölcsleves. Az­előtt ilyesmit soha nem kóstol­tam, s mondhatom, nagyon íz­lik. Szeri Árpád Fotó: Kispál Mária Ön is felteheti Meddig jár a családi pótlék? Ma egy hete arra bíztattuk olvasóinkat, hogy közérdekű kér­déseikkel forduljanak hozzánk. Egy mórágyi édesanya - neve és címe a szerkesztőségben - levélben érdeklődött, és mert kér­dése sokakat érint utána jártunk problémájának. íme a levél kivonata: „Lányom 1973. szeptemberében született, az idén érettségizett, majd felvették az Illyés Gyula Pedagógiai Főiskolára. Családi pótlékot idén júniusban kaptunk utoljára. A társadalombiztosítási intézethez fordul­tam, ahol azt a választ kaptam, hogy húsz éves korig jár a pótlék, ha a gyermek szakmunkásképzőbe, szakközépiskolába vagy gimnáziumba jár. Ha főiskolán tanul, akkor nem jár. En nem értek egyet velük, mert a nyári hónapokban - amikor sem fő­iskolás, sem középiskolás nem volt - még nem töltötte be a huszadik életévét. Miért nem jár a nyári szünidő idejére a családi pótlék? Ezekre a hó­napokra ugyanis a lányom ösztöndíjat nem kaphatott. Nem vagyunk vagyonos emberek, és ez a kevés pénz is nagyon hi­ányzott. Nem tudom elképzelni, hogyan tudnak ilyen igazságtalan jogszabályokat hozni. egyhangú szavazással elfo­gadta. A kétéves mérleg tehát elkészült, de az ülésen - ha más napirendi pont keretében is - erről volt szó. A községgazdálkodási pénzügyi ellenőrző bizottság vezetője, Demény lajos el­mondta, hogy megalakulása óta három alkalommal jött össze a team, és hogy fonto­sabb döntéseknél részt vettek az előterjesztések elkészítésé­ben. Az ülésen megjelent polgá­rok közül Lerh Béla bírálta a bizottság munkáját, kevésnek tartotta a döntéselőkészítés­ben végzett munkát és műkö­désképtelennek minősítette a bizottságot. Demény Lajos ugyanakkor kioktatásnak minősítette a kri­tikát. Dr. Hegedűs Gyula ugyanakkor rámutatott, hogy a testületnek önkritikusan kell szemlélnie tevékenységét és hatékonyabb munkamódszert kell kidolgoznia. Erre rímelt Puskás Imre elő­terjesztése, aki a költségvetés készítésének új metodikáját javasolta a testületnek. Az ed­digi módszerről úgy véleke­dett, hogy „a hivatal által meglehetősen kisakkozott" költségvetés miatt a képvise­lők nem érzik, hogy ők dönte­nek. Javaslata szerint a bizott­ságoknak előzetesen sorren­det kellene megállapítaniuk a fejlesztésre vonatkozóan, s a hivatal ezután forintosítaná a tételeket. Ez után kerülne sor a költségvetés elfogadására. A képviselő előterjesztését meglehetősen hosszú vita kö­vette, melyben a hivatal mun­katársai - a többi között - el­mondták, hogy ők a négyéves cselekvési program alapján készítették a költségvetést, és amennyiben az nem jó, akkor újat kell csinálni. A polgár- mester szerint „az élő cselek­vési program kellő rugalmas­ságot ad." Végül Puskás Imre indítvá­nyát elfogadták, és a jövő évi költségvetést már ezen új me­tódus szerint fogják elkészí­teni. A fent leírtak csak kiragadott mozzanatok, csupán jelzik, mint­sem teljes képet igyekeznének al­kotni a bátaszéki önkormányzat kétéves ténykedéséről. Ha úgy tetszik, a demokrácia tanulásának egy állomását rögzíti.-hangyál­Videón a Sárköz- Völgység Videófilmet készíttetett a Szekszárd-Paksi Vizitársulat „Sárköz-Völgység hétköznap­jai" címmel. Á Bátaapáti, Grá- bóc, Mórágy, Mőcsény, Szálka - és ez a film első, völgységi részének helyszíne - életét bemutató filmben szó esik ar­ról, hogy egyre fontosabb sze­rep jut e térségben az idegen- forgalomnak. Ám elengedhe­tetlenül szükséges a fejlesztés, ami a helyben lakók konfort- igényének a fokozását is je­lenti. A videófilmet elsősor­ban olyan külföldi befektetők körében vetítik majd, akik terveikkel e térséghez kötődve jelennek meg Magyarorszá­gon. DKJ Ha j dán 995 éve, 997 októberében István (Vajk) legyőzi Koppány ve­zért, s ezzel Szekszárd és kör­nyéke a fejedelem birtokába kerül vissza. 165 éve, 1827. október 22-én Tolna vármegye tisztújító közgyűlé­sén elsöprő többséggel válasz­tották alispánná a csak negye­dik helyen jelölt Csapó Dáni­elt. 155 éve, 1837. öszhó 18-án Garay János levélben írja öccsének, Garay Alajosnak: „ ... ‘ha mindenkor szem előtt tartod azt, hogy írva haladunk és ha­ladva kell írnunk, ha a dolgot igen könnyűnek nem veszed, ha csak akkor irandasz, mikor fellelkesülsz, lyrád nem csak énelőttem, de mások előtt is kedves leend". 135 éve, 1857. október 20-án szüle­tett Tóth Béla író, aki a szek­szárdi vörösbort híg rubint- nak nevezte, s aki Szegzárdi Péter és Egri Pál címmel bo­runkkal kapcsolatos novellát írt. 95 éve, 1897. október 24-én a Tol­namegyei Közlöny a szek­szárdi hölgyek Ferenc József­nek írt hódoló feliratát közli. Ugyanekkor Wosinsky Mór megkezdte a gimnázium épü­letében a múzeum berendezé­sét. 80 éve, 1912. október 12-én a Tol­navármegye és a Közérdek A mi tudósunk címmel Hollós Lászlóról ír, valamint ismer­teti a szekszárdi születésű Módly László egri jogakadé­miai tanár Az uzsora története című 224 oldalas könyvét. Krónikás Ki tudná megfogalmazni röviden, hogy egy tizenéves fiú miért választja hangsze­réül éppen a szaxofont? így van ezzel Molnár Ákos, a szek­szárdi Liszt Ferenc Zeneiskola művésztanára is. Ö maga 8 éves korától muzsikál. Fuvo­lán, majd klarinéton tanult, és az első adandó alkalommal a szaxofonhoz szegődött. Annyi mindent lehet mon­dani erről a hangszerről, ép­pen azt nehéz ráfogni, hogy gyönyörűség bujkál a hallga­tóban, mikor a zenész szaxo­fonjával egy panel lakásban órákon át gyakorol. Ezt a tényt nyilván azonnal cáfol­ják, akik fújják. Milyen érzel­mek kifejezője lehet ez a csil­logó fúvóshangszer? A vá­laszban megfogalmazódhat az is, hogy a magányt éppen úgy meg lehet szólaltatni általa, mint a harsány életörömöt. Molnár Ákos neve ma már nem ismeretlen a szekszárdi zenebarátok körében, hiszen a szekszárdi Big Band februári hangversenyén bemutatko­zott a megyeszékhely közön­ségének nagy sikerrel. Ekkor tudtuk meg róla, hogy hat esz­tendeig a németországi Bréma városában muzsikált és taní­tott zenét. Innen érkezett visz- sza, elfogadva Pecze István­A levéllel Schaffer Istvánnét, a Tolna Megyei Társadalom- biztosítási Igazgatóság családi pótlék osztályának vezetőjét kerestük meg:- Mit mond a jogszabály?- A kérdéssel az 1990. évi 25-ös törvényt módosító '91. évi 1-es törvény foglalkozik. Eszerint tizenhat és húsz év kö­zött csak akkor jár a családi pót­lék, ha alap- vagy középfokú okta­tási intézmény nappali tagozatán tanul a fiatal. Ezenkívül a dol­gozók általános vagy közép­iskoláján esti vagy levelező tagozaton tanulók is megkap­ják a családi pótlékot. Főisko­lásoknak, egyetemistáknak azonban nem jár.- Levélírónk nem is ezt sérel­mezi, hanem a nyári hónapok mi­att reklamál.- A pótlék a tanulói jogvi­szony időtartamára jár. Gim­nak, a szekszárdi Big Band művészeti vezetőjének ajánla­tát, mely a szekszárdi zeneis­kolába hívta tanítani. Emellett a Big Band proukcióit hang­szereli. Korábban is végzett hasonló munkát, ugyanis Pecze Istvánnal való kapcso­lata évtizedes távolba vezet. Ezentúl a saját hangszerelte darabokat saját maga tanít­hatja az egyre népszerűbbé váló zenekarral. Különös val­lomás lehetne, ha Molnár Ákos arról beszélne, mit is je­lent számára a zene. Kizárul minden hétköznapi gond, ha kedvenc hangszere van kezé­nazisták és szakközépiskolá­sok esetén ez az érettségi hó­napjáig, tehát júniusig, szak­munkástanulók esetében az utolsó tanítási napot követő második hónap 15-éig, tehát júliusig tart.- Érkeznek-e hasonló pana­szok? — Nagyon sok, jeleztük is a főigazgatóságnál, hiszen a csa­ládok pénztárcáját nagyon megterheli ha a gyermek fel­sőfokú intézményben tanul. Eddig azonban nem változtat­ták a törvényt. Sőt, - mint ar­ról már hallani lehetett - a csa­ládi pótlék megadóztatásán gondolkodnak. Törvénymó­dosítás várható: egy és két gyermek esetében fogják megadóztatni a pótlékot, fi­gyelembe véve a család jöve­delmét is. ben. A zene bűvöletében él. Élete a szaxofon. A szaxofo­nos életében fordulópontot je­lentett, amikor az 1960-as években Budapesten megala­pították a Sirius zenekart. Ké­sőbb hasonlóan emlékezetes szakasz volt a Magyar Rádió zenei rendezőjeként végzett munka. Arról is órákon át me­sélhetne, hogy milyen emlékei vannak a Pori Jazz Fesztivál­ról, amit a Budapest Big Band tagjaként élt meg. Szekszárd az 1992-es esztendőtől lett vonzó megállóhely számára. Szeptemberben kezdte a taní­tást és a Szekszárd Big Band- del azt az alkotói munkát, amit semmi más nem pótol, mert szaxofonnal élni különös állapot. Decsi Kiss János A szoprán szaxofon varázsa-háj­Élete a szaxofon Szálkáim Holdvilág patkócsattogással Történeteket mesélek, melye­ket Szálka községben, a művész­telepen éltem, élek. Áz I. Nemzetközi Szálkai Múvésztelep programjában sze­repelt valahol egy esti pincés. fapán, finn, osztrák egy magyar művészek ültek lovasfogatra és felkapaszkodtak a mauszi dom­bon a Görögszó dűlőben talál­ható pincéhez. Hajában főtt krumpli szalonnával, hagymá­val és finom friss kenyérrel, ko­rai gyümölccsel volt a harapni­való. A százéves hálótanya és pince hangulata ez idáig minden látogatót megkapott. A társalgás német és angol nyelven folyt - törve mindegyiket, kinek meny­nyire sikerült. Különösebb kommunikációt sem a szalonna, sem a hagyma nem igényelt. A táj úgy nyúlt a szemhatár­hoz vágyakozva, hogy a tekintet újra, meg újra végigsimogassa, így köszönt ránk a sötét este. Feljött a Hold is menetrend sze­rint. Az 56-os útról gyalog sé­tált a társaság az akkor még fel­újítás alatt levő mauszi kápol­nához. A lovas hintó és kocsi más úton ért ugyanoda. A le­vegő felfrissült. Ä nappali meleg hűvösre váltott. Csönd volt. Senki nem szólt. A tücskök za­varták csak a nyugalmat. Pilla­natra mintha visszafogta volna a társaság a lélegzetét is. Áll­tunk a holdfényben, Sárköz fö­lött, a kápolna tövében, japán, osztrák, finn és magyar emberek. Mint házigazda, arra gondol­tam, vajon mit éreznek a mellet­tem állók? Mi fogalmazódik meg bennük? Meg tudtam-e adni eb­ből a tájból azt az ízt, ami miatt érdemes itt eltölteni tíz, tizenöt napot? Megérkeztek a kocsik. A lovak nagyokat prüszköltek és vidá­man kocorászva indultak a völgybe. A hölgyek hátára pok­rócot terítettünk, mert fázósra fordult az éjfélt közelítő idő. — Büszke lehetsz - szólt magyar festóbarátom felém for­dulva -, hogy mindezt meg tud­tad mutatni nekünk... Újra csönd lett. A Hold fény­lett fölöttünk és előttünk csat­togtak a lovak patkói. Decsi Kiss János

Next

/
Oldalképek
Tartalom