Tolnai Népújság, 1992. október (3. évfolyam, 232-256. szám)

1992-10-19 / 247. szám

1992. október 19. SZEKSZÁRDÉS KÖRNYÉKE MPÚJSÁG 5 Saját erő, és nyitott szem! így harcolnak Harcon Feledtette-e a rendszerváltás az egykori körzetesítéseket, ami­kor a falvak elnéptelenedtek, mert elvitték az iskolát? Mi a helyzet ma? Körkép a városkörnyék kiste­lepüléseinek iskoláiról. * Amikor Harc az önállóságot követelte magának, elsőként óvodát teremtett. Azóta ez a kisközség iskoláért harcol. Berthold Józsefeiével, az iskola megbízott igazgatójával arról beszélgetünk, mit jelent ez a harc? Mondandójából megtudjuk, mindent elkövetnek azért, hogy a legkisebbeket megkí­méljék az ingázástól. Igazi kis­iskola akarnak maradni. Sajá­tos szerepkör ez, amit a lakos­ság, a szülők és az önkor­mányzat - az iskola igazgató­jának elmondása alapján - példaadóan vállalt. Azt jelenti, hogy otthonosságot, nyugal­mat áraszt az iskolai légkör, ahol három pedagógus tanít. Csak három osztály van. Az elsősök létszáma öt, a máso­dikban hatan vannak. A tan­termek is maximum 15 gyerek befogadására alkalmasak. A harciak élni akarnak! Ezt' a következtetést lehet levonni és összegezni mind­abból, amit az iskola megbí­zott igazgatója elmond a ter­veikből, az összefogásból. Mi­vel az óvoda első lépésként önálló intézmény lett, így szervezetileg nem tartozik az iskolához. Ez semmit nem ront a viszonyukon, hiszen a szakmai együttműködésre tö­rekednek. Mindkettő gazdál­kodását a polgármesteri hiva­tal végzi. Ahogy egymáshoz kapcsolódnak, úgy működnek együtt a szekszárdi hármas számú iskolával is. Vala­mennyi kiemelkedő rendez­vényen részt vesznek, ami a városban, a Gyermekek Há­zában, vagy a Művelődési Központban történik. Helyben igyekeznek mindent a szerény lehetőségeikhez igazítani. Fa­kultatív módon tanítják a né­met nyelvet, de ezeken az órákon minden kisdiák ott van: fontos ez azért, ha a ne­gyedik osztályt városi isko­lába kell járniuk, akkor ne érezzék, hogy hátrányosabb helyzetűek. Gondot jelent a testnevelés tanítása, ezért az iskolát tornaszobával bővítik. Önálló konyha létesítésére is pályáztak - sikerrel. Bár Har­con nincs uszoda, de úszások­tatás igen, ugyanis tanfolya­mok keretében Szekszárdra utaztatják a gyerekeket, mikor a tanév befejeződik. Saját erő, és nyitott szem! Minden jó ötletet megvaló­sítanak, a maguk erejéhez mérten. Ma még három osz­tályt tudnak csak magukénak, de hiszik, hogy megmaradá­sukhoz, életükhöz az iskola léte elengedhetetlenül szük­séges. Ezért hát harcolni kell Harcon. Becsi Kiss János hírekhírekhírekhírekhírek hírek li-i-pi/yl/" hírek hírek hírek hírekhírekhírekhírekhírek Olcsó konzerv Kedvezményes vásárt ren­dez a paksi konzervgyár ter­mékeiből a Szekszárdi Nyug­díjasok Területi Érdekszövet­sége ma reggel nyolc órától délután egyig. A Dózsa utca 1. szám alatti helyiségben a szö­vetség tagjai a korábban meg­rendelt őrölt paprikát is átve­hetik. A szervezet október 29-én sírkoszorú vásárt tart. Babits szavalóverseny A szekszárdi Babits Mihály Általános Iskola idén is meg­rendezi a Babits szavalóver­senyt. A város és környéke is­koláinak 5-8. osztályos tanulói nevezhetnek be egy szabadon választott verssel 1992. no­vember 15-ig. A döntőt no­vember utolsó hetében tartják a Babits iskolában. Kérdésstaféta A huszonnegyedik óra Kérdésstafétánk első vála­szadója, Kocsis Imre Antal Fusz György iparművésznek adta tovább a „botot": Milyennek látja Szekszárd köztereit és köztéri szobrait? íme: A kérdést, melyet a pol­gármester úrtól kaptam, két részre kell bontanom, már csak azért is, mert két témát tartalmaz és mindkettő „ön­magában is hosszabb elemzést igényel. Általános környezet- kultúránkhoz, természetesen mindkettő hozzátartozik. Ha városunkról, ennek köz- ereiről kell beszélnem, nem sok jót tudok elmondani, és ebben legkevésbé játszik sze­repet az, hogy mint szekszárdi születésűnek, sok kötődésem van hajdani csendes kisváro­sunkhoz. Úgy érzem, hogy pontosan ez a városszeretet segít hozzá egy objektív kri­tika megfogalmazásához. Érzékelhettem, hogyan vál­tozik, növekedik a város, és sajnos,, mint mindenhol or­szágunkban - kötelező rom­bolások és építések jelezték ezt a változást. így gyorsan megváltozott a régi mezővá­ros képe, melyet ma szörnyű lakótelepek jellemeznek leg­inkább. Most talán eljött az az idő, amikor az ember maga épít­heti, alakíthatja környezetét - ez nagyon fontos, mert nem­csak az ember, pontosabban a társadalom hat tevékenyen környezetére azáltal, hogy át­alakítja, berendezi, kiépíti, formálja a maga képére és ha­sonlatosságára, hanem ez az alakított, berendezett és kiépí­tett környezet visszahat a tár­sadalomra. Az egymást kö­vető generációk öröklik a ko­rábbiak által létrehozott mi­liőt, és ez sokszor negatív, foj­togató, sőt, néha pusztító is lehet. Remélem, hogy ez az idő elmúlt és most majd töb­bet foglalkozunk környeze­tünkkel. Visszatérve konkrétan Szekszárdra. Adottságaiból és rossz, nem előrelátó tervezés­ből, tervezésekből adódóan városunk egy iszonyatos autó- forgalmat kénytelen elviselni, amely az egész városképre, emberekre, környezetre, élet­formára, üzleti életre negatív hatással van. (Például: kinek van kedve szerdán délelőtt 11 órakor a Széchenyi utcán vé­gigmenni és vásárolni?) Bizo­nyított tény, hogy a mai váro­sokban fellépő tartós stressz számottevően gyengíti az em­berek ellenállóképességét. Én azt hiszem, senki sem tagad­hatja: ma már Szekszárd főút­vonalán is erős negatív hatá­soknak van kitéve az ember. Tudom, mindezt csak az el- kerülőút tudná megváltoz­tatni. Ez a nyomás csak foko­zódni fog városunkban, mert a közeljövőben, városunkban valószínűleg még nem lesz meg ez az út, pedig minden erőnkkel, minden városlakó­nak ezt kellene szorgalmaz­nia. Mert az utca, a tér egy nyi­tott enteriőr, a városi élet szín­tere, ahol áz ember szeretné jól érezni magát, ez vonatko­zik a gyalogosutakra, parko­lókra, megállóhelyekre, par­kokra. Viszont, amíg ilyen iszo­nyatos környezet- és ember­romboló állapotok vannak vá­Korok, terek, szobrok rosunkban, a környezetkultú­rát sajnos csak csíráiban fe­dezhetjük fel, nem tud gyöke­ret verni, pedig a hivatal sok energiát fordít rá, de ezek át­menetiek, mert „társaink" nem tisztelik, tönkreteszik. Ha majd a történeti és em­beri értékek folyamatosan megjelennek úgy tágabb, mint mikrokörnyezetünkben, hogy a befektetett energiáink meg­térülnek. Ebben azonban mindenkinek részt kell ven­nie, aki az oktatásban, a hiva­talokban, gyárakban vagy ott­hon dolgozik. Csak ilyen nagyméretű összefogással le­het emberközpontú városunk, és csak akkor fognak köztéri szobraink igazán méltón, esz­tétikai szerepüknek megfe­lelni, pedig többé-kevésbé megfelelnek az átlagos szín­vonalnak. Ez további, hosz- szabb elemzést igényelne. Egy emberibb jövő, igényesebb szekszárdi környezet érdeké­ben kérem, mindenki gon­dolja át, miben segíthet! Eddig a válasz. Fusz György kérdése dr. Töttős Gáborhoz, a Szek­szárdi Városvédő- és szépítő Egyesület elnökéhez szól imigyen: Hogyan látja az egyesület szerepét a város védelmében? Válasz: mához egy hétre. A jó szakképzés enyhíthetné a munkanélküliséget Mesterek a „Mester"-töl A „mind haláliglan tisztakeblű" A Kft. munKajaroi bebestyenJo:- Mi a változás ebben a kép­zésben a régihez képest?- Az a célunk, hogy több­oldalú szakmunkásokat ké­pezzünk, a tanulók megis­merkedjenek a rokonszak­mákkal is: a kőműves értsen a hidegburkoláshoz, az ács tud­jon tetőt fedni, az épületaszta­los üvegezni. így, ha nem tud elhelyezkedni egyik területen, van lehetősége, hogy meg­próbálkozzon egy másikkal. Ehhez persze többet kell nyúj­tanunk. Ezen kívül bevisszük őket a vállalkozásba, és beavatjuk az üzletkötés menetébe. Azt sze­retnénk, ha tanulóink, miután innen kikerülnek, nyugodtan merjenek nekivágni a vállal­kozásnak.- Hányán végeznek jövőre?-• Körülbelül hatvan fő hagyja el a műhelyt.- Találnak majd munkát?- Igen, remélhetően, az idén végzetteknél legalábbis nem volt probléma az elhe­lyezkedéssel. Állami cégeknél, kft-knél, vagy kisiparosnál kaptak munkát, egész jó kere­settel.- Van szükség most építőipari szakmákra?- Van, és egyre több ilyen sokoldalú szakmunkásra íesz szükség, hiszen több lesz a felújítási és karbantartási munka is.- Milyenek a munkafeltéte­leik?- A TÁÉV-től szerszámo­kat nem kaptunk, ezeket a szakmunkásképzők fejleszté­sére kiírt megyei pályázat út­ján szereztük be. Amit megpá­lyáztunk, kilencvenkilenc százalékban meg is kaptuk. Egyébként sínen vagyunk, bár a készülő közoktatási törvény­től - véleményem szerint - sok jót nem várhatunk.- Mire gondol?- Szinte sehol nem esik szó a szakképzésről, azonban ar­ról, hogy támogatni kellene, egyáltalán nem hallani. Pedig a jó szakképzés enyhítené a súlyos munkanélküliséget.- Egy nemrég Szekszárdon járt amerikai oktatási szakember szerint a hazai szakoktatásban inkább az elmélettel vannak prob­lémák ...- Az általános iskolákból nagyon gyenge alapokkal jönnek a gyerekek, szinte itt kell megtanítani őket írni, ol­vasni, számolni. Ha olyan lenne a felkészültségük, mint illene, s amelyre már lehetne építeni, sokkal hatékonyabbak tudnánk lenni. Célszerűnek tartanám a tízosztályos kép­zési formát, amelyben a fiatal, amikor szakmunkásiskolába jön, már rendelkezik annyi ismerettel, hogy itt csak szak­területének elméletével kell foglalkoznia. Nem látom ér­telmét annak, hogy humán tantárgyakal gyötörjük őket továbbra is.- Terveik?- A bonyhádi iskola, ahon­nan sok tanulónk van, tervezi a turnusos képzés elindítását, amely azt jelentené, hogy a téli időszakban csak elméleti, ta­vasszal és ősszel pedig csak gyakorlati oktatás lenne. Ka­csintgatunk kifelé is, Német­országban, Ausztriában kere­sünk olyan kapcsolatokat, amely lehetővé tenné a kül­földi gyakorlatot jobb tanuló­ink számára, ezért szeretnénk, hogy ők szert tehessenek mi­nimális német nyelvtudásra. Tóth Aki valaha is írt róla - le­gyen bár kortárs, vagy ké­sőbbi nemzedékek gyermeke -, mindig a lelkesedés és tisz­telet hangján idézte alakját. Még Nagy Iván Magyaror­szág családai című munkája is, amely legföljebb száraz adatokat sorol, azt idézi: „Tolnában a haladási párt ősi zászlósa, s mind haláliglan tisztakeblű, következetes híve, a hazának nehéz időben is tántorítatlan hűségű fia s munkás, lelkes polgára". A megye közgyűlése számára le­festetett arcképről is ez az ön­tudat sugárzik, pedig a fest­mény viharos életútja, legna­gyobb tettei után ábrázolhatja már. Amikor 1778. március 21-én Győrött meglátta a nap­világot, még senki sem sejt­hette, hogy örökség révén Tolna vármegyébe kerül s mindössze huszonkét évesen előbb a felkelő sereg másod főhadnagya, majd 1805-ben másod kapitánya lesz. Sokan nem ezt, hanem 1810-es kine­vezését tartják az első megyei szereplésnek: ekkor a lóbíráíó bizottság vezetésével bízzák meg - főleg az előző évi ne­mesi felkeléskor végzett tevé­kenységét értékelve. Ekkori tapasztalatai rádöbbentették arra, hogy hiába vagyunk lo­vas nemzetként elkönyvelve, bizony a tenyésztés sok kí­vánnivalót hagy maga után. Ugyanez igaznak bizonyult az állattenyésztés többi ágára is, köztük főleg a juhtenyész­tésre. Szinnyei József, aki a Magyar írók című életrajz­gyűjteményben (sajnálatosan összekeverte kecskeméti Csapó Dániellel a mi tagyosi előnevű Csapónkat), néhány soros ismertetésébe azt is be­veszi: 200 aranyat fizetett egyetlen jófajtájú kosért. Ami e mögött van, az már a lényeg: Csapó tudta, hogy legelőször a nemzet akkori legfőbb gaz­dasági ágát, a mezőgazdasá­got kell gyökeresen átalakí­tani, s a fejlődés legfőbb aka­dályát, a tudatlanságot fel­számolni. Az 1820-as évekre az első nagy devalválás hatá­sát érző középnemesek közül Tolnában is kevesen látták ezt a kiutat. A tengelici, addig szinte semmire nem becsült homokföldek ura olyan ver­sengést indít el megyénk ne­messége között, amely gazda­sági felvirágzáshoz vezet. Azt lehet mondani, mindennel foglalkozott: a dohányter­mesztéshez Amerikából hozat kiváló magot, a takarmány­termesztés jelentőségét első­ként ismeri föl, Fényes Elek Magyarország Statisztikájá­ban „gyönyörű nemesített birkanyájakról" tesz említést vele kapcsolatban, pedig ha valakinek, neki volt összeha­sonlítási alapja! A megye nemeseinek több­sége ennek alapján szavazott rá 1827. október 22-én az alis­pánválasztáskor, amikor egyedül kétszer annyi szava­zatot szerzett, mint ellenfelei összesen. Nem mindenki lehe­tett elégedett vele, mert a vá­lasztás után „ősi szokás sze­rint négy szolgabíró székestül együtt felemelte, Perczel Ist­ván, Perczel Móricznak egyik testvére az alispáni székből a zöld asztalra borította, úgy, hogy az új alispán díszma­gyarja is kiszakadt" - emlék­szik vissza Perczel Mór. E posztján Csapó Dániel mégis a legtöbbet tette: sok más mel­lett százezer eperfát ültettetett a selyemtenyésztés fellendí­tése érdekében, a megyének megépíttette a máig legszebb vármegyeházát. Döntő sze­repe volt a Magyar Gazdasági Egyesület létrehozásában, amelynek alapszabályait ő írta, s amely Széchenyit el­nökké, őt alelnökké válasz­totta. Ekkor már visszavonult a megyei politikai élettől, 1834-től lemondott ország- gyűlési képviselőségérő is, „csak" a gazdászatnak élt. Be- zerédj István - az általa ösz­tönzött és felfedezett politikus - mondotta sírja fölött 1844. augusztus 15-én a gyászbe­szédet. Garay két szép verssel is megörökítette emlékét. Ezek egyike a megye tisztele­tét kifejező kép alá a közgyű­lési terembe került: „e szent falakon szent. helyet ád a haza". Dr. Töttős Gábor Ki nem találkozott a múltban, csellengő, dologtalan szakmunkásta­nulókkal, akiknek, bár az iskola után akadt munkahelyük, mégis a po­tenciális munkanélküliekké váltak? A kép vélhetően mindenkinek is­merős. Ma, a szakképzés problémáinak megoldása egyben a munkanél­küliség problémájának egyik kulcsa is, hisz egyrészt ezen áll vagy bu­kik, hogy a jövő generációk tagjai kelendők lesznek a munkaerőpiacon, vagy az elhelyezkedni nem tudó felesleget gyarapítják. A Mester Kft., amellyel ez év áprilisában már találkozhatott az ol­vasó lapunk hasábjain, zömmel építőmesteri szakmák gyakorlati okta­tásával foglalkozik, a képzésben a volt Tolna Megyei Állami Építőipari Vállalat jogutódja. A szakoktatást szerződésben vállalta, a TAÉV ugyanis egyszerűen „felmondott" a tanulóknak. A Gyakorlati Okta­tási Szervezetek Egyesületének egyetlen tagja, amely „tiszta" kft., sem állami, sem önkormányzati pénz nincs az alaptőkében, támogatást se­honnan nem kap. A vállalkozás nullszaldós, a tanulók munkája tartja el. Jelenleg százhatvanyolcan sajátítják el a szakma gyakorlati részét itt, szorosabb együttműködés a bonyhádi 504. Számú Szakmunkás­képző Intézettel van, de az egész megyéből, Tamásiból, Dombóvárról, sőt Pécsről is járnak ide fiatalok.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom