Tolnai Népújság, 1992. augusztus (3. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-11 / 189. szám

1992. augusztus 11. 2 KÉPÚJSÁG VILÁGTÜKÖR - HAZAI TÜKÖR Izraeli törvény megváltoztatása Tunisz: Jasszer Arafat, a PFSZ elnöke vasárnap este nyilatkozatban üdvözölte az izraeli kormány elhatá­rozását, hogy megváltoz­tatja azt a törvényt, amely tiltja a kapcsolatfelvételt izraeli állampolgárok, és a palesztin szervezet között. A palesztin vezető szerint az izraeli döntés csak pro­pagandaakció marad, ha Izrael visszaretten attól, hogy közvetlen tárgya­lásba kezdjen a PFSZ-szel. Arafat úgy vélte: a politi­kai megoldás egy palesztin állam létrehozásában te­tőzne, melynek fővárosa Jeruzsálem lenne, majd Pa­lesztina és Jordánia konfö­derációra lépne egymással „a két testvérnép szabad választásának megfele­lően". Boszniai harcok Szarajevó/Zágráb: Boszniai muzulmán erők vasárnap délután tüzér­séggel támadtak szerb ál­lásokat Szarajevó Dobrinja és Nedzarici negyedeiben. A Tanjug szerint három gránát a szarajevói repülő­tér kifutópályájára hullott, a szerbek lakta lakónegye­dekben sok ház kigyulladt, és súlyosan megrongáló­dott egy görögkeleti temp­lom isv A horvát-muzul- mán erők támadták az észak-boszniai Doboj vá­rosát. Muhamed Sacirbej, Bosznia ENSZ-nagykövete hétfőn arra kérte a nem­zetközi közösséget, adjon fegyvert önvédelem céljá­ból a boszniai muzulmá­noknak, és mérjen légi csapásokat a szerb állá­sokra és utánpótlási vona­lakra. A The Independet- ben megjelent interjúban Sacirbej azzal vádolta a nyugati vezetőket, hogy megnyugtatják lelkiisme­retüket a humanitárius se­gélyszállítmányokkal, ahe- lett, hogy a konfliktus gyökereire fordítanák fi­gyelmüket. Látogatás börtönökben Belgrad: Szarajevó kör­nyéki börtönben tettek lá­togatást a brit Liberális Demokrata Párt vezetője, Paddy Ashdown és más londoni képviselők, vala­mint az orosz Legfelsőbb Tanács külügyi bizottsá­gának elnöke, Jevgenyij Ambarcumov vezette orosz honatyák. Őket Ra­dovan Karradzic szerb ve­zető fogadta. A Tanjug fo­galmazása szerint a par­lamenti képviselők meg­győződhettek arról, hogy a foglyokkal szerb őreik jól bánnak. Kutya jó dolguk van... London: A nyugati ház­tartásokban tartott ked­vencek, kutyák és macskák jobban étkeznek, mint a vi­lág válságövezeteiből el­üldözött menekültek - vé­lekednek brit tudósok. BIO-KILL. A rovarkampec. Megrendelhető: Balázsi István 7191 Hőgyész, Kossuth u 12. Telefon: 74/88-323 DELTACO Fekete hétvége a közlekedésben A Paksi Konzervgyár megállapodott hitelezőivel (Folytatás az 1. oldalról) kedési alosztályának vezetőjét kerestük fel kérdésünkkel, hogy minek tudható be a hét végi tragédiák sora? — Okokat lehet találni, de azt még egyik statisztika sem tükrözte vissza hűen, hogy miért van, hogy néha hetekig nincs egy halálos baleset sem, máskor pedig egy nap több is. Az biztos, hogy a nagy meleg megviseli az ember szerveze­tét, idegeit, koncentrálóképes­ségét. Útjainkon sok nyugati országból érkezett kocsi is át­halad. Nem árt, ha tudatában vagyunk annak, hogy általá­ban nagyobb tempóval, na­gyobb kockázatvállallással vezetik ezeket az autókat. A gyalogosok közlekedési moráljáról sem szabad elfe­ledkeznünk, ami bizony sok esetben hagy kívánnivalót maga után. — Sok ez a négy halál útjain­kon... — Nemcsak ez, hanem minden baleset sok, ami elke­rülhető lett volna. * Augusztus 8-án, a déli órákban a 6-os számú főútvo­nalon, a bátaszéki út kereszte­ződésében történt súlyos bal­eset. Pécs irányába haladba az „ÁLLJ! Elsőbbségadás köte­lező" tábla ellenére egy jugo­szláv állampolgár nem bizto­sított elsőbbséget az S. Szil­veszter budapesti lakos által vezetett személygépkocsinak, ami a két jármű érintőleges ütközéséhez vezetett. A vétlen gépkocsi vezetője, hogy a tel­jes ütközést elkerülje, a kor­mányt'balra rántotta, aminek következtében az autó felbo­rult és a bal oldalára fordulva átsodródott az úttesten, s ott frontálisan ütközött a Pécs felől szabályosan közlekedő M. D. hazánkba menekült ju­goszláv állampolgár személy- gépocsijával. Ä baleset követ­keztében S. Szilveszter a kór­házba szállítást követően, míg utasa a helyszínen vesztette életét. M. D. jugoszláv állam­polgár súlyos, három utasa könnyű sérüléseket szenve­dett. A bekövetkezett balese­tért az a jugoszláv állampol­gár okolható, aki az útkeresz­teződésben nem adott elsőbb­séget a védett úton közlekedő személygépkocsi részére, majd a helyszínről elhajtott. A rendőr járőr a balesettől kb. háromszáz méterre levő Shell benzinkútnál fogta el. K. Gábor vanyarci lakos Szekszárd felől Paks irányába közlekedve nem a látási vi­szonyoknak megfelelő sebes­séggel vezette személygépko­csiját, és augusztus 8-án, nem sokkal éjfél előtt elütött egy, az út szélén kerékpárjára tá­maszkodó férfit. B. Antal mö- zsi lakos a helyszínen életét vesztette. Augusztus 7-én, a kora dél­utáni órákban a Fadd és Tolna között vezető földesúton F. György tolnai lakos Tolna felé haladva nem az útviszonyok­nak megfelelő sebességgel közlekedett, és a jobb oldalon levő kukoricaföldön felborult. A személygépkocsi vezetője a helyszínen életét vesztette, utasa könnyű sérüléseket szenvedett. Gergelics Zsóka Az uborkaszezonnak lassan vége (Folytatás az 1. oldalról) Mint az igazgató elmondta, a megegyező tárgyalásra het­ven hitelező kapott meghívót, akik közül harminchét jelent meg Pakson. A hitelezők kö­zött a Paksi Konzervgyár ál­landó partnerei szerepelnek, a mezőgazdasági szövetkeze­tektől kezdve a papír, és üveggyárig. A délután félkettőig tartó tárgyalás eredményeként a konzervgyár megállapodott hitelezőivel a csőd megszün­tetését illetően. A tárgyalást követően a felek jegyző­könyvben rögzítették a fenn­álló tartozások fizetésének időpontját és módját. — A megállapodás alap arra, hogy a gyár tovább foly­tathassa működését - mon­dotta Ferenczy István, bár rög­tön hozzáfűzte, hogy terme­lés-szervezési intézkedésekre lesz szükség a közeljövőben. A konzervgyár egyébként az idén csak megrendelésre dolgozik, csakis olyan termé­ket és annyit gyártanak, amire megrendelésük van. Jelenleg uborka és ősziba­rack feldolgozása folyik a sza­lagokon, szerdától pedig el­kezdődik a „lecsószezon". Je­lentősebb megrendelésük egy német cégtől van, négye­zer-ötszáz tonna különféle gyümöcs-zöldség árura négy millió márka értékben, amire banki garancia van. Ezenkívül a konzervgyár zöldborsót és dzsemeket gyárt Oroszor­szágba, 2,6 millió forint érték­ben, valamint ellátja a belföldi piacot is. /. kováts Sármellék megszabadul a kerozintól Az amerikai CH 2M HILL környezetvédelmi kárelhárító cég technológiai útmutatásai alapján Sármellék égerföldi falurészé­nél szeptemberben megkezdődik annak a 380 tonnányi, talaj­vízbe és víznyerő rétegekbe került kerozinnak az eltávolítása, amely a volt szovjet repülős alakulat üzemanyagtartályaiból került a talajba. Az előkészületekről folytatott eszmecserét a he­lyi képviselő-testület tagjaival hétfőn délután Keresztes K. Sán­dor, környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter a tárca és a beruházást irányító Környezetgazdálkodási Intézet vezető szakemberei társaságában. Ä munkálatok során elsőként egy fél méter vastag és 7 méter magas résfallal zárják el a húszcentis kerozinréteget hordozó talajvíz útját, majd szivárgók, gyűjtők és tisztító-leválasztó berendezések megépítésével semlegesítik a helyi ásott kutakra veszélyt jelentő üzemanyagot. Mi is volt Marathonnál? Nézem az olimpiai közvetí­tést, éppen az a versenyszám megy, amelyre el lehet mon­dani, hogy jelképes hidat ver az ókori és az újkori olimpiá- szok között. A kisiskolás is tudja, hogy ez a marathoni fu­tás. Ugyanez a kisiskolás (álta­lános iskola 6. osztály) azt is fújja, hogy i.e. 490-ben Darei- osz perzsa nagykirály seregét állították meg a Milthiádész vezette görögök a marathoni síkon. Egy görög harcos gya­logosan futva vitte el a hírt Athénba, és amikor megérke­zett, csak annyit tudott mon­dani, hogy „győztünk", majd holtan esett össze. Ennek em­lékére iktatták be az újkori olimpiai játékok programjába a kezdetben 40, majd a lon­doni olimpia óta 42 kilométe­res távot. 1896-ban, az első új­kori olimpián a görög Szpiri- don győzött, ami önmagában is jelképes erejű tisztelgés volt az ókori Hellász előtt. Szóval nézem a tévét és ezek jutnak eszembe, amikor a tévériporter felvüágosít, hogy a marathoni futást az athéni­eknek a spártaiak felett i.e. 578-ban aratott győzelme tisz­teletére rendezik meg. Hogy honnan vette ezt a sületlensé­get a tisztelt riporter, nem tu­dom, de hamarosan jött a „ki­igazítás". Szóval ez úgy szólt, hogy tévedés volt, ami el­hangzott, az athéniek nem a spártaiakat verték meg i.e. 578-ban, hanem a perzsákat, de ez nem is olyan nagy téve­dés, mert éppen ekkor hadban álltak a spártaiakkal is. Nos, ha kedves riporterünk meg­kérdezett volna egy hatodik osztályos általános iskolást, akkor nem hordott volna itt össze hetet-havat és tetejébe még tücsköt-bogarat. Lega­lább azon kellett volna elgon­dolkodnia, hogy miért neve­zik ezt a futószámot „marat- honinak"? Vajon ilyesmit illik egy sportriporternek tudnia? Ré­sze ez az általános műveltség­nek? Ki-ki döntse el magában! Gazdag László AusztriaLottó A Lottó Unió Kft. közlése szerint a 32. játékhét nyere­ményei a jövedelemadó levo­nása után a következők: 7 da­rab hattalálatos szelvény volt, nyereményük egyenként 1.609.663 schilling. A 12 darab 5 plusz 1 találatos szelvényre egyenként 312.990 schillinget fizetnek. 5 találatos szelvény 810 darab akadt, ezekre egyenként 6955 schillinget fi­zetnek. A 32.853 darab négytalála- tosra 228 schillinget, a 438.376 darab hármasra pedig 21 schillinget fizetnek. A nyerőszámok: 4, 7, 21, 26, 27, 29, a pótszám: 38. Az egy darab jokerre 6.821.906 schillinget fizetnek. A jokerszám: 961.488. Kérdőjelek Meg­változott a világ? Ha a költő azt tuda­kolta, ment-e előbbre a vi­lág a könyvek által, sza­badjon feltenni a magunk költői kérdését: ment-e előbbre a világ az olimpia ál­tal? A különböző országok­ban, örömkitörések és csa­lódások között, mindenki másként élte meg ezeket a napokat. A tömegkom­munikációs lánc jóvoltából nálunk már kevesen vol­tak, akik nem válhattak részesévé százmilliók, sőt inkább embermilliárdok emlékezetes, kollektív él­ményének. Hogy voltak Barcelonában kifogásolható, megkérdőjelezhető mozzana­tok? Persze, voltak, de ez­úttal úgy érezhettük, hogy nem ezek uralták a két he­tet. Arcokat és erőfeszíté­seket néztünk, neveket, zászlókat, himnuszokat tanultunk. Abban a hitben búcsúzhattunk a katalán fővárostól, hogy a hideg­háború utáni első olim­pián a játékok valóban megszabadultak a ke­let-nyugati szembenállás többévtizedes nyűgétől, előtérbe kerültek a valódi teljesítményeken alapuló sportszerű vetélkedések. Olyan légkörben zajlott ez az olimpia, hogy egy­szerre lehettünk büszke hazafiak és jó értelemben vett világpolgárok. Megváltozott hát a világ? Jó lenne hinni -• de nem így történt. A sokat emle­getett olimpiai béke még néhány napra sem lehetett úrrá a vérző Balkánon és annyi más válságkörzeten. Sőt, éppen most, mintha még az eddiginél is jobban rádöbbentünk volna, hogy a Földet sem lehet tartósan feloszlatni „minden rend­ben van" és „semmi sincs rendben" tájakra: a fe­szültséget nem lehet szá­műzni elszigeteltnek vélt területekre. Mégis, az olimpia napjaiban az em­beriség jobbik és nagyobb bizakodásra okot adó ar­culatát mutathatta. Nem lehetne gyakrabban rendezni olimpiát? De nem lehetne minél többet átmen­teni az olimpia szelleméből a hétköznapok sportszerűség­gel kevésbé dicskedhető vilá­gába? Jó lenne igennel fe­lelni. Réti Ervin Ferenczy-Europress „Fabtilon" alezredes a kiber-teraszon (2). Boxolóból rendőrtiszt Faggatom tovább. — Edzősködés? — Ne röhögtess. Huszon­évesen? TF nélkül? Én akkor már teljesen kinyiffantam, kispajtás. Fizikálisán is, meg lelkileg is. — Mégis beiskoláztak. — Be. Már a padlón vol­tam, mikor jött egy mandró a BM-től és eldiskurált velem. Elvégre Dózsás voltam, az ő kutyájuk kölyke. Érettségim az volt, elküldték tiszti isko­lára. — El is végezted? — El hát. Prímán. Had­nagyként avattak, de unifor­mist én azóta is mindig csak másokon látok. — Mindig civilben? — Igen. Jár ruhapénz he­lyette, mert mindig snájdigul kell kinézni. Kibersors. — Gondolom, nem zsebe- sek után kajtattál. —• Volt az is. Nekünk a rendőri munka minden ré­széhez, értenünk kellett. — És azután? — Aztán megint egy kis diskurzus és hipp-hopp, ott találtam magam a kormány­őrségnél. — Nem bántad meg? — És ha igen, akkor mi van? Ki adja vissza azt a 30 évet? - elmélázik, sört kér kukától, jól meghúzza, majd minden szavát mérlegelve folytatja - Letelt. Kemény meló volt, ami csak kívülről látszik olyan parádésnak. Azokban a füldugókban nem Beatles muzsika szól. Ez itt ni ... Ez a ludtalpas gyerek, a Mercis, ez kérlek, már a har­madik feleségénél tart. Pedig jóravaló, csöndes srác. Nem az a kikapós fajta. Éppencsak küldözgették ide-oda, helyet­tesítés, vidék, külföld, újra haza. Az asszonyok nem csí­pik se a költözködést, se a kü­lönélést, de legkevésbé az ál­landó permanenciát. Hogy ne lehessen egy színházjegyet előre megvenni... — És te? — Nekem mázlim volt. Az enyém megértette, hogy a mindennapos fehér ing meg a vasalt ruha nem csajozási előkészület. Amikor a szent­koronát hozták haza az am­csik, Vance külügyminisztert én kísérgettem. Pontosabban: én is. És akkor látszottam a tévében is. A házbeliek meg ratuláltak az asszonynak, ogy ilyen fontos ember a férje. Azt hitték, valami menő fej vagyok. Pedig ha tudták volna ... — Utáltak vagy irigyeltek volna? — Kösz. Egyikből se ké­rek. Az ember igyekszik mindenkivel szót érteni, kö- szönget jobbra-balra, eldis- kurálgat a liftben. De persze a szomszédok se hülyék. Hol egy éjszakai telefon, ami át- haí latszik a vékony falon, hol egy gangon végigtrappoló éj­szakai futár... Es meg-meg- Iibbennek a függönyök. — Figyeltek? — Éppen csak kíváncsi­ságból, hogy ki a franc lehe­tek egyáltalán? Későn járok haza, de sose piásan, néha egy nagyantennás kocsival, dögmelegben is puccosan, mint egy főpincér. — Nem is gyanították, hogy hekus vagy? — Nem a fenét. Várj, el­mondok egy esetet. Árról szól, hogy mindenki mindent tud a másikról, de úgy tesz, mintha semmit se tudna. Szóval rámront a házmester, hogy odalent két huligán veri a Krausz bácsit, a földszinti nadrágszabót, aki már csupa vér. Ázt mondja, „Jöjjön és csapjon szét köztük, vagy fogja rájuk a pukkantóját" ... így mondta, pukkantóját. — És lementéi? — Le hát. Már becsületből is. Rájuk szóltam, hogy rög­tön kiporolom őket, mire az egyik előhúzott egy rugós bicskát és már csörtetett is felém, hogy ha sokat dumá­lok, akkor a maradványát is lefaragja a törött orromnak. — Akkor már állt a szín­ház, a gangokról is szólt a biztatás, én meg akkorát rúg­tam a kezébe, hogy a nyek- kenés felhallatszott a negye­dikre is. Aztán egymáshoz csaptam őket, úgy Búd Spen- cer-módra. És amilyen az én formám, épp akkorra futott be az URII-s járőr is. Mit mondjak? Majdnem én fáz­tam rá az ügyre. Még a kato­nai ügyész is kihallgatott, sőt a hauzmajsztróval még szembesítettek is. Az meg csak dünnyögött, hogy mit bakafántoskodik az őrnagy elvtárs, amikor én is az va­gyok. Tudták azok nagyon is pontosan, hogy ki vagyok. — És mit akart a katonai ügyész? — Kivizsgálni, hogy nem éltem-e vissza a hatalommal, meg, hogy nem lett volna-e valami más módszer a bea­vatkozásra, például lebe­szélni őket. Szóval őket meg ezért tart­ják. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom