Tolnai Népújság, 1992. augusztus (3. évfolyam, 181-205. szám)
1992-08-01 / 181. szám
1992. augusztus 1. HÉT VÉGI MAGAZIN KÉPÚJSÁG 7 A 6-os számú főúton Szek- szárd és Bonyhád között haladva egy takaros kis falu képét viheti magával az utazó. Ami a legfeltűnőbb, hogy a megszokottnál több torony hívja fel magára a figyelmet. Bányai János a községben tizenegy évig és egy hónapig volt tanácselnök, a rendszer- változást megelőző időben. Nyugdíjaztatása egybeesett e történelmi fordulóval. Az öt tornyot őrzó faluban napjainkban épült kettő. Ezekről is szól Bányai János: — Községi intézményeinket igyekeztünk rendben tartani, de a kultúra háza siralmas állapotban volt. Életveszély miatt le kellett bontani. Ekkor vetődött föl a gondolat, hogy jó lenne újat építeni. Egy lett az ötlet a tettel. Elsőként a helyi téesz ajánlotta föl a központban levő telket olyan céllal, hogy ott megépíthetjük a művelődési házat. Csak így kaptuk meg ingyen. Most már látható, hogy nagy kínnal, keservvel tető alá került az épület. — Mint ismeretes, Mako- vecz Imre tervei alapján készült és épül továbbra is. — ő akkor Pakson volt városi főépítész. Őt hívtuk meg egy beszélgetésre. Érdekelte a téma és megálmodta ezt az épületet, ami a két, sokat szenvedett nemzetiség együttélését hívatott szimbolizálni. A régi sváb település emlékére a sváb tornyot, a betelepített székelyek tiszteletére a székely tornyot tervezte. Ez utóbbi belseje a bukovinai Andrásfalva templomának mása. — Milyen funkciója lesz ennek a hatalmas épületnek? — Egy nagyterem a különböző nagylétszámú rendezvények befogadására alkalmas. Itt kap helyet a könyvtár, a lakodalmas konyha, az ifjúság részére egy klubhelyiség. Akkor még a pártszervezet is igényt tartott egy teremre, a Zomba és Vidéke Takarék- szövetkezet helyi fiókja is itt üzemelne. Ez utóbbi kettő közben kilépett. — A lakosságnak mi a véleménye minderről? — Éleinte kétkedve fogadták, de végül a településfejlesztési hozzájárulást is erre szavazták meg. Az első terv annak idején még nem volt olyan magas, de több felső intézkedés különböző adók formájában most már roppant terhet jelent. Az ötmillió forint tervezett társadalmi munka lassan megcsappant. Legjobban a tornyoktól féltünk, de szerencsére megépültek. Most belső munkákat kezdünk. Az idei évben tizenegymillió forintot tervezünk e faluház építésének folytatására, de nem valószínű, hogy ez elegendő. Bányai János készségei mesél a falu múltjáról, szinte idegenvezetői tájékozottsággal, így kalauzol az 1700-as évek végéig, amikor a török dúlás után a kipusztult vidékre Németországból érkeztek telepesek, Ulm környékéről. Békésen éltek, amikor a II. világháború potsdami egyezményeként az itt élő sváb kisebbség teljes vagyonelkobzás után Németországba került vissza. Helyükbe Bukovinából székelyek érkeztek kálváriás útjukon. Ezen a ponton elhallgat Bányai János és nem kíván sebeket tépni. Annyit jegyez meg csupán, hogy a kárpótlást alaposan meg kellett volna gondolni napjaink politikusainak, mert az ideológia, az elmélet helyes, de a gyakorlati végrehajtására jobb nem gondolni. Két évtized kellett ugyanis, amíg Kakasdon székely legény elvehetett feleségül sváb leányt, vagy sváb legény székely leányt. Éelnőtt egy új generáció és a nemzetiségi különbözőségek eltűntek. Egymás színével lett gazdagabb e kis település. Ekkor jött a lehetőség, hogy az egykori tulajdont most vissza ... Kinek? Kiét? Olyan feszültség halmozódott máris, amihez kevés szikra is elegendő és lobban! A tényfeltáró kérdések nem szolgálják a békés fejlődés útját! Kárpótolni nem lehet negyven esztendő nyűgét és nyilait. — A település sajátos fekvése - csatlakozik a beszélgetéshez Illés Ferenc polgármester - nem indokolta, hogy ide is telepítsenek ipari üzemet. Ingázott mindenki Bonyhádra vagy Szekszárdra. Alvó falu lett. Kevés mezőgazdasági termelés volt csak. Az 1991-es Statisztikai adatok szerint 1795 a lakosság száma. Azt is meg kell jegyezni, hogy folyamatosan csökken. A volt tanácselnök és a jelenlegi polgármester egyetért abban, hogy nagyon kevés hagyományt ápolnak a megmaradt svábok. Ők befelé fordultak. Még énekelni sem énekel németül senki. Valamikor sváb énekekkel köszöntötték szilveszteri évfordulón a ház urát. Ma csak a székelyek őrzik régi dalaikat, táncaikat. Sebestyén Adám a leghívebb gyűjtője, feldolgozója, mentője, közreadója a bukovinai székelyek kultúrájának. — Adám bácsi egészségi állapota gyengébb, ezért a népi együttes próbáin egyre nehezebben jelenik meg. Sebestyén Éva útmutatása szerint tanulnak a fiatalok újabb táncokat. Gondot jelent e csoport népviseleti ruháinak a beszerzése. Különböző alapítványoktól igénylünk kisebb-nagyobb összeget - magyarázza Illés Ferenc. ■*— A polgármester olyan örökséget vett át, amit nem tudtak az elődök készen átadni. Milyennek látja a faluházat? *— Nehéz lesz élettel megtölteni, az tény. Addig rengeteg pénzre van szükség. Jelenlegi lehetőségeinkhez képest túlméretezett. Az alapgondolat mindenképpen aktuális ma is, csupán más léptékű kivitelezés kellene. Ezzel Makovecz Imre is egyetért. Az ismert költségek rohamos növekedése ellenére, reméljük, hogy jövőre egy-egy részleggel meg tudunk indulni, hogy a bevételek segítsék a további lépéseket. Különböző vállalkozásokat szeretnénk bevonni. — A település táji megjelenése vonzza az idegenforgalmat. Nem gondoltak esetleg ilyen célú hasznosításra? Közeleg a világkiállítás, .ez alkalom lehet bizonyos folyamatok meggyorsítására. — A hatalmas padlástér láttán mi is gondoltunk ilyen jellegű hasznosításra. Panzió, vagy átmeneti szállás kialakítására kínál lehetőséget, de alaposan meg kell gondolni minden további munkafolyamatot, mert a konkurencia már adott. Olyan szolgáltatásokat kell megteremteni, ami az átmenő forgalmat megállítja Kakasdon. A sváb és székely torony mellett ezüstösen csillog az Anna kápolna tornyán az évszám - 1867. A falu belsejében egy 160 esztendős, a római katolikus vallásúak temploma áll. Kicsit fiatalabb ennél a belad harangtorony a 6-os út másik oldalán. Tornyok, amelyek mindig a békességet igyekeztek hirdetni, a lélek csöndre vágyó helyeként álltak évszázadokon át. Akik ma tornyot építenek, maguk is e nyugalom, a lélek tisztulásának, a test megújuló erejének kívánnak otthont teremteni oly módon, hogy majd unokáink is láthassák. Decsi Kiss János A Vaszjugan vize mellett Expedíció az osztjákok földjére A '' v | | ~ |§| gj | <■' * K -«■ - jggl| |g|gg§g 1 Nagy Zoltán már az újabbb útra készül Szúnyogok és moszkitók miriádjai támadtak rá olyan erővel, hogy véresre marták az arcát. Az erdőben csak a legnagyobb elővigyázatossággal közlekedhetett, hiszen a hatalmas testű tajgai medve kiszámíthatatlanul veszélyes állat. A falu, ahol lakott, nélkülözte a villanyáramot és a vezetékes vizet: ha megszomjazott, merített a közeli tóból. Naponta kétszer halászott, hajnali háromkor feküdt, délelőtt tíz órakor kelt. Nos, ezek után ki gondolná, hogy ezt a „robinzoni", kényelmesnek egyáltalán nem nevezhető életmódot Nagy Zoltán önként választotta magának. A bátaszéki fiatalember ugyanis nem kisebb célt tűzött ki maga elé, mint nyelvrokonaink, az osztjákok tanulmányozását. S ezt igazán eredményesen hol is lehetne másutt megtenni, mint a helyszínen, a szibériai Azjornoje településen. — Idén május elsején indultam Tomszkba, Szibéria hajdani kulturális központjába - kezdte néprajzi expedíciójának történetét Nagy Zoltán, aki a pécsi tanárképző egyetemen néprajz-nyelvészet szakot, ezen belül finnugo- risztikát tanul. - Egy hónapos ott tartózkodás után június elején másodmagammal vágtunk neki az osztjákok lakta területnek. Úticélunk a Vaszjugan folyó volt: ez az a legdélebbi határ, ahol még természetes környezetben élnek Ma már nyílt titok, hogy az ország különböző pontjain elkövetett gépkocsi-lopásoknak hányféle céljuk van: 1. / Atrendszámozás, esetleg átfestés különböző bűntettek elkövetésére. 2. / Szétszedés, motor- és karosszéria-elemek eladása. 3. / „Tucatárunál": Hamisított iratokkal külföldre csempészés (általában Keletre). 4. / „Értékes kocsiknál": ugyanaz Nyugatra. A legnagyobb kárt - és bosszúságot - a rendelésre történő lopások jelentik. Megesett már, hogy a honosított rendszám felszerelése után egy órával már hűlt helye volt a többmilliós értékű járműnek. Az első feladat: megszerezni a kocsi kulcsát. A rendőrség felderítette már a módszerek legtöbbjét. Letörik a benzinsapkát és annak alapján pótkulcsokat készítenek. Megszerzik bizonyos típusok gyári kulcsmásolatait. Lefizetik az alkalmi szervízmunká- sokat vagy éppen a riasztókat szerelő, javító műhelyek rovott múltú dolgozóit. Nagy Zoltán vendéglátója, Kucsurki, azaz Szürke Evet legközelebbi nyelvrokonaink. Meglepőnek tűnhet, de a vaszjugani osztjákok száma a nem túl megbízható statisztikák szerint legfeljebb hetvenre tehető, s közülük is ma már csak tizen-tizenketten beszélik - természetesen az orosz mellett az anyanyelvűket. Kultúrájuk sajnos eltűnőben van: éppen ezért volt fontos Nagy Zoltán számára az eredeti környezetben való tanulmányozás, ahol még valameny- nyire élnek az ősi hagyományok. A bátaszéki „felfedezőt" a csak helikopterrel megközelíthető Azjornoje nevű falu fogadta be. A tajgai mocsár kellős közepén található piciny település mindössze négy faházból állt: Nagy Zoltán az egyik lakónál, a Kucsurki, azaz magyarul a Csíkos Evet nevű idős osztják férfinál kapott szállást júniusra. Az a kárvallott Mercis, akiről történetünk szól, (s aki nevének, rendszámának mellőzését kérte) nem mindennapos rászedésének még intim részleteit sem hallgatta el. A kaland két balatoni fürdőhely között kezdődött, a déli parton, ahol egy kislány csak magányos úrvezetők felé integetett. A cukorbébi kész volt a fuvardíjat természetben viszonozni, éppen csak azt kérte, hogy szórakozzanak is egy kicsit, autókázzanak, táncoljanak és igyanak egy kólát. A gáláns lovag minderre hajlandó volt, miközben elmesélte, hogy szörfbajnok, hogy melyik szállóban lakik a családjával, akiktől különböző kifogásokkal tud csak lelépni egy kis szórakozásra. Ideje persze nem korlátlan, de eltűnhetnek pár órára egy motelben és ha okos lesz a kislány, nem bánja meg, mert ő hálás természet, épp úgy, mint a Daliásból Jockey Ewing. A lány épp ilyen szövegre várt és elragadtatással nyilatkozott a férfi vezetői stflusá- ról, miközben valami zsongító — Az itt élő emberek a mai napig halásznak, vadásznak és gyűjtögetnek - folytatta tovább élménybeszámolóját Nagy Zoltán. - Persze, ma már nem nyíllal, hanem puskával ejtik el zsákmányukat. S mivel nekem elhatározott szándékom volt néprajzi gyűjtőmunkát folytatni nyelvrokonaink között, ezért együtt dolgoztam velük. Segédkeztem szállásadómnak a halfogásnál és az egyéb munkáknál. Ennek köszönhető, hogy gyorsan befogadtak. Természetesen az is kiderült, hogy Magyarországról érkeztem: ez óriási szenzációt jelentett az ottaniak számára, hiszen a történelem folyamán eddig mindössze három - egy finn, egy orosz és a mostani magyar - expedíció jutott el erre a vidékre. A nyelvrokonság ténye mindenesetre nem ismeretes számukra, így több példát kellett felhoznunk ennek a ténynek a bizonygatására. Az osztják és a magyar ember - háromezer évvel a közös kapcsolatok megszakadása után - természetesen nem érti meg egymást. Néhány szó azonban sokatmondóan utal a közös eredetre. A szem oszt- jákul is szem, a kő köh-nek hangzik, a ló pedig lov-nak. A gyöngy osztják elnevezését - köhszem - ugyancsak bárki képes lenne lefordítani magyarra. A szóegyezés érdekesebb példáinak felfedezése mellett Nagy Zoltán óriási eredménynek tartja a folklóranyag - elsősorban a mesék - összegyűjtését. A vendéglátók szívesen idézték fel a közeli tó öbleinek, szigeteinek mitikus történeteit, igaz, csak akkor, ha a „gyűjtő" szinte észrevétlen vette rá erre az „adatközlőt". A feldolgozás még várat magára, sőt, egészen biztosan még az idén újabb adatokkal egészül ki a gyűjtött anyag. — Számomra csodálatos az a kultúra, amit az osztják nép képvisel - árulta el vonzódásának okát Nagy Zoltán. - Lenyűgöző meséik, mítoszaik nagy hatást gyakoroltak rám. Már készülök a következő, augusztusi expedícióra ... Szeri Árpád zenét varázsolt elő a magnóból. Csak egy idő után kérdezte meg, hogy nem félti-e ezt a meseautót, mire a sportos úrvezető, aki már az elkövetkező izgalmakra összpontosított, megmutatta a naív kislánynak, hogyan működik a kesztyűtartóba süllyesztett kapcsolószerkezet. A pásztorórára nem is lehetett panasza a kikapós Mercis úrnak. Két nap múlva azonban az ezüstmetál Mercinek se híre, se hamva nem volt. Amikor képzelete filmvásznán az intim együttlétet visz- szapörgette, hirtelen rájött: hol hibázott! Amikor a fürdőszobából visszatért, bizony csak a bukszáját vizsgálta meg egy óvatlan pillanatban. Minthogy ott mindent rendben talált, arra már nem gondolt, hogy kulcsai is az asztalon voltak. Nem gondolta, hogy egy üyen sokmindenhez értő teremtésnek a kulcsmintavétel is a kisujjában van. Nyilván megvolt hozzá a felszerelése. Az illetékes bűnügyi osztályvezető, akit beavatott titkába, rosszallóan csak ennyit mondott: - Drága uram, azért minden „fekete fuvaron" a rendőrség sem tarthatja rajta a szemét. A Mercédes elvesztésének előtörténetével a „férfias" úrvezető máig is adósa családjának. L. B.(FEB) Azjornoje - osztják falu a tajga közepén Nem mindennapi zsarutörténetek A pásztoróra ára A szex áldozata: a Mercédes
