Tolnai Népújság, 1992. július (3. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-07 / 159. szám

4 KÉPÚJSÁG TAMÁSI ÉS KÖRNYÉKE 1992. július 7. Laktanyaárverés A városházán hallottuk Nemrégiben arról írtunk, felkapott lett Tamási és köz­vetlen környéke üdülőfalu építése okán, s a német vállal­kozó mellett - Páriban tervezi kialakítani az üdülőfalut - mások is kértek ajánlatot. Úgy hírlik, tetszik az önkormány­zat ajánlata a norvég-magyar társaság külföldi tagjának is, Bontják az Oriont Tamási­ban. Gép és emberek döntik le a falakat, hogy aztán értéke­sítsék az anyagot, majd új épületeket, a mai időnek job­ban megfelelőt, korszerűbbet húzzanak fel a régiek helyén. Bontják az Oriont Tamási­ban és kérdés, ki emlékszik most a cég első vidéki gyár­egységének indulására, arra, hogy ipart teremtve munkát adtak a mezőgazdaságban fölszabaduló helyi és kör­nyékbeli szakképzetlen mun­kaerőnek, hogy egyre többen vonzódtak a műszaki pályára és szereztek különböző szin­ten szakképzettséget, vagy ki­nek jut eszébe a gyorsított ütemű városfejlesztés, nem beszélve az üzem fejlődéséről. Bontják a tamási Oriont és hiszen úgy határozott, a közel­jövőben megtekinti a helyszí­neket. „Néhány hete szó volt arról, hogy új helyre, a volt párt­székház földszinti tanácster­mébe költözik a Tamási Galé­ria. Most az a hír járja, az épü­letgépészeti részekkel már foglalkoznak a szakemberek, külön bejáratot kap majd a ga­léria és mivel az előző hellyel ellentétben ezután fűthető épületben, teremben helyezik el a Könnyű László által ado­mányozott gyűjteményt, ezért egész évben folyamatosan lá­togatható lesz. Ez óriási előre­lépés. A Dél-Dunántúlon elsőként konkrét megállapodás szüle­tett a Kincstári Vagyonkezelő Szervezet területi szervezete azért állok meg néhány gon­dolat erejéig nosztalgiázni, mert igaz, nagyon pici ideig, de magam is megpróbálkoz­tam a gyáregységben a mun­kával, aztán meg tudtam, hogy sokat, a létezést, egyfajta biztonságot jelentett a főváro­sinál lényegesen alacsonyabb bér az akkori környezetemben élőknek. Ki emlékszik erre most, amikor a tégla tégla há­tán nem falat alkot? Amint azt hírül adtuk, a Massive cég megvásárolta a gyáregységet meg a területet. Most bontják az Oriont és új épületeket emelnek a régiek helyére. Tudjuk, hisszük, hogy ez új munkahelyek te­remtésével jár együtt. Olyan­nal, ahol számítanak az egy­kori orionosokra is. és a katolikus egyház között a tamási mozi épületének egy­házi kárpótlással kapcsolatos tulajdon rendezése ügyében. A felek megállapodtak az épü­letben található szolgálati la­kás egyház által történő átvé­teléről. A moziterem zavarta­lanul „működik" a vagyonát­adás alatt, ehhez az. önkor­mányzat díjtalanul biztosítja a szükséges technikai felszere­léseket. Hallottunk egy hírt a sokáig oroszok által használt lakta­nyáról. Augusztus 6-án kerül sor a tamási Szondi laktanya és a volt lőtér első árverésére Budapesten, a Kincstári Va: gyonkezelő Szervezetnél. A laktanya kikiáltási ára 196 mii-’ lió, a lőtéré 22 millió. Jó lenne, ha elkelne. Kiállítás Káplár Éva festőművész munkáiból nyílik kiállítás jú­lius 8-án 16 órakor a Tamási Galériában (Szabadság utca 15.). Az augusztus 2-ig, hétfő kivételével naponta 14-től 18 óráig nyitva tartó tárlatot Ká­dár János Miklós festőművész nyitja meg. Ajánljuk hasznos programnak a tamásiaknak, a városban üdülőknek, a telepü­lésen átutazóknak, illetve az oda valamüyen ok miatt be­utazóknak. Az oldal anyagait ezúttal Ékes László írta, a fényképeket ismét Gottvald Ká­roly készítette. A szerkesztők köszö­nik olvasóink segít­ségét, azt, hogy ve­lünk tartottak. Rágalom! A mostani lélekcserélő idő­ben, mocskolódó világunkban is meglepetésként érte az ol­dal szerkesztőjét az alábbi, Tamásiból kapott levél. „He­tek óta az a hír, illetve rága­lom járja, hogy dr. Juhász- Schlatter Bernadette a tamási ABC-ben lopott. Én mint a Kop-Ka Áfész elnöke, aki fel­hívtam a doktornő figyelmét erre a rágalomra, kijelentem, hogy ez aljas hazugság. Rémé­Gyár állott, most kőhalom y 'i ~ Nemsokára csak az emlékezet őrzi az Oriont Állami gazdaságból kft-k Mivel a közvetlen érintet­tekkel ellentétben a kívülálló Gyökeresen megváltozik minden tornádon „Kalapács alá" kerülnek a tehenek is nem érzékeli az állami gazda­ságok privatizációját, ezért most a teljesség igénye nélkül megpróbáljuk nagyvonalak­ban ismertetni, hogy zajlik ez Fornádon, a Tamási Állami Gazdaság központjában. Se­gítségünkre van ebben Dorf­meister László megbízott igazgató - korábban kerület­vezető -, aki május 11-től de­cember 31-ig vállalati biztosi jogkörrel irányítja az átalaku­lást. Június 8-án 22 napot ésy szempontokat kaptak az Ál­lami Vagyonügynökségtől arra, hogy a hónap végéig el­készítsék az átalakulási tervet és leadják. Miután azt az ÁVÜ szakemberei megvizsgálják, véleményezik, bízzunk benne, hogy elfogadják, akkor kell keresni egy olyan céget, aki befektetőket tud szerezni. A privatizációs szakasz novem­ber-decemberre tehető majd. Maradjunk azonban az átala­kulási tervnél. A Tamási Ál­lami Gazdaságéban az van, hogy kisebb működőképes egységekre kell(ene) bontani, mivel nagy valószínűséggel ezek hatékonyabbnak, költségérzékenyebbek a nagynál. Úgy tervezik, egy kerületet 3-4 kft. fed le. Éhhez első lépés annak a kiderítése, hogy a kárpótlás után mennyi föld marad meg, hiszen erre települnek rá majd az elképze­lések szerint azok a kft-k, ame­lyek termelnek, termeltetnek és a remények szerint a ma­gángazdáknak szolgáltatnak. Az utóbbinál nemcsak az esz­közök, hanem a szürkeállo­mány hasznosításáról is szó van. Jelesül arról, hogy nem­csak szántanak, vetnek, mű­trágyát szórnak, vegyszerez- nek, segítenek a betakarítás­ban, hanem azt is megmond­ják, mit érdemes egy adott te­rületen termelni, milyen ol- csó(bb), de hatékony kemiká­liákat kell, illetve lehet alkal­mazni és a sor folytatható. Egy a lényeg: a csökkentett lét­számú egységek megéljenek. Fornádon tudják, előre kell menekülni és a húzó ágaza­tokban számítanak ered­ményre. A gazdaság központja üz­leti alapon szerveződik. Ami­kor a földet és az eszközt - úgymond - odarendelték a kft-knek, akkor az épületeket, építményeket többször meg­hirdetik a megyei lapban - bi­zonyára nálunk - és megpró­bálják értékesíteni azokat. A feleslegessé váló eszközök el­adásából kívánják szeptember 30-ig csökkenteni a hiteleket. Mivel az átalakulás érzéke­nyen érinti a dolgozókat, azért megpróbálják fájdalommen­tessé tenni azt. Már kifizették a végkielégítést és lehetővé válik egy bizonyos réteg szá­mára a korkedvezményes nyugdíjazás is. Egy biztos: másképp kell gondolkodni és cselekedni mindenkinek. lem, hogy akik meg tudták nézni a tamási tv műsorát, szintén megbizonyosodtak a doktornő ártatlanságáról. Tóth József Áfész-elnök." Az oldal szerkesztője mi­után beszélt Tóth Józseffel, aki megerősítette a fentieket, azt kérdezi: kinek az érdeke és miért egy szakmailag és em­berileg is elismert orvos lejára­tása, megrágalmazása? Miért van. ez a szellemi toprony? Vagy az emberi butaság, aljas­ság ennyire nem ismer hatá­rokat? Üzen a szerkesztő Az elmúlt héten Koczor József értényi olvasónk levélben ke­resett meg bennünket, amiben kéri, látogassuk meg, mivel olyan néprajzi gyűjteménye van, ami „megfelel egy Szép Ilona Múzeumnak". Azt írja, jó lenne az anyagot Tamásiban bemu­tatni, hogy minél többen láthassák, s elkelne bizony néhány tá­mogató is. Koczor úrnak üzenjük, hogy amint erre lehetősé­günk nyílik - reméljük, nemsokára -, felkeressük, megnézzük a gyűjteményt, aztán pedig elbeszélgetünk egy kicsit, hogy köz­kinccsé tehessük az Értényben látottakat, halottakat. Egyelőre ennyit ígérünk, mert ennyit ígérhetünk, aztán majd meglátjuk. Bízunk azért abban is, hogy tudjuk segíteni az értékes gyűjte­mény nagy nyilvánossággal való megismertetését. T Fecske­fészek a szalonnán Igen, jól hallották, a szalonna­táblára rakott fészket a préshá­zam feldolgozójában egy kedves fecskepár. Ez egy régi pince volt itt, a felsónyéki Fölhegyen, amit azután vettem,-, hogy az enyém bekerült a táblásításba. Aztán építettük ezt a présházat, ahova a szellőzőn keresztül be tudnak jönni a fecskék. A tavasszal kint voltunk az unokákkal, akik kérték: Papa, süs­sünk szalonnát! Sütöttünk és mi­kor végeztünk, felakasztottam a szalonnatáblát ide a gerendára. Egy másik alkalommal az unokák ismét kérték, hogy süssünk, de ekkor már rajta volt a fecskefé­szek. Csodálatos módon eszelték ki a helyét, biztonságra töreked­tek. Természetesen nem nyúltunk a szalonnához. Azóta már kikel­tek a fecskegyerekek és szorgal­masan rakják a fészket az első, il­letve a legutolsó gerendára. Ami­kor jövök a présházba, fönt ülnek a rúdon és mondják a maguk nyelvén. Nem zavarnak, én sem őket - mire a szüret megjön, úgyis elmennek -, így nagyon jó haveri viszonyban vannak velem. Elmondta Szántó Gyula A kedves költözök a biztonságra törekedtek Szántó Gyula, aki jó haverságban van a madarakkal Savanyú és kesernyés Megérett a meggy, csak nem nagyon megy Hogy mennyire bizalmatla­nok az emberek az idegenek­kel szemben - köszönhetően a közbiztonságnak, pontosab­ban szólva a közbizonytalan­ságnak -, arról az elmúlt héten Magyarkesziben is meggyő-' ződhettünk. De tapasztalhat­tuk azt is a meggyfelvásárlás helyszínén, hogy a tisztessé­ges szándékot, az őszinteséget hasonlóképpen viszonozzák. Kersák Lajosné, a Kop-Ka Áfész magyarkeszi felvásár­lója készséges, ám szűkszavú volt. Megtudtuk azért tőle, hogy több mint egy hete kez­dődött a meggyszezon, 25, 20, 18 és ottjártunkkor 16 forint volt a felvásárlási ár. A felvá­sárló tette a dolgát, mi pedig a jelenlévő Simon Pálné, Sza­kács János, Sárközi János és Györke Jánosné jóvoltából ér­dekes eszmecserének lehet­tünk tanúi. — Rengeteg a meggy Ré­sziben, csak nem veszik meg - hallottuk. - Jövedelemforrás lenne, ha átvennék. — Amit mi eladunk, az ol­csó, amit veszünk, az drága. — Az ember csak kínlódik, törekszik arra, hogy legyen a városi népnek, aztán minden­nek, a marhának, a disznónak lefelé megy az ára. — Aztán meg kereshetünk magunknak munkahelyet. — Istén tudja, mi lesz a kárpótlással is. — Az lesz, mert én az ősz­szel elfoglalom a földet. A ci­gányt is fölpártoltam, mivel az se lopásból akar megélni, föld kell neki. — Mondhatunk mi akár­mit, amikor az Országgyűlés csakásitozik . . . — Értékjegy lesz. Földet kérünk. — Ki munkálja meg? — Az, aki itt él. Azért kell a föld! Csak az a gond, amit megtermelünk, arról leszedik a tejfölt, mert öt-tíz kézen ke­resztülmegy. — Én már több évet megél­tem nálatok, de azt mondom, régen is így volt. Most is a ve­zető emberek élnek, mint a herék. Azok megkapják a haVi 300 ezret, te meg a hatot. — Most az lesz az úr, János bátyám, aki termel. — Ki munkálja meg a föl­det? — Ott vannak a fiatalok. — Azok nem abban nőttek fel! — Száz szónak is egy a vége: mindig a falu húzta ki az országot a csávából. — Most is kihúzná, ha hagynák. De ha elkedvetlení­tik a parasztot, akkor az nem termel. Márpedig ha a paraszt nem termel, akkor az úr nem sz . . .k.

Next

/
Oldalképek
Tartalom