Tolnai Népújság, 1992. július (3. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-25 / 175. szám

6 KÉPÚJSÁG HÉT VÉGI MAGAZIN 1992. július 25. Nemcsak nyelvoktatás a célunk A paksiak előtt nem isme­retlen a BEST név. Ez a vállal­kozás angol nyelvoktatással, valamint angol anyanyelvű tanárok közvetítésével foglal­kozik. Egyik létrehozója Sami Muduroglu, aki a vállalkozás céljáról, magyarországi üzleti tapasztalatairól és saját magá­ról is beszél olvasóinknak. — Londonban születtem, a szüleim török állampolgárok. Törökországban nőttem fel, és az iskoláimat is ott végeztem. Ankarában, a fővárosban közgazdasági és külkereske­delmi akadémiára jártam, ké­A régi dombóváriak vala­hai saját búcsújukat, a június 27-i Szent László-napit nem igazán tartották búcsúbecs­ben. Elődeink csak „szedres" búcsúnak titulálva figymál- ták mindig a helybéli sátoros ünnepet. Mivel a koranyári természet árokparti eperfá­ink termését kínálta-kínál- hatta csak vendégfogadásra, híres dombóvári büszkesé­gükhöz, Kapós-menti „első sarzsijukhoz" méltatlannak találták a község hajdan vá­lasztott búcsúi napját. Ez ügyben szívükhöz és észjá­rásukhoz valahogyan min­dig is közelebb állt a pulai Péter-Pál-, a szőlőhegyi Szent Anna-, később (1934-től) pedig a telepi (új­dombóvári) Nagyboldogasz- szony-napi búcsú tisztelete. Saját maguk nevezte „mu- száj-búcsúja" mellett és he­lyet így tulajdonképpen há­rom igazi búcsút is ültek, ünnepeltek dombóvári jó öregjeink. Száztíz éve, 1882-ben tör­tént az a szomorú Szent Anna-napi eset, amelyről én még diákgyerekként hallot­tam mesélni az akkor legidő­sebb (nyolcvan, kilencven esztendős) helybéli vasúta- sokat. A történet a Buda- pest-Dombóvár-Pécs vasút­vonal építésének utolsó sza­kaszához kapcsolódik. A kö­vetkezőkben: A vonal Kapos fölött át­ívelő vasúti hídját méterek­kel magasabban kellett épí­teni a korábbi első, a Báta- székről bevezető vonal 1873-as hídja fölött. így szü­letett meg itt, a Kapos északra forduló könyöke fö­lött a Dél-Dunántúlon so­káig műszaki csodának szá­mító „kettős híd". Ez a meg­sőbb Angliában tovább foly­tattam a tanulmányaimat eb­ben az irányban. Ezután nyolc évéig Íror­szágban éltem, ahol a vendég­látóiparban kamatoztattam a megszerzett tudást, majd két évig törökországi importtal foglalkoztam, nemcsak az árubehozatalt, hanem a rek­lám, marketing és forgalma­zási tevékenységet is gyako­rolva. — Miért éppen Magyaror­szágot választotta élete új színhe­lyének? — Szerettem volna a ke­let-európai változásokat „élesben" látni. Tanúja lenni annak, hogyan valósul meg egy rendszerváltás, egy piac- gazdaság kialakulása, és nem­csak szemlélni, hanem részt is venni ebben. Na és az sem el­hanyagolható szempont, hogy tetszik nekem ez az ország. Két évvel ezelőtt tehát lét­rehoztuk a BEST vállalkozást, mely nemcsak nyelviskolát és nyári nyelvi tábort működtet, hanem az igények szerint ok­tatási intézményeknek vagy egyéb érdeklődőknek nyelv­tanárokat biztosít, egyenesen Angliából. — Tervezik-e még ezen felül bővíteni a profiljukat? — A közeljövőben szako­sodott nyelvtanfolyamokat szervezünk, mégpedig a bankszakmára és az idegen nyelvű titkárnőképzésre kon­centrálva. Ez utóbbit az euró­pai szinvonal és normák sze­rint szeretnénk megvalósítani. Különböző angol iskolákkal állunk kapcsolatban, ezért még tovább bővítve a válasz­tékot, a vendéglátással, a tu­rizmussal kapcsolatos tanfo­lyamokat is szeretnénk szer­vezni, vagy ha igény van rá, földi vagy légi utaskísérők ok­tatását is vállaljuk. Szeretnénk terjeszkedni is, Szekszárdra gondoltunk, keressük a part­nereket a megyeszékhelyen. — Voltak-e beilleszkedési ne­hézségei nálunk? — Először üzleti szem­pontból tekintve a kérdést, azt hiszem, minden cégnek át kell esnie a bürokrácia útvesztői­ben tett kirándulásokon. Ha ezt átvészelik, akkor már egy fokkal könnyebb. Minden­esetre, ez alatt a két év alatt még nem jutottam el arra a pontra, hogy barátaimnak, üz­letfeleimnek jó szívvel ajánl­jam, hogy ruházzanak be Ma­gyarországon. Bízom benne, hogy majd ez a pillanat is el­következik. ' Mint magánember, nem voltak gondjaim. Talán a ma­gyar és a török nép közös tör­ténelmi gyökereiből, hasonló temperamentumából követ­kezik, hogy ez így alakult. Egy hollandnak vagy egy angol­nak ez nem biztos, hogy ilyen könnyen sikerül. — Meddig akar nálunk ma­radni? — Még nyolc évig. — A munka mellett mi a hob­bija? — A tenisz, a kosárlabda, többek között. Profiként kosa­raztam Törökországban, Íror­szágban és Angliában is. Jól érzem itt magam, persze, a munka mellett nem sok sza­badidőm marad, de remélem, egy-két év múlva már erre is bővebben tudok válaszolni. — Mi a legfőbb cél, amit meg akar valósítani magyarországi munkája során? — Az elkövetkező években szeretnénk, ha az intézet is­mertté válna, nevet szerezne magának. Mégpedig abban az értelemben, hogy ez egy olyan hely, ahol a fiatalok nevelése, oktatása európai szinten fo­lyik, nemcsak a tudást, hanem a gondolkodásmódot, a sze­mélyiségszerkezetet is bele­értve. Azt szeretnénk, hogy akik nálunk tanulnak, ne csak szemléljék a dolgokat, hanem irányítsák azokat. A távlati cél egy magánis­kola létrehozása, ahol nem­csak az angol nyelvet, hanem a többi tárgyat is tanítják. En­nek megvalósítása elsősorban attól függ, hogyan alakul az angliai iskolákkal való kap­csolatunk. Venter Marianna Fotó: Ótós Réka pos menti barakkokig, akik bemenekültek deszkabódé­ikba. A támadók erre elállva a kijárati ajtókat, rájukgyúj­tották azokt. Akik az égő ba­rakkokból szabadulni akar­tak, azokat ásóval leütötték, a véletlenül sikerrel menekü­lőket pedig utolsó leheletü­kig vasvellával üldözték. Közbiztonságunk lazaságán is sok múlott, merthogy csendőr-pandúrjaink - a mai Jókai utcai Pál inspektor-féle házban székelve - szintén „búcsúzkodva" - nem talál­tattak posztjukon. Igazából csak másnap működtek a nyomozó munkálatok, ami­kor összeszedve a szereplő­ket, eleink közül sokan olya­nok is gyanúsítottá váltak, akik inkább a békítgetésben és a mentési munkálatokban vettek részt. A föld­munkások pedig még na­pokon keresztül szökdöstek, menekültek hazafelé, hetekig bújdostak. A leégett barak­kokban másnap 17 megsze- nesedett holttestet találtak, köztük olyant is, aki a dél­utáni zágrábi vonattal érke­zett vissza munkába. Több nap elteltével a Kapos menti kukoricásban még egy osz­lásnak indult rác holttestre bukkantak - ez volt a tizen­nyolcadik." Egyetlenegyszer így lett vi­lágesemény T- sajnos, szo­morú vüágszenzáció - Dom­bóvár-Szőlőhegy Szent Anna-napi búcsúja. A pesti s bécsi újságok sokáig cikkez­tek róla, a horvátok pedig még a parlamentben is szóba hozták, felháborodva köve­telték a tettesek kiadását. Ezek kilencen voltak, s mindegyikük 7-7 esztendei börtönt kapott. A vasútépí­tési munkálatok tovább foly­tak a befejezésig: még három hónapig, november köze­péig. Tizenhatodikén nagy ünnepség keretében adták át a forgalomnak a fontos Bu- dapest-Dombóvár-Pécs yas- útat. Simon Károly Sami Muduroglu Emlékezetes Szent Anna-napi búcsú oldás azzal a következ­ménnyel járt, hogy a hídról Kaposszekcső irányában le­futó pécsi vonalnak a lápos berekföldön át igen magas töltést kellett emelni. A Szi­get-erdő keleti oldalán, az egykor vasúti fertőtlenítőte­leptől a Kapósig emelkedett egy jelentős domb, amelynek fölhasználásával biztosíthat­ták a folyó túloldaláról leve­zető vasúti töltés megépíté­sét. A nyolcvankettes vasúté­pítésnek itteni nagy föld­munkálata igen jelentős számú vasúti földmunkás, kubikos munkaerőt igényelt. Ismert, hogy az építtető - többségükben külföldi tőke­érdekeltségű - vasúttársasá­gok a mind nagyobb haszon érdekében a Monarchia leg­szegényebb vidékeiről tobo- ■ rozták ezeket a földmunká­sokat. Így jelentek meg, ütöt­tek tábort 1882 tavaszán (kö­rülbelül 250-300 fővel) azok a horvátországbeli Ogulin és Plavski községek környékéről verbuválódott „licsáner", a vasúti mérnökség akkori német szavával, „baráber" földhányó munkások, akik nemcsak munkaerejüket, de - mint csiga hátán a házát - asszonyaikat s legkisebb gyerekeiket is magukkal hozták. Elszállásolásukra két hatalmas deszkabarakkot építettek a mai vasútassport- telep és a fűtőház területén. Július huszonhatodika - ahogy ezt már tudjuk - min­dig is a dombóváriak kedvelt Szent Anna-napi búcsúja volt, jeles ünnepe a hegyiek­nek s a községbelieknek egyaránt. Szent Annát, az egy kis forrás közelében emelt pásztorkápolnát a Ko­rona szálló alatti, úgyneve­zett „Kakas-domb" utcáján, s a Kapóson átívelő közúti, akkor még farönkből épített hídon, a licsánerek" szom­szédságát érintve kereshet­ték föl búcsúsaink. Ezen a napon a Korona alatti parti pincékben több csapszék, a Kakas-domb alatt pedig ko­csival bejárható haltalmas borpince szinte méretlenül s olcsón kínálta a bort és pá­linkát helybélinek és idegen­nek egyaránt. Ezzel a szeszt és mámort osztogató tevé­kenységgel a szőlőhegyi „pógár- pincék" sem álltak hadilábon, amelyek Anna-napi szíves szolgála­tukkal elsősorban a község­ből jött búcsúsok kedvét kí­vánták a mennyekbe röpí­teni. Ezen az ünnepi késő délutánon, hogy kinek (kik­nek) az ajkát hagyta el a nemzeti hovatartozást fir­tató, első vérlázító sértés, a boroscsapszékek előtt farön­kökön iddogáló licsánerokét vagy az arra járó, sétáló helybéli búcsúsokét-e, s hogy melyik tenyere, a „vadrác" kubikusoké avagy a községi paraszt-iparosoké ütött elő­ször, a kétszerkettő bizo­nyosságával megállpítani nem száztíz esztendő múltá­val, de talán még akkor sem lehetett. Mindenesetre néhai vasútas emlékezőim így tud­ták: „A részeg horvátok meg­támadták az arra járó ma­gyarokat, és hajtották őket a templom felé, föl a „Hosszi" utcán. Öregebbjeink a há­zakba menekültek, a fiata­labb férfiak összeszedelődz- ‘ködve „kaszára-kapára, vil- lára-ásóra" jelszóval ellen- támadásba mentek át. Ekkor ezek hajtották le-fel a lázadó licsánerokat, egészen a Ka­Ökumenikus egyházi naptár Július 25. Szombat. Köznap. Napi igék: Kat:2Kor 4,7-15. Mt 20,20-28. Ref: Gál 6,1-5. 2Kir 24. Ev: Mt 19,27-30. Mk 5,35-43. Őrt: Róm 9,1-5. Mt 9,18-26. A katolikus naptárban Szent Jakab apostol ünnepe. Ja­kab a három kiváltságos apostol egyike, aki mindig ott ta­lálható Jézus mellett Péter és János társaságában, még olyankor is, amikor a többi apostolnak távol kellett ma­radnia. A jeruzsálemi ősegyházban jelentős szerepet ját­szott, ezért Heródes Agrippa király 42-ben kivégeztette. A református és az evangélikus naptárban Jakab napja. Az ortodox egyházban Szent Annának, az Istenszülő anyjának elhunyta. A zsinagógiai naptárban újholdhirdetés. Július 26. Évközi 17., Szentháromság utáni 6. vasárnap. Napi igék: Kát: Kol 2,12-14. Lk 11,1-13. Ref: Gál 6,6-10. Zsolt 59. Ev: Mt 28,16-20. Zsolt 139,1-18. Őrt: Róm 12,6-14. Mt 9,1-8. A katolikus naptárban Szent Joákim és Anna emlék­napja. Nevük nem fordul elő a Szentírásban, de már 200 körül úgy jelennek meg a keresztény iratokban, mint Szűz Mária szülei. Tiszteletük keleten kezdődött a VI. század­ban, ahonnan a X. században terjedt át nyugatra. A református és az evangélikus naptárban Anna napja. Az ortodox egyházban Szentéletű Paraszkéva vérta­núnő és Szent Ugrin (Magyar) Mózes napja. Július 27. Hétfő. Köznap. Napi igék? Kát: Jer 13,1-11. Mt 13, 31.35. Ref: Gál 6,11-8. 2Kir 25,1-17. Ev: lMóz 7,1-5.10.12. 21-22. Mk 6,1-6. Őrt: lKor 5,9-6,11. Mt 13,54-58. A katolikus naptárban Szent Pantaleon vértanú emléke­zete. Görög orvos volt, akit a Diocletianus-féle kereszté­nyüldözéskor fejezték le hitéért, 305 körül. A református és az evangélikus naptárban Olga napja. Az ortodox egyházban Szent Panteleimon nagyvértanú napja. Július 28. Kedd. Köznap. Napi igék: Kát: Jer 14,17-22. Mt 13, 36-43. Ref: Ef 1,1-14. 2Kir 25,18-30. Ev: Gál 3,26-29. Mk 6,7-13. Őrt: lKor 6,20-7,12. Mt 14,1-13. A katolikus naptárban Szent I. Viktor és Szent I. Vince pápa emlékezete. Viktor pápa 198-ban vértanúságot szen­vedett, Vince pápa (+417) pedig hitvallóként került az egyházi naptárba, mint a pápaság primátusának erőskezű védelmezője. A református naptárban Szabolcs, az evangélikus nap­tárban Ince napja. Az ortodox egyházban Szent Prochorosz, Nikánor, Ti­mon és Parmenász apostolok és diakónusok a 70 tanít­vány közül. Július 29. Szerda. Köznap. Napi igék: Kát: ljn 4,7-16. Jn 11,-19-27. Ref: ef 1,15-22. Ezsd 1. Ev: ApCsel 8,26-39. Mk 6,14-29. Őrt: lKor 7,12-24. Mt 14,35-15,11. A katolikus naptárban Szent Márta emléknapja. Márta a betániai Máriának és Lázárnak a nővére volt, akik körében Jézus szívesen tartózkodott. Márta volt az, aki a vendé­geknek felszolgált, aki mindenről gondoskodott. Ezért ő a háziasszonyok védőszentje, akit kulcscsomóval vagy fő­zőkanállal szoktak ábrázolni. A református és az evangélikus naptárban Márta napja. Az ortodox egyházban Szent Kallinikosz és Theodété vértanuk. A zsinagógiai naptárban Jóm kippur katan, újhold előtti nap. Július 30. Csütörtök. Köznap. Napi igék: Kát: Jer 18,1-6. Mt 13,47-53. Ref: Ef 2,1-10. Ezsd 2. Ev: 5Móz 7,6-12. Mk 6,30-44. Őrt: lKor 7,24-35. Mt 15,12-21. A katolikus naptárban Aranyszarvú Szent Péter püs­pök, egyháztanító (+450) emlékezete. Imolában (Bologna mellett) született. Fiatalon Ravenna püspöke lett, akit mélyértelmű prédikációi miatt az „aranyszarvú" mel­léknévvel ruháztak fel. Irodalmi alkotásaiban elszánt ha­tározottsággal védelmezte a római püspök elsőségét. A református és az evangélikus naptárban Judit napja. Az ortodox egyházban Szent Szilasz és Sziluánosz apos­tolok a 70 tanítvány közül. Július 31. Péntek. Köznap. Napi igék: Kát: Jer 26,1-9. Mt 13, 54-58. ReEÍf 2,11-22. Ezsd 3. Ev: Kol 2,6-10.12-13. Mk 6,45-56. Őrt: lKor 7,35-8,7. Mt 15,29-31. A katolikus naptárban Loyolai Szent Ignác emléknapja. A spanyol származású Ignác katonatiszt volt, súlyos sebe­süléséből felépülve azonban gyökeresen megváltoztatta életét és Krisztus katonájává vált. Követői számára 1540-ben megalapította a szigorú fegyelmű Jézustársasá­got, a jezsuita rendet. Lelkigyakorlatos könyve nemcsak a rendi nevelés kézikönyvévé, hanem a reformációt követő katolikus megújulás alapjává is vált. A református és az evangélikus naptárban Oszkár napja. Az ortodox egyházban Szent Igaz Evdokimosz napja. A zsinagógiai naptárban Ros hodes (újhold) napja. Koncert Kárászon Evangéliumi koncert lesz július 27-én, 18 órai kezdettel Kárászon, a templomban. A tavalyi nagysikerű koncert után ismét előadást tart a Ma­gyar Continental Singers, hogy segítse a modern keresz­tény zene és a krisztusi üzenet széles elterjedését. Az előadás után 3 héttel az Amerikai Con­tinental Singers szerepel (aug. 17-én 18 órakor) ugyancsak Kárászon, a katolikus temp­lomban. Az együttes 1 hétig koncertezik hazánkban, ennek egyetlen falusi helyszíne Ká­rász. Mindkét koncert ingye­nes, az együttesek adomá­nyokból tartják fenn magukat. A Continental Singers tagjai az USA összes tagállama mel­lett több, mint 50 országban énekeltek már a világ 6 konti­nensén. 1967-es megalakulá­suk óta 34 lemezt készítettek. Évente újabb és újabb Conti­nental csoportok alakulnak és viszik az evangéliumot a vüág minden részére. A Continen­tal Alapítvány azzal a céllal alakult, hogy segítse a modern keresztény zene és a krisztusi üzenet széles elterjedését. A koncertek maradandó él­ményt jelentenek minden hí­vőnek és minden zenerajon­gónak. Az érdeklődőket szere­tettel várják a rendezők.

Next

/
Oldalképek
Tartalom