Tolnai Népújság, 1992. július (3. évfolyam, 154-180. szám)
1992-07-18 / 169. szám
6 képújság HÉT VÉGI MAGAZIN 1992. július 18. • • Ökumenikus egyházi naptár Július 18. Szombat. Köznap. Napi igék: Kát: Mik 2,1-5. Mt 12,14-21. Ref: Gál 4,1-7.2Kir 19,20-37. Ev: Ézs 30,18-22. Mk 4,21-25. Őrt: Róm 8,14-21. Mt 9,9-13. A magyarországi katolikus naptárban Boldog Hedvig emlékezete. Hedvig Nagy Lajos király lánya, Jagelló litván nagyherceg (később II. Ulászló néven lengyel király) felesége volt, aki férjével együtt sikeresen tevékenykedett a litvánok megtérítésén. Kitűnt még a szegények, árvák és özvegyek istápolásában is. 1399-ben halt meg Krakkóban. A református és az evangélikus naptárban • Frigyes napja. Július 19. Évközi 16. Szentháromság utáni 5. vasárnap. Napi igék: Kát: Kol 1,24-28. Lk 10,38-42. Ref: Gál 4,8-11. Zsolt 55, 13-24. Ev: Lk 5,1-11. Zsolt 109,1-5. 21-31. Őrt: Róm 10,1-10. Mt 8,28-9,1. A katolikus naptárban Szent Epafrász vértanúnak, Szent Pál egyik fogolytársának emlékezete. A református és az evangélikus naptárban Emília napja. Az ortodox egyházban Szentéletű Makriné és Diosz napja. A zsinagógái naptárban böjtnap, a Szentély pusztulására emlékeztető három gyászhét kezdete. Július 20. Hétfő. Köznap. Napi igék: Kát: Mik 6,1-8. Mt 12, 38-42. Ref: Gál 4,4-12-20. 2Kir 20. Ev: Lk 14,25-33. Mk 4,26-29. Őrt: Róm 16,17-24. Mtz 13,10-23. A katolikus naptárban Szent Illés próféta emlékezete, Illés a Kr. e. IX. században működött Izraelben. Elsősorban az istenhit tisztaságáért küzdött, de felemelte szavát a társadalmi igazságtalanság, a királyi önkény ellen is. Küldetése befejeztével Isten tüzes szekéren ragadta magához az égbe. A református és az evangélikus naptárban Illés napja. Az ortodox egyházban Szent Illés próféta napja. Július 21. Kedd. Köznap. Napi igék: Kát: Mik 7,14-15. 18-20. Mt 12,46-50. Ref: Gál 4,21-31. 2Kir 21. Ev: Lk 9,51-56. Mk 4,30-34. Őrt: lKor 1,1-9. Mt 13,24-30. A katolikus naptárban Brindisi Szent Lőrinc áldozópap, egyháztanító (+1619) emlékezete. Mint kapucinus szerzetes ismert szónok és kiváló tanár volt. Irodalmi tevékenységének a középpontjában az Oltáriszentség és a Má- ria-tisztelet állott. A református és az evangélikus naptárban Dániel napja. Az ortodox egyházban Szent Ezekiel próféta, valamint Szentéletű Simeon és János napja. Július 22. Szerda. Köznap. Napi igék: Kát: 2Kor 5,14-17. Jn 20,1-2.11-18. Ref: Gál 5,1-6. 2Kir 22. Ev: Róm 13,8-10. Mk 4,35-41. Őrt: lKor 2,9-3,8. Mt 13,31-36. A katolikus naptárban Szent Mária Magdolna emlékezete. Az evangéliumok megemlékeznek egy magdalainak nevezett Máriáról, akit Jézus meggyógyított és aki ettől kezdve kíséretéhez tartozott, ott állt keresztjénél, jelen volt temetésénél, s akinek Jézus először jelent meg feltámadása után. Említést tesznek továbbá egy bűnbánó asz- szonyról, aki könnyeivel mosta meg az Úr lábát és a betá- niai Máriáról, Márta és a feltámasztott Lázár testvéréről. A nyugati lituriga e három asszonyt egy személynek veszi és együtt ünnepli. A református naptárban Magdolna, az evangélikus naptárban Mária Magdolna napja. Az ortodox egyházban Szent Magdalai Mária kenetvivő napja. Július 23. Csütörtök. Köznap. Napi igék: kát: Jer 2,1-37-8. 12-13. Mt 13,10-17. Ref: Gál 5,7-15.2Kir 23,1-20. Ev: lKir 19, 19-21. Mk 5,1-20. Őrt: lKor 3,18-23. Mt 13,36-43. A katolikus naptárban Szent Brigitta szerzetesnő emlékezete. Az Uppsala mellett született Brigitta boldog házasságából nyolc gyermek született. Férje halála után szerzetesrendet alapított Krisztus szenvedésének a tiszteletére és a bűnök engesztelésére. 1373-ban halt meg Rómában. A református és az evangélikus naptárban Lenke napja. Az ortodox egyházban Szent Trofimosz és Theofilosz vértanúk. Július 24. Péntek. Köznap. Napi igék: Kát: Jer 3,14-17. 31,10-13. Mt 13,18-23. Ref: Gál 5,16-25. 2Kir 23,21-37. Ev: Lk 9,18-26. Mk 5,21-34. Őrt: lKor 4,5-8. MU3,44-54. A magyarországi katolikus naptárban Árpádházi Boldog Kinga (+1292) emléknapja. IV. Béla király lánya és Boleszláv lengyel király felesége volt. Szüntelenül imádkozott, hogy Lengyelország megmeneküljön a tatárdúlás- tól. Példamutató volt a beteg- és szegénygondozásban is. Férje halála után belépett a klarisszák kolostorába. A református naptárban Kinga, az evangélikus naptárban Krisztina napja. Az ortodox egyházban Szent Krisztina nagyvértanú, valamint Szent Borisz és Gleb napja. Szekér a tetőn A Tolnai Népújság ezévi július 21-i számában közölt fényképén „Szekér van a tetőn". A szövegből kitűnik, hogy szedresi legények az iskola udvarán lévő paraszt kocsit virtusból szétszedték és az épület tetején újból összerakták. Szerintem ez ősi sváb szokáson alapszik. Néhai dr. Schütz Antal, a budapesti Pázmány egyetem hittudományi karának jónevű dogmatikai tanára Életem című könyvében írja a következőket: Kistószegen születtem a régi Magyarország Torontál megyéjében. Ez kis falu. A török hódoltság alatt elpusztult Bánátban Mária Terézia németeket telepített le. Gyerekkoromban édesapámtól sokszor hallottam, hogy az ő falujában a legények este meglátták, hogy egy gondos gazda másnapra megrakta a trá- gyás szekerét. Nosza, egy-kettőre lerakták a sötétben, szétszedték a szekeret, darabonként felvitték a háztetőre, ott ismét összerakták. Kosaranként felvitték és megint szekérre rakták a trágyát, rá szabályszerűen a vasvillát. Reggel a megrökönyödött gazda ott találta a trágyás szekerét a háztetőn ... Magyar községből egyedül Pincehelyről van tudomásom, hogy kukoricafosztáskor a lányos háznál a zsuppos tetőre került az üres szekér. Dr. Koppán józsef Tamási „Mindenkivel szövetkezni akarok ... Beszelgetes Gergely János főigazgatóval — Az Illyés Gyula Pedagógiai Főiskola új főigazgatója mögött nagyívű, tiszteletet ébresztő út áll. Beszélgessünk arról, milyen ember a főigazgató? Elég, ha tudósként tiszteljük, vagy szerete- tünkre is méltó? — Az akar lenni, el is követ mindent, hogy csalódást ne okozzon. Bevallom, régen szegeztek mellemnek olyan kérdést, hogy „milyen ember Gergely János?", s ez azért jó, mert leginkább azok tudják milyen vagyok, akik a közelemben éltek, élnek és azok, akiknek én éltem a közelében, szellemi holdudvarában. Úgy érzem, még mindig rengeteg tartozásom van nagyon egyszerű vasutas szüleimmel, első ceglédi tanítóimmal, tanáraimmal szemben, és mert egyetemi éveimben olyan nagy tanítók szavát hallhattam, mint Eckhardt Sándor, Gergyai Albert és Győri János, emlékükkel és önmagámmal szemben is. Nagyon sok embernek köszönhetem, hogy hatvankét évesen még mindig a teljes életre törekszem. — Akik teljes szívvel, lélekkel töltenek el 35-40 évet katedrán - Eckhardt és Gyergyai professzorok szava és példája nyomán - a „világ magyarázója tanárként" gyakran panaszkodnak kimerültségre. Olykor kiábrándultságra. — Ismerek magam is nagyon elfáradt pályatársakat, de én hazulról hoztam az energiát, nem tudok takaréklángon égni. Szeretteim, pályatársaim - egyben tanáraim - jó ideje intenek már, hogy ne vegyem kettesével, hármasával a • lépcsőket, mert lépegetve is föl lehet jutni az emeletre. Van, amikor számomra ez képtelenség. De megnyugtat, biztonságot, erőt is kölcsönöz, hogy féltenek. — Még odahaza, Cegléden került élethosszra szóló útipakkjába ez a „soha sem érek rá, mindig rengeteg dolgom van" hevület? — Azt kell mondanom, hogy: is. Csodálatos emberek voltak a tanáraim, előbb a ceglédi Kossuth Lajos Gimnáziumban, folytatásként pedig a Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának magyar-francia szakán. Édesapám az első világháborút követően Kolozs megyéből menekült Magyarországra és mozdonygyári munkás volt, amikor elvette nála tizenhat évvel fiatalabb édesanyámat, aki pedig egy tizenöt gyermekes, mesebelien összetartó, együttélő vasutascsalád leánya volt. Ebben a körben tanultam, hogy mi a család, mik az egymás iránti szívbéli kötelezettségek, de azt is, hdgy szeretet nélkül nincs élet és a jó szó kenyérrel ér föl. Lévén egyszem gyerek, együtt nevelkedtem négy unokatestvéremmel, mert anyám családjára ez volt a jellemző, ketten-hárman segítették, támogatták egymást. Egyedüli örökségük ez volt.. — Gondolom, ezt a családmo- dellt valósította meg saját életében is. — így van, de ebben már szerepe van még az egyetemi években megismert feleségemnek - aki a Leöwey Gimnáziumban tanított nyugdíjazásáig - és az ő, akkor még Zombán élő szüleinek. Nem gondoltam volna, mégis bekövetkezett, hogy apósom, Boros Béla tanár is odasorakozott egyetemi éveim eszményképei közé. — Nagyon ismerős a név. Ó lenne az az „igazgató bácsi”, akit még ma is sokan emlegetnek Zombán nagy-nagy szeretettel? — Bizony ő az! Nyugdíjasként költözött le hozzánk Pécsre és ott hunyt el 1979-ben. Hallatlanul értékes, nagytudású, ám mégis szerény ember volt, aki ötvenöt családdal 1947-ben települt Zombára, s folytatta azt a gyönyörű munkát, amit egy kicsike faluban, a felvidéki AÍ- sószeliben végzett. Németh László szavaival élve, messze- sugárzó emberként osztotta a tudást és szeretetet. Mellette húsz évig szerkesztette a szlovákiai Magyar Tanítók Egyesületének a lapját, amit a jelenlegi lap jogelődjének tekint. — Ha jól érzékelem, a tudás, bizalom, emberszeretet lett és maradt az Ön világmagyarázó tanári létének az állócsillaga. Öröm, hogy Szekszárdid talált egy olyan időszakban, amikor tizenöt évesen is fiatal főiskolánk életében a mennyiségi fejlődést a minőséginek kell fölváltania. Semmi szívfájdalom közel negyven év után Pécs elhagyásáért? — Szó sincs örökös elhagyásról, már csak a közelség miatt sem. A sokakat meglepő feladatvállalás nem szakít ki a régió felsőoktatásának, tudományos, művészeti és kulturális életének közegéből, legföljebb új minőségben - Tolna megye képviselőjeként - leszek ebben jelen. Tévednek azok, akik azt hiszik, hogy ismeretlenbe ugrottam. Zombá- tól eltekintve is több évtizedesek a kapcsolataim Tolna megyével. Hogy egyebet ne mondjak azért, mert Dombóváron még ma is rajongva emlegetett Péczely Lászlóval - akinek a főiskolán tanártársa lehettem -, sokat jártunk ide át vizsgáztatni a tanárképző levelező hallgatóit. — Mégis kellene néhány szó arról, hogyan indult Gergely János magyar-francia szakos tanár pályafutása 1953-ban. — Megözvegyült édesanyám miatt, aki akkor már régen két nővérével élt együtt, szerettem volna Ceglédre kerülni, de akkor nem kívánság szerint zajlott az elhelyezkedés. Kínálkozott egy lehetőség a cserére, de édesanyám elutasította ezt a megoldást. — így állt először a Nagy Lajos Gimnázium katedrájára, majd folytatta a „világ magyarázását" a Tanárképző Főiskolán, s lett előbb a Janus Pannonius Tudományegyetem főtitkára, végül 1986-ban az egyetem öt kollégiumának főigazgatója. Kihagytam valamit? — Az egyáltalán nem mellékesként végzett mellékeseket, azt, hogy alelnöke vagyok a TIT Baranya megyei Szervezetének és elnöke a Pécs-Ba- ranyai Kulturális Kamarának. — Érthetem úgy, hogy ingázni fog Pécs és Szekszárd között? — Nem! Rövidesen ideköltözünk Szekszárdra, de élni szeretnék azért Pécs közelségével is. Most a főiskola egyik betegszobája a szállásom és legfőbb dolgom az ismerkedés. — Két felnőtt - és szintén pedagógus - leánya van, az idősebb, Éva révén pedig egy István János nevű fiú unokája. Nem hangzott el asszonyi vétó a helyváltoztatás ellen? — Örömömre, nem. Feleségem sokkal inkább haza jön, mint én, pedig amíg apósomék Zombán éltek - még fiatal házas korunkban - nekem is ez volt az otthon, főként édesanyám halála után. Boldogan mentünk a papával népművelő útjaira, amikor itthon voltunk. Emlékezetes leckék voltak ezek, néptanítóságból . . . — Azt nyilatkozta, hogy főigazgatóként a kölcsönös bizalomra alapozott munkát tudja csak elképzelni, de szükség esetén híve lesz a szelíd erőszaknak is. — Sokadszorra sem nyilatkozom mást, mert az átvett intézmény létezésének egyedüli értelme az, hogy a fiatalokért legyen, őket segítse emberileg, szakmailag úgy feltöltődni, hogy tanítókként, tanárokként, szociális munkásokként a maguk helyén ők is úgynevezett mágnesemberek lehessenek. — Ha jól értem, a minőség új korszakát készül megnyitni. — így van. Mindenben építeni akarok az elődök eredményeire, de változtatásra készen ott, ahol erre van szükség, akár az említett szelíd erőszak árán is. — A közeli napokban, még évnyitás előtt, milyen lépéseket tervez? — Mindenkit fölkeresek, mindenkivel szövetkezni akarok - tréfásan szólva akár az ördöggel is - ahhoz, hogy a főiskola tevékenysége erőteljesen sugározzák ki Szekszárd és a megye életére. Úgy látom, száműzni kell mind a befelé fordultságot, mind pedig az intézményen belüli atomizált- ságot. Bízom benne, hogy a nyitásra mindenkiben meglesz a fogadókészség. — Szívünk szerinti ez a vállalás. Sok sikert főigazgató úr! László Ibolya pedig leszaggatta a ruháját, 7 másik asszonyt megveretett az embereivel és sok ingóságot elrabolt. Ezt követően szeptember 4-én ugyancsak megtámadta a chamai István nevű birtokost, akinek elpusztította a szolgáit és a tanyáját. Még ezen a napon megtámadta továbbá Körcsményi Jób birtokát, házát és annak berendezését tönkretette. A tulajdonost erőszakkal elfogta, a döb- röközi várba vitte és három hónapig fogságban tartotta. Arra vonatkozóan nem áll rendelkezésre adat, hogy a jelentés tartalma alapján milyen intézkedéseket tett a király Ugrin várnagy, illetve a Kőszegiek ellen. Mindenesetre továbbra is folytatódtak a király és a Kőszegiek és a híveik közötti ellenségeskedések, fegyveres összecsapások. Miután azonban 1320-ban Köcsky Sándor, a király hadvezére, Zalafónél végleg leverte a Kőszegieket, a király megfosztotta őket birtokaik egy részétől, Döbrököz is királyi tulajdonba került. Dr. Gelencsér Gyula % Források: Pór Antal: Bogár István ... Századok, 1890 (217-230). Kämmerer Ernő: A Zichy család Okmánytára. Bp. 1905. I. köt. 138. old. (Castel- lanus de Debreguezth, 1312). Ugrin döbröközi várnagy bűncselekményei, 1312 Ebben az évben van 680 éve annak, hogy Ugrin döbröközi várnagy súlyos bűncselekményeket követett el a környéken. A Döbröközt birtokló Kőszegiek somogyi szerviense, pártvezérként működött a XIV. század első éveiben Bogár István, aki vakmerő, erőszakoskodásra hajlamos, megbízhatatlan ember volt. Birtokai voltak Somogybán és Tolnában: Mersén, Nakon, Tá- tomon és Rozoldon, ahol egyébként az állandó lakása állt. A Kőszegiek híveként Vencel király (1301-1304) megtette budai várnagynak. Várnagyságának ideje alatt azonban súlyos bűncselekményt követett el. Ugyanis helyettesével együtt elfogott és kirabolt egy Miklós nevű budai polgárt. Rájött arra, hogy a jövő nem a Kőszegieké, hanem Károly Róbert királyé (1308-1342), ezért olyan lépéseket tett, hogy szoros kapcsolatba kerüljön vele, a Kőszegiekkel pedig lazuljanak a kapcsolatai. Kőszegi János somogyi és tolnai főispán, Döbrököz akkori ura hamarosan rájött erre, megorrolt rá és Ugrin döbröközi várnagyával rajtaüttetett Bogár Döbrököz környékén levő rokonain abból a célból, hogy az elpártolástól visz- szatartsa. Ez sikerült is egy időre. Bogár ijedtében látszólag visszapártolt a Kőszegiekhez, Kakas János közvetítésével és Kőszegi János a rokonait is visszafogadta a szolgálatába. Bogár azonban nem volt hűséges ember. Később ismét a Kőszegiek ellen fordult. A királyi hatalom erősödése láttán résztvett a Kőszegiek elleni kirá- lyi fegyveres fellépésekben, harcokban, Kőszeg ostromában stb. Érdemeiért királyi adományokban részesült. 1316-ban például megkapta, az akkor Tolna vármegye területén lévő Máré várat. Később más adományokban is részesült. Úgy látszik, hogy a királyi hír- szolgálat jól működött és így Károly Róbert hamarosan tudomást szerzett Ugrin várnagy hatalmaskodásairól, ahogyan akkoriban az ilyen cselekményeket nevezték. Űtasította a Pécsváradi Konventet, hogy az esetet vizsgálják ki és tegyenek róla neki jelentést. A Pécsváradi Konvent elvégezte az ügyben a nyomozást, amelynek eredményéről 1312. december 12-én készítette el a királynak szóló jelentést. Ennek lényege a következők szerint foglalható össze röviden. A nyomozásban résztvett Bá- gen fia Kozma, a királyi kiküldött vizsgáló, a konvent hivatalos nyomozati megbízottja, Tamás komlói római katolikus pap, akik kiszálltak a rajtaütések helyszínére, kihallgatták a panaszosokat, a tanúként szereplő környékbeli nemeseket és megállapították a panaszok jogosságát. Megállapították, hogy Lászlófia Ugrin, Döbrököz várnagya 1312. július 29-én fegyvereseivel megtámadta Kónyi György faluját (Kónyit), tanyáját feldúlta és elpusztította. Ezenkívül 7 embert megölt, György egyik nővérének a karjába nyilazott, a másik nővéréről
