Tolnai Népújság, 1992. június (3. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-27 / 151. szám

6 KÉPÚJSÁG HÉT VÉGI MAGAZIN 1992. június 27. A 83 éves Röder Ádám gazdálkodni akar Álomvilág hétköznapjai „Az ember alkosson!" A kicsi, fehérre meszelt ke­resztépület valaha présház volt. Ma afféle álomország, a benne élő 83 esztendős Rőder Adámnak ad otthont. A rokon jogán lakja, s neki nagyon is megfelel. Ha jó volt a nászáék rokonjainak, az öregeknek, akik ketten voltak, hát neki palota. Már a kapunál megállítja a belépőt egy csodamasina. Ádám bácsi álma, az évek so­rán valóra vált. Éppen most festette pirosra meg zöldre, s nagy akkurátusán mutatja be, miként is fog működni a szer­kezet.- Honnan az egész? - kér­dez vissza nevetve. - Innen! Előbb a fejére, aztán a szíve tá­jékára mutat. Fején a nyári meleg ellenére is a siltes bőrsapka, kockás ingje ujjban könyékig feltűrve, köténye alatt a nadrág bugy- gyos, kissé tán a papucson pi- henget. Szakmája? Semmi, s a Konyhai csendélet szót nyomatékkai erősíti meg: - Inaskodok én még ma is! Megszületett az a vetőgép ami kapál, boronái, fordul és magot küld a földbe, talajt la­zít és kell a jövőnek. Közel la­kik a lengyeli kocsmához, ami szívéhez is közel áll, hiszen maga is segítette az apját ami­kor építették. Kéri is vissza, szintúgy a 16 hold földet. Gazdálkodni akar. Úgy ám.- Visszakapjuk a földet!- Maga is, Ádám bácsi?- Maga is... ?! Jártam utána, meg is van ígérve! Állt a sorban a dunaújvárosi Közértben, s hallotta az előtte állóktól ezt a kárpótlási histó­riát. Csapot-papot, kényelmet otthagyva hazajött Lengyelre. Kérte a földjeiket, a kocsmát, amit az apjával közösen épí­tett. Maga pedig immár má­sodik éve szerkesztgeti a cso­davetőgépet. Húzhatja azt ál­lat, szerinte egy is, kettő is. Suttyó gyerekként beszö­kött a kocsmába, a Kisgazda- párt ott tartott összejövetelére. Minden érdekelte. Mutatja a bútort, amit sajátkezűleg ké­szített. Hol tanulta?- Seholse! Csak úgy tudom. Látom előre. Aki nem tudja kumott szemmel megnézni mit is csinál majd, neki se kezdjen! Gazdálkodni? Hogyne gazdálkodnék mikor úgy érzem magam mint ak­kor, mikor kicsi voltam. Nevet. Nagyot, hosszan és igen jóízűt. Aztán előveszi a zsebkendőt. Mert a felesége jut eszébe. Mutatja miképp nyújtotta a vékonyrétes tésztá­ját, hogy mennyire egész em­bernek kellett annak lennie aki lépést akart tartani vele a munkában. Némán, könny nélkül sír. Azután hangosan, könnyes szemmel. Nagyapa jut eszébe. Hogy az micsoda csodáskezű ember volt?- Parasztgyerek voltam. Az édesanyám apjának a nyom­dokaiba léptem. Hát. A konyha telis-tele szer­számmal, csavarral. Gyalu és véső, fúró és fűrész. Kell ez a boldog percekhez. Készül a gép, lassan a végére jár. Még az alpolgármestert is befogta. Ő hegeszti meg a dolgokat. A határban meg ismer ma is minden barázdát. A szárászi, mekényesi földekről mesél. A patakoldali szőlőről, arról, miként kell krumplit vetni, egyenesre, mélyen szántva.- Én a bizonytalanságba megyek most bele ezzel az üggyel. Értse meg fiam, köte­lesség átadni amit megtanul­tam gyerekkorom óta! Ä tévé­ben szavalják, szakemberek kellenek. Amíg tudok moz­dulni, addig érdemes. Úgy el­hallgattam, amikor meghallot­tam, hogy visszakapom a föl­deket! Könnyen sír. Azt mondja, ezt megtudni annyi volt neki, mint újraszületni. Sír is nevet is, hol ez hol az kell a léleknek.- Egyedül nem rossz? - kérdem.- Rossz? Fogságban volt rossz. Örültünk, hogy meg­maradtunk. Erő már kevesebb van, de a fogásokat nem lehet elfeledni. Könnyen mesél, az emlékek csak úgy tódulnak elő, a szá­jával nem győzi a történeteket. Alkotni kell. Boldog, bármi­lyen csekély dolog készül is el. Áztán már megint sír, de a sí­rásból nevetés lesz, ahogy el­suhannak fejében az esemé­nyek, a pülanatképek. ■ - Dunaújvárosban egy nyugdíjas mezőgazdász mér­nökember adta a gépkönyve­ket, de minden az én tapaszta­lásomból, a gyakorlatból szü­letett. Lehetne sorozatban gyár­tani? Ezen nevet. Még jobbat lehetne. Csak az nevette őt ki, akinek nincs elég - mutat a fe­jére a kisöreg. Az egyik azt kérdezte: Kinek? A másik: minek? A próba idejét még • nem tudja. Tegnap lett készen, még a láncokon is rajta van az árcédula. A Kisgazdapárthoz fordult a földért. Először a szülei sírját látogatta meg, az­tán a lengyeli iskolaigazgatót, mert öt évig ott dolgozott nyugdíj előtt, meg a tangaz­daságban.- Szakember kellene. Szak­ember! Meg gép. Sok jó gép. Mesél arról, hogy a Volks- bundtól oly messze volt mint Makó Jeruzsálemtől, mégis nagyon megszenvedte a kite­lepítést. Ő megszökött előle. Maradt.- A fiatalokat tanítani? Ha elfogadnák. Azt meg honnan tudjam, hogy elfogadják-e? Az unoka számítógép ja­vító, a másik megint más. Na­gyon fontos amit csinál. A lel­kének kell. Hogy az újság is el­jön, ő erre már nem gondolt. De jólesik.- Az átalakulással elége­dett vagyok. Csak tán lassú kicsit, fiam! Másnap már szán­tottam volna. Hát. Boldog ember Rőder Ádám. Megtalálta azt a világot, amire mondhatja bárki, hogy álom­világ. Neki kell. Élteti. Újra a régi érzések kergetőznek benne. Neki a nyugdíj is elég. A kocsma ügye? Vele lehet egyezkedni. Kiadja annak, aki kéri tőle. Bérbe.- Eredményesen gazdál­kodtam. Ez dicsekvés, na, de így volt! A legboldogabb ak­kor voltam mikor nősültem. A legszebb lány volt a faluban. Lefényképeztük. Kérdezte minek? Hogy meglegyen a jö­vőnek, hogy mindenki tudja, Lengyelen ilyen emberek él­nek. Szabó Sándor Fotó: Ótós Réka A jó gazdának gép is kell Garay János Szent Lászlója Négy emberöltő távolából is különös és különleges olvas­mány ez a nagyszabású elbe­szélő költemény, azaz job- banmondva csak lehetne, ha valakinek eszébe jutott volna László szentté avatása 800. év- fordulójárra kiadni. Arany Já­nos ítéletében a közismert Háry-történet (Az obsitos) elé helyezi: „... főképp a forrada­lom után megjelent históriai nagy költeményét, Szent Lász­lót kell kiemelnünk, mely e szent királynak különböző életviszonyait, csodatételeit stb. tárgyazza egész haláláig. Nagyszerű munka kétségkí­vül, de hiányzik benne az epi­kai egység, mert az esemé­nyek nem folynak egymásból, csak históriai renndel követ­keznek egymás után". Arany, ha említi is kifogá­sait, nem sok műre mondta, hogy nagyszerű, s ha neki más is volt az elképzelése a költői mű és a valóság viszonyáról, attól még nem kell lebecsül­nünk sem Garay módszerét, sem - ma már szinte alig is­mert - művét. Miben áll ez a módszer? Garay a legnagyobb gonddal és lelkiismeretesség­gel gyűjtötte össze és olvasta végig mindazt, ami tárgyához tartozott. Tökéletes bizton­sággal vezet bennünket az Árpád-korban, legyen szó ló­szerszámokról vagy isteníté­letről. Nincsenek a szövegben történeti anakronizmusok, sem olyan romantikus túlka­pások, mint például Petőfi Apostolában, ahol a fősze­replő arcán megfagy a könny ... Végig hűségesen követi forrásait, s közben mes­terien szövi bele a népmondá­kat és az emberi vonásokat. Emellett nem kis politikai éllel olvashatták az 1852-ben meg­jelent műben azt, hogy „ .. .hosszú nyolcszáz év után is a magyar,/ Ha nagy és jó és di­cső királyt akar:/ Nem kíván más fejedelmet trónusán,/ Csak minő volt László király hajdanán... Ez akkoriban, amikor Ferenc József még csak császárként, nem király­ként, s főleg a fegyverek ha­talmában bízva uralkodott, szinte félreérthetetlen. Az is nyilvánvaló, hogy a levert for­radalom után a legtöbb, amit a kor haladó magyar gondolko­dói kívánhattak, a bölcsen kormányzott alkotmányos ki­rályság lehetett. Ennek nyo­mait bőségesen megtaláljuk a műben. Mégsem ez volt a fő cél, ami tollat adott Garay kezébe, ha­nem az a végtelen tisztelet és rajongás, amellyel szülővá­rosa védőszentjéről szeretett volna megemlékezni. Ez a mű főleg leírásaiban valóságos történelemkönyv Szekszárd- ról. Benne él minden, ami né­hány odavetett szó csupán a krónikákban, megelevenedik I. Béla, a kolostor szerzetesei, a szőlőt dajkáló dombok, a Sárköz és a Duna mocsaraiban az ezernyi madár. Valóságos sürgésforgással épül az apát­ság, amelynek leírását még a negyedszázada lezajlott ásatá­sok is igazolták! „Gazdag és nagy volt kéttornyú temp­loma,/ Benn a kripta mint egy herceg csarnoka;/ A kolostor, mint óriás méhköpű,/ Kis cel­lákkal telve, kívülről négy­szögű./ ... Úri joggal állt nagy és sok föld felett,/ Övé lévén a kilenced és tized". Ezernyi apró részlet hozza közelebb a szinte csak ada­tokban élő történelmet s iga­zából tanítási gyakorlatunkra nézve a szomorú, hogy ezt a nagyszerű lehetőséget még a költő szülővárosában sem használják ki. Páratlan vállalkozás ez a mű a maga nemében: húsz hí­ján 9000 sor, s ezzel a XIX. század második felének leg­nagyobb, de még befejezett költői alkotása. Méretei elle­nére apró részleteiben mesteri leginkább, s aki kételkednék Garay költői művészetében, itt bőven talál ellenpéldát. Madách is olvasta az időről a következő sorokat a londoni szín tanúsága szerint: „Fut az idő, mint fut sebes folyam/ Mely medrében tarthatatlan elrohan;/ Hab habot hajt, habra új hab árja gyűl,/ Fel­színen van most, más percben elmerül". Aztán micsoda for­mai bravúrral oldotta meg a következő képet: „Van azon­ban egy barátja, mely kezet/ Nyújt feléje, a szelíd emléke­zet,/ Mely hivatlan s híva, de mindig híven/ Mint vigasz­taló angyal megmegjelen". Az is természetes, hogy a részle­tekbe többször is belopja sze­retett szülővárosának leghíre­sebb italát, a vörösbort. I. Béla torán, a szekszárdi apátnál „Nem hiányzik asztalán a va­csora/ Fűszerszáma, Szeg- zárdnak vers bora;/ Mely sö­téten, sűrűn mint bikavér,/ A komoly kedv hangzatával összefér". Hadd jegyezzük meg, hogy a műben többször is előfordul a bikavér kifeje­zés, amely Garay saját szóta­lálmánya. Bizonyos, hogy az egriek innét merítették saját nedűjük nevéhez az ötletet, hiszen e mű első kiadása ott látott napvilágot! Műve jegyzetei között több­ször is megemlékezik „kedves szülőhelyéről", Szekszárdról, amelyhez élete utolsó pillana­táig ragaszkodott - meglehe­tősen egyoldalú szerelemmel. Ennek az érzésnek legfőbb bi­zonyítéka, ahogy legna­gyobbnak, legmaradandóbb­nak szánt művét az egykor ta­lán tényleg a Séd völgyében vadászgató László életéről írta, sokszor betegen, félig, majd talán egészen vakon tollba mondva. Senki nem kényszerítette rá, csak egy va­lami: a fiúi szeretet. S amikor ma kézbevesszük, jusson eszünkbe öccsének írt mondta: „Mennyi véres verí­tékem, mennyi örömem és fájdalmam van ebben le­rakva!". Dr. Töttős Gábor Ökumenikus naptár Június 27. Szombat. Köznap. Napi igék: Kát. Bölcs 10,10-14. Mt 22,34-40. Ref.: Róm 13,8-14. 2Kir 8,16-29. Ev.: Préd 12,1-8. lKor 14,13-15. Őrt.: Róm 3,19-26. Mt 7,1-8. A magyarországi katolikus egyházban Szent László ki­rály ünnepe, az egyetemes naptárban Szűz Mária Szent Szíve napja. Az ortodox egyházban Vendéglátó Szent Sámson napja. A zsinagógái naptárban újholdhirdetés. Június 28. Évközi 13. vasárnap. Napi igék: Kat.: 1 Kir 19.16- 21. Lk 9,51-62. Ref.: Róm 14,1-4. Zsolt 21. Ev.: Lk 14.16- 24. Zsolt 147. Őrt.: Róm 2,10-16. Mt 4,18-23. A katolikus naptárban Szent Ireneusz püspök hitvalló napja Mint Lugdunum (Lyon) püspöke harcolt a tévtanok ellen, a keleti és nyugati kereszténység között a húsvét időpontjának a meghatározása körül kialakult vitában pedig békítőleg lépett fel és megakadályozta a szakadást. A hagyomány szerint 200 körül vértanúlhalált halt. Az ortodox egyházban Szent Kyrosz és János csodatévő szent szegények ereklyéinek visszahozatala. Június 29. Hétfő. Köznap. Napi igék: Kát.: ApCsel 12, 1-11. Mt 16,13-19. Ref.: Róm 14,5-12. 2Kir 9,1-20. Ev.: Préd 4.17.5.1- 6. lKor 14-26-33. Őrt.: Róm 7,1-13. Mt 9,36-10,8. A katolikus naptárban és az ortodox egyházban Szent Péter és Pál apostolok ünnepe. Péter, a főapostol, a ha­lászhálója mellől csatlakozott Jézushoz. Az apostolok szétszéledése után Rómába ment és megalapította a római egyházközséget, amely az egész egyház központja lett. A Néró-féle keresztényüldözés idején, 67-ben, a Vati- kán-dombon keresztre feszítették, saját kérésére fejjel le­felé, mert nem tartotta magát méltónak arra, hogy úgy hal­jon meg, mint Jézus. Pál zsidó rabbiból lett buzgó keresz­ténnyé, aki az egész római birodalmat többször is bejárva, elsősorban a pogányok között hirdette az evangéliumot. Eközben ötször megbotozták, háromszor megvesszőzték, egyszer megkövezték és többször volt börtönben is. Má­sodik római fogsága vértanúsággal végződött: az osztiai úton lefejezték. Június 30. Kedd. Köznap. Napi igék: Kát.: Ám 3.1- 8.4,11-12. Mt 8,23-27. Ref.: Róm 14,13-23. 2Kir 9,21-37. Ev.: Mt 10,7-15. lKor 14,33-40. Őrt.: Róm 7,14-8,2. Mt 10.9- 15. A katolikus naptárban a római egyház első szent vérta­núinak emlékezete. Néró császár üldözése során igen sok keresztényt végeztek ki Rómában. Mivel e vértanúk nevei és életrajzi adatai jobbára nem isertek, általában nincs kü­lön ünnepük, ezért a mai napon együtt emlékezik meg ró­luk a katolikus egyház. Az ortodox egyházban Tizenkét Szent Apostol napja. A zsinagógái naptárban Jóm Kippur katan, újhold előtti nap. Július 1. Szerda. Köznap. Napi igék: Kát.: Ám 5,14—15. Mt 8, 23-34. Ref.: Róm 15,1-6. 2Kir 10,0-17. Ev.: ApCsel 20,7-12. lKor 15,1-11. Őrt.: Róm 8,2-13. Mt 10,16-22. A katolikus naptárban Szent Áron napja. Mint Mózes bátyja, szószólója volt testvérének a fáraó előtt. Mikor a Sinai-hegy tövében Mózes kihirdette a Törvényt, Isten csodával, botjának kivirágoztatásával mutatta meg, hogy Lévi törzséből Áront és családja minenkori legidősebb tag­ját akarja főpapnak. 123 éves korában halt meg Mózes kar­jai között. A református naptárban Tihamér, az evangélikus nap­tárban Tibold napja. Az ortodox egyházban Szent Kozmász és Damjánosz csodatévő szent szegények napja. A zsinagógái naptárban Ros hodes (űjhold) első napja. Július 2. Csütörtök. Köznap. Napi igék: Kát.: Róm 12.9- 16. Lk 1,39-56. Ref.: Róm 15,7-13. 2Kir 10,18-36 Ev.: 1 Jn 3,13-18. lKor 15,12-19. Őrt. Róm. 8,22-27. Mt 10,23- 31. A katolikus naptárban Szűz Mária látogatása Erzsébet­nél. Mária, miután hírül adta neki Gábor angyal, hogy fiút fog szülni a Szentlélektől, meglátogatta rokonát, Erzsébe­tet, aki akkor már hatodik hónapja volt idős kora ellenére áldott állapotban. Erzsébet felismerte, hogy Mária a Meg­váltót hordozza, a magzat is meghozdult méhében, ezért mint Urának anyját köszöntötte őt. A református naptárban Ottó, az evangélikus naptárban Ottokár napja. Az ortodox egyházban Szűz Mária köntösének elhelye­zése a Vlacherne templomban és Szent Juvenáliosz jeru- zsálemi pátriárka napja. A zsinagógái naptárban Ros hodes (újhold) második napja. Július 3. Péntek. Köznap. Napi igék: Kát.: Ef 2,19-22. Ja 20, 24-29. Ref.: Róm.: 15,14-21. 2Kir 11. Ev.: Jón 3,1-10. lKor 15,20-28. Őrt.: Róm 9,6-19. Mt 10,32-36.11,1. A katolikus naptárban Szent Tamás apostol ünnepe. Tamás volt az a „hitetlen" tanítvány, aki mindaddig ké­telkedett Jézus feltámadásában, míg meg nem tapintotta a szegek helyét és oldalsebébe nem helyezte a kezét. Ekkor azonban Urának és Istenének vollatta Jézust. Az apostolok szétszéledése után a pártusok, a médek és a perzsák kö­zött hirdette az evangéliumot, majd elkerült Indiába is, ahol vértanúságot szenvedett. A református és az evangélikus naptárban Kornél napja. Áz ortodox egyházban Szent Jákintosz vértanú és Moszkvai Szent Fülöp ereklyéinek átvitele. Szekszárdi istentisztelet a Kossuth Rádióban Június 28-án, vasárnap dél­előtt a 10 órai hírek után a Kossuth Rádió egyenes adás­ban istentiszteletet közvetít a szekszárdi evangélikus temp­lomból. Közreműködik az Evangélikus Egyház Kántor­képző Kórusa Sps Lozsányi Tamás orgonaművész, a szek­szárdi Liszt Ferenc Zeneiskola tanára. Igét hirdet Hafenscher Károly lelkész.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom