Tolnai Népújság, 1992. június (3. évfolyam, 128-153. szám)
1992-06-27 / 151. szám
1992. június 27. HÉT VÉGI MAGAZIN »ÚJSÁG 7 Kudarc ellen akarat Sikeres emberek SIKER: „Valamely cél elérésére irányuló cselekvésnek, tevékenységnek eredményes véghezvitele, észlelhető foganata." Magyar értelmező szótár Takács Anna Sikerről beszélni nálunk, Magyarországon nem divat. Befu- tottnak, gazdagnak mutatkozni pedig egyenesen bűn. Még mindig tart az évtizedek óta beidegződött „csak nem kitűnni" szellem. A sikeresnek mondott embert irigy- lik. Pedig igazán túl kellene lepnünk már saját árnyékunkat. Sorozatunkban olyan embereket mutatunk be, akik munkájukban, családi életükben, vállalkozásaikban sikeresnek mondhatják magukat. Piri Lajosné, Takács Anna 1939-ben Szekszárdon született, igen szegény család öt gyermeke közül középsőként. Napszámos, kubikos apja, háztartásbeli édesanyja nehéz körülmények között nevelte gyermekeit, ezért középső lányuk ideje javát divatáru kiskereskedő nagybátyja szekszárdi korzón lévő üzletében töltötte. A nagybácsi, Landauer Sándor, korán felismerte a cserfes leány kereskedői hajlamait, vállalta az unokahúg taníttatását. A közgazdasági technikumot a harmadik osztály után Takács Anna levelező tagozaton folytatja. Kell a pénz, nagy a család, a bátyja katona. Először a Textil Nagykereskedelmi Vállalathoz kerül, levelező tagozaton leérettségizik, majd egymás után végzi a különböző kereskedelmi tanfolyamokat. Nyolc és fél év után búcsút mond Szekszárd- nak, előbb Pécsre, majd Budapestre, a belkereskedelmi központba kerül- 1970-ben visszajön Szekszárdra, férjhez megy, a házasságból egy fiú születik. Tíz évi házasság után elválik, a lakást, a gyereket a férjnek ítélik. Az Agrobemél helyezkedik el titkárnőként. Hat év után szembe kerül a főnökével, kirúgják. Ekkor, 1971-ben kiváltja a magánkereskedői engedélyt. Megtakarított pénzén vesz egy fakötőgépet és gyermekruhákat köt. Aztán járja a megye falvait és vásárokon kínálja termékeit. 1974-ben vesz egy fabódét a szekszárdi piacon, 1990-ig ott árul. Mikor lehetőség adódik, butikot nyit az egykori pártház földszintjén. Divatáru üzlete ma az egyik legjobb ebben a kategóriában. Második házasságát gyermekkori barátjával, Piri Lajossal 1981- ben köti. Közös gyermekük pár órával a születése után meghal. Előbb albérletben laknak, majd egy két szobás lakást vesznek, aztán a város legszebb részén, a Munkácsy utcában egy házat, amit igényeiknek megfelelően átalakítanak. Társadalmi feladatokat is magára vállal. A magánkereskedők, vállalkozók ötvenhét tagot tömörítő városi egyesületének elnöke. Divatbemutatókat, vásári bemutatkozásokat szervez. — Takács Anna - ismer valaki egyáltalán téged ezen a néven? — Hát, gyermekkorom óta Cuninak hív mindenki. — Hajnali háromkor áruért indulsz, tízkor már az üzletben mosolyogsz a vevőkre. Honnan van ennyi energiád? — Imádok dolgozni, ez a szenvedélyem. Otthon is, meg az üzletben is. Korán kelő vagyok, nagyon ritkán vagyok fáradt. — Kereskedőnek készültél? — Több helyen próbálkoztam az életben, de egyik sem volt az igazi. Itt végre megtaláltam a helyemet. — Szegény családból jöttél, most a város legszebb helyén laksz, anyagi gondjaid nincsenek. Könnyű a Cuninak, mondják az emberek. — Igen, most már köny- nyebb. De hogy ezt elérjük, ahhoz 18 évig kellett járni a piacokat és nem volt se szombatunk, se vasárnapunk. Ez nagyon hosszú, keserves időszak volt. Semmink se volt, albérletben, a nulláról kezdtük a férjemmel, de arra büszke vagyok, hogy kiutalt tanácsi lakásom soha nem volt. Evekig húztuk a kötőgépet, pincét béreltük, gombát termesztettünk. Nagyon nehéz évek voltak. Én betegséget nem ismerek, egy nap táppénzen nem voltam. A munkahelyemről soha nem hiányoztam, csak amíg szültem. Mi a férjemmel szabadságon soha nem voltunk, csak mindig terveztük, hogy majd egyszer elmegyünk. — Miért, nem engedhetnétek meg magatoknak? — Dehogynem. Csak egyszerűen jobban szeretek a boltba bejárni, mint valahová elmenni. Nem szeretek utazni, inkább vendégeket fogadunk a világ minden tájáról, Ausztráliától, Amerikáig. Nekem az okoz örömet, ha hazamegyünk, és otthon ketten, csendben vagyunk. Leülünk a kertben vagy a szobában, körülnézünk és akkor elmúlik a fáradságunk, mert örülünk, hogy mindezt elértük. Igyekeztünk olyan otthont teremteni, ahol jól érezzük magunkat. — Vannak barátaitok? — Baráti körünk nincs, aminek megvan az oka. Színházba, egy-egy hangversenyre elmegyünk, bár az utóbbira inkább a Lajos kedvéért. Miután meghalt a második kisfiam, volt egy kis patronáltunk, egy mozgássérült fiú a pálfai gyermekotthonban, vasárnaponként őt látogattuk. Szabadidőnkben kirándulunk, végigjártuk a falvakat Lápafőtől Várongig az összesét. — Az első házasságodból származó fiaddal mi a helyzet? — Tizenegy évig nem engedte hozzám az apja, még a köszönést is megtiltotta neki. Az anyai érzést mind elvették tőlem, de a gyerektől is. Nem mi neveltük, talán ezért is annyira más a mentalitása, mint a mienk. — Mit gondolsz, sokan irigyelnek? — Biztosan. Vannak akik évek óta elmennek az üzlet előtt és be sem jönnek nemhogy vásárolni, hanem még megnézni sem, pedig jól ismernek. Aztán volt, aki megállított, amikor á Munkácsy utcába költöztünk és megkérdezte, hogy olyan sokat látom itt mostanában Cunika, csak nem itt lakik? De igen, feleltem, megvettük a Sigura főorvosék házát, de maga miért csodálkozik? Hát, csak azért, mert ebbe az utcába akárki nem jöhet lakni! Én is éppen ezt gondoltam, amikor magával találkoztam, válaszoltam neki. — Sok kudarcod volt az életben? — Kudarc? Volt jócskán, de nem szeretek gondolni rá. Nem ismerem el a kudarcot, ha van valami probléma, azt igyekszem mindenképpen megoldani. Egyébként sem szoktam a gondjaimat kifelé mutatni. Erős akarat van bennem és a férjem mindig, mindenben segít. Az otthoni dolgokat teljesen leveszi a vál- lamról. — Feltűnően sokat emlegeted a férjed, mondj már valamit róla! — Mözsi fiú, ő volt az első diákszerelmem. Aztán elkerült Pestre, a műszaki egyetem tanárképző szakán végzett, a II. kerületi, Márvány utcai szakközépiskolában tanított, nem nősült ra^. Amikor hallotta, hogy elváltam, akkor írt egy levelet, hogyha nem egy férfi miatt tettem, akkor felkereshetne-e? Tizennégy év után találkoztunk, azóta együtt vagyunk. — Boldog ember vagy? — A boldogság, az hosszú időre szól. Ezt az érzést én két részre szoktam osztani, örömre és boldogságra. Én inkább többször örülök, mert hosszú távon boldog a mai világban nem lehet az ember. — Sikeresnek tartod magad? — Amit akartam, azt idáig mindent elértem, igaz nagy vágyaim soha nem voltak. F. Kováts Éva Turisztikai szövetség alakult megyénkben A Tolna megyei Vállalkozói Központ kezdeményezésére turisztikai szövetség alakult. Célja Tolna megye idegenforgalmának, turizmusának segítése, felkarolása, az idegenforgalmi üzletágba tartozó vállalkozások, vállalkozók szakmai munkájának érdekképviselete, megfelelő partnerkapcsolatok kezdeményezése, kiépítése, elsősorban a helyi és a Tolna megyei önkormányzatokkal, a Tolna Megyei Vállalkozói Központtal, a területi és megyei, valamint országos szakmai szervekkel és államigazgatási szervezetekkel, vállalatokkal, intézményekkel. Cél továbbá az idegenforgalmi szervezetek és vállalkozók képzésének kezdeményezése, szakmai gondozása, a Tolna megyei turisztikai értékek mind szélesebb körű propagálása, képviselete és megjelenési lehetőség biztosítása, a regionális, országos és nemzetközi vásárokon, kiállításokon megfelelő színvonalú szakmai tartalmú ismertetőkkel, kiadványokkal. Átfogó szakmai koncepció kialakításának kezdeményezése és az ebben való részvétel Tolna megye területén megvalósítható idegenforgalmi és turisztikai beruházások érdekében, Tolna megye lehetőségeinek minél szélesebb feltárása, a világkiállításra való tekintettel is. Végül nem utolsó sorban e szövetség feladata a Tolna Megyei Vállalkozói Központ pályázati rendszerének szakmai segítése. A szövetség tagja lehet az a magyar vagy külföldi természetes, illetve jogi személy és azok társulásai, akik, vagy amelyek azonosulva a megfogalmazott célokkal, az alapszabályt magukra nézve kötelezően elfogadják, vállalják, hogy a szövetség munkájában tevékenyen részt vesznek és az éves tagdíjat befizetik. A szövetség címére - Szek- szárd, Augusz Imre út 1-3. szám, telefon: 74/11-217 - lehet a tagsági feltvételi kérelmet eljuttatni, a kérelem elbírálásáról a legközelebbi elnökségi ülés dönt. A Tolna Megyei Turisztikai Szövetség általános hatáskörű választott testületi szerve az elnökség, élén Pri- ger Józseffel, Tolna Megye Önkormányzati Közgyűlésének elnökével. Alelnökei e turisztikai szövetségnek: Szigeti István dombóvári alpolgármester és Jobban Zoltán Szekszárd város ön- kormányzata gazdasági bizottságának elnöke, a Tolna Megyei Önkormányzat településfejlesztési, gazdasági és környezetvédelmi bizottságának elnöke. A turisztikai szövetség ügyvezető elnöke, aki egyben ez egyesület törvényes képviselője is, Dránovics István vállalkozó. Az elnökség tagjai: Bányai Henrik, a Tolna Megyei Vállalkozói Központ igazgatója, Csorba László, a szekszárdi Gemenc Szálló igazgatója, Danka Vilmos, a hőgyészi Tulipán Falusi Turizmus Szervező Iroda ügyvezetője, Decsi Kiss János újságíró, a Szálkán a Művészetért Alapítvány alapítója, Éppel János, a MAVAD Tolna Megyei Irodájának vezetője, Hargitai Istvánné, a Tolna- tourist ügyvezetője, dr. Keller József főorvos, a dombóvári önkormányzat gyógyi- degenforgalmi referense. Az ellenőrző bizottság elnöke Rittinger Márton vállalkozó, tagjai: dr. Monostori Mariann jogász és Fodor Miklós szekszárdi képviselő. A Tolna Megyei Turisztikai Szövetség tagsága eddig magánszemélyekből alakult. További felvételi lehetőséget a megye valamennyi városában jelen lévő vállalkozói alközpontok kínálnak. E turisztikai szövetség legfőbb célja, hogy egyesítse azokat az erőket, melyek a megye határain belül már eddig is sokat tettek az idegenforgalmi fejlesztés érdekében és a jövőben e tevékenységüket koncentráltabban kívánják folytatni, a közelgő világkiállításra megfelelő színvonalú turisztikai kínálattal, megjelenéssel, ami kihat a megye gazdasági, kuturális életének egészére is. - dkj Dédapáink víg kedélye Alkalmatlan óra (Jankó János rajza) Vas Gereben, aki megyénkben, Fürgédén* látta meg a napvilágot, Parlagi képek című munkájában azt írta hajdanán: „Az Isten az embert utoljára teremtette, jaj de gyarló egy állat". Gondolom, azért egyedektől függően ennek megítélése is más és más. A Vasárnapi Újság éppen száz esztendős színes hírében 1892. június 19-én a Pacsirta embert mutatta be. „Richon Károly pacsirta utánzó kertekben és ebédlő helyiségekben: e cím alatt hirdeti magát Párizsban egy ember, ki igen szépen tudja utánozni a pacsirtadalt, és azért rendes foglalkozása, hogy nagy urak lakomáján bokrok vagy bútordarabok mellé rejtőzve a vendégeket madárdallal mulattatja. Télen a Pacsirta ember rendesen Nizzában él, hogy hangját kímélje." Ahogy én ismerem honi viszonyainkat, jelenleg is több olyan lakomát rendeznek, ahol elkelne egy-egy pacsirta, csakhogy pillanatnyilag épp az a bökkenő, hogy kenyérkereső pacsirtajelölt pedig több mint félmillió van immár... Szekszárdon ezelőtt szintén száz évvel nyitotta meg júniusban Krausz Mór a Korona kávéház kerthelyiségét, amelyben Jónás Laci zenekara andalította a talán mástól is andalodó közönséget. A Tolnamegyei Közlöny 1892. június 26-án azt is elmesélte, hogy nemcsak olyan hallgatóság volt jelen néha, amilyenre eredetileg számítottak, hanem más is. „Zenekedvelő tehén. Bizonyosan svájci faj lehetett, s onnan hozta magával a művészet iránt való meleg érdeklődést, mert míg más közönséges tehén, ha szabadon kószálhat, a tilosba veszi útját, ez megállt a múlt héten egyik este a Korona kávéházzal szemben s látható érdeklődéssel hallgatta a cigányzenét tovább egy óránál." Állítólag az egyik községben mostanában is előfordult hasonló, de ennek sajnos az lett a következménye, hogy a jámbor állat teje másnap összement." Azért igazi világszenzáció is megesett, mégpedig Kaj- mádon, tíz nappal a fenti hír előtt adta tudtul a Szekszárd Vidéke című hetilap: „Csodamalac. A kajmádi psuztán a napokban egy csodamalac jött a világra. A fején orr helyett egy orrmány nyúlt ki, éppen olyan mint az elefánté. Szeme egy volt, az is a fej közepén kezdődött. A malac pár órai élet után csakhamar kiadta a páráját. A ritkaságszámba menő malacot átvitték Fácánkertbe, hol spirituszba tették". — Na tessék - sóhajthatna föl az egyszeri kisgazda, - legyen csak orrmányképes az élőlény, mindjárt ott lehetünk a torján. Persze megnyugodni sem könnyű, amint arra példa az Üstökös 1860. június 23-án közreadott története, Az alkalmatlan óm, amelyben az utazó szolgabíró megszáll egy öreg tiszteletesnél. „A fáradt vendég rövid*idő múlva elszunnyadt, azonban a feje fölött virrasztó kakukk sajátságos szólása fölrettenté álmából. Csendesen felnyúlt kezével és elállítá az óramutatót. Az öreg lelkész még ébren lévén, lábujjhegyen kimegy s megindítja az órát. Idő múlva a kakukk ismét fülibe kiabál az alvónak, ez saját ügyetlenségén bosszankodva ismét oda lopódzik, megállítja, az öreg pap fejét csóválva s bosz- szankodva az órásra ismét megindítja, mert hozzá lévén szokva a ketyegéshez s az órát csak harmadnapja hozta haza az órástól. így folyt ez reggelig. Midőn az annyi megpróbáltatáson keresztülment óra éppen a hatot kakukkolja, mérgesen felugrik a szolgabíró s a lelkészhez fordulva szól: — Már atyus, csak engedjen meg, nagyon jó helyem lett volna, ha valami ördög nem bújt volna az órájába - s egymásnak elmesélve a történteket, jókat nevettek rajta." Máshol is előfordult olyasmi, hogy ami az egyiknek jó, az a másiknak nem. Az ilyesmin csakis Salamoni ítélet segít, most éppen a Szekszárd Vidéke 1892. június 16-i számából: „A községi bíró előtt egy köszörűs mesterember jelent meg, azzal vádolva a rongy szed őt, hogy ellopta tőle kutyáját. A kutya szintén ott állott a bíró előtt. Mindegyikük azt állította, hogy a kutya az ő tulajdona, s a bíró a kutya ösztöne által akarta az igazi tulajdonsot megtalálni. A két felet az asztal jobb és bal oldala mellé állította, a kutyát pedig a szobaajtónál tartotta fogva az éjjeliőr. A bíró meghagyta, hogy az éjjeliőr egy bizonyos jelre eressze el a kutyát, a perlekedő felek pedig ugyanekkor egyszerre füty- tyentsenek. Akihez a kutya szaladni fog, az az igazi tulajdonos. A kutya a füttyentésre mindkettőre haragosan pillantott, fogait vicsorgatta, aztán mint a nyúl, a nyitott ajtón to- vairamlott. — Mindjárt gondoltam, hogy a kutya egyik- teké sem volt - mondta a bíró, s a két tulajdonost kutyalopás miatt letartóztatta". Ha volt már szó állatot utánzó emberről, zenehallgató tehénről, csodamalacről, időjelző állatról és okos kutyáról, legyen szó egy olyan lényről is, amit Hock János kőbányai plébános idézett föl az 1892-es országgyűlésen egy tankönyvből, amelyet éppen az alsóbb katolikus leányiskoláknak adtak ki: „ .. .azt hiszem, pap a szerzője, aki saját verseit akarta könyvében értékesíteni. Többek között a tavaszt így énekelte meg: „Kivirított már a tavasz,/ Újra zöldül fű s virág;/ Merészebb lesz minden pásztor,/ S nyájasabb lesz a pásztorlány". Mikor aztán az illetőt figyelmeztették, hogy serdülő lányoknak nem való ilyen verset adni, üyenformán javította ki azt: Kivirított már a tavasz,/ Újra zöldül fű s vi- rány;/ Merészebb lesz minden czinczér,/ S nyájasabb lesz a czingolány .. Ki tudja, mi lehet azóta ezzel a nevezetes cingolánnyal? No, majd meglátjuk, nem ta- lálkozunk-e vele legújabb tankönyveinkben! Dr. Töttős Gábor
