Tolnai Népújság, 1992. április (3. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-04 / 81. szám

1992. április 4. HÉT VÉGI MAGAZIN KÉPÚJSÁG 7 Nem a „világtól elvonatkoztatva" Értékőrzőben Sióagárdon Muníció azoknak, akik „megfertőzhetik" a gyerekeket Szabadi Mihály Egyre több okunk van rá, hogy borúlátóan szemléljük, mi történik kistelepüléseink­kel. A sokak által előrejelzett folyamat, miszerint vissza- áramlanak az emberek a fal­vakba, még nem vált gyakor­lattá. Egy-egy falu szellemi és anyagi gyarapodása nagymér­tékben függ attól, hogy van­nak-e megszállottjai, akik va­lamilyen „furmánnyal" kisza­kítják a települést az elszige­teltségből. Sióagárdnak szerencséje van. Azt, hogy a település nem a falvak szokásos életét éli, köszönheti - többek között - Szabadi Mihálynak, akit az olvasónak talán nem kell be­mutatnunk. A néptánc kiváló­sága jelenleg a helvi művelő­dési házat vezeti, s tevékeny­sége példa arra, hogy falun is lehet olyasmit csinálni, ami túlnő a település határain, ugyanakkor a helybéliek is profitálnak belőle. Nemrégiben zárult az általa vezetett tanfolyam, amelyet az általános iskolákban néptán­cot tanító pedagógusok ré­szére hirdetett. Az utolsó fog­lalkozás „véletlenül" épp március 15-ére esett. így aztán mód nyílt arra, hogy a falu ünnepségén a gyerekek is hallhassák a Bartina együttes műsorát, amelyben a népi hangszereket mutatták be a tanfolyam hallgatóinak. — Azt a negyvennégy em­bert, aki idejött, a szükség hozta ide - mondja a tanfo­lyam vezetője a kérdésre, hogy milyen képet kapott az iskolákban folyó néptáncokta­tásról. — Eddig rettenete­sen sivár volt a helyzet, mert nagyon kevés helyen csinál­ták. A tanfolyam résztvevői valamennyien dolgoznak, mégpedig az órarend szerint beiktatott néptáncoktatásban. Nem tánccsoportok vezetőiről van tehát szó, hanem azokról, akik minél kisebb korban „megferetőzhetik" a gyereke­ket az örökölt értékeinkkel. — A foglalkozások zömét Ön tartotta. Kiket hívott ven­dégelőadónak? — Volt itt Lánvi Péter, Németh Pálné, Marosi Júlia, többször vendégeskedett ná­lunk a Bartina együttes. A sárközi táncokkal foglalkoz­tunk részletesen, tanultuk a karikázót, a verbunkot, a csárdást, az ugróst. Azt azonban nem szerettem volna, hogy egy „világtól el­vonatkoztatott táncos vala­mit" kapjanak a hallgatók - video anyagokat vetítettünk, voltunk az agárdi tájházban - a régi paraszti falusi kultúra értékeit akartuk megmutatni, s hogy abból mi az, ami peda­gógiailag föltétien hasznos a mostani ember számára. Amit a mai iskola tud erről a dolog­ról, annál sokkal több van benne. — Ősztől tavaszig tartott a kurzus. Lesz-e folytatása? — Jövőre hasonlót tartunk, melynek programját a hallga­tók kéréseinek figyelembe vé­telével állítom össze. A részt­vevők nyolcvan százaléka is­mét jönne, de igazából azon múlik, hogy az iskolájuk igényt tart-e erre. Az iskolák­nál van egy gazdasági szorí­tás, hiszen a tanfolyam díján felül az útiköltséget és a he­lyettesítést is fizetni kell. Most még a hallgatók nagy része megkapta ezt a támogatást. Komárominé Iker Margit Nagydorogról érkezett: — Teljesen tudatlanul jöt­tem ide, semmi kapcsolatom nem volt korábban sem a nép­tánccal, sem a népzenével. Az iskolánkban a harmadik test­nevelés óra „nem fér be" a tornaterembe, így tavaly év végén találtuk ki, hogy nép­táncot fogunk ebben az órá­ban tanítani. Ketten vagyunk itt az iskolából, nyolc alsó ta­gozatos osztályban tanítunk. Idén ez nagyjából úgy történt, hogy amit péntekenként meg­tanultunk, azt hétfőnként to­vábbadtuk ... Nagyon élvezzük, de hogy a mostani elsősökkel mit fo­gunk csinálni negyedikben, azt nem tudom, nagyon ér­zem, hogy kell, hogy ennek folytatása legyen. Janka Klára a tanítóképző főiskola gyakorló iskolájában tanít, „C" kategóriás néptánc­oktatói tanfolyamot végzett korábban. — Tudtak Önnek újat mondani? — Módszertanilag feltétle­nül, különösen a dunántúli anyag tanításához. A korábbi tanfolyamon mindennel kel­lett foglalkozni, az egyes táj­egységek népi kultúrájában nem tudtunk elmélyedni. — Mit adhat a gyerekek­nek, hogy az órarendbe ágyazva tanítják nekik a tán­cot? —: A közös játék élménye egész más a szünetben vagy a testnevelés órán, mint egy énekes illetve gyermekjáték­nál. Ez adhatja azt az élményt, amit valaha a gyerekek vasár­nap délutánonként éreztek a templomkertben, vagy amikor a legelőn az állatok őrzése közben együtt játszottak.-hangyái- Fotó: Ötös Réka Körbe-körbe . . es pörögve Égő kazal az Anna-majorban Az ömlesztett szalmát égették Szekszárd határában, a Ke- selyüsi út mellett sűrű füstöt hordott a szél. Mint azt ké­sőbb jelezték is, már napok óta égett, füstölt a szalma a szek­szárdi Aranyfürt termelőszö­vetkezet Anna-majori terüle­tén. A látvány cáfolt minden­féle felvetést, hogy például csintalan gyerekek játszottak volna a gyufával. Ugyanis bá­lamaradványok alatt pattogott a tűz, amit a meggyújtása előtt rendben összehúztak egy ha­lomba. Ha szándékosságról van szó, akkor pedig fölve­tődhet a kérdés, hogy miért volt szükség a meggyújtására, hiszen valahol ezt még talán használni lehetett volna. író Lajos, a szekszárdi Aranyfürt termelőszövetkezet elnökhelyettese elmondta, hogy pazarlásról természete­sen szó sem lehet. A már emlí­tett Anna-majori területen a szalmát ipari felhasználásra szánták. Már második éve, hogy itt volt kazalba rakva. Az elmúlt évben a dunaújvá­rosi cellulózgyár jóval kisebb kapacitással működött - kor­szerűsítés miatt -, mint a ko­rábbi években. Ezért nem szál­lították el a szalmát. A legna­gyobb veszteséget a termelő- szövetkezetnek az okozta, hogy nagyon sok bála szét­esett, rothadásnak indult. Pe­dig mindent elkövettek annak érdekében, hogy az idő ne te­gye azt tönkre. A kazal aljára ömlesztett szalmát terítenek, erre kerülnek a bálák, s a tete­jét is az ömlesztett szalmával takarják be. A szállításkor • a vevő természetesen megválo­gatja a neki megfelelőt, a töb­bit otthagyja. — Több alkalommal is meghirdettük - mondta író Lajos -, hogy akinek szüksége van szalmára, 50 forintért má­zsáját elviheti. Szállításkor azok a bálák, amiket a géppel nem lehetett megfogni - mert elszakadt a kötöző - a földön maradtak, amiből bárki vihe­tett. A teljesség kedvéért el kell mondani, hogy egy-egy szalmakazalban átlagban 500 bála van, ami 22,5 vagonnak felel meg. Ez persze a júliusi súly, amelynek ára 1.700-1.800 forint/tonna. Az eladható súly, s vele párhuzamosan a bevétel is jócskán csökken az­zal, ha később kerül elszállí­tásra. — A két évvel ezelőttről itt maradt szalmából közel ezer bála volt az, ami a szállítónak nem felelt meg, ezek többek között az ózsákpusztai szar­vasmarha-telepre kerültek alomnak. Hogy mégis mi égett a földön? Miután a bálá­kat elszállították, sürgetővé vált itt is a tavaszi nagytakarí­tás, rendbe kellett tenni a szalma helyét, hiszen minél előbb a földbe kell kerülnie a kukoricának. Valójában nem bálát gyújtottak meg, hanem az ömlesztett szalmát, ami a kazal alól, illetve annak tetejé­ről itt maradt.- p. téri ­Juhász volt a cikói Pék — Azt hallottam, hogy egyko­ron Cikón községi juhász volt... - kezdem a beszélgetést Pék Fe­renc helybéli nyugdíjassal. — így igaz. Závodról ke­rültem ide. Ott is juhász vol­tam, de később már nem kap­tam legelőt. Cikón adtak lege­lőt, én viszont ellenszolgálta­tásként a község juhásza let­tem. '58 március elsejével áll­tam munkába. Akkortájt cirka 300 birkám volt és néhány kecském. — Miből élt a család, ha Fe­renc bácsi „ingyért" őrizte, gon­dozta a nyájat? — Ó, hát húsvétra bárá­nyokat vágtunk, leginkább kosbárányt. A húst eladtuk, aztán május tizediké és június elseje között nyírtuk a gyap­jút, s értékesítettük a gyapjú­forgalmi vállalatnál. No, meg fejtem a birkákat. A tejből saj­tot, túrót csináltam eladásra. Egy szezonban birkánként 56 kiló sajtot készítettem. Nem kenyerem a dicsekvés, de igen kapósak voltak a sajtjaim. — Beavatna a sajtkészítés tit­kaiba? — Nincs annak különösebb titka. Májustól októberig fej­tük a birkákat. A kifejt tejet összeöntöttem a megfelelő edénybe (még mindig megvan az edény) és hozzákevertem az oltóport. Fél óra múlva kézzel összekevertem, jól ösz- szegyúrtam, beletettem szűrő­ruhába, s felkötöttem, hogy kifolyjon, kicsepegjen a savó. Mikor a savó kicsepegett, le­vettem, majd ismét összegyúr­tam. Addigra már olyan go- molyaszerű. Abroszba teker­tem, mégpedig úgy, hogy az abrosz sarkait behajtottam, ezáltal gömbölyű formát ka­pott a sajt. Huszonnégy órát állni hagytam a szárítórácson. Napközben kint a napon, s a napfénytől gyönyörű arany­sárga színt kapott a sajt kül­seje. Ennyi az egész ... — A juhászatot maga válasz­totta, vagy az élet hozta? — '33-ban, nagyobbacska koromban bojtárgyereknek adtak. Megszerettem a birká­kat, így ezt a mesterséget foly­tattam. Közben eltanultam, tanultam - inkább loptam a szakmával összefüggő ismere­teket az idősebbektől. Ezt vé­geztem egészen a téesz meg­alakulásáig. Akkor beléptem. Voltam kocsis, gyalogmun­kás, meg ami éppen kellett. Innét mentem nyugdíjba. — Nyugdíjasként nem tart néhány juhot? — Bizony Isten megfordult a fejemben, ám gyorsan elhes­segettem az ötletet, mert is­merve magamat bizonyára megnövelném az állományt! A koromból fakadóan pedig már nem tudnám rendesen el­látni őket. Amit meg az em­berfia nem tud becsületesen, lelkiismeretesen elvégezni, azt ne csinálja! Hunyadi István Szegény kis bűnöző A nyomozók szinte szeretettel beszélnek O. Józsiról, a szegény kis betörőről. Betörő, rabló, besurranó tolvaj? Még akármi is lehet belőle! Már van két év hát hónap felfüggesztett börtönbüntetése, amit most biztosan le kell ülnie. Már eddig elismert vagy száz esetet, amikor az ország legalább huszonöt városában, közintézményekből főként pénzt emelt el. Már korábban is járt Pakson, s mikor pénz tűnt el az egyik óvodából, sportcsarnokból, az erőmű szakközépiskolálájából, mindjárt arra gondoltak, visszatért a fiú Paksra, akit több kapitányság körözött az országban. Az alacsony, sovány fiatalember egyáltalán nincs za­varban a városi kapitány szobájában. Azért megvárja, míg ő hellyel kínálja, és mesél. Az sem feszélyezi, hogy a nyomozó nem veszi le a ke­zéről a bilincset. Fő a biztonság, hiszen Józsi nemcsak mesélni szeret, de szökdös is. Ebből állt egész eddig eltelt tizennyolc éve.- A szüleit ismeri?- Anyám engem tizenégy és fél éves Izórában megszült, apám tizenhat éves volt, állami gondozott. Öngyilkos lett. Úgy ismerkedtek össze, hogy apám kiszökött az intézetből, összeke­rültek, megszülettem én. Anyám kikészült idegileg. Sok intéze­tet bejárttam, voltam Kalocsán a fiúnevelőben is. Viselkedési problémáim voltak, mindig megszöktem. Nem volt pénzem, elkezdtem lopni. Aztán másoktól vettem el az utcán pénzt, nyakláncot.- Ez rablás. Nem félt?- Nem, mert tudtam, hogy még kicsi vagyok, és az intézetie- ket megvédik az igazgatók. Nagyon sokat számít egy intézeti vélemény a bíróság előtt is. Jártam idegvizsgáitokon, többször követtem el öngyilkosságot.- Miért?- Talán azért, mert ezzel valamit el akartam érni. Ha komo­lyan csinálnám, akkor tényleg megöltem volna magamat.- Ez az életforma tetszett magának, szórakoztatta?- Nem, de azért voltak olyan dolgok, hogy lehetett röhögni rajtuk, de nemcsak azért csináltam, mert nevetni akartam. Ak­kor talán más szórakozást választottam volna. Nincs családi háttér, nincs ház. Kijöttem az intézetből, mihez kezdjek? Enni kell, szeretek magamra adni az öltözködésben. Nagyon fontos a kinézet. Ha az ember bemegy a boltba és piszkos, rongyos, mindjárt figyelni kezdik az eladók. Adni kell a jómodorra is, meg a megjelenésre a bizalom miatt. Közintézményekbe jártam lopni. Úgy kellett fellépni, hogy ne legyek gyanús senkinek, eh­hez meg szép ruha kell, mert mindenki azt nézni, nem számít ki van benne. Ahhoz, hogy nekem pénzem legyen, valamit tenni kell. Dolgozni nem tudok, nem is szeretek, nem is tanultam. Nem voltam annyira képességes, meg mindig másra gondol­tam, kalandoztam. Beszélt a tanár, beszélt, nekem máshol járt az eszem.- Nem is tud elképzelni olyan munkát, amit szívesen csi­nálna?- De, csak ahhoz meg tanulnom kellene. Többször megfor­dult az eszemben, hogy pszichológus szeretnék lenni. Külön­böző embereket megismerni, segíteni.- Ha pszichológus lenne, mit tanácsolna önmagának?- Ilyen helyzetben csak várni tudok. Bevallom amiket elkö­vettem. Elég jóba vagyok az előadóval, számítok rá, hogy ez­után is segít.- Kit szeret a legjobban a világon?- Az az igazság, hogy én nem tudok szeretni, nem kaptam szeretetet, s én sem tudok adni. Azért van bennem olyan érzés, hogy ez egy jó fej, de nem tudom kinyilvánítani.- Soha nem volt szerelmes?- Voltam, intézeti lányokba de csalódtam. Van egy kislá­nyom is, nálam van a fényképe. Borsod megyében neveli az „asszony". Ennek a lánynaklaz apukája egy nyomdában igaz­gató. Megszöktem az intézetből, kunyeráltam a Tiszai pálya­udvaron és ő adott nekem pénzt, így ismerkedtünk meg. Ö is szeretett, én is. A szülei nem engedték meg, hogy bekerüljek a családba, mert cigány vagyok. Ha vele összejövök, talán az éle­tem is más lett volna. A lány tizenkilenc éves volt, én tizenhat, még kisegítőbe jártam. Az apja eldugta a leveleket.- Mi lesz tíz év múlva?- Ha lesz házam, akkor még rendes ember is lehetek, eldob­hatom a multat, s úgy ismernek meg, mint embert.- Ha valaki teljesítené három kívánságát, mit kéme?- Hogy soha ne kerüljek börtönbe. Attól félek, mert ott az erősebbnek van igaza, éppúgy, mint a kinti életben. Ott én hi­ába vagyok okos ember, meg ügyes, aki erősebb az csicskázhat, fajtalanícodhat velem. Összetartásra nem lehet számítani, kint se, de bent egyáltalán nem. Boldogságot nem kívánok, mert ki boldog? Senki, mindenkinek vannak gondjai?- Mi az, hogy boldogság?- A boldogsághoz sok pénz kell. Ha megvan az embernek mindene, kirándulni járhat, külföldre is. Szórakozhat, vehet ajándékot, akinek akar, nem piszkálják, hogy dolgozzon. Vol­tam rokonoknál, akik adtak egy tál ételt, meg alhattam, de ezért lopnom kellett nekik pénzt. Ebből jól éltek, én meg itt vagyok, s meg sem látogatnak. Az intézetben is megvárták míg tizen^- nyolc éves lettem, és kész. Kirúgtak. Csak abban látnám a kiu­tat, ha megtámogatnának, hogy házhoz jussak, meg munkához. Én arról nem tehetek, hogy a szüleim felelőtlenek voltak.- Most még szórakoztató az élete szegény kis bűnözőnek, hiszen a vizsgálótiszt társaságában végigjárják az országban a helyszíneket, ahol lopott. Sok helyen meglepődnek, nem gondolták volna, hogy ez a kedves fiú a tolvaj, aki a gyámügyi előadót kereste, s akivel olyan jól elbeszélgettek. Ihárosi Ibolya

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom