Tolnai Népújság, 1992. április (3. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-04 / 81. szám
4 MÉPÚJSÁG TOLNA ÉS KÖRNYÉKE 1992. április 4. Egy arc - egy mesterség Arnold Fülöp, ötgyermekes katolikus lelkész Arnold Fülöp egy korábbi előadásán * „Az Úr az én pásztorom; nem szűkölködöm." (23. Zsoltár) Kevés olyan lelkipásztora van a katolikus egyháznak, aki családosként végzi hivatását. Ezek közé tartozik Anold Fülöp felszentelt diakónus - öt gyermek édesapja aki Tolnán a Szeretetműhely foglalkozásait vezeti. Korábban Decsen látta el lelkészi munkáját, most Bács megyében dolgozik. Onnan jár Tolnára, az itt működő, Bibliát tanulmányozó csoporthoz. A Szeretetműhely egyik foglalkozása előtt hívtam meg Arnold Fü- löpöt, egy kis beszélgetésre. — Miben látod a diakónusok feladatát az egyházközségben? — Az „Apostolok cselekedetei"-bői tudjuk, hogy a diakónust az apostolok mellé választották. Elsősorban a szociális tevékenységet, szegények, nyomorultak és más rászorultak gondozását biztosították. Mikor az egyház elvesztette a szociális munka iránti érzékenységét, illetve ennek felelősségét szerzetesrendekre ruházta át, a diakónus feleslegessé vált. Magyarországon ma a diakonátus mostohán kezelt intézmény - előlépcső a papság előtt -, mivel teljes formájában nem létezik. Most arról van szó, hogy kipróbált nős embereket szenteljenek diakónussá, ami Nyugaton elterjedt és saját munkaterületük van. Nálunk is megindult egy ilyen kezdeményezés, de elutasították; mondván, nem érett meg rá a helyzet. — Ezt a munkát családosként kezdted el. Nem jelentett nehézséget? — Decsen csöppentünk bele ebbe a problémába, hogy családosként végzem a hivatásom, de úgy érzem, nem vagyok hátrányosabb helyzetben, mint egy pap. Sőt, sok mindenben előnyöm van. Egyrészt az, hogy van valaki, aki minden körülmények között meg meri mondani a véleményét: ő a feleségem. Egy papnál sokkal nehezebben képzelhető el ez, mert ő a plébános úr, vagy a helyi egyházi vezető, és mint minden vezetőt, körülvesznek olyan emberek, akik nem az igazi véleményüket mondják. Ha az ember mellett van egy társ, az bizony megmondja, ha rosz- szul döntöttem, vagy csináltam dolgokat. Másrészt egy keresztény családnak nyitottnak kell lennie mindenki felé, akik rászorulnak erre, vagy hasonlóképpen gondolkodnak, mint mi. Ezért nem látok ellentétet a család és a lelkipásztorkodás között. — Öt gyermek édesapja vagy, így alaposan meg kell gondolnotok az időbeosztásotokat. Hogyan alakultak a mindennapjaitok? — A feleségem is részt vett a dolgokban. Hittant tanított, és a plébániára is bejártak hozzánk azok az emberek, akik próbáltak keresztény életet élni. (Pl.; Bibliakört vezettünk.) Akik megszokták a mi közelségünket, érezték, hogy nekünk is szükségünk van segítségre. Kialakult egy kölcsönösség a közösségen belül. Decsen sok segítséget kaptunk a pasztorációban, vagy adott esetben a gyerekekre is vigyáztak. Az emberek látták az életünket. Végülis ez egy olyan tanúságtétel a mai időkben, hogy igenis lehet keresztény módon élni, és ma is lehet családosként boldognak lenni ebben a világban. — Felszentelt diakónus vagy, de mivel megnősültél, nem lehettél pap. — Igen, diakónussá szenteltek, mint kispapot, aki vállalja a cölibátust (nőtlenséget), de mivel megnősültem, felmentést kellett kérnem a dia- konátusság alól. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy szentségi- lég diakónus vagyok, de egy- házjogilag nem. A nős diako- nusság annyiban különbözik az enyémtől, hogy azt az embert eleve nősként szentelik fel. Most világi lelkipásztorként dolgozom; Decsen is így dolgoztam. — Nem jelentett számodra konfliktust ez a helyzet? Hiszen az egyház a szeretetet hirdeti, s így ellentmondásosnak tűnik, hogy a papjait viszont nem engedi megnősülni. — Tegyük helyre a dolgokat. Hivatás a papság, a másik pedig adottság és hivatás a cölibátusra. Ez két külön dolog. Nálunk az egyház összeköti a kettőt. Kétségtelen, hogy nagy értékek vannak a cölibátusban, hogyha egy pap teljes egészében az életét a közösségnek tudja adni. De ha az élete abban merül ki, hogy őrzi a szüzességét, akkor ebbe tönkre fog menni. Magyarországon azért is került válságba a papság, mert a zöme elmagányosodott. Ha viszont a pap ki tud lépni ebből a bezártságból, akkor boldog lesz. Az egyháznak az volna a lényege, hogy egymást szolgáljuk, ne pedig kioktassunk és leteremtsünk. Ez ott valósul meg, ahol vannak elkötelezett emberek, akik ezt meg is élik, nemcsak tanítják. De hangsúlyozom, szeretnék sok boldog papot látni, mert ez az egyház kibontakozásának alapja. — Miben látod még a kibontakozás lehetőségét? — Abban, ha az egyház tagjai közül minél többen felismernék, hogy a megkeresztelt embernek küldetése van. Az egyház nemcsak papoknak és püspököknek, hanem minden kereszténynek az ügye. A megújulás az egyszerű megkeresztelt emberektől várható, akik bekapcsolódnak a közös munkába. — A pápának van döntési joga, hogy a papi nőtlenséget feloldja vagy sem. A pápai tévedhetetlenséget hogyan kell értelmeznünk? — A pápa nagyon sok mindenben tévedhet, de hit és erkölcs dolgában nem. A pápai tévedhetetlenségnek röviden az a lényege, hogy az egyház a letéteményese az erkölcsi és hitbeli tanításoknak. Mi katolikusok azt mondjuk, hogy ő Krisztus földi helytartója. Azonban a pápának sem szabad figyelmen kívül hagynia az egyház hagyományait, tehát a tévedhetetlenség nem azt jelenti, hogy a pápa elkezdi holnap tanítani, hogy nem négy evangélista van, hanem három. Nem kell túlmisztifikálni a dolgot, de mi katolikusok örülünk annak, hogy van számunkra egy olyan ember, aki az egyház vezetője, és akire fel tudunk nézni. — Kétezer felé közeledve, igen eluralkodott egy világvége-han- gulat. Neked mint hívó embernek mi a meglátásod erről, valóban végidőket élünk? — Krisztus kereszthalála és mennybemenetele után az emberiség belépett az utolsó korszakába. A középpont; Jézus Krisztus eljövetele és áldozata, ez nyitja meg a végső időket, és a keresztények az Ő második visszatérését várják. Azonban a hangsúlyokat helyre kell tenni. Mi emberek vagyunk és azt tegyük, ami a kötelességünk. Éljünk Krisztus tanítása szerint. Az ítéletet bízzuk Istenre, Ö eldönti, hogy ki tartozik hozzá és ki nem. Az igaz vallásosság alapja az, hogy én szeretettel vagyok Isten iránt, mert tudom, nagyon szeret engem és ez nem a vesztemet akarja, hanem, hogy örökké éljek. A végső időpontot nem tudja senki, ahogy a Biblia is írja, „nem tudja más csak az Atya", s az Isten szuverenitását tartsuk tiszteletben! — Ez az ítélet mit hoz az emberiség számára? — A Szentírás két ítéletről beszél. Az egyik az egyéni ítélet, amely életünk végén következik be. Ha valóban Krisztus tanítása szerint éltünk, akkor mint az ő válasz- toftai, az örök boldogságban fogunk tovább élni. Ha vele szemben álltunk ebben a világban, akkor az örökkévalóságon keresztül mint Isten ellenségei - aki szembefordulnak a szeretettel - az örök ki- látástalanságba, az úgynevezett pokolba fogunk kerülni. A végső ítélet nem az ember személyes ítéletére vonatkozik, hanem arra, mikor Isten az egész emberiséget és történelmet fogja megítélni. Világosan megmutatja majd, íme ez volt az emberi történelem. A Biblia ezt mondja „az Isten új eget és földet teremt". Ez az új teremtés az, hogy Isten a bűnnek következményétől megtisztítja a világot. Az ember számára az örök élet nem az ítélet után kezdődik, hanem akkor, amikor Isten engem meghív erre; ez pedig a megkereszteléssel elkezdődik. Beszélgetésünket befejezzük, mert Fülöpnek ötkor kezdődik az előadása a Szere- tetműhelyben. Csak egy pohár kólát fogad el, s a vendégnek készített ennivaló a sütőben marad, bár... „Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Istennek szájából származik." Abrahám Erzsébet Ne csak olvassa! írja is a tolnai oldalt! A települések történéseit, belső ügyeit legjobban az ott élők ismerik. Elsőkézből ismertethetik meg - lapunkon keresztül - olvasóinkat szűkebb hazájuk eseményeivel azok, akik részt vesznek a korrekt, pártatlan tájékoztatásban. Körzetünk: Tolna, Fadd, Dombori, Bo- gyiszló, Mözs, Fácánkert, Szedres, Sióagárd, Tenge- lic, Harc, Kölesd, Medina és Kistormás Elsősorban eseményekről, rendezvényekről szóló rövid híreknek, tudósításoknak, fényképes beszámolóknak tudunk helyet adni. HIRDETMÉNY Értesítjük minden érdekeltet, hogy a szövetkezetekről szóló 1992. évi II. tv. 20. §-a alapján létrehozott ÉRDEKEGYEZTETŐ FÓRUM 1992. március 23-tól, hétfői napokon 17-19 óráig *>■ ügyeletet tart A POLGÁRMESTERI HIVATAL 16. sz. irodájában TOLNÁN. A kárpótlásra jogosultak Fórumban részt vevő képviselői várják a kárpótlásra jogosultakat. Tájékoztató a betegbiztosítási igazolványról Orvosválasztás Ismét választhatunk, ezúttal orvost. A betegbiztosítási igazolvány a háziorvos és a házi gyermek- orvos választásának eszköze. A betegbiztosítási igazolványt minden állampolgár kitöltve, postai kézbesítés útján, az állandó lakóhelye szerinti lakcímén kapja kézhez, 1992. április 15-ig. A háziorvos (házi gyermekorvos) kiválasztására sor kerülhet akkor, amikor az állampolgár egyébként is igénybe venné az orvosi ellátást (pl. gyógykezelésre, gyógyszerért megy), de kizárólag a választás céljából is fel lehet keresni a rendelőt. Az orvos az igazolvány alsó részén lévő „Orvos szelvénye" és az „Ellenőrző szelvény" részt leválasztja, és az igazolvány hátoldalán feltünteti nevét, címét, telefonszámát. Az igazolványt aláírásával és pecsétjével látja el, ezzel tanúsítja, hogy az állampolgár orvosi ellátását, kezelését vállalta. Közöljük a Tolna városban és Mözs városrészben 1992. április 1-től választható háziorvosok (házi gyermekorvosok) névjegyzékét. Név Rendelő szakvizsga gyak. Ne légy alulképzett, se túlképzett! Tanfolyam van, munkahely nincs A Tolna Megyei Munkaügyi Központ létrehozott egy foglalkoztatási hivatalt, aminek az a célja, hogy a munka- nélkülieket különböző oktatásban részesítse. A gondolat szép és nemes. A kivitelezés azonban felháboríró. Felkeresett egy-két tolnai ismerősöm, hogy ugyan ragadjak már „fegyvert" a nevükben. A történet: A híres-neves paksi műszaki szakközépiskolában (ESZI-ben) végzett fiúk, akik számítógép programozást, angol nyelvet és műszaki ismereteket tanultak, tehát nem alulképzett emberek - de sajnos a főiskolára nem jutottak be -, most őszig „szünetelnek". Január elején jelezték a tolnai hivatalban a helyzetet, ahol közölték, hogy majd áprilistól várható 4800-5000 forint közötti segély. Addig éljenek, ahogy tudnak. Elhelyezkedni teljes képtelenség. Ebben a teljesen kiszolgáltatott helyzetben ért hozzájuk a munkaügyi központ első levele, amiben ajánlatot tesznek különböző tanfolyamok elvégzésére, aminek semmi értelme nincs a jelen esetben, mivel a fiúk így is túlképzettek ahhoz, hogy el tudnának helyezkedni. 1992. március 6-i keltezéssel újabb elmarasztaló levél érkezett a munkaügyi központtól, egy felszólítás, miszerint a címzetteknek nyolc napon belül jelezni kell, hogy miért nem vettek részt a beharangozott tanfolyamon. Igazolást kell vinni, amelynek elmaradása együttműködési kötelezettség megszegésének tekinthető és egyéb jogkövetkezményekkel járhat. Ilyen levelet írni etikátlan és felháborító. Az eddig törvényen és társadalmon kívülre szorulóktól milyen jogon várhatja el bárki, hogy abszolút pénz nélkül valamin részt vegyen, amiből semmi haszna, aminek semmi értelme. A hivatal munkahelyet nem tud felkínálni, az állam munkahelyeket nem képes teremteni. Ákkor meg minek közköltségen létrehozni egy csomó hivatalt? Kényszerhelyzet ez, aminek szenvedő alanyai főként a fiatalok, akik meg sem ismerhetik az alkotómunka szépségeit, hanem kegyelemkenyéren tengődve „kezdhetik" a pályát. Burlász Magdolna Háziorvosok: dr. Andróczi Ferenc Tolna, Alkotmány 1/a ált. orvos 17 év tel: 40-128 Bamáné Mözs, Szt. István 13. — 17 év dr. Handl Mária tel: 40-413 dr. Erdősi József Tolna, Garay u. 6. ált. orvos 10 év tel: 40-340 dr. Régi Csaba Tolna, Alkotmány 1 /a — óév tel: 40-128 dr. Schell István Tolna, Garay u. 6. — 26 év tel: 40-539 dr. Schránz Róbert Tolna, Garay u. 6. belgy. szako. 8 év tel: 40-349 Házi gyermekorvosok: dr. Ács Júlia Tolna, Bajcsy u. 11. csecsemő 30 év tel: 40-583 és gyerm. orv. dr. Németh Katalin Tolna, Alkotmány 1/a csecsemő 15 év tel: 40-128 és gyerm. orv. A rendelkezés alapelve: ellátatlan beteg nem maradhat. Valószínűsíthető, hogy Tolnán és környékén nem lesz nagy „vándorlás", vagyis a többség megmarad eddigi körzeti orvosánál. A környező kisebb településeken pedig, amelyeken csak egy-egy orvos él és dolgozik, előreláthatólag még kisebb lesz a mozgás, az ott lakók nem fognak más faluba járni, orvoshoz. A szedresi templom téglái A néhai Elemér atya feljegyzései Vendégek Stutenseeből, Tolna német testvérvárosából, vendégek érkeznek április 11-én Magyarországra. A I delegációt a Keleti pályaudvaron fogádják, majd autóbusszal „haza hozzák" a tolnaiak. Aznap este 18,30-kor, ünnepélyes testületi ülés lesz a városháza dísztermében. Másnap, április 12-én, vasárnap 9 órakor istentiszteleten vesznek részt a vendégek a katolikus templomban. Itt-tartózkodásuk során aztán - április 15-ig - számos találkozó, intézmény-, üzemlátogatás, és I egyéb program vár rájuk, Tolnán, Szekszárdon, a Sárközben, és visszafelé: Budapesten. Ámulva hallgatom, hogy utitársaim mind a dávodi papokat szidják, amint megállapíthattam, minden komoly ok nélkül, ugyanis a régieknek el kellett menniök, az újakat meg még nem szokták meg. Avó- sok jönnek és vizsgálják a határsáv-igazolványokat. Mi lesz moát?! __Egy püspökp usztai asszony felismeri bennem jövendő papjukat. A leánya is ott van férjnél, szeretné, ha a plébánián lakást kaphatnának. A lakás nagy, elférnek, de előbb majd megtudom, hogy milyen népek, ha nincs kifogás ellenök, odajöhetnek. A végleges választ csak odaérkezésem után adom meg. így beszélgettünk, és ez elterelte az ávósok figyelmét rólam. Köztük és az utasok közt nagyon barátságos a hangulat, ismerik már egymást, leülnek, elbeszélgetnek. Kezdek reménykedni, talán sikerül. Valóban elkerültem figyelmüket! Megérkeztünk Dávodra, itt kell leszállnom. Hála Istennek! Nagy kő esett le a szivemről. Hátamra vettem hatalmas hátizsákom és indultam Püspökpuszta felé. Messziről látom már a hatalmas platánfákat, néhányat kiszedtek közülük ugyanide a nagyobb része megvan még. Látom köztük a templom tornyát és keresztjét is, de a kereszt ferdén áll. Bizony ezt majd helyre kell állítani, nem lesz könnyű dolog, mert a toronytető igen keskeny és nagyon magas. Átmegyek a ponton-hidon, és máris megérkeztem. A harangozó fogad. Átadja a plébánia kulcsait. Ezt az embert nem ismerem. Míg az én holmim meg nem érkezik, náluk fogok megszállni. Megnézem a plébániát, teljesen üres, elhagyott. Másnap, az első szentmisén, mint rendesen, kevesen voltak. Egy nő a misszálé- ját forgatja, nem tud benne eligazodni. Tanácsot kér. Azt gondoltam, szerzetesnő. Később tudtam meg, hogy baptista az egész családjuk, de ő és öccse katalizált. (Folytatjuk.)
