Tolnai Népújság, 1992. április (3. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-04 / 81. szám

4 MÉPÚJSÁG TOLNA ÉS KÖRNYÉKE 1992. április 4. Egy arc - egy mesterség Arnold Fülöp, ötgyermekes katolikus lelkész Arnold Fülöp egy korábbi előadásán * „Az Úr az én pásztorom; nem szűkölködöm." (23. Zsoltár) Kevés olyan lelkipásztora van a katolikus egyháznak, aki családosként végzi hivatá­sát. Ezek közé tartozik Anold Fülöp felszentelt diakónus - öt gyermek édesapja aki Tolnán a Szeretetműhely fog­lalkozásait vezeti. Korábban Decsen látta el lelkészi mun­káját, most Bács megyében dolgozik. Onnan jár Tolnára, az itt működő, Bibliát tanul­mányozó csoporthoz. A Szere­tetműhely egyik foglalkozása előtt hívtam meg Arnold Fü- löpöt, egy kis beszélgetésre. — Miben látod a diakónusok feladatát az egyházközségben? — Az „Apostolok cseleke­detei"-bői tudjuk, hogy a dia­kónust az apostolok mellé vá­lasztották. Elsősorban a szoci­ális tevékenységet, szegények, nyomorultak és más rászorul­tak gondozását biztosították. Mikor az egyház elvesztette a szociális munka iránti érzé­kenységét, illetve ennek fele­lősségét szerzetesrendekre ruházta át, a diakónus felesle­gessé vált. Magyarországon ma a diakonátus mostohán kezelt intézmény - előlépcső a papság előtt -, mivel teljes formájában nem létezik. Most arról van szó, hogy kipróbált nős embereket szenteljenek diakónussá, ami Nyugaton el­terjedt és saját munkaterüle­tük van. Nálunk is megindult egy ilyen kezdeményezés, de elutasították; mondván, nem érett meg rá a helyzet. — Ezt a munkát családosként kezdted el. Nem jelentett nehéz­séget? — Decsen csöppentünk bele ebbe a problémába, hogy családosként végzem a hiva­tásom, de úgy érzem, nem va­gyok hátrányosabb helyzet­ben, mint egy pap. Sőt, sok mindenben előnyöm van. Egyrészt az, hogy van valaki, aki minden körülmények kö­zött meg meri mondani a vé­leményét: ő a feleségem. Egy papnál sokkal nehezebben képzelhető el ez, mert ő a plé­bános úr, vagy a helyi egyházi vezető, és mint minden veze­tőt, körülvesznek olyan embe­rek, akik nem az igazi véle­ményüket mondják. Ha az ember mellett van egy társ, az bizony megmondja, ha rosz- szul döntöttem, vagy csinál­tam dolgokat. Másrészt egy keresztény családnak nyitott­nak kell lennie mindenki felé, akik rászorulnak erre, vagy hasonlóképpen gondolkod­nak, mint mi. Ezért nem látok ellentétet a család és a lelki­pásztorkodás között. — Öt gyermek édesapja vagy, így alaposan meg kell gondolno­tok az időbeosztásotokat. Hogyan alakultak a mindennapjaitok? — A feleségem is részt vett a dolgokban. Hittant tanított, és a plébániára is bejártak hozzánk azok az emberek, akik próbáltak keresztény éle­tet élni. (Pl.; Bibliakört vezet­tünk.) Akik megszokták a mi közelségünket, érezték, hogy nekünk is szükségünk van se­gítségre. Kialakult egy köl­csönösség a közösségen belül. Decsen sok segítséget kaptunk a pasztorációban, vagy adott esetben a gyerekekre is vi­gyáztak. Az emberek látták az életünket. Végülis ez egy olyan tanúságtétel a mai időkben, hogy igenis lehet ke­resztény módon élni, és ma is lehet családosként boldognak lenni ebben a világban. — Felszentelt diakónus vagy, de mivel megnősültél, nem lehet­tél pap. — Igen, diakónussá szen­teltek, mint kispapot, aki vál­lalja a cölibátust (nőtlenséget), de mivel megnősültem, fel­mentést kellett kérnem a dia- konátusság alól. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy szentségi- lég diakónus vagyok, de egy- házjogilag nem. A nős diako- nusság annyiban különbözik az enyémtől, hogy azt az em­bert eleve nősként szentelik fel. Most világi lelkipásztor­ként dolgozom; Decsen is így dolgoztam. — Nem jelentett számodra konfliktust ez a helyzet? Hiszen az egyház a szeretetet hirdeti, s így ellentmondásosnak tűnik, hogy a papjait viszont nem en­gedi megnősülni. — Tegyük helyre a dolgo­kat. Hivatás a papság, a másik pedig adottság és hivatás a cö­libátusra. Ez két külön dolog. Nálunk az egyház összeköti a kettőt. Kétségtelen, hogy nagy értékek vannak a cölibátus­ban, hogyha egy pap teljes egészében az életét a közös­ségnek tudja adni. De ha az élete abban merül ki, hogy őrzi a szüzességét, akkor ebbe tönkre fog menni. Magyaror­szágon azért is került vál­ságba a papság, mert a zöme elmagányosodott. Ha viszont a pap ki tud lépni ebből a be­zártságból, akkor boldog lesz. Az egyháznak az volna a lé­nyege, hogy egymást szolgál­juk, ne pedig kioktassunk és leteremtsünk. Ez ott valósul meg, ahol vannak elkötelezett emberek, akik ezt meg is élik, nemcsak tanítják. De hangsú­lyozom, szeretnék sok boldog papot látni, mert ez az egyház kibontakozásának alapja. — Miben látod még a kibon­takozás lehetőségét? — Abban, ha az egyház tagjai közül minél többen fel­ismernék, hogy a megkeresz­telt embernek küldetése van. Az egyház nemcsak papoknak és püspököknek, hanem min­den kereszténynek az ügye. A megújulás az egyszerű meg­keresztelt emberektől várható, akik bekapcsolódnak a közös munkába. — A pápának van döntési joga, hogy a papi nőtlenséget feloldja vagy sem. A pápai tévedhetetlen­séget hogyan kell értelmeznünk? — A pápa nagyon sok mindenben tévedhet, de hit és erkölcs dolgában nem. A pá­pai tévedhetetlenségnek rövi­den az a lényege, hogy az egyház a letéteményese az er­kölcsi és hitbeli tanításoknak. Mi katolikusok azt mondjuk, hogy ő Krisztus földi helytar­tója. Azonban a pápának sem szabad figyelmen kívül hagy­nia az egyház hagyományait, tehát a tévedhetetlenség nem azt jelenti, hogy a pápa el­kezdi holnap tanítani, hogy nem négy evangélista van, hanem három. Nem kell túl­misztifikálni a dolgot, de mi katolikusok örülünk annak, hogy van számunkra egy olyan ember, aki az egyház vezetője, és akire fel tudunk nézni. — Kétezer felé közeledve, igen eluralkodott egy világvége-han- gulat. Neked mint hívó embernek mi a meglátásod erről, valóban végidőket élünk? — Krisztus kereszthalála és mennybemenetele után az emberiség belépett az utolsó korszakába. A középpont; Jé­zus Krisztus eljövetele és ál­dozata, ez nyitja meg a végső időket, és a keresztények az Ő második visszatérését várják. Azonban a hangsúlyokat helyre kell tenni. Mi emberek vagyunk és azt tegyük, ami a kötelességünk. Éljünk Krisz­tus tanítása szerint. Az ítéletet bízzuk Istenre, Ö eldönti, hogy ki tartozik hozzá és ki nem. Az igaz vallásosság alapja az, hogy én szeretettel vagyok Isten iránt, mert tu­dom, nagyon szeret engem és ez nem a vesztemet akarja, hanem, hogy örökké éljek. A végső időpontot nem tudja senki, ahogy a Biblia is írja, „nem tudja más csak az Atya", s az Isten szuverenitá­sát tartsuk tiszteletben! — Ez az ítélet mit hoz az em­beriség számára? — A Szentírás két ítéletről beszél. Az egyik az egyéni íté­let, amely életünk végén kö­vetkezik be. Ha valóban Krisztus tanítása szerint él­tünk, akkor mint az ő válasz- toftai, az örök boldogságban fogunk tovább élni. Ha vele szemben álltunk ebben a vi­lágban, akkor az örökkévaló­ságon keresztül mint Isten el­lenségei - aki szembefordul­nak a szeretettel - az örök ki- látástalanságba, az úgyneve­zett pokolba fogunk kerülni. A végső ítélet nem az ember személyes ítéletére vonatko­zik, hanem arra, mikor Isten az egész emberiséget és törté­nelmet fogja megítélni. Vilá­gosan megmutatja majd, íme ez volt az emberi történelem. A Biblia ezt mondja „az Isten új eget és földet teremt". Ez az új teremtés az, hogy Isten a bűnnek következményétől megtisztítja a világot. Az em­ber számára az örök élet nem az ítélet után kezdődik, ha­nem akkor, amikor Isten en­gem meghív erre; ez pedig a megkereszteléssel elkezdődik. Beszélgetésünket befejez­zük, mert Fülöpnek ötkor kezdődik az előadása a Szere- tetműhelyben. Csak egy po­hár kólát fogad el, s a vendég­nek készített ennivaló a sütő­ben marad, bár... „Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten­nek szájából származik." Abrahám Erzsébet Ne csak olvassa! írja is a tolnai oldalt! A települések történé­seit, belső ügyeit legjob­ban az ott élők ismerik. El­sőkézből ismertethetik meg - lapunkon keresztül - olvasóinkat szűkebb ha­zájuk eseményeivel azok, akik részt vesznek a kor­rekt, pártatlan tájékozta­tásban. Körzetünk: Tolna, Fadd, Dombori, Bo- gyiszló, Mözs, Fácánkert, Szedres, Sióagárd, Tenge- lic, Harc, Kölesd, Medina és Kistormás Elsősorban események­ről, rendezvényekről szóló rövid híreknek, tudósítá­soknak, fényképes beszá­molóknak tudunk helyet adni. HIRDETMÉNY Értesítjük minden érdekeltet, hogy a szövetkezetekről szóló 1992. évi II. tv. 20. §-a alapján létrehozott ÉRDEKEGYEZTETŐ FÓRUM 1992. március 23-tól, hétfői napokon 17-19 óráig *>■ ügyeletet tart A POLGÁRMESTERI HIVATAL 16. sz. irodájában TOLNÁN. A kárpótlásra jogosultak Fórumban részt vevő képviselői várják a kárpótlásra jogosultakat. Tájékoztató a betegbiztosítási igazolványról Orvosválasztás Ismét választhatunk, ezúttal orvost. A betegbiztosítási igazolvány a háziorvos és a házi gyermek- orvos választásának eszköze. A betegbiztosítási igazolványt minden állampolgár kitöltve, postai kézbesítés útján, az állandó lakóhelye szerinti lakcímén kapja kézhez, 1992. április 15-ig. A háziorvos (házi gyermekorvos) kiválasztására sor kerülhet akkor, amikor az állampolgár egyébként is igénybe venné az orvosi ellátást (pl. gyógykezelésre, gyógyszerért megy), de ki­zárólag a választás céljából is fel lehet keresni a rendelőt. Az or­vos az igazolvány alsó részén lévő „Orvos szelvénye" és az „El­lenőrző szelvény" részt leválasztja, és az igazolvány hátoldalán feltünteti nevét, címét, telefonszámát. Az igazolványt aláírásá­val és pecsétjével látja el, ezzel tanúsítja, hogy az állampolgár orvosi ellátását, kezelését vállalta. Közöljük a Tolna városban és Mözs városrészben 1992. ápri­lis 1-től választható háziorvosok (házi gyermekorvosok) név­jegyzékét. Név Rendelő szakvizsga gyak. Ne légy alulképzett, se túlképzett! Tanfolyam van, munkahely nincs A Tolna Megyei Munkaü­gyi Központ létrehozott egy foglalkoztatási hivatalt, ami­nek az a célja, hogy a munka- nélkülieket különböző okta­tásban részesítse. A gondolat szép és nemes. A kivitelezés azonban felháboríró. Felkere­sett egy-két tolnai ismerősöm, hogy ugyan ragadjak már „fegyvert" a nevükben. A tör­ténet: A híres-neves paksi mű­szaki szakközépiskolában (ESZI-ben) végzett fiúk, akik számítógép programozást, angol nyelvet és műszaki is­mereteket tanultak, tehát nem alulképzett emberek - de saj­nos a főiskolára nem jutottak be -, most őszig „szünetel­nek". Január elején jelezték a tol­nai hivatalban a helyzetet, ahol közölték, hogy majd ápri­listól várható 4800-5000 forint közötti segély. Addig éljenek, ahogy tudnak. Elhelyezkedni teljes képtelenség. Ebben a tel­jesen kiszolgáltatott helyzet­ben ért hozzájuk a munkaügyi központ első levele, amiben ajánlatot tesznek különböző tanfolyamok elvégzésére, aminek semmi értelme nincs a jelen esetben, mivel a fiúk így is túlképzettek ahhoz, hogy el tudnának helyezkedni. 1992. március 6-i keltezéssel újabb elmarasztaló levél érke­zett a munkaügyi központtól, egy felszólítás, miszerint a címzetteknek nyolc napon be­lül jelezni kell, hogy miért nem vettek részt a beharango­zott tanfolyamon. Igazolást kell vinni, amelynek elmara­dása együttműködési kötele­zettség megszegésének te­kinthető és egyéb jogkövet­kezményekkel járhat. Ilyen levelet írni etikátlan és felháborító. Az eddig törvé­nyen és társadalmon kívülre szorulóktól milyen jogon vár­hatja el bárki, hogy abszolút pénz nélkül valamin részt ve­gyen, amiből semmi haszna, aminek semmi értelme. A hi­vatal munkahelyet nem tud felkínálni, az állam munkahe­lyeket nem képes teremteni. Ákkor meg minek közköltsé­gen létrehozni egy csomó hi­vatalt? Kényszerhelyzet ez, aminek szenvedő alanyai főként a fia­talok, akik meg sem ismerhe­tik az alkotómunka szépsé­geit, hanem kegyelemkenyé­ren tengődve „kezdhetik" a pályát. Burlász Magdolna Háziorvosok: dr. Andróczi Ferenc Tolna, Alkotmány 1/a ált. orvos 17 év tel: 40-128 Bamáné Mözs, Szt. István 13. — 17 év dr. Handl Mária tel: 40-413 dr. Erdősi József Tolna, Garay u. 6. ált. orvos 10 év tel: 40-340 dr. Régi Csaba Tolna, Alkotmány 1 /a — óév tel: 40-128 dr. Schell István Tolna, Garay u. 6. — 26 év tel: 40-539 dr. Schránz Róbert Tolna, Garay u. 6. belgy. szako. 8 év tel: 40-349 Házi gyermekorvosok: dr. Ács Júlia Tolna, Bajcsy u. 11. csecsemő 30 év tel: 40-583 és gyerm. orv. dr. Németh Katalin Tolna, Alkotmány 1/a csecsemő 15 év tel: 40-128 és gyerm. orv. A rendelkezés alapelve: ellátatlan beteg nem maradhat. Való­színűsíthető, hogy Tolnán és környékén nem lesz nagy „ván­dorlás", vagyis a többség megmarad eddigi körzeti orvosánál. A környező kisebb településeken pedig, amelyeken csak egy-egy orvos él és dolgozik, előreláthatólag még kisebb lesz a mozgás, az ott lakók nem fognak más faluba járni, orvoshoz. A szedresi templom téglái A néhai Elemér atya feljegyzései Vendégek Stutenseeből, Tolna né­met testvérvárosából, vendégek érkeznek április 11-én Magyarországra. A I delegációt a Keleti pálya­udvaron fogádják, majd autóbusszal „haza hoz­zák" a tolnaiak. Aznap este 18,30-kor, ünnepélyes testületi ülés lesz a város­háza dísztermében. Másnap, április 12-én, vasárnap 9 órakor isten­tiszteleten vesznek részt a vendégek a katolikus templomban. Itt-tartózkodásuk során aztán - április 15-ig - szá­mos találkozó, intéz­mény-, üzemlátogatás, és I egyéb program vár rájuk, Tolnán, Szekszárdon, a Sárközben, és visszafelé: Budapesten. Ámulva hallgatom, hogy utitársaim mind a dávodi pa­pokat szidják, amint megálla­píthattam, minden komoly ok nélkül, ugyanis a régieknek el kellett menniök, az újakat meg még nem szokták meg. Avó- sok jönnek és vizsgálják a ha­társáv-igazolványokat. Mi lesz moát?! __Egy püspök­p usztai asszony felismeri bennem jövendő papjukat. A leánya is ott van férjnél, sze­retné, ha a plébánián lakást kaphatnának. A lakás nagy, elférnek, de előbb majd meg­tudom, hogy milyen népek, ha nincs kifogás ellenök, oda­jöhetnek. A végleges választ csak odaérkezésem után adom meg. így beszélgettünk, és ez el­terelte az ávósok figyelmét ró­lam. Köztük és az utasok közt nagyon barátságos a hangulat, ismerik már egymást, leülnek, elbeszélgetnek. Kezdek re­ménykedni, talán sikerül. Va­lóban elkerültem figyelmüket! Megérkeztünk Dávodra, itt kell leszállnom. Hála Isten­nek! Nagy kő esett le a szi­vemről. Hátamra vettem hatalmas hátizsákom és indultam Püs­pökpuszta felé. Messziről lá­tom már a hatalmas platánfá­kat, néhányat kiszedtek közü­lük ugyanide a nagyobb része megvan még. Látom köztük a templom tornyát és keresztjét is, de a kereszt ferdén áll. Bi­zony ezt majd helyre kell állí­tani, nem lesz könnyű dolog, mert a toronytető igen kes­keny és nagyon magas. Átme­gyek a ponton-hidon, és máris megérkeztem. A harangozó fogad. Átadja a plébánia kul­csait. Ezt az embert nem isme­rem. Míg az én holmim meg nem érkezik, náluk fogok megszállni. Megnézem a plé­bániát, teljesen üres, elha­gyott. Másnap, az első szent­misén, mint rendesen, keve­sen voltak. Egy nő a misszálé- ját forgatja, nem tud benne el­igazodni. Tanácsot kér. Azt gondoltam, szerzetesnő. Ké­sőbb tudtam meg, hogy bap­tista az egész családjuk, de ő és öccse katalizált. (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom