Tolnai Népújság, 1992. március (3. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-02 / 52. szám
4 MÉPÚJSÁG SZEKSZÁRDI SZEMLE 1992. március Kiűzettek a külföldi piacozók Nemcsak az elárusító, hanem az olcsó áru is eltűnt Tavaly nyáron Szekszárd város önkormányzatának illetékes bizottsága egy határozatában megtiltotta a piactéri árusítást külföldiek részére. Az azóta kialakult helyzetről kérdeztük Szeleczky Józsefet, a városüzemeltetési iroda vezetőjét: — Az intézkedést az tette szükségessé, hogy a városközponti piacon és környékén már kaotikus állapotok alakultak ki. A külföldi, elsősorban román és lengyel autóbuszok már a hajnali órákban sorban álltak a város utcáin. Az éjszakát is ott töltötték, egészségtelen körülmények között. Ezért hozta ezt a határozatot a bizottság, a rendőri és vámügyi szervekkel összhangban, hogy a külföldi árusítókat kitiltják a piacról. így nemcsak a piac környéki áldatlan állapotok szűntek meg, hanem a kiskereskedők, őstermelők problémái is megoldódtak. — A határozat végrehajtása hogyan zajlott le? — Szórólapokat nyomtattunk, amelyen bejelöltük az új elárusítóhelyekre vezető útvonalakat. Ez az új hely a vásártér. Szétosztottuk ezeket a külföldiek között, és két-három hétig folyamatosan ellenőriztük őket. — Azóta eltelt öt hónap. Érkeztek valamilyen visszajelzések a piacfelügyelettől? — Fáradozásaink meghozták gyümölcsüket, mert jelenleg - tudomásom szerint - nincsenek külföldi elárusítók Szekszárdon, annak ellenére sem, hogy a vásártéren nyugodtan árulhatnának. — Minden intézkedésnek, mint ennek is, vannak társadalmi kihatásai. Ezeken az úgynevezett KGST-piacokon a bolti árakhoz képest lényegesen olcsóbban lehet hozzájutni egyes ruhaneműkhöz. Ennek a lehetőségnek a megszűnte, különösen a téli időszakban, nagy csapás a kis- pénzűekre, nyugdíjasokra. Ezzel kapcsolatban mi a véleménye? — Egy rendelkezésnek társadalmi szempontból két oldala lehetséges. Van, akit hátrányosan érint, van, akit kedvezően. Nehéz olyan rendeletet kiadni, amelynek mindenki örül. Nekünk elsősorban Szekszárd kiskereskedőire, őstermelőire kellett figyelemmel lennünk. Az a kiskereskedő, aki betartja a honi rendelkezéseket áruja beszerzésekor, nehezen vagy egyáltalán nem tud megbirkózni ilyen hatalmas konkurenciával, amilyet egy ilyen KGST-piac jelent. Másrészt, akinek nem volt éves, havi asztalhasználati szerződése, azokat a szó szoros értelmében kiszorították a piacról. Tudomásul kell venni, hogy ezeken a helyeken, az esetek többségében csempészett áruról van szó, ami illegálisan került be az országba. Európa nyugati részén komoly szankciókkal sújtják az ilyen elárusítókat. Tudtommal Magyarország is integrálódni kezdett a Közös Piac felé. Ennek szellemében mi is kötelesek vagyunk megteremteni mindenki számára az egyenlő piaci feltételeket. Az irodavezető szavaihoz csak néhány, a témába vágó gondolatot tennénk hozzá: az érvényes devizaügyi rendelkezések értelmében magyar állampolgár nem léphet üzleti kapcsolatba külföldivel Magyarországon belül a Nemzeti Bank engedélye nélkül. Az ország több pontján mégis nagy területen, a szekszárdi piacnál kétszer, háromszor nagyobb KGST-piacok működnek, ahol nemcsak külföldiek, hanem magyarok is árulják az illegális árut. És virágoznak, mert olcsó árura mindig van kereslet, még ha a minőségük hagy is némi kívánnivalót maga után. Az állampolgár meg vásárol tőlük, mert a mai időkben minden megtakarított forint sokat számít. Ez a megtűrt kereskedelmi forma tovább vonzza a külföldieket, a hatóság pedig tehetetlen. A probléma megoldása azonban vélhetően nem a KGST-piacok betiltásában rejtőzik. Akkor hol? (AU) A Szekszárdi Polgármesteri Hivatalban tartott vezetői értekezleten első alkalommal vettek részt a képviselő-testület bizottságainak elnökei. Megállapodtak abban, hogy amennyiben munkájuk engedi, a jövőben is részt kívánnak venni a vezetői megbeszéléseken. * A Tolna Megyei Önkormányzat a helyi önkormányzatok bevonásával albumot kíván megjelentetni. Szek- szárdot érintően a Polgármesteri Hivatal gazdasági bizottsága február 27-én, művelődési bizottsága március 5-én A hivatal hírei foglalkozik az üggyel. * Az érintett bizottságok bevonásával fel kell készülni a városi televízió vezetői állására kiírt pályázatok elbírálására, a döntést előkészítő javaslat kialakítására. * A már több alkalommal felvetődött szekszárdi „éjjeli menedékhely" létesítésének lehetőségét a szociális és a művelődési bizottság a soronkö- vetkező ülésén napirendre tűzi. A szociálpolitikai csoport tervezetet készít a működés rendjével és költségeivel kapcsolatban. A vezetői értekezlet résztvevői megkezdték a március 26-i képviselőtestületi ülés előkészítését, a tervezett napirendi pontok, tárgyalásra kerülő témák számbavételét. A tervek szerint egyebek mellett beszámoló hangzik el a tavalyi év költségvetésének végrehajtásáról is. Bartina utca: a tettes a szivárgó vezeték Úgy tűnik, a szekszárdi Bartina utca immár örökzöld témakörré válik lapunkban. Oka mindennek az, hogy az úttest a hosszas építgetés, javítgatás, foltozgatás, majd újbóli helyre- álítás után a múlt héten ismét a csatatér képét mutatta. Legalábbis a 47. számú ház előtti környéken. Arról a területről van szó, ahol - mint arról a legutóbbi Szekszárdi Szemlében beszámoltunk - egy kisebb méretű gödör keletkezett az aszfalt közepén. Az akkor közzétett írás végén ugyan bátorkodtunk abban reménykedni, hogy napokon belül eltűnik a közlekedést zavaró mélyedés, ám a még kisméretű lyuk helyett hamarosan egy sokkal nagyobb tátongott, immár az úttest egyik sávjának szélességében. Mint kiderült, a gödör kimélyítése az egyik vízelvezető cső szivárgása miatt vált szükségessé. Ahogyan arról Goóts Kálmán, az építtető Wiedemann Kft. műszaki vezetője tájékoztatást adott, a nedvesség alámosta a talajt, ami már nem bírta el a mindennapos közlekedés, azaz a gépjárművek súlyát. Legutóbbi információink szerint a képen látható állapotok már alapvetően megváltoztak, a lyukakat eltüntették, s a még elkerített sáv immár csak az aszfaltozásra vár. S az már mindössze elhanyagolható „apróság", hogy a veszélyes terepszakasz kikerülésére kényszerülő nehezebb járművek - buszok, teherautók lag szinte teljesen tönkretették. a szemközti járdát gyakorlatiFotó: Gottvald Károly Hajdan 175 éve, 1817 márciusában a helyi reformátusok bizonyságlevelet kaptak arról, hogy az Ótemető (Kadarka utcai pincesor) melletti utat nem ők egyedül, hanem az egész mezőváros köteles karbantartani. 110 éve, 1882 március 2-án a Szekszárd Vidéke báró Augusz Imre Velencei benyomások című cikkét közölte. 100 éve, 1892 március 6-án a Vasárnapi Újság írta: „a közelebbi napokban elhúnyt Rausz Béla tolnamegyei volt főszolgabíró 1848/49-diki honvédfőhadnagy Szegzárdon, 66-dik évében". 85 éve, 1907 március 3-án adott hírt a Tolnavármegye az 1870-es évek híres lírai tenorja, a szekszárdi származású Tolnay Antal Boldizsár haláláról: az elzüllött férfi a dunaszekcsői határban fejezte be életét. 25 éve, 1967 március 6-án meghalt Vendel István, aki városunk történetében a leghosszabb ideig viselte a polgármesteri tisztet, s 1941-ben monográfiát is összeállított Szekszárdról. Krónikás Rejtett értékeink A Vendel-tanya az Előhegyen Ha majd egyszer végképp lemondanak a történészek arról a szándékukról, hogy a história alakjaiból angyalokat és ördögöket faragjanak, alighanem számos életrajz vár megírásra. Az egyik Vendel Istvánná lesz, azé a polgármesteré, aki leghosszabb ideig viselte Szekszárdon e tisztet, de aki szinte száműzetésben halt meg szülővárosában 25 éve, 1967 március hatodikán a címben idézett házában. Hatvanhárom nappal volt idősebb Babitsnál, 1983. szeptember 25-én született egy szerény állású hivatalnok fiaként. Iskoláit a megyeszékhelyen végezte, a gimnázium első érettségizett osztályának tanulója volt, de a vallástanon és magaviseletén kívül csupán a tornában jeleskedett: még futóversenyt is nyert. (Osztálytársa volt a későbbi híres történész, Holub József.) A fővárosban járt egyetemre - immár árva gyermekként - jog- és államtudományt tanult. Az első világháború öt esztendejében számos harctéren harcolt, több kitüntetést kapott, 1918 július 24-én tartalékos főhadnagyként szerelt le. Szekszárd jogügyi tanácsosa lett s az őszirózsás forradalom alatt polgárőrséget szervezett. A Tanácsköztársaság idején beosztott hivatalnok volt, majd részt vett a sikertelen ellenforradalmi puccsban, 1919. augusztus 8-tól pedig helyettes polgármesterként vezette a közigazgatást; szeptember elsején meg is választották e tisztére. Időközben a fehérterror akasztott és lövetett, amelyet Vendel István a szemtanú legapróbb részletességével ír le 1941-ben kiadott monográfiájában. Az 1919 december 15-i közgyűlésen Nyitra alpolgármesterét válaszották polgár- mesterré - a menekültügyi kormánybiztos kérésére -, de ő még két hónapig is alig ténykedett, hiszen 1920 február 20-án meghalt a spanyolnátha-jár- ványban. Ekkor ismét Vendel István lett a helyettes polgár- mester 1921 december 22-ig, amikor polgármesterré választották. Székfoglalója zárószavait megőrizte monográfiájában: „Tisztában vagyok azzal, hogy mi szükséges külsőleg, város szépészeti szempontból, de tisztában vagyok azzal is, hogy a város anyagi erejét meddig vehetem igénybe kockázat nélkül. Azt hiszem, miszerint egyetértek mindenkivel, hogy e téren eredményeket csak úgy tudok felmutatni, ha elsősorban is a város anyagi helyzetét szilárdítom meg ... Csak így leszünk képesek az utcákat, tereket köveztetni, a közegészség szempontjából annyira nélkülözhetetlen vízvezetéket és csatornázást létesíteni." A programban említetteken kívül időszaka alatt épült 52 városi kislakás, modernizálták a városi villamosművet, felállították a Hősök szobrát (az I. világháborús emlékművet), vették a vásárteret a városnak, a kereskedelmi iskolát és a csatári iskolát felépítették, aszfaltoztak, rendezték a Béla teret, a Séd-patak legveszélyesebb helyeire hidakat, ma is álló beton csendesítő-rendszereket készítettek - s ki tudná még felsorolni, mi mindent. Időközben, az 1930-as években Till János pallér fölépítette az Előhegyen a régi magyar házak mintájára készült Vendel-tanyát, amely előtt ma egy fenyő-matuzsálem áll felkiáltójelként. Vendel István kétségtelenül jobboldali politikus volt, de 1919 után semmiképpen nem szélsőjobboldali - tetteiben. Városáért - számos vitatott eszközzel is - sokat tett, s amikor 1944 augusztusában előbb Zenta polgármesteri székét, később kormánybiztosi tisztet kínáltak neki, azt viszautasította és visszavonult, nem hagyva el Szekszárdot. Azt a várost, ahol az igazoló bizottság még a nyugdíjat is megvonta tőle negyedszázadnyi szolgálata ellenére .. . Dr. Töttős Gábor Fotó: Ótós Réka Szolidaritás A megrögzött borúlátók, az „egész világ az én ellenségem" alapállású emberek lehetőleg ne járjanak sehova se vásárolni a koraesti órákban. Akkorra már a viszonylagos derűlátók cérnája is fogytán és jönnek, jönnek a vérnyomást növelő konfliktusok. Elég egy pénztár előtti libasorból egyetlen olyan férfiú, vagy nő, aki úgy érzi, hogy még a haja is fáj s kész a háborúság. Hiába, túltelítettek vagyunk, ha tetszik, lábonjáró puskaporos hordók estére kelve. Ne gondolják, hogy csak a felnőttek, az alig-felnóttek is. Az olyanok, mint az a zsenge hajadon, akit szelíd hangon figyelmeztet az egyiitt-vásárlás regulájára az az idős nő, aki elé bevágódott a pénztár előtti sorba. — Sorba kell állni kislányom! — Tudja ki a maga kislánya? A svábhegyi betegszamár - így a megszólított, aki emelkedő hangon közli a „banyával", hogy nem a boltban, a temetőben a helye, de ha már oda nem siet, lássa be, hogy a fiatalok nem érnek rá. Pillanatokra még a pénztárgép is elnémul. Akár a szem- és fültanúk. Ismerem az idős asz- szonyt, többszörös nagymama. Van némi nevelési tapasztalata, nem hiányzik belőle a korral gyarapodó bölcsesség sem. így pimasz megszégyenítője minél följebb emeli a hangját, ó annál csendesebben érdeklődik, van-e a nemtudomkának szülóanyja, nagyszülője? S ugyan mit szólna, ha azokkal egy vele egykorú hasonló szituációban így beszélne egy kamaszlány? Válluk közé húzott fejjel állnak a sorukra váró felnőttek. Csak sejthető, hogy nem egynek, nem is kettőnek viszket a marka. Néznek. De ahogyan néznek, elég ahhoz, hogy a kis fúria hátrarohanjon, kiürítse a kosarát, amit aztán a helyére csattant, és elhagyja a színteret. Kár, hogy nem néz vissza. Azt láthatná, mosolyognak az emberek és a „banya" arcába visszatér a vér.-liMilyen színű „ruhát kap a templom? A kora tavaszi napsütésben a Béla király téri belvárosi templomot körülvevő állványerdő szembetűnő minden arra járónak. A hívek és Szekszárd város valamennyi polgára örömmel látja, hogy az itt található épületek rendezése után immár valóban nemsokára sor kerül a templom külső renoválására is. Farkas Béla plébános urat arról kérdeztük, hogy kik és milyen munkát végeznek a templom külső felületén, s ennek milyen pénzügyi von- zata van. — A pécsváradi „Aranycipó" Kft. végzi a felújítást a főhomlokzattól lefelé - tudtuk meg a plébános úrtól. — A toronnyal kezdik a kivitelezők, s ha a sisakhoz érnek, akkor derül ki, hogy azt csak javítani kell, vagy esetleg cserélni. Az előbbinek örülnénk, mert sajnos, a sisakcseréhez nincs meg az anyagi fedezet. Ebben az esetben döntés előtt állunk majd, hogy várjunk a kicseréléssel egy későbbi időpontig, vagy reménykedve az önkormányzattól kért pénzben és a hívek adományaiban, esetleg mégis hozzáfogjunk ehhez a munkához. Az nem lehet kétséges, hogy természetesen a teljes külső renoválás lenne a célszerű. — Mennyibe fog kerülni és mikor fejeződik be ez az óriási munka? — A szerződés értelmében az év végéig befejeződik a munka, ami hozzávetőlegesen 11-12 millió forintba kerül. Ez az összeg a sisak kicseréléséhez sajnos nem elegendő. — Egyébként utoljára mikor renoválták a templomot kívülről? — Az utolsó felújítás az 1926-os tűzvész után volt. Tehát ennek az idén már 66 éve. — Milyen színű „ruhát” kap a templom? A kérdés talán azért is foglalkoztatja a lakosságot, mert a környező középületek jelenleg már felújított állapotban vannak és más-más színben pompáznak. — Ezt március 6-án a Műemlékfelügyeleti Bizottság fogja eldönteni. A helyi egyházközösségi építési bizottságnak, amelynek magam is tagja vagyok, javaslata között szerepel a sárga szín, illetve annak valamilyen - a tér többi épületéhez harmonizáló - árnyalata. Sas Erzsébet
