Tolnai Népújság, 1992. március (3. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-02 / 52. szám

4 MÉPÚJSÁG SZEKSZÁRDI SZEMLE 1992. március Kiűzettek a külföldi piacozók Nemcsak az elárusító, hanem az olcsó áru is eltűnt Tavaly nyáron Szekszárd vá­ros önkormányzatának illeté­kes bizottsága egy határozatá­ban megtiltotta a piactéri árusí­tást külföldiek részére. Az azóta kialakult helyzetről kér­deztük Szeleczky Józsefet, a vá­rosüzemeltetési iroda vezetőjét: — Az intézkedést az tette szükségessé, hogy a városköz­ponti piacon és környékén már kaotikus állapotok alakultak ki. A külföldi, elsősorban román és lengyel autóbuszok már a haj­nali órákban sorban álltak a vá­ros utcáin. Az éjszakát is ott töl­tötték, egészségtelen körülmé­nyek között. Ezért hozta ezt a határozatot a bizottság, a rend­őri és vámügyi szervekkel összhangban, hogy a külföldi árusítókat kitiltják a piacról. így nemcsak a piac környéki áldat­lan állapotok szűntek meg, ha­nem a kiskereskedők, ősterme­lők problémái is megoldódtak. — A határozat végrehajtása hogyan zajlott le? — Szórólapokat nyomtat­tunk, amelyen bejelöltük az új elárusítóhelyekre vezető útvo­nalakat. Ez az új hely a vásártér. Szétosztottuk ezeket a külföl­diek között, és két-három hétig folyamatosan ellenőriztük őket. — Azóta eltelt öt hónap. Ér­keztek valamilyen visszajelzé­sek a piacfelügyelettől? — Fáradozásaink meghoz­ták gyümölcsüket, mert jelen­leg - tudomásom szerint - nin­csenek külföldi elárusítók Szekszárdon, annak ellenére sem, hogy a vásártéren nyu­godtan árulhatnának. — Minden intézkedésnek, mint ennek is, vannak társa­dalmi kihatásai. Ezeken az úgynevezett KGST-piacokon a bolti árakhoz képest lényege­sen olcsóbban lehet hozzá­jutni egyes ruhaneműkhöz. Ennek a lehetőségnek a meg­szűnte, különösen a téli idő­szakban, nagy csapás a kis- pénzűekre, nyugdíjasokra. Ez­zel kapcsolatban mi a vélemé­nye? — Egy rendelkezésnek tár­sadalmi szempontból két oldala lehetséges. Van, akit hátrányo­san érint, van, akit kedvezően. Nehéz olyan rendeletet kiadni, amelynek mindenki örül. Ne­künk elsősorban Szekszárd kis­kereskedőire, őstermelőire kel­lett figyelemmel lennünk. Az a kiskereskedő, aki betartja a honi rendelkezéseket áruja be­szerzésekor, nehezen vagy egyáltalán nem tud megbir­kózni ilyen hatalmas konku­renciával, amilyet egy ilyen KGST-piac jelent. Másrészt, akinek nem volt éves, havi asz­talhasználati szerződése, azo­kat a szó szoros értelmében ki­szorították a piacról. Tudomá­sul kell venni, hogy ezeken a helyeken, az esetek többségé­ben csempészett áruról van szó, ami illegálisan került be az or­szágba. Európa nyugati részén komoly szankciókkal sújtják az ilyen elárusítókat. Tudtommal Magyarország is integrálódni kezdett a Közös Piac felé. En­nek szellemében mi is kötelesek vagyunk megteremteni min­denki számára az egyenlő piaci feltételeket. Az irodavezető szavaihoz csak néhány, a témába vágó gondolatot tennénk hozzá: az érvényes devizaügyi rendelke­zések értelmében magyar ál­lampolgár nem léphet üzleti kapcsolatba külföldivel Ma­gyarországon belül a Nemzeti Bank engedélye nélkül. Az or­szág több pontján mégis nagy területen, a szekszárdi piacnál kétszer, háromszor nagyobb KGST-piacok működnek, ahol nemcsak külföldiek, hanem magyarok is árulják az illegális árut. És virágoznak, mert olcsó árura mindig van kereslet, még ha a minőségük hagy is némi kívánnivalót maga után. Az ál­lampolgár meg vásárol tőlük, mert a mai időkben minden megtakarított forint sokat szá­mít. Ez a megtűrt kereskedelmi forma tovább vonzza a külföl­dieket, a hatóság pedig tehetet­len. A probléma megoldása azonban vélhetően nem a KGST-piacok betiltásában rej­tőzik. Akkor hol? (AU) A Szekszárdi Polgármesteri Hivatalban tartott vezetői ér­tekezleten első alkalommal vettek részt a képviselő-testü­let bizottságainak elnökei. Megállapodtak abban, hogy amennyiben munkájuk en­gedi, a jövőben is részt kíván­nak venni a vezetői megbe­széléseken. * A Tolna Megyei Önkor­mányzat a helyi önkormány­zatok bevonásával albumot kíván megjelentetni. Szek- szárdot érintően a Polgármes­teri Hivatal gazdasági bizott­sága február 27-én, művelő­dési bizottsága március 5-én A hivatal hírei foglalkozik az üggyel. * Az érintett bizottságok be­vonásával fel kell készülni a városi televízió vezetői állá­sára kiírt pályázatok elbírálá­sára, a döntést előkészítő ja­vaslat kialakítására. * A már több alkalommal felve­tődött szekszárdi „éjjeli me­nedékhely" létesítésének le­hetőségét a szociális és a mű­velődési bizottság a soronkö- vetkező ülésén napirendre tűzi. A szociálpolitikai cso­port tervezetet készít a mű­ködés rendjével és költségei­vel kapcsolatban. A vezetői értekezlet részt­vevői megkezdték a március 26-i képviselőtestületi ülés előkészítését, a tervezett napi­rendi pontok, tárgyalásra ke­rülő témák számbavételét. A tervek szerint egyebek mellett beszámoló hangzik el a tava­lyi év költségvetésének vég­rehajtásáról is. Bartina utca: a tettes a szivárgó vezeték Úgy tűnik, a szekszárdi Bar­tina utca immár örökzöld té­makörré válik lapunkban. Oka mindennek az, hogy az úttest a hosszas építgetés, javítgatás, foltozgatás, majd újbóli helyre- álítás után a múlt héten ismét a csatatér képét mutatta. Lega­lábbis a 47. számú ház előtti környéken. Arról a területről van szó, ahol - mint arról a leg­utóbbi Szekszárdi Szemlében beszámoltunk - egy kisebb mé­retű gödör keletkezett az aszfalt közepén. Az akkor közzétett írás végén ugyan bátorkodtunk abban reménykedni, hogy na­pokon belül eltűnik a közleke­dést zavaró mélyedés, ám a még kisméretű lyuk helyett hamarosan egy sokkal nagyobb tátongott, immár az úttest egyik sávjának szélességében. Mint kiderült, a gödör kimélyí­tése az egyik vízelvezető cső szivárgása miatt vált szüksé­gessé. Ahogyan arról Goóts Kálmán, az építtető Wiede­mann Kft. műszaki vezetője tá­jékoztatást adott, a nedvesség alámosta a ta­lajt, ami már nem bírta el a mindennapos közlekedés, azaz a gépjár­művek súlyát. Legutóbbi in­formációink szerint a képen látható állapo­tok már alapve­tően megvál­toztak, a lyu­kakat eltüntet­ték, s a még el­kerített sáv immár csak az aszfaltozásra vár. S az már mindössze el­hanyagolható „apróság", hogy a veszé­lyes terepsza­kasz kikerülé­sére kénysze­rülő nehezebb járművek - buszok, teherautók lag szinte teljesen tönkretették. a szemközti járdát gyakorlati­Fotó: Gottvald Károly Hajdan 175 éve, 1817 márciusában a helyi reformátusok bizonyság­levelet kaptak arról, hogy az Ótemető (Kadarka utcai pince­sor) melletti utat nem ők egye­dül, hanem az egész mezőváros köteles karbantartani. 110 éve, 1882 március 2-án a Szekszárd Vidéke báró Augusz Imre Ve­lencei benyomások című cikkét közölte. 100 éve, 1892 március 6-án a Vasárnapi Újság írta: „a közelebbi napokban elhúnyt Rausz Béla tolnamegyei volt fő­szolgabíró 1848/49-diki hon­védfőhadnagy Szegzárdon, 66-dik évében". 85 éve, 1907 március 3-án adott hírt a Tol­navármegye az 1870-es évek hí­res lírai tenorja, a szekszárdi származású Tolnay Antal Bol­dizsár haláláról: az elzüllött férfi a dunaszekcsői határban fejezte be életét. 25 éve, 1967 március 6-án meghalt Vendel István, aki városunk történeté­ben a leghosszabb ideig viselte a polgármesteri tisztet, s 1941-ben monográfiát is össze­állított Szekszárdról. Krónikás Rejtett értékeink A Vendel-tanya az Előhegyen Ha majd egyszer végképp lemondanak a történészek arról a szándékukról, hogy a história alakjaiból angyalokat és ördö­göket faragjanak, alighanem számos életrajz vár megírásra. Az egyik Vendel Istvánná lesz, azé a polgármesteré, aki leg­hosszabb ideig viselte Szek­szárdon e tisztet, de aki szinte száműzetésben halt meg szülő­városában 25 éve, 1967 március hatodikán a címben idézett há­zában. Hatvanhárom nappal volt idősebb Babitsnál, 1983. szep­tember 25-én született egy sze­rény állású hivatalnok fiaként. Iskoláit a megyeszékhelyen vé­gezte, a gimnázium első érett­ségizett osztályának tanulója volt, de a vallástanon és maga­viseletén kívül csupán a torná­ban jeleskedett: még futóver­senyt is nyert. (Osztálytársa volt a későbbi híres történész, Holub József.) A fővárosban járt egyetemre - immár árva gyermekként - jog- és államtu­dományt tanult. Az első világ­háború öt esztendejében szá­mos harctéren harcolt, több ki­tüntetést kapott, 1918 július 24-én tartalékos főhadnagyként szerelt le. Szekszárd jogügyi tanácsosa lett s az őszirózsás forradalom alatt polgárőrséget szervezett. A Tanácsköztársaság idején beosztott hivatalnok volt, majd részt vett a sikertelen ellenfor­radalmi puccsban, 1919. au­gusztus 8-tól pedig helyettes polgármesterként vezette a közigazgatást; szeptember else­jén meg is választották e tisz­tére. Időközben a fehérterror akasztott és lövetett, amelyet Vendel István a szemtanú lega­próbb részletességével ír le 1941-ben kiadott monográfiájá­ban. Az 1919 december 15-i közgyűlésen Nyitra alpolgár­mesterét válaszották polgár- mesterré - a menekültügyi kormánybiztos kérésére -, de ő még két hónapig is alig tényke­dett, hiszen 1920 február 20-án meghalt a spanyolnátha-jár- ványban. Ekkor ismét Vendel István lett a helyettes polgár- mester 1921 december 22-ig, amikor polgármesterré válasz­tották. Székfoglalója zárósza­vait megőrizte monográfiájá­ban: „Tisztában vagyok azzal, hogy mi szükséges külsőleg, város szépészeti szempontból, de tisztában vagyok azzal is, hogy a város anyagi erejét meddig vehetem igénybe koc­kázat nélkül. Azt hiszem, mi­szerint egyetértek mindenkivel, hogy e téren eredményeket csak úgy tudok felmutatni, ha elsősorban is a város anyagi helyzetét szilárdítom meg ... Csak így leszünk képesek az utcákat, tereket köveztetni, a közegészség szempontjából annyira nélkülözhetetlen víz­vezetéket és csatornázást létesí­teni." A programban említette­ken kívül időszaka alatt épült 52 városi kislakás, modernizál­ták a városi villamosművet, fel­állították a Hősök szobrát (az I. világháborús emlékművet), vették a vásárteret a városnak, a kereskedelmi iskolát és a csa­tári iskolát felépítették, aszfal­toztak, rendezték a Béla teret, a Séd-patak legveszélyesebb he­lyeire hidakat, ma is álló beton csendesítő-rendszereket készí­tettek - s ki tudná még felso­rolni, mi mindent. Időközben, az 1930-as években Till János pallér fölépítette az Előhegyen a régi magyar házak mintájára készült Vendel-tanyát, amely előtt ma egy fenyő-matuzsálem áll felkiáltójelként. Vendel István kétségtelenül jobboldali politikus volt, de 1919 után semmiképpen nem szélsőjobboldali - tetteiben. Vá­rosáért - számos vitatott esz­közzel is - sokat tett, s amikor 1944 augusztusában előbb Zenta polgármesteri székét, ké­sőbb kormánybiztosi tisztet kí­náltak neki, azt viszautasította és visszavonult, nem hagyva el Szekszárdot. Azt a várost, ahol az igazoló bizottság még a nyugdíjat is megvonta tőle ne­gyedszázadnyi szolgálata elle­nére .. . Dr. Töttős Gábor Fotó: Ótós Réka Szolidaritás A megrögzött borúlátók, az „egész világ az én ellenségem" alapállású emberek lehetőleg ne járjanak sehova se vásárolni a koraesti órákban. Akkorra már a viszonylagos derűlátók cérnája is fogytán és jönnek, jönnek a vérnyomást növelő konfliktu­sok. Elég egy pénztár előtti liba­sorból egyetlen olyan férfiú, vagy nő, aki úgy érzi, hogy még a haja is fáj s kész a háborúság. Hiába, túltelítettek vagyunk, ha tetszik, lábonjáró puskaporos hordók estére kelve. Ne gondol­ják, hogy csak a felnőttek, az alig-felnóttek is. Az olyanok, mint az a zsenge hajadon, akit szelíd hangon figyelmeztet az egyiitt-vásárlás regulájára az az idős nő, aki elé bevágódott a pénztár előtti sorba. — Sorba kell állni kislá­nyom! — Tudja ki a maga kislá­nya? A svábhegyi betegszamár - így a megszólított, aki emel­kedő hangon közli a „banyá­val", hogy nem a boltban, a te­metőben a helye, de ha már oda nem siet, lássa be, hogy a fiata­lok nem érnek rá. Pillanatokra még a pénztár­gép is elnémul. Akár a szem- és fültanúk. Ismerem az idős asz- szonyt, többszörös nagymama. Van némi nevelési tapasztalata, nem hiányzik belőle a korral gyarapodó bölcsesség sem. így pimasz megszégyenítője minél följebb emeli a hangját, ó annál csendesebben érdeklődik, van-e a nemtudomkának szülóanyja, nagyszülője? S ugyan mit szólna, ha azokkal egy vele egy­korú hasonló szituációban így beszélne egy kamaszlány? Vál­luk közé húzott fejjel állnak a sorukra váró felnőttek. Csak sejthető, hogy nem egynek, nem is kettőnek viszket a marka. Néznek. De ahogyan néznek, elég ahhoz, hogy a kis fúria hát­rarohanjon, kiürítse a kosarát, amit aztán a helyére csattant, és elhagyja a színteret. Kár, hogy nem néz vissza. Azt láthatná, mosolyognak az emberek és a „banya" arcába visszatér a vér.-li­Milyen színű „ruhát kap a templom? A kora tavaszi napsütésben a Béla király téri belvárosi templomot körülvevő áll­ványerdő szembetűnő min­den arra járónak. A hívek és Szekszárd város valamennyi polgára örömmel látja, hogy az itt található épületek ren­dezése után immár valóban nemsokára sor kerül a temp­lom külső renoválására is. Farkas Béla plébános urat ar­ról kérdeztük, hogy kik és mi­lyen munkát végeznek a templom külső felületén, s ennek milyen pénzügyi von- zata van. — A pécsváradi „Arany­cipó" Kft. végzi a felújítást a főhomlokzattól lefelé - tudtuk meg a plébános úrtól. — A toronnyal kezdik a kivitele­zők, s ha a sisakhoz érnek, ak­kor derül ki, hogy azt csak ja­vítani kell, vagy esetleg cse­rélni. Az előbbinek örülnénk, mert sajnos, a sisakcseréhez nincs meg az anyagi fedezet. Ebben az esetben döntés előtt állunk majd, hogy várjunk a kicseréléssel egy későbbi idő­pontig, vagy reménykedve az önkormányzattól kért pénz­ben és a hívek adományaiban, esetleg mégis hozzáfogjunk ehhez a munkához. Az nem lehet kétséges, hogy természe­tesen a teljes külső renoválás lenne a célszerű. — Mennyibe fog kerülni és mikor fejeződik be ez az óriási munka? — A szerződés értelmében az év végéig befejeződik a munka, ami hozzávetőlegesen 11-12 millió forintba kerül. Ez az összeg a sisak kicserélésé­hez sajnos nem elegendő. — Egyébként utoljára mikor renoválták a templomot kívülről? — Az utolsó felújítás az 1926-os tűzvész után volt. Te­hát ennek az idén már 66 éve. — Milyen színű „ruhát” kap a templom? A kérdés talán azért is foglalkoztatja a lakosságot, mert a környező középületek je­lenleg már felújított állapotban vannak és más-más színben pompáznak. — Ezt március 6-án a Mű­emlékfelügyeleti Bizottság fogja eldönteni. A helyi egy­házközösségi építési bizott­ságnak, amelynek magam is tagja vagyok, javaslata között szerepel a sárga szín, illetve annak valamilyen - a tér többi épületéhez harmonizáló - ár­nyalata. Sas Erzsébet

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom