Tolnai Népújság, 1992. február (3. évfolyam, 27-51. szám)
1992-02-13 / 37. szám
4 KÉPÚJSÁG PAKS ÉS KÖRNYÉKE 1992. február 13. Az ország energiamérlege Magyarország villamosenergia felhasználásáról tájékoztatott Rósa Géza, a Paksi Atomerőmű Vállalat Tájékoztatási Iroda vezetője. — Magyarország villamosenergia fogyasztása csökkent az elmúlt évben. 1991-ben 36975 gigawattóra (= 1 millió kWh) volt az 1990. évi 39235 GWh-val szemben. — Ennek a fogyasztásnak honnan volt a fedezete? — Az import fedezet adott volt, de ebben is csökkenés mutatkozott, 1991-ben az import 7349 GWh, az előző évi 11172 GWh-val szemben. — Ez az import villamosenergia honnét érkezett az országba? — Alapvetően a Szovjetunióból, de 1991-ben már német, cseh és lengyel vásárlások is voltak. Ma már a volt szocialista országok is rendelkeznek vilamosener- gia-felesleggel, mert az ipari termelésük visszaesett, s így átmenetileg szabad kapacitásuk van. Ez számunkra előnyös, mert tőlük jóval olcsóbban lehet villamosenergiát vásárolni. — És a hazai termelés? — A hazai termelés növekedett, de még mindig elmondhatjuk, hogy az atomerőmű a hazai villamosenergia termelésnek közel a felét adta. — A villamosenergia fogyasztás csökkenését mi okozhatta? — A háztartási fogyasztás növekedett, de az ipari fogyasztás nagyobb arányban csökkent. Feltehetően nem az ipar hatékonysága javult. Mindez magyarázható az ipari termelés visz- szaesésével is. Igaz, nincs még végleges adat, de valahol 10 és 20 százalék között'* van a hazai ipar termelésének visszaesése. — Mi várható 1992-ben a villamosenergia-termelés és a fogyasztás területén? — Idén a szakemberek az import további csökkenésével számolnak. Az 1992-es évben a tröszt 4000 GWh importtal számol, ebből 2800 GWh a volt Szovjetunióból érkezik, a többi cseh lengyel és német import lesz. De az ország energia- mérlege a felhasználás csökkenésését tervezi, az 1991-es szinthez képest további 5,6 százalékos visszaesés prognosztizálható. A paksi reaktorok termelésére 13600 GWh a terv. A szén alapanyagú villamosenergia termelés 8900 GWh. Ez több mint az elmúlt évi. — Mi ennek az oka? — Létrejött az a megállapodás, hogy nem 100 peta- joule hőértékű szenet vesz át a Magyar Villamos Művek Tröszt a bányáktól, hanem 117 peta joule hőértékűt. Emiatt fog növekedni a szén aránya. — Az energetikusok minek örülnének jobban Ön szerint? — Az import csökkenése az jó dolog, mert a külföldtől való függőségünket csökkenti és különösen szerencsés abban az esetben, ha labilis partnertől függünk. És ma a volt Szovjetunió az, tehát labilis. De a villamosenergia fel- használás csökkenése akkor lenne még szerencsésebb, ha nem járt volna együtt az ipari termelés visszaesésével. mert akkor ez a hatékonyság növekedését jelentené. Az önkormányzati tulajdon rendezéséről Beszélgetés dr. Blazsek Balázs jegyzővel Lépten-nyomon hallhatunk az önkormányzati tulajdonról. De vajon mit takar ez a fogalom? Erről érdeklődtem dr. Blazsek Balázs jegyzőtől a paksi polgármesteri hivatalban. — Az önkormányzati törvény hatálybalépése előtt, mások voltak a tulajdonviszonyok. Az állami és a szövetkezeti tulajdon mellett csak a magán- személyek tulajdona jöhetett szóba. Az ÖTV hatálybalépésével, 1990-ben megjelent az ön- kormányzati tulajdon, azaz a magyar állami tulajdon kettévált és egy része a városok, települések tulajdonába került. Itt kezdett érdekessé válni, hogy kié is a tulajdon? A magyar állam vagyonából ki mennyit tud a város számára megszerezni. — Mit tettek ebben a helyzetben az önkormányzatok, köztük a paksi is? — Elsősorban fel kellett mérni a vagyont. Tisztába kell lenni, hogy mivel is rendelkezünk, mert a jövőben az egyik bevételi forrásunk ebből a vagyonból fog származni. Kérdés, hogy tudunk-e vele gazdaságosan sáfárkodni, eladni, bérbeadni, társaságba vinni. — Ki bonyolítja le a vagyontárgyak átadását? — Amikor megjelent a törvény, felállítódtak a megyei vagyonátadó bizottságok, jelen esetben a Tolna Megyei Vagyonátadó Bizottság. — Itt, Pakson a törvény alapján mihez jutott a helyi önkormányzat? — Például a Táncsics Mihály utcában mintegy 30 millió forint értékű belterületi, be nem épített ingatlan van a Paksi Atomerőmű Vállalat kezelésében. Nos, ezt az önkormányzat tulajdonába kértük a Tolna Megyei Vagyonátadó Bizottságtól. — Mi lesz a városban található műemlék jellegű épületekkel? ;— Itt említhetem meg például a volt Novák kúriát, az egykori Kurcz kúriát, vagy a volt Erzsébet Szálló épületét. Ezekről a művelődési tárca fog nyilatkozni, hogy önkormányzati tulajdonban hagyja-e. — Mi lesz a közüzemi vállalatok vagyonával? — Ezek a volt megyei tanács által alapított és fenntartott közmű vállalatok. Ide tartozik a víz- és csatornaművek, a környezetvédelmi, a moziüzemi, a tüzeléstechnikai, a temetkezési, a sütőipari és a gyógyszergyári vállalatok vagyona. Ezek közül nekünk most a legaktuálisabb a Tolna Megyei Moziüzemi Vállalat vagyona, mert ez a vállalat csődbe ment, ezért a paksi ön- kormányzat az épülettel együtt át kívánja venni a vállalat paksra eső tartozását, amely mintegy kettőszázezer forint. Az épületet mozi céljára egy vállalkozónak bérbe kívánjuk adni. Erre reális lehetőségünk van, mert konkrét ajánlattal rendelkezünk, s így a Szent István téri mozi várhatóan rövid idő múlva, a szükséges átalakítások után ismét várja a film szerelmeseit. — Jegyző úr, nemsokára a parlament elé kerül az a törvénytervezet, amely kimondja, hogy a vállalatoknak az év végéig át kell alakulniuk gazdasági társaságokká. — Igen, s ebből kifolyólag az önkormányzatnak a vállalt földterület értékének 50 százalékát apportként meg kell kapnia. Vagy ha a vállalat értékesíti ezen belterületi ingatlanát, abban az esetben az eladási ár fele az önkormányzatot illeti meg. így igen szép bevételhez jutottunk már a ZÖLDÉRT ingatlan értékesítéséből. Az elmúlt év során egymillió-hatszázezer forint jutott ilyen módon a város kasszájába. A Paksi Atomerőmű Vállalat is eladta a Nyárfa utcai ingatlanát, s ebből kifolyólag 1992. szeptember végéig kettőmillió-hatszázezer forinthoz jut az önkormányzat. Tehát elmondható, hogy készpénzben eddig mintegy négymillió forintot kaptunk. Ingatlan értékben pedig ennek a többszörösét. A vállalatok átalakulása során lehetőség nyflt arra is, hogy az önkormányzat - soha tanácsi kezelésben nem álló ingatlanokat is megszerezzen, ily módon béreljük a biritói Klein kastélyt a Paksi Állami Gazdaságtól, ahol a szakmunkásképzőt szeretnénk az 1992/93-as tanévtől elhelyezni. — Hónapok óta vitatott téma volt a lakótelepi lakások egy részének hovátartozása. Mi történt ezügyben a polgármesteri hivatal és a Paksi Atomerőmű Vállalat között? — Mára már a vita lezárult, a polgármesteri hivatal részéről Bor Imre polgármester, a Paksi Atomerőmű Vállalat részéről pedig Szabó József és Nagy Istvánná vezérigazgató-helyettesekkel, aláírásra került az a megállapodás, amelyben a kezelői jogot rendeztük. A vita ott kezdődött, hogy a PAV elődje az Erőmű Beruházási Vállalat, Ürgemezőt kisajátította -, mintegy 40 hektárnyi területet. A kisajátítás a Paksi Városi Tanács elődjére - a paksi nagkö- zségi tanács - nevére lett kezelői jogként bejegyezve, s ezt a kezelői jogot azóta sem korrigálták. A lakótelep építését állami beruházásként, a magyar állam finanszírozta, melynek egy részét a PAV visszafizeti, még a mai napig is. Többszáz lakásról volt szó, most tehát el lehet mondani, hogy akik az atomerőműnél dolgoznak és az atomerőmű által biztosított lakásokban élnek, azokat megvehetik, amennyiben az atomerőmű vállalat azt eladásra felkínálja. Az önkormányzat részéről ennek nincs semmiféle akadálya. — De a lakótelepen üres lakások is vannak. — Ezeknek a kezelői jogát is rendeztük, ugyanazok a szabályok vonatkoznak rájuk, mint a lakott lakásokra, a Paksi Atomerőmá Vállalat kezelésében vannak ezek a lakások is. — Az önkormányzat az elkövetkezendő időszakban hogy kívánja a felmerülő jogos lakásigényeket kielégíteni? — Az önkormányzati lakás- koncepció még az előkészítési stádiumban van. Hiányzik az a jogszabály, amelyet a kormány 1992. március 31 -éré ígért. Ennek alapján, majd új lakáskoncepciót dolgozunk ki, amelynek lényege az lesz, hogy ösztönözni fogjuk a magánerős építkezéseket, lakótelkek kialakításával. Ehhez szükségesek egyéb előkészítő beruházások, például a körgyűrű megépítése. Ez éveket vesz majd igénybe, de egy biztos: egyetlenegy önkormányzatnak sem lesz pénze arra, hogy bérlakásokat építsen. — Az előző testületi ülésen szóba került, hogy többszintű megállapodás készül az atomerőművel több témában is. — Az erőmű vezetésével újabb megállapodásokat készítettünk elő. Maximális az együttműködési szándék. A munkanélküliség Pakson is egyre nő, komolyabb ipartelepítés azonban még nem kezdődött meg. Az atomerőműnek köztudottan nagy az eszközállománya, kiterjedt nemzetközi kapcsolatokkal is rendelkeznek, az önkormányzat tulajdonában pedig ipartelepítésre alkalmas terület van. A már meglévő elképzeléseinket egyeztetve remélhetőleg magasszintű technikával üzemelő munkahelyet tudunk majd teremteni. A leghamarabb megvalósuló együttműködés eredménye lesz a városi televíziózás létrejötte. Ez már március folyamán várható. Összeköttetésre kerül a lakótelepi és a kertvárosi kábeltelevíziós rendszer. Az erőmű tulajdonában van már a lakótelepen egy stúdió, amelynek személyzetét részben a PAV, részben a város biztosítja % majd, korrekt gazdasági együttműködés alapján. „Tanuljuk az igényes munkát" Bérmunkában a Salamandernél Nem raktárra, hanem piacra Igényes technológiával Madocsai tervek és a valóság Ha végignézzük a pesti kirakatokat, azt látjuk, hogy Salamander cipők kelletik magukat az üveg mögött. A Vafy egy egész cipőbolt amely csak külföldi termelők áruival van megrakva. — Mi történt a magyar cipőiparral? Nem kell messzire mennünk, hogy a kérdésre választ kapjunk. Pakson működik már több évtizede a Bony Cipőipari Szövetkezet egy részlege. Palotai János telepvezetővel beszélgettem a cipőiparban bekövetkezett változásokról. Jó helyre tévedtem, mert Palotai úr közel 30 éve van a cipős szakmában. — A nagy cipőgyáraknál, a belföldre gyártott lábbeliknél az előállított érték magas. Talán nem is a bérköltségek a legszámottevőbbek, hanem a gyártáshoz szükséges energia. Az általunk készített cipőkbe nagyon sok anyag került be. Ahol olcsó a munkaerő, onnan vígan lehet importálni a magyar piacra. Azt is el kell mondani, hogy hosszú éveken keresztül nem voltunk rákényszerítve az igényesebb termékek előállítására. A szocialista piacra termeltünk, többek között mi is. Tömegárut, nagy tételben, jó kis nyereséggel. No, de elérkezett ide is a magyar valóság. Búcsút mondhatunk a keleti piacainknak. — De amint elnézem a tűzőgépek most is működnek, a munka tehát nem állt le. — Szerencsénkre a Bony Cipőipari Szövetkezet több éve már gyakorlatilag a Salamander cégnek dolgozik bérmunkában. A szövetkezet a gazdaságban végbemenő változások hatására megalakította a BONZA Cipő Kft.-t a Salamander céggel közösen. Mint már említettem az előző év második negyedévében leállt a szocialista export, akkor részlegünknél közel 120-an készítették a szandálokat a szovjet és NDK-s hölgyeknek. Mi itt csak részműveletekkel foglalkozunk, az így elkészített, mondhatom félkész termékeket tovább küldjük a szekszárdi, vagy a bonyhádi részlegekbe, s ott válnak kész Salamander cipőkké, hogy ezek után szerte a vüágban növeljék a Salamander cég hírnevét. — Ma mennyien dolgoznak itt Pakson? — A létszámunk csökkent, de nem az elbocsátások miatt. Fejlettebb tecnológiai folyamatok kerültek bevezetésre, s ezt sokan nem bírták vállalni. Ezek a cipőcskék igen aprólékos munkával készülnek. Sok-sok műveletből áll egy-egy rész összeállítása. Ezt Németországban túl drága lenne előállítani, ezért itt nálunk készítik bérmunkában, mert azért itt a nyugathoz képest olcsó a munkaerő! — Említette, hogy a volt szocialista piacra hatalmas szériákat készítettek, mi a helyzet ezen a területen? — A tömegtermelés a múlté, kis szériákat gyártunk, persze 500-1000 párakról van szó. A termelésben szezonjelleg működik. Télen szandálokat, nyári lábbeliket gyártunk, nyáron pedig bundacipőket. Ók nem raktárra termelnek, hanem piacra. Azt is el kell mondám, hogy sokkal többet fordítanak a lábbelik készítésére, a cipőfelsőrészeikbe olyan anyagok vannak, amelyekkel szinte kis- panolják a cipőt. Ha azt mondom, hogy az ő csomagolópapírjaik mellett a mienk csak egy dörzspapír, nem hazudok. Sajnos a magyar termékekből az igényesség hiányzik, már aki a magyar piacra gyárt. Akik bérmunkában dolgoznak, már most megtanulják az igényes technológiát, csomagoláskultúrát, s minden egyebet, amellyel a nyugati világ piacain pozíciókat lehet szerezni, de ez most nálunk a Salamander neve alatt fut. — A szövetkezeti törvény alapján Önöknek is át kell ala- kulniok? Mi módon fog ez végbemenni? — A Bony anyaszövetkezet megvan, ebből vált ki a már említett BONZA Kft., úgy fogalmaznék, hogy a szövetkezeti tagokat kölcsön adtuk a Bonzá- nak, tehát a kft. bérleti díjat fizet mindenért a Bony Cipőipari Szövetkezetnek. A szövetkezetnél is meg kell történnie a vagyonnevesítésnek 1992. áprislis 30-ig. A szövetkezet közgyűlése dönt majd arról, hogy milyen társasági formát választunk az átalakulás után. Bonyolítja a dolgot a németekkel való kapcsolat, mivel ők szeretnék nagyob arányban képviseltetni magukat á kft.-ben, de reméljük megtaláljuk az egyensúlyt, amelyben biztosítva lesz a Bony jövője. Az elmúlt évben vezették be a kommunális adót Madocsán, melynek összege 1200 forint, belterületi ingatlanonként egy évre, ezt az összeget az idén már nem kívánják tovább emelni. A madocsai. önkormányzat tulajdonába kerültek a belterül- tei utak és terek. A Tolna Megyei Moziüzemi Vállalat csődje miatt a mozi berendezését kérte a község, a Moziüzemi Vállalat 27 ezer forintos, Madocsára eső tartozása fejében. A polgármester, Szabó József elmondta, hogy 1992-ben a község költségvetése 24 millió forint körül lesz. Az már így is látszik, hogy fejlesztésre az idén nem nagy összeget tudnak majd fordítani. 1992. július 1-jétől bevezetésre kerülő háziorvosi szolgálatnak már megvannak a személyi feltételei. Körzeti orvosa, gyermekorvosa, fogorvosa már Madocsai emlékpark van a községnek. A múlt év végén a képviselő-testület kért egy átfogó elemzést a falu egészségügyi helyzetéről. Az egészségügyi ellátás fejlesztése céljából 1991 novemberében egy mini-laboratóriumot alakítottak ki a gyermekorvosi rendelőben. Idén a felnőtt beteg ellátás szolgálatába egy számítógépet szeretnének beállítani, de erre anyagi keret nincs, ezért pályázat útján kívánják a megfelelő összeget biztosítani. Gondot szeretne fordítani az önkormányzat azokra a fiatalokra is, akik az általános iskola elvégzése után nem tudnak tovább tanulni. Szintén pályázat * segítségével kívánnak beindítani egy oktatási központot, a tovább nem tanuló általános iskolások részére, ahová a környék településeiről is várják majd a gyerekeket. Á tervek szerint a fiataloknak olyan tudnivalókat oktatnának itt, ami ahhoz szükséges, hogy elboldoguljanak az életben. Az 1992. február 11-i képviselő-testületi ülés is az oktatás helyzetével foglalkozott. Szóba került az is, hogy egy kézilabdapálya befogadóképességű tornacsarnokot szeretnének pályázat segítségével felépíteni. Az önkormányzat minden általános iskolásnak - közel 200 gyermekről van szó -, ingyen biztosít reggelit, a könyveiket és füzeteket is megvásárolták. A község nyugdíjasainak is szeretné megkönnyítené a helyzetét az önkormányzat. Az előző évben pédául egy-egy . zsák finomlisztet biztosítottak a számukra.
