Tolnai Népújság, 1992. február (3. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-01 / 27. szám

4 »ÚJSÁG TOLNA ÉS KÖRNYÉKE 1992. február 1. Ki, kiket képvisel Tolnán? 2. számú választókerület: Kaposvári Ferenc Területe: Aldunasor, Bajcsy-Zsilinszky u. 1., 2., 129-131., 130-132., Bezerédj I. tér, Bezerédj I. u., Bezerédj P. tér, Bezerédj P. u., Cseme­tekert, Fáy András tér, Für­dőház u., Garay u., Kossuth L. u., Lehel u., Diófa sor, Magaspart u., Nagyszög, Öregvajka, Pajtatér, Réti sor, Selyemgyár u., Szekszárdi u. 2-8., 3-7., Sziget, Újréti sor, Úttörő u., Wesselényi u. Fogadóideje: minden hó első péntekén 16-18 óráig, Tolna, Réti sor 23. alatt. Szippants magad! meg lehetne oldani olcsóbban is, ha magunk csinálnánk! - gondolkodtak el a falu veze­tői, és elhatározták, hogy be­szereznek egy traktort, és egy hozzá csatlakoztatható tar­tálykocsit. A beruházás közel 1 millióba kerül, és az új szol­gáltatást - a szippantást -, várhatóan már február köze­pén megkezdi az önkor­mányzat. A traktort, a későb­biek során, útkarbantartásra, tisztításra alkalmas tolólappal is felszerelik. - Wy ­A települési szennyvíz, és egyéb „üledék" összegyűjté­sét, elszállítását, szeretnék a jövőben saját vállalkozásban megoldani, Bogyiszlón. A szippantás roppant hálás téma, de most ne aknázzuk ki a fellelhető közepes poéno­kat, hanem ejtsünk szót a do­log hátteréről, s anyagi von- zatáról! Mint dr. Sümegi Zoltán polgármester elmondta, a he­lyi iskola évi 500 ezer forintot fizet szippantásra. Biztosan A sióagárdi általános iskola ablakai messzire világítanak a koraesti sötétségben. Amíg vendéglátónk Páldy Gyula, az iskola igazgatója végigkísér bennünket a tornacipő és kréta szagú folyosón, a régi tablóké­peket nézegetve, régi iskolák, régi tanárok, régi igazgatók arca villan fel emlékezetünk­ben. Páldy Gyula 1975. óta él Sió- agárdon családjával, felesége szintén pedagógus, sőt édes­apja és nővére is. Mint mon­dotta pedagógus élményei ezért két, sőt több oldalról is vannak bőven. — Mióta igazgató itt Sióagár- don, milyen szakon tanít? — Két év kitérő után - ami- koris a SZÜV-nél dolgoztam - jöttem vissza, 1983-ban. Őszin­tén bevallom azért, mert hiá­nyoztak a gyerekek és az itt élő emberek. Az igazgatói posztot kollégáim tanácsára pályáztam meg, így 1985 óta vagyok itt igazgató. Matematikát és mű­szaki ismereteket tanítok, és ehhez hozzájön meg a számí­tástechnikai fakultáció. — Azf hiszem valamennyiünk emlékezetében úgy él egy igazgató, hogy szigorú, komoly, tekintélyt parancsoló, megfellebezhetetlen. Ön milyen igazgatónak tartja ma- gát? — Igazgatónak lenni egy elég nehéz kategória. A „játék- szabályokat" két felé kell betar­tani. Egyrészt meg kell felelni a tantestület elvásárának, más­részt az önkormányzatnak, mint az intézmény fenntartójá­nak. Mindkét irányban egy jó viszonynak kell kialakulnia - mondhatom, hogy ezt ebben az esetben sikerült is kialakítani -, Egy arc - egy mesterség Páldy Gyula sióagárdi iskolaigazgató hisz az iskolát csak így tudom elképzeléseim szerint vezetni, valamint megvalósítani mind­azt az elképzelést, ami a gyere­kek érdekét szolgálja. Akkor dolgozom jól, ha mindkét fél elégedett a munkámmal. Véle­ményem, hogy az igazgató annyit ér, amennyi az iskola produktuma. — jelenleg hogy érzi, milyen a megítélés arról a két részről, amit össze kell hangolnia? — Úgy érzem az iskola meg­ítélése az önkormányzatnál jó. 1985 óta semmi olyan kérdés nem adódott, amiben kudarcot szenvedtem volna. Mindig olyan kompromisszumra jutot­tunk, amely az iskola javát szolgálta. A kollégák részéről az első megítélés maga az, hogy engem tartottak alkalmasnak igazgatónak. A tanulók ala­csony létszáma -113fő-ésal2 fős tantestület egy olyan szoros, ideálisnak mondható kapcso­lattartást jelent, gyerek, peda­gógus, szülő, igazgató között, hogy ez csak a javára válhat a tanulóknak. Vannak pedagó­gusaink, akik ebben a község­ben már a második generációt tanítják. Elmondhatom kollégá­imról, hogy „ez a csapat" min­dent megtesz azért - természe­tesen ha az önkormányzat el tud bennünket tartani és to­vábbra is biztosítani tudja a szükséges feltételeket -, hogy az itt tanuló gyerekekkel a le­hető legjobb eredményeket ér­jük el. — A tanuláson kívül milyen a mozgásterük az itteni gyerekeknek, gondolok itt a sportra, stb ...? — Működik diáksportkör, atlétika, asztalitenisz, foci, mű­vészi torna, egy amatőr művé­szeti csoport, a kultúrházban pedig egy immár 20 éves kiváló bábművész együttes. Ez több- mint 80 gyereknek biztosít ér­telmes, testi, szellemi fejlődést, lehetőséget a szabadidő tartal­mas eltöltésére. — Mennyi időt tölt az iskolá­ban? — Változó, akkor vagyok itt ha dolgom van. Ez a munkakör nem kötődik tanítási időszak­hoz. Még szünetekben is igaz­gató vagyok, sőt esténként is ha rendezvényünk van. — Nehéz igazgatónak lenni? — Nem bántam meg, hogy elvállaltam. Azt élném meg ne­hezen, ha kudarc miatt kellene abbahagynom, akár úgy, hogy leváltanak, akár úgy, hogy én érzem azt, hogy abba kell hagynom. Addig teszem a dol­gom, amíg a kollégáim alkal­masnak tartanak rá. Természe­tesen pedagógustársaim véle-^ ményében a szülők is beletar­toznak, hisz azt mindannyian messzemenőkig szem előtt tart­juk. — Ha nem veszi tolakodásnak a kérdést, mi az ami Önt kikapcsolja, mivel tölti szabad idejét, mivel pi­heni ki fáradalmait? — Halászom és horgászom. Ezt nagyon szeretem, mert pi­hentet, egyedül lehetek a vizen, a csónakban, azonkívül remek alkalom, csendben, nyugodtan átgondolni dolgokat, és újakat tervezgetni. Sas Erzsébet Fotó: Ótós R. Farmergazdaság Hollandiában A németországi Stutensee után a hollandiai Bodegraven- nel is partnervárosi kapcsola­tot létesít Tolna. Az első, is­merkedő, látogatásra 1991 vé­gén került sor. Ekkor négytagú küldöttség utazott Bodegra- venbe. Hollandiai testvérvárosunk közigazgatási területéhez hat kisebb település és számos far- maergazdaság tartozik. Ezek közül Jegyet alkalmunk volt meglátogatni. Bodegraventől 5 kilométerre, a tengerszint alatti 8 méteren, 9 és fél hektáron gazdálkodik egy 26 éves far­mer, Jan, és a felesége, aki két kisgyerek anyja. A keskeny, de jóminőségű betonút mellett áll az 1793-ban, vörös téglákból épült, hangulatos, tipikus hol­land ház, az istállók és gazda­sági épületek. A föld körülbelül 100 méter széles, és egy tagban, nagyon hosszan húzódik az épületek mögött. Kereszt- ben-hosszában csatornák szab­dalják, melyek összterülete másfél hektár. A kistraktoron kívül, szállításra legtöbbször csónakokat használnak. Az egész földterület kaszáló, me­lyen nagyon jó minőségű fű te­rem, és fedezi az istállókban tartott 70 szarvasmarha évi ta­karmányszükségletének, közel 70 százalékát. Környezetvé­delmi és gazdasági okok miatt csak az istállókból kikerülő trá­gyával javítják a föld termőké­pességét. A 70 állatból 40 fejős­tehén, a többi növendék, illetve húsért hizlalt bikaborjú. A te­heneket naponta kétszer géppel fejik. Átlagosan 22 liter tejet adnak. A tej, a fejőgépből, egy csővezetéken át, egyenesen a sajtkeverő kádba folyik. Az esti fejést lehűtik, majd a reggeli fe- jés után felmelegítik, oltják, ke­verik, és 9 liter tejből 1 kiló, ki­tűnő minőségű, 40 százalék vaj­tartalmú sajtot préselnek. Na­ponta több mint 90 kilót. Több kiló vajat köpülnek, majd a maradékot, a farmer szüleinek sertéshizlaló telepén, a tápba keverik. A sajtot pácol­ják, és pár hónapig helyben ér­lelik. Az áru nagyrészét, szer­ződés szerint, egy nagykeres­kedő veszi át, körülbelül 100 gulden/kg-os áron, kisebb ré­szét pedig kimérik, körülbelül 200 gulden/kg-ért. Hajnali 4 órától este 8-ig végzett, folya­matos munkájuk eredménye­ként, az egész gazdaságban tisztaság és rend honol. Minden a helyén van, ezer apró, de praktikus szerszám, gép, ötlet segíti munkájukat. Jövedelmük a hollandiai viszonyok szerint átlagos, innen nézve nagyon magas. Háztartásuk modernül felszerelt, lakásuk ízlésesen be­rendezett, két személyautójuk van stb. Minden évben, nya­ranta, három hét szabadságot engedélyeznek maguknak. Ilyenkor a gazdaságot szüleik felügyelik, ők pedig a gyere­kekkel külföldön nyaralnak. Reméljük, hogy legközelebb Tolnára jönnek! Marián Béla Szedresi képek A Bezerédj család kápolnája, Hidja-pusztán, ahol még nemigen érzékelhető a rendszerváltozás. A település központja. Itt van, de a 2500 lelket számláló faluban még sok helyen nincs burkolt út és a járda. Új házak, a Medinára vezető út mentén. (Tavaly Szedresen öt építési engedélyt adtak ki.) Virágüzlet Medinán A húszéves vállalkozó — Hogyan kezdődött? — Hát úgy, hogy itt álltam érettségivel a kezemben, munka nélkül. Állásügyben mozgósítva lett minden rokon, minden ismerős... Egy ideig bíz­tam, de ahogy múlt az idő, úgy fogyott bennem a re­mény - kezdi a beszélgetést Boros Tímea. — Mint kö­zépiskolás lány sokat megfordultam a Sulyok-féle szedresi vi­rágüzletben. Ugyanis a vi­rágokat, a zöl­deket, mi „rak­tároztuk" a pincében, a hűvö­sön. Ellestem az apró fogáso­kat: mikor, mit, hogyan kell használni, sőt az utazókkal való egyezkedés tudományát is. Szóval az egész üzletmenetet. Nagyon sok alkalommal én árusítottam, volt, hogy teljesen egyedül, de mégis megtudtam mindent oldani. — Miért éppen Medinát vá­lasztottad? — Míg a boltban tettem-vet- tem, láttam azt, hogy nagyon sok medinai megfordul itt, jár virágért Szedresre. Mikor vála­szút elé kerültem, akkor érlelő­dött meg bennem, hogy itt kel­lene szerencsét próbálnom, mint a legkisebb fiúnak a me­sében. Igen ám, de ott is, hol? Hol lesz az üzlet? Minél köze­lebb a központhoz, vagy lega­lábbis a főutcához - ez volt a terv! A gondot a falubeli nagy­mamám oldotta meg. Ő fedezte fel újra a hajdanvolt parányi kis üzletet, melynek az utca felőli bejáratát már régen be is falaz­ták. Itt működött a Nagy Éva néni varroda-trafikja. Erre már csak a jócskán meglett korú emberek emlékezhetnek. Vica néni, ki egyedül él már ott, örömmel vette az ajánlatot és megegyeztünk. Apu készített« a polcokat, a két nagymami adta az induló tőkét. Áz egyijj csak úgy, a másik az eljegyzés pénzt előlegezte. Sulyok Sany pedig az első bevásárlásokná segített. Informált, hogy mibő mennyit vegyek, megismerte tett a nagykereskedőkkel. Ami kor bevásárolni vagyok, akko Vica néninél hagyom a kulcso és az elkészített árut - csokrot cserepest - kiadja. — Már van némi tapasztala tód ... ? — Közvetlenül mindenszen tek előtt nyitottam. Nagyoi szerényen. Most már háron hónapja, hogy fokozatosan töl töm fel az árukészletet, bővíten a választékot. Elégedett va gyök, sokan jönnek, de a ma napig sem tud mindenki a bol létezéséről! — De azért nö vekszik a forgalom is. Profilbővítést is tervezek: fe hérnemű is nagyon keilen« könyv is nagyon kellene a falu ban. Elképzelésem szerint fali díszeket, kisebb festményekéi kerámiákat, plasztikákat is tai tok majd. Konrád Lászl

Next

/
Oldalképek
Tartalom