Tolnai Népújság, 1992. február (3. évfolyam, 27-51. szám)
1992-02-01 / 27. szám
1992. február 1. HÉT VÉGI MAGAZIN KÉPÚJSÁG 5 Lakat a kultúra házán Három hónapja zárva a hőgyészi művelődési intézmény Áru-e a kultúra? - folyt évtizedeken keresztül a vita. És amíg a szociológusok, a művelődéssel foglalkozó szakemberek ádáz csatát folytattak e kérdésben, addig szép lassan elkezdtek a művelődési intézményekben felfelé kúszni az árak, a 4 forintos mozijegyből 80 forintos belépő lett, a 20 forintos koncertjegy 400-ra tornázta magát, 30 forintos mesekönyv pedig már csak a mesékben létezik. Az állam mecénási szerepkörének csökkenésével, a dotációk apadásával párhuzamosan lett egyre drágább a kultúra, egyre szűkebb réteg számára hozzáférhető és egyre nehezebben eladható. Napjainkra a korábban kiépített mozihálózat összeomlott, nem hogy a falvakban, de még a városokban sincs filmvetítés és a könyvtárakban a betsellernek számító kiadványokért külön kell fizetni. A művelődésnek majd minden ága finanszírozási nehézségekkel küszködik, de legnehezebb helyzetben a falusi művelődési házak vannak. Hőgyé- szen például három hónapja zárva van a község központjában lévő, korábban számtalan kulturális rendezvénynek helyett adó művelődési ház. Miért van ősz óta lakat a korábban prosperáló művelődési intézmény kapuján, ennek próbáltunk utána járni.- A hőgyészi művelődési ház, - hasonlóan a tolnai művelődési házhoz és a szekszárdi Munkásotthonhoz - korábban állami tulajdonú, de szakszervezeti kezelésben lévő intézmény volt. Ez azt jelentette, hogy az intézmény az SZMT irányítása alatt állt, a szakszervezet látta el az intézmény irányítását és ellenőrzését. Fenntartása, működtetése több forrásból volt biztosított, - kezdi a „történelmi kronológiát" Péti Imre, a Szakszervezetek Tolna Megyei Képviseletének vezetője, majd így folytatja. - 1988-ban, amikor már világosan látszott, hogy az Állami Kulturális Alap veszélyben van, a központi támogatások csökkennek, a helyi önkormányzatnak és néhány gazdálkodó egységnek kellett anyagilag támogatnia a hőgyészi művelődési házat. Ekkor a ház irányítását már a SZOT kulturális osztálya látta el és nem az SZMT, mivel az 1989-es SZOT határozat értelmében a szak- szervezetek megyei tanácsai megszűntek. Valamivel később, de még az évben a Szakszervezetek Országos Tanácsa tárgyalásokat kezdett a helyi tanácsi vezetéssel arról, hogy milyen feltételekkel tudná a község átvenni az intézményt. A hőgyészi tanácselnök, Pál Imre erre azt a választ adta, hogy ha megkapják a művelődési ház fenntartásához szükséges állami céltámogatást, akkor vállalják a ház átvételét. Miközben folytak a művelődési ház sorsáról a tárgyalások, a pénz fogyott, egyre több pénzes rendezvényt, bálokat, diszkót kellett rendezni. Ezzel párhuzamosan a tartalmi munka színvonala lassan visszaesett, a kettős irányítás, - SZOT, tanács,- nem tett jót az intézmény szakmai színvonalának. Míg a művelődési ház korábban kielégítette a Hőgyészen és környékén élők művelődési igényeit - több tucat klub működött a házon belül, közhasznú tanfolyamok sorát rendezték, egymást érték a koncertek, színházi előadások -, addig 1991-ben egymást érték a bálás ruha árusítások. A különböző próbálkozások ellenére két év alatt csaknem 2 millió forint hiány jelentkezett a kulturális intézmény gazdálkodásában. Halmozódtak a kifizetetlen villany, fűtőolaj számlák, TB járulékok. 1991. júniusában az MSZOSZ pénzügyi revíziót és leltárt tartott az intézménynél, majd 1991. október 1-ével átadta a művelődési házat 4,4 millió forint ingósággal együtt a helyi önkormányzatnak. A megállapodás értelmében a művelődési házat terhelő 1 millió 815 ezer forint tőketartozás kiegyenlítését a hőgyészi önkormányzat vállalta, az MSZOSZ pedig az 1 millió forintot kitevő büntetőkamatokat fizeti. Happy end, mondhatná a krónikás, ha azóta nem lenne bezárva az intézmény. Csakhogy a művelődési ház azóta nem működik. Zárva van hétköznap és zárva hétvégeken. Nagy ritkán, ha egy-egy párt összejetelén kinyitják.-Sem karácsonyi, sem szilveszteri bál nem volt, pedig ezek mindig nyereséges rendezvények voltak. Aztán itt van a presszó, az is zárva, - mondja Nichter János, a ház gondnoka, r A vizesek Magdalénát szeretik Nehéz a megmérettetés A karbantartást nem vállalja a Héliosz Január 6-tól emelkedett a viz- és csatornadíj. Tolna megyében mennyit fizetünk? - kérdeztük Mina Imrétől a uízes csatornamű vállalat műszaki igazgató helyettesétől, Fülöp Istvántól a VGV-ből alakult Héliosz Kft. gazdasági igazgató- helyettesétől és Balog 'János igazgató-helyettestől. — A víz termelői ára köbméterenként 36,80, a szennyvíz tisztítása 37,30 forint. Ott, ahol a kettő együtt jelentkezik, a díj 60 forint lesz. A többit az idén a kormány, lakossági támogatásként biztosítja. Az áremelésnek több összetevője is van, az energia drágulás, az új számviteli törvény hatása, a munkáltatói járulék többletköltsége és annak a következménye, hogy 20 százalékos béremelést adtunk a dolgozóinknak. — Mind többen szereltetnek fel vízórát. Ez sajnos nem egyszerű. — Tisztázni kell, hogy hány leágazás van egy lakásban. Szekszárdon az Arany János utcában még 4 vízóra is kell. Több fajta van, az áruk változó, általában áfával együtt 2300-2700 körüli. A gondunk az, hogy nekünk az órákat hitelesíteni kell, meghatározott időnként ellenőrizni, tisztítani, ha meghibásodik benne egy alkatrész, azt kicserélni, majd a mérésügyi hivatal előírásai szerint újra hitelesíteni. Ezt a munkát akármilyen vízóra felszerelése után nem tudjuk vállalni, hiszen egy fajtához is legalább 2,5 milliós alkatrész háttér kell. — Bár a választék nagy, Önök csak az olasz Magdalénát fogadják el. A kereskedelemmel nem tudták volna ezt megyén belül egyeztetni? — 1990 decemberében, amikor indultunk ezzel a programmal, a három környező megyével egyeztetve, az olasz „Magdalénát" választottuk, mert ha nagyobb tételben vásárolunk, olcsóbban jutunk hozzá és egymást is ki tudjuk segíteni. Abból indultunk ki, aki mérő órát akar felszereltetni, eljön hozzánk és érdeklődik. — Köztudott, hogy magas a hálózati veszteségük, ami csőtörésből és a rossz tömítésből ered. Ezt a költséget kire ruházzák át? A múlt évben 17,8 százalék volt a hálózati vezsteségünk. Ez egy összetett szám, melyben benne van a termelési, a vízkezelési, a hálózati és a szolgáltatási veszteség. Ez utóbbi, a pontatlan vízmérés miatt van. Amit befolyásolni lehet, az a termelési és a vízkezelési > veszteség, technológiai szigorításokkal tudunk ezen segíteni. A hálózatin már nehezebb, mert a szivárgásokat nehéz észrevenni, az a kevesebb ami a felszínre tör. A költségek természetesen benne vannak a vízdíjban, ez a termelési hulladék. Szervizháttér nélkül A városgazdálkodási vállalat a múlt évben átalakult Héliosz Kft-vé, a melegvíz és távhőszolgáltatás azonban továbbra is feladata. — Egy, a nyáron kiadott rendelet lehetővé tette, hogy bármilyen típusú, hitelesített melegvízmérő órát felszereltethet az állampolgár. Kikötéseink nincsenek. Ha a beszerelés megtörtént, kimegyünk, felvesszük a jegyzőkönyvet. Mi csak leolvassuk az óra állását, de ha elromlik, vagy lejár a hitelesítése, nincs lehetőségünk ezen segíteni. — Milyen gyakran kell a mérőórákat hitelesíteni? — Két évenként, ha addig nem romlik el az óra. Reméljük, hogy hamarosan kialakul egy szerviz hálózat, amely a melegvízmérő órákat is elvállalja. A tulajdonos dolga, hogy szerelőt hívjon, aki a mérőt kiszereli, elviszi a szervizbe, ha van hozzá alkatrész, elvállalják. Ez idő alatt be kell nálunk is jelenteni a kiszerelést, mert erre az időre átalányt számlázunk. —- Önöknek ném érné meg egy szervizhálózatot működtetni? — Lassú felfutásra számítunk, egyelőre csak pár száz mérőre van igény. Ugyanakkor a szervizeléshez legalább 25 milliós befektetés kellene. Ezt a terhet mi nem tudjuk vállalni. — Milyen lehetőség van a távfűtés fogyasz- tónkénti mérésére? — Megoldás lehet, hogy a lakótömbök fogyasztását külön mérjük a hőközpontban, vagy egy másik lehetőség az, hogy lakásonként, minden radiátorra felszereltetnek úgynevezett költségosztót. Ez radiátoronként 800- 1000 forintos költséget jelent, de a hődíjnak legalább a 30 százalékát meg lehet vele spórolni. A Kölcsey lakótelepen, kísérletképpen alkalmazzuk ezt a formát. — Mennyi most a távfűtési díj? — Légköbméterenként 104-ről 138,5 forintra módosult, október 1-től. Tulajdonképpen áremelés nem történt, csak az állami dotáció szűnt meg. Mauthner Ilona akinek így is úgy is be kell járnia, ha fagy van, begyújt a kazánba, különben lefagy a rendszer. Szakaszosan fűteni nem lehet, ha fűtenek, pincétől a padlásig meleg van mindenhol. - Mindenki kérdezi a faluban, hogy miért nem nyitunk ki, de én nem tudok rá válaszolni. Sokkal többet a Fazekas Mártontól, a község jegyzőjétől sem tudtunk meg.- Ezt a művelődési házat a község pénzéből építették újjá, a helybeliek összefogása nyomán lett ilyen szép. Ezért éreztük fontosnak, hogy visszakerüljön a falu tulajdonába, - mondta a jegyző. - Gondjaink a felhalmozódott tartozások és a központi támogatások megszűnése miatt vannak. Az intézmény kétezer négyzetméter alapterületű, csak a fenntartási költsége 2,5-3 millió forint. Próbáltuk a kiadásokat csökkenteni, a korábbi alkalmazotti létszámot felére csökkentettük, jelenleg két személyt alkalmazunk főállásban, egyet pedig mellékállásban. A művelődési ház igazgatóján kívül mindenkit átvettünk. Az önkormányzat testületi ülésen tárgyalni fogja a művelődési ház hasznosításának a kérdését, valószínűleg korlátozott nyitvatartással fogjuk a házat üzemeltetni. Hogy írunk-e ki pályázatot igazgatói állásra? Nem tudom, egyelőre többet nem tudok a kérdésben mondani. Könnyű lenne bárkit is elmarasztalni a nyilatkozatok hallatán, mondván, hogy egy ilyen művelődési intézményt olcsóbb nyitva tartani, mint bezárva. Az ügyben mégsem ez a kérdés, hanem inkább az, amit Péti Imre a következőképpen fogalmazott meg.- Hasonló intézmények átadásakor a jövőben három dolgot kell tisztázni mindenképpen. Először is, ha egy önkormányzat átvesz egy ilyen intézményt, akkor vegye át az ott dolgozókat, népművelőket is. Ezenkívül garanciát kell kérni az átvevőktől arra nézve, hogy ezeket az intézményeket továbbra is művelődési tevékenységre használják. Végül, ha egyszer térítésmentesen jutnak ilyen nagy értékű ingatlan birtokába, akkor természetesén annak esetleges tartozásait, fizetési hátralékait is szó nélkül fizessék. F. Kováts Éva Fotó: Gottvald Károly A harang szavára lépnek, fejükön fekete kendó, arcukon az idő, s a bánat, az együttérzés játszik bújócskát. Kis csapatokban mennek, ki imára kulcsolt kézzel, ki zsebre du- gottal, s az elhunytra gondolnak. Férfi alig akad köztük, azok nem voltak a gyászmisén, így egyenként szállingóznak a falu különböző részéből, hogy megadják a végtisztességet. Rokonok, barátok, ismerősök, falubeliek, együttérzők kapaszkodnak fel a templomból jövet az utcán, aztán a temetőhöz vezető úton. Páriban domboldalon van a temető, szép, csendes helyen. Rá is fér ez a nyugalom a megboldogultakra. .. A gyászolók a harang szavára lépnek, s miközben az elhunytra gondolnak, bizonyára megfordulnak fejükben Maupassant gondolatai: „Az élet egy hegyoldal. Amíg fölfelé halad az ember, a csúcsra néz, és boldognak érzi magát: de mihelyt fölér, tüstént észre veszi a lejtőt s a végcélt, amely nem más, mint a halál. A felmászás lassú, a lefelé haladás annál gyorsabb.!'-élGottvald Károly felvételei T""! * * Pari gyász
