Tolnai Népújság, 1992. január (3. évfolyam, 2-26. szám)
1992-01-11 / 9. szám
4 »ÚJSÁG TOLNA ES KORNYÉKÉ 1992. január 11. Aki nem kezdheti a pályát Neve: Nagy Anita. Kora: 19 év. Foglalkozása: munkanélküli. — A tolnai gimnázium szakmunkásképzőjében végeztem, '91 június 7-én vizsgáztam, s azóta vagyok szövő-szövetké- szítő szakmunkás, de valójában egy percet sem dolgoztam a szakmámban! - kezdi a beszélgetést Anita. — Azon a nagy napon közölték valamennyiünkkel (tizenöten vizsgáztunk), hogy a gyár nem tud vállalni minket, mert nincs munka! Később visszavettek 3-4 volt tanulót, de egyiket sem a szakmájában alkalmazták, hanem előkészítőnek vagy raktári munkásnak! De azóta már ők is munkanélküliek! — Mit jelent ez neked, hogy munkanélküli? — Egy fene nagy ten- gés-lengés. Szorongás! Úgy érzem, hogy nincs rám szükség! Felesleges vagyok! Főleg akkor érzem ezt, amikor látom a buszra igyekvő, vagy a buszról haza siető embereket. Pedig igyekszem lekötni magam. Az egyik szomszédunk, Juci néni, egyedül* él. Neki gyakran segítek. Szénát, szalmát ledobni a padlásról, meg napszámba is hív. Mikor Szigetvárra ment látogatóba, én etettem a jószágait. Szüreteléskor a kombinátnál tizenhárom napon át kaptam Szedresen az 1991-es esztendő közepén-végén egymást érték a kiállítások. A településnek „jót tettek" a változások. Soha nem látott mértékű pezs- dülés, fellendülés, kulturális „mozgalmasság" volt tapasztalható. Végre valami történik! - lelkesedtek a falu lakói. De nemcsak lelkesedtek, hanem vásároltak is. Az ínséges idők, a nehéz körülmények, a munkanélküliség, az infláció ellenére, pénzt áldoztak a kultúrára. Mert ezek a kiállítások olyan kiállítások voltak, melyeken az alkotásokat megvásárolhatták. munkát. S azóta megint semmi! — Szüleid? — Anya dolgozik csak. Kaj- mádon szőlőmunkás. Apa augusztustól munkanélküli, 5422 forinttal, több mint harminc évi munkaviszony után. Decemberben indult el a leszázaléko- lási eljárása, mert beteg. — Miből élsz? — Mint pályakezdőnek, a munkanélküli segélyem 4665 forint. Ezért havonként kell jelentkeznem a szekszárdi kirendeltségen, ahol aláírják, lebélyegzik a kiskönyvemet. Most arról beszélgetnek, pusmognak, hogy állítólag márciustól az eddigi segély ötven százalékát fogják csak megkapni a munkanélküliek! Ruhát egy darabot sem tudok venni! A társaság, a diszkó, a szolid szórakozás már nem ismert szavak nálam. Pedig próbálok a helyzetemen segíteni, böngészem a megyei lap hirdetéseit. írok a hirdetőknek, de sehol semmi. Levélbeni értesítést ígértek. De nem írtak, nem hívtak. Pedig vállalnék mindent, az udvarsöpréstől az istállók trágyázásáig, csak dolgozhassak! Karácsonykor sem a vendégek, rokonok körül járt az én gondolatom, hanem azon, hogy visszakerülhessek a textilgyárba, a tanult szakmámba ... Komád László Horváth Miklósné, a művelődési ház alkalmazottja szolgált egy kis összesítéssel. E szerint Beda László festőművész májusi tárlatának 28 képéből 12-t vettek meg a helybeliek. Ódryné Horváth Krisztina keramikus 43 alkotása közül 37 kelt el. És Stekly Zsuzsa tűzzománckészítő 31 munkájából is megvásároltak hármat. (Plusz még vagy 50 apróbb ékszert, karácsonyi ajándék gyanánt.) Fényesen bizonyítják ezek az adatok, hogy kell a művészet az embereknek falun is. Csak közel kell vinni hozzájuk ...-WyAlulinformáltság. Ez jellemző az átmeneti időszakra. A „fent" kigondolt újítások késve, vagy késve sem, jutnak el az alsóbb szintekre, oda, ahol alkalmazni kellene őket. Ez a véleménye dr. Andróczi Ferencnek, Tolná városi főorvosának is, az ő szakterületén most bevezetendő változtatásokról. A háziorvosi rendszerre való átállás gyakorlatáról be* szélgettünk. — Körzeti orvosként dolgozom. A területen (Tolna, Mözs és Fácánkert tartozik ide) hat körzet található, s van még két gyermekorvosi, három fogorvosi és egy üzemorvosi rendelő. Több mint 14 ezer ember ellátása a feladat. Egy orvoshoz jelenleg körülbelül kétezer beteg tartozik. — S a szabad orvosválasztással megindul a nép? Lesz, akinek nem marad betege, lesz, akihez kétszer ennyien járnak? — Nagyon remélem, hogy nem lesz nagy mozgolódás. Remélem, hogy minden orvos jól végzi a munkáját, kedves a betegeihez, s nem pártolnak el tőle. Végülis eddig is létezett szabad orvosválasztás, ha valaki nagyon akart, átmehetett másik körzetbe. Hozzám is jár négy, nem itt lakó család: barátok, ismerősök. — Van valamiféle plafon, hogy egy orvos hány beteget vállalhat? — Ezt nem tudjuk még. A tájékoztatás nagyon gyatra. Egyszer, egy fórumon elhangzott egy 1600-as szám, de még hivatalosan nem erősítették meg. Mi, orvosok is csak annyit tudunk, amennyit a médiákban látunk, hallunk, olvasunk. Nem volt a kezünkben még, nem láttunk, olyan biztosítási kártyát sem, amit majd a betegektől veszünk át. — Mégis: hogy alakulhatnak Tolnán az „erőviszonyok"? Vannak kedvelt, és kevésbé kedvelt körzeti orvosok? — Szerintem nem lesz nagy vándorlás. Tételezzük fel, hogy a betegek elégedettek az orvosukkal. Ez azt eredményezi, hogy - mivel a körzetét mindenképpen el kell látnia - túl sok pácienst máshonnan átvenni nem tud az illető. Nemcsak azért, mert nem fizetik meg (egy bizonyos határon túl nem áll egyenes arányban a beA kiállított tárgyak megvásárolhatók Kell-e a művészet falun? Környékbeli események Pótszilveszter Január 13-án a tolnai nyugdíjasklub tagjai pótszilvesztert tartanak. A helyi művelődési házban megrendezendő esemény 16 órakor kezdődik. Iskolaszék Nagy vihart kavart Bogyisz- lón az iskolaszék felállításának kérdése. Ez egy, az oktatási intézmények társadalmi ellenőrzését végző testület (lenne). Tagjainak egyharmada pedagógus, egyharmada szülő, egyharmada önkormányzati delegált (lenne). Az önkormányzat azt vallja, hogy ha pénzt ad az iskolának, nem is keveset - mivel az állami támogatás messze nem elég az oktatás finanszírozására -, szeretné látni, mire fordítják azt az összeget. A tanárok viszont féltik a függetlenségüket. Az érvek és ellenérvek nagyjából azonos súly- lyal esnek a latba. Ezért úgy döntöttek a felek, hogy*megvár- ják az oktatási törvény megszületését, rendelkezéseit. Cigányfórum Tolnán, a művelődési házban ismét cigányfórumot tartanak. A rendezvény január 15-én délután 4 órakor kezdődik. A téma az etnikai kisebbség '92 évi feladatainak megbeszélése lesz. Tini disco Indul az iskola, indul az élet, indul a tini disco. Első alkalommal ma (január 11-én 16 órakor) táncolhatnak a táncolni vágyók Tolnán, a művházban. Belépés csak diákigazolványnyal! Kisérettségi A tolnai 2-es Számú Általános Iskolában január 9-én félévzáró kémia vizsgát tartottak. A nyolcvankilenc nyolcadikos közül hetvenen vettek részt ezen a szóbeli erőpróbán. Tudáspróba, de nem ám a régi, megszokott módon! A gyerekek az érettségi vizsgához hasonlóan tételt húztak... — A-módszert tavaly vezettük be kísérletképpen - mondja az iskola igazgatója, Solymos Pétemé. — Célunk az, hogy ezzel a felkészüléssel a gyerek összegezze tudását, s ismerkedjen a vizsgáztatás módszerével. Azért kezdtük a kémiával, mert sokak szerint ez a legnehezebb tantárgy, a 1 későbbiekben más tárgyakat is sorra veszünk. Fizikából január 30-án, majd tavaszi szünet előtt biológiából, április végén pedig földrajzból lesz „kisérettségi". — Ismert ez a módszer máshol is? — Csak nálunk és Bogyisz- lón vezettük be tavaly - mondja Boda Zoltánná kémia szakos nevelő. — A bogyiszlói általános iskola kémiatanárával, Brázai Gáborral indítottuk közösen ezt a számonkérési formát. Kölcsönösen részt vettünk a vizsgákon. Most egy mözsi és egy Baranya megyei kollégát várunk. Náluk még nincs bevezetve ez a módszer, tájékozódni szeretnének. Tavaly kísérleti jelleggel a négyes-ötös tanulók vizsgázhattak, most pedig a középiskolákba jelentkezők esetében kötelező. De mások is részt vehetnek, s akinek gyengébb jegye van, és itt jól szerepel, az a félévi kémia osztályzatán javíthat. Tavaly megtörtént, hogy az egyik gyerek kettesre állt, s a kisérettségi után négyest kapott. Ez olyan lendületet adott a diáknak, hogy a második félévben megtartotta a jobb jegyet. Mindenesetre itt jobbat várok tőlük, mint órán, ide biztosan készülnek, órára nem mindig. Különösebb felkészítés nem volt, menet közben kérdezhettek, a többi a szorgalmukon múlott. Most már csak egyik vizsgázó, Herczig Dóra 8. b-s, szavai: — Nagyon izgultam. Ahogy belépek, a kémiatanár és a vizsgáztató bent ül, az osztályfőnök is, akinek jelenléte fontos, hisz ha ránézünk, tekintete bátorít... Nekem jól sikerült, de azért az írásbelit jobban szeretem.- stier Egy arc - egy mesterség kumentációról meg jobb nem is ^ ^ ^ beszélni. Azt, hogy egy személyt táppénzes állományba veszünk, három helyen kell nyilvántartani. — Mi lesz jobb az új rendszert követően? Csökken az adminisztráció? Eltűnik a hálapénz? — Aki jól csinálta a munkáját, az eddig is szinte háziorvosként tevékenykedett. Alapvető változásokat ezért nem jósolok. A hálapénz sem fog eltűnni, arra sincs semmi jel, hogy az adminisztráció csökkenne vagy ésszerűsödne ... Most csak a név fog megváltozni. Más kérdés az, hogy ránk bíznak olyan feladatokat is, ami eddig nem az alapellátás dolga volt. Nekünk kell megállapítani, hogy valaki alkalmas vagy nem lőfegyver tartására, s előbb-utóbb a jogosítvány-engedélyezés, -hosszabbítás is a mi feladatunk lesz. Mindez nem haladja meg a képességeinket, nem nehéz munka, csak időigényes, mert egy csomó adminisztrációval jár. — Ha újra kezdhetné, megintcsak orvos lenne? • _ — Valószínűleg igen. Hat- gyermekes családból származom, ráadásul édesapám rokkant volt, s elő-előfordult, hogy hiába kértem enni... De nemcsak ez vezérelt, hogy „jobban élhetek", hanem közrejátszott a választásban egy gyermekkori betegség is. Három hónapig feküdtem izületi gyulladással a nagykanizsai kórházban. Az ottani főorvos lett a példaképem. Jól tanultam az egyetemen. Egyrészt azért, mert kellett a kiemelkedő ösztöndíj - más pénzforrásom nem lévén —, másrészt azért, mert sok szakmát elég kettesre tudni, de ezt nem. Elégségesen gyógyítani? Amikor elvégeztem az egyetemet, először a szekszárdi kórházhoz kerültem, majd '76-ban Tolnára. A feleségem itt óvónő, van egy egyetemista lányom és egy gimnazista fiam. — Megszerette Tolnát? — Jól érzem itt magam. A munkámat komolyan vészen, a rendelést mindig pontosan kezdem. Ez nálam egy ifjúkori fogadalom: rám beteg ne várakozzon! Wessely Fotó: Ótós R. Dr. Andróczi Ferenc, Tolna városi főorvosa tegszám az anyagiakkal), hanem azért sem, mert a mennyiség óhatatlanul a minőség rovására megy. Napi 60-70 beteggel senki sem lehet kedves. De ideje sincs az érdemi munkára, mert egy-egy páciensre tíz perce sem jut. Az ideális szám 40 lenne: maximum 40 beteg, egy orvosnak, egy napra. — Hol tart most, milyen stádiumban, a háziorvosi rendszerre való átállás? — Említettem az információhiányt ... Ismereteim szerint a lakosság majd - postán vagy valahogy - megkapja a küldeményt, leadja a kiszemelt orvosnak a biztosítási kártyát, s ezzel egyidőben átesik egy úgynevezett „éves szűrővizsgálaton". Hát mikor tudom én kétezer embernek akárcsak a vérnyomását megmérni, így, dömpingszerűen? Ezt megint olyanok találták ki, akik nem valószínű, hogy megkérdezték a körzetben dolgozókat. A kártyák kiosztása egyébként, a mostani elképzelések szerint, az első negyedévben történne, s a korábban január elsejével meghirdetett szabad orvosválasztás július 1-től indulna be. — Jól tudom, hogy kétélű a fegyver, mert nemcsak a szabad orvosválasztás, de a szabad betegválasztási is kezdetét veszi? — Szabad betegválasztás annyiban lesz, hogy a más körzetből hozzám jelentkezők közül „válogathatok". De az adott körzetben lakó beteget az ottani orvos köteles ellátni akkor is, ha neki nem szimpatikus. Tudomásom szerint most az a terv, hogy a páciens kártyája egy évig marad abban a körzetben, ahova bejelentkezett, s egy év után változtathat háziorvost. Hamarabb nem érdeiúes, mert kevesebb idő nem elég arra, hogy kialakuljon egy normális orvos-beteg kapcsolat; hogy megismerjék egymást. Ha viszont olyan komfliktus alakul ki, amely egyik vagy mindkét fél számára tűrhetetlen, kérhető egy évnél hamarabb is a változtatás, a tisztiorvosi hivatalon keresztül. De az üyesmi eddig is ritka jelenség volt, s vélhetően ezután is az lesz. Az emberek nemcsak azért ragaszkodnak a régihez, mert az „olyan jó", hanem azért is, mert félnek az újtól. — És az orvosok félnek-e az újtól? — Nem félünk, inkább az a bajunk, hogy keveset tudunk róla! Szinte semmi konkrétumot. Persze, ez csak zavar bennünket, a munkában igazán nem gátol, mert tudjuk, hogy a magyar egészségügy nem fog ezáltal egyik napról a másikra megváltozni. Mi nem hasonlíthatjuk magunkat mondjuk a finn példához, ahol egy orvosra jut 10-12 jólképzett középkáder (ápolónő, védőnő, asszisztensnő), akik önálló feladatvégzéssel bízhatók meg, s a betegek jórésze úgy jön-megy-gyó- gyul, hogy az orvos nem is látja őket... Nálunk, országos átlagban, orvosonként két-három segítő „adatik", és azok sem azt csinálják, amit kéne, hanem adminisztrálnak. Borzasztó dolog, hogy az adminisztratív munka egyre bonyolódik, és soha nem egyszerűsödik. Egy receptre most már csak egy gyógyszer írható, tehát mindegyikhez külön-külön ki kell tölteni a fejrészt is. A pecséte- lési mód is változott: egy vényre mostmár három béMözsi városképek A városrész központja, télen Vannak rendezettebb lakókörzetek... __és vannak kevésbé rendezettek, olyanok, a hol az idei költségvetés sem ígér burkolt utat f
