Tolnai Népújság, 1992. január (3. évfolyam, 2-26. szám)

1992-01-04 / 3. szám

1991. január 4. PÚJSÁG 9 HÉT VÉGI MAGAZIN Elő a tűt, ollót! Mielőtt teljes letargiába es­nénk, hogy csupa megunt, tava­lyi holmi tölti meg szekrényün­ket, érdemes előbb leltárt csi­nálni. Rakjuk ki valamennyi sze­zonholminkat egy asztalra, ágyra. És kezdjük kritikus szemmel nézegetni. No, nem úgy, hogy még ez is hordható, az is megteszi. Vegyük fel egyenként előbb, mondjuk a ruháinkat. Ez a kis kockás pél­dául az idén nagyon divatos. Csak a hosszából kellene va­lamennyit elvarrni, és egy nagy fehér csipkegallért rávarrni. Ha nincs a háznál csipke, megteszi a düssez, a taft, a piké, fel­használható nagymama szek­rénycsíkja, rongyos zsákjának tartalma. A másik ruha, mond­juk az az egyszínű - piros, kék, szürke, fekete - picit szűk már. Ha nem bízunk a gyors fogyó­kúrában, elő az ollót, a tűt. Szabjunk belőle divatos op-art modellt. Úgy, hogy a mellrész jobb felét a szoknyának pedig a bal elejét más színű anyaggal pótoljuk. A megnövelt bőséget néhány centis paszpóllal, sze­gődísszel érhetjük el. Az új gal­lér is lehet felemás, vagy ma­radhat az eredeti egyszínű, de akkor díszítsük az új kiegészítő színnel, tűzéssel, applikációval, hímzéssel. Következhetnek a szoknyák, a nadrágok. Az előbbieket ér­demes némileg megkurtítani. Ha meg eleve is rövidek voltak, akkor meghosszabítani. Ez leg­egyszerűbben úgy történhet, hogy készítünk egy olyan alsó szoknyát, amelyik egyáltalán nem alsószoknya. Csak a de­rekától a meglévő rövid alj hosszáig készül bélésanyagból, innen lefelé, bokáig már szö­vetből, bársonyból vagy más, tetszés szerinti kelméből. Ezt az eredeti szoknya alá vesszük, és máris kész a rendkívül ele­gáns alkalmi, színház szoknya. Ha bírja a pénztárcánk, érde­mes a kiegészítő alj anyagából egy mellényt, bolerót, netán kiskabátot is készíteni. A nadrág szárából is vágjunk le néhány centit, és szűkítsük be, úgy, hogy divatos halász­nadrágot kapjunk. Ha elég bő a csípőrészen, levághatjuk térd fölött is. De ekkor hosszú kardi­gánnal, vastag harisnyával cél­szerű viselni. A blúzok megfiatalításának legegyszerűbb módja az új gal­lér. Feldobja a régi selyemblúzt egy csipke zsabó, vagy ha a nyakát, gomboláspántját arany, ezüst csíkkal szegőzzük. Mindez alkalmazható régi puló­veren is. Csakúgy, mint a gyöngyözés, flitterezés. Mivel mostanság nagyon divatos az applikáció, szerencsés megol­dás valamilyen fényes anyag­ból virágot, egyszerű levélmin­tát rávarrni a tavalyi pulóverre. Nehezebb a dolgunk, ha a A fűszernövényekről A friss fűszernövényeket ajánlatos azonnal felhasználni, mivel a tárolás, a fény és meleg hatására általában csökken a növények vitaminértéke, fűsze­rező ereje. Néhány fűszernövény az ételbe főzve is megőrzi értékét. Ezek például a következők: borsikafű, rozmaring, lestyán, majoránna, tárkony, zsálya, ka­kukkfű, oregano. Az alábbi fűszereket pedig frissen használjuk: torma, snid- ling, édeskömény, citromfű, ka­por, petrezselyem. A jól fűszerezett ételekbe ke­vesebb sót használjunk. A fű­szereket apróra vágva adjuk az ételekhez, rövid idő után, ami­kor a fűszerek már elkevered­tek az ételben, kóstoljuk meg, és csak ezután sózzunk. Törjük meg a friss fűszereket néhány csepp olajjal egy mo­zsárban, így fűszeres erejük még jobban kibontakozik. Ha a friss fűszernövényeket egy-két napig tárolni akarjuk, gyengén mossuk meg, és állít­suk egy pohár vízbe, vagy ned­ves szalvéta közé téve tegyük a hűtőszekrénybe. Ha később akarjuk felhasználni, fa­gyasztva vagy szárítva tárolhat­juk. A friss zöld fűszernövények valódi vitaminbombák. Elsősor­ban vízben oldódó vitaminokat tartalmaznak: ilyenek például a B-vitaminok és a C-vitamin. A zöld leveleket folyóvíz alatt gyengén mossuk meg, és né áztassuk hosszú ideig vízben. A friss fűszerekkel díszíteni is lehet az ételeket. Például tojás­salátát díszítsünk kaporszálak­kal. Energiát az energiatakarékosságra Fűtés - olcsóbban (II.) Az eredményes és takarékos fűtés egyik titka az, hogy „meg­kössük” a meleget, azaz ne en­gedjük idő előtt kiszökni a la­kásból. Kevesen tudják, hogy ebből a szempontból szerepe van a lakás berendezésének, a bútorok elhelyezésének is. Ha a takarékos energia-felhaszná­lás szándékát össze tudjuk egyeztetni a belső laktér kiala­kításának kényelmi és esztéti­kai szempontjaival, a nagyobb méretű „testes” bútordarabokat, szekrényeket, tükröket, stb. az utcai falszakaszokhoz, illetve azok felületére helyezzük el. Ez kettős haszonnal jár: gátolja, lasítja a meleg utcára való ki­szivárgását, ugyanakkor segíti a szomszéd lakással közös, s a fűtési idényben két oldalról is „előmelegített” fal lélegzését, hőleadását. További bútorozási tanács: kárpitozott fotelokat, kanapékat ne tegyünk közel a fűtőtestekhez. Részint, hogy védjük őket a hirtelen száradás­tól, részint, hogy ne gátolják a meleg levegő szabad mozgá­sát, a szoba egészének „bejá­rását”. Közhely ugyan, de az ener­giaárak mai szintje mellett nem árt ismételni: értékes plusz cel- ziuszokat nyerünk, ha rendbe­hozatjuk, szigeteljük a „kajla” aj­tókat, ablakokat, s a dupla ab­lakok közé - régi, jó módszer szerint - párnát teszünk. Meg­jegyzendő, hogy a függöny, bármilyen könnyű és áttetsző is, hasznos szigetelő réteg a la­kás és az utca között. Szellőztetésre természete­sen a legkeményebb hidegek­ben is szükség van. A szakem­berek azonban azt tanácsolják, hogy a téli szellőztetés legyen rövid. Inkább nyissunk gyak­rabban ablakot,* de csak egy-két percre - ennyi is elég a használt levegő cserélődésé­hez -, a hosszabb idejű szellőz­tetés nyomán annyira kihűlhet a lakás, hogy tekintélyes mennyi­ségű plusz energia kell a fölfű­téshez. Közvetlenül nem, de közvetve feltétlenül megtakarí­tást jelent, ha a széntüzelésű fűtőberendezések tulajdonosai nem idegenkednek az újtól, s kipróbálják szén helyett a ma még sajnos kevéssé ismert bi­obrikettet. Ennek a növényi ros­tokból készült, rúd alakban for­galmazott fűtőanyagnak az ára nem alacsonyabb, mint a széné, de mégis olcsóbb, mert csaknem tökéletesen elég, s elenyésző mennyiségű hamu marad utána a csövekben és a kéményekben. Előnye az is, hogy minimálisan szennyezi a levegőt. '"Vdomi-FEB) A felújított pulóver, csipke betettel Szaftos húsételekhez igen jól illik a petrezselymes sültburgo­nya galuska. Hozzávalók: 4 db nagyobb burgonya, 2 evőkanál finomliszt, 4 evőkanál tej, 3 db tojás, só, törött bors és finomra vágott zöldpetrezselyem. A meghámozott, jól megmosott, megtörölgetett burgonyákat nyersen megreszeljük, a levü- ket kinyomkodjuk, s hozzáke­verjük a többi anyagot, a tojás­ból a három sárgáját, s végül a kemény habbá vert fehérjéket. Bő, forró zsiradékba nagyobb galuskákat szaggatunk, mind­két oldalukon rózsaszínűre süt­jük, és forrón tálaljuk. Franciaországban kedvelt köret a tejben sült burgonya. Mi is kipróbálhatjuk! A meghámo­zott, megmosott burgonyákat szeletekre vágjuk, és vajjal ki­kent tűzálló edénybe rétegesen lerakjuk. Forralt tejbe olvasztott vajat csurgatunk, megsózzuk, s az egészet a burgonyára önt­jük. Előmelegített söütőben ró­zsaszínűre sütjük. Mire a bur­gonya megpuhul, a tejes már­tást is magába szívta. Hozzáva­lók személyenként: 25 dkg bur­gonya, 1 dkg vaj, 2 dl tej, ízlés szerint só. A franciás újburgo­nya is kedvenceim közé tarto­zik. így készül: 1 kg újburgonyát meghámozunk, sós vízben pu­hára pároljuk. Két tojás sárgáját belekeverjük 2 dl tejfölbe, vege- tával sózzuk, pici őrölt fehér­borssal és finomra vágott pet­rezselyemzölddel fűszerezzük, majd ebbe a masszába bele­forgatjuk a leszűrt újburgonyát. Az egészet jól kivajazott tűzálló­tálba öntjük, és sütőben 20 per­cig sütjük. Kockásán bevagdalt, olajban kisütött szafaládéval, rántott parizerrel olcsó, kiadós egytálétel. Svájci újburgonya. Ezt „ide­genbe szakadt hazánk leányá­tól” tanultam, Svájcban. Kell hozzá 1 kg újburgonya, 2 dl tej­föl, 1 tojássárgája, 20 dkg pári­zsi, 2 evőkanál reszelt sajt, bors, só, petrezselyemzöldje, olaj a sütéshez. Elkészítése: a megtisztított, aprószemű újbur­gonyát bő olajban rózsaszínűre sütjük. Ezalatt a tejfölt össze­keverjük a tojássárgájával, a ledarált párizsival, a finomra vágott petrezselyemmel, sóval - méginkbb: vegetával - és borssal. A kisütött, lecsepegte­tett újkrumplit tűzálló tálba terít­jük, ráöntjük a tejfölkrémet, meghintjük a két evőkanál re­szelt sajttal, s forró sütőben 10 percig sütjük. Paradicsom, uborka vagy fejes salátával lak­tató és olcsó vacsora. Nyíri Éva Diós-almás sütemények Almatorta Hozzávalók (kb. 12 sze­lethez): 12 dkg vaj vagy margarin, 15 dkg liszt, 5 dkg darált dió, 3 dkg cukor, 1 csi­pet só, 4 alma, kb. 80 dkg, 4 tojás, 3 dl tejszín, 1 evőkanál cukor, 1 csomag vaniliacu- kor, 2 evőkanál darált dió, 20 dkg sárgarépa. A zsiradékot, lisztet, sót, cukrot, 3 evőka­nál hideg vizet elkeverjük, majd 1 óra hosszára hideg helyre tesszük. A sárgarépát lereszeljük, és levét kinyom­kodjuk. Az almát meghá­mozzuk, félbevágjuk és ki­magozzuk. A tojás sárgáját, tejszínt, cukrot és vaníliacuk­rot elkeverjük. A tésztát a sü­tőformánál kissé nagyobbra kinyújtjuk, a maradék tésztát a szélről levágjuk. A tésztát villával megszurkáljuk, a fél almadarabokat rátesszük, és darált dióval megszórjuk. A reszelt sárgarépát és a tojá­sos keveréket összekever­jük, és a sütemény tetejére kenjük. Dióval megszórjuk, majd előmelegített sütőben kb. 30 percig sütjük. Diós almás kalács Hozzávalók (kb. 12 sze­lethez): 2 közepes alma, 1 citrom leve, 20 dkg vaj vagy margarin, 25 dkg cukor, 1 csomag vaníliacukor, 1 csi­pet só, 20 dkg liszt, 3 tojás, 2 kávéskanál sütőpor, 10 dkg apróra vágott dió. Az almákat lereszeljük és citromlével meglocsoljuk. A zsiradékot és a cukrot, a va­níliacukrot és a sót elkever­jük habosra. A tojásokat, a lisztet és a sütőport hozzá­keverjük. A reszelt almát le­csepegtetjük, hozzáadjuk a diót és az egészet a tésztá­hoz keverjük. Egy sütőformát kizsírozunk. Beletesszük a tésztát, és előmelegített sü­tőben kb. 70 percig sütjük. Almagombóc Hozzávalók: fél kg alma, 20 dkg dara (gríz), egy tojás, 4 dkg vaj vagy margarin, 2 dl tej, zsemlemorzsa, kevés cukor, 5 dkg darált dió, fahé­jas cukor. Az almát megmossuk, meghámozzuk, és apró koc­kákra vágjuk. A vajhoz hoz­zákeverjük a tojást, hozzáad­juk az almadarabokat, darát, kevés cukrot, sót, a langyos tejet, valamint a darált diót. Annyi zsemlemorzsát adunk hozzá, hogy lisztezett kézzel gombócokat tudjunk formálni belőle. 30 percig pihentetjük. Forrásban lévő vízbe tesz- szük. Forrás után 2-3 perccel óvatosan megkeverjük, majd lefedve még 10 percig főz­zük. Olvasztott zsírba kiszed­jük, és fahéjas cukorral meghintjük. Almás lepény Egy tojásból, 1 evőkanál lisztből, 5 evőkanál sovány tejből tésztát keverünk. Megsózzuk. Megsütjük. Az almákat felszeleteljük, mag­házát eltávolítjuk, és egy ká­véskanál olajon megsütjük. A tészta tetejére rakjuk. 3 evőkanál joghurtot fahéjjal és cukorral ízesítünk, és az almára öntjük. Tetejére diót szórunk. Dióval töltött alma Az almát félbevágjuk, magházát eltávolítjuk. Meg­töltjük lekvárral és cukrozott darált dióval, majd rövid időre a grillsütőbe tesszük és megsütjük. ízletes szószok, gyorsan sültekhez A gyorsan sült húsokat álta­lában könnyű elkészíteni, csak az a baj, hogy önmagukban fo­gyasztva meglehetősen egy­hangú ételek. Nem kell különö­sebb konyhaművészet ahhoz, hogy a különböző szószokkal változatosság tegyük étrendün­ket. A megsült húst vegyük ki a zsiradékból, és tartsuk mele­gen. A pecsenyelét engedjük fel borral, húslével, esetleg pá­linkával, kevés vízzel hígítsuk fel, és erős tűzön főzzük. Az így kapott szószt ízlésünknek meg­felelően fűszerezzük. Lássunk néhány jól bevált fű­szerezési ötletet: Fehér bors - ízletes fűszere a sertéssülthöz, pulykasülthöz vagy a csirkemellhez készített szószonak. Rozmaring - kellemesen fűszerezi a világos és barna szószokat, melyeket szár­nyas- és marhasültekhez tálal­hatunk. Kapribogyó - pikánssá varázsolja a borjú- és sertéssültekhez készített szó­szokat. Mustár - mindenféle gyorsan sülthöz kiválóan illik. Pirospaprika - finom aromát ad a világos húsokhoz készült szószoknak, és szép színt köl­csönöz az ételeknek. Teaitalok Szénsavas tea A szódavizes szifont forró vízzel elő­melegítjük, beletöltjük az elkészített teát, lezárjuk, ellátjuk patronnal, és szódavíz­ként nyomjuk ki a csészékbe. Igen finom, habzó, illatos ital, melyet mindenféle teából jó minőségben lehet készíteni. Hideg citromos „pezsgő ” tea A hideg citromos teába egy-két csepp rumaromát teszünk. (Jó erős teát készí­tünk!) Az így ízesített teához egy har­madrész kristályvizet adunk, az egészet jól záródó üvegbe öntjük, és így helyez­zük el a hűtőszekrényben. Tej-tea Egy liter tejet felforralunk, és ha már forr, két teáskanál tealevelet teszünk bele._,Félretéve többször megkeverjük, és kb. 10 percnyi állás után leszűrjük. íz­lés szerint édesítve, jól lehűtve fogyaszt­juk. Ízesíthetjük egy kevés citrom- vagy narancshéjjal is. Teaparfé Két evőkanál finom teát, egy rúd vaní­liát kevés citromhéjat és fahéjat 5 dl forró tejszínnel leöntünk, s negyedórán át le­takarva félretesszük. Átszűrjük, s ha ki­hűlt, adunk hozzá 40 gramm oldott zsela­tint, 25 deka porcukrot. Simára keverés után formába téve a hűtőszekrényben fagyasztjuk. Teakrém Egy deci vízből, három teáskanál teá­ból, erős sötét teasűrítményt készítünk. Ha kihűlt, két teáskanál étkezési zselatint oldunk fel benne. 25 deka, szitán áttört sovány tehéntúrót összekeverünk egy deci tejjel, egy egész tojással és fél cit­rom levével. Hozzáadunk néhány szem porrá tört szaharint vagy édeskét, majd bedolgozzuk a zselatinos teasűrítményt. Üvegkelyhekbe töltjük, nyers gyümölcs­szeletekkel díszítjük. Egy-két óráig hűtő- szekrényben tartjuk. Szénhidrátmentes, fehérjedús, vita­minban gazdag különlegesség. Teapuding Másfél deka teát 4 deci vízzel leforrá­zunk, leszűrjük, majd 10 deka cukorral és 2 deka pudingkrémporrral kikeverve gyengén felfőzzük. (Felforralni nem sza­bad!) Ezután a tűzről levéve folytonos keverés közben lehűtjük, beleadagolunk egy deci citrált, és 25 deka keményre fel­vert tejszínhabot. Poharakba téve díszítjük cukrozott tej­színhabbal, marcipánnal, és poharan­ként két-két Rotschild-piskótával. Teafagylalt Négy deci jó erős teát készítünk, azt 20 deka porcukorral édesítjük, és ha ki­hűlt, 4 deci sűrű tejszínt adunk hozzá, majd formába téve megfagyasztjuk. íze­síthető citromlével, esetleg rumaromával. Burgonyából, változatosan I kabátot akarjuk felfrissíteni. Ám i itt is segíthet egy új gallér, kéz­- elő, egy sálszerűen ráillesztett- rövid pelerin, esetleg derékig- érő mellény. Ha viseletes a szövet, kaphat új gombpántot, a vállapot, ujja szegőzést eltérő színű szövetből, fekete bár­sonyból. Kicserélhetjük a kabát egyik elejét más színű szövet­tel, de ezt a lépést fontoljuk meg, mert hamar meg lehet unni az op-art kabátot. (Kádár)

Next

/
Oldalképek
Tartalom