Tolnai Népújság, 1992. január (3. évfolyam, 2-26. szám)
1992-01-04 / 3. szám
lOLNAI, , , 10 NÉPÚJSÁG HÉT VÉGI MAGAZIN 1992. január 4. Rövid frizura házilag Igen fiatalos a rövid frizura, és többféleképpen lehet formálni. De hogyan vágjuk le? 1. A hajat hátrafésüljük. Fülközépnél keresztben elválasztjuk, és a kívánt hosszúságúra levágjuk. Majd fésűvel felfelé fésülve tincsenként hozzáigazítjuk a hosszát, kissé kiritkítva nyaknál. 2. A fedőhaj hosszabb marad, és tincsenként balról jobbra fésülve ferdén levágjuk a hosszát. 3. Oldalra fésüljük, és fülközépig felnyírjuk. 4. Előrefésüljük, a frufrut cikk-cakkban vágjuk. 5. A szemöldök magasságban kiigazítjuk egyenesre. Egy kis illemtan Virágot adni, virágot kapni A virág a természet egyik legszebb adománya. Az ajándék virág pedig az emberi kapcsolatok őszinte, kedves kifejezője. Ennek az ajándékozási formának is megvannak azonban a maga íratlan szabályai. Baráti találkozáson, kitüntetés átvételénél, családi eseménynél, iskolai ünnepélyen nélkülözhetetlen a virág, de itt sem mindegy, hogy melyik fajtát válasszuk ki. A tévedést az kerüli el, aki megpróbál az évszaknak megfelelően ajándékozni. így például nagyon hangulatos télen a szép fenyőág gyönggyel, bogyóval díszítve, vagy tavasszal - ha mégoly szerénynek tűnik is - kis csokor nárcisz, hóvirág, ibolya. Elrettentő példaként lebeg előttem barátnőm tizedik házassági évfordulója. Az egyébként nem túl gáláns és figyelmes férj - most ki akarván tenni magáért, e ritka alkalomra egy szál csodálatos pettyes orchideával köszöntötte nejét. Villámgyors fejszámolás: oda legalább kétheti kosztpénz. Utána már csak az ájulásból kellett szegényt felmosni. Pedig boldog lett volna egy cserép illatos jácinttól is. A kapott virág öröm, de nem mindig és nem minden mennyiségben. A minap kórházba mentem beteglátogatóba. Már majdnem vettem virágot, amikor belém nyilallt, hogy az illető fekvő beteg, olyan, aki még sokáig járóképtelen lesz. Ki fogja a virágokat friss vízzel ellátni, vagy ha elhervadt, kivinni? így inkább édességet vittem. Aki végképp tanácsatalan, ajándékozzon rózsát, szekfűt, gerberát, ezekből néhány - mindig páratlan - szál mutatós ajándék. A vágott virágot, hacsak nem celofán csomagolású, vegyük ki a papírból, és néhány kedves szó kíséretében adjuk át. S a teremtés „urai”, a férfiak ne a táskájuk (netán kabátzsebük) mélyéről kaparják elő a kókadt, szétnyomott és jobb sorsra érdemes csokraikat, amint azt nem ritkán tenni szokták. Illik azt is tudni, hogyan vegyük át a virágot az ajándékozótól. Ne sápítozzunk valódi vagy megjátszott felháborodással, hogy „jaj istenem, hát miért kellett ennyi pénzt kidobni?!” Az pedig a legnagyobb sértés és neveletlenség, ha a virágot ott hagyjuk heverni, anélkül, hogy nyomban vízben, edénybe tennénk. Varróiskola Nyakba való miniszütyő Nemcsak divat, de hasznos is, ha a gyerek a nyakában kis pénztácát visel, amibe nemcsak a tejre vagy kiflire kapott aprópénzét teheti, hanem például a lakáskulcsot is, ami így biztosan nem vész el. A kis szütyő még kedvesebb lesz, ha formáját valamilyen figurára alakítjuk, például a rajzon láthatóan kutya, eszkimó, nyuszi és csibe formára. Ezekhez célszerű olyan anyagot választani, aminek tartása van, nem foszlik a széle, és erős is. Legalkalmasabb a filc, nemez, amihez a darabokat akár öreg kalapból is kivághatjuk. A szabásmintán 1 kocka= 1 cm2, de ha nagyobbra tervezzük, akkor övre akasztható kis tasak lehet belőle. Minden figurából két egyforma darabot szabunk, s élénk színű fonállal, apró pelenkaöltéssel hurkoljuk körbe a kettőt úgy, hogy - ahol nem látni az öltésmintát - felül nyitva maradjon. (Ide varrhatunk esetleg egy patentot, vagy beüthetünk egy patentgombot.) A szem, orr, fog, nyelv, stb. lapos - lánc - keresztszemes öltéssel, pici gyöngy, gomb felvarrással oldható meg. Végül színes vastag fonalból horgoljunk rá nyakbaa- kasztós pántot rövid pálcasorral. B. K. Teszt Ki az alkoholista? Nagyon sokan aggódnak amiatt, hogy iszik a partnerük. A kérdés az, hogy még kordában tartható-e ez a szokás, vagy a partnerük már alkohol-függőségben szenved. A kérdésekből és a válaszokból mindez kiderül. 1. Megfigyelte már, hogy remeg partenre keze? 2. Az utóbbi időben feltűnően idegesebb, mint azelőtt? 3. Sokkal magabiztosabb, ha alkoholt fogyasztott? 4. Nehezen tudja abbahagyni partnere az első pohár után? 5. Kevésbé bírja az alkoholt, mint azelőtt? 6. Akkor is iszik, ha egyedül van? 7. Érez-e bűntudatot, ha iszik? 8. Van-e otthon, vagy a munkahelyén titkos „italraktára”? 9. A stresszhelyzeteket alkohollal próbálja enyhíteni? 10. Vannak különböző egészségügyi probémái? Például egyre kevesebbet eszik? Ha több, mint három kérdésre igennel kellett válaszolnia, nagy valószínűséggel már alkohol- beteg. Úgy segíthetünk rajta leginkább, ha elmagyarázzuk szenvedélyének következményeit és megmondjuk, hogy csak akkor tudunk segíteni rajta, ha hajlandó orvoshoz fordulni. Ferenczy-Europress // Szabad" orvosválasztás? Ismét egy „demokratikus választás” ígérete! Szabadon megválaszthatom, kinek a kezébe teszem le a magam és családom egészségét, életét. Magyarországon ez különösen jelentős tény, hiszen itt „betegebbek” az emberek, mint más országokban. És azért is, mert sókan sorolhatnák múltbeli csalódásaikat a különböző szintű orvosi ellátással kapcsolatban. A választás lehetősége illúzió ugyan, mégis jólesik. Illúzió, mert kisebb falvakban örülhet az ember, ha 10 kilométeren belül egyáltalán orvoshoz jut, nem hogy válogathatna. Illúzió azért is, mert nem igazán tudjuk, melyik orvos milyen orvos. Harmadszor azért is csalóka ez a nagy szabadság, mert a kórházban senki nem választhatja meg a kezelőorvosát. Mégse legyünk ünneprontók, örüljünk a lehetőségnek. Milyen orvost szeretnénk? Amikor megbetegszünk, az a legfontosabb, hogy a szakember hamar ismerje fel a betegség pontos mibenlétét, és erre megfelelő gyógykezelést találjon. Ebben, azonos végzettség esetén is, igen nagy különbségek vannak az egyes orvosok között, mivel a szaktudás, a tehetség, az érzék, a tapasztalat nem egyforma mértékben van meg az emberekben. Egy-egy orvosnál ezt megítélni csak hosszasabb személyes tapasztalat vagy mások egybehangzó véleménye alapján lehet. A szűkén vett szakmai tudáson kívül van néhány egyéb, nem kevésbé fontos tulajdonság, mely meghatározza szerencsés választásunkat. Például az odafigyelés, a törődés, a lelkiismeretesség. Hasznos a gyors döntés képessége, a határozottság, de az ellenkezője is elengedhetetlen: a töprengés, a mérlegelés, , a kételkedés, az önkritika. Még jelentősebb a kapcsolati tényezők szerepe. Majdnem mindannyian ültünk már fogorvos székében, a kórházi ágyról, a műtőasztalról nem is beszélve. Ilyenkor roppant kiszolgáltatott az ember, még akkor is, ha nem nagyon szenved, vagy nincs életveszélyben. Tapasztaltuk, mennyire fokozza a szorongást, a fájdalmat, a kiszolgáltatottság érzését, ha az orvos durván érint, nyersen szól, vagy csupán csak mogorván hallgat, miközben fájós testünkkel foglalkozik. Mindenki érezte már, milyen kellemesen enyhíti a rossz érzést, ha az orvos tekintete őszinte érdeklődést tükröz, ha barátságosan beszél, ha biztatni próbál szavakkal és gesztusokkal. Az emberi kapcsolatokban - így az orvos-beteg viszonyában is - igen nagy kincs az empátia, az a képesség, mellyel beleéli magát egyik ember a másik helyzetébe, lelkiállapotába, szenvedésébe, és annak megfelelően bánik vele. Az orvos-beteg kapcsolata ősidők óta ún. asszimmetrikus kapcsolat volt. Az emberek felnéztek a gyógyítóra, tudásában nem kételkedtek, utasításait megfogadták. Az orvos ennek megfelelően „atyai stílusban” kissé lekezelő, de pártfogó módon tárgyalt a pácienssel. Az utóbbi évtizedekben világszerte zajlik egy demokratizálódási folyamat, az emberekben megnőtt a szimmetrikus kapcsolatok iránti igény. Egyre kevésbé tűrik a szigorú hierarchiát, a tekitélyelvű kapcsolatokat (a politikai életben sem, a munkahelyeken egyre nehezebben, a családban is alig). Egyre határozottabb az igényük, hogy ellenőrizzék a saját gyógyításuk folyamatát. Igyekeznek tájékozódni orvosuk képességei, személyisége felől, nem fogadják el vakon a véleményét. Tudni akarják saját diagnózisukat, kitartóan faggatják az orvost bajuk „miértjei” felől. Nem tűrik, hogy „tárgyként” kezelje bárki is őket, és egyenrangú bánásmódot kívánnak. Tevékeny részesei akarnak lenni a gyógyítási folyamatnak. Az orvosválasztásnál ezek a szempontok is érvényesülni fognak. És mi történik, ha nem esik egybe a barátságos magatartás, az empátiás viszonyulás a bajmegállapító tehetséggel? Szerencsére ez a ritkább eset, úgy tapasztaltam, legtöbbször együtt járnak. A kevésbé tehetséges vagy nem kiegyensúlyozott személyiségű emberek, akik lelkűk mélyén szakmailag vagy emberileg bizonytalanok, hajlamosabbak arra, hogy agresszív hangvétellel, lekezelő viselkedéssel próbáljanak tekintélyt kiharcolni maguknak. Ezt különösen a velük nem egy „súlycsoportba” tartozó, kiszolgáltatott személyekkel teszik szívesen. Én tehát azt az orvost választom, aki a ki nem mondott félelmemet is megérzi: aki néha azt is ki meri mondani, hogy „nem tudom”: aki a szúrást mosollyal enyhíti: aki őszintén beszél, és nem bíztat alaptalanul: aki érezhetően akarja, hogy meggyógyuljak. Dr. Ignácz Piroska Helyet növényeinknek Nagyobb növényeink - pálmafélék, leanderek, páfrányok stb. - legjobb helye a kellő méretű fadézsákban, faládákban van. Aki ügyes, és tud a fával bánni, maga is készíthet ilyesmit. Dézsánkat, ládánkat kívülről kezeljük fakonzerváló anyaggal, belülről pedig égessük ki forrasztólámpával. A fadézsa aljára (A) érdemes a zsúrkocsiknál használatos görgőt felszerelni, így könnyen tudjuk a kívánt helyre tolni a növényt. A szögletes virágláda (B) aljára feltétlenül szögeljünk rá négy kis lapos lábat. A deszkából készült (C) növénytartót legalább 2,5 cm vastagságú anyagból készítsük és kí- vül-belül impregnáljuk. Tartóssága lényegesen növelhető, ha korrózióálló horganylemezből tervezünk betétet. Az ilyen lapos ládákba cserepestől állítjuk a növényeket és a cserepek között nagy szemű kavicsot vagy érdekes alakzatú köveket helyezhetünk el. A zárt fémbetét a felesleges öntözővíz kicsöpögését megakadályozza, ugyanakkor a párolgást biztosítva kedvező mikroklímát nyújt a növényeknek. Ezt a megoldást főleg száraz levegőjű, központi-, vagy távfűtéses lakásokba ajánljuk. (MTI-Press) Egészségére! A méhnyakrák is megelőzhető A feltételek adottak, csak az akaraton múlik A legtöbb embert, ahogy meghallja azt a szót, hogy rák, rögtön félelem tölti el. Énnek több oka lehet. Egyrészt szinte nincs olyan család, ahol közeli vagy távolabbi rokont ne érintene ez a súlyos betegség, másrészt az átlagember még mindig keveset tud a rák meg- előzhetőségéről és gyógyításának korszerű lehetőségeiről. Pedig szerencsére van olyan típusú rosszindulatú daganat is, mely a kialakulása előtti időben, illetve igen korai állapotban nagy biztonsággal felfedezhető - és ez a méhnyakrák. A szóbanforgó betegségre jellemző, hogy hosszú ideig lappangva, tünetmentesen fejlődik, és amikor már kellemetlen panaszokat (például nemi élet közbeni vérezgetés, alhasi fájdalmak, vizelési panaszok) okoz, már alig gyógyítható. Tudományos tapasztalatok és a több évtizedes orvosi gyakorlat bebizonyította, hogy egy igen egyszerű rendszeresen végzett nőgyógyászati vizsgálattal szinte száz százalékos biztonsággal megelőzhető a méhnyakrák. A vizsgálat fájdalmatlan és semmilyen kellemetlenséggel nem jár. Az orvos, a méhnyakból és a külső méhszáj felszínéről vett váladékot egy üveglapra keni, melyet egy erre a célra speciálisan kialakított laboratóriumban feldolgoznak és értékelnek. A kapott eredményből igen nagy biztonsággal meg lehet mondani, hogy axpéhnyak- ról levált és eltávolított sejtek normálisak, vagy kórosan átalakulva, később esetleg ráksejtekké válhatnak. Az ilyen, úgynevezett pozitív eredmény esetében kis műtéttel eltávolítva a kórosnak vélt területet, a méhnyakrák kifejlődését meg lehet akadályozni. Ma Magyarországon az egészségügy részéről minden feltétel adott, a lakosság részéről pedig csak akarat és belátás szükséges. A nőgyógyász szakorvosok kötelezően végzik el a szűrő- vizsgálatokat úgy az onkológiai rendeléseken, mint a család- és nővédelmi tanácsadásokon, a kórházi osztályokon és ambulanciákon, valamint magánrendeléseiken is. Hogy mégsem csökken az utóbbi évekban látványosan a méhnyakrák előfordulása, annak okát egyértelműen abban a tényben kell keresnünk, hogy a 20-70 éves kor közötti nők csak mintegy 30-40 százaléka jár rendszeresen szűrővizsgálatra. Szinte minden évben ugyanazok a hölgyek keresik fel az orvosokat. Közülük nagyon ritkán kerülnek ki rákos betegek, szemben azokkal, akik évekig elhanyagolják vagy sohasem mennek el ilyen vizsgálatra. A Szilveszter és az újév napja hagyományosan a fogadalmak, az „ezentúl másként fogok élni” elhatározások ideje. Kedves lányok és asszonyok! Akarjanak egészségesebbek maradni! Ne féljenek a ráktól, hanem előzzék meg azt. Ehhez pedig az összes orvos segítségükre lesz az új esztendőben is. - dr. Tóth János -
