Tolnai Népújság, 1992. január (3. évfolyam, 2-26. szám)

1992-01-04 / 3. szám

(tolnai) 4 t^EPUJSAG 1992. január 4. TOLNAI KÖRKÉP TOLNA VÁROSRÓL ÉS A KÖRNYEZŐ TELEPÜLÉSEKRŐL Cikiző koszorú A szedresi Ady utca lakói megkoszorúzták az egyik vil­lanyoszlopukat. Az apropót az szolgáltatta, hogy „megfigyelők szerint”, pontosan egy eszten­deje nem világít rajta a lámpa. Időközben jelentették a meghi­básodást, a hivatalnak, a pol­gármester tovább, a Dédász- nak, de mindeddig nem akadt a cégnek olyan, mindenre elszánt dolgozója, aki megmászta volna az oszlopot, hogy égőt cseréljen. A lakók értetlenül állnak ez előtt az apró, de megoldhatat­lannak tűnő probléma előtt. Az eseményt a helyszínen felírat is jelzi, miszerint „a Dédász ma 1 éve világított utoljára”. Most tehát emlékeznek, és Kút van - olaj miért nincs? Ellátási gondok Szedresben tudni!” - volt a válasz. A hi­ány azokat, a főleg nyugdíj­ból élőket sújtja a legjobban, akik nem tudják egyszerre megvenni a teljes idényre való mennyiséget. Ilyenkor mit tehetnek? Fa­gyoskodnak! Várnak és fa­gyoskodnak. S ha tudnak, te­lefonálgatnak, hogy van-e olaj Kölesden, Tolnán, vagy Szekszárdon? A emberek agyában ilyen­kor millió kérdés kergeti egymást: Miért olyan- sze­mély bérli a kutat, aki nem tudja biztosítani a lakosság ellátását? Mikor lesz végre olaj a szedresi kútban, hogy helyben hozzájuthassanak az ott lakók? Stb... Elmondta: Horváth Miklós Lejegyezte: Konrád László A fűtési idény megkez­dése óta csak egy alkalom­mal volt háztartási tüzelőolaj a szedresi kútnál! _ Korábban az Áfész mű­ködtette, pontos nyitvatartási renddel és mindig tele tar­tállyal. Ősztől bérli az új tu­lajdonos. A község lakói, sőt a medinaiak is, meg a kör­nyező puszták lakói meg­szokták azt a lehetőséget, hogy kiskocsival, utánfutós kistraktorral vagy kerékpá­ron apránként vették-hordták össze a téli tüzelésre való mennyiséget! A lakók érdeklődtek a tu­lajdonosnál: — „Nem tetszik tudni, mi­kor lesz olaj?” - így a kér­dés. — „Képzeld, nem tetszik DÉDÁSZ! !.ltth j.itX. vifafAc**- \ \ VUotoLra. J, várnak. Remélhetőleg nem újabb 365 napig! Konrád L. Ha valaki kiejti azt a szót, hogy paprika, bizonyára „beug­rik” mellé Bogyiszló neve is. A paprika mellett még arról is ne­vezetes, hogy a szavazáskor a falu lakossága, az előző tanács apparátusának vb-titkárát vá­lasztotta meg polgármesterré. Dr. Sümegi Zoltán a község ve­zetésében immár öt esztendeje vesz részt. Beszélgetésünk szilveszter napján készült, a számvetés és visszatekintés idején. — Milyen volt az 1991-es esztendő Bogyiszlón? Mit sike­rült megvalósítani azokból a tervekből, amelyekkel válasz­tópolgárai elé lépett? — Úgy érzem, hogy az 1991-es évre „előírt” terveket jó ütemben sikerült megvalósítani. Elsősorban annak örülök, hogy Bogyiszlón gyógyszertárt tud­tunk nyitni. Ezzel az egészség- ügyi ellátás szinte teljesnek mondható, hiszen körzeti orvo­sunk és fogorvosunk is van. — A paprikamalom beindu­lásáról már többször és több fó­rumon nyilatkozott. Ez is a ter­vek megvalósításának egy ré­sze volt? — A paksi konzervgyár volt telephelyén 70 százalékos tu­lajdonrészt szereztünk. Remél­jük, hogy munkahelyteremtő beruházásként működik a ma­lom, és ösztönöz a több paprika termelésére. — Mostanában a polgármes­teri hivatalokról sokszor lehet azt hallani, hogy vállalkoznak. Önök már a paprikamalommal megtették az első lépést. Van még egyéb vállalkozásuk is? — Némi szerencsével hoz­zájutottunk egy munkagéphez. Ezt egy Aarau nevű svájci kis­várostól kaptuk ajándékba. Ha Programok Kertbarátkor Dr. Vecsey Albert „A korral járó betegségek” - címmel tart előadást a tolnai kertbarátok­nak, a városi művelődési ház­ban, január 6-án, 18 órától. Nemzetiségi klub Január 8-án este 6-kor Anton Rittinger lesz a tolnai német nemzetiségi klub vendége, a kulturházban. A megyei német kisebbség helyzetéről szól. Koncert Gergely Róbert ad koncertet Tolnán, a sportcsarnokban, ja­nuár 26-án este 7-kor. Egy átalakulás gyötrelmei „Mit gondolhatunk egymás­ról?" - ezt a kérdést lehetett kiolvasni néhány képviselő tekintetéből annak az önkor­mányzati ülésnek a szüneté­ben, amelyen pont került a költségvetési üzem átalakulá­sára, illetve az első fejezet végére. (Az új gazdasági szervezet személyzeti ügyei a közeljövőben oldódnak meg.) Eszköztárával együtt ön- kormányzati tulajdonba került hát a tolnai költségvetési üzem. Ez önmagában egyszerűen megoldható tény lett volna, ha a testület tagjai nem kerülnek abba a harapófogóba, ame­lyet a költségvetési üzem ve­zetése nyitott, és céljai eléré­sével óhajtott volna bezárni. Ugyanis a köztulajdon egy ré­szére igényt tartott az „üzem kollektívája”, alapítványi va­gyon formájában. Hol itt a gond? - kérdezhetnénk, hi­szen országszerte így törté­nik, sőt a „mindeáron privati­záció” éllovasai egyenesen a gazdasági átalakulás akadá­lyozóinak kiáltották ki a képvi­selők többségét. A hozzávetőleges becslé­sek szerinti majdnem százmil­liós vagyon sorsa (amelynek kezelője a költségvetési üzem) nagyobb figyelmet, mindenre kiterjedő előkészí­tést, folyamatos egyeztetést kívánt volna mind az önkor­mányzat, mind a vagyon ke­zelői részéről. Ehelyett iszo­nyatos gyorsasággal, szinte az utolsó pillanatban ismertet­ték meg a problémát a képvi­selő-testülettel, így nem csoda, hogy a városatyák többsége bizalmatlanságot, vagyonmentő hátsó szándé­kot sejtett az átalakítási akció mögött. A rosszízű sejtést a tárgya­lások során képtelenek voltak az előterjesztők eloszlatni. Az alapítvány céljai túlzóan álta­lánosnak tűntek, a kedvez­ményezettek körét és ezek részesedéseit a gazdálkodás eredményeiből sem sikerült megnyugtatóan tisztázni. Már a vagyonfelmérés körül is ádáz viták kerekedtek, hogy csak néhányat említsek a lé­nyegesnek vélt dilemmák kö­zül. Az álláspontok cseppet sem közelítettek egymáshoz, midenki mereven képviselte a saját érveit. Egyre nyilvánva­lóbbá vált, hogy az üzem ve­zetése hűen követi a bolsevik Molotov egyik bevett módsze­rét: „... ha meg akarok vitatni veled egy általam felvetett dolgot, elzárok előled minél több információt, hogy ne ké­szülhessél fel és aztán az ar­codba vághassam, nem vagy vitapartner, mert felkészület­len vagy.” Ezek után nem csoda, ha a testület többsége (néhány ki­vétellel) a mindenét féltő tu­lajdonos módjára úgy döntött, hogy vagyonát nem osztja meg senkivel és a költségve­tési üzem helyébe az egy­személyes kft. gazdasági formációt választotta. „Mit gondolhatunk egymás­ról?” - mármint a testület és az alapítvány létrehozásában érdekeltek? Remélhetőleg nem indulattal és gyűlölettel vélekedünk egyik oldalon sem a történtekről. Hiszen mind­annyiunk felelőssége az ön- kormányzati vagyon minél ha­tékonyabb működtetése. Erre hatalmazott fel bennünket a választók többsége és többek közt e munkánk megítélésé­vel fog szavazni három év múlva. A testület döntésének okát ez a legfontosabb tény magyarázza, minden más hí­reszteléssel ellentétben. Takács István Egy arc - egy mesterség Dr. Sümegi Zoltán, Bogyiszló polgármestere megérkezik, és munkába áll, segítségével egy új vállalkozást kezdünk. — Köztudott, hogy az utóbbi években - pénzszűke miatt -, az úgynevezett pedagógus szolgálati lakások nagyon le­romlott állapotban vannak. Szinte minden településen igyekeztek tőlük megszaba­dulni. Az is köztudott, hogy fő­leg a fiatal pedagógusok azért választották a vidéket, mert ott az állás mellé lakást is kaptak. Mi történt Bogyiszlón ezen a té­ren? — Itt is nagyon elavultak a szolgálati lakások. Ezért vásá­roltunk egy területet, ahol há­rom szolgálati lakást tudunk kia­lakítani. — Szinte hihetetlen, hogy mindezt egy év alatt sikerült el­érni, annak ellenére, hogy a központi támogatások csökken­tek. Van még valami a tarso­lyában? — Igen! Mégpedig valami fontos, amire sokan vártak már. Tolnáról Bogyiszló határáig megvan a gázvezeték. Most, tavasztól, a falu központjáig szeretnénk tovább vinni. — Polgármester úr! Ön olyan lelkesedéssel beszél ezekről a tervekről, hogy még a vak is látja, hogy fiatal korából eredő energiája mellé nagy adag optimizmus is járul. Mennyiben segíti ez a munká­ját? — Az a véleményem, hogy ha egy közösségben az első számú vezető pesszimista, ak­kor semmit sem lehet elérni. Aki nem hisz a változásban, abban, hogy jó felé haladunk, abban, hogy türelemre van szükség, abban, hogy mindenkinek a leg­jobb tudása szerint kell végez­nie a dolgát, az nem alkalmas arra, hogy vezessen. Igen, a sok hiba és gond ellenére én optimistán látom a jövőt. 4 — A jövő, az esztendő most kezdődik. Mit terveznek megva­lósítani Bogyiszlón 1992-ben? — A szilárd útburkolat növe­lését, a főutca kiszélesítését, a posta épületének bővítését, a községháza tatarozását, új há­zasságkötő terem építését, egy telefont az óvodába, faluházat, amelyet egy most megvásár­lásra kerülő, szép épületben szeretnénk berendezni, a jelen­legi mozi épületében pedig egy tornatermet kialakítani. — Szóval nem kell a szom­szédba menni tennivalóért. Mi­lyen lakossági hozzájárulásra lehet számítani, hisz az embe­rek egyre nehezebb anyagi kö­rülmények között élnek ... — A képviselő-testület a föl­dadón kívül minden adót eltö­rölt. Bevezetjük viszont a kom­munális adót, ami lakásonként 1000 forint lesz. — Végezetül kérem, hogy most, az újév küszöbén, mondja el mit üzen a a bogyisz­lóiaknak! *9 — Kérem őket, hogy ne ve­szítsék el a hitüket. Az idősek azért, mert átéltek már ennél rosszabbaat is (a háborút, az 50-es éveket), a fiatalok pedig azért, mert rajtuk van a felelős­ség, ők tehetik a legtöbbet a holnapért. Lényeg az, hogy ne mástól várjuk a csodát, a meg­oldást, hanem mindenki tegye meg a tőle telhetőt közös dolga­inkért. Legyenek boldogok és egészségesek, hogy együtt va­lósíthassuk meg a község épü­lését, szépülését célzó tervein­ket. Sas Erzsébet Fotó: Kispál M. Hölgyfodrász Medinán Almaim üzlete lilában és fehérben... Nyár vége, ősz eleje lehetett, mikor szájról-szájra röppent a hír: lesz női fodrásza Mediná­nak! Csizmadia Jani bácsi szemé­lyében eddig is volt hivatásos hajbodorítója a falunak, s üzle­tét már annak idején úgy alakí- totta-formálta ki, hogy egyik fe­lében a férfiak, a másikban a hölgyek várhatnak sorukra. — Végül mégis úgy gondolta Jani bácsi, hogy a munkával egyre nehezebben birkózik meg. S üzenetet küldött nekem, hogy mi lenne ha...? Én azonnal ugrottam, elfogadtam a javaslatát. Megegyeztünk a bér­leti díjban is; így kezdődött - meséli Götz Judit. — Miért pont Medinára jött? — Miért? Mi sem egysze­rűbb ennél. Tizennégy évig medinai lány voltam. Szüleim is falubeliek. Ez a vonzalom fő oka. Meg a lehetőség az önál­lósodásra! Ismerős arcok között kezdtem itt a munkát, könnyebb így az alapozás, az egziszten­cia megteremtése - legalább is azt gondolom. — Mi volt eme elhatározás előzménye? — A tolnai gimnázium érett­Götz Judit visszatért ségijével a zsebemben tanul­tam ki a szakmát, Molnár István mester irányításával. Sőt, a szabadulásom után még fél évet az üzletében is dolgoztam. Akkor jött, ez a lehetőség. — Milyen tapasztalatokat szerzett eddig? — Hetente három nap dél­utánján vagyok nyitva. De már elhangzott olyan kérés, hogy a délután dolgozók is igényelnék a legalább egyszeri, délelőttös lehetőséget! Mert mint egyik vendégem mondta: öt órakor frizurát csináltatni azért, hogy kilenckor azzal bújjon az ágyba - egy kicsit - luxus! Lassan kia­lakult a kör, akiket a szakma „kuncsaftoknak” nevez. A nők mindig mások akarnak lenni, egy kicsit meg akarnak újulni, szeretik a változatos frizurát, hajszínt. Inkább a fiatalok és a középkorúak járnak gyakrab­ban fodrászhoz. Az idősebbek ritkábban. A Sasson szárítás, a Sasson hajvágás, a duplafa­zonú frizura, a konty is divat. Még mindig, vagy már megint sláger a daueros frizura. Egy fiatal hölgy hajmosása, színigazítása készült el időköz­ben. Beszélgetésünk most szü­netel, mert a hajszárító éktelen sivítozással fújja a levegőt. Szemlélődöm. Nézem a kezet, nézem az arcot. A fodrásznő fi­gyelmesen dolgozik. Igazítja a száradó, simuló, göndörödő hajszálakat. Megnyugszik a keze amikor a vendég tekintete arról árulkodik, hogy tetszik a frizura. Nézem a munkaasztalt: lak­kok, csavarók, ollók, minden változatban, színezők, sampo­nok, a Wella és a Schwarzkopf cég termékei, anyagai. — Szeretem a jó minőségű anyagokat. Elengedhetetlen kellékei a jó és a szép kreáció­nak és a tartósságnak. — Előfordult már, hogy a vendég elképzelését módosí­totta, befolyásolta? — Nem is egyszer! Bár számomra a kérés szent, de ha valaki nem biztos abban, amit akar, akkor megbeszélhetjük. ► Sok minden befolyásolja a fej szépségét. Fontos az egyéni­ség, fontos a páciens kora, de legfontosabb maga az arc. Mi­vel a hozzám betérők közül majd’ mindenkit ismerek, köny- nyen adok ötleteket, tanácso­kat. A többség elégedetten tá­vozik. Utólagos igazítás is le­hetséges, de még senki nem kért ilyesmit — ez már a mun­kám kritikája lenne ... — Ha jól látom: menyasz- szony?! — Igen, máujusban lesz az esküvőnk! Tervezzük az épít­kezést, vagy a házvásárlást. Az biztos, hogy lesz benne fod­rászüzlet. Már minden kellékem megvan hozzá. Álmaim üzlete csodaszép kis szalon: lilában és fehérben. Elkészült a „mű”. A megszé­pített hölgy elégedetten távozik. A következő vendég lakoldalmi frizurát kér... Götz Judit, a fodrász, hozzá- ^ kezd a „varázsláshoz”. Konrád László A szépítkezés helyi műhelyében

Next

/
Oldalképek
Tartalom