Tolnai Népújság, 1992. január (3. évfolyam, 2-26. szám)
1992-01-04 / 3. szám
1992. január 4. PÚJSÁG 3 Jobb ellátást biztosítani Szálka község hétköznapjai tervezgetésekkel telnek. Azon gondolkodnak, miként .lehetne a terveket megvalósítani, legalábbis közülük azokat, amelyek rendkívül fontosak és sürgősek lennének. Elképzeléseik jócskán vannak, de jóváhagyott tervek még nincsenek. A tervek között szerepel a Temető út mellett kialakított húsz házhely, valamint az idén kijelölésre kerülő telkek villamosítása, aminek várható költsége körülbelül másfél millió forintot tesz ki. Rendkívül fontosnak tartja az önkormányzat, hogy az érvényes falufejlesztési, környezetvédelmi terveikhez realizálási tervek elkészüljenek. Az Istenvölgy és környékének hasznosítása is az elképzelések között szerepel, szeretnék, ha e célra egy tanulmányterv készülne el. Nagy Ferenc Szálka község polgármestere rendkívül optimistán beszélt a jövőt illetően. Fontosnak tartja a lakosság színvonalasabb ellátását. Ha lesz elegendő pénz az intézmények ellátására, akkor elmondható, hogy eredményt értek el. Mindenképpen több munkát vár egyes emberektől, amely természetesen a közösség életében is visszatükröződik majd és javulást eredményez. Telefonhálózat bővítése Szakcs községben eddig körülbelül 30-40 telefont kötöttek be. Ötven igénylőt tartanak még számon, ők azok, akik szeretnének telefonhoz jutni. Ennek megvalósítása érdekében az önkormányzát tárgyalásokat folytat: két irányban is elindultak a szervezéssel. A telefonhálózat bővítésének várható költsége körülbelül másfél millió forint lesz. Egyházzenei hangverseny Szekszárdon Egyházzenei hangversenyt tartanak Szekszárdon. A szekszárdi evangélikus templomban orgonaest lesz január 5-én délután öt órai kezdettel, amikor Lő- rincz Katalin orgonaművész orgonái, aki számos külföldi - többek között a lipcsei Bach - orgonaverseny győztese. Műsorában J. S. Bach, Sommerhagen, Zippoli, Dubois, Bonnet orgonaművei szerepelnek. A hangversenyre a belépés díjtalan, mindenkit nagy szeretettel hívnak és várnak. Kiállítás Bonyhádon A nagy érdeklődésre való tekintettel még két napig - január 5-ig, vasárnapig - látható Bonyhádon, a városi könyvtárban rendezett kiállítás. A dr. Kovács Zoltán által bemutatásra került „Bonyhád régen és ma” című fotókiállítást nézhetik meg az érdeklődők. Ahová csatlakozni fogunk (Néhány adat az Európai Közösség mezőgazdaságáról) Az államtitkár válaszol A Kereszténydemokrata Néppárt Tolna Megyei Szervezete november 13-án nagygyűlést szervezett, amelyre hívott mindenkit, akit a mezőgazdaság sorsa érdekel. A sikeres rendezvényen Sárossy László a Földművelésügyi Minisztérium államtitkára válaszolt, de még többre idő hiányában nem térhetett ki. Ezekre írásban küldte meg válaszait, amelyeket naponta jelentkező sorozatunkban teszünk közzé. 1989-ben 41,4 milliárd forinnt értékben szállítottunk élelmiszergazdasági (mezőgazda- sági és élelmiszeripari) termékeket az Európai Közösség országaiba, ami az összes ide rányuló kivitelünk 29,2 százaléka volt. Az egy gazdaságra jutó átlagos terület az EK országaiban, 1987-ben: ország hektár/farm Franciaország 28,6 Egyesült Királyság 65,1 NSZK 16,8 Dánia 32,2 Hollandia 14,9 Írország 22,7 Belgium 14,8 Olaszország 5,6 Spanyolország 13,8 Portugália 4,3 Görögország 4,0 EK átlag 13,2 A „latin” országokban, tehát Olaszországban, Spanyolországban, Portugáliában és Görögországban, a gazdák 71-88%-a nem főfoglalkozású mezőgazdasági kereső. A főfoglalkozású farmerek részaránya egyébként csak az Egyesült Királyságban és Franciaországban haladja meg az ösz- szes farmer 60%-át. Egy farm jövedelme tehát ritkán elég egy család eltartásához. A Közösségben a mezőgazdasági dolgozók 75-95%-a családi munkaerő. Csak az Egyesült Királyságban nagyobb a bérmunka aránya (60%), mint a családi munkaerőé. Egy farmon a 13-14 éves gyerekektől a 80 év fölötti nagyszülőkig mindenki dolgozik, és ők nincsenek beleszámítva a mezőgazdasági keresők közé. Emellett a farmer sem 38 órát dolgozik egy héten, mint az ipari munkás, hanem 70-80-at. Az Európai Közösség a világ második legnagyobb agrárexportőre, ugyanakkor a világ legnagyobb agrárimportőre is. Azonban importjának nagyobb részét nem a mérsékelt égövi termékek teszik ki, hiszen azokból maga is fölöslegekkel rendelkezik, hanem a harmadik világ országaiból származó déligyümölcs, szója, halliszt; kávé, kakaó, fűszerek, élvezeti cikkek, stb. (A szójaimport fíéldául évi 22-24 millió tonna.) 1 A Közösségbe irányuló agrárexportunk 80%-át három ország veszi át: Németország, Olaszország és Franciaország. Hatszor több agrárterméket exportálunk a Közösségbe, mint amennyit onnan importálunk. 1990-ben a fő exportcikkeink a következők voltak: áruféleség milliárd forint nyers sertéshús 7,6 vágójuh 3,9 vágott csirke 3,6 nyers nyúlhús 3,2 napraforgóolaj 2,6 kolbász és szalámi 2,4 libamáj 2,2 vágott liba 1,8 vágómarha és borjú 1,6 nyers marha és borjúhús 1,3 Figyelemre méltó, hogy a nyúlhús kivitel is meghaladja a vágómarha- és marhahús exportot a Közösség országaiba. Egyébként agrárbevitelünk a Közösség összagrárimportjá- nak mindössze egy-két százalékát teszi ki. (Az adatok az Agrárgazdasági Kutatóintézet „Magyarország agrárgazdaság és az Európai Közsöség” c. kiadványából valók.) Gazdag László Kérdés: Mikorra várható, hogy az Agrárkamara, mint érdekegyeztető fórum a Kormány és a minisztériumok részéről is elismertté válik? Válasz: Amint a parlament elfogadja az agrárkamarai törvényt, ezt követően az Agrárkamara gazdasági tanácsadó szerepet tölthet be az érdek- képviseleti szervek és a kormány között. Az elismertség azonban nemcsak törvényi deklarációk kérdése. Az egyes érdekképviseletek elismertsége függ a megbízóik körétől, valamint a képviselet programjaitól. A nyugati szervezetek adaptációja csak a formai kereteit adja meg a működésnek, az igazi elismerés viszont a tartalmi elemeken múlik. Az Agrárkamarának vállalnia kell a versenyt és a „piacon”, a tényleges működés során dől el az igazi elismertség kérdése. Kérdés: Az 1992-es évre várható-e a védőárak kialakítása mezőgazdasági termékekre? Válasz: Védőárak kialakítását nem tervezzük 1992-re. Az agrárpiaci rendtartás szerint hatósági árnak az agrárszférában kizárólag a garantált ár tekinthető. Ennek bevezetése egyelőre még nem várható. A többi ár szabad ár a mezőgazdaságban. Kérdés: Terveznek-e a bizonyos értelemben elavult aranykorona rendszeren valamiféle modernizálást, figyelemmel a korábbi modernizálás kudarcára és nagy költségkihatására? Válasz: A hetvenes évek végén, az új földértékelési rendszer bevezetésének előkészítésével kapcsolatos tárcaközi viták során egyetlen kérdésben volt nézetazonosság a szakemberek között. Nevezetesen abban, hogy a múlt század végén adózási célokra bevezetett aranykoronás földértékelés minden szempontból elavult, és nem modernizálható. Ezért kezdődött meg a természeti tényezők összhatását kifejező új földértékelési rendszer bevezetése. Az új földértékelés azonban a közgazdasági tényezők értékelésének megoldatlansága miatt nem hozott elfogadható eredményt. Ma úgy látjuk, hogy a közeljövőben nem kerülhet sor új földértékelés bevezetésére. Az agrárágazat jövedelemszabályozási rendszere továbbra is az aranykoronára épül. A privatizáció, az állami és a szövetkezeti tulajdon lebomlása, a földtulajdoni viszonyok rendezése, nem nélkülözheti az értékarányosságot többé-ke- vésbé biztosító aranykorona értéket. Az aranykoronára épül a kárpótlási eljárás is. Minderre figyelemmel megkezdődött, és az év elejére befejeződik az aranykorona rendszer visszaállítása az ingatlannyilvántartásba. Ez elkerülSárossy László hetetlen, még akkor is, ha ez csak átmeneti, ideiglenes megoldás. Néhány év múlva - ha a költségvetés helyzete és az igények lehetővé teszik - visz- sza kell térni a földértékelés megoldatlan kérdéseire. Kérdés: Véleménye szerint milyen esélye és fontossága van az átalakult tulajdonosi típusú mezőgazdasági termelőszövetkezeteknek, mint nagyüzemeknek, vagy megítélése szerint a farmertípusú magángazdálkodásnak, mint kistermelésnek, van-e jövője? Válasz: A piacgazdasági körülmények érvényesülése közepette véleményem szerint nem az üzemméret, hanem a gazdálkodás hatékonysága lesz a döntő. Ezért számolunk azzal, hogy a szövetkezetek és farmergazdaságok közt is lesznek jól prosperálok és tönkre- menők. Állami eszközökkel nem kívánjuk ezeket a folyamatokat befolyásolni, pénzügyi eszközeink erre nincsenek, így megnövekszik a tulajdonosok döntéseinek fontossága, s akik meglévő adottságaikat jól hasznosítják, az átlagnál olcsóbban termelnek, a piacon keresett áruval jelennek meg, azok számíthatnak felfutásra, gazdagodásra. Gyorsan döntött a polgármester Átalakulás paksi módra (Folytatás az 1. oldalról) tott bennünket és olyan embereknek, akik döntésre képesek. — Bízom az önkormányzatban, ha a pályázati felhívásra igazgatónk is benyújtja a munkáját, félreteszi a személyes indítékait és egy kollektíva érdekeit figyelembe véve hozza meg a döntését. — Nagyon sok mendemonda kering a városban a költségvetési üzem jelenéről és jövőjéről. Többek között az, hogy megszűnik az egész és tömeges elbocsájtások várhatók. Kérem a polgármester urat, minél előbb beszéljen a dolgozókkal, mert nagy bennük a feszültség a sok bizonytalanság miatt. Az elhangzottakra Bor Imre polgármester reagált. Az elmúlt öt év eredményeit elismerte, majd cáfolta a mendemondákat és megnyugtatta a jelenlévőket, hogy nem készül boszorkányüldözésre. Miközben beszélt, a hátsó sorokban félhangos megjegyzések hangzottak el, arra célozva, hogy a zsebéből talán kivehetné a kezét, őt is mindenki megtisztelte azzal, hogy felállva fejtette ki a mondanivalóját. Az értekezlet végén, Várszegié Németh Mária megbízott igazgató kért szót. Elmondta, hogy egy hónapnál tovább nem kíván itt maradni és elismerte, hogy ez az időszak mind neki, mind a dolgozóknak nagyon nehéz lesz. Ha az embernek csak két keze van... A viharos hangulatú értekezlet után először Csibi Ambrus volt igazgatót kértem beszélgetésre. — Mikor tudta meg, hogy nem igazgató többé? — December 29-én levélben közölték velem, hogy december 31-vel a költségvetési üzem megszűnt és ezzel együtt az én pozícióm is. — Mennyire volt ez váratlan az Ön számára? — Nem Paks az egyetlen, ahol a kommunális szolgáltató vállalatok, szektorok átalakulnak. Ennek ellenére váratlanul ért a döntés, hiszen november 11-én, testületi ülésen foglalkoztunk a költségvetési üzem átalakulási lehetőségével. Akkor az általam benyújtott tervet a testület többséggel elfogadta majd következett a december 19-i testületi ülés, ahol újabb három alternatíva merült fel. Itt az a határozat született, hogy az átalakulás iránya az egy személyes kft. lesz, ez azt jelenti, hogy százszázalékban az önkormányzat lesz a tulajdonos. Arról is döntés született, hogy az önkormányzat pályázatot tervez kiírni az igazgatói címre, de az átmeneti időszakban engem bíz meg a vállalat vezetésével. — Ez volt december 19-én és 10 nappal később a polgármester az Ön munkaviszonyát váratlanul megszüntette. Milyen indokkal? — Már említettem, a költségvetési üzem megszűnik és vele együtt az én munkám is. Tudja, aki ilyen helyre jön dolgozni, annak már a kinevezése napján gondolnia kpll arra, hogy bármikor leválthatják. Számomra nem ez a kellemetlen, hanem az, hogy az -üzemi átalakulás már két éve húzódik. Az emberek emiatt feszültek és nem értik, hogy három módosítás után miért kellett a negyediket lépni. Találgatnak, hogy mi történhetett, mi indokolta ezt a hirtelen, senki által nem várt döntést, főleg olyan helyzetben, amikor a vállalat a legsikeresebb gazdasági időszakát éli. 819 embernek biztosítunk munkát, a tevékenységünket sikerült kibővíteni. Á Renault gépkocsik forgalmazásával, a Csibi Ambrus MALÉV CATERING eszközök gyártásával, a betonüzem mellett építőipari tevékenységgel, ipari szolgáltatással, közterület-fenntartással, ingatlankezeléssel, parképítéssel foglalkozunk. Az alaptevékenységünket az utóbbi öt évben bővítettük ki. A távhőszolgáltatásra egy három személyes kft. alakult, 50 százalékban üzemi és 50 százalékban magánvagyonnal. Úgy láttam, ez sem tetszett az önkormányzatnak, mert az volt a vád ellenem, hogy nem kérdeztem meg tőlük, hogy meg- tehetem-e ezt a lépést. — Az értekezleten elhangzott hozzászólásából azt szűrtem ki, hogy nem kívánja megpályázni a jövőben ezt az állást, annak ellenére, hogy a munkatársai szívesen látnák Önt továbbra is ebben a munkakörben. Mihez kezd ezek után? — Még nem tudom. Január 13-án kell átadnom a dolgaimat, de hivatalosan már ma sem dolgozom. Az ügyvezető igazgatónak felajánlottam a segítségemet, ha valamiben megakad, tudja hol ér el. Az emberek bizalma jól esik, de annak, hogy én is pályázzak, nem látom sok értelmét. Az embernek két keze van és ha az egyikkel az íróasztalba, a másikkal meg a székébe kell kapaszkodnia, akkor mivel dolgozik?! Ha ez egy szövetkezet lenne, ahol a tagok, dolgozók érdekei számítanak, akkor felvenném a harcot, de itt az embereknek nincs beleszólásuk abba, hogy ki lesz a főnökük. Hiányzott a szignó Bor Imre polgármesterrel egy órával az értekezlet után beszélgettünk: — Feszült hangulatú értekezlet áll Ön mögött ___ — Nem hiszem, hogy a feszültség jó szó lenne ide, mert annak negatív kisugárzása van. Ilyen helyzetben ennyi indulat természetes, hiszen az átalakulásnak kellemetlen zöngéi is lehetnek. Ebben az esetben a korábbi igazgató nem kapott a továbbiakban bizalmat. Énnyi történt. — Úgy vettem észre, az embereket meglepte ez a döntés. — Minden bizonnyal, hiszen az üzem öt éven keresztül eredményes munkát végzett. Ezt mindenki értékeli és ezzel együtt jár az itt dolgozók kedvező megítélése is. — Az értekezleten elhangzott szavaiból úgy értettem, hogy Ön egy személyben döntött arról, hogy Csibi Ambrus munkaviszonyát megszünteti, ezzel a december 19-i testületi döntést felrúgta. — Igen, én döntöttem erről, mert úgy ítéltem meg, hogy arra az időtartamra, amíg a pályázat lefut, tisztább, objektívebb helyzetet lehet azzal teremteni, ha az átmeneti időszakot nem a régi igazgató vezényli le. — Mégis mi változott december 19-éhez képest, hiszen akkor a testület Csibit bízta meg az átmeneti időszak vezetésével és akkor Ön sem tiltakozott ez ellen? — Az elmúlt időszakban az önkormányzat olyan akadályokba ütközött, amit nem lehetett előre látni. Az üzem átalakulásához szükséges iratokat, így az alapító okiratot, december 30-ig be kellett nyújtanunk a cégbírósághoz. Ezeket az igazgatónak alá kellett volna írni, ezzel szemben december 27-én és 28-án Csibi Ambrust hiába kerestem, nem tudtam elérni. Ebben a szituációban döntöttem úgy, hogy megváltoztatom a testület döntését és olyan embert bízok meg az üzem vezetésével aki elérhető. — Később kiderült, hogy Csibi hivatalos elfoglaltsága miatt volt vidéken, de az aláírást Ön korábban is kérhette volna. Tájékoztatta-e Ön a testületet arról, hogy megváltoztatta a döntésüket és az igazgatónak felmondott? — Jelen pillanatban ez még nem állt módomban, de december 28-án este összehívtam a gazdasági bizottságot és őket tájékoztattam a változásról. Igaz az is, hogy erre az értekezletre közben Csibi Ambrus befutott, de a döntésemet már nem változtattam meg. — Ne haragudjon, hogy leegyszerűsítem, de úgy néz ki, mintha Ön egy aláírás miatt menesztette volna a költség- vetési üzem igazgatóját. — Először is nem akármilyen aláírásról volt szó és vannak kérdések melyekről nem kívánok beszélni. Több esetben előfordult, hogy nem tapasztaltunk együttműködést az üzem részéről. Az önkormányzat érdekei miatt én felvállalom ezt a kellemetlen szituációt. — Milyen megoldást remél a jövőben? — Február elsejével szeretnénk kinevezni az új igazgatót, ehhez a pécsi HILL-lnternacio- nal Iroda segítségét kértük. Az általuk tesztelt pályázók közül választjuk majd ki a legmegfelelőbbet. A pályázatot egyébként hamarosan nyilvánosan is meghirdetjük. Mauthner Ilona Fotó: Ótos Réka
