Tolnai Népújság, 1991. november (2. évfolyam, 256-280. szám)
1991-11-02 / 257. szám
PÚJSÁG 1991. november 2. 8 Furcsa cigányfórum Tolnán Ki kéri számon az ígéreteket? Csak az összefogás segíthetne Sárközi Sándor, a szószóló ját. Amíg mindez nem tisztázódik, a polgármester asztalán marad a rendőrségi feljelentés is. Ki kit sérteget? Fogalmunk azért lehet róla, hogy mi történhetett, mert a földszinten is hallották, s a szószóló azonmód - s nemcsak akkor - berohant a polgármesterhez is számonkérni, miféle, több elmúlt társadalmi rendszerre egyszerre emlékeztető módszerek vannak a hivatalban. A jelzőket megint célszerű elhallgatni, mert ezeket is többszörösen visszavonta, s legfeljebb csak illusztrációképpen emlegette fel ismét. Azt az apróságot is a jegyzőnek, Sebestyén Istvánnak kellett megemlítenie, amit beadványából is kihagyott a kérelmező, hogy Szekszárdon lakása van. Végül nem sikerült végigmondania a történetet, mert többen közbekiabáltak, hogy most már essen másról is szó. Azt azért még felolvasta, hogy a hivatal munkatársai percek alatt végeztek a környezettanulmánnyal, s ezen rövid idő alatt megállapították, hogy a lakás berendezése luxuskivitelű, az öt gyerek váltó felsőruházatából kielégítő a választék, és gyanítható, hogy vannak még tartalékok is a családban. A kérelmező tehát nem jogosult a rendszeres nevelési segélyre. Ez lett aztán az oka a felbőszü- lésnek, és a fellebbezésnek, amit a fórum idejéig még nem követett másik környezettanulmány. A polgármester ígérte, hogy fogja követni. Kilátásba helyzte Sárközi úr, hogy ő akár egy hónap alatt is elkótyavetyélheti mindazt, amije van, mert ma már a video igazán nem luxus, nyugati kocsit is csak azért kényszerült vásárolni, mert nagy a család, S a Zsiguliban el sem férnének. Annak tisztázására aztán már nem került sor, hogy miféle is az a hét személyes nyugati autó, de amikor úgy a fórum közepe táján beszóltak, miszerint egy Ford útban van a hátsó bejáratnál, akkor az első sorból egy hölgy diszkréten távozott, hogy arréb vigye. Hogy kinek az autójáról van szó, az nem Sárközi József is felszólalt, s hosszasan adott elő némi jogismertetést. Sárközi Sándor ismét magához ragadván a kezdeményezést, előszólította a sokgyerekeseket, akiket szintén nem fogadtak örömmel az önkormányzatban. Egyikük például a csípőficamos lányára járó segély csökkentését sérelmezte. Szerinte nem elég ok a csökkentésre, hogy paralabola antenna is van a színes tévéjéhez. Mint mondta, a 3300 forintos részletre vett szerkezet nem is az övé, hanem a szomszédé, akinek viszont színes tévéje nincs. Mellettem ült Boros László, aki bejárta fél Európát, mint cigányzenész. Kétségkívüli sikereinek felemlegetésével kezdte hozzászólását, de végül nem hallgatták meg, mert előjött a vak lány esete. Neki meg azt mondták az önkormányzatnál, hogy hagyja el támaszát, élettársát, és akkor kaphat segélyt. Nem értik a kőszívű hivatalnokok, hogy nagy szüksége van a támaszra! Csakhogy más információk szerint, az élettárs nem is annyira önzetlen. Csak egy dolgot nem volt volt képes felfogni az újságíró, azt, hogy miként lehet rossz a cigányság és az önkormányzat Tolnai arcok A polgármester válaszol kapcsolata, ha Bagó úrtól kezdve Simi úron át egyfolytában melegen Marcikázták, sőt édes Marcikámozták a polgár- mestert, aki tett diszkrét kísérleteket az uramozós hangvétel meghonosítására, de teljesen sikertelenül. Visszhang nélkül maradt Több témáról viszont kevés szó esett. így például azokról a jelen nem lévő cigányokról, akik valóban nyomorognak és akiket nem képvisel senki, azok sem, akiket erre megválasztottak. Nem kapott hangsúlyt annak a fiatalasszonynak az este sem, aki elmondta, hogy ígérgették neki az állami lakást, de minden jel szerint senki nem mondta el, - leglábbis úgy, hogy meg is értse - mi a teendője. Nem kiáltottak fel a jelenlévők, hogy heuréka, akkor, amikor Bagó úr javasolta, hogy kosárfonó és kefekötő üzemet kellene létrehozni, mert’ sok a jelenleg tétlen munkáskéz, megvan a tudás is, sőt az áru piaca is, csak csinálni kellene. Lesz-e aki számon kéri, a jó szervezőnek ismert férfitól ötletének megvalósítását? Senki nem köszönte meg az önkormányzatiak azon megjegyzését, hogy akár ingyen is tudnak helyiséget biztosítani, csak dolgozzanak, sőt tán meg sem hallották, ami az időnként ki-kitörő hangzavarban nem is volt csoda. Gitártanfolyamra sem jelentkezett senki, pedig Boros Lászó felajánlotta, megtanítja a gyerekeket arra, amit ő tud. Neki igazság szerint a zeneiskolában lenne a helye, gyakorlata is van a zenetanításban. Keszthelyi Márton polgár- mester higgadtan viselte a helyzetet, s nem győzte előadni, hogy a tisztviselők a jogszabályok szerint jártak el, a jövőben is ezt teszik, s nem az számít, ki a cigány, ki nem, hanem a rászorultság mértéke. Talán éppen ezen elv miatt maradt visszhangtalan Nyerges Jánosné, Sárközi Gyula lányának hozzászólása, aki arról beszélt, hogy az „átkosban” külön kérés nélkül is negyedévenként kapott támogatást, amikor középiskolába járt. Ma sem akadályozza senki az önkormányzatot abban, hogy a hátrányos anyagi helyzetű középiskolásokat, akár városi ösztöndíjjal támogassa. Az is meglepő volt, hogy dr. Gémes Balázs muzeológus, a megyei cigányszövetség szóvivője megakadályozta, hogy a jegyző felolvassa az állandó segélyezettek névsorát, ami a személyiségi jogok megsértése lett volna. Talán történik valami Abhan született megállapodás, hogy helyiséget kapnak a cigányok - ez a szószólónak eddig is a rendelkezésére állhatott volna a hivatalban ahol fogadóórákon mondhatják el a képviselőjüknek panaszaikat. Ő ezeket közvetíti az önkormányzathoz és a hivatalhoz. Sárközi Sándornak különösebb szellemi erőfeszítést nem okozna, ha tájékozódna az országos és helyi rendedeletek között. Ezek a hivatalban rendelkezésére állnak. Segíteni is tudna a többieknek nemcsak hivatalos ügyeik intézésében, de abban is, hogy érdekvédelmi szervezetük, a független cigányszövetség helyi csoportja ne csak akkor mozduljon, ha neki személyes séreleme van. Hogy hány cigány él Tolnán, azt senki nem tudja. Az első információ ötszáz személyről, a második ugyanennyi családról szólt. Az egyik kevésnek tűnik, a másik meg soknak. A teljes, segélyezésre használható keret a vásosban az idén kilencmillió-kétszáznyolc- vanhétezer forint. Rendszeres gyámügyi segélyre több, mint kétmilliót fordítanak, rendkívülire ennek a dupláját, a felnőttek rendszeres segélyezésére kétmillió-kétszázezer van az idén, rendkívüli szociális segélyre pedig 882 ezer. Sárközi Sándor állandó gyámügyi segély iránti kérelmének a fellebbezését az önkormányzat hétfői ülésén elutasítota. Ihárgsi Ibolya Fotó: Ótos Réka „Édes Marcikám!” Cigányfórumra hívták meg lapunkat a múlt pénteken este Tolnára a művelődési házba. A helybéli cigányok közül is eljöttek néhányan, végül ösz- szesen huszonkilencen próbáltuk megoldani a magyarországi cigányság több évszázados gondjait. Aligha a jelenlévők tehetnek arról, hogy ez nem sike- rülehetett. Nemcsak általában a makrofolyamatok, de még a konkrét ügyek szintjén sem, mivel azok megoldására az ön- kormányzat választott testületé hivatott. De a testület ügybuzgalmának is határt szabnak az anyagiak. Különösen úgy nem lehet semmit megoldani, ahogyan ezt a fő szervező Sárközi Sándor, „valódi” nevén Simi, a tolnai önkományzat kisebbségi szószólója elképzelte. Kinek az érdekében? Az ügy drámaian indult, a nagy alakítás szemlátomást az újság nyilvánosságának szólt. A dolog lényege, hogy a szószólót a polgármesteri hivatalban emberi méltóságában megsértették, s mit tehetnek ezek után azzal, aki netalántán analfabéta? A kérdés tulajdonképpen jogos, mert Sárközi úr érettségizett, korábban régiségkereskedő, most pedig munkanélküli, öt gyermek édesapja, a két legidősebb Szekszárdon középiskolás, a másik kettő pedig Tolnán jár általánosba. Sárközi Sándor szemlátomást nemcsak okos, de kitűnő szónok, színes nyelvi kifejezőkészséggel, és jó színész. Ha képességeit a tolnai cigányok érdekében kamatoztatná, aligha lenne szükség ilyen fórumra a városban. Csak sajnos, nem teszi, mert mint kiderült még egyetlen egy alakalommal nem tisztelte meg az önkormányzat ülését - amelynek tanácskozási jogú résztvevője lehetne -, hogy ott megjelenjék és tájékozódjon önkormányzati, s eképpen a cigányságot is értintő kérdésekben. Nem tájékozódik, és nem közvetít, ellenben fel van háborodva, hogy a magas hivatal egyes alkalmazottai miképpen bántak el vele. A jelzőit itt most nem kellene ismételni, annál is inkább, mert ezeket már többször visszavonta, s többször el is ismételte az est folyamán. A történteket különben sem lehet még jegyzőkönyvi szinten ismerni, mert az egyik vádlott, vagy sértett azóta is táppénzes állományban van, s így ő még nem adhatta elő a saját verzióderült ki. Egy menetben tehát nem sikerült az ügyet tisztázni, s az est menetét visszaterelni a cigányság általánosabb gondjaira, hiába kísérelte ezt meg Sárközi Gyula, aki édestesvére a szintén jelen volt Sárközi Józsefnek, cigány nevén Édesnek, aki nem más, mint a Tolna Megyei Független Cigányszövetség megyei ügyvivőtestületének elnöke. Később emelkedett szólásra - többek között - Boros József, másik nevén Bagó, a szószóló sógora, s kevéssé ékes szavakkal, de annál szenvedélyesebben beszámolt arról, hogy őt, aki pedig a fenti szervezet helyi csoportjának elnöke, nem veszik partnerszámba az ön- kormányzatnál. Ez abból is látszik, hogy amikor egyszer ott járt, az egyik hivatalnok a folyosón - be sem hívta, le sem ültette - azt mondta neki, B . . . meg Bagó, tavaly még REF-es voltál! Ami kétségtelen tény, s maga is csak annyit hangsúlyoz, hogy sosem volt ellene lopásért vádirat. Tény az is« hogy a REF jogintézményét azóta a rendszerváltás már eltörölte. Életkép
