Tolnai Népújság, 1991. november (2. évfolyam, 256-280. szám)

1991-11-02 / 257. szám

1991. november 2. PÚJSÁG 3 Annak idején beszámoltunk az 1956-os forradalom és szabadságharc, a köztársaság kikiáltásának évfordulóján megyénkben rendezett ünnepségekről. A szekszárdi eseményeken elhangzott néhány kijelentésre Szeri Árpád munkatársunk jegyzetben is visszatért. (Véleményével továbbra is egyetértünk.) Erre reagál Székelyhídi Géza, a POFOSZ megyei elnöke. Ugyancsak e témához kapcso­lódó levelet kaptunk két, megyénkben országgyűlési kép­viselőtől. Helyet adunk a megyei rendőrfőkapitány meg­jegyzéseinek is. A véleményeket, megjegyzéseket nem minősítjük, ezt az olvasóra bízzuk. Ünnepeink védelmében Vegyes érzelmekkel és sajnálattal értesültünk arról, hogy az 1956-os forradalom, szabadságharc és a köztársaság kikiáltásá­nak évfordulóján, a szekszárdi ünnepségeken disszonáns hangok is hallatszottak. Szívből sajnáljuk, hogy ez megtörténhetett, és éppen ezen az évfordulón. 1956 október 23-a az a nap, amikor egy történelmi pil­lanatra olyan nemzeti egység valósult meg, amely ezeregyszáz éves történelmünk során ritkán fordult elő. Ez az az ünnep, amelyben mindenki megtalálhatja azt a tartal­mat - világnézetétől és pártállásától függetlenül -, amellyel azo­nosulni tud. Ötvenhat volt az a sorsforduló, amikor spontán nép­felkelésben egyesült a szocialista, a demokratikus és a nemzeti gondolat. Vezetői és résztvevői között jelen voltak a népi és az urbánus Írók, a liberális, a szocialista és a népben-nemzetben gondolko­dók. Lehet, hogy más-más gondolati és érzelmi megközelítésben, tudatosan vagy ösztönösen, de ugyanazt akarták: nemzeti függet­lenséget és megszabadulni az egypárti ideológiai, politikai és ál­lami diktatúrától. A köztársaság kikiáltása pedig, két évvel ezelőtt, nyitánya volt a parlamenti demokrácián alapuló jogállamnak, egy új Magyaror­szág megteremtésének. Ezt akkor egyformán akarták a hatalmon lévők és az ellenzék. Nem telt bele két év, és máris vannak, akik megpróbálják kisa­játítani az ünnepet, a múltat és a jövőt, előírva azt is, mit kell gon­dolnunk és hinnünk minderről. Megint vannak, akik szeretnék kívülről, sőt felülről megszabni, hogy a demokratikusan megválasztott önkormányzatok mit csi­nálhatnak és mit nem. A nyilvánosság előtt megleckéztetik a kép­viselőket, akiknek kizárólagos és szuverén joguk, hogy a kompe­tenciájukba tartozó ügyekben, függetlenül döntsenek. Ez a dön­tési jog az övék, a szabadon megválasztott képviselőké, egészen a következő választásokig. Akkor sem pártok, szervezetek fogják minősíteni az önkormányzat munkáját, hanem csakis és kizárólag a választópolgárok. Az ünnep mindenkié, amelynek üzenetéből ki-ki meghallhatja a hozzá legközelebb álló gondolatot. Azoké is, akik rendezvényeik­kel hozzá kívántak járulni a megemlékezésekhez, mint az önkor­mányzat vagy a rendőrség - élén az új, demokratikusan kineve­zett rendőrfőkapitánnyal. De mindenekelőtt azoké, akik éltek a felkínált lehetőséggel, s részvételükkel járultak hozzá az évfordu­lók megünnepléséhez. Az ő szándékukat kívülről minősíteni, ki­forgatni nem helyénvaló, sőt ünneprontás. Minden ünnep annyit ér, amennyi erőt lehet belőle meríteni, az előttünk álló feladatok elvégzéséhez. E feladatokat csak közös erőfeszítéssel lehet megoldani, mely­ben kinek-kinek meg kell találnia a saját szerepét. Aki az összefo­gás helyett a megosztottságot erősíti, nem csak az ünnep méltó­ságán ejt foltot, hanem az ország és a nemzet érdekeit is szem elől téveszti. Jánosi György Pólyák Sándor országgyűlési országgyűlési képviselő képviselő Gyémánt- és aranydiplomások A ritka alkalomhoz illő, ben­sőséges, ünnepélyes keretek között vehették át Budapesten, a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen vas-, gyémánt-, és aranydiplomájukat azok a gyógyszerészek és orvosok, akik 70, 60 és ötven évvel ez­előtt fejezték be tanulmányaikat és kezdték el gyógyító, ember­szolgáló tevékenységüket. Ezen az ünnepségen vette át gyémántdiplomáját Szeghy Sándorné Diera Margit fő­gyógyszerész. Két új aranydip­lomásunk közül dr. Posta Be- kény a megyei kórház urológiai osztályának nyugalmazott főor­vosa ugyancsak az alma mater központi ünnepségén vette át aranydiplomáját. Dr. Bryson János ny. tüdősebész főorvost súlyos betegsége gátolta meg abban, hogy személyesen ve­gye át az őt megillető aranydip­lomát, így azt a közeljövőben helyébe hozzák a SOTE képvi­selői. Gratulálunk I A megbékélés szellemében Elismerés a rehabilitáltaknak Az 1956-os forradalom harmincötödik és a Magyar Köztár­saság kikiáltásának második évfordulóján a belügyminiszter megbízásából a Tolna Megyei Rendőrfőkapitányság vezetője elismerésben részesített olyan rendőröket, akiket a forrada­lom idején kifejtett tevékenységük miatt eltávolítottak a testü­letből, idén tavasszal pedig rehabilitáltak. Az ünnepség után nemcsak erről az eseményről kérdeztük a megyei rendőr-főkapitányt, dr. Berta Attilát hanem - miután külföldi szolgálati útja miatt nem lehetett jelen az október 23-i ünnepségeken - a rendőrséget az ötös iskolában tartott nyílt nap miatt, a nyilvánosság előtt ért bírálatokat is szóba hoz­tuk. Az elismerésben részesített rehabilitáltak közül megkérdez­tünk néhányat: hogyan befolyásolta életüket, hogy elbocsá­tották őket a rendőrségtől. — A rendőrség a megbéké­lés jegyében készült október 23-ra - kezdi dr. Berta Attila alezredes, majd így folytatja: — A tűzoltósággal és a pol­gári védelemmel közösen tar­tottuk kitüntetési ünnepségün­ket, és vezetőtársaimmal együtt kiadott közös díszparancsunk­ban is hangsúlyoztuk a megbé­kélés fontosságát. Ma Tolna megyében a rend­őrség az itt élő lakosságé. Nagyon sajnálom és fájlalom, hogy elhangzottak az ünnepség kapcsán olyan nyilatkozatok is, amelyek ezt megkérdőjelezik. Hiszem, hogy október 23-án a rendőrségnek - emlékezve azokra, akik elhunytak és akik itt élnek közöttünk - együtt kell ünnepelni a polgárokkal, mert polgári demokráciában ez így természetes. Be szerettük volna bizonyítani - elöljáróink, köztük a belügyminiszter úr tud­tával és egyetértésével -, hogy a rendőrség ezen a napon nem készenlétben van, és vár egy szobában, gumibottal felszerel-- kezve, hanem teszi szakmai feladatait, biztosítja azt, hogy a hivatalos szervek - melyek tiszte az ünneplés - nyugodt körülmények között emlékez­hessenek. Emellett elláttuk szolgálati feladatainkat, és arra is jutott időnk, hogy megmutassuk ezen az ünnepen, hogy: Tessék, gyertek, nézzétek: ezek va­gyunk! Sajnálom, hogy távollétem­ben ezt a gondolátot félreértel­mező vélemények is elhangzot­tak. Úgy gondolom azonban, hogy ez is teljesen természe­tes, mert az elmúlt évtizedek­ben a rendőrségről kialakult egy olyan kép, hogy ha október 23-án valaki rendőrt lát, akkor az a képzet támad benne: biz­tos, hogy valami másra készül, mint amit a hivatalos politika szeretne. — A POFOSZ megyei el­nöke az október 23-i Béla téri ünnepségen kijelentette, hogy a megyei rendőr-főkapitány nem tart többet „rendőrnapot" a for­radalom évfordulóján, az ün­nepi önkormányzati ülésen pe­dig Pálos államtitkár úr bírálta a rendezvényt... — Ezt tudomásul veszem, és el kell rajta gondolkodnom, mert ezek szerint a politikai élet általam is igen nagyrabecsült személyiségei - nagy politikai bölcsességgel rendelkező urak- még mindig fenntartással vi­seltetnek a rendőrséggel szemben. Akkor, amikor a la­kosság egy része - úgy érzem- elfogadja azt a fajta mentali­tást, amelyet egy polgári de­mokráciában egy rendőrségnek tanúsítania kell. Bízom benne, hogy Tolna megye rendőri állománya - munkájával - a politikai élet je­les személyiségeinek vélemé­nyét is képes megváltoztatni. * Az október 22-én rendezett ün­nepség néhány résztvevőjét megkértük, meséljenek sorsuk alakulásáról. Volt, aki ezt már nem tehette meg, mint például Csikós Vince, aki nem érhette meg a rehabilitálást. Özvegye vette át a posztu­musz elismerést. — Egy nappal előbb - április 28-án - halt meg, mint hogy megkaptuk volna az értesítést - mondja özvegy Csikós Vincéné a könnyei mögül. Szegény minden nap leküldött a postalá­dához, hiába. Ezt kiviszem a sírjára - mutatja a virágot, me­lyet ő vett át az ünnepségen. — Ötvenhétben küldték el a rendőrségtől. Utána leérettsé­gizett, elvégezte a mérlegképes könyvelői tanfolyamot, majd­nem hogy jobban járt, mintha maradt volna. Dr. Horváth Marcell azonban sajnálta az egyenruhát: — Mindig is nyomozó akar­tam lenni, s hogy ez nem sike­rült, számomra óriási csapást jelentett. Dolgoztam szövetke­zetnél, tanácsnál, az APEH elődjénél. — Ez utóbbi munka nagyon hasonlít a nyomozóihoz ... Előbújt az ösztön? — Igen, ezt nem tudtam le­vetkőzni, sőt a munka során kapcsolatot is tartottam a rend­őrséggel. Volt néhány józan gondolkodású közöttük, akikkel együtt lehetett dolgozni. — Mit jelent az Ön szám­mára a rehabilitáció? — A felszabadultság érzé­sét. Mikor rehabilitáltak, akkor éreztem, hogy most szabad polgár vagyok. — Miért bocsátották el a Dr. Horvath Marcell Özv. Csikós Vincene Kristóf István rendőrségtől? — ’56-ban tagja voltam a for­radalmi bizottságnak. Az volt a feladatunk, hogy biztosítsuk a békés átmenetet. Úgy érzem, ez sikerült is. — Nem mondhatnám, hogy „nagyon fel vagyok dobódva" - ezt már Kristóf István nyugal­mazott alezredes mondja. Kicsit úgy a „kertek alatt” történt ez a rehabilitáció. Egyetlen régi kol­léga sem volt jelen, és nekünk akkor előttük kellett lehajtott fej­jel elmenni, és most előttük szerettünk volna felemelt fejjel visszajönni. Én alakítottam meg a főkapi­tányságon a forradalmi bizott­ságot. Elsőként is „köszönték meg” a közreműködésemet. Pedig egy hónapig csak vállve- regetést kaptam a főkapitány­ság és a megyei pártbizottság vezetőitől, aztán - mikor fönt eldöntötték, hogy ellenforrada­lom volt -, megfagyott körülöt­tünk a levegő, ügy érzem, hogy volt értelme annak, amit 56-ban tettünk. Hangyái János A rendszer- váltásról A KDNP pincehelyi alapszer­vezeténél november 4-én, 18 órakor a kultúrház nagytermé­ben dr. Hasznos Miklós or­szággyűlési képviselő tart elő­adást „A rendszerváltás” cím­mel. Időszerű munkákról A szekszárdi kertbarátkor tag­jai éves programjának megfele­lően november 4-én, hétfőn 18 órakor a művelődési központ társalgójában találkoznak. Idő­szerű munkák kertben és pin­cében címmel Horváth József tart előadást. A másik téma: a dísznövények téli tárolása, szakmai tanácsadás. Előadó: Varga Endre kertész. Előadás A Tolna Megyei Könyvtár Gyermekkönyvtárában a Babits Mihály Szabadegyetem követ­kező előadására 4-én, hétfőn 16 órakor kerül sor. Csányi László író beszél könyvéről, Babits átváltozásai címmel. Utcakeresztelő Hőgyészen, az eddig Béke néven ismert utca visszakapta Széchenyi nevét. Ebből az alka­lomból kis ünnepséget is ren­deztek a nemzeti ünnepen. A táblaavatón Retkes István, a he­lyi általános iskola igazgatója mondott beszédet. Zenekari est Szekszárdon, a Művészetek Házában november 5-én, ked­den 19.30-kor a Magyar virtuó­zok zenekari estjét rendezik meg. A zenekart Victorin Djong - Yu dirigálja. Műsorukban El­gar, Prokofjev, Takemacu, Gringer, Respigi művek szere­pelnek. A Takarékbank Tolna Megyei Igazgatósága - az előadás szponzora - a jelenlévők között kisorsol három darab ezer-ezer forint értékű, a Művészetek Háza koncertjegyeinek vásárlá­sánál felhasználható értéklapot. Koncert Faddon, a művelődési ház­ban ma, november 2-án, este 22 órai kezdettel Délhúsa Gjon koncertjét láthatják, hallgathat­ják az érdeklődők. Liszt emlékest A Liszt Ferenc Társaság szekszárdi csoportja november 6-án, szerdán este 6 órakor tartja a Zeneiskola nagytermé­ben a hagyományos Liszt emlé­kestjét. Gyermek$zépségverseny, 1991. Hegyi Katalin Tamási, Béke u. 7. Horváth Viktor Szekszárd, Qutinord IV/1. Sáfrány Boglárka Szedres, Rákóczi u. 52. Klopcsik Emese Szekszárd, Körösi Cs. S. u. 6 Nagy Tibor Bátaszék, Szabadság u. 42. Úgy lehet szavazni, hogy az újságból kivágják a legszebb­nek tartott kisgyerek fényképét, és beküldik szerkesztősé­günkbe. Egy borítékban több fotó is beküldhető, mindössze annyit kérünk, hogy a címzés mellé írják oda: Gyermekszép­ségverseny. Címünk: Tolnai Népújság Szerkesztősége, Szekszárd, Liszt Ferenc tér 3. 7100. Az nyeri a versenyt, il­letve az ér el helyezést, akinek az újságból kivágott fényképe a legnagyobb számban érkezik vissza szerkesztőségünk cí­mére. Sokan érdeklődnek, mikor láthatják lapunkban a beküldött fényképet. Előbb-utóbb min­denki sorra kerül. Legközelebb, kedden megjelenő lapunkban a bátaszéki Kunsztmann Niko­letta, a szakályi Boda Józsika, a mórágyi Kiss Mónika, a szek­szárdi Szepesi Dávid, a regölyi Gábor Éva fotóját közöljük.

Next

/
Oldalképek
Tartalom