Tolnai Népújság, 1991. augusztus (2. évfolyam, 179-203. szám)

1991-08-30 / 203. szám

(tolnai) 2 népújság 1991. augusztus 30. Világgazdasági kislexikon A tőkepiac A tőkepiacon a rendelke­zésre álló befektetési lehetősé­gek képezik a keresletet. A kí­nálatot pedig a minél nagyobb nyereség és biztonság irányába orientálódó tőke nyújtja. Az 1991. júniusában Osakában tartott nemzetközi pénzügyi konferencia - angol nevén In­ternational Monetary Confe­rence (IMC) - amelyen évente a világ több mint száz legna­gyobb bankjainak vezető képvi­selői vesznek részt - azt vetí­tette előre, hogy a következő éveket a tőkehiány jellemzi majd. Ennek következtében - az időszakos konjunkturális inga­dozásoktól eltekintve - belát­ható időn belül nem lehet szá­mítani a magas Kamatok csök­kentésére. A világpiacon a tőke iránti növekvő kereslet legfőbb okai a következők: — az Egyesült Államok ma­gas költségvetési deficitje, — a fejlődő országok nagy­arányú tőkekereslete, — a közel-kelti háború utáni újjáépítés költségei, amelyek egyedül Kuwaitban 100 milliárd dollárt tesznek ki, — a német újraegyesülés költségei, amire az NSZK 1991-ben 150 milliárd márkát költ. A kelet-európai államok tőke- szükségletét - a volt NDK és a Szovjetunió nélkül - a követ­kező öt esztendőre 200-250 milliárd dollárra becsülik. A pénzvilág szakértői úgy vé­lik, hogy Kelet-Európa és a fej­lődő államok tőkeszükségletét csupán részben tudják majd ki­elégíteni. Kelet-Európábán erre inkább a működő tőke, vagyis a vállalkozásokba történő külföldi befektetések formájában látnak lehetőséget. Kevésbé tartják valószínűnek, hogy nagyobb arányú bankhitelek áramolná­nak a térség országaiba. Bíró Gerd Információ elsőkézből Körülnézett a főszemlélő Lőrincz Kálmán altábornagy, a Magyar Honvédség parancs­nokának vendégeként néhány napot hazánkban töltött Dieter Wellershoff tengernagy, a Bun­deswehr főszemlélője. A több­nyire kiképzési kérdésekkel fog­lalkozó tábornok elutazása előtt sajtótájékoztatót tartott ma­gyarországi tárgyalásairól. A Ferenczy-Europress többek között a német-magyar kapcso­latok egyik új területéről - a ka­tonai együttműködés lehetősé­geiről - kérdezte vendégünket: — Nagyon sok közös prob­léma foglalkoztatja a két hadse­reg vezetőit - kezdte nyilatko­zatát Wellershoff tengernagy. - Az európai biztonságpolitika ezernyi nyitott kérdésére új vá­laszt kell találnunk, miközben önöket is, minket is bizonyos re­formok végrehajtása foglalkoz­tat. A földrészünkön kialakult új biztonságpolitikai környzet új megoldásokat sürget, s e fel­adatoknak önöknek is, nekünk is egy, a korábbinál kisebb és másfajta diszlokációra épülő hadsereggel kell megfelelnünk. Lőrincz altábornagy úrral tár­gyaltunk a jövőre lejáró kétol­dalú együttműködési szerződés meghosszabbításának előké­szítéséről és kibővítéséről is. — Mondana erről valamit? — A szerződés véglegesí­tése a miniszterek dolga lesz, de remélem, hogy sikerül újabb elemekkel bővíteni a kiképzési, továbbképzési együttműködést, talán a tiszthelyettes-képzés­ben is találhatunk közös felada­tokat. Lehetőség kínálkozik a hadtáp együttműködésének kia­lakítására, a szociális szolgála­tok közötti kapcsolatok bővíté­sére és a szakmai folyóiratok cikkeinek cseréjére. — Tárgyalások folytak arról, hogy Magyarország esetleg vá­sárolna az egykori NDK Nép­hadsereg fegyverzetéből. A megállapodás előkészítését az NSZK kormánya befagyasz­totta. Szóbakerült-e a folytatás? — A problémáról tudok, de a mostani megbeszélések nem érintették ezt a kérdéskört. Egyszerűen azért, mert ezen a területen nem én vagyok a kompetens tárgyalófél. — A moszkvai puccs idején sokan rebesgették, hogy a NATO valamiféle biztonsági ga­ranciát ígért volna hazánknak. Mondana erről valamit? Garanciákról szó sem lehe­tett, hiszen a NATO nem adhat ilyet tömbön kívüli országok­nak. A kérdésnek azonban van egy politikai-pszichológiai ol­dala: Európa biztonságáért mindannyian aggódtunk azok­ban a napokban. Az örök bé­kére senkinek nincs receptje, de a bizalom, a tárgyalási kész­ség és az együttműködés meg­előzhet sok bajt köröttünk. — Ön meglátogatta a honi légvédelem egyik harcállás­pontját is. Nem tapasztalt nyug­talanságot a magyar katonák között a jugoszláviai fejlemé­nyek miatt? — Csak fellengzős választ adhatnék erre a kérdésre, hi­szen néhány nap alatt aligha lehetett felmérni a csapatok pszichés állapotát. Azt azonban tapasztaltam, hogy magyar tár­gyalópartnereimnek valóban fejfájást okoz a déli határok közvetlen közelében eszkalá­lódó konfliktus. Örömmel lát­tam, hogy felelősen kezelik a problémát, hogy érzik milyen keskeny az az ösvény, amelyen egy ilyen helyzetben a katonai vezetés haladhat. Nagyon re­mélem, mielőbb befejeződik ez a konfliktus. Somfai Péter Ferenczy-Europress A rendőrség felhívása 1991. augusztus 21-én (szombaton) az 56-os számú főút 7/500-as kilométerkőnél Szekszárd határában ismeret­len személy feltehetően a DC 78-65 forgalmi rendszámú, cit­romsárga színű, Lada sze­mélygépkocsijával segítség- nyújtás elmulasztásának bűn­tettét követte el. A baleset kö­vetkeztében a gépkocsi jobb oldala, valamint mindkét ajtaja megrongálódott. Az esemény 13.30 óra körüli időben történt, majd az ismeret­len elkövető menekülési útvo­nala a Szekszárd, Major utca - Otthon utca - Csatári út - Csa­tári torok - Alisca út - Barátság utca - Május 1. úti ABC környé­kére tehető. Kérjük azokat a szemtanúkat, akik ezen a napon 13.00 és 14.00 óra között látták a fen­tebb leírt gépkocsit közlekedni, jelentkezzenek személyesen vagy telefonon a Szekszárdi Rendőrkapitányság Közleke­dési Alosztályán. Telefonszám: 11-199. Rendőrkapitányság Szekszárd Antall József és Zvonimir Separovic megbeszélése Kárpótlás a gyakorlatban A Miniszterelnöki Sajtóiroda közlése szerint Antall József miniszterelnök tegnap délelőtt hivatalában fogadta Zvonimir Separovic horvát külügyminisz­tert. A találkozón a magyar kor­mányfő emlékeztette arra az elképzelésre, mely szerint Ju­goszlávia népeinek egyetértése esetén szívesen fogadnánk a szuverén köztársaságok konfö­derációját, hangsúlyozva a szuverén szót ebben, és azt, hogy ennek mindig összhang­ban kell lennie a nemzetek ön­rendelkezési jogával. Ezzel kapcsolatban Antall József megerősítette, hogy cél­szerű lenne ezt az elvet - mint elvi lehetőséget - fenntartani. Fontosnak tartanánk meg­győzni erről a világ közvélemé­nyét, kormányait és mindazo­kat, akik ennek útjában állnak. A magyar kormányfő hangsú­lyozottan szólt arról, hogy mi­lyen fontosnak tartja a hor- vát-szlovén együttműködést. Utalt arra, hogy közös fellépés­sel jó benyomást tennének a vi­lágra. A miniszterelnök ezt köve­tően részletesen tájékoztatta vendégét, a horvát külügymi­nisztert a magyar kormány ed­digi külpolitikai lépéseiről, és aláhúzta, hogy Magyarország mindenkor, még a szovjetunió­beli puccs időszakában is, fel­hívta a világ közvéleményének, kormányainak figyelmét arra, hogy a szovjetunióbeli válságos események egy pillanatig sem árnyékolhatják be azt, ami Ju­goszláviában, illetve Horvátor1 szágban történik. Válaszában a horvát külügy­miniszter köszönetét mondott Antall Józsefnek a magyar kormány eddigi erőfeszítései­ért. Átadta Tudjman elnök leg- szívélyesebb üdvözletét és kö­szönetét. Értékelte a legfrissebb jugo­szláviai eseményeket, fejlemé­nyeket, tájékoztatást adott a horvát kormánynak a válság rendezésével kapcsolatos el­képzeléseiről és tervezett kül­politikai lépéseiről. Jelezte, hogy a napokban találkozik szlovén kollégájával. A találkozón jelen volt Kodo- lányi Gyula címzetes államtit­kár, Szokai Imre külügyi helyet­tes államtitkár és Bagi Gábor hazánk zágrábi főkonzulja. (Folytatás az 1. oldalról.) hogy a kárpótlási ügyek vég­legesen rendezhetőek légynek a jogszabályi előírások szerint. A kárpótlási jegyek tőzsdei be­vezetésén, valamint az életjá­radékra válthatóságán a szak­emberek jelenleg is dolgoznak. A Földművelésügyi Miniszté­rium osztályvezetője, Jójárt László azokat a szakmai kér­déseket elemezte, amelyek a kárpótlással kapcsolatban a legnagyobb vitát válthatják ki. Ez pedig a földtulajdon visz- szajuttatása az igénylőknek, azaz a jelenlegi szövetkezeti tu­lajdonban lévő földek esetében az úgynevezett táblakijelölés Koszorúzási ünnepséget tar­tottak tegnap a mohácsi csata 465. évfordulójának napján II. Lajos király emlékművénél. Az ifjú urlakodó 1526. augusztus 29-én a törökkel vívott vesztes ütközet után nehéz páncélzatba öltözve menekült lován a csata helyszínéről, s a magáradt Csele patak vizében lelte halá­lát. Az ünnepség résztvevőit kü- lönhajó vitte a Dunán Mohács­ról a Csele patak partján álló emlékműhöz, ahol Kuti István, a város polgármestere mondott módja. Ez a kérdés azért fon­tos, mivel tipográfiailag nem köthető pontosan konkrét föld­területhez egy-egy tulajdon. Továbbá az is gondot jelent­het, hogy vannak olyan szövet­kezetek, ahol nagyobb tulajdont tartanak nyilván papíron, mint amekkorát a mezőgazdasági szövetkezet ténylegesen birto­kol. Az Földművelésügyi Mi­nisztérium jogügyi főosztályá­nak osztályvezetője úgy vélte: jogos az az igény, hogy a földki­jelölés módja ellen a helybéliek valamilyen módon jogorvoslatot kaphassanak, akkor, ha azt nem tartják önmaguk számára megfelelőnek. beszédet, majd megkoszorúz­ták II. Lajos emlékművét. A 465 évvel ezelőtti törté­nelmi ütközetben 25-30 ezres magyar sereg vette fel a harcot a többszörös túlerőben lévő hódító török hadakkal, s a véres csatában 20 ezer magyar ka­tona esett el. Az ütközet halott­jainak tömegsírjánál, a Mohács közelében fekvő sátorhelyi tör­ténelmi emlékparkban múlt va­sárnap Antall József miniszter- elnök és Dankó László kalocsai érsek részvételével tartottak ünnepi megemlékezést. Koszorúzás Mohácson Pozsonyi hangok - Bősről A Verejnost című pozsonyi napilap szerkesztősége a kö­zelmúltban kerekasztal beszél­getést rendezett a bősi erőmű kérdéseiről. A tegnap megjelent számban két teljes oldalon köz­ük az ott elhangzott vélemé­nyeket. Figyelmet érdemel, hogy a szlovák sajtóban meg­nyilvánuló álláspontok között - amelyek döntő többsége erő­műpárti - ez a kerekasztal be­szélgetés rendhagyónak tekint­hető, mert a résztvevők „ará­nyos felállásban” mondtak vé­leményt a bősi erőmű ellen és mellett. Az építők, tervezők csapatával szembenálló kör­nyezetvédők, illetve a Csalló­közi Régió valamint az Euro- lánc képviselőinek véleménye arányos mértékben kapott he- lyet. Az Új Szó csütörtöki száma azt írja, hogy a bősi erőmű kör­nyékén az utóbbi napokban „megélénkült az építkezési te­vékenység”. A keresztényde­mokrata Slovensky Dennik teg­napi száma közli a járási hivata­lok 38 vezetőjének a szlovák kormány Bőssel kapcsolatos döntését támogató nyilatkoza­tát, s azt, hogy az aláírók rész­letes névsora a szerkesztőség­ben tekinthető meg. Nem tesz azonban említést arról, hogy a bősi erőmű által veszélyeztetett Duna-menti szlovákiai területek, a Csalló­közi Régió polgármesterei aláír­ták-e ezt a támogató levelet. Ez ugyanis aligha lehet valószínű. Ugyanez a lap azzal vádolja meg Josef Vavrouseket, a csehszlovák szövetségi kor­mány környezetvédelmi minisz­terét, hogy a bősi erőmű ügyé­ben Szlovákia kárára hazardí- rozik. A lap azt állítja, hogy Vavrou- sek személyes jelenlétével tá­mogatta meg a Csölösztőnél hetekig tiltakozó környezetvé­dőket, noha az illetékes tárca minisztere csupán tájékozódás céljából járt az építkezés hely­színén, ahol Carnogursky szlo­vák kormányfő is megfordult, ám ő helikopterről tekintette csak meg a tüntetőket a ví- zügy-lobby embereinek a tár­saságában. Vavrousek gépko­csival és gyalog járta be az ominózus helyszínt. Vavrousek „tettét” felelőtlennek minősítve a lap a következőket írja: „Vav­rousek miniszter úrnak sem a szlovák, sem a szövetségi kor­mánytól nincs mandátuma arra, hogy hazardírozó módon pró­bálja érvényre juttatni a saját - úgynevezett kompromisszumos - megoldását, amely eltér az eredeti szerződésben rögzített megoldástól, s ezzel de facto az a szándéka, hogy elismerje a magyar oldalon leállított épít­kezésről szóló döntést, s így a jelenleg is érvényes 1977-es nemzetközi szerződéstől való visszalépés irányába terelje az ügyet. Áz írást, amelyben to­vábbi vádaskodások is olvasha­tók, Jan Lackó, az erőmű egyik kivitelező vállalata, a Hydrostav mérnöke írta alá. Bősi helyzetkép - július végén (Archív felvétel) Zöld út az autópályának Neuralgikus pontok a közigazgatásban Politikailag megbízhatók előnyben! A Közigazgatási Kamara megyei tagozatának ülése A folytatódó harcok ellenére a horvát kormány jóváhagyását adta az ausztriai Spielfeld és Zágráb közötti autópálya meg­építéséhez - jelentette be a be- ruhást szervező Universale osztrák-német építőipari válla­lat. A beruházás magánvállalko­zásban valósul meg, állami pénzen, de a pénzügyi részle­tek tisztázása csak az ősz fo­lyamán várható. A 116 kilomé­teres autópályaszakasz építése előreláthatólag a jövő év tava­szán kezdődik és 1,2 milliárd német márkába kerül. A beru­házók arra számítanak, hogy hamarosan a szlovén kormány is zöld utat ad a beruházásnak. (Folytatás az 1. oldalról) Tarthatatlan a megyei ön- kormányzatok helyzete, a tör­vény adta jogaikkal - enyhén fogalmazva is - csak „sóhiva­talként” működhetnek. A ka­mara álláspontja szerint az ezer- éves szerves fejlődéssel történelmileg kialakult közigaz­gatási struktúrát - amelyben a megyék mindig jelentős szere­pet játszottak - hiba volt egy, a hagyományoktól idegen, új struktúrával, a köztársasági megbízotti hivatalok rendszeré­vel felcserélni. Ebből a felállás­ból és a jogok elosztásából olyan ellentétek születtek ezen hivatalok és a megyék között, amelyek semmiképpen nem szolgálják a közigazgatás ola­jozott működését. A köztársa­sági megbízotti hivatal nem más, mint a kormányzat az ön- kormányzatok felett gyakorolt hatalmának rendkívül erős jo­gokkal felruházott eszköze. Ugyanakkor ezek a hivatalok nem látják el azokat a feladato­kat - a helyi önkormányzatok tisztviselőinek toyábbképzése, segítés, tanácsadás -, amelye­ket a megyék korábban jól ellát­tak. A továbbiakban dr. Farkas László megyei főjegyző a ka­mara előtt álló feladatokról szólt, amelyek közül talán a leg­fontosabb a törvénytervezetek véleményezése, illetve az elfo­gadott törvények feldolgozása, értelmezése, hiszen ezzel ko­moly segítséget adhat a helyi önkormányzatoknak. Az ülés utolsó részében dr. Kiss László tartott konzultációt a hatásköri törvényről a megjelent közigaz­gatási szakembereknek, -áa-

Next

/
Oldalképek
Tartalom