Tolnai Népújság, 1991. augusztus (2. évfolyam, 179-203. szám)
1991-08-14 / 190. szám
PUJSAG Dombóvár és környéke Holnap, átadás Mária napján, csütörtökön lesz az alsóhetényiek felújított templomának műszaki átadása. A költségeket a lakók adták össze, és a téesz is segített. A harangláb és az imaház külső, máladozó vakolatára új, vakolaterősítő anyag került. De nemcsak külsőleg, hanem belsőleg is megszépült a templom. Nagy szőnyegét gondos munkával varázsolták újjá, kitakarítottak és lemázolták a padokat is. Krimikrónika Bár az országos előrejelzések szerint jövőre várható a bűnözési hullám tetőzése, ami után inkább stagnálás, mint csökkenés várható, a bűnesetek, törvénysértések száma Dombóváron és környékén is emelkedő. A nyolcvanas évek második felében évi 330-340 esettel kellett foglalkoznia a városi rendőkapitányságnak. Tavaly viszont már 1200 törvényebe ütköző cselekedet vált ismeretessé és adott munkát a rendőri szerveknek. Ez az év se zárul a jelek szerint jobb eredménnyel, mert az év első hat hónapjában 800 bűncselekmény, szabálysértés történt. Nem rózsás a felderítés arányainak alakulása sem, mert míg korábban 85-90 százalékos volt a felderítettség, az elmúlt évben már csak 50 százalékos. Úgy tűnik, a bűnmegelőzés érdekében helyesen cselekedtek Kurdon, Jágónakon és Atta- lán, amikor létrehozták a polgári őrcsoportokat, melyek példáján felbuzdulva más községekben is szervezkednek már a rend hivatásos őrzőinek munkáját segítő csoportosulások, amelyek nem azonosak a korábbi önkéntes rendőri szervezettel. Kínos ügy A gunarasi nagymedencét az idén negyedszer kellett leereszteni és fertőtleníteni, mert ismeretlen személy, vagy személyek rendszeresen illemhelynek tekintik, s nagydolgukat ott végzik el. Kínos az ügy, körülírni sem egyszerű... Szerencse, hogy az úszómester időben észrevette legutóbb is a történteket, és azonnal intézkedett. Figyelemreméltó, hogy a merénylet általában a déli órákban történik. Legutóbb valaki - talán maga a tettes? - igen gyorsan értesítette a KÖJÁLT-t is. Jó volna tudni, hogy kik és kinek akarnak nem csupán kellemetlenséget, hanem erkölcsi és anyagi kárt okozni? Mint tudjuk, Gunarason sok a külföldi. Mit gondolnak ezek után rólunk? Az is tudnivaló, hogy ilyen esetben le kell ereszteni a vizet, fertőtleníteni - a járvány megelőzése miatt -, majd újra feltölteni. Nem olcsó mulatság! Igazán sajnáljuk, hogy a tettesről alkotott véleményünk sem tűri a nyomdafestéket. Mi a véleménye? Somogyi Kálmán, gépészmérnök, képviselő A Pátria Nyomda dombóvári gyáregységének igazgatója, pártonkívüliként, de a KDNP listáján került be az önkormányzatba, a városfejlesztési bizottság elnöke. — Mit tart a legfontosabbnak az önkormányzati munkában? — Az egységes szemlélet- mód kialakítását. Mondok egy példát, hogy világos legyen mire gondolok. Szerintem az önkormányzatnak nem feladata, hogy maga vállalkozzon, de az annál inkább, hogy segítse a vállakózások kibontakozását. Mostanában több pályázat érkezett hozzánk, amelyekben területet kérnek tőlünk, meg is vásárolnák. Úgy látom létezik egy olyanfajta szemlélet a képviselők egy részében, amely a kibontakozást akadályozza azzal, hogy teljesíthetetlen, vagy kemény feltételeket akar támasztani a vállakozni kívánók számára. Ha valaki kinéz magának egy területet, ahol jelenleg semmi sincsen, akkor egyesekben mindjárt feltámad a gondolat, ha akarnak vele valamit kezdeni, akkor az biztosan nagyon értékes lehet, pedig csak egy parlag, ami értékes majd akkor lesz, ha az ötlet meg is valósul. Az ötletének, a bátorságának az árát nem helyes a vállakozóval előre megfizettetni, hiszen lehetséges, hogy pár év múlva az adó többet hoz az önkormányzatnak, mint most az irreaálisra megemelt eladási ár. Véleményem szerint nagyobb távlatokban kellene tudnunk gondolkodnunk. Nekem az az eszményem, hogy egy város gazdag polgárok, gazdag városa legyen. Ennek a jövőnek az alapjait már most le kellene rakni vállakozásbarát magatartással, olyan városszéli, jelenleg kihasználatlan területek közművesítésével, amelyeket a vállalkozóknak mi magunk kínálhatnánk fel. Mégpedig megvételre, mert a magántulajdonnál nagyobb ösztönző és szervező erőt nemigen ismer a történelem. — Mióta ilyen szilárd az álláspontja? — Mindig ez volt a véleményem, csak korábban nem voltak megfelelőek a körülmények. Hozzátartozik még a képhez, hogy a városnak nagyon jók az iparfejlesztési adottságai. — Ha sok pénze lenne, mire vállalkozna? — Most már nem ez a kérdés, a fiam a könnyűipari főiskola nyomdaipari szakára jár, nem akar a nagyiparban dolgozni. Az én dolgom most már az ő segítése. — Legutóbb úgy döntött az önkormányzat, hogy közösségi létesítmlényeket nem privatizál és lehetőség szerint nem is ad bérbe. Ön ezzel nem ért egyet? — Dehogynem, én nem erről beszéltem. Mit ér azzal a város, ha az önkormányzat ül az egyébként passzív vagyonán? Olyan lehetőségeket kell kínálni, amelyek mozgásba hozzák a szürkeállományt. — A városfejlesztési bizottságnak milyen céljai, elképzelései vannak? — Kialakítani azt az arculatot, ami csak Dombóvárra jellemző. Összhangba kell hozni a meglévőt azzal, ami majd csak lesz. Ezért is alkamaztuk a városban a főépítészt. Azzal a szemlélettel sem értek egyet, hogy olcsó munkaerő kell. Jól fizetett profi szakemberekre van szükség, az önkormányzatokban is. Elég volt a sok olcsó, és ezért rosszul is dolgozó alka- lamzottakból, látszik, hogy ezzel a szemlélettel hova jutottunk. — A testületen belül milyen feladatokat, teendőket lát? — Sokkal többet kellene kötetlen formában együtt lennünk, hogy kialakíthassuk azt a bizonyos egységes szemléletet a legfontosabb kérdésekben. Ettől az ülések munkája is hatékonyabb lehetne, mert nem kellene konkrét és eldöntésre váró ügyek kapcsán tisztázni azokat a szempontokat, amelyeknek alapján a döntést meg akarjuk hozni. Ha jobban ismernénk egymást, kevesebb lenne a félreértés, az utólagos magyarázkodás. Legalább azt el lehetne érni: ne azt keressük, hogy a másik mikor követett el hibát. Ihárosi Ibolya Szívélyesnek éppen nem nevezhető fogadtatásban volt része a közeli napok egyikén két munkatársunknak egyik Dombóvár környéki kistelepülésen, ahol a polgármeteren múlott, hogy kéretlen prókátorokként nem utasíttattak ajtó mögé. Munkatársainktól távol állott annak a szándéka, hogy megzavarják a községháziak bizonnyal megérdemelt az napi sziesztáját. „A hír szent, a vélemény szabad” elvének alapján azt jöttek tudakolni, hogy mi újság a faluban? Rossz volt az időpont, vagy tisztázni kellett volna, hogy fogadják-e őket? Arra jártak, úgy gondolták megérdemli az érdeklődést ez a kisközség is a még ott lakók és máshová már csak koruk miatt sem kívánkozó idős emberek miatt. A polgármester. éppen a boltból érkezett, pezsgős üveggel. Gondolhatták volna munkatársaink, hogy tinta, vagy bélyegzőfesték van az üvegben, de másra utalt eltüntetésének sietős- sége. Ezután következett annak kifejezésre juttatása, hogy a sajtó itt nem szívesen látott vendég. Szerencsére ritka esetről van szó. E hasábokon szóvá azért tesszük, mert bár szívesen látottak munkatársaink a megye valahány településén, mostanában felütötte a fejét egy olyan ragály, aminek kórokozói az úgynevezett átkosból valóak. Némely önkormányzatok vezetői elvárják az elvárhatatlant, a rendszerváltásba nem illőt. Azt nevezetesen, hogy az újságírók érjék be azzal, amit szentírásként tálalnak a képviselőtestületek elsőszámú alkalmazottai, így a polgármesterek és jegyzők. Ezt kívánták meg anno a tanácsok elnökei is. Most meg azt csinálják ezek a fránya újságírók a hírek, információk hitelét erősítendő, hogy rákérdeznek az állampolgárokra. És, ha nem egyezik a szó, valósághűen megírják, mert ez és nem a hamis képzetek keltése a dolguk. Nekik az „ITT”-ről és a „MOST”-ról kell beszélniük. Jobb helyeken szerte a megyében és Dombóvár környékén is tudják ezt az önkormányzatok vezetői és nem tartanak igényt a szi- dolozásra. A kivétel? Volt, van. De felejtsük el, ha megváltoztatják elképzeléseiket a demokrácia alapeleméről, a nyilvánosságról.-1ászló Tallózás a munkanélküliségről Július végén 1005 ellátásra jogosult munkanélkülit tartott nyilván a Tolna megyei Munkanélküli Hivatal Dombóvári Kirendeltsége - írja a Dombóvári Hírlap első száma megjegyezve, hogy a helyzet ennél komorabb, mert becslés ugyan, de van bőven realí- tásalapja: az ellátásra nem jogosult munkanélküliek száma ugyancsak ezer körüli, ha ugyan meg nem haladja jócskán az ezeregynéhányat. Munkanélküli segélyezettként 348 személyt, járadékosként pedig 549 embert tartanak számon. Pontosabban: tartottak július utolsó hetében. Mára bizonyosan változtak már ezek a számok. Segélyezett kétszáz dombóvári lakos, járadékos pedig háromszázhuszonkettő. Segélyben részesül, járadékra vár 82 pályakezdő munkanélküli, közülük 47-en dombóváriak. Egyébként az idézett ezerötös létszámból 572-en laknak Dombóváron, 433 a városkörnyéki községekben, amelyekben lassabban ugyan, de mégis emelkedik a munka nélkül lévők száma. Riasztó adat, hogy megközelítően hétszáz a szakképzettséggel nem rendelkezők száma. Mi vár rájuk? Mire számíthatnak a városkörnyéken élő munkanélküliek? Dombóváron eddig mindössze négy elhelyezkedési lehetőséggel tudták megkínálni a munkát keresőket, a Hírlap cikkírója így tette föl a kérdést az önkormányzatoknak: felkészültek-e a halmozódó szociális bajok kezelésére? 1991. augusztus 14. Kutatjuk a többszáz, többezer évvel ezelőtti eseményeket, miközben a néhány évvel, évtizeddel ezelőtti történések feledésbe merülnek, pedig a közelmúlt dolgai mai valónkat jobban befolyásolják, mintsem azt gondolnánk. Az alábbiakban szemelvényeket bocsátunk közre Dombóvár 1969. december 1. óta vezetett krónikájából. 1977. november 18. Nemcsak megtiszteltetés, hanem őszinte öröm is volt számomra, hogy Újvári Lajos első gyűjteményes dombóvári kiállítását megnyithattam. Az örömnek két oka is van Újvári Lajos kedves tanítványom és barátom, számos kedves élmény emléke fűz hozzá. Dombóvár második otthonom, mikor ide jövök, hazajövök. Meggyőződésem, hogy nevét az utókor is emlegetni fogja. Ezt kívánom meleg baráti szeretettel. A volt tanár: Dr. Péczeli László. Köszönöm kedves Péczeli Tanár úr, és az én nagyon becsült baráti közönségemnek a kedves „részvétét”, azt a szere- tetet, mellyet ittjártomban mindig tapasztaltam. Kegyelettel őrizem a régi emlékeket és érdeklődéssel és reménykedve várva az újabb élményeket, kínálkozó látogatásaimkor tapasztalható változásokat. A volt és hűséges, ragaszkodó tanítvány: Újvári Lajos. 1977. nov. 30. Ünnepélyes keretek között adta át dr. Vadász Gyula, az Egészségügyi Minisztérium főtanácsosa a fürdő fedett részlegét a nagyközönségnek. A megható ünnepségen megjelent K. Papp József, a megyei pártbizottság első titkára, dr. Szabópál Antal, a megyei tanács elnöke, és a város politikai, gazdasági vezetői. A fedett fürdő létesítése a gunarasi strandfürdő szerves folytatásának tekinthető. Tervezésével a város vezetői néhány éve foglalkoztak, és a város lakosságának támogatását, nagyarányú társadalmi megmozdulását élvezve fogtak a megvalósításhoz. A tervezést és a kivitelezést teljes egészében a Költségvetési Üzem dolgozói végezték. Az átadott fedettfürdő első ütemének építését ez év márciusában kezdték el, és lekiis- meretes, nagyszerű munkával alig tíz hónap alatt be is fejezték. A létesítmény központja a három különböző hőfokú medencével rendelkező 300 négyzetméteres alapterületű fürdőcsarnok. A három medence vízmélysége azonos, területük 30, illetve 60 négyzet- méter. A tervező szépen oldotta meg a belső tér burkolását. Külön érdekesség a a fürdőcsarnok Zsolnay-kerámiával burkolt felülete. Minden igényt kielégít a kiszolgáló létesítmények kivitelzése és berendezése is. Az ünnepségen adta át Vi- dóczy László tanácselnök a Dombóvárért emlékplakettet a nagyszerű munkában élenjáró következő dolgozóknak. Horváth Lajos lakatosnak, Visnyei Ferenc kőművesnek. (Folytatjuk) Új orvosi rendelő Kapospulán Amikor legutóbb Kapospulán jártunk, arról győződhettünk meg, hogy hamarosan elkészül az épülő orvosi rendelő tető- szerkezete, az ácsok kitűzhetik a fal tetejére a zöld ágat. A Dombóvári Költségvetési Üzem dolgozói június közepén kezdték a több mint 104 négyzetméter alapterületű rendelő építését. Mint képünk is mutatja, már a cserepezés is a befejezéshez közelít. Ha ilyen példásan dolgoznak az építők, rövidesen arról tudósíthatunk, hogy átadták a több mint 2 millió forint értékű intézményt a rendeltetésének.
