Tolnai Népújság, 1991. július (2. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-16 / 165. szám

PÚJSAG Tamási és környéke 1991. július 16. A városházán hallottuk Helyi adók és helyi népszavazás Több hónapos előkészítő munka után a pénzügyi elle­nőrző bizottság elkészítette ja­vaslatát az 1990-es évre kive­tendő helyi adók kapcsán. Bár szerették volna elkerülni, de sajnos, a város gazdasági helyzete ezt nem teszi lehe­tővé, így fő szempontnak azt tartották, hogy a lakosság te­herbíróbb rétegeit érintse ezen kötelezettség. A döntés termé­szetesen a képviselőtestület kezében van, a bizottság azon­ban idegenforgalmi adóként az üdülők és pihenésre szolgáló nem lakóépületek adóztatását javasolja, míg helyi iparűzési adó címén a vállalkozók kom­munális adójának kivetését tartja célszerűnek. A döntés után részletesen tájékoztatják a lakosságot. Közismert a városban, hogy Pári városrészben lakossági aláírásgyűjtés történt az önálló­ság érdekében. Az illetékes vizsgálat megállapította, hogy az aláírások hitelesek, és szá­muk eléri a jogszabályban meghatározott százalékot, így a képviselőtestületnek harminc napon belül, hatvan napon be­lüli időpontra ki kell írnia a helyi népszavazást Pári városré­szen. Ennek előrelátható idő­pontját szeptember elejére tűzi ki a testület. Végezetül pedig egy biz­tatói?) hír a felszámolásra ítélt Orion gyáregység kapcsán. Mint arról már az olvasók érte­sülhettek, a gyáregység kap­csán érdeklődést mutató Mas- siev-Ta-LUX Kft. konkrét vételi ajánlatot tett a gyár vezérigaz­gatójának, a szakemberek sze­rint reális összegre. A döntés tehát a központ kezében van, amit mindenki érdeklődéssel var. Dr. Schutzbach Ferenc jegyző Hírcsokor Gyönkről A gyönki művelődési házba, be kell vallani, hogy átrohanóban köszöntünk be a bennünket mindig szívesen fogadó Lönhard házaspár­hoz. Alig foglaltunk helyet, már ontották is rövid híreiket a falu hétköznapjaiból. Csak néhá­nyat adunk most közre, annak reményében, hogy egy- hez-egyhez még visszaté­rünk, bővebb információval is kiegészítve adjuk majd át. íme egy csokorravaló: * Sokakat érint, hogy július 16-án véradó nap lesz a köz­ségben, ahova mindenkit el­várnak, hiszen tudjuk: a vér életet menthet. # Egyre színesebb lesz a testvérvárosi kapcsolata Gyönknek. Arra emlékezhet az olvasó is (hiszen lapunk is beszámolt az eseményről), amikor a németországi Gri­esheim polgármestere látoga­tást tett a Tolna megyei köz­ségben, és aláírták a partner­városi kapcsolatot igazoló dokumentumokat. Nos, most tizenkét gyönki fiatal utazott e német város franciaországi kapcsolatához Bar-le-Duc-be, a Meuse folyó partjára, ahol július 8. és 20. közötti időben találkoznak német és volt ke­let-német, valamint a házi­gazda francia fiatalokkal. Azt tervezik, hogy minden évben más-más országban táboroz­nak majd, így jobban megis­merik egymás szokásait, kul­túráját, földrajzi tájait. * Aki itthon maradt a fiatalok közül, talán társulhatott abba a hatvan tagú csoportba, akik Sóstóra utaztak egy hétre. A tavaknál maradva, szóba jön a miszlai halastó, melynek sorsa aggodalommal tölti el a horgászokat, hiszen alacso­nyabb lett a vízszint. A tízé­ves horgásztó a gyönki Hor­gász Egyesület gondozásá­ban van. Csapadékvíz jelenti az utánpótlást, ezért a gyönki horgászok gyakran kémlelik az eget némi esőért. * A művelődési ház jelenleg őszi kiállításra készül, amikor Remsey Flóra alkotásait lát­hatja a közönség. A kiállí­tás-megnyitóról majd minden bizonnyal beszámolunk. A mai Tiborc panasza Újságíró uraim, segítsenek már rajtunk, írják meg, a kor­mányzat intézkedjen arról, hogy az állatoktól meg tudjon szaba­dulni az ember. Hát azért dol­gozunk, azért a kis pénzért fog­lalkozunk velük. Itt nem kell a föld senkinek, hiszen egy hold elmunkálása húszezer forintba került az idén is. Higgyék él, tűrhetetlen a helyzetünk. Egyébként nyugodtan írják le a nevemet - Jókai Gyula vagyok, regölyi nyugdíjas -, meg azt is írják meg, hogy a képviselők ne csak ott fönt tárgyaljanak az or­szággyűlésben, hanem jöjjenek le ide közénk, és kérdezzék meg a polgárnépet. Se bika, se disznó, se tej, se marha, semmi nem megy. Keddig tudok kitar­tani etetnivalóval. Ez így nem jó, a polgárember megsül saját zsírjában. Mondják meg, uraim, miből élünk meg? A vízdíj, a vil­lanyszámla, minden felment, minden drágább, ha nagy ne­hezen elvisznek egy-egy. disz­nót, ki használja akkor 3-4 hó­napig az árát, a pénzünket? Amit én mondtam, uraim, az mind igaz. Tűrhetetlen a hely­zet. El lehet képzelni, hogy a parasztember miben van. Va­lamit köllene csinálni... Lejegyezte: Ékes ászló Az oldalt írta Decsi Kiss János, fotó: Ótós Réka. Lovasnapok Aki a lovakat szereti, tudja, hogy minden augusztus 20.-án Tamásiban ott kell lennie a nemzetközi meghívásos verse­nyen. Idén már harmincketted- szer rendezik ezt a játékot, melynek részletes programját közöljük a jövő heti Tamási és környéke oldalban. Negyven év szolgálat Egy arc Belecskáról Füredi János, tanító Füredi János neve nem is­meretlen szülőfalujában, Be- lecskán, de a környéken sem. Életének negyven évét ebben a lassan folyó, valamikor 760 lel­ket számláló faluban tanítóként töltötte. A régi, helyben lakók úgy szólnak az egykori tanító­ról, hogy abban csak a tisztelet hangja érződik, mintha egy Gárdonyi-regény szereplőjéről beszélnének. Mikor a kellemesen hűvös belecskai otthonában hellyel kínál Füredi János, első mon­data így hangzik: — Negyven éven keresztül itt szolgáltam. A szolgálat fogalomnak egyre nemesebb íze lesz napjaink­ban. Talán mert kevesen hasz­nálják, élik. Négy évtized szolgálat a pe­dagóguspályán! Micsoda idő, munka és milyen lehetőségek, változások? Nem vár hasonló kérdéseket, mikor életéről kell beszélnie. Megárad gondolata és lassan hevülve, szinte partalanná válik beszéde, figyelve arra, hogy vé­letlenül se legyen szerénytelen, harsány. Semmit nem akar el­hallgatni múljából, de keresett szavakkal, pontosan fogalmaz, hogy ne lehessen félreérteni, mert ma mindent másként ma­gyaráznak. Füredi János azok közé tar­tozik, akik tették a dolgukat „pontosan, szépen ...”. így látta értelmét, mindig a törvé­nyeknek megfelelően, a lelkiis­merete szerint, mások javára. Mindezt annak idején, az akkori rend illetékesei elismerték, ju­talmazták. A megváltozott tár­sadalomban is olyan bizalmat kapott népétől, hogy az ötös számú választókörzetet képvi­selheti a megyei önkormány­zatban. Ezt maga véletlennek tekinti ugyan, de szívesen vesz részt minden gyűlésen, bizott­sági értekezetten. Birkózik, tu- sakodik háborgó leikével, ami­kor tudatosítja magában, hogy nyugdíjas, és mint ilyen életet befejezettnek kell tekinteni és átadni helyét a pályakezdő fia­taloknak. Aztán hálát adni a sorsnak az egész életért! Nem számolni a nyugdíj kevés forint­jait, inkább ara gondolni, med­dig lenne jó élvezni az éjszakák és nappalok örömeit. Nincs nap, hogy unatkoznak. Ma is szervez, éppen találko­zást készít elő a Belecskáról el­származottakkal. Ünnep lesz ez, nem akármilyen, a falu és személyes életében. A temp­lomot is csinosítják. Milyen te­mérdek munka vár még! Hara­gos kutyáját csitítva kíséri a ki­járathoz látogatóit. Kéri, ha az elmondottakat írásban örökítjük meg, akkor szerényen, csak nagyon szerényen fogalmaz­zunk ... Volt egyszer egy integráció Interjú Vida Lajos osztályvezetővel — Mire emlékszel a Tamási Egyesült Közművelődési In­tézmény történetéből? — A Tamási Városi Tanács 1979-ben egy határozattal kö­zös gondnokságot hozott létre, a három művelődési intézmény gazdasági teendőinek ellátá­sára. Később, 1981-ben a mű­velődési intézmények összevo­násáról tárgyalt a tanács. így 1981. július 1-től a művelődési központot, az Úttörőházat és a könyvtárat Tamási Nagyözségi Közös Tanács Gőgös Ignác Egyesült Közművelődési In­tézménye néven egy irányítás alá vonta. Két év múlva a jegy­zőkönyvek tanúsága szerint az integráció továbbfejlesztéséről, új struktúra kialakításáról, a szervezeti és működési sza­bályzat módosításáról döntöt­tek. Pár év múlva külön társa­dalmi vezetőség irányította az intézmény munkáját. Azután 1989-ben jelent meg az a mű­velődési minisztériumi rendelet, ami az összevont intézmények­ről szólt. A jogszabály értelmé­ben felülvizsgálandó az össze­vonás fenntartása és eldön­tendő, az integrált működési forma. — Mindez a működés kilen­cedik évében! — Igen! Különböző osztá­lyok kapták feladatul az EKI vizsgálatát, hogy gazdaságos és szükséges-e az integráció, így 1990-ben a városi tanács olyan határozatot hozott a vizs­gálat eredményeként, hogy az integrációt fenn kell tartani. — Közben lett egy rendszer- váltás! A korábbi testületek döntéseit nem fogadták el az utódok. — A tényleges döntést el kel­lett halasztani, és csak ez év januárjában tért vissza ismét e témára az új önkormányzati testület. Olyan álláspontot ala­kítottak ki, hogy 1992. januárjá­tól lehetne új működési rendet bevezetni. — Mit szóltak ehhez a dol­gozók? Az új rend az önállósá­got jelenti! Milyen eredménnyel zárult az EKI dolgozóinak vé­leménynyilvánítása ? — Amikor szavazásra került a sor, 31-en tették ezt meg. Az összevont működtetéssel 3 ér­tett egyet, 1 tartózkodott a sza­vazástól, 3 érvénytelen szava­zat volt és 24 nem értett egyet az összevont működtetéssel. Az intézményi kollektíva ilyen arányban kinyilvánított állás­pontja ismeretében az integrá­ció felbontása magától értedő- dőnek tekinthető. Véleményük szerint három önálló intézményt lenne célszerű létesíteni, meg­adva mindegyiknek a gazda­sági önállóságot is. — Az EKI szakalkalmazottak mellett a vagyona, eszközállo­mánya is megbontható? — Igen! A három önálló in­tézmény léte nem jelent lét­számigényt, a gazdasági és technikai dolgozók megosztása megoldható az eszközállomány szinten. így 1991. december 31-én megszűnik az EKI. A kö­zeljövőben jelennek meg a pá­lyázati felhívások a vezetői munkakörök betöltésére. Guten Morgen Szakadáton Jankó Györgyné, Anci óvónéni a vásárba lovagoltat Az óvodába való belépés pil­lanatában szinte kórusban feleli a jelenlevő öt apró ember: — Guten Morgen! Semmi meglepő, hiszen köz­tudott, hogy a szakadáti óvoda kétnyelvű. Az intézmény vezetője Jankó Györgyné, akit a faluban közel harminc éve mindenki csak Anci óvónéninek ismer és szó­lít. A három évtizedes múltra való emlékezés egyszerre kínál örömöket és gondokat. Hányszor hangzott már el bí­rálat az egykori körzetesítések­ről, amelyekről oly hamar kide­rült, hogy pusztítói a kistelepü­léseknek, mert kihalt az iskola, óvoda, elvándoroltak a gyer­mekes szülők. így volt ez a szakadáti iskola esetében is, de szerencsére az óvoda maradt. Jankó Györgyné készséggel mesél a négy éve teljesen fel­újított épületről, a sok-sok tár­sadalmi munkáról, amit a sza­kadáti emberek végeztek. Tet­ték, mert mint mondja: — Szorgalmas népek ...! Olyanok, akik gyermekeik bol­dogságáért sokat tesznek ma is, és akkor is, amikor azok Dombóvárra, Tamásiba vagy Gyönkre költöztek, jobb, ké­nyelmesebb jövő reményében, gyermekeik miatt. így lassan elöregedett a falu ... A rendszerváltás kétségeiről is szó esik, míg a gyerekek reggeliznek. Schmidt Gyuláné főzőnő közben tejjel és kávéval kínálja a vendégeket. Váltott műszakban két óvónő végzi az oktató-nevelő munkát. Feit Klára német nyelvű szakközép- iskolában szerzett képesítést, ő éppen délutános. Ismert a tér­ség hátrányos helyzete, de az óvodások ezt nem érezték. Jankó Györgyné, Anci óvó­néni jól ismeri a polgármester Varga Ferenc óvodára, iskolára vonatkozó terveit, elképzelé­seit, így lelkesen mondja a kis falu újra virágzását is jelentő öt­leteket, melyek időseknek, fiata­loknak egyaránt új színt, lendü­letet hoznak majd az életébe. Erről szóljunk majd a tények lá­tásának idején, addig is: — Auf Wiedersehen, Szakadáti Piac diktál az AGRAM-nakí A piac diktálta feltételekhez kell alkalmazkodnunk. Lénye­gesen megváltozott a magyar mezőgazdaság tőkefeleslege. A bizonytalan tulajdonviszo­nyok nagyon kedvezőtlenül érintettek bennünket, különö­sen fő termékeinkben, a sertés- tartás technológiai berendezé­seiben. Tavaly még 80 millió fo­rint értékű árút forgalmaztunk. Az idén első félévben alig éri el ez a szám a hatmilliót. Ilyen visszaesést más piacon kellett pótolnunk. Hogy az élénkülés mikor vár­ható? Bízunk benne, hogy el­vonul ez a hullám. Minden kiállí­táson ott vagyunk, ahol meg­mutathatjuk termékeinket. Pia­cunkat befolyásolta a KGST összeomlása, komoly kiesést jelentett. A kínai piac viszont bíztató. Az első féléves tárgya­lások reményteljes eredménye­ket hoznak. Próbáljuk átvé­szelni a helyzetet, hogy senkit ne kelljen munkanélkülinek mondani a vállalattól. Jelenleg nyolcvanhét munkahelyi dol­gozó van. A napokban vettem föl három pályakezdő hegesz­tőt. A tevékenységünket át kellett csoportosítani. Korábban nem készítettünk konténereket. Né­met piacra gyártjuk ezeket. Igény szerint. Új terméknek mi­nősülnek a különböző színű és méretű műanyagajtók belső te­rekben. Ez fölfutóban van. Az ország minden részébe szállí­tunk. Ebből a termékből az év folyamán várhatóan 14 millió forintot forgalmazunk. Nagy propagandát is csinálunk en­nek. Van a vállalatunknak egy fémbútor családja. Tíz-, tizen­két- féle termék tartozik ide. Zsúrkocsi, előszobafal, tévé­asztal, hifi-állvány, emeletes ágy, polcrendszer, lehetne foly­tatni. Sokat változott termékszer­kezetünk. Arra törekszünk, hogy talpon maradjunk. A gyönki gyáregységnek tavaly 4 millió 200 ezer forintos nyere­sége volt. Az idei tervünk 3 mil­lió 500 ezer forint. Ezt tartjuk a legfontosabb mérőszámnak, nem a termelési értéket, egyéb költségmutatókkal szemben. Az energiaköltségek a tavalyihoz képest 72 százalékkal emelked­tek. Elmondta: Körcsönyei József az AGRAM gyönki gyáregy ségének igazgató főmérnöke

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom