Tolnai Népújság, 1991. július (2. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-16 / 165. szám

1991. július 16. PÚJSÁG 5 Caterina Valente Caterina Valente, az ismert énekesnő, aki 12 nyelven énekel lemezre, Párizsban született 1931-ben, 1957-ben kezd fellépni. Nagy sikert aratott Casino de Paris című filmvígjátékával. Beszélgető partnerünk: Bencze Ilona A tévé hétről-hétre jelentkező sorozatában, a Szomszédok­ban hosszú idő után ismét fel­tűnt a népszerű színésznő, Bencze Ilona. A régi „új arc" lát­tán alighanem sokakban meg­fogalmazódott a kérdés, hogy csak a tele-regény forgató- könyve a ludas a hosszú kiha­gyásban, vagy más körülmény is? — Nem, nem, semmiféle más ok nincs - mondja derűs mosollyal. - Egyszerűen arról van szó, hogy ebben a sokágú történet-folyamban úgy alakult Alma (Fehér Anna) sorsa, hogy kilépett a légitársaságtól, s azóta ritkábban találkozom vele.. — Magánemberként mi a vé­leménye a sorozatról? — Hovatovább minden or­szágnak megvannak a maga Szomszédai vagy Szabó csa­ládjai. S ha a Klinikának, a Dal­lasnak és a többieknek helyük van a képernyőn, miért ne le­hetne ennek is? Mi a magunk hétköznapjaival, napi gondja­inkkal foglalkozunk. — Az a hír járja, hogy meg­válik a Madách Színháztól. — Igen, ősztől „szabadúszó” színész leszek, bár eddigi sze­repeimet továbbra is játszom majd régi színházamban. A vá­lóok? Kevés feladatom volt, nem is reméltem, hogy a követ­kező évadban több lesz. Nem utasíthattam vissza a másutt kínálkozó lehetőségeket. Kecs­keméten két gyönyörű szerep vár: Molnár Ferenc Testőrében a színésznő, Shakespeare Szentivánéji álomjában pedig Hippolyta. A Vidám Színpadon is elvállaltam egy vígjátéki sze­repet. — Azért nem lehetett könnyű az elhatározás: ott hagyni a biz­tos színházat a bizonytalan szabadúszásért. — Tizenkilenc év után érke­zett el - közös megegyezéssel - a búcsú. Most, hogy legutóbb Zalaegerszegen vendégszere­peltem, Lady Macbethet játszot­tam, ráébredtem, hogy feltétle­nül változtatásra, új arcokra, új emberekre, új rendezőkre van szükségem. Hála Istennek, úgy tűnik, szívesen foglalkoztatnak, ezért is mertem belevágni az újba, bár csakugyan kockázat­tal jár. — Szabadságom után egyébként Szegedre megyek, a Szabadtéri Játékokon a Macs­kákban lépek fel, aztán a Hild Udvarban egy vígjáték, a Két lány egy udvarban következik, s utána már Kecskemét, pró­bák ... Kapok lakást a szí­nészházban, de ha úgy adódik, bármikor hazaugorhatok Pestre, lemértem, 45 perc az út. (szémann) Miniatűr holland könyv Az egyguldenes holland bélyegnél is kisebb a Virágoskert című 1673-ban írt költeményt tartalmazó könyv, amelyet árve­résre bocsátottak. Kétszáz éve ezt a 13x9 milliméter nagyságú, 42 lapból álló kötetet tartják a világ legkisebb könyvének. Hogy is mondta? A választók emlékezete többnyire azt őrzi meg a politi­kusról, amit ígér. Ennélfogva minden választott feje fölött le­beg a számonkérés Damoklész kardja. Franciaországban kiad­tak egy köyvet, amely az elnök beszédeit elemzi. íme, néhány tanulságos megállapítás a Francois Mitterrand szótára című kötetből. Az elnök beszédeiből a saját személyének hangsúlyozása domborodik ki, s ezt a megálla­pítást az elemzést végző inté­zet kutatói azzal támasztották alá, hogy Mitterrand szókincsé­ben az ”én” kifejezés - a néve­lők után - a negyedik helyen áll. Az alapul vett 68 rádióbeszéd 305.124 szavát tüzetesen vizs­gálva arra is felhívta a figyel­met, hogy elnöksége első hét esztendejében három igét használt a leggyakrabban a francia politika irányítója: a „lenni”, a „hinni”, és a „mondani” igéket. A személyes vélemény és a közösségi szellem érdekes párhuzama, hogy a túltengő „én” mellett a „mi” csupán a 23. helyen áll. A mitterrandi „én” a mindenek fölé helyezett „szu­per-én” jele, és valamiféle „csúcsbetegség" tüneteként fogható fel - állítják fel a diag­nózist a francia elnök beszéd- stílusának elemzői. Néprajzi és nyelvjárási gyűjtőpályázat A budapesti Néprajzi Mú­zeum az idén sokadszor, némi­képpen átalakítva hirdeti meg az országos néprajzi és nyelv­járási gyűjtőpályázatot. A résztvevők azok lehetnek, akik szabadidejüket, fáradtsá­got nem kímélve arra fordítják, hogy szűkebb pátriájuk népi hagyományait felkutassák, rög­zítsék, archívumba, múzeumba juttassák. A pályázatra olyan munkák adhatók be, amelyek eredeti ismeretanyagot tartalmaznak a falusi, paraszti életről, saját ta­pasztalat, helyszíni gyűjtés, vagy történeti, levéltári kutatá­sok alapján. Kívánatos, hogy a pályázók a legtöbb megyében meghirdetett megyei nép­rajzi-honismereti pályázatra jut­tassák el elsőként a munkáikat két példányban. A pályázatokat közvetlenül is el lehet juttatni a Néprajzi Múzeumba. A feltéte­lekről a megyei múzeumok ad­nak felvilágosítást. A pályázatnak felnőtt és ifjú­sági tagozata is van. Az orszá­gos díjak l-től a IV. helyig a kö­vetkezők. Felnőtteknél: 10, 7, 5 és 3 ezer forint. Ifjúsági tagoza­ton pedig: 6, 4, 3 és 2 ezer fo­rint. A pályázat beküldési határi­deje: 1992. március 15. A Nép­rajzi Múzeum Ethnológiai Adat­tárába a gyüjtésszervezéshez küldhetők: 1055 Budapest, Kossuth L. tér 12. Eredmény- hirdetés 1992 májusában lesz. Győzött a technika Nem kell többé kaszkadőr? Ezentúl nem lesz szükség kaszkadőrre, ha beválik Holly­woodban a legújabb találmány. Arnold Schwarzenegger fősze­replésével ezen a héten már kezdik is vetíteni az első olyan filmet - „Terminator 2: Judge­ment Day” (Az Ítélet napja) címmel -, ahol a veszélyes je­lenetekben a kaszkadőr helyett szupermodern műszaki eljárást alkalmaznak. Az új, számítástechnikán alapuló eljárást George Lucas a Csillagok háborúja rendezője és cége, találta ki. A „Termina- tor”-ban például szerepel egy jelenet, amelyben Schwarze­negger Harley-Davidson típusú, nehéz motorján átugrat egy magas falon. Korábban eköz­ben a kaszkadőrök az életüket tették* kockára. Ezúttal viszont Schwarzenegger dublőrjét mo­torra ültették és vastag kötél segítségével a kétkerekűvel együtt lassan felhúzták a falon. A digitális technika jóvoltából a filmről később letörölték a tartó­kábelt, a felvételt felgyorsították és máris kész volt a hajme­resztő filmrészlet. Az új eljárásra Stuart Robin­son, a Lucas-cég egyik vezető szakértője szerint nagy jövő vár, hiszen az izgalmas és koc­kázatos felvételek - mint pél­dául emberevő cápák támadá­sai - veszélytelenül és mégis valósághűen készülnek. Ferenczy-Europress Szobor készül Karajanról Maurice Frantzen fémlemezből készíti a zenekar tagjait. Az együttest Herbert von Karajan (a háttérben) vezényli majd. TV-napló Beszélgetünk Pontosabban jelenlétünkben beszélgetnek, hol erről, hol arról, mert elszaporodtak az ilyen műsorok: néhányan befáradnak a stúdióba, he­lyet foglalnak és beszélgetnek. A néző termé­szetesen nem tud résztvenni a beszélgetés­ben, a néző ül és néz, néha lankadó figyelem­mel, máskor reménykedve, hogy valami olyasmiről lesz szó, ami érdekli, sőt meg is érti. Az egyik Napzárta előtti beszélgetésben, ami­kor a szovjet katonai objektumok hasznosítá­sáról volt szó, maga a műsorvezető is megje­gyezte, hogy kezdi nem érteni az egészet, pe­dig körülbelül százmilliárd forintos értékről van szó. Számok röpködnek, annyit azért megje­gyeztünk, hogy egyedül Mátyásföldön ezer la- kásr van, de ezzel kész is, utána már nincs mi­ről beszélgetni. Fodor János műsorában kényes témáról, az aidsről beszéltek a szakértők, köztük egy profi lemezlovas, azt szorgalmazták, hogy a kérdés kapjon nagyobb nyilvánosságot, mert a ve­szély folyamatosan növekszik, de vigaszként csak annyit tudunk meg, hogy van diszkó, ahol a belépőjegy mellé - nem tudni mennyiért? - óvszert is kap a vendég, de kérdés, hogy ezt biztatásnak kell-e tekinteni vagy elővigyáza­tosságnak. Általában nem jók ezek a beszélgetések, a néző nem lesz okosabb, hiányzik belőlük a vi­ták feszültsége, csak tényeket kell tudomásul vennünk. A tudomány határain című ismeret- terjesztő magazin például annyi, egyébként hasznos, tudományos tényt közöl, amennyit a legtöbben megérteni sem képesek. Legföljebb a kép marad meg az emlékezetben, mint leg­utóbb az agysérültek rajzai: az egyik egy szép női arcban vízilovat és hasonlókat látott. Közben néhány perc megemlékezés Bálint Györgyről, aki most lenne 85 éves. Két rövid részlet egy korábbi műsorból; ennél többet ér­demelt volna. Méltatást is, bár a kérdés óhatat­lanul fölmerül: mit csinálna ma ez a humanista polgár? Ahhoz a nemzedékhez tartozott, amely mártírok sorát adta. Radnótit, Szerb Antalt, Ha­lász Gábort, Gelléri Andor Endrét, s mennyit még! 1943 -ban halt meg Ukrajnában, 37 éves korában. Az a korszak pusztította el, amelyre ma néhányan mentséget keresnek. A varázshegy Még az NSZK-ban készült ez a több, mint ötórás filmsorozat, de Hans W.Geissendörfer vállalkozása alapjában reménytelen. Thomas Mann a princetoni egyetem hallgatói előtt ele­mezve regényét, abban reménykedett, hogy az utókor a század első harmadában megnyilvá­nuló „európai lelkiállapot és szellemi problem- tika dokumentumát” majd észreveszi benne. Ezt mindenképp, de valószínűleg ennél többet is. Mert ha helyenként túlméretezett is, klasszi­kus alkotás, regényként is, nemcsak dokumen­tumként. Pedig nincs „története”, látszólag annyi tör­ténik csak, hogy egy davosi szanatórium bete­gei fölött múlik az idő. Köztük van Hans Cas- torp is, aki körül felvonul a századelő minden rendű, rangú alakja. Settembrini a liberális gondolat jelképe, Naphta, a sakter fiából lett jezsuita, a dogmatizmust képviseli, alakját egyébként - köztudott - Lukács Györgyről min­tázta Thomas Mann. Ők harcolnak Hans Cas- torp leikéért, de a világháború iszonyatában összeomlik minden, a davosi szanatórium ele­gánsan morbid, szecessziós világa is. Ami ebből filmre vihető, édeskevés, mert ép­pen azt nem lehet képekkel kifejezni, ami a re­gény lényege. Akik olvasták, motívumokra em­lékeztek, de nem érezték a regény közegét, azt a fojtott atmoszférát, ami valószínűleg az igazi Davost is jellemzi. Néha vontatott volt, nehéz­kes, a hosszadalmas - a regényben is hosz- szadalmas - dialógusok megakasztották az egyébként is vékonyan csörgedező cselek­ményt, Madame Chauchat keltett ugyan némi illúziót, de Mynheer Peeperkorn-t, akit Haupt- mannról mintázott Mann, egészen másnak képzeltük, ám azért türelmesen kitartottunk há­rom éjszakán át. Jobb lett volna nyugodt téli estéket választani a vetítésre, de így hozta a gyakran megfontolatlan műsorszerkesztés. Aki végignézte, annyit mindenképp megállapítha­tott, hogy érdekesebb volt, mozgalmasabb, mint az elszaporodott beszélgetések, ame­lyekből rendszerint nem tudunk meg sem­mit. | Csányi László Szentendrei Teátrum Két év után fölébredt csipkerózsika-álmából a Szentend­rei Teátrum. A varázsos hangulatú főtéren az idei nyáron ismét rangos programok várják a művészetek barátait. A kisváros azonban a szabadtéri színház „falain” túl is kínál színvonalas programokat. A Nosztalgia Kávéház művész szombatjai, a Barcsay Udvar jazz és folk-estjei, a Ferenczy Múzeum kiállításai egyaránt maradandó élményt ígérnek a látogatóknak. A kétéves kényszerszünetnek anyagi okai voltak. Most az Art Művészetpártoló Alapítvány képviseletében az Art Manager Kft az „egyszemélyes” házigazda, azaz a Szent­endrei Nyár minden rendezvényének, kultúrális eseményé­nek szervezője, lebonyolítója. Ahogy Szilágyi Zoltán, a Kft ügyvezetője mondja, míg egyik oldalon racionális gazdál­kodással mindent megtesznek a költségek reális keretek közt tartásáért, másik oldalon következetesen ellenállnak az olcsó hakni, a kétes színvonalú kommersz-műsorok kí­sértésének. A Szentendrei Nyár augusztus 25-ig várja a hazai és kül­földi vendégeket. (szémann) Ferenczy-Europress Interjú Mark Twain-t meginterjú­volta egy újságíró. Ecjyik kérdésére a humorista így kezdte á választ: — Amikor Madison el­nökkel egy alkalommal be­szélgettem ... — De kérem, Mr. Twain, ez lehetetlen, hiszen amikor Madison elnök volt, ön még nem is volt a világon! — Gratulálok. Maga az első újságíró, aki már akkor felismeri tévedését, mielőtt a cikke megjelent volna!

Next

/
Oldalképek
Tartalom