Tolnai Népújság, 1991. július (2. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-06 / 157. szám

1991. július 6. (tolnai] , . ^NÉPÚJSÁG 5 Szombat, hajnali fél öt a szekszárdi piacon. A város nagy része még alszik, itt azonban már megindult a nyüzsgés, éled a piac, az eladók készülődnek a - reményeik szerint - rengeteg vásárló későbbi érkezésére. Lent a téren nagy a forgalom, sok még az üres hely, ide most ér­keznek folyamatosan a kistermelők, s személy- kocsikból, utánfutókból pakolják ki a zöldségfé­léket, gyümölcsöt. Mindenki tudja a dolgát, is­meri a helyét, gyakorlott mozdulatokkal dolgo­zik, kevés szó zavarja meg a hajnali csendet. Fent a nagy, fekete vas-üveg csarnok körül ilyenkor már foglalt minden hely. Itt működik a jól ismert KGST-piac (jobb, találóbb elnevezés még nincs erre). Borostás arcok, fáradt, álmos szemek villannak, gyűrött ruhás, kócos férfiak, asszonyok ácsorognak, guggolnak, foglalják az értékes helyeket. Már órák óta ébren vannak, vigyázniuk kell, nehogy más telepedjen a ki­szemelt asztalra, néhány négyzetméternyi jár­dára. Komótosan halásszák elő táskáikból a legkülönbözőbb tárgyakat, amelyeket hazájuk­ban be tudtak szerezni, s elhozni hozzánk, hogy eladják nekünk. Ráérnek még, a vevők csak hat óra után kezdenek szállingózni. Itt élnek ők a piac köríll. A parkolóban álló au­tókban itt-ott még alszik valaki, asszony, gye­rek. A kocsik körül szemét, a bokrok alatt ürü­lék. Lent a piactéren van egy csap, ott mosa­kodnak - mármint azok, akik visznek magukkal fogót, és ki tudják nyitni. A kocsik rendszámából ítélve, a legnagyobb számban a románok van­nak, elvétve akad már csak köztük egy-két len­gyel vagy szovjet „kereskedő”. „Kinőtte a város ezt a piacot” A Kertészeti ABC előtt összefutunk a piac- felügyelővel, Pukli Lászlóval. Ő minden piaci napon hajnalban kel, ma is itt van már régóta. Akad dolga bőven.- Van problémám időnként a románokkal - mondja. - Nehezebb bánni velük, mint a lengye­lekkel, kevésbé fegyelmezettek. Nem értjük meg egymást. Oroszul, lengyelül már egy kicsit beszélek, de románul még nem tanultam meg. A fő gondom az, hogy már éjjel egy-két órakor fölkelnek, és rendezkednek. Fölhoznak a piac­térről asztalokat, meg itt fent is elfoglalják azo­kat, amelyeket magyar kereskedők bérelnek. A lenti téren szinte valamennyi asztalt folyamato­san bérlik, s mire ideérek reggel, már 10-12 hi­ányzik közülük. Ez nekem kellemetlen, hiszen a kistermelők fizettek értük. Egyébként is kevés az asztal, többre lenne igény szerdán és szom­baton. Kinőtte a város ezt a piacot. Körbejárjuk fent a csarnokot. A lángosossal szemben ketten a hatalmas szemetes konténert rángatják, hogy még egy-két négyzetméter szabad aszfalthoz jussanak. A fal mellett már talpalatnyi hely sincs, a járdára terített fóliákon, térítőkön sorakoznak az eladásra szánt holmik, csakúgy, mint a járda másik oldalán, a parkoló autók motorházának tetején. A rendőrség felőli oldalon asztalok sorakoz­nak, természetesen már mind foglalt. A piac- felügyelő szól az ott ácsorgóknak - s persze mutatja is, hogy megértsék -, a három szélső asztalról le kell pakolni, hogy a baromfisok a szokott helyükre telepedhessenek. Morózus pil­lantások fogadják, de nem vitatkoznak vele. Megyünk tovább. Megállít bennünket egy magas férfi. Kérdezi (magyarul), hogy tényleg kell-e fizetni éjszakai parkolási díjat. - Este jött az a barna gyerek - mondja -, aki napközben is szedi a kocsipénzt, hogy fizessünk kétszáz fo­rintot az éjszakai parkolásért. Volt, aki kifizette, volt, aki lealkudta egy százasra, mások elhajtot­ták a srácot. El is tűnt hamarosan. Akkor most kell-e fizetni? - A piacfelügyelő nem hallott ilyenről. Megyünk tovább, áthaladunk a csarnok északi oldalánál a szűk, sötét átjárón. Erős vize­letszag üti meg az orrunkat. Úgy látszik, akik itt árulnak egész nap, azok már hozzászoktak. A piactér felőli oldalon is végig asztalok. Az egyi­ken egy lengyel férfi - nyilván a legbölcsebb - feje alatt hatalmas vászontáskával békésen al­szik. Nem vesz részt a reggeli tülekedésben, ki­pakolni ráér később is. Tisztázatlan helyzet Pukli Lászlóval az irodájában folytatjuk a be­szélgetést a szekszárdi piacról. - Ez a felemás, tisztázatlan helyzet tzavar - mondja. - Azzal mindenki tisztában van, hogy ezek a külföldiek itt törvényellenes dolgot művelnek, amely vám- és devizajogszabályokba ütközik. En nem mon­dom, hogy ne tegyék, vegülis a vásárlóknak ez jó. De senki nem döntött abban, hogy most ak­Szekszárdi piacportré kor árulhatnak-e itt, vagy sem. Pedig jó lenne tiszta vizet önteni a pohárba. A gondok így csak halmozódnak. A külföldiek piszkítanak, szeme­telnek, feltörik a WC-t, elfoglalják a parkolókat. Tudom, a kispénzű emberek ragaszkodnak a KGST-piachoz, hiszen itt olcsón tudnak vásá­rolni, bár az is igaz, hogy többnyire silány minő­ségű holmikat. De meddig folytatható ez? Mi lesz, ha az oroszok is megkapják a világútleve­let, és ők is jönnek? Kereskedőszemmel A legjobban természetesen - s szintén érthe­tően - a város kereskedői ágálnak a KGST-piac ellen. Az egyik piactéri butikban özvegy Ádám Béláné mondta el a véleményét.- Sajnos a külföldi árusoknak jelentős hatá­suk van a forgalmunkra, s ezzel nyilván nem­csak a ruházati cikkekkel foglalkozó kollégák vannak így. A külföldi seftelők nem fizetnek adót, áfát, társadalombiztosítást, nekünk vi­szont nagyon magas a rezsink, így nem tudunk velük konkurálni. Mi már annyit tiltakoztunk ez ellen, hogy belefáradtunk. Senki nem hallgatott meg bennünket. Dr. Fischer Sándor, a Kereskedők, Vállalko­zók Tolna Megyei Szervezetének (KISOSZ) tit­kára:-Szerintem ezt a kérdést csak a határoknál lehetne hatékonyan megoldani. Nem lenne szabad megengedni, hogy ennyi árut illegálisan behozzanak Magyarországra. Ha már behoz­ták, akkor el is adják, ezt nem hiszem, hogy meg lehetne akadályozni, itt helyben már hiába tiltakozunk ez ellen. Ha elzavarnák őket a piac­ról, megjelennének az utcasarkokon, kapual­jakban, üzemekben. A külföldiek mellett egyre több a hazai árus és ők is kínálnak csempészárut. Kialakulóban van egy új üzletág, terjed a „töröközés", nagy tétel­ben hozzák be a silány minőségű bóvlit és terí­tik az országban az „ügyes vállalkozók". Ez za­varja a legális kereskedőket, és hosszú távon senkinek sem jó, még ha pillanatnyilag ez így is látszik a vásárlók szemszögéből. Ezeknek a problémáknak a felszámolásához tehát köz­ponti intézkedésre lenne szükség. Mit szólnak az illetékesek? A virágzó KGST-piac igazán a rendőrség orra előtt működik, hiszen a városi kapitányság épü­letétől néhány méterre folyik az üzletelés.- Természetesen pontosan ismerjük a hely­zetet - mondja Farkas Róbert százados, a nyomozó alosztály vezetője. - Azt is tudjuk, hogy az embereknek szükségük van erre a pi­acra, s nyilván emiatt nem vállalja senki a fele­lősséget, hogy döntsön. Erőnk lenne a KGST-piac megszüntetéséhez, ez valóban csak döntés kérdése. Az, ami itt történik, igazából a vám- és pénz­Vannak, akik a földre kényszerülnek ügyőrség hatáskörébe tartozik. Persze, vámü­gyekben mi is eljárhatnánk a szabálysértőkkel szemben, de a kialakult gyakorlat az, hogy csak akkor avatkozunk be közvetlenül, ha ezekhez a jelenségekhez más bűncselekmények is kap­csolódnak. Ilyen eset is előfordul, például ko­boztunk már el külföldi árusoktól nagyobb mennyiségű riasztópisztolyt és más tiltott holmi­kat. Komoly gondunk az, hogy a piaci napokon a nagy tömegben igen sok a zsebtolvajlás. Volt olyan nap, hogy öt esetünk fordult elő, s általá­ban nagy összegeket, 15-20 ezer forintot emel­nek el a zsebesek egy-egy alkalommal. Állan­dóan figyeljük és megpróbáljuk tetten érni őket, de jó lenne, ha az emberek is jobban ügyelné­nek a pénzükre. Magától értetődik, hogy a Szekszárdi Vámhi­vatalt is felkerestük a piac ügyében.- Sok mondanivalóm nincs erről - kezdte Ma­tus György őrnagy, a vámhivatal parancsnoka. - Egyszerűen nincs időnk és emberünk ezzel foglalkozni. Rengeteg az új vállalkozás, kft, ve­gyesvállalat, a külkereskedelmi forgalommal kapcsolatos munkánk a sokszorosára nőtt az elmúlt időszakban. Csak azért nem szakadunk meg, mert arra sincs időnk. Ha születne is olyan döntés, hogy a KGST-piacokatfel kell számolni, erre mi egyedül képtelenek lennénk a jelenlegi körülmények között. A mi területünk is átmeneti állapotban van, Nyári szombat reggel a szekszárdi piaccsarnok oldalánál mint az egész ország. Várjuk az új vámtörvényt, amely reményeink szerint a jövő év elején életbe lép, és talán tisztább helyzetet teremt a mainál. Ä megoldás mindenképpen az lehet, ha a határokon megfogják a csempészárut. De a jelenlegi időszak azt hiszem nem a legalkalma­sabb erre. Tudjuk, hogy a határátkelőhelyek is zsúfoltak, órákat kell várniuk az utasoknak. Mi lenne, ha a kollégáink elkezdenék átbogarászni mindenkinek a csomagjait? Korábban volt már egyébként példa arra, hogy időlegesen felszámoltuk a KGST-piacot. Felháborodott hangú, tiltakozó levelek tömegét kaptuk, amelyekben követelték az emberek a piac engedélyezését. Országos gond ez, és minden település másképp igyekszik megoldást találni. Mi a jelenlegi körülmények között nem vállalhatjuk a felszámolást, illetve annak folya­matos fenntartását. Azt azért még hozzá kell tennem, hogy figyelemmel kísérjük a piacon uralkodó állapotokat, és ha súlyosabb kihágá­sokat tapasztalunk, akkor eljárunk az elkövetők ellen. Tervek - pénz nélkül Jóllehet, eddig nagyrészt egy téma, a KGST-piac körül forgott riportunk, azért érde­mes egy kicsit tágabb, általánosabb értelemben is beszélni a szekszárdi piac jelenéről, vagy in­kább a jövőjéről. Ott van például az a nagy csarnok, amely megérne egy külön „misét”. Hal­lottuk a panaszokat, hogy a piaci napokon szűk a hely, kinőtte a város a piacot, ugyanakkor a csarnok ott áll kihasználatlanul. Az ugyanis semmiképpen sem nevezhető megfelelő ki­használásnak, hogy bálás butik működik benne. Az is igaz viszont, hogy az eredetileg neki szánt funkciónak nem felel meg, a piaci árusok ra­gaszkodnak a megszokott helyükhöz lent a té­ren, még akkor is, ha zuhog az eső. Pedig a helypénz nem lenne több a csarnokban sem. Tudjuk, voltak már tervek, próbálkozások az elmúlt években, hogy megfelelő új funkciót ta­lálva a csarnoknak, jobban kihasználja a város ezt az értékes helyet. Áruházzá, bevásárlóköz­ponttá lehetne alakítani, a belső terét kisebb üz­letekre felosztva. Logikus lenne az is, ha nagy­bani zöldség-gyümölcs elosztópiac működne itt, hogy a kiskereskedők ne Pestről hozzák hajna­lonként a friss árut, amit esetleg itt a környéken termeltek meg. Az eddigi próbálkozások azon­ban kudarcba fulladtak, a csarnok átalakítása ál­lítólag olyan költséges lenne, hogy ez elvette a vállalkozók kedvét. A pogármesteri hivatalban Balázs Csabát, a műszaki osztály vezetőjét kerestük fel, hogy a piac és a csarnok jövőjéről érdeklődjünk.- A csarnokkal kapcsolatban talán viszonylag rövid időn belül új fejlemények várhatóak - mondta Balázs Csaba. - A városnak vannak olyan tervei, hogy vállalkozók bevonásával a csarnok belső terét boxokra felosztva üzletköz­pontot alakít ki. Ezzel új, végleges funkciót kap­hatna ez az épület. Ennek azonban igen komoly anyagi kihatásai vannak, fel kell újítani a tetőt és be kell vinni a közműveket. A konkrét tervezési munka még nem kezdődött meg, így a költsé­geket csak becsülni lehetne. Az biztos, hogy nem lesz olcsó, viszont igen jó, forgalmas he­lyen van, ezért biztos vagyok abban, hogy a vál­lalkozók részéről lenne rá igény. Mindenekelőtt elvi, jogi, anyagi kérdéseket kell tisztázni, s ez nemcsak a csarnokra, hanem a piac egészére is vonatkozik. Több rendezési terv készült, ezeket alaposan meg kell vizsgálni. Kétségtelen, hogy a hely egyre szűkösebb, s előbb-utóbb a piactérrel is kell valamit kezde­nünk. Azt talán mondanom sem kell, hogy a vá­rosnak nincs annyi pénze, hogy ezt rövid időn belül megoldja. Ki kell választani az elképzelé­sek közül a legjobbat, s azt apránként megvaló­sítani, ahogy az anyagi lehetőségek engedik. A Garay udvar hamarosan elkészül, kivitele­zése most is folyik. Ezt kellene folytatni a piacon is, szükség lenne közművesítésre és új térbur­kolatra. Van egy igen érdekes elképzelés, amely szerint az egész piacteret le kellene fedni, alul parkolót kialakítani, a piacot pedig felvinni ennek tetejére, a csarnokkal egy szintre. A parkológond egyre súlyosabb a városban, s ez ebből a szempontból jó megoldás lenne. Persze, nagyon sok körülményt kell mérlegelni. Az, hogy a szekszárdi piac a városközpont­ban van, azt jelenti, hogy - hiába szűk már - nem bővíthető. Az is biztos viszont, hogy meg­szüntetni, áttelepíteni máshová nem lehet. A piac hosszú távon ott marad, ahol jelenleg is működik. Árki Attila

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom