Tolnai Népújság, 1991. július (2. évfolyam, 152-178. szám)
1991-07-27 / 175. szám
1931. július 27. (tolnaÚ , , _ tIÉPUJSAG 5 Egy tojásformán belül két alak borul össze. Az egyik feltehetően erősebb a másiknál. A vonalak át, meg átjárják egymást Macskássy Izolda rajzán, azon a meghívón, ami evangéli- zációs igehirdetésre hív mindenkit a dombóvári vásártérre. Mindezt, ami e programban történt, a németországi metodista sátormisszió tette lehetővé, július 18 és 27 között. A másik ember az első Herzlich Willkommen - Isten hozott. Ez a felirat volt olvasható az ezer embert befogadó sátor bejáratánál. Frissen vágott virággal érkezett Lakatos Tiborné egyik nap reggeli órájában. — Hogyan került a metodista gyülekezettel kapcsolatba? — Egészen kiskoromban kezdtem édesanyámmal a gyülekezetbe járni. Családias légkörben vezettek törődéssel, szeretettel Jézushoz. Meg kellett találni azt az életcélt, amiért érdemes élni ebben a hatvan, hetven évben. Minden embernek örök élete van, de itt a földön önmagunk döntjük el, hogy miként töltsük Istennel, Jézussal. Hirdetnünk kell, hogy Jézus minden embert szeret. Ezekben a missziós napokban is ez volt a téma, hogy az élet válságos pillanataiban találjunk megoldást. Kicsi gyerekekkel is foglalkozunk, hiszen nekik is vannak problémáik. Én ifjúsági csendesnapon voltam először, amikor határoztam, hogy ezen az úton akarok járni. Ez tizennégy éves koromban volt, Miskolcon. Határozott döntésre szóló felhívás után először vettem úrvacsorát annak jeléül, hogy igent mondtam. — Ez az út milyen magatartást, életformát követel? — Ezt a Bibliából tudjuk, Jézus elmondta. Egy alázatos út, amelyen mindig a másik ember az első. József és testvérei Petri Tamás Szegedről érkezett a dombóvári programra, társa, akivel a sátor éjszakai nyugalmát vigyázták, Orsós József, Hőgyészről jött. Mind a ketten fiatalok, tizenhat és tizenöt évesek. Kérdésekre válaszolva bizonyságot tesznek, megvallják hitüket. — Szuhánszky Gábor tart hittanórákat nálunk a hőgyészi nevelőotthonban. Neki köszönhetem, hogy találkoztam Jézussal - meséli Orsós József. Gyakran érzem azt, hogy mást teszek, mint amit Jézus kíván. Például néhányszor nem az igazat mondom, becsapom. Utána elmondom Jézusnak. Amikor egyedül vagyok, akkor imádkozom, és úgy érzem, könnyebb lettem, letettem előtte a bűnömet. — Az előfordult-e, hogy mielőtt elkövetne valamit, ami mondjuk bűnnek számít, akkor gondol Jézusra? — Igen, talán nem is egyszer. Mondjuk focizás közben fölrúgott valaki, akkor én mérges lettem és bosszút akartam állni. Közben eszembe jut Jézus, és azt mondom, ugyan, nem fogom visszaadni a felrúgást, szeretnem kell a másik embert. — A nevelők mit szólnak, hogy gyülekezetbe jár? — Tudják és örülnek neki. A kisebb gyerekeknek én tartok órákat és a felnőtteknek ez tetszik. Mások kinevetnek, ami rossz! — Mit csinálnak azokon az órákon? — Bibliából olvasok föl nekik történeteket, előtte énekelünk. Ugyanúgy csinálunk mindent, mint a felnőttórákon. — Melyik történetet kedveli legjobban a Bibliából? — A József és testvérei, ami a Mózes első könyvében van. Akarja, hogy elmondjam? ... És Orsós József mesélni kezdi a bibliai történetet. Néha beletúr bozontos fekete hajába, de tekintetével mindig a hallgató szemét keresi... — Mi ebben a történetben, amit tanulságként lehet elmondani, ami miatt tetszik? — ... Az, hogy az Isten minden körülmények között vele van. Csak ennyit. Csendesnap gyümölcslevessel Kaposszekcsőn a metodista szeretetotthonban folytatódott a sátormisszió programja. Itt gyülekeztek az ország legtávolabbi pontjáról - mondjuk Nyíregyházáról fiatalok, de érkezett például Münchenből is. Kosa Istvánnéval a konyhán beszélgettünk. — Mi készül ebből a sok-sok tojásból? — Gyümölcsleveshez habarás. Ez a dolgom. Ifjúsági csendes nap kezdődik ma este. Százötven, kétszáz emberre számítunk. Minden este Dombóváron, a sátorban lesz evangélizáció. Én úgy szolgálok, hogy főzök. A gyümölcsleves Sátormisszió után zöldbabfőzelék, sülthurka, kolbász lesz a mai menü. — Mit jelent a maga számára a gyülekezethez való tartozás? — Azt, ami a sátorban is föl van írva, hogy a problémára nincs más megoldás, mint Jézus. Ezt hallottuk egész héten. Ezt tapasztaltam én is. A férjem elvesztése után, ha nem lett volna ez a hitem, akkor már régen nem vagyok itt. Ha nem tudtam volna kiben bízni, ma már nem élnék. Vállalni tudtam nyolc gyereket a nevelőotthonból, lett értelme az életemnek, egyikük már férjhez ment, a legkisebb meg, tetszik látni... Teljessé lett az életem velük, mert nekem nem lehetett saját gyerekem. Akarati döntés Hecker Márton metodista lelkész foglalja ösz- sze a sátormisszió néhány napjának eseményeit, tanulságait, lehetőségeit: — A német metodista egyház sátormissziójának legnagyobb sátra érkezett a múlt héten Dombóvárra. E misszió igazgatója is jelen volt. Maga is lelkész. Az ő véleménye szerint Németországban nem lett volna annyi ember vasárnap három alkalmon is, mint itt Dombóváron volt. Ézen az esti evangélizáción például kétszáznegyvenen voltak. Az evangélizációk központi mondanivalója az volt, hogy ismét felkínálta a lelkésztestvérünk az újból és újból megadatott újrakezdés lehetőségét, amit személyes lelki gondozói beszélgetéseken is megerősített. Ezeken a beszélgetéseken lelki terheket, gondokat tehettünk le az Úr Jézus keresztje alá. Voltak, akik először döntöttek Jézus Krisztus mellett, életüket teljesen rábízva a Megváltóra. Óriási öröm számunkra, ha emberi életek megújulnak. Sokat jelentett, hogy a mi testvérünk semmiképpen sem akarta, hogy érzelmi behatás alapján lépjen valaki, hanem akarati döntést várt és kért. Nagyon fontos ez manapság, amikor sokan manipulálnak embereket érzelmek alapján. Keresek valakit Tele vágyakkal zokog a lelkem/szerető szívre sohase leltem./Zokog a lelkem. Keresek vala- kit/S nem tudom, ki az/a percek robognak, tűnik a tavasz /S nem tudom, ki az./ József Attila Versét idézte Uzsák Erzsébet irodalomszakos tanár, aki e misszió irodalmi körének a vezetője. — Költők műveit, bibliai részleteket adunk elő - kezdi a beszélgetést -, amelyek alátámasztják a sátormisszió eredeti gondolatmenetét. József Attila, Ady Endre költészetében nagyon sok istenes verssel találkozhatunk. Olyan értékeket tárnak elénk, amelyekből a szeretet, megértés, egymás iránti felelősség tudata sugárzik. — Nem lehet véletlen, hogy József Attila Keresek valakit című versét idézte. Ebben a keresésben miként jutott a gyülekezethez? — Egy kolleganőm révén jutottam a kaposvári gyülekezetbe, onnét ide Kaposszekcsőre. Szeretnék minden alkamat megragadni, hogy amit én kaptam, azt tovább is tudjam adni. Biztatnom kell a gyerekeket, akiket tanítok, hogy az itt kapott dolgokat érdemes megérteni, megélni, az életükben realizálni. A világi értékrendek eltolódnak, torzultak. Nem elég a bibliai mércéket olvasni, azokat élni kell, hogy tiszta érték képződjék belőle. Ha az ember tud ezek szerint élni, akkor az előbb-utóbb kihat a környezetére, kapcsolataira is. A tízparancsolat szerint élni egyszerű lenne, ám mégis ez a legnehezebb. A széthordott parázs Szuhánszky Gábor dombóvári metodista lelkész volt a szervezője e sátormissziónak. A programok mellett a város különböző pontjain is jelen voltak gyülekezeti tagok: — A városcentrumban, a vasútállomáson, Gunarasban vannak felállított asztalaink - sorolja a lelkész -, ahol a kimondottan egyházi irodalom általunk válogatott könyveit, kiadványait lehetett megvásárolni. Éppen ezért nem voltunk konkurensei egyetlen más árusnak sem. Erre kértünk és kaptunk enqedélyt a várostól. — Ki finanszírozta ezt a rendezvényt? — Önellátók voltunk. Önkéntes adományokból tartottuk fenn a centrumot. A jelenlevőktől részvételi díjat nem fogadtunk el, hanem az adottságainak megfelelő adományt. Ez nem kimondottan pénzt jelent. A környező gyülekezetek komoly hátteret jelentettek például a zöldségellátásban. — Úgy gondolom, az érdeklődők számával is mérhető e misszió, vagy mondjuk az ifjúsági csendesnapok hatékonysága. Lehet, hogy ezt nem kísérik figyelemmel, de minden munkában szükség van olyan jelzésre, amiből tükröződik, hogy nem hiábavaló. — A velünk konferenciázó fiatalok évről évre visszatérnek és barátaikat is elhozzák. Szívesen vesznek részt alkalmainkon, és a programok kialakításába is beleszóltak. A lelki hátteret mi, felnőtt lelkészek biztosítottuk, de a hogyanba kértük a fiatalok véleményét, akarását is. Hiszünk abban, hogy életre ható következményei vannak az ilyen nyári csendesnapi találkozásoknak. Az ekkor született akarati döntések az élet alaphangját határozzák meg, formálják az egész karaktert, a jellemet. A sátor nyitva állt minden más vallású és elkötelezettségű ember előtt, és az evangélizáción való részvétel a jövőben nem jelent irántunk érzett elkötelezettséget. Hiszem, hogy akik itt voltak a sátorban, más emberként térnek vissza a saját gyülekezetükbe, abba a közösségbe, amely küldte őket. Ha kallódó, magányos lélekkel lépett valaki ide, neki is változik az élete. Biztos vagyok ebben. — Fontos feltétel a közösséghez való tartozás, a közösségi alkalmakon való részvétel? — Valahol azt olvastam, hogy nem lehet Robinsonként keresztyéni életet élni. Meggyőződésem, hogy szükség van közösségre. Különben az ember megüresedik, kihűl, mint a parázs, amit széthordanak. Elveszti a maga melegét, hűvös lesz, nem tölti be funkcióját. A ke- resztyénség olyan parázs, amelynek szüksége van arra, hogy találkozzon egy hozzá hasonlóval, egymásra hassanak, épüljenek egymás által, segítsenek egymásnak. Korunk félelmeire adott válaszok igazán csak a közösségekben találhatók. A közösségben a gondok problémák feloldódnak, és az ember képessé válik, hogy segítség legyen mások számára. Nem lehet kívülálló — Nem tartom magam kívülállónak - kezdi gondolatait Vértesy Rudolf evangélikus dombóvári lelkész -, hiszen ugyanattól a krisztusi szeréttől indíttatva vállaltam, végzem a szolgálatot magam is, mint ami ott a sátormisszió hátterében jelen van. Egy-egy evangélizációs esten magam is részt vettem ott a sátor alatt. Nem éreztem idegeneknek azokat, akikkel ott találkoztam. Más ökumenikus alkalmakon ugyanezeket az arcokat lehet látni. — Több ez az arc ott a sátorban, vagy kevesebb, más alkalmakhoz viszonyítva? — A mi szolgálatunkban nem lehet statisztikai adatokkal mérni és minősíteni az eredményeket. Ha tehát azt mondom, hogy kevesen voltak a sátormisszió célkitűzéséhez, akkor ezt viszonyítanom kellene az előkészítő munka nagyságával, és nem bírálatként teszem ezt, hanem a testvéri együttérzés hangján. Kérdés lehet, hogy miért nem vagyunk többen? Az elmúlt évtizedekben sokkal nagyobb lelki rombolás történt, mint ahogy mi azt belátjuk. Ennek nem csupán az ideológiai elnyomás az oka. Mögötte van ä külsőleges, hagyományos ke- resztyénség is, amely keveset tudott megmutatni Krisztus valóságából és a keresztyén élet komolyságából. A sátormisszió munkáját éppen ezért tartom jelentős tevékenységnek, mert modern eszközök felhasználásával - sokszor meghökkentő módon - próbál elérni embereket. Azt mondta a polgármester Dr. Fazekas István a sátormisszió idejének egy részén nem tartózkodott a városban, de a rendezvényről az a véleménye: — Minden olyan kezdeményezést, ami a dombóvári emberek lelki életének erkölcsi töltést ad, támogatni kell. Ilyenre szükség van, bármelyik felekezet kezdeményezze. Ha valaki ebből a lelki tespedtségből megpróbálja az embereket fölrázni, jó szolgálatot tesz. — Ez a megjelenési forma nem zavarja a közvéleményt, hogy sátorban hirdetnek igét? — Ahogy én a metodisták alapállását ismerem, szeretnének a legközelebb kerülni az emberekhez. Nincsenek nagy templomaik. Egyszerűen berendezett imaházuk van itt a városban is. Nem erőszakosan, hanem nagyon szolidan, emberileg közelednek az emberhez. A vásártér hasznosítása A misszió közterületeken volt jelen Dombóváron. Ennek elfoglalására engedélyt kellett kérni. — A polgármesteri hivatal, mint hatóság - magyarázza Újvári Ildikó főelőadó - Szuhánszky Gábor kérésére egy információs asztal felállítását engedélyezte Dombóvár központjában, a könyvesbolt előtt. Méltányossági okokból nem kellett fizetni ezért. Én csak annyit tudok róla, hogy egy országos rendezvény, több metodista lelkész volt jelen, állítólag ... Biztos egyeztetett a többi egyházzal is ... — A mi szempontunk a vásártér hasznosítása - mondja Ábrahám Mária megbízott műszaki vezető, ezen a területen vásárok, vagy mutatványosok szoktak lenni... ^ — Amikor ötven százalékos áron engedélyeztük a sátor felállítását ezen a területen, jeleztük szándékunkat is. Szerettük volna érzékeltetni, hogy hasznosak tartjuk ezt a rendezvényt - fűzi tovább a gondolatokat Horváth Imre, a költségvetési üzem főkönyvelő-helyettese. Nekünk minden fillére szükségünk van, de úgy láttuk, segítünk másoknak, ha elengedjük a fele összeget. Az eredeti összeg 18 ezer forint áfával együtt. Van egy négyzetméteres árunk, a piacról élünk mi is ... És a szomszéd? A vásártér mellett lakik Pintér János lakatos. Ő válaszolt a kérdésre, hogy mi történt itt a téren, a nagy sátor alatt: — Metodisták jártak ide, úgy mondta a feleségem. Állítólag vasárnap meghívták a katolikus esperest is. Én nem járok templomba, de vallásos vagyok. — Máskor is van itt ilyen sátoros rendezvény? Nem zavarja ez magukat? — Volt valamikor május elsején, amikor kötelezően jártak ide az emberek. Ázóta az autóvezetést tanulók kanyarodnak erre. Ez a sátor bennünket nem zavart. Amikor kivilágították a sátrat kívül, ott volt egy kereszt, amit az ágyamból lehetett látni. Tékozló fiú a plakáton Macskássy Izolda grafikusművész azt a megbízást kapta, hogy a sátormisszió plakátján jelenítse meg a tékozló fiú történetének valamelyik pillanatát. A rajzon két alak van. A hazatérő fiút fogadja az apa. Mindkettő térden, illetve féltérden ábrázoltatott. — Miért éppen ezt a bibliai történetet választották a megbízók? Szuhánszky Gábor válaszolt: — Amikor evangélium hirdetésről van szó, amikor örömhír üzenetről, akkor mi mindig az újrakezdés lehetőségére gondolunk. Lehet egy életet újra kezdeni akkor is, ha az ember teljesen kilátástalan, összetört, mindig van valaki, aki segíti. Decsi Kiss János
