Tolnai Népújság, 1991. július (2. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-27 / 175. szám

6 PÚJSÁG 1991. július 27. — Néhány évvel ezelőtt - azt hiszem, ugyanezeken a hasábokon - megszólalt már és beszélt a sclerosis multiplexről - az SM-rői -, ami a központi idegrend­szer, az agyvelő, gerincvelő, rendkívül súlyos megbete­gedése. Jól tudom, hogy ak­kor alakult meg Szekszár- don az SM-klub? — Nagyjából pontos az emlé­kezete, valóban öt évvel ezelőtt jött létre az SM-klub, nem sok­kal azután, hogy az idegosztály vezetését Szekszárdon átvette Varga Sabján Márta főorvos. Azóta évente 2-3 alkalommal jövünk össze és a klub tagjai nem csak azok, akik hosszabb- rövidebb -ideig vagy visszaté­rően nálunk kezelést kaptak, kapnak és ilyenként gondo­zásra szorulnak, hanem a hoz­zátartozók is. Vannak aztán úgynevezett pártoló tagjaink, akik a csekély tagdíj mellett - lehetőségeik - szerint anyagi­lag is támogatnak bennünket, amit nem győzünk köszönni. A programjaink nem kifejezetten csak a betegségről, a beteg életmódjának tudnivalóiról szólnak. Bár arról hangsúlyo­san, mert őket meg kell taníta­nunk arra, amit a cukorbetegek, szív- és érrendszeri megbete­gedésekkel küszködök és ma­gasvérnyomással szenvedők régóta tudnak - lévén utógon­dozásuk kiépültebb együtt élni a betegséggel. — Visszapillantva, meny­nyire volt akkor nyitott a csa­lád, a társadadalom és fo­gékonyak maguk a betegek a klubalapítás, működtetés szerény rehabilitációs gon­dolatára? — Nem panaszkodhatunk, kü­lönösen ami a családokat illeti, és ez azért igen jelentős, mert a gyógyításnak ők az első számú segítői, akik számolva betege­ink lehetséges fizikai romlásá­val, lelkileg támogatják azokat, annak tudatában, hogy bőven adódik olyan eset, hogy az SM néhány, schubokban támadó rosszabbodás után leáll, olykor egész életre. A halálokok között egyébként nem szerepel a scle- rózis multiplex. — Az SM gyógyíthatatlan betegségként él a köztudat­ban, az átlagpolgár legfel­jebb azt tudja róla, hogy fő­leg a fiatal felnőtteket, a 20-40 éveseket sújtja. Be­széljünk erről, meg a beteg­ség tüneteiről is és a gyógyí­tás sikerének per pillanat kevés esélyű munkájáról, ami mégsem reménytelen, mivel személyre szóló keze­léssel elindítható azért egy lassú, regenerációs folya­mat. Amiben majd azonos értékű az orvos, a beteg és a család szerepe — Azzal kezdeném, hogy az átlagpolgár ismeretei pontatla­nok, mert ha a tudomány mai ál­lása nem is teszi lehetővé még a teljes gyógyulást, komoly ja­vulás érhető el. Annak ellenére, hogy az ideggyógyászatnak ez a területe elég feltáratlan nem csak idehaza, világviszonylat­ban is. Az SM-et 150 éve képes felismerni az orvostudomány, de mindezideig sem az okait, sem a teljes gyógyulás módo­zatait nem ismerjük, pedig a földgolyó számos igen jelentős tudományos központjában ku­tatják, egyebek között például New Yorkban is. Ezzel a kuta­tóközponttal, nekünk magya­roknak is kiépített kapcsolataink vannak, ezzel együtt módunk a tudományos együttműködésre. Mik a leggyakoribb tünetek? Homályos vagy kettős látás, beszédzavarok, a kezek és lá­bak gyöngesége, bizonytalan járás, reszkető kezek, zsibba­dás, egyensúlyzavarok, foko­zott fáradékonyság. Miután ezek a tünetek más betegsé­geknél is előfordulnak, és spe­cifikus laboratóriumi leletekre bizton építeni nem lehet, idő­igényes, elhúzódó a diagnózis megállapítása. •— Országos adatok szerint hazánkban kilenc-tízezer fi­atal felnőtt került eddig az SM-től testileg, ennek foly­tán lelkileg is szenvedők lis­tájára. Mi a helyzet Tolna megyében, és vajon itt is az a tapasztalat, hogy a nők hajlamosabbak a sclerózis multiplexre? Van egyáltalán szerepe a hajlamnak? — A rendelkezésre álló adatok legfeljebb megközelítik a való­ságot, országosan 10-15 ezerre tehető a betegek száma, Tolna megyében pedig 50-60-ra. Tény, hogy a nők két­szer annyian kapják meg a be­tegséget, mint a férfiak. Végle­gesnek tekinthető magyarázat erre sincs még, azt viszont ta­lán érdemes megemlíteni, hogy 20-40 életévük között főleg a mérsékelt égövieket sújtja az SM, míg a keleti népeknél rit­kán fordul elő. Hasonlóan a ha­zai cigánylakosság körében is. Sajnos, nagyon sok kérdésre nincs még megfelelő válasz. — Ha azt hallja az ember, hogy egy betegség gyógyít­hatatlan az orvostudomány mai fejlettségi fokán és leg­feljebb a már megbetege­dett, e miatt leszázalékolt ember életének megkönnyí­téséről lehet szó, összeszo­rul a szíve, és a félelem, azt hiszem, nem csak a saját lehetséges fenyegettsége miatt bénítja meg. Mit lehet mégis reménykeltőként el­mondani? — Mindenekelőtt azt, hogy nem fatális betegség a sclero- zis multiplex, mert a betegek normális élettartammal szá­molhatnak, nem is ragályos, mint a legtöbb vírusbetegség, aztán nem öröklődik, legfeljebb hajlamról lehet szó. S amit na­gyon szeretnék kihangsúlyozni, az SM nem elmebetegség! Megelőzésére, tökéletes gyó­gyítására nincs még mód, de rendszeres kezeléssel, ellenőr­zéssel, azaz gondozással az ál­lapot stabilizálható. — Mit várnak Önök a gyó­gyítás vonalában attól a fi­gyelemfelkeltésnek szánt szép akciótól, aminek be­szélgetésünk napján Eger, Szilvásvárad, Miskolc, más városok, majd holnap, va­sárnap Szekszárd is egyik állomása lesz? Az eddig el­hangzottakból hangsúlyok nélkül is az tűnik ki, kulcs- fontosságú kérdés az SM-esek rehabilitációja, szocializácója, és ez nem megy közel az ezredfordu I lóhoz, egy erre a célra fel­építendő központ nélkül. — Nagyon sokat várok. Ez a kerékpáros maraton, aminek fővédnöke Palotás János, a VOSZ szerintem nagyon har­cedzett elnöke, szövetségben dr. Guseo András főorvossal, aki vezető személyisége annak a tudományos társaságnak, mely termékeny külföldi kapcso­latokkal is rendelkezve a hazai SM kutatókat fogja össze, ga­rancia. Garanciát látok abban is, hogy a társadalom anyagi segítségét kérő, az ügy szolgá­latára szólító maratonhoz akárki csatlakozhatott és csat­lakozhat. A cél óriási: Magyar- országon is létrehozni olyan SM rehabilitációs központott - tervek szerint Gárdonyban 100 ággyal -, amilyen Európa min­den fejlett országában működik már. Múlhatatlanul nagy szük­ség van erre a betegeknek testi-lelki állapotjavulást, a szakmának pedig oktatást biz­tosító központra, aminek ma ismert kivitelezési költségei másfélmilliárdot tesznek ki. Az egészségügyi kormányzatnak nincs ennyi pénze. Ezért szüle­tett az alapítvány és szólnak a szívhez a vasemberek. Re­ménykedünk abban, hogy akármennyire leromlottak is az életviszonyok, lesznek olyanok, akik adományaikkal - legyen az bármilyen csekély - készek gyarapítani az SM Alapítványt. — Adjuk talán közre az ala­pítvány számlaszámát, de az SM Szervezetek Orszá­gos Koordinációs Tanácsá­nak címét is, hátha lesznek, akik több információra kí­váncsiak, mint amennyiről itt módunk van beszélni. — Nagyon szívesen. Az Ala­pítvány számlaszáma 299-98001, OTP 8193. A koor­dinációs tanácsé pedig Székes- fehérvár, Janicsár u. 11, irányí­tószám: 3000. — Ismeretei szerint mi min­denre nyílhat mód a létesí­tendő rehabilitációs köz­pontban? — Alig érintettük, de a kondíció megtartásához alapvetően fon­tos a rendszeres mozgás, a gyógytorna, a masszázs, de igen jó hatásúak a különféle hydroterápiás, fizikoterápiás kezelések is. Mindezekre az SM-esek nagy részének nincs lehetősége, mert országosan igen kicsik a rehabilitációs lehe­tőségek. Módot nyújt majd a megépülő rehabilitációs köz­pont a személyiségre szabott gyógytornára, az izmok karban- tartásárá megfelelő segédlettel. De működik majd az intézmény keretei között logopédia, pszi­choterápia, munkaterápia is. Úgy tervezik, hogy specialitás­ként alkalmazni fogják a világ­sikerként ismert Pető-féle kon­duktív tornát, a magnetoterápiát és a központ közelében lévő gyógyvizet is. — Azt gondolom, az elkö­vetkező időkben sokszor nyílik még alkalmunk szót ej­teni erről a nagy vállalkozás­ról, aminek egyik nagysze­rűsége abban van, hogy a kisemberek emberségére épít. És a kisemberek sok­szor megmutatták már mire képesek. Kivánhatok-e mást, mint sikert? — Köszönöm, mert ez lenne a legtöbb. — Én is köszönöm, hogy beszélgettünk. László Ibolya A HIT VILÁGA „Példa mutatja, oly sokféle szólás van a világon, és azok közül egy sem érthetetlen.” Pál I. levele a korinthusbeliekhez, 14,10. Évközi 17. vasárnap „Embereknek ez lehetetlen, Istennek azonban minden lehetséges” A mai evangéliumi szakasz (Jn 6,1-15) Jézus isteni peda­gógiájával hozza tudomásunkra a fenti igazságot, ahogy az apostoloknak a kenyérszaporí­tás előtt. Itt a feladat: sokezer éhes szájnak kenyeret adni. A lehetőségek: öt árpakenyér és két hal. Figyeljük meg, hogy hozza a felszínre Jézus az apostolok elégtelenségének tudatát. Megkérdezi Fülöptől, noha - mint az evangélista írja - ő maga tudta, mit akar csele­kedni: „Honnét veszünk kenye­ret, hogy legyen mit enniök?” Fülöp mindjárt fölméri az igényt: „Kétszáz dénár áru ke­nyér sem elég, hogy csak egy is jusson mindenkinek.” András említi az öt árpakenyeret azzal a hozzátevéssel: „De mi ez ennyinek?” Három egymást kö­vető mondatban egyre jobban kifejezésre jut, hogy lehetetlen­ség még csak gondolni is az éhesek jóltartására. Jézus, miután megteremtette elégtelenségük légkörét, el­mondja parancsát: „Telepítsé­tek le az embereket!” Mit érez­hették a tanítványok, amikor meghallották a parancsot? Igaz ugyan, hogy láttak már csodá­kat Kánában, mikor a vizet borrá változtatta, vagy a csodás halfogásnál. De itt lényegesen többről van szó. Jézusnak erre a többre való hatalma még nem nyilvánult meg előttük. A letele­pítésre szóló jézusi parancs ki­látástalanságának érzetét nem tompította tehát egy előző csoda sem. De az apostolok becsületére legyen mondva, hogy a teljes kilátástalanság tudatában is teljesítették Jézus akaratát. És a megszégyenü- léstől való félelem sem ölte meg bennük az engedelmes­séget. Mi sokszor úgy érezzük, hogy az evangélium lehetetle­neket parancsol. Olyanokat, amik meghaladják erőinket, ké­pességeinket, lelki fölszereltsé­günket. Van-e annyi szerete­tünk Jézus iránt, mint amennyi az apostolokban volt? Ők így gondolkodhattak: Ha Jézus meri kiadni a teljesíthetetlennek látszó parancsot, akkor tesz is valamit. Kétségtelen, hogy kicsinek érezzük sokszor magunkat az előttünk álló problémák megol­dására. Például egy-egy há­zassági bonyodalom elrende­zésére. Vagy a korszellem dik­tálta bűnös szokások vagy diva­tok leküzdésére. Emberi tekin­tetek számba nem vevésére. Reménytelen helyzetekben is merni reménykedni, miként Szent Pál írja Abrahámról: „Ó a remény' ellenére is remény­kedve hitt." (Róm 4,18) Akármilyen gyöngének tudjuk magunkat, próbáljunk előre lépni a hit, a jobbulás, a kibon­takozás felé. Ez Jézus szava, ez az evangélium üzenete. Pápay József Röviden — A Fővárosi Bíróság beje­gyezte a budapesti Szent Ist­ván Bazilika - a Szent Jobb őr­zési helye - teljes felújítását és fenntartását segítő adományok gyűjtésére és kezelésére létre­jött A Bazilikáért Alapítványt. Az alapítvány számláját a Budapest Bank Rt. 208-27917 sz. alatt vezeti. Az alapítvány kéri az adakozók nagylelkűsé­gét. Az adományok az adóa­lapból levonhatók.(M.K.) — A „Levéltári Szemle” 1991/2. számában Balogh Margit ta­nulmányát közli „A KÁLÓT és a demokratikus átalakulás - avagy egy katolikus mozgalom végnapjai” címmel. Gergely Jenő pedig „A szerzetesrendek 1950. őszi felszámolásának dokumentumai” címmel a Pari­tásos Bizottság jegyzőkönyveit teszi közzé (1950. szeptember 19. - november 15.). E doku­mentumok eddig sem itthon, sem külföldön nem voltak isme­retesek, sem hozzáférhetőek a kutatók számára. (M.K.) — Az Országos Lelkipásztori Intézet füzete a közelmúltban jelent meg: „Ismertebb lelkisé­gek a magyar egyházban” címmel. 19 különböző régi és új lelkiségi mozgalmat, közössé­get mutat be röviden: bencés oblátusok és obláták, ciszterci obláció, Szent Domonkos világi közösségei, ferences világi rend, piarista testvériség, Reg- num Marianum, újkatekumená- tus, Kalász, kát. karizmatikus megújulás, Hét Láng, Mária Műve, Házas hétvége, Vincu­lum caritatis,. Magyar Kolping Szövetség, Élet a Szentlélek- ben, Hit és Fény, Cusillo, taizéi közösség, Communione e La- borazione.(M.K.) A pápalátogatás helyszínei Esztergom A pápalátogatás első hazai állomása Esztergom, a magyar katolicizmus központja, a prí­más székhelye. A múltba te­kintve Esztergom volt első kirá­lyaink lakhelye, országunk ak­kori fővárosa IV. Béla idejéig. A Duna jobb partján fekvő vá­ros már a rómaiak idején is la­kott település volt Solva Mansio néven. A Római Birodalom bu­kása utáni népvándorlás utolsó hullámában érkező magyarok előkelő nemzetségei telepedtek itt le. Géza fejedelem 970 körül tette át ide a szálláshelyét Fe­hérvárról, s ezzel Esztergom rangban az ország első telepü­lésévé vált. Itt szülte Sarolta a fejdelemi sarjat, Vajkot, első ki­rályunkat, aki a keresztségben az István nevet kapta. Az ország népét keresztvíz alá terelő szent király mindjárt uralkodása elején megszer­vezte a magyar egyházat, amelynek főegyházmegyéjévé Esztergomot tette, élén érsek­kel, aki a magyar szentkorona országainak érsekei és püspö­kei fölött mindig elsőséget élve­zett. Ő koronázta a királyt, így ő volt az ország első zászlósura, fő- és titkos kancellár stb. Okle­veleinkben IV. Béla nevezi elő­ször prímásnak az esztergomi érseket, a magyar püspöki kar fejét és elnökét, bár hivatalosan csak IX. Bonifác pápa engedé­lyezte Kanizsai János érseknek és utódainak a „Magyarország prímása” cím hivatalos haszná­latát (1393). A prímás előtti „herceg” toldatot III. Károly adományozta a mindenkori esz­tergomi prímás részére (1714). A város gazdasági és kulturá­lis súlyát növelte, hogy Szent István uralkodásától a tatárjá­rásig itt verték a pénzt. III. Béla a középkori Magyarország leg­fényesebb időszakát jelzi, külö­nösén Esztergom történetében korszakalkotó az uralkodása, és egyúttal építkezései: a királyi palota, a Szent Adalbert bazi­lika újjáépítése. Mindezt kiegé­szíti az írtásbeliség beveze­tése, a kor élenjáró francia mű­veltségének meggyökerezte­tése elsősorban több ciszterci rendház - például Zirc, Pilis stb. - alapításával, itt készült Anonymus Gestája, Perugiai Bernát Esztergomi kódexe. Ezekben az esztendőkben raj- zottak ki magyar diákok a pári­zsi egyetemre, s még ki tudná felsorolni, mi minden erősítette az Európához fűző szálakat. IV. Béla először ideiglene­sen, majd véglegesen átadta palotáját az érseknek (1256), s mivel a várat is neki kellett kar­bantartania, megtartotta ko­rábbi rezidenciáját is. A mai vár­falak nagy részét a XIV. század elején húzatta föl Telegdi Csa- nád érsek, később Bakócz Ta­más, majd Várdai Pál érsekek végeztettek nagyobb szabású vár- és védőmű-korszerűsítést. Ennek - és Nagy Máté had­nagy hősiességének - köszön­hetően a vár az első török ost­romot kiállta, de 1543-ban - igaz, árulással, török kézre ke­rült, és - kivéve az 1595-1606 közötti rövid időszakot - a bir­tokában is maradt 1683-ig. A török hódoltságot megsza­kító, 1594-ben kezdődő ostrom harcaiban esett el Balassa Bá­lint. Oldalán küzdött Rimay Já­nos és Magyari István, a külföl­diek közül Monteverdi, az olasz muzsika újjáalakítója éa Des­cartes, a jeles francia filozófus. A török közeledtével Várdai érsek először Pozsonyba, majd 1543-ban Nagyszombatba he­lyezte az esztergomi érsekség székhelyét, ahonnan csak 1820-ban, Rudnay Sándor prí­más alatt került vissza. Amikor Mária Terézia 1763-ban visz- szaadta Esztergom várát Bar- kóczy érseknek, nyomban megbízta Canevale és Hilleb- randt kamarai építészeket egy új, várhegyi bazilika terveinek elkészítésével, de a munka csak a középkori maradványok elbontásáig jutott. Folytatására csak 1820-tól került sor Rudnay Sándor hercegprímás alatt, aki 1822-ben rakta le a bazilika alapkövét. Scitovszky János szentelte fel 1856-ban, zárókö­vét pedig Simor János érsek helyezte el 1869-ben. A Bazi­lika - főszékesegyház - 107 méteres hosszával, 100 méter magas kupolájával hazánk leg­nagyobb temploma. Kincstára ötvösművek ötvösművek és egyházi ruhák világhírű gyűjte­ménye. Itt őrzik a Mátyás-kálvá­riát, a királyi eskükeresztet (XII. század), a bizánci béke- csők-táblát (XI. század), szá­mos érsek, többek között Páz­mány Péter mellkeresztjét stb. Az egyházi ruhák gyűjtemé­nyében egy tucat XV. század­ban készült kazula, Bakócz Tamás miseruhája, a koroná­zási miseruha és még számta­lan hasonló érték található. Az Esztergomi Kersztény Múzeum hazánk legjelentősebb egy­házművészeti gyűjteménye, amelyet Simor prímás alapított. Jelentős még a főszékesegy­házi könyvtár, amelynek első darabjait Küküllői főesperes könyvei alkották (1383). És még mi mindenről nem szóltunk! Nem említettük az ér­seki palotát, a kanonoki háza­kat, Esztergom számtalan templomát, a nemesi és polgári építkezés megannyi emlékét - például Vak Bottyán házát -, amelyek oly meghitté varázsol­ják ezt az ősi, patinás várost. dr. Csonkaréti Károly Életre ítéltek Az SM-klub vezetője mondja Hét végi beszélgetés Mészáros Lajosnéval

Next

/
Oldalképek
Tartalom