Tolnai Népújság, 1991. július (2. évfolyam, 152-178. szám)
1991-07-24 / 172. szám
(tolnai} , 4 lÜPUJSAG Dombóvár és környéke Meghívás Döbröközre Szabó István, a tsz elnöke eleddig nem bánta még meg, hogy vállalkozott arra, amit lehetetlennek tartunk. Két lovat ül meg, amennyiben tiszteletdíjasként elvállalta a polgármesterséget is. Úgy tűnik, mindkét hivatalában sikeres a „lovaglás”, hiszen ezideig a döbrökö- ziek még nem sajnálták, hogy a rendkívül agilis mezőgazdasági szakemberre, tennikész képviselőtestületre bízták lakóhelyük sorsát. Kezdődött ugye azzal, hogy Szabó István polgármesteri tiszteletdíját fölajánlotta arra, hogy azt mindig a legszükségesebb fejlesztési, fenntartási költséghelyen használja föl az önkormányzat. Lehetne ez akár példa is, amint az úgyszintén, hogy Döbröközön funkciót vált belső átépítéssel a művelődési ház, és működésének tartalma szerint nevezhetik majd inkább közösségi háznak, hiszen otthont kínál a különböző hagyományőrző köröknek, szeszmentes klubja a társas együttlétnek, helyet a megszüntetett mozit kiválóan pótló videomozizásnak. Lesz itt olyan konyha is, amely ki tudja szolgálni a lakodalmazókat. Kölcsönzőszolgálatuk pedig egy év alatt visszahozza azt a pénzt, amit a lakodalmak, más nagy rendezvények kölcsönzésre szánt eszközeinek beszerzésére vállalkozókként fordítottak. Újságoldalnyi terjedelemben lehetne beszámolni Döbrököz életéről, kaptunk is meghívást, hogy töltsünk ott egy napot. Elfogadtuk, mert a közel két és fél ezer lakosú község élete a hétköznapokon is sok érdekességet kínál. Nemrég indult például támadás a nyári vízhiány ellen, a falu szívében lévő szivattyúház udvarán hatalmas szúnyogként magasodik az a kútfúrótorony, ami biztos sikert ígér. Rövidesen megkezdődik négy kisebb utca szilárd útburkolattal való ellátása és a már megépült úthálózat sérüléseinek tömedékelése és szórt aszfalttal borítása. Fél milliót szavazott meg az önkormányzat a hátrányos helyzetű gyerekek étkeztetésére, a tsz finanszírozásában pedig benzinkút, autósbolt és vegyesbolt nyitása van készülőben. Mindezek ellenére, ha az idegen napközben, netán az álmos délutáni órákban megszólítja a helybeliek valamelyikét az utcán és azt kérdezi, hogy mi újság, először azt hallja: „Mi lenne, semmi”. Hogy ez a napok megszokottságától takart „semmi” további kérde- zősködéssel nagyon is testes valamivé tud lenni, olyan tapasztalat, amire még egészen zöldfülű újságíró korában rájön az ember. Ha erre gondol, egészen élvezetes az álldogálás az utcán. Végül a kontroll. Ez esetben Gyugyi János, volt vb-titkár, most jegyző, társaságában a községházán. Áldott szerencse, hogy a jegyző - akit korábbi munkáját értékelve választottak meg - nemcsak az íróasztalával van elfoglalva, túl az államigazgatási tennivalókon együtt él, lélegzik a döbrö- köziekkel. Ha egyszer megrendeznék a ki tud többet Döbrö- közről? versenyt, bizonyos, hogy a jegyző az első helyezettek közé kerülne. Igaz, hogy az önkormányzat képviselői sem lennének esélytelenek. Mi a velemenye? György ffy Csongor gépészmérnök, képviselő Egyéni körzetben, pártonkí- vüliként, de a Kisgazdapárt támogatásával jutott be az ön- kormányzatba. Az egy éve működő - szerinte csak működ- gető - nagycsaládosok egyesületének az elnöke, három gyerek édesapja. Felváltva jöttek a gyerekek - mondja egy fiú, egy lány. Most megint kislánynak kell következnie, mosolyog ki rengeteg szakállából. A Dal- mandi Mezőgazdasági Kombinátban dolgozik. — Ön azt mondta a telefonban, hogy feljövőben van a Kisgazdapárt. Mire alapozza álláspontját? — Családom mezőgazdasági beállítottságú, természetszerűen közel áll hozzám a párt. Ezért indultam az ő támogatásukkal. Azt gondolom, ha beindul a kárpótlás, az emberek látni fogják, hogy a kisgazdák megtartják ígéretüket. — A Torgyán-kérdésben melyik oldalon áll? — Torgyán most is azt mondja, amit a választási kampányban, ezért tisztelem. A kárpótlási törvényben olyan pontok is vannak, mintha nem épeszű ember találta volna ki, mint például az, hogy az ember licitáljon a saját tulajdonára. Ebben és a radikalizmusban is Tor- gyánnak van igaza. — Ezt hogy érti? — Egyszer már végre rendezni kell a földtulajdont és a rendelkezési jogot. Nyugaton is úgy van, hogy többnyire bérelt földeken dolgoznak az emberek. — Ön mennyiben érdekelt a kárpótlásban? — Nem nekem, hanem a szőkébb családomnak úgy harminc holdra van igénye, bár ez nem lesz egyszerű, hiszen juttatott földről van szó, mert bennünket is érintett a kitelepítés, Pan- csova mellől jöttünk át. — Máris két ellentmondás: a juttatott földek egy részét a kitelepített sváboktól vették el, az Önök eredeti földje pedig nincs a jelenlegi Magyarország területén. Mi legyen azokkal, akik harminc-negyven évet dolgoztak a téeszben, de nem tulajdonosok? — Az Agrárszövetség ezt nagyon csalárd módon akarta megoldani azzal, hogy nevesítik a téeszföldeket, az eltöltött idő és a jövedelem arányában. Az idővel egyetértek, de ami a jövedelmet illeti, a vezetők a nagyobb felelősségért megkapták a fizetésüket. Nem a kisember tehet afrŐI, hogy a „nagy” és drága kísérlet, a szocializmus kudarcba fulladt, aki eltöltött egy életet a termelőszövetkezetben, annak is járjon a földből, ha a kárpótlás után jut. Ez átmenetileg kaotikus állapotokat okozhat ugyan, de aztán rendeződnek a tulajdonviszonyok, és megkezdődhet a normális fejlődés. — A legutóbbi közmeghallgatáson kifogásolták, hogy nem ismerik Tüskén. — Egy valaki szólt, utána beszélgettem az illetővel. A nyár végén szervezünk ott is találkozót. Újdombóváron négy rendezvény volt, mindegyiken fel is szólaltam. Van a körzetemben öt puszta, én azok sorsát tartom a legfontosabbnak, mivel ismerem az ott élők nyomorát. Olyanok az utak, hogy csak tankkal lehet közlekedni. El se tudom képzelni, hogyan megy be oda télen a mentő. Féltem este a kisgyerekeket, hogy bele fulladnak a pocsolyába. Komolyan mondom, akkora gödrök vannak, hogy beleférne egy íróasztal. — Vidéken dolgozik, két bizottságnak is tagja, hogy birja idővel? — A feleségem segítsége nélkül nem menne. Csirke előneveléssel foglalkozunk, tavaly húszezret neveltünk, az idén 24 ezer körül lesz. A munka legnagyobb részét ő végzi. A csirkéket 30-40-esével adjuk el, ezen közben is találkozom, és szót váltok a választókkal... Jágónak, Kaposszekcső, Csikóstöttos Krimikrónika Nemárt az óvatosság! — Július 16-án izgatott kisfiú kért segítséget, majd közvetítésével a rendőrség a helyszínre is érkezett, és megállapította, hogy S. I. szóváltás közben eltörte édesanyja jobb alkarját. A családi viták ilyen - erőfölényen alapuló - elintézési módját a BTK súlyos testi sértésnek minősíti, mi hadd ne tegyük ezt erkölcsi szempontból. Az olvasó ítélje meg maga az effajta magatartást. ✓ — Kocsola község jegyzője hívta fel a figyelmet az alábbi esetre. Házi Györgyékhez, a Zrínyi utcában bekopogott három személy, és valamilyen ürüggyel lefoglalták a háziakat. Ki az, aki megtagad, mondjuk egy pohár vizet a szomjas embertől? Senkit se arra bíztatunk, hogy ne segítsen másokon, de az óvatosság nem árt, ne hagyják egyedül a „vendégeket” egy pillanatra sem. Ezesetünkben harmincezer forint volt a zsákmány. ✓ — Egy erősen ittas állapotban lévő hölgy Dombóvár irányába haladván a sínek mellett, egy éjjeli órán szükségét érezte, hogy testhelyzetet változtasson. Guggoló vagy ülő helyzetben ütötte el a menetrend szerint arra haladó tehervonat. Szerencséje volt, könnyebb sérüléseket szenvedett. ✓ — Egy rablást sikerült a dombóvári rendőröknek megelőzniük, amikor előállítottak három úriembert a megfelelő felszerelésekkel együtt. Bevallották, hogy Dalmandra indultak betörni. Eljárás nem indul ellenük, mert a szándék még nem bűn- cselekmény. Gondok, örömök, várakozások jellemzik 1991 nyarán megyehatárunknak e három települését, ahol kétezer-ötszáz- nyolcan élnek. Legkevesebben a nyugalom szigetének tűnő Jágónakon, mely a maga 332 lakójával nem törekszik önállósulásra, megszakítva jól működő közösségét Kaposszek- csővel. Csikóstöttőssel más a helyzet. Az ezerhét lakost számláló - szintén vonzó - község gőzerővel készül az 1992 január l-vel esedékes önállósulásra. Meg kell jegyezni, hogy harag nélkül, mert ha ágaskodott is a közösködés időszaka alatt néha a lokálpatrióták önérzete, községfejlődés Egy hektárnyi terület, ahol két évvel ezelőtt még dzsungel volt. Akkora, hogy a mai lóistáló romjai sem látszottak ki belőle. A hajdani és á mostani kétszobás, konyhás tanyára aligha ismerne rá az, aki két éve romdolgában legföljebb elfogultságból készíthetnének rossz zárszámadást. Elegendő a boltjaik száma, föl sem merült a gyermekintézmények takarékossági meggondolásokból való bezárása, mindhárom helyen működik és jól az idősek klubja. Ami itt fáj, az Kaposz- szekcsőnek is fáj: egy orvos látja el a három település betegeit, a hét megjelölt napján helyben rendeléssel is. A gyerekeket Dombóvárról kijáró szakorvos látja el. Töttősön is, Kaposszekcsőn is megteremtették a kábeltévézés lehetőségeit. Nincs gond az általános iskolák működtetésével, mert a képviselőtestületek megtoldotjaiban látta. Szőlőhegyen él, paradicsomi állapotok között 11 ló. Tartozik hozzájuk egy család, akik a két kezük munkájával teremtették meg mindezt. Kaposvölgyi Ottmár, a Bikali Állami Gazdaság műszaki vezeték a gyermekenként 30 ezer forintban meghatárzott központi kvótát. Az alsótagozatosok Töttősön és Jágónakon is helyben tanulhatnak. De így sem okoz kis főfájást az, hogy a Volán járatának megszüntetésével fenyegetőzik, ha a jágónaki, körülbelül 3-4 kilométeres bekötőutat - ami eredetileg a tsz üzemi útjaként épült - újjá nem építik. A kilátások nem rózsásak, hiszen a kisded község költségvetése évi ötmillió—hét- százhátvannyolc forint, ami az alapellátás szorosan vett költségeire elegendő. Mindehhez még annyit, hogy Jágónak lakossága jócskán elöregedett és ha bekövetkezne az elzártság, tője és családja, a feleség, a két felnőtt fiú feleségestül és a két kis unoka. Minden családtagnak más-más ló a kedvence. A fiúk kis koruk óta vágytak paripára, lovaglásra és természetközeli életmódra. Az elsőt az életüket gazdálkodással itt meglapozni kívánó fiatalok számára válna alkalmatlan lakhellyé. Kaposszekcsőn jelentős költséggel megoldották a kulturált, szabályozott szemétlerakást, rendezték a temetőt és arra is futotta a figyelemből, hogy a kidőlt, gazban rejtőző sírköveket egy helyre gyűjtve betonba ágyazzák, így tisztelve a régvoltak emlékét. Jágónakon augusztus 20-án avatják a második világháború áldozatainak emlékművét, Kaposszekcsőn két nappal előbb, augusztus 18-án. Egyszóval, mindig, valahány községben történik valami, ami az itt élő emberek komfortérzetét javítja. követte a többi, a legtöbben már a telepen születtek. Laci, az oktatómén gazdája szerint mindent tud, kivéve beszélni. „Ő” tanítja a többieket a lovagoltatás és kocsihajtás művészetére. Hogy honnan tudják, miként kell a lovakkal bánni? Az irányelv a szeretet, a többi könyvekből elsajátítható. Éppúgy, mint a kocsikészítés művészete. Néhány napja ugyanis az is készen áll. Kisgyerekek kocsikáztatására szánják a három póni segítségével, ugyanis hármasfogatnak készült, és megintcsak sajátkezűleg. Egyedül a lószerszámokat kellett csináltatni, méretre. Pónit eredetileg egyet akartak venni, de két testvére olyan sírásra fakadt a szó szoros értelmében, hogy a családnak nem volt szíve otthagyni őket, pedig csak egy lóra való pénzt vittek magukkal. A lovasok, úgy látszik, jó emberek, és megbíznak egymásban, mert megkapták hitelbe a másik kettőt is. Kaposvölgyi Ottmár tervei között lovasiskola, illetve gyerekek szórakoztatása szerepel arra az időre, amikor nyugdíjas lesz. Nem nyerészkedni akar, mint mondja, de legalább a takarmány árát szerené behozni. A 11 ló évente ötszáz mázsát fogyaszt csak szénából. Újabb lovak születése is várható. Szőlőhegyi lóparadicsom Lóparadicsom Egy álom megvalósulóban 1991. július 24. Múlt idő Kutatjuk a többszáz, többezer évvel ezelőtti eseményeket, miközben a néhány évvel, évtizeddel ezelőtti történések feledésbe merülnek, pedig a közelmúlt dolgai mai valónkat jobban befolyásolják, mintsem azt gondolnánk. Az alábbiakban szemelvényeket bocsátunk közre Dombóvár 1969.december 1. óta vezetett krónikájából. 1976. augusztus 19. A Dombóvári Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága a város fejlesztése érdekében végzett eredményes munkájukért a következőknek adományozta a „Dombóvárért” emlékplakettet, Alkotmányunk 27. évfordulója alkalmából: Alkotmány Mg Tsz Gagarin Szocialista Brigád, Malom Marx Károly Szocialista Brigád, MÁV Vasúti Csomópont, Gőgös Ignác Gimnázium Ifjú Gárda Százada, Gárdonyi Géza Általános Iskola háromtusa csapata, Fre- zik Istvánné, Marx Károly, Boda István, dr. Sáfár Lászlóné, Fehér István, Fábián Sándor, dr. Magda Tamás, Radnai Lajos, dr. Farkas Jenő, Vati Istánné, Éles Simon, Bérdi Józsefné és Skiba István. Az emlékplaketteket Vidóczy László városi tanácselnök adta át augusztus 19-én, az Alkotmány tiszteletére tartott ünnepi ülésen. 1976. szeptember 23. Megtörtént a dombóvári új ABC áruház átadása. Az áruház 730 négyzetméter alapterületű, korszerű értékesítési technológiával üzemelő elárusító egység. Feladata egy lakótelep napi cikkekkel való ellátása. Emelett arra is törekszik, hogy a viszonylag ritkább keresletű cikkek is szerepeljenek az áruház cikklistáján. Szakmai profiljába az élelmiszeráruk, dohányáruk, háztartási-papíráruk, iskolaszerek, háztartási vegyiáruk, illatszerek, műszaki áruk, háztartási kisgépek, alkatrészek, háztartási cikkek, norinbergi áruk, hátartási műanyag cikkek, üveg- és porcelánáruk, konyha textiliák, továbbá hírlapok forgalmazása. A szépen berendezett és nagy áteresztőképességgel rendelkező ABC áruház külső, modern formájával is szépen beillik a Népköztársaság úti városképbe. A Tolna Megyei Népbolt Vállalat kezelésébe tartozik. Az új áruház megnyitásával teljesült a lakosság régi óhaja, megindulhat a versengés a vevőkért,,,frissülhet” a város kereskedelmi élete. 1976. október Dr. Sáfár Lászlóné született Dr. Balia Anna városi közegészségügyi felügyelő, g városi tanács vb. egészségügyi csoportjának vezetője, egészségi állapotára való tekintettel kérte felmentését az egészségügyi csoportvezetői teendők ellátása alól 1976. augusztus 1-i hatállyal.
