Tolnai Népújság, 1991. június (2. évfolyam, 127-151. szám)
1991-06-03 / 128. szám
4 NÉPÚJSÁG 1991. június 3 Szekszárdi 1E Szemle Kü lön vélemények Hol tart ma a demokrácia? Ezen a héten az olvasó nem találkozik a szokásos szerkesztő levele elnevezésű rovattal, s ennek oka rendkívül prózai: a helyhiány. Meglehetősen terjedelmesre sikerült ugyanis időszakonként visszatérő Különvélemény sorozatunk, melynek előzménye egy városi ön- kormányzati ülésre nyúlik vissza. A Független Rendőrszakszervezet képviselője a szekszárdi rendőrkapitányi választással kapcsolatban kívánt felszólalni, ám erre nem adódott lehetőség. Az FRSZ képviselője nemrég egy nyílt levéllel kereste meg a Szekszárdi Szemle szerkesztőségét: a közléstől ugyan nem zárkóztunkel, ám a hallgattassák meg a másik fél elve alapján Kocsis Imre Antalt és dr. Berta Attilát - mint érintetteket - is felkértük a véleménynyilvánításra. A vitát a különvélemények közreadásával befejezettnek tekintjük. Eddig úgy gondoltam, hogy a vendégnek mindenhez joga van, amit az íratlan törvények nem tiltanak. Ezt így tanították nekem. Vagy nem jártunk mindnyájan ugyanabba az iskolába? Persze, más a helyzet, ha a vendég megsértette az őt megillető jogokat, akkor a vendéglátó joga, hogy legközelebb nem küld meghívót. Szabályos meghívóval érkezett a Szekszárdi Városi Képviselet 1991. V. 23-i ülésére a Városi Munkavállalók Érdekegyeztető Tanácsából két képviselő: a Független Rendőrszakszervezet titkára, és a Munkástanács képviselője, bizonyos kérdések tisztázása érdekében. A Független Rendőrszakszervezet képviselője a protokoll szabályainak megfelelően előzetesen egy háromperces hozzászólás erejéig szót kért a polgármester úrtól az őket igencsak érintő kérdésekben, s ellentétesen a polgármester úr nyilatkozatával, a Független Rendőrszakszervezet képviselője a hozzászólási kérelmét fenntartotta. A városi rendőrkapitányi választáshoz akart hozzászólni, mely az egész várost érinti, foglalkoztatja. A hozzászólás a tanácskozási jog alapján mindenképpen megillette volna őket. Hogy miért is nem kapott szót az érdekképviselet? Az bizonyára többek számára is örök rejtély marad. Talán azért nem, mert elmondta volna a véleményét bizonyos kérdésekben. Mert több mintfurcsánaktartja például azt, hogy az ott dolgozó emberek véleményének - abban a kérdésben, hogy kit látnának legalkalmasabbnak a pályázók közül szakmailag és emberileg a vezetői székben - tolmácsolásával megbízott vezető személy miért lett olyan gyorsan őrnagyból alezredessé soron kívül előléptetve. Felhívhatta volna a figyelmet az érdekképviselet a színfalak mögött zajló eseményekre? Vagy lehet, hogy kényelmetlen kérdést tett volna fel a polgármester úrnak? Igazak-e azok a városban keringő hírek, mely szerint a polgármester úr számára már eleve lefutott volt a pályázat, akárki se írták volna, mert ő már előre döntött a kérdésben a pályázók meghallgatása nélkül. Bizonyítva ezt azzal is, hogy szolgálati lakást ajánlott fel a jelenlegi vezetőnek, akkor, amikor még korántsem volt biztos a kinevezése. Hiszen ennek a kérdésnek az eldöntésében a polgármester urat illeti meg az egyetértés és senki mást - hangoztatta az ülésen. így aztán az ülés átalakult süketek párbeszédévé, mivel a polgármester úr bejelentette a képviselő-testületnek, hogy egyetért, ebben a kérdésben senki véleményét ki nem kérve. Egy eset a sok közül, de példák sorozatait lehetne felsorolni. A demokrácia jelszavai mögött demokráciát sértő helyzetek sorozata miatt az emberek megcsömörle- nek. Döntögetnek az emberek feje felett, mint régen. Az érdekképviselet hiába tartja be a játékszabályokat, ha valós problémát szeretne felvetni, lesöprik az asztalról, nem tárgyalópartnerként kezelik. Már csak egy kérdésem lenne: mikor gyakorolhatjuk már törvény adta jogainkat úgy, ahogy a tisztesség megkívánja? Hol van a beígért demokrácia? A Városi Érdekegyeztető Tanács tagjaként a Független Rendőrszakszervezet képviselője: SZIMA JUDIT Válasz Szima Juditnak Igaza van Szima Juditnak! Az áldemokrácia kezdheti ki leginkább a formálódó demokráciába vetett hitet. Ám a jogalkalmazó - az önkormányzat és a polgármester - nincs mérlegelési helyzetben, köteles azokat a rendeleteket is végrehajtani, amelyeket „demokráciát sértő helyzetekéként élnek meg a politikától megcsömörlő polgárok. Tudni kell azt is, hogy a rendőrkapitányi állás betöltéséről szóló 27/1990. (XI. 21.) BM sz. rendelet igazi döntési pozícióba csak azt az öttagú bizottságot hozta, amelybe a szekszárdi és a tízegynéhány Szekszárd környéki önkormányzat egyetlen tagot delegálhatott. (Keszthelyi Márton tolnai polgármestert.) Az öttagú grémium a pályázók közül egyedül dr. Soczó Lászlót tartotta alkalmasnak az állás betöltésére. Ezután a rendelet szerint a város és a város- környék polgármesterei egyetértési joggal élhettek. Áldemokrácia? Kiki döntse el maga. A néhány száz lakosú községek egyetértése azonos súllyal esett a latba mint Szekszár- dé. Aránytévesztés? Ki-ki döntse el maga. A polgármestereknek csupán arról kellene határozniuk, hogy tudnak-e együttműködni az alkalmasnak talált jelölttel. S most a cáfolat tételesen, ami eredendően hosszabb és szürkébb mint a bombasztikus állítás. 1. A vendégjogról: a képviselő- testületi ülések rendjéről nem az íratlan vendégjog, hanem az írott Szervezeti és Működési Szabályzat (SZMSZ) intézkedik. 2. Az iskoláról: nagyon igaz, valóban nem jártunk mindannyian ugyanabba az iskolába. Az enyéimre eddig nem lehetett panaszom. 3. Polgármesteri■ nyilatkozatról: nem állítottam, hogy Szima Judit visszavonta felszólalási igényét, ez újságírói félréértés. 4. A hozzászólásról: a jelenleg érvényben lévő SZMSZ szerint a meghívás nem biztosít tanácskozási jogot. 5. A kényelmetlen kérdésekről: nincsenek számomra kényelmetlen kérdések. Igyekszem úgy dolgozni, hogy a jövőben sem legyenek. 6. Hozzászólás megtagadásáról: az SZMSZ szerint a levezető elnök az ülésen részt vevő állampolgároknak 3 perces hozzászólási lehetőséget biztosíthat. Szekszárd polgárai húsznál több esetben éltek ezzel a lehetőséggel. Ez a második eset, hogy nem adtam szót a véleménynyilvánítási lehetőséget kérőnek, s az ok mindkét esetben ugyanaz volt: a hozzászólás témáját a képviselő-testület nem tárgyalta. Jelen esetben a testület tájékoztatót hallgatott meg egy polgármesteri döntésről. 7. A süketek párbeszédéről: a kifejezés feltételezi, hogy mindenki mondja a magáét. Nem ez történt, hiszen a polgármester testületi vélemény nélkül is el tudja dönteni, hogy képes-e együttműködni a bizottság által egyedül alkalmasnak talált rendőrkapitánnyal. 8. A lakásügyről: a város és a polgármester nem ajánlott, nem is ajánlhatott fel szolgálati lakást a rendőrkapitánynak. Ez minden esetben a megyei főkapitány feladata és hatásköre. A főkapitány az elmúlt években 6 lakást adott „kölcsön" a városnak hasznosításra, s jóval a kapitányi pályázat kiírása előtt megkezdődtek a tárgyalások a lakások visszaadására. Semmiféle prejudikáció nem történt tehát, a két ügy teljesen független egymástól. 9. Még mindig a lakásokról: a lakások kiutalásáról - a főkapitányi hatáskörbe tartozó rendőri szolgálati lakásokat kivéve - a szakapparátus és a lakásügyi bizottság dönt, a polgármester csak méltányosságot kérhet. E lehetőséggel két középiskolai nyelvtanár esetében éltem. 10. És végül: kedves Szima Judit! Hol tart ma a demokrácia? - kérdezte. Remélem már tart ott, hogy nem feltételez machiavellista ösz- szeesküvést ott, ahol törvény és rendelet határozza meg a jogalkalmazó mozgásterét. S ami mindkettőnk számára a tanulság: az együttműködés igazi terepe nem a sajtó. Várom a napirendi pontokhoz kapcsolódó hozzászólásait a testületi üléseken.. KOCSIS IMRE ANTAL polgármester A megyei rendőrfőkapitány megjegyzései Mélységesen sajnálom, hogy a Független Rendőrszakszervezet által írt szóróanyag alapján a polgármester urat azzal vádolták meg, hogy „a városi rendőrkapitányság vezetőjének szolgálati lakást biztosított". A jelenleg érvényes lakás- gazdálkodásról szóló BM-szabá- lyozás szerint a főkapitányság állományában szolgálatot teljesítőnek lakást a főkapitányság vezetője biztosíthat, és senki más. A pályázat titkossága volt a biztosíték arra, hogy előre eldöntött kérdések nem lehettek, az viszont tény, hogy előzetes egyeztetések során elsősorban szolgálati érdekből ragaszkodtam ahhoz, hogy ameny- nyiben a pályázatot dr. Soczó őrnagy úr nyeri el, úgy fel kell neki vállalnia a Szekszárdra történő költözést. E kérdéssel összefüggően - nemcsak Soczó úr lakásigényének esetleges kielégítésére, hanem más, indokolt igények megoldására is - az elmúlt években kölcsönadott, a város polgárainak rendelkezésére bocsátott lakásokból a város vezetésétől kértem vissza ez évben kettő lakást. A személyi állomány megbízottja természetesen nem azért lett soron kívül alezredes - mint azt az FRSZ levelében sugallja -, hanem azért, mert a nyugdíjhoz közel álló és köztiszteletnek örvendő, a személyi állomány által a bizottságba megválasztott Antoni János a szakmai tevékenységével ezt az elismerést kiérdemelte és ez év januárjában a kapitányság vezetője szóban, február 19-én pedig írás-' ban tett javaslatot a TM. RFK akkori vezetőjének. Ebben az időpontban még nem tudhatta senki, hogy Antoni úr a bírálóbizottság tagja lesz, igaz, hogy a főkapitányi pályázatokat elbíráló bizottság egy tagjának is megválasztották, de ez nem jelentette automatikusan azt, hogy a kapitányságvezetői pályázatok elbírálásában is részt fog venni. Tehát az érdekképviselet által említett „színfalak mögött” történt eseményekről szó sincs. Egyet kell érteni az FRSZ azon megállapításával, hogy „a demokrácia jelszavaijnögött demokráciát sértő helyzetek sorozata miatt az emberek meg- csömörlenek.” Való igaz, ha van annak reális alapja. Sem az idevágó törvény, sem a BM-rendelet - amelyet a belügyminiszter úr a törvény végrehajtására kiadott - nem ad lehetőséget arra, hogy a pályázatokkal összefüggően az érdekképviseletek például a pályázatba betekinthessenek. A rendőrség egy „parancs- uralmi” rendszerre épülő fegyveres testület. Szeretném felhívni arra is a figyelmet, hogy egy jogrendben minden szervezetnek és vezetőnek csak azzal van jogosultsága-kom- petenciája foglalkozni, amit a jogrend számára biztosít. Már régen nem az óhajok és sóhajok világát éljük, és bármennyire is szimpatikus lenne, hogy a szakszervezet által elképzelt formában mindenki mondhasson véleményt, meggyőződésem, hogy az objektív igazság elveszne és feltehetően még 2000- ben sem lennének - de Tolna megyének sem - kinevezett legitim rendőri vezetői. A Tolna megyei rendőrfőkapitány egyetlen szakszervezetet sem „söpör le az asztalról”, minden arra jogosultat a hatáskörébe tartozó kérdésekről informál, tájékoztat, egyeztet, egyenrangú partnerként kezel, de elvárom és kérem, hogy az FRSZ a kompetenciájába tartozó kérdésekkel foglalkozzon. Nem kérem és nem igénylem, hogy helyettem döntsenek, de én sem óhajtok szakszervezeti kérdésekben állást foglalni. Ha ez a rend felbomlik, akkor ez nem demokrácia, hanem anarchia. Anarchiára pedig - gondolom -, az FRSZ vezetőségének és tagságának sincs szüksége. Végezetül: első és utolsó alkalommal fogtam tollat annak érdekében, hogy a sajtó hasábjain megjelenő rendőrszakszervezeti véleményre válaszoljak, mert így csak egymásra tudunk mutogatni, s valójában ez a „süketek párbeszéde”. A Tolna megyei rendőrfőkapitány effajta párbeszédnek nem óhajt részese lenni. DR. BERTA ATTILA rendőr alezredes, megyei főkapitány A Krammer-ház Látogatóban „A realitások talaján maradok” Rejtett értékeink A múlt századi Szekszárdon jellegzetes réteget képviseltek a borral üzletszerűen foglalkozók. Azért nem lehet őket egyszerűen borkereskedőknek hívni, mert gyakorta más foglalkozást űztek, a bor közvetítésével csupán alkalmilag foglalkoztak. Akadt azonban néhány bejegyzett üzletember is, akik közül kiemelkedett Krammer Ármin, az egykori Séd-patak utcai ház tulajdonosa. Azt lehet mondani, hogy éppen száz esztendeje emelte ki őt a szerencse a közemberek sorából. Addig hol jobban, hol kevésbé ment üzlete, s ettől függően volt vagy nem volt azon a listán, amely a megyeszékhely legnagyobb adózóinak nevét mutatta. Az 1840-es években is került család (amely nem tévesztendő össze a polgári iskola igazgatójaként működött Krammer Józsefével) csendesen élte életét egészen 1891 áprilisáig, amikor rájuk mosolygott a Fortuna. Az 1879-es nagy tiszai árvíz után elpusztult Szeged, hogy újabb lendületet adjon fejlődésének, sorsjegyet bocsátott ki. Ez volt hivatva kiegészíteni azokat az adományokat, amelyeket Európa több fővárosa juttatott az újjáépítéshez, amit maga Ferenc József is megtekintett. Krammer Ármin, aki hitt a szerencseszámok erejében, a 7-es sorszámot vette meg, s ezzel kereken 100000 forinthoz jutott. Hogy képet kaphassunk az összeg nagyságáról, álljon itt néhány viszonyító adat. Egy aratónapszám egy forint, a vármegye legmagasabb fizetésű hivatalnokának, vagyis az alispánnak tizenkét és fél évig kellett ennyi pénzért dolgoznia a bíróság és a hozzá tartozó épületek alig több mint a feléért készültek... Krammer Ármin e váratlanul nyakába szakadt gazdagságot természetesen csak részben fordította üzlete felvirágoztatására, másik részéből újjáépítette a cége székhelyéül is szolgáló házat, amely - Stann István keze nyomát dicsérve - száz esztendeig állta nagyjavítás nélkül az idők viharát. A ház alá, sőt, a szomszéd telkek alá nyúló pincét, (amely addig csupasz löszfalával őrizte a bepincézett borokat) kitégláztatta, oly alaposan, hogy a szabadegyházi szeszipari vállalat még két-három emberöltővel Krammer úr után is sikerrel raktározta itt a finom likőröket és n»s égetett szeszeket. A nyeremény évében szinte nincs olyan adományozási lista, amelyen ott ne találnánk a nyertes nevét: jutott az árva és szegény sorsú gyerekeknek éppúgy, mint az önkéntes tűzoltóknak, az olvasókörnek, a színpártoló egyesület- nek.Tekintve, hogy egy-két forint is jelentős összeg volt, nem csoda, ha a boldog férfi a maga 5-10 forintjával mindig a listák elején szerepelt. A szerencsét, s annak gyümölcsét azonban nem sokáig élvezhette a borkereskedő: néhány év múlva meghalt, húsz évvel nyereménye után pedig elhunyt özvegye is. A vagyonon ketten osztoztak: fia, Krammer József és veje, Schloss Lajos, mindegyikük szintén borkereskedő. A nevezetes épületet önkéntes árverés útján próbálták értékesíteni előbb 1911 végén, majd ennek kudarca után 1912 márciusában. Tudomásom szerint azonban ekkor sem akadt vevő, hiszen az épületet legjobban éppen borkereskedők tudták volna használni, közülük viszont a legtöbb úgy vásárolt, hogy a megvett bort a gazda pincéjében csak lepecsételte, de el nem hozta, csupán szállításkor. DR. TÖTTÖS GÁBOR E heti kérdésünk: Szekszárd lakosságának lélekszáma Krammer Ármin nyereményének évében melyik számhoz állt a legközelebb: 10 ezer, 15 ezer, 20 ezer? Jobban Zoltán képviselő úr a látogatásunkat megelőző telefonbeszélgetéskor gyorsan elmondta, hogy szívesen lát ugyan bennünket, de sajnos sem hobbiról sem egyéb érdekességről nem fog tudni számotadni. A látogatásunk alatt mégsem éreztük mindezek hiányát. Akinek ezt köszönhetjük, az Jobban Gréta volt, aki hat hónapos és nemcsak a szüleit tudja elbűvölni, velünk is ezt tette. Édesapja ölében úgy ült, hogy bizony a „komoly” kérdések és válaszok szinte érdektelenné váltak ahhoz képest, ahogy ránk mosolygott és a fényképezőgép minden egyes kattanása után tágra nyílt szemekkel kérdőn nézte fotós kolléganőmet.- A NOVIKI szekszárdi kft.-jének társtulajdonos igazgatója vagyok - mondta el magáról Jobban Zoltán. - Sokat járok Budapestre, hisz a piackutatás a fő profilunk. A városi önkormányzati testületben a terület településfejlesztési és környezetvédő bizottságában dolgozom, akárcsak a megyei önkormányzatban. Ez egy új terület, nem sokan foglalkoztak vele eddig. Jómagam gyártástechnológus mérnöki végzettségem után most a közgazdaság-tudományi karon belül indított terület- és településA hat hónapos Grétával FOTÓ: ÓTÓS RÉKA fejlesztési karon képeztem tovább magam. Mindkét testületben abban a bizottságban tevékenykedhetek, ahol felhasználhatom eddigi munkahelyem tapasztalatait, valamint a jelenlegi tanulmányaim során szerzett ismereteket. A fennmaradó időt a családommal töltöm. Mindennap együtt ebédelünk, hétvégeken megbeszéljük az egész héten összejött témákat. A kikapcsolódást az jelenti, ha elmegyünk Regölybe, a feleségem szüleihez, akik mindig nagyon várják, hogy láthassák a kis Grétát. Hamarosan szeretnénk egy kistestvért is. A képviselő úr felesége, Anita nem tartozik a „gyesbetegségben” szenvedő fiatal anyukák közé. Kiegyensúlyozott, jókedvű, mint mondta, elégedett azzal, hogy meleg otthont tud teremteni a családnak. A nap rendkívül gyorsan telik, ahol egy kisgyerek van, ott nem lehet unatkozni. Szívesen főz, igyekszik mindent elvégezni mire a férje hazajön, hogy azután nyugodtan együtt lehessen a család.- Képviselő úr! Miután elmondta, hogy hobbija nincs, sőt az idei nyaralásuk is terv csupán, s talán egy hetet sikerül együtt a családdal tölteni, engedje meg a szokásos záró kérdést. Mit szeretne Szekszárdon megvalósítva látni?- Nem szeretnék ünneprontó lenni. Nagyon szeretnék én is úgy nyilatkozni mint a képviselőtársaim, hogy egy rendezett városban gazdag polgárokat szeretnék látni. Csakhogy ha a realitások talaján maradok, akkor azt kell mondanom, hogy a fent elmítetteknek elég kevés a közeljövőben a reális esélyük. Egy középtávú tervet tudok elképzelni, messzemenőkig figyelembe véve a lakosság elvárásait. Ezért kérjük és várjuk a lakosság véleményét szóban és írásban egyaránt, hogy ezt a tervet felelősen elkészíthessük. SAS ERZSÉBET
