Tolnai Népújság, 1991. május (2. évfolyam, 101-126. szám)
1991-05-16 / 113. szám
2 NÉPÚJSÁG 1991. május 16. A költségvetési bizottság szerdai ülése A Magyar Televízióban zajló változások lényege egy belső piaci rendszer kialakítása az eddigi főként elosztási jellegű működési móddal szemben. A változások eredményei már most érzékelhetőek, hiszen az év végéig a tavalyi költségeknél reálértékében közel 4 milliárd forinttal kevesebb pénzből, mintegy 40 százalékkal több műsort fog sugározni az MTV. Ehhez azonban közel 2 milliárd forintos költségvetési többlettámogatásra lenne szüksége az idén a televíziónak - hangoztatta Hankiss Elemér, a Magyar Televízió elnöke kedden a költségvetési bizottság ülésén, ahol a televízió gazdálkodásáról tájékoztatta a parlamenti képviselőket. A bizottsági meghívásban külön kérdésként szerepelt a televíziós vezető beosztású dolgozók túlzottan magas jövedelme. Az MTV elnöke, nevek említése nélkül szolgáltatott adatokat erről a képviselőknek. Szóban elmondta, hogy a legmagasabb jövedelemmel rendelkező 40 munkatárs tavalyi havi bruttó átlagjövedelme 123 ezer forintvolt. Ez az összeg 1991 első negyedévében 159 ezer forintra nőtt. Az egyik képviselő, aki ezt a jövedelmet soknak találta, javasolta: kérjenek kimutatást arról, hogy a Magyar Televízióban hányán keresnek többet, mint egy miniszter. Ezt a javaslatot a bizottság nem fogadta el. Több kérdés is foglalkozott a Nap Tv és az MTV viszonyával. Hankiss Elemér elmondta, hogy az MTV munkatársai közül senki sem dolgozik a Nap Tv-nek és ez fordítva is igaz. A televízió és a Nap Tv közötti „barterszerződés” értelmében az MTV 5 percnyi reklám fejében veszi meg a Nap Tv 3 órás adását, amelyet aztán saját műsorként sugároz. A Magyar Televízió ínséges anyagi helyzetének érzékeltetésére mondotta el az intézmény elnöke: a bérkeretet olyan minimálisra szabták, hogy abból semmiféle, az alapbéren felüli juttatást sem fizethetnek. Az év végéig további leépítéseket terveznek. Ehhez kapcsolódóan azonban elhangzott, hogy a létszámleépítést akadályozzák azok az előírások, amelyek túlzott adminisztrációs terhet rónak a tévére. Ahhoz pedig, hogy az MTV megkaphassa az intézmény vezetői szerint feltétlenül szükséges 2 milliárd forintos költségvetési támogatást, a költségvetési törvény módosítására van szükség. Ezt vagy a kormánynak, vagy valamelyik képviselőnek kell javasolnia. A költségvetési bizottság a szak- bizottsághoz hasonlóan nem támogatta azokat a módosító indítványokat, amelyek helyi illetve területi építésügyi hivatalok felállítását szerették volna elérni. Ezzel ellentétben megszerezte a bizottság többségének támogatását az a képviselői módosító javaslat amely a hamarosan a parlament elé kerülő állami garanciavállalások kérdésében azt kívánja elérni, hogy az egyes ügyekről kü- lön-külön döntsön a parlament. Az indítvány indoklásában elhangzott, hogy eltérőek a vélemények a három garanciavállalás megítélésében, és ezért meg kell adni az Országgyűlésnek a jogot, hogy egyenként dönthessen a javaslatokról. A Magyar Egészség Párt közleménye a világkiállítás megrendezhetőségéről, ellenzőiről Az Egészségkoalíció (a humán és környezeti szférában tevékenykedő egyesületek, alapítványok, pártok, kamarák, szakszervezetek és szövetségek szakmapolitikai jellegű akcióegysége) április 22- én tartott sajtótájékoztatóján hozta nyilvánosságra felhívását a világkiállítás megrendezése mellett. Állásfoglalása szerint az Expónak pozitív hatása lehet a lakosság foglalkoztatottságára, szociális helyzetére, életmódjára, egészségügyi ellátására és a környezetvédelemre is. Kifejezte, hogy kész közreműködni a beruházások és szakmai programok megtervezésében és megvalósításában annak érdekében, hogy hangsúlyt kapjon a szociális, egészségügyi és környezet- védelmi érdek. A fővárosi közgyűlés döntése tehát figyelmen kívül hagyta a humán és környezeti szféra jelentős szervezeteinek állásfoglalását is. A közgyűlés jellemzője volt, hogy a világkiállítás mellett és ellene voksolók véleményüket egyaránt az ország és Budapest érdekeinek igaz kinyilatkoztatásaként, mint pártérdekektől mentes szakmailag megalapozott álláspontot ajánlották - mély felelősségtől velejéig át- hatottan, mindannyiunk jövőjéért aggódva. Ennek jegyében lehetett pl. a külföldi tőke bevonhatóságának, illetve a vállalkozási alapon történő megrendezhetőségének a kudarcát tényként közölni, és elhallgatni, hogy a bevonható működő tőke nagyságát jelen pillanatban egyszerűen nem lehet megítélni, mert az a maga szigorú üzleti szabályai szerint gondolkodik és vár. Várja a világos jogi és tulajdonviszonyok megteremtését és az egyértelmű, határozott „igen”-t. Megdöbbentő, hogy az objektivitás zászlaja alatt - a mellette voksoló számos önkormányzat, érdekképviseleti szervés a közvélemény kedvező viszonyulása ellenére - az SZDSZ frakció- vezetője képes volt a régi demagógiával is előhozakodni, nevezetesen tudtunkra adta, hogy még az átkos Németh-kormány a nép, s a főváros megkérdezése nélkül kezdeményezte az egészet, a mai kormány pedig ugyanezt folytatja. Hát kérem... Az első igazi megmérettetésén tehát nem tudott az SZDSZ-Fidesz többségű testület sem túllépni saját árnyékán és pártérdekein. Nem tudta igazolni az egyre halványodó, de még meglévő reményeket. Merthogy volt remény: az illetékes bizottság ellenszavazat nélküli, valóban a feltételekre koncentráló, megoldást kereső állásfoglalása, a kerületek véleménye és javaslata az erőnkhöz mért sajátosságainkat figyelembe vevő rendezés megvalósításáról. Ám Demszky Gábor lehetőséget sem hagyott az említett vélemények érvényesülésének, mert a „határozott nem” ajánlásával majd megszavaztatásával napirendre sem kerülhettek a kompromisszumos javaslatok. Pedig a főpolgármestertől tiszte szerint sok szempontú, tárgyszerű tájékoztatás és nem a közgyűlés egyoldalú orientálása várható el. Nos, meg is tudtuk, hogy a kormánybiztos irodája csapnivaló megvalósíthatósági tanulmányt készített, és miegyebeket rontott el, hogy rövid a határidő, és még sok mindent, amiért nem rendezhető meg a világkiállítás. Számon kérte a kormányon egykori megajánlását, miszerint nem fog a főváros ellenében világkiállítást rendezni. (Megjegyzem, hogy ennek a számon kérésnek az etikájához tartozott volna másik oldalon saját kerületi és illetékes bizottsága véleményének figyelembevétele.) Sajnos, nem hallottuk a városáért élő polgármestertől, és az országért élő legnagyobb ellenzéki párt képviselőjétől; mi mindent tettek a világkiállítás megrendezhető- ségéért, a szükséges törvényi garanciák megteremtéséért, a lehetséges befektetők felkutatásáért, az emberek hitének visszaadásáért, azért, hogy egy olyan eseményt fordíthassunk saját hasznunkra, amelyre spontán is odafigyel a világ. Demszky Gábor nem hagyhatta volna figyelmen kívül, hogy beszéli az utca, hogy reméli az ország, hogy tervezgeti kicsi és nagy, munkanélküli és vállalkozó, bizakodik öreg és fiatal. A város atyjának kezét lábát kellett volna törnie a világkiállításért. Készíttetni alternatív gazdasági tanulmányt - ha kell többet is -, valamint program- tervezetet. Hívni és keresni kellene a befektetőket, s végül mindent letenni az asztalra. Lássa hát az ország-világ, Budapestjének apraja- nagyja, hogy ő akarta, mindent megtett érte. Egy másik kórust kellett volna vezényelnie. A budapestiekbe lelket öntő kórust és mindent megtenni a problémák tisztázásáért, mert ha ehelyett kategorikus „nem”-et mondunk, akkor ez úgy tűnhet, mintha mi nem akarnánk fogadni a külföldi tőkét. Neki kellett volna utolsóként is akarni, hogy városát ezáltal is megpróbálja felvirágoztatni. Nehéz történelmi korszakunk nagy alakjává nőhette volna ki magát az egyedi esély valóra váltásával. A főpolgármester emelkedettebb politizálása talán eredményezhette volna, hogy a közgyűlés sem süllyed a szokásos politikai show szintjére. Viszont a hosszú távon képviselhetetlen kategorikus „nem” megszavaztatása- az előkészítő munkálatok objektiv és egyéb hiányosságai alapján- értelmetlen kihívás, és szükségszerűen fogja megszülni a parlament és a kormány visszacsapás- reakcióját, a reménykedők széles körű ellenérzését és az érdekképviseleti szervek ellenállását. Könnyen kalkulálható, hogy a kormány és a fővárosi önkormányzat legitimációs vitája, az utóbbi és kerületi illetékességének firtatásával fog bővülni, és a közeljövőben azt is megtudjuk, hogy miért a másik fél a hibás a viszony kiéleződéséért. Ha pedig a vidéki és kerületi önkormányzatoknál kisebb hitű fővárosi testületnek lesz igaza, akkor megkezdtük a legújabbkori második magyar népvándorlást Bécs felé: megnézzük a világkiállítást. DR. KAJTÁR ISTVÁN, az Egészségkoalíciót szervező Magyar Egészség Párt elnöke Kisebb mérvű a vártnál a kuvaiti környezetszennyezés Kuvaitból és Szaúd-Arábiából a napokban a korábbiaknál derűsebb jelentések érkeztek az égő olajkutak eloltásának lehetőségeiről, és az Öböl vizébe ömlött olaj pusztításának mértékéről. A világ eddigi legnagyobb ilyen jellegű környezetszennyezése - az újabb becslések szerint - talán hamarabb felszámolható, és hatása nem lesz olyan tartós. Az emírségben a vártnál gyorsabban halad a közel 600 égő olajkút eloltása, s ez tápot adott azoknak a reményeknek, hogy nem évek, hanem esetleg már csak hónapok kellenek a rémálom elűzéséhez. Tegnap reggelig a tűzoltók már közel 100 kúttal végeztek, s ennek alapján arra számítanak, hogy augusztus végéig sikerül a kutak kétharmadát, márciusig pedig valamennyit eloltani. A szakértők időközben azt is megállapították, hogy a kuvaiti olajfinomítókban okozott károk is kisebbek, mint amekkorától tartottak - s ezt a létesítményeket megrongáló irakiak műszaki tudatlanságával magyarázzák. Az égő olajmezőkön a lángokkal küzdő szakemberek egyébként nem a tűz eloltását tartják a legnehezebb feladatnak - jóllehet ez a leglátványosabb -, hanem a szelepek elzárását. A robbantás hatása ugyanis gyakran kiszámíthatatlan, és szinte minden egyes kúthoz új módszert kell kitalálniuk. Egy másik probléma, hogy még soha sem kellett megbirkózniuk ilyen hosszú ideje égő kutakkal. Ez számos, teljesen új feladat elé állítja a tűzoltókat. Jelentős gond, hogy a szelepek környékén cementkeménységű anyagok rakódnak le, vagy hogy a kutakat több száz méteres olajtenger veszi körül. Szaúd- arábiai környezetvédők, ugyancsak biztató hírekkel jelentkeztek az ország északkeleti partvidékét elpusztító olajszennyeződésről. Úgy vélik, hogy a tűző nap okozta hő és a lassú tengervizáramlás szerencsés kombinációja a Perzsa-öböl többi részét megóvja a komoly károsodástól. A víz magas sótartalma következtében, az olaj ugyanis a felszínen maradt, és a nagy melegben egyszerűen elpárolgott. Olajipari szakértők egyetértenek a környezetvédőkkel. Az ő számításaik szerint, a tengerbe ömlött hatmillió hordó olajnak legalább a fele, de inkább 70 százaléka, már az első 24 órában elillant. Igaz ugyan, hogy így még mindig maradt kétmillió hordónyi, - azaz körülbelül öt-hat tartályhajónyi szennyezés -, az azonban a lassú sodrás és a gyenge szél miatt, igen lassan haladt előre. Zöme az északi partvidéken csapódott le, az Öböl közepén már csak kisebb foltokat láttak. A déli vizekre pedig eddig nem terjedt át az olaj. A Perzsa-öbölben az elmúlt két évtizedben már sok kárt tett az olajszennyezés, és mégis különösebb károsodás nélkül birkózott meg ezekkel az ártalmakkal. Mivel azonban erről eddig nem végeztek kimerítő kutatást, a tudósok csak találgatni tudják, hogy a világ eddigi legnagyobb olajszennyezése vajon milyen hatással lesz a tenger élővilágára. Csehszlovák vasutassztrájk? A csehszlovák vasutasok tiltakozó sztrájkkal fenyegetőztek amiatt, hogy a kormány tömegével tervezi elbocsátani őket. A vasutasok szakszervezeti vezetői nem zárták ki egy általános sztrájk lehetőségét sem, bár nem jelezték, mikor tartanák az akciót. A csehszlovák kormány kedden bejelentette: 1992 végéig 50 ezer vasúti alkalmazottat elbocsátanak, hogy gazdaságilag hatékonyabbá váljék a vasút. Jelenleg 236 ezren dolgoznak a csehszlovák államvasút- nál. A vasutasok elégedetlenségét fokozza, hogy a munkáltatók terve szerint csökkentenék utazási kedvezményeiket, beleértve családtagjaikat és a nyugdíjasokat is. Csehszlovákiában tavaly ősszel kétszeresére emelték a vasúti tarifákat, azóta pedig 10 milliárd koronával csökkent a közlekedési ágazat bevétele. Hét megye a világkiállítás megrendezése mellett döntött (Folytatás az 1. oldalról.) Kasza Péter, a munkabizottság magyar társelnöke az MTI-nek elmondta: az érintett hét magyar megye különös jelentőséget tulajdonít a kiállításnak. Ettől várják az infrastruktúra fejlesztésének meggyorsítását, az idegenforgalom fellendítését, amiből hosszú távon is profitálni tudnak az érintett területek. Hiszen ez egy vissza nem térő alkalmat kínál arra, hogy az eddig kevésbé ismert, ám jó adottságú települések, tájak végérvényesen bekerüljenek a nemzetközi turizmus vérkeringésébe, ami pedig bevételi forrásokat eredményez az önkormányzatoknak. E lehetőségeket felismerve egyes megyék osztrák tartományokkal máris megkezdték a kétoldalú kapcsolatok szorosabbra fűzését, így például Győr-Moson-Sopron megye és Burgenland külön egyezséget kötött az Expo ’95 alkalmából a két határ menti terület kulturális idegenforgalmi kapcsolatainak közös fejlesztésére. Bajorország elsősorban azért szorgalmazza az Expo megrendezését, mert különböző beruházásokkal, üzleti vállalkozásokkal szeretné képviseltetni magát a kiállításon. Osztrák államszerződési évforduló Az 1955. május 15-én aláírt osztrák államszerződés olyan alapvető okmány, amely nélkül a modern Ausztria nem lenne elképzelhető. Ezt Franz Vranitzky osztrák kancellár állapította meg a szerződés aláírásának 36. évfordulója alkalmából szerdán Bécsben közzétett nyilatkozatában. Mint rámutatott, az Egyesült Államokkal, a Szovjetunióval, Franciaországgal és Nagy-Britanniával annak idején létrejött megállapodás lehetővé tette a független osztrák államiság visszaállítását, a külföldi csapatoknak az országból való kivonását. Az államszerződés és a nem sokkal aláírása után kinyilvánított semlegesség révén Ausztria nemcsak belső fejlődésében ért el jelentős eredményeket, hanem a nemzetközi közösség megbecsült tagjaként jó szolgálatokat tett a világbéke megőrzésének, a népek közötti megértésnek és az emberi jogok érvényesítésének is - hangzik Vranitzky állásfoglalása. Ugyancsak az évforduló kapcsán az osztrák parlament ecjy képviselője, az ellenzéki Zöld Párt kisebbségi szóvivője, Terezija Stoisits szerdán sajtónyilatkozatban fejtette ki azt a véleményét, hogy az osztrák államszerződésnek az ausztrikai kisebbségekre vonatkozó rendelkezései csak igen kis mértékben valósultak meg, s jogaik háttérbe szorulása miatt nagy beolvadási veszély fenyegeti őket. A képviselőnő különösen bírálta, hogy a kisebbségek lakta területeken nincs megfelelő kétnyelvű oktatás, hiányoznak a nemzetiségi nyelvű helységnévtáblák, és a kisebbségi nyelveket a hivatalokban nem lehet használni. Rámutatott: a parlamentnek foglalkoznia kellene az ausztriai népcsoportok helyzetével, s maradéktalanul szavatolnia kellene a kisebbségi jogokat a horvátokon és a szlovéneken kívül azoknak is, akik nem szerepelnek külön megnevezve az államszerződésben: a magyaroknak, cseheknek, szlovákoknak és cigányoknak is. Bécsi népszavazás Második napján is a vártnál nagyobb érdeklődés és részvétel jellemezte Bécsben a kedden elkezdődött és csütörtök estig tartó népszavazást, amelynek során az 1995-ös világkiállítás megrendezéséről és a bécsi Duna-szakasz vízlépcsőjének létesítéséről nyilváníthatnak véleményt az osztrák főváros lakói. Miután az első napon 154 ezer polgár, vagyis a választásra jogosultak 13,69 százaléka kereste fel a több mint kétszáz szavazóhelyet, a szerdai nap első felében, 13.00 óráig újabb 77 ezren adták le vok- sukat, így a népszavazás „félidejéig” a szavazatszámok hányada már 20,5 százalékra emelkedett. Ez azért tekinthető meglepőnek, mert Bécs helyi népszavazásainak történetében a részvételi arány csak egy alkalommal, 1973-ban érte el a 30 százalékot, az utóbbi években pedig többször volt - a témákkal is összefüggő érdektelenség miatt - mélyen e határ alatt. Most viszont már nem látszik lehetetlennek, hogy - ha az urnák lezárásáig nem csökken a szavazók áramlása - a megjelenési részarány 40 százalék körül alakul. így eredményét a szocialista és néppárti többségű bécsi önkormányzatnak (bár az részére a törvények szerint jogilag nem kötelező), feltétlenül figyelembe kell vennie a szavazásra bocsátott két ügyben követendő politikájához és gyakorlati állásfoglalásaihoz. Fegyveres támadás Esztergomban A tettest A rendőrség bravúros gyorsasággal elfogta azt az esztergomi férfit, aki fegyverrel támadt egy lengyel állampolgárra. Az eset május 14-én fényes nappal, délután fél ötkor történt: Esztergom-kertvá- rosnál a táti összkötő földúton egy ismeretlen férfi rálőtt egy 29 éves lengyel állampolgárra. Az Esztergomi Városi Rendőrkapitányság és a megyei rendőr-főkapitányság forrónyomos csoportja még az éjszaka elfogta a feltételezett merénylőt: Lapos Lajos 54 éves esz- tergom-kertvárosi lakost, aki alaelfogták posan gyanúsítható a bűncselekmény elkövetésével. A nyomozás érdekében egyelőre nem hozták nyilvánosságra, hogy a sérült lengyel férfit melyik kórházba szállították és azt sem, hogy az esetnek volt-e szemtanúja. Az azonnal megtartott házkutatás a gyanúsított lakásán megdöbbentő eredményt hozott. A rejtekhelyeken nagy mennyiségű lőszert és emberélet kioltására alkalmas fegyvereket találtak. A gyanúsítottat őrizetbe vették, a nyomozást folytatják. (MTI)
