Tolnai Népújság, 1991. május (2. évfolyam, 101-126. szám)

1991-05-16 / 113. szám

1991. május 16. NÉPÚJSÁG 3 Az első negyedév gazdasági mérlege Mélyül a válság, de már vannak biztató jelek (Folytatás az 1. oldalról.) A fogyasztási cikkek piaca is mutat biztató jeleket. A már szinte minden korlátozás nélküli import egyre több területen valódi ver­senyt teremtett. A szórakoztató elektronikai cikkek ára például las­san, de folyamatosan csökken, az élelmiszerboltokban is mind több­ször kínálnak teljes értékű árut 10-30 százalékkal olcsóbban. Jól­lehet az élelmiszergazdaság, első­sorban az állattenyésztés jövője ma még szinte csak kérdőjelekkel jellemezhető, de kétségtelen tény, hogy a túltermelésre határozott piaci válasz született: olcsóbb lett a hús, ráadásul nem is átmenetileg, hanem immár tartósan. A szakértők szerint a magyar la­kosság jól hasznosítja az immár sokéves válságkezelési tapaszta­latait, sikeres túlélési stratégiákkal rendekezik. Jóllehet a munkanél­küliség gyorsan nő, és már hivata­losan is 150 ezren vannak állás nélkül, közülük mind többen épül­nek be, kapnak munkát a második illetve a fekete gazdaságban. Ez persze nem önmagában örvende­tes, hiszen az illegális gazdasággal számtalan probléma van - nem adózik, nincs az ott dolgozóknak társadalombiztosítása, - ám ettől még tény, hogy a magyar gazda­ságnak jelenleg ez az igazi „húzó­ágazata”, és meglehet, hogy még jó ideig ez lesz. Nem tanulság nél­küli felidézni, hogy Olaszország­ban a hatvanas-hetvenes évek zűr­zavaros politikai kulisszái mögött, lényegében az árnyékgazdaság­ból nőtt ki a mai, valódi olasz gaz­dasági csoda, amelyik Európa él­mezőnyébe emelte az országot. Az idei év igazi nagy veszélyfor­rása a szovjet kapcsolat összeom­lása, az ottani belső viszonyok tel­jes zűrzavara miatt. A Kelet-Euró­pába irányuló exportunk az idén a tavalyinak csak mintegy egyhar- mada lesz. Ráadásul máris 500 millió dollár értékű olyan áru ment ki a Szovjetunióba, amelynek az el­lenértékét egyelőre csak remélhet­jük, azt is csak meglehetősen hal­ványan. Ezzel együtt a vállalatok még erre a rendkívüli erős és várat­lan sokkra is tulajdonképpen éret­ten reagálnak, hiszen a fejlett or­szágokba irányuló exportunk igen jól, a vártnál is jobban alakul. Ugyanakkor a magyar vállalatok jelentős része egyelőre a saját túl­élését sem látja biztosítottnak. Az ipari termelés tíz, az értékesítés 8 százalékkal esett vissza az első há­rom hónapban, a beruházások ál­lománya mintegy 40 százalékkal kisebb a tavalyinál. A pénzügyi szféra feszültségei sem enyhültek, változatlan a vállalati sorban állás. Érdekes módon itt is a lakosság magatartása a legracioná­lisabb; miközben az ország „kinyög­te” az OTP-nek a lakáskölcsönök visszafizetését, általában mérsékelte egyéb kiadásait is. A szakértők sze­rint ugyanakkor több százezren áll­nak „ugrásra készen” hogy a vállal­kozások feltételeinek javulásával önálló egzisztenciát teremtsenek maguknak. Sajnálatos tény azonban, hogy a csak bérből és fizetésből élők, vala­mint az eltartottak relatív helyzete egyre romlik. Aki nem tudja a mun­kaerejét a másodlagos gazdaság­ban értékesíteni, az a főállású jöve­delmek jelentős értékvesztése miatt folyamatosan szegényedik. Ez aten- dencia ma már a középrétegeket is nagy számban sújtja. Az idei év to­vábbi veszélye, hogy a kárpótlási tör­vény következtében esetleg igen nagy számban válhatnak munkanél­külivé a termelőszövetkezetek dol­gozói, akik ráadásul rendkívül rossz helyzetbe kerülnek a munkaerőpia­con, hiszen nem rendelkeznek szak- képzettséggel és a városban nincs lakásuk. A nagy állami ellátó rendszerek, az oktatásügy, az egészségügy, a szo­ciálpolitika egyre szegényebbek, és ez még inkább sújtja azokat, akik ko­ruk vagy egészségi állapotuk miatt ezekre szorulnak. A magyar gazda­ság jelenlegi állapotát elemző szak­értők egyetértenek abban, hogy az elkövetkező hónapokban a válság tovább mélyül, de egyes szektorok­ban már a fellendülés jelei is mutat­koznak. Folytatódik a versenyfutás az idővel, a túlélésért, amire az első negyedév végén szerencsére több jel van mint három hónappal koráb­ban. P. É. Változó faluközpont A boltba botozó idős asz- szony, a zöldséget vásárló nyugdíjas, a tápot toló férfi, a véleményt cserélő emberek, az időt iddogállással, evéssel el­töltő átutazók mellett a mai Ireg- szemcse képéhez az is hozzá­tartozik, hogy rendbe teszik a település központját. Az I. világ- háborús és a Kossuth-emlék- művet magába foglaló parkot nemcsak az esztétikum miatt hozzák rendbe, hanem azért is, mert akadályozta az úton köz­lekedők kilátását, s ezáltal nö­velte a balesetveszélyt. Nos, most a régi bokrok kivágásával, a rézsű kiképzésével ez utóbbi megszűnt, a parkosítással pe­dig egy rendezett rész tárul majd a helyiek és az Iregszem- csén átutazók elé. A Gamesz építette a lépcsőt, s terítették el a zúzalékkövet, míg a kutatóintézet dolgozói társadalmi munkában füvesíte­nek, s elültetik az intézet által „előállított” salviát, tagéteszt és kannavirágot. Úgy tervezik, hogy még a héten elültetik az Alsótekeresröl hozott virágzó alacsony cserjéket, aztán meg ahogy az idő és az egyéb dolog engedi, elvégzik a visszalévő talajmunkákat. Arról is értesül­tünk, hogy a két emlékmű közé II. világháborús emlékművet ál­lítanak, a szervezést a történel­mi emlékbizottság végzi.-él­Locsolják az új lépcsőt Hazafelé FOTÓ: KISPÁL MARIA Úti emlékek 71 ezer kilométerről (9.) Dánia Jó szerencsém úgy hozta, hogy eddig 32 alkalommal 14 ország­ban hozzávetőlegesen 71 ezer ki­lométert sikerült megtennem. Sok mindent láttam, ezek többségé­nek bárki utána nézhet az útika­lauzokban. Ebben a sorozatban aprósá­gokról lesz szó. Azt, hogy a Tuborg egy sörmár­ka, bizonyos ideje nagyon sokan tudják Magyarországon. Azt, hogy múzeum is Koppenhága centru­mában, már sokkal kevesebben. Gyönyörű múzeum, középen ha­talmas pálmaházzal, ahol hűs, cso­bogó szökőkutak mellett lehet ül­dögélni és ha tárlatnézés közben elfáradt valaki, betérni egy kávéra (vagy Tuborg sörre) a presszóba. A múzeumban őrzik a világ legna­gyobb gyűjteményét római csá­szárok mellszobraiból. Akkoriban olvastam nem tudom hányadszor Gravec Claudius-ait, nem minden­napi gyönyörűség volt szembe nézni a történész császárral. Ugyanígy a többiekkel: Marcus Aureliusszal, Septimus Severusz- szal, a Szekszárdon hihetőleg sző­lőt telepíttetett Probusszal és még sokakkal. A római portrészobrá­szat fényképhűségű volt, így meg­állapítható, hogy Néró, a véres köl­tő, elhízott csaposlegényképű le­hetett. * Akadtak persze modernebb talál­kozások is. A városház melletti zsú­folt sétálóutcában Münchhausen fu­tárja módjára száguldott és majd fel­lökött egy szép szál legény.Futtában rám üvöltött, méghozzá magyarul:- Marha! Mire én:- Miért nem mutatkozott be teljes néven?- Maga magyar? - torpant meg. - Régi, vagy új?- Elég régi...- Nem úgy értem! Régen jött ki, vagy új disszidens?- Egyáltalán nem vagyok disszi­dens! Sarkon fordult és a válla fölött odavetette:- Kommunistákkal nem állok szóba! Most én búcsúztam tőle ugyan­azzal a szóval, amivel rámköszönt. * Presszóbár féle egy mellékutcá­ban. Ülök a pult sarkánál, mellém telepszik egy hosszú, fekete hajú, felpödrött bajszú fiatalember. Sza­kasztott II. Rákóczi Ferenc, csak karcsúban. Fél fülében gyöngy. Felemeli a bal kezemet és csukló­mat elég alaposan odavágja a pult éléhez. A dánok barátságos né­pek, gomblyukamban a magyar cí­mer, minket különösen szeretnek, sok II. világháborús derék honvéd hősiességének hála. Mit lehet azonban ilyenkor tenni? Megfo­gom az ő kezét és megismétlem ugyanezt a műveletet, egy kissé erősebben, mert szemlátomást én vagyok súlyfölényben. Legfeljebb dán vér folyik majd a dán presszó­ban. De nem folyik. Fiatalemberem mosolyogva átül egy másik asztal­hoz és ott mással újra kezdi ugyan­ezt a műveletet. Később megtudom, hogy pom­pás érzékkel választottam ki sörö- zöhelyemet. Ez volt Koppenhága homoszexuálisainak legismertebb találkahelye és így szokták kezdeni a bemutatkozást. Az ember mindig tanul valamit... * Helsingőr komolyabb katonai célra soha nem használt várából visszajövet a helyiérdekű vonat utasai egyszerre bolondulnak meg. Rohannak az ablakhoz, és lelkesen integetnek egy házaspár­nak és két gyerekének, akik egy szép parkban kőhajításnyira lova­golnak tőlünk. Kiderült, hogy Mar­git királynő az, férje és gyerekei. A királynőt imádják.- Ti nem örülnétek egy Árpád­házi köztársasági elnöknek? - kér­di tanult mérnök barátom. A királynő első egyenesági fel­menője ugyanis a mi honfoglalá­sunk táján került trónra. Valószínű­leg örülnénk, bár ha Árpád-házink nincs is, Árpádunk azóta már van... ORDAS IVÁN Hét végi növényvédő szer bevásárlás szőlősgazdáknak Miért, Mikor, Mivel permetezzünk a szőlőben? M + M + M Mindent Megvehet Minálunk! KSZE AGR0F0RKA Mindennap 7-17-ig, szombaton és vasárnap 7-12-ig. Pénteken délután, szombaton és vasárnap találkozás növényvédős szakemberekkel. Jöjjön el akkor is, ha nem kíván vásárolni! (178) Gyermekszépségverseny, 1991. Nagy Mónika Kotálik Éva Kertai Gábor Kozma Zsófia, Szekszárd, Rikk Barbara Szekszárd, Remete u. 48. Báta, Fő u. 233. Szekszárd, Kölcsey Itp. 14.1/1. Körösi Cs. S. u. 13/A fsz. 2. Dunaszentgyörgy, Óvoda u. 15. Úgy lehet szavazni, hogy az új­ságból kivágják a legszebbnek tartott kisgyerek fényképét és beküldik szerkesztőségünkbe. Egy borítékban több fotó is be­küldhető, mindössze annyit ké­rünk, hogy a címzés mellé írják oda: Gyermekszépségverseny. Címünk: Tolnai Népújság szer­kesztősége, Szekszárd, Liszt Fe­renc tér 3. 7100. Az nyeri a ver­senyt, illetve az ér el helyezést, akinek az újságból kivágott fény­képe a legnagyobb számban ér­kezik hozzánk. Következő, szombati szá­munkban a kölesd-borjádi Né­meth Anikó Katalin, a szekszárdi Tóth Alexandra, a dombóvári Jó­nás Tibor Sándor, a dombóvári Horváth Veronika, a szekszárdi Grósz Krisztina fotóját közöl­jük. Irány a bolt

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom