Tolnai Népújság, 1991. április (2. évfolyam, 76-100. szám)
1991-04-27 / 98. szám
10 Képújság 1991. április 27. Leonardo mítosza és aktualitása Isteni és csodálatos elme volt, s mivel remekül értett a geometriához, nemcsak szoborműveket alkotott, hanem sok építési tervet is fölvázolt, alaprajzot s egyéb épületterveket. Ifjú fővel elsőként fejtette ki, hogy gátak közé kellene szorítani az Arno folyó Pisa és Firenze közötti szakaszát; vízi erővel működő malmokat, kallózókat és gépeket tervezett, s mivel a festészetet választotta hivatásának, nagyon sokat gyakorolta a természet után való ábrázolást - írja híres életrajzában Vasari Leonardóról. És mintha ez az ötszáz éves életrajz folytatódna most a Széchényi Könyvtárban, az Aktualitás és mítosz című kiállítás is egységben tárgyalja a festő, a szobrász, a grafikus meg a mérnök, az anatómus, a geológus, a botanikus, a feltaláló, a filozófus, a repülést és az optikai jelenségeket kutató Leonardo életművét. Az Olasz Kultúrintézet és az Országos Széchényi Könyvtár a magyarországi olasz kulturális napok alkalmától igazi attraktiv tárlatot állított össze, amelyen felvonultatja a reneszánsz legnagyobb alakjának alkotásait. Eredeti Leo- nardo-festményeket, leheletfinom rajzokat, tanulmányokat, metszeteket, másolatokat, olasz, magyar és angol gyűjteményekből. Láthatunk mérnöki rajzokat, építészeti terveket és rekonstruált modelleket, anatómiai tanulmányokat, betűterveket, térképeket, a művész első önéletrajzát, korabeli kéziratokat. A kiállítást összeállító Alessandro Vezzosi professzor, a firenzei Museo Ideale igazgatója feltárta és dokumentálta Leonardo da Vinci életművének magyar vonatkozásait is. Nemcsak azáltal, hogy részEmelögépezet óriás ágyúk szállítására letesen elemezte Leonardónak a magyarországi gyűjteményekben lévő alkotásait, hanem bemutatja azokat a dokumentumokat is, amelyek bizonyítják: az itáliai reneszánsz festőfejedelme, ha nem is járt Magyarországon, ismerte, számon tartotta országunkat. Bemutatják azokat a térképeket, amelyeken Leonardo lerajzolta Magyarországot, a Kárpátok vonulatát, a Duna folyását. Megtudhatjuk e kiállításon, hogy barátai és tanítványai révén Leonardo kapcsolatban állt Mátyás udvarával, s hogy egy Madonna-képet is festett a királynak. Feltárta a kutatás, hogy Leonardo motívumai jelennek meg egy far- kashidai palota kerámiapadozatán. Leonardóról már a kortársak is ámulattal beszéltek, írtak. Azóta is megszámlálhatatlan sok könyv, tanulmány foglalkozik rejtélyes életével és kimeríthetetlenül gazdag munkásságával. E kiállításra is megjelentettek egy igényes és az újabb kutatások eredményeit reprezentáló katalógust. (Kádár) írás közben (Korunk hőse) Gyerekkoromban sok hőssel találkoztam, bár családunkból hiányzott a katonás szellem. Dédapám ugyan ott volt Világosnál, de ezzel le is mondtunk minden hadi dicsőségről, még sorkatona sem akart lenni senki. A hősökre azért tisztelettel néztünk, volt belőlük bőven, s elbeszéléseikben a világháború egyszerre volt történelem és személyes emlék, nem szólva arról a néhány ha- dastyánról, aki az okkupáció idején Boszniát is megjárta. Mindenki szívesen idézte emlékeit Isonzóról, a muszka frontról, s elégedetten emlegette, hogy kis vagy nagy ezüstöt kapott, amit illő alkalommal kabátjára is tűzött. Számukra a háború kaland volt, helytállásuk virtus, férfihoz illő mulatság. Más hősök is voltak, olyanok, akik a természet erőivel keltek bírókra, midőn jéghegyek között hajóztak a titokzatos Északi-sark felé vagy az Atlantiszt próbálták feltérképezni. Az újságok részletesen írtak Amundsen, Nobile útjáról, aztán itt volt az új szenzáció, a Mount Everest átrepülése, ha jól emlékszem, 1933-ban. A fél világ leste lélegzetét visszafojtva, hogy sikerül-e a merész vállalkozás, a repülőgépről készített fényképek bejárták a világsajtót, s mindenki úgy beszélt a pilótákról, mint korunk hőseiről. A maguk módján azok is voltak. De egyszer csak apadni kezdett a hősök száma, a világháborús fenyegetés mindenkit rettegéssel töltött el, arról pedig nem ábrándozott senki, hogy az orosz hómezőkön tüntesse ki magát. Horatius kertelés nélkül írja barátjának, Pom- peius Varusnak, hogy Philippinél gyors futásban keresett menedéket, gyáván még pajzsát is eldobta, de ezt latintanárunk szemlesütve emlegette, nehogy valamelyikünk a léha és borissza rómairól vegyen példát. A magyar költő jelképe a karad és a lant, de a költők ekkor már nem véres csatákról álmodtak, a közelgő háborúnak nem volt költészete. Valójában az első világháborúnak sem, mert Gyóni Géza sokat szavalt verse szörnyű vádirat, aminek keserű igazságát a fronton éppúgy átélték, mint a hátországban: Csak egy éjszakára küldjétek el őket... A másik népszerű vers is a háború iszonyatáról szólt, Végvári írta, igazi nevén Reményik Sándor, s az erdélyi menekülőknek üzente: Eredj, ha tudsz... A háborús anekdoták már régen elveszítették azt a kevés derűt, ami az emléket átjárta, a katonaszobrok nem dicső csatákat idéztek, hanem halottakat, akik értelmetlenül hullottak el. S kinek jutott volna eszébe hadba menni alig két évtizeddel később. Hitler oldalán? Háborús kalandorok, szenilis tábornokok ugyan azzal biztatták a magyar bakákat, hogy a Donnál is a hazát védik, de ilyen butaságra kár a szóért. Akik visszatértek a második világháborúból, lehajtották fejüket és hallgattak. Nem volt miről beszélniük, később nem is volt tanácsos, mert a Ráko- si-években egyszerre ellenséggé váltak. Ennek a háborúnak nincsenek anekdotái, a rémséges történetek hidegről szólnak, fagyhalálról, kegyetlenke- dő keretlegényekről, Jányról, a doni hóhérról. A hős helyébe a túlélő lépett, aki valahogyan megúszta világok összeomlását. Arany balladájában Rozgonyiné azt kérdezi, hová, hová édes férjem? - s önként indul vele, hogy Galambócnál ne várja hiába a török. A király is ott van, mert így volt rendjén, később még az ingatag jellemű II. Lajos is saját elhatározásából ment Mohácsra, jóllehet környezete óvta a kockázatos kalandtól. A királyok ezután gondosan kerülték a csatamezőt, még az olyan szenvedélyes hadakozó is, mint Nagy Frigyes vagy XII. Károly svéd király, biztos pontról figyelte a csatát, a második világháború magyar antihősei azonban, Bárdossy, Imrédy, Szálasi, bunkerek mélyéről hörögték, hogy élet vagy halál, s nyűiként loholtak, ha meghallották az ágyúdörgést. Rongy jellemek, a népbiróság előtt azután hazudoztak, mert mást nem is lehetett tőlük várni. De mit tehetett a kiszolgáltatott nép, a polgár, aki megtanulta, hogy mindig az ő élete a tét? Megpróbálta túlélni azt, amihez nem volt semmi köze. De mihez is volt közünk azután, hogy Szarajevóban megöltek egy félművelt főherceget? Eleink még azt mondták, haza, áhítattal ejtették ki nevét, s mindenre képesek voltak érte. Azóta a hazafiból állampolgár lett, kiszolgáltatott, a hatalom prédája, akit háborúba hajtottak, marhavagonokban vittek a haláltáborokba, ha úgy hozta a sors, koncepciós perek vádlottja lett, hurkot is vethettek nyakába. Most már csak áldozatok voltak és túlélők, akiket a véletlen vagy az őrzőangyal mentett ki a gyehennából. A túlélő lehetséges áldozatként kezdi, életében nincsenek árnyalatok, hiába dolgozik jobban, él erényesebben, a végeredményttekintve ennek nincs jelentősége. Élete kétesélyes, sorsa ismeretlen hatalom kezében van, mindent a pillanat szeszélye dönt el. A túlélő tudja ezt, ezért szerény, illúziói sincsenek. Talán, mondja sóhajtva, talán kitisztul az ég, holnap nem emelik az árakat, talán a fizetéséből kihúzza elsejéig. Bombázórajokra emlékezik, kegyetlen pribékekre, halálos Ítéletekre, hazafiságtól csöpögő frázisokra. Bőven volt ideje, hogy beletanuljon a csüggedésbe, a reménytelenségbe. Visszahúzódó, igaz, nincs is mivel kérkednie, az pedig meg sem fordul fejében, hogy mégis csak ő korunk hőse, a túlélő, a történelem tanúja. CSÁNYI LÁSZLÓ Kutak Ilona Panelgyerek Amikor megszülettem, akkor még rendes házban laktunk, és nem panelben, sőt még öcsi is egy másik rendes házba jött haza a kórházból, amikor már ő is megszületett. Én még emlékszem mindkét lakásra, nagyon jók voltak, csak kicsik, és nem volt bennük összkomfort. Most már elég régóta panelházban lakunk, ahol összkomfort is van, és mindenkinek külön szobája, ami csúcs. A legfelső emeleten lakunk, ez nagyon praktikus, mert legalább felettünk nem zörög senki. így is eléggé zajos, mert vannak szomszédaink és a gyerekek náluk sem eléggé csendesek. Ennek mi örülünk az öcsivel, mert amikor halljuk, hogy labdáznak, akkor mi is elkezdünk labdázni, hiába mondják a szüleim, hogy ne. Laknak alattunk is, ami nagyon érdekes, mert ők a bútorokat is felborítják, amikor valaki részeg náluk, de a mentőket csak egyszer kellett kihívni hozzájuk. Este szokták csinálni a műsort, de nem hallani tök jól, csak a felét annak amit kiabálnak, viszont a fürdőszobában teljesen hallani, de mi olyankor nem mehetünk oda. Ha túl nagy a műsor, akkor a lakók ütik a radiátorokat, hogy fejezzék már be. A házunk egészen a városszélén van. Ez eléggé izgalmas dolog, mert már mindenki szereltetett az autójára riasztót. Mi nem, mert ha ellopják akkor kifizeti a Casco, de a Zsiga egy olyan öreg rozsdaboglya, hogy soha nem akarják elvinni az autótolvajok. A többi autó szokott éjjel szirénázni, ha lopni akarják. Amikor mind a négyen otthon vagyunk, mi sem vagyunk nagyon csendesek. Anyu szokott varrógé- pezni a Csajkával, mivel soha nincs egy rendes gönce, de nem nagyon szeret ruhát csinálni, mert mindig csak régieket kell neki alakítgatni. Szerintem nagyon jól megcsinálja, de amikor beindul a varrógép remeg az egész ház. Gépelni is szokott az anyu, de hiába tesz filcet az írógép alá, akkor is nagyon kopogós. A gépet hatszáz forintért vette selejtezéskor, és azért volt ilyen olcsó, mert a ká betű mindig beakad, de nem baj, mert akkor anyunak rögtön eszébe jut feltenni a szemüvegét. Csak abban tud kiakasztani. Máskor mindig elfelejti, aztán fáj a feje. Apukám csak akkor hangoskodik, ha meccs van a tévében, olyankor direkt ordítja, hogy góóól! Ha az ő csapata kapta, akkora bírónak és a focistáknak nagyon csúnyákat szokott mondani, sajnos egészen hangosan. Egyszer m/eg a szomszéd néni nekem is szólt, hogy halkítsam le a magnót. Akkor mi az öcsivel úgy csináltunk, mintha lehalkítanánk, de így is örült neki. A házunkban elég kevés a gyerek. Senkinek sincs olyan túlságosan nagy fizetése, és kétszer is meggondolják a családten/ezést. Anyuék is csak kettőnket terveztek és mi meg is lettünk. A férfiak egyébként is későn járnak haza, és néha még éjszaka is dolgoznak. A szüleim csináltak egy csomó törvényt, amit otthon mindenkinek be kell tartani. Például nálunk mindig van rendesen evés, még a reggeli is kötelező. A vacsorát főzni szokta az anyu. Régebben nem főzte, hanem normális hideg vacsora volt, de most már mindig főzi, mert úgy az olcsóbb. Viszont elmosogatni nem mindig szokott, ezt nem is vették be a törvénybe. Akkor aztán nekem kell, pedig szerintem az ö dolga lenne. Ha mi az öcsivel a szobánkban hagyjuk a piszkos holminkat, akkor ő direkt nem mossa ki. Amikor égen, földön nem találunk egy tiszta zoknit, akkor azt mondja; a ti dolgotok, biztosan nem hoztátok ki a fürdőszobába. Akkor még a heverő alól is előszedjük és mindet kivisszük. Sokat nyúznak bennünket a tanulással is. Nem kéne nekik ennyire tanultatni bennünket. Apu soha nem ér rá, mert ő is mindig tanul, de őt nem kell tanultatni, teljesen magától csinálja. Anyu is csak úgy magától tanulja a németet, azt mondja elhülyülés ellen, mert amíg tanul, addig nem kell a konyhapénzre gondolni. Az is törvény, hogy verekedés az nincs nálunk. Bennünket nem ütnek, és egymást sem szokták. A szomszéd házból a Kati mesélte, hogy az ő szülei szoktak verekedni, és őket is megverik, pedig hatan vannak testvérek. Az nagyon jó, hogy az apu nem üt meg bennünket és anyut sem, mert hatalmas tenyere van. De ő egyáltalán nem verős, és az anyu is csak egészen kicsit az, de ő borzasztóan tanulta- tós. A mi szüléink vitatkozni a politikán szoktak, de régebben nem. Most mindegyik más pártnak drukkol, mert sok a párt. Ők nem párttagok, de anyu eszemkás. Én majd fi- deszes leszek, mert a Tamás nagyon szép, és a Fodor Gábor is tetszik, mert ő szőke. Telefonunk nincs, és sajnos még egy telefonfülke sincs a közelben. Szerencsére lakik a szomszéd házban egy boncolós orvos, és ha hirtelen beteg lesz valaki, ő szívesen segít rajta. Volt már nálam is, amikor nagyon lázas voltam, és szerintem éppen olyan jó, mint egy rendes orvos, csak kedvesebb, mert nem fogadott el pénzt és italt sem, aminek anyu nagyon örült, mert csak ötszáz forintunk volt otthon és rejtekhelyen egy üveg bor, hátha hirtelen jön valaki vendégségbe. Nálunk nem szokott otthon ital lenni, csak ha vendég jön. A szüleim máskor egyáltalán nem isznak, viszont állandóan rengeteget dohányoznak. Sokadikán minden hónapban elkezdenek leszokni, de én nem akarom, hogy leszokjanak, mert olyankor idegesek és veszekednek egymással minden apróságon. Apu kiabál, hogy megint nincs kettes a tévében, anyu meg azért, hogyha úgysincs, akkor minek csavargatja. Műholdas a tévénk és a Superon a legjobb a kép, biztosan azért, mert az van legmesszebb. A kettesen meg sokszor semmi nincs. Ezt időzítik, mert mindig meccs vagy Országgyűlés közben megy el a kép. Engem is idegesít a dolog, mert ott szoktak lenni a Hupikék tör- pikék. Tök jó az a rengeteg apró emberke, egészen törpök, mégis úgy tesznek mintha igazi nagyok lennének. Ez a leszokás dolog nem fog menni. Apu nem tud rendesen izgulni a focin cigi nélkül, anyu meg írni nem tud nélküle. Reggel szoktak köhögni, pedig nagyon egészségesen dohányoznak. Mindig nyitva van az ablak, még télen és éjszaka is. Egyszer már én is rágyújtottam, de pont akkor jöttek haza, csak kettőt tudtam szívni belőle. Egy kicsit leégett a szempillám, de nem vették észre. Amikor a szüleim leszokósak a cigiről, nem kérek mozira pénzt, mert tudom, hogy úgysincs. Viszont olyankor biztosan mehetünk hétvégén a mamáékhoz az öcsivel, és a két unokatesóm is, aminek nagyon örülünk. Sokkal jobban szeretünk a ma- máéknál lenni a faluban, mert az egészen más. A mamáék nyugdíjasok és a papa már nagyon öreg, de a mama nem. Ő horgászni is eljár velünk, és megengedi, hogy az egész ház tele legyen gyerekkel. Amikor ő a kertben dolgozik szabad hangosan magnózni, mert a papa egy kicsit úgy is nagyot hall. A mama mindig ad mozira pénzt, még akkor is ha büntetésben vagyok, pedig elég kevés a nyugdijuk, de a mama még dolgozik egy kicsit félműszakban. Még azért is szeretek a mamáék- nál lenni, mert szemben laknak az ikrek, akik nagyon csinos fiúk és totál egyformák. A Szilárd a szebbik, de nem tudom miért, mert különben teljesen olyan, mint a testvére. Lehet, hogy majd feleségül megyek hozzá. Nyaralni is a mamáéknál szoktunk, és a szüleimmel is mindig elmegyünk sátorozni. Régebben voltunk többször külföldön is, de oda mostanában nem jutunk már el, mert mindig van nálunk valami nagyberuházás. Most rengeteg pénzt kellett befizetni a lakás miatt, és ráadásul soron kívül, mert erre nem számítottak a szüleim. A télen kinőttünk minden tavalyi cipőt és ruhát, azt is kéne venni. A cipő lenne a legfontosabb, de az első lépcsőben csak öcsi és én kapok, mert így is rámegy anyu fizetése, csak apué marad meg a csekkekre és élni. Anyu felpróbálta az én tavalyi cipőmet, de ez még nem jó neki. Lehet, hogy most nem is vesz magának, és jövőre már jó lesz a lábára, amit én kinőttem. Momentán így jobban is járna, magának úgysem venne olyan drágát, mint nekem. Az öcsitől úgy sem fog örökölni senki, mert mindenét tönreteszi a játszótéren, és a szemüvegét is rendszeresen eltöri, vagy elveszti. Ez elég nehéz ügy, mert ezek is nagyberuházások, és ha sokadikán szakad el a farmerja, akkor anyu veheti elő a Csajkát, pedig foltozni még jobban utál, mint alakítani. Nem szól egy szót sem, és nem veri meg az öcsit, mert tudja, hogy nem direkt csinálja, hanem véletlenül. Én lehet, hogy megverném a helyében. Azt hiszem, hogy mi így a panelban is tűrhetően elvagyunk. Biztosan azért, mert mindenki szereti a többieket és a rokonainkat is szeretjük, pedig ha jönnek alig férünk el. Ha felnőtt leszek, én is ilyen családot akarok magamnak, de a faluban. Két gyereket terveztem magunknak a Szilárddal, csak ő még nem tudja. A nagylányomnak majd megengedem, hogy este sokáig olvasson az ágyban, és a kisfiámat sem fogom megverni, ha tropára focizza mindenét Kutyánk is lesz, mert a faluban azt is lehet tartani, a panelban bonyolult lenne, pedig nagyon szeretnénk egyet az öcsivel. Most még csak tízéves vagyok, és nagyon szeretnék már felnőtt lenni.
