Tolnai Népújság, 1991. április (2. évfolyam, 76-100. szám)

1991-04-27 / 98. szám

1991. április 27. 15ÉPÚJSÁG 9 r A tolnai esperes szeretné visszakapni az isko­lát FOTÓ: KPM Tízéves a paksi néptáncegyüttes A féltést is táncolok Az „Ajánlás” egyik pillanata fotó: gottvald károly földig lebombázták. Amerikaiak építették újjá, fotók alapján. Kivéve a mennyezeti ívek freskóit. Azokról nem volt repró, így onnan csupasz vakolat néz vissza a bámészkodó­ra, és emlékeztet... Monte Casinóból Rómába men­tünk még aznap, a magyar zarán­dokok szálláshelyére, a Szent Ist- ván-házba.- Találkoztak a pápával?- Igen, minden szerdán van pá­pai kihallgatás, mi is elmentünk. Ilyenkor körülbelül tízezer ember szokott összegyűlni a fogadóte­remben (kilencezer ülőhely van), a világ minden tájáról. Megjelenik a Szentatya, a prelátusok közük, kik jöttek el - afrikaiak, skótok, romá­nok stb. - mindet bemutatják, II. Já­nos Pál pedig üdvözli őket a saját nyelvükön. Minket nem mutattak be. Vártunk, vártunk, mig egyszer csak megszólalt a pápa ékes ma­gyarsággal: „Szeretettel köszön­töm a magyar zarándokokat. Őriz­zétek meg őseitek hitét, és élete­tekkel mindenütt tanúskodjatok a feltámadt Krisztusról. Apostoli ál­dásomat adom rátok és minden magyar hívőre. Dicsértessék a Jé­zus Krisztus.,,- Hányadik pápa II. János Pál?- Ö a 264. A Szent Pál baziliká­ban, ahová a megválasztott szent­atyák arcképeit festik, már csak 8 hely van.- A vatikáni gazdagságból mit érzékelt?- A Vatikán gazdagságát nem úgy kell elképzelni, hogy a pápa reggel felkel, és ellapátolja az ajtaja elől a kincseket, hogy ki tudjon jönni. A va­tikáni gazdagság értékmegőrzést je­lent. A római is. A művészeti alkotá­sokat féltve óvják. Co­losseum, Sixtus-kápol- na, Szent Péter-bazilika, Vatikáni múzeum, Krisz­tus korabeli időket idéző hidak a Tiberisen stb.... Évszázadok során fel­halmozódott kincsek. Sajnos a Pieta előtt minden idegenvezető elmondja a turisták­nak, hogy egy magyar származású ember tet­te tönkre, azért van most golyóálló üveg mögött. Öt évig restau­rálták; tovább tartott, mint a készítése. Róma után vissza Tolnára! Lendvai espe­res úrról köztudott, hogy szeretné vissza­kapni a helyi, volt egy­házi iskolát.- Hol tart ez az ügy?- Az igényt már beadtuk. Ha az idén nem is, de ’92 szep­temberétől talán sike­rül beindítanunk az el­képzeléseink szerinti oktatást. Természete­sen együttműködve a városi elöljá­rósággal, közösen szolgálva a he­lyi érdekeket.- Miért fontos, hogy egyházi is­kola legyen Tolnán?- A közerkölcs, közrend, köz- biztonság nagyon megromlott. Azért, hogy ezen változtathassunk, kell egy bázis. Kell, hogy ifjúságot kaphassunk a kezünkbe, amelyet mi nevelhetünk. Fegyelmezett, val­láserkölcsi alapon működő intéz­ményre van szükség.- Mi lesz a tantestülettel?- Aki vállalja, hogy ebben a szel­lemben dolgozik, az maradhat. Nem kell reverendát ölteni, de a munkában is, az életvitelben is meg kell felelni az elvárásoknak.- A diákok milyen körből kerül­nének ki? Túljelentkezés várható?- Szerintem nagy lesz az érdek­lődés. Mindenképpen fegyelmező erőnek számítana az, hogy „nem muszály ide járni, van még a város­ban más iskola is.” Az a szülő, aki hozzánk íratja be a gyerekét, akar­ja és vállalja a keresztényi szemlé­letű oktatást.- Milyen tantárgyak lesznek?- Tévedés ne essék: nem hittan lesz reggeltől estig. De az is, és ma­gas színvonalú képzés minden más tantárgyból. Fő törekvés az, hogy moralitást adjunk. Olyan barátságok alakuljanak ki az intézmény falain belül, amelyek felemelnek. (Mert ugye lehet úgy is barátkozni, hogy lesüllyedünk a másik erkölcsi nívó­jára.) De ez az iskola azt szeretné szolgálni, hogy emberré váljon a gyermek. S aki hozzánk jár, jövő szil­veszterkor már biztosan nem fogja a szemetes kukákat feldöntögetni, széles jókedvében! WESSELY Interjú a művészeti vezetővel Gyimesi csángó oláhos tánc után, Garai Péter versére készült koreográfia következett, aztán Carl Orf zenéje hangzott fel és Ady End­re verse: Intés az őrzőkhöz, amire ugyancsak Mádi Magdolna kom­ponált színpadi táncot a tízéves fennállását ünneplő paksi nép­táncegyüttes részére. 0 az együt­tes művészeti vezetője is. Vele be­szélgetünk.- Korábban már beszámoltunk az együttes megalakulásának kö­rülményeiről, sikereiről. Szóljunk most arról, hogy mire jó maga a tánc!- Közel kétszázan táncolnak az együttesben, természetesen több csoportban - mondja Mádi Mag­dolna. Szeretném száműzni a „gyerekgyárat”. A színpadon az eredménnyel, a teljesítménnyel tö­rődünk, de én szeretném a gyerek személyiségét is megismerni, ép­pen a tánc segítségével. Esztétikai nevelő hatást akarok elérni. Meg­győződésem, hogy a gyerekek al­kati, izomzati fejlődését segíti a tánc. A sportokból hiányozna a személyiségfejlesztő módszerek, mert eredménycentrikusak. Pak­son közösségi erőnek is szánom a néptáncot.- Az együttesnek az a célja, hogy megismerje a magyar nép­tánc hagyományait...- ... kiegészítem azzal, hogy megismerje és megismertesse ezeket a hagyományokat mások­kal is. A teljességre nem töreked­hetünk, hiszen nagyon sok minden elveszett a tudományos gyűjtések előtt.- Az ünnepi műsorból az is kide­rült, hogy nem zárkóznak el a moz­gásművészet egyéb műfajaitól sem.- Én a tánc művészi erejében hi­szek, a testbeszédben! Vannak balett jellegű produkcióink is. A néptáncot nagyon sok ember sze­reti, de egy kétórás műsorban csak azt nézni...!? ... Pihentetés­ként nem árt, ha műfajok váltják egymást.- Időzzünk kicsit az „Ajánlás” cí­mű koreográfiánál. Tudom, hogy nem illusztrációja volt az Ady End- re-versnek, de nyilván nem véletle­nül hangzott el a tánc előtt a költe­mény - és játsszunk a szavakkal - született a táncköltemény.- Jobban szeretném, ha nem én beszélnék erről, hanem a néző, vagy mondjuk az újságíró, aki látta. Nem szeretem magyarázni a tán­caimat.- Jó! Bennem az fogalmazódott meg, hogy kinek-kinek a maga őr­helyén kell vigyázni az emberség­re, a kultúrára, a szerelemre.- Ha ennyi eljutott a közvetítés­ből, akkor már megérte. Számom­ra mindig aktuális Ady. Szerettem volna eltáncoltatni azt a féltést is, hogy a kultúrát nem lehet eltapos­ni. Az anyagi nehézségek miatt el­halnak táncegyüttesek. Meg kell menteni, vigyázni 'kell, kellene rá­juk. Ezrek és ezrek táncolnak, vesznek részt a néptáncmozga­lomban, és viszik más nemzetek­hez kultúránkból ezt a szeletet. Na­gyon kellene őrizni. Veszélyben van! A táncunk erről is szólt. Ezt akartam mondani. Pakson e műso­runkra készülve nagyon sokan vi­gyáztak a strázsán és sok ember segítségével jöhetett létre. Ez ter­mészetesen vonatkozik az elmúlt tíz évre is. Sok-sok lemondással jár a táncosélet, de annál több az öröm. Egyébként is a színpadi művészet, a színészet és a tánc, eleven anyaggal dolgozik. Élő hangszerek szólnak, nem tárgyak. Erre az eleven erőre kell nagyon-nagyon vigyázni. Ha te­hát valaki tíz évig megmarad egy amatőr táncegyüttesben, az maga a csoda. Bibliai idézetet kellene most mondani, hogy aki mindvégig meg­marad a hitben, az megtartatik, vala­hogy így gondolom. A tánc olyan emberi tartást ad, amit nem lehet mással pótolni. A tánccal szerzett él­mények, barátságok, utazások em­lékei megmaradnak, és soha nem vesznek el. DECSI KISS JÁNOS Suszter az Ybl utcában A cipészekről mindenki­nek más emlékképe van. Ál­talában kicsi, vékony, idős emberek ülnek alacsony széken, kopácsolnak órá­kon, éveken át. Tóth Zoltán cipész abban tér el a fentiektől, hogy fiatal. Huszonegy éves. Műhelye Szekszárdon az Ybl utcá­ban található.- Hosszú az én történetem - kezdi bemutatkozáskor. Nagymányokról kereked­tem fel, hogy szerencsét próbáljak a városban. Na­gyon nehezen akadtam erre a garázsra, amiből a susz­terműhelyem lett. Ennek már majdnem fél éve. A pályaválasztás körülmé­nyeit derűsen meséli:- Kis nyüzge valak voltam, mint most is: Nagyon sokat üldögéltem Kvell Feri bácsi műhelyében és amikor arra került sor, hogy a nyolcadik osztályból hova akarok menni tanulni, beírtam, ci­pész leszek. Igen, de egy másik szakmát is jelölni kel­lett. Oda azt írtam, hogy suszter. Az iskola rajtam rö­högött. Én megszerettem ezt a szakmát. Az Ybl utcai műhelyben összegyűlt sok-sok javítani­való cipő azt igazolja, hogy Tóth Zoltán munkája iránt nagy a bizalom.- Sokan kételkedve lép­nek be, mikor meglátják mi­lyen fiatal vagyok, de jó ér­zés, hogy ennyi cipő van kö­rülöttem. Szekszárdon sok­kal több cipészre volna szükség. Nagyon drágák az új cipők, így a javítanivaló sok lett. Zavar, ha azt mon­dom bárkinek is, hogy saj­nos nem lett kész időre a munkám. Kellene még egy ember ide... Amint ezt kimondja, pilla­natra megáll a beszédben, de nem a munkában, majd tovább folytatja, ha még egy segéderő volna itt, akkor kellene egy olyan személy is, aki csak azzal foglalkozik, hogy kiszolgálja az embere­ket, felveszi a megrendelt munkát, vezeti a könyvelést és... Igen! Igen! Hány és hány történet kezdődik így! A dolgoknak ez a természe­te. Tervek születnek, meg­valósulásra várók:- Én magam több üzletet szeretnék itt Szekszárdon. Idő kell hozzá és pénz. Javí­tószalonokat, gyorstalpaló üzleteket lehetne csinálni, apróbb javításokra, amiért pár óra múlva visszajöhet a megbízó. Most a tavaszra, nyárra készülnek az embe­rek, szandálokat kell javíta­ni. Télen több a foltozás, zár­javítás. Kézbe vesz olyan cipőt is, amit a korábbi években bi­zony messze hajított volna a gazdája. Az ifjú suszter pon­tosan elmagyarázza, ho­gyan készít ebből használ­ható lábbelit. Ez a másokon való segítség jelenti tanult szakmájának örömét. Társat keres maga mellé, fiatalt, megbízhatót, aki tettekre váltja a közösen megfogal­mazott ötleteket. decsi-kispál

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom