Tolnai Népújság, 1991. március (2. évfolyam, 54-75. szám)
1991-03-09 / 58. szám
1991. március 9. NÉPÚJSÁG 5 Dunaföldvár a végtelenbe vesző, hosz- szú történelme során szinte minden elképzelhető településrangot viselt már. így volt királyi várbirtok, papi uradalom része, falu, mezőváros, nagyközség, majd legújabban város. Alig több, mint 9000-es lélekszánna mellett kisváros ugyan, de fontos, méghozzá nemcsak a helyieknek. Már nagyon régen az egyik leghíresebb magyar exportcikk szállításának útvonalába esett. Itt hajtották át sok tízezres, sőt százezres tömegben a nyugati piacra szánt szarvasmarhát. Ebbéli exporttevékenységünk ugyan a századok során sajnálatos módon visszaesett, de az átkelőhely fontossága az 1927-ben átadott dunai híd - manapság ugyan inkább már csak hidacska - jóvoltából ismét megnőtt. Ezt a városon átöm- lő forgalomban résztvevők maguk is érzékelhetik. Dunaföldvár vonzóereje azonban nemcsak ilyen vonatkozásban nőtt meg, hanem hatósugara más irányban is kibővült. Amiről ritkábban szoktunk szót ejteni, de az írásunk címében feltett kérdés erre utal. A választ a későbbiek nyomán remélhetőleg megadja maga az olvasó... A város iskoláiban és az óvodákban ugyanis a legfrissebb rendelkezésünkre álló adat szerint 1728 gyerek készül a jövőre, vagyis a lélekszám kereken ötödére rúgó létszám. Már 1732-ben is... Ha a helyi lokálpatriótáknak eszébe jut, ami a dunaföldváriak ismeretében több mint valószínű, jövőre 260 éves jubileumot ünnepelhetnek. Ugyanis 1732-ben nyílt meg az itteni első iskola, amiről ennél sokkal több adatunk természetesen nincs, a régi épület már nem létezik. A ma is működők egyike se készült eleve iskolának. A gimnázium; melyet a korábbi évek egy balszerencsés elképzelésével dacolva egyszer már meg kellett menteni a felszámolástól; a ferencesek egykori gyönyörű rendházában van. A Templom utcában, valamivel odébb, az általános iskola mai épületét eredetileg járásbíróságnak és a hozzá csatlakozó börtönnek emelték. A Kossuth utcai néhány évtizeddel később pontosan ugyanilyen célt szolgált. (Megjegyzendő, hogy a Török-toronyban lévő cellákból és pincebörtönből nem lett iskóla és ennek a jövőben sincs sok valószínűsége...) A község, majd mezőváros később se árult el túl nagy buzgalmat iskolaépítések terén, a ma ilyen célra szolgáló épületek túlnyomó többsége az egyházaknak köszönhette létét, vagy egy női szerzetesrendnek, az Angolkisasszonyoknak. A háború utáni 1. és 2. sz. általános iskolákat 1975-ben összevonták, így ma egyetlenegy van, mely pontosan 13 épületben működik. Nem egészen mellékesen szólva a több mint tucatnyi helyszín közül csak ötben van telefon, ami nem teszi a legkönnyebbé az iskolaigazgató érintkezését a 111 tagú tantestülettel... Vonzerő Szekszárdról szemlélve, amolyan megyeszékhely-centrikus módon, Dunaföldvár a világ végén van. Máshonnan nézve azonban szerencsére a perspektíDunafoldvar iskolavaros...? va is más. így a népes diáksereg nemcsak helyből, hanem Bölcskéről, Előszállásról, Nagykarácsonyból, Apostag- ról, Dunaegyházáról, Soltról és Dunaújvárosból is toborzódik. Majdnem valamennyi településsel kitűnő az összeköttetés, legelsősorban természetesen Dunaújvárossal. A Magyar László Gimnáziumnak például 89 helybeli mellett 67 dunaújvárosi és 52 solti tanulója is van. Aki felületes, az könnyűszerrel bedől annak a nem túl jóízű véleménynek, hogy a maholnap nagyváros és mindenhogyan ipari centrumból, Dunaújvárosból, csak az alja gyerekek jelentkeznek ide, akiknek sehogyan nem sikerült a lakhelyükön középiskolába kerülniük. A valóság ennél sokkal összetettebb. 9 osztályban 263 tanulóval 25 pedagógus foglalkozik, az arányok nagyon jók és a kis közösségben a kapcsolatok is emberibbek, mint valamilyen mamut tanintézetben. Weisz János igazgató sorozatban idézi azokat a példákat, melyek bizonyítják, hogy az ilyesminek híre megy, diákok közt szájról szájra jár és nagyon sok távol lakót éppen ez vezetett az itteni jelentkezésnél. Az sem elhanyagolható szempont, hogy már két éve elkezdték az emelt szintű, vagyis magasabb óraszámú, német nyelvoktatást és ennek pedagógiai feltételei, részben külhonos nyelvtanárral, tökéletesen biztosítva is vannak. Az se lebecsülendő, hogy hosszú távon - persze egy-egy évben különböző arányban - az érettségizettek 53-70 százaléka jelentkezik továbbtanulásra és ezek 60 százaléka már az első fordulóban felvételt is nyer. A végzettek előszeretettel járnak vissza, nemcsak az érettségi találkozókra, hanem csak úgy egész egyszerűen, spontán, beszámolni volt tanáraiknak életük folyásáról. A tantestületnek egyébként 3 olyan tagja is van, akik valamikor itt érettségiztek. Az érettségi találkozókon résztvevők aránya első pillanatA helyiek közül is kevesen tudják, hogy valamikor a Szentháromság-szobor helyén állt a XVIII. századi, legelső iskolájuk... ban furcsának tűnik. Az ötéveseké még gyérebben látogatott, ez a katonaság, a főiskola és egyetem, esetleg az élet alapozásának időszaka. 10-15 év múlva azonban az arány javul, amit kissé alpáribban úgy is lehetne fogalmazni, hogy ahogy ki- nek-kinek benő a feje lágya, egyre inkább érezni kezdi, hogy mit köszönhet régi iskolájának... Kapcsolatok A közcím a város képviselő-testületével és lakóival kialakított vagy kialakítandó kapcsolatokat próbálja érzékeltetni. Az ilyesmi természetesen nem megy máról holnapra, történelmi múltja, hagyománya és magától értetődően olykor zökkenője is van. Sziegl Ferenc például, az általános iskola nagy tekintélyű és szókimondó igazgatója, aki 27-dik éve tölti be ezt az állást, meleg barátsággal emlékezik néhai Jend- rolovits Ferenc tanácselnökre. Ami persze nem volt akadálya annak, hogy olykor- másszor össze ne rúgják a patkót. Vele együtt a gimnázium új igazgatója is állítja, hogy a nemrég megválasztott képviselő- testülettel kifogástalan viszonyban vannak, amivel kapcsolatban sok más település esetében sajnos ellenpéldával is tudnánk szolgálni. Biztató jövőt ígér mindenesetre, ha egy nagy tapasztalaté pedagógus úgy vélekedik városa vezető testületéről, hogy annak „minden tagja iskolacentrikusan gondolkodik”. Minden biztató jel ellenére a jövőnek egyelőre még csak a körvonala van meg. A megvalósításához szükséges pénz azonban hiányzik és hasonlóan hiányoznak 1732 - 1982 5" AZ IINTÉZMÉNYES OKTATÁS BEVEZETESENEK 250 ÉVFORDULÓJÁRA EMELTETTE: DUNAFÖLDVÁR NAGYKÖZSÉG TÄNÄCSA Névtáblák FENYKEPEZTE: KISPAL MARIA azok a jogszabályok, melyek nemlétéről - pontosabban az ebből következő gondokról - szinte valamennyi településről készített beszámolónkban, oldalainkban hangot adtunkmárés gyaníthatólag hangot adunk a belátható jövőben is. A központosított kapcsolatok ideje szerencsére végérvényesen lejárt. Sziegl Ferenc teljesen hihetően állítja, hogy azokból az összegekből, melyeket 27 hosszú éven át tatarozásra, felújításra, úgy is mondhatnánk, hogy toldozás-foltozásra kapott, játszi könnyedséggel fel lehetett volna építeni két hipermodern iskolát is. A példák néha tragikomikusak. A volt Angolkisasszonyok megroggyant épületének tetőszerkezetét először aládúcolták, majd a szükséges helyen kibontották alóla és újra felhúzták a falat. Ezután visszaeresztették helyére a tetőt és ezúttal azt cserélték ki újra. A kettő együttesen más számlakeret terhére ment, mintha egyetlen egyről használhattak volna fel épelméjű célra egy komolyabb ösz- szeget. Az is a központi irányítás egyik jellegzetes példája volt, amikor néhány éve rádör- rentettek az általános iskola fejére, hogy ugyan teremtsen már néhány rossz diákot, hiszen ha tőle 100 százalékos a továbbtanulók aránya, akkor kikkel elégítik majd ki a helyi üzemek segédmunkásigényét...? Talán mondani se kell, hogy ez manapság már nem élő probléma... Ugorjunk vissza azonban a jelenbe. Me- legné dr. Dudás Dóra városi jegyző úgy tájékoztatott bennünket, hogy a pedagógusoknak szánt és a lapokban unalomig szerepelt béremelés rendelkezésre áll. Az elvi 30 százalék azonban a gimnáziumban már 26 százalékra csökken, mert csak az alapbérek után jár, de az egyénenként változó arányú túlórákért már nem. Gondok Remélhetőleg a tájékozottabb olvasó az eddigiekből nem szűri le azt a következtetést, hogy ezek után Dunaföldvárott minden fenékig tejfel. Az általános iskola földrajzi szétszórtságáról írottak ebből remélhetőleg már érzékeltettek valamit. A város vezetősége a volt szolgálati lakások átengedésével és tanácsi bérlakásokból igyekezett enyhíteni a pedagógusok lakásgondjain. De azért az iskolákban természetesen ma is szívesen veszik, ha az új kolléga történetesen helybeli és édes szüleinél van az otthona. A gimnázium 3 új első osztályt szeretne indítani és erről az érdekelteket természetesen időben kiértesíteni, de egyelőre legalább 2 és fél—3 tanteremnek híjával vannak. Az egyébként nagyon jól működő zeneiskolának talán lehetett volna helyet adni a régi kis állomás épületében, ehhez a MÁV minden segítséget megadott - elvekben. De helyben néhány ezer téglát, pár mázsa cementet és 2-3 ablaktokot szerezni már nem sikerült... * A címben feltett kérdésre mindezek után célszerűnek tűnik visszatérni. Iskolaváros-e Dunaföldvár? Ha Pápa, Pécs, Kőszeg, vagy Sopron igen, akkor ide tagadhatatlanul nem alkalmazható ez a jelző. Olyan rokonszenves, önmagán mindig segíteni tudó (Magad uram, ha szolgád nincs!) kisváros azonban kétségtelenül igen, ahol nagyon sok diák tanul és ahol szinte mindenki szeretné tanulásuk feltételeit lehetőleg rövid idő leforgása alatt javítani. Ami, mellékesen szólva, kötelesség is. ORDAS IVÁN
