Tolnai Népújság, 1991. március (2. évfolyam, 54-75. szám)
1991-03-09 / 58. szám
6 NÉPÚJSÁG 1991. március 9. Le a bürokráciával! Amerikai tanácsok a „pénzcsináláshoz” Hét végi beszélgetés G. Todd Jagerson professzorral- Professzor úr, mint elmondta, ön a New York-i Állami Egyetem kelet-európai szekciójának igazgatója. Mi célból tartózkodik Magyarországon?- Magyarországon én New York állam egyetemét képviselem, mely az Egyesült Államok legnagyobb egyeteme, 64 kisebb egyetem tartozik hozzá, huszonhétezer professzor tanít, 500 ezer hallgatót. Egy évvel ezelőtt úgy döntöttünk, valamit tennünk kellene a keleteurópai magánszektor támogatása érdekében. Készítettünk egy tanulmányt, amelyben próbáltuk meghatározni, miként segíthetnénk, milyen eszközökkel és mely országokat. A tanulmány eredménye: Magyarország az egyetlen olyan kelet-európai ország, ahová érdemes jönnünk. Ez az oka, hogy most itt vagyok. I- Mely területeken és miként kívánnak segíteni?- Nagyon sok területen nyújtunk technikai segítséget, tanácsokat adunk a privatizálásnál, a kisvállalkozások fejlesztésével kapcsolatban és finanszírozási ügyekben. Együttműködünk különböző egyetemekkel annak érdekében, hogy nyugati típusú fakultásokat hozhassanak létre. Segítséget nyújtunk különböző oktatási-képzési programokban, piacgazdasági szerveződésű oktatási rendszerek kialakításában. A Magánvállalkozásokat Fejlesztő Központtal működünk együtt ennek érdekében. A központot hat hónappal ezelőtt hoztuk létre Budapesten, ott van az irodánk.- Hogyan kerültek ide Szek- szárdra, ahol jelenleg vállalkozóknak, menedzsereknek tartanak közgazdasági jellegű előadásokat?- Budapesti működésünk során rádöbbentünk, hogy ahogyan ott zajlanak a dolgok, az nem feltétlenül úgy megy végbe vidéken is. Tudja, Budapesten időnként az ember elvész a bürokrácia útvesztőiben. Minden nyugati, aki valamelyest is érdeklődik a kelet-európai térség iránt, szembe találja magát azzal a kihívással, miként lehet hatékonyabb segítséget nyújtani, mi módon lehet elérni, hogy a leg- érintettebbek, a legalsóbb szintek, a régiók kapják a segítséget. Itt egyfajta tesztet szeretnénk végezni, megpróbálni, sikerül-e közvetlen kapcsolatot kialakítani az egyes magyar megyék és közvetlenül az Egyesült Államok között anélkül, hogy Budapestet közbeiktatnánk. I- Szóval ki akarják küszöbölni a bürokráciát?- Igen, ez a célunk. Az exportimport, műszaki fejlesztés területén és minden, a kisvállalkozókat érintő területen közvetlen kapcsolatokat, jó együttműködést akarunk kialakítani.- Önök összehozzák az üzleti partnereket, az amerikai magángazdaság és az állampolgárok segítségét megfelelő csatornákba terelik. Tanácsokkal látják el a kisvállalkozókat, de vajon anyagilag tudják-e támogatni a jó ötlettel igen, de tőkével nem rendelkező Tolna megyei vállalkozókat?- A kisvállalkozásoknak, akár Szekszárdon, akár New Yorkban vannak, mindenhol ugyanarra van szükségük, úgymint információra, technikai felszerelésre és pénzre. Reméljük, hogy mindhárom módon tudunk segíteni. Megpróbáljuk G. Todd Jagerson az új módszer szerint a helyi, Tolna megyei bank és egy bizonyos amerikai alapítvány bevonásával a megfelelő pénz biztosítását. Ettől függetlenül a kisvállalkozóknak elsősorban arra van szükségük, hogy tudják, mit akarnak, és azt meg tudják fogalmazni. Ehhez az első lépés egy megfelelő terv készítése. Ennek az oktatása folyik most éppen itt, a mellettünk lévő teremben. Arra próbáljuk megtanítani a résztvevőket, miként kell egy jó üzleti tervet összeállítani, ami végül is egy mechanikus folyamat, de ha ez nem készül el, nem lesz sikeres a vállalkozás.- Az amerikaiak, a nyugateurópaiak szerint mi, kelet-európaiak nem értünk a „pénzcsináláshoz”. Kérem, avasson be bennünket ennek rejtelmeibe!- Ha azt akarjuk, hogy sikeres legyen egy vállalkozás, ahhoz legfontosabb a fokozatosság. Ahhoz, hogy egy vállalkozást beindítsanak és pénzt szerezzenek, meg kell győzni a befektetőt, hogy sikeres lesz a vállalkozás és kellőképpen dolgozni fog a tőke. Ez fontos, hiszen nem adományról, hanem hitelről van szó. Amelyik kisvállalkozó nem tud bizalmat ébreszteni az ügyei iránt, az nem fog pénzt kapni. Ezzel kapcsolatban szeretném elmondani, hogy bár mindenki el van foglalva a pénzzel, a tőkével, de az amerikai tapasztalat az, hogy egy vállalkozás sikere nem mindig a pénztől függ. ■ - Hanem mi egyébtől?- Nagyon kemény munka kell az első két évben, tizenöt órai napi munkával, szabadnap nélkül. Ráadásul az első időben nem szabad költekezni, szűkösen kell élni.- Hát igen, úgy látszik ön jól felismerte a magyar mentalitást, ami gyökeresen ellentétes a fentivel. Egyébként Jagerson úr, ön kipróbálta mindezt, amit javasol?- Igen, jómagam is vállalkozó vagyok, saját tanácsadó vállalatom van Amerikában és rémes tapasztalataim.- Ami nagyon visszahúzza a magyar vállalkozókat, hogy mindig mondogatják, ezt lehetne csinálni, azt lehetne. Nos, éppen „ezt” nem lehet megtenni. Ha van egy jó ötlet, akkor arról nem beszélni kell, hanem megvalósítani. I- Mondana egy konkrét példát?- Igen. Tegnap meghívtak egy vendéglőbe vacsorára, ahol megtudtam, hogy azt a zöldséget, amit felszolgáltak, Pestről hozták, ott vették meg, holott Tolna megyében termelték. Ez csak egy példa, de annyit mondhatok, hogy Amerikában ez egy nagy pénzkereseti lehetőség lenne egy olyan ember számára, aki egy kis szervezőkészséggel megáldva tömörítené a helyi termelőket, és kialakítaná a kapcsolatrendszert a termelő és boltosok között. Létrehozna egy nagybani zöldségkeres kedést. Nem kétséges ez egy pár évet igénybe venne és jó sok munkát lelentene, de aki ezt először megcsinálná Szekszárdon, az nagyon meggazdagodna. Sőt! A barátai és a családja is megráznák a kezét.- Hát, lehet, hogy Amerikában gratulálnának neki, és őszintén örülnének a barátok egy ilyen sikernek, de nálunk... Nos tudja, itt más beállítottságúak az emberek, nem így gondolkodnak. Nem azt nézik, hogy mennyi munkába került a gazdagság elérése, hanem irigylik, hogy nekik miért nincs annyi. Teljesen igaza van, hogy elsősorban a gondolkodásmódunkat kellene megváltoztatni ahhoz, hogy az amerikaiakhoz hasonló sikereket érjünk el az üzleti életben.- Félreértés ne essék, nem gondolom, hogy mi mindent jobban tudunk, csupán a meglévő tapasztalatainkat szeretnénk átadni azzal a reménnyel, hogy az sikeresen beilleszkedik a magyar gyakorlatba. A Magánvállalkozásokat Fejlesztő Központ tevékenységére ez a jellemző, meglévő tapasztalatainkat osztjuk meg a magyar vállalkozókkal. I- Visszatérve megyénkre, mi a központjuk elképzelése konkrétan?- Több mindennel próbálkozunk. Hogy mik ezek? Oktatás, olyan mint ez a mai, amit a MTESZTolna Megyei Szervezete rendezett. Közgazdasági ismeretekre akarjuk tanítani a hallgatókat iskolai szinten. Szándékunk e területet anyagilag is támogatni, direkt csatornákat kiépíteni a szekszárdi és az amerikai piac között. Építsék ki piaci kapcsolataikat, kiküszöbölve a központot, Budapestet. Í- Jagerson úr, ön forradalmat hirdet a bürokrácia ellen!- Nem, nem! A bürokrácia tegye azt, amit tennie kell. De szeretnénk, ha a régiók kézbe vennék saját ügyeik intézését, és felvirágoztatnák a vidék gazdaságát. Ehhez minden adott itt Tolna megyében is. Vannak szövetkezeti, kisvállalkozói üzemek, gazdaságok, vannak bankok, van városi önkormányzat.- Nemcsak az amerikai kisember álma a meggazdagodás, a milliomossá válás, hanem sok magyaré is. Adjon nekünk kérem egy-két jó tanáI csot az eddigieken kívül, miként tudnánk belátható időn belül önökhöz hasonló jólétet elérni, meggazdagodni.- Inkább filozófiai szempontból tudok tanácsot adni. Nagyon sok magyar emberben akikkel munkánk során találkozunk, gyanakvás él a kapitalizmussal szemben, hogy az túl kemény, sőt kegyetlen. Az érthető, hogy személy szerint senkinek nem vonzó a kemény munka, de szükség van rá, mert a jólét csak így teremthető meg. Az állampolgároknak kell meggazdagodni ahhoz, hogy az ország gazdag legyen. Vállalkozók kellenek, versenyhelyzet, ami árut, szolgáltatást teremt és hogy mindezt emberek csinálják, saját jól felfogott érdekükben. Ha egy kisvállalkozó nem azt adja mire igény van, akkor annak a vállalkozásnak meg kell buknia. Új szemléletet igényel Magyarországon, hogy a társadalom azokat az állampolgárokat becsülje meg, akik keményen dolgoznak. Bizonyára nem könnyű ezt a gondolkodást elsajátítani, de lépésenként elérhető. I- Köszönöm a tanácsait, remélem, lesz aki hasznosítani tudja mindezeket. F. Kováts Éva Fotó: Gottvald Károly A HIT VILAGA „Példa mutatja, oly sokféle szólás van a világon, és azok közül egy sem érthetetlen.” Pál I. levele a korinthusbeliekhez, 14,10. Konfirmandus találkozó Kölesden Az elmúlt vasárnap a kölesdi református egyházközség egész napos programot szervezett azoknak a fiataloknak, akik most készülnek a konfirmációi fogadalomtételre. Az összejövetel délelőtt 11 órakor gyülekezeti istentisztelettel kezdődött, ahol a vendéglátó konfirmandusokon kívül más gyülekezetek küldöttei is szolgáltak biblia- olvasással, énekléssel, versmondással. Az Igét Böttger Antal helybeli lelkipásztor hirdette. Ezután a népes csapat átvonult a közeli presszóba, ahol elfogyasztották a bőséges ebédet A konyhában sürgölődő asszonyok munkáját énekszóval köszönték meg a jóllakott fiatalok. Délután a községi kultúrházban folytatódott a találkozó, ahol először néhány új éneket tanulhattak a megjelentek, majd Mester Lajos logopédus néhány gondolatébresztő szava után kiscsoportos beszélgetésekre került sor. Itt mindenki elmondhatta véleményét arról, hogyan képzeli el a fiatalok helyét a református egyházban. Fel- ötlöttek a szolgálatnak különböző lehetőségei: egymás hivogatása az alkalmakra, gyülekezeti énekkarok létrehozása, ifjúsági bibliakörök fenntartása, bekapcsolódás a gyermekek közötti misszióba, és még számtalan egyéb ötlet, javaslat hangzott el, melyeket sikerült közkinccsé tenni a „morzsaszede- getés”-kor. Az alkalom Újlaki Tibor szedresi lelkész áhítatával ért véget, melyet szinte néma csendben hallgatott végig a tíz gyülekezetből összesereglett konfirmanduscsapat. - kzs Karol Wojtyla: Elmélkedés a keresztútról- Részletek IV. XI. Anyja, Mária találkozik fiával a ke- resztúton. A Fiú keresztjét hordozza ő is. Fiának megaláztatása, nyilvános szégyene az ő megaláztatása és szégyene is. Ez az emberi dolgok rendje, így kell érezniük azoknak, is, akik körülötte vannak, és Jézus szenvedése eljut az ő szivébe is. Mert „a te lelkedet is tör járja át”. Az akkoriban - Jézus negyvennapos korában - kimondott szavak ebben a pillanatban valósulnak meg, olyannyira, mint még soha. Mária szivében ezzel a láthatatlan tőrrel megy Fia és a saját Kálváriája felé. A keresztény áhítat úgy látja őt tőrrel a szivében, ahogy a festők megfestették, vagy a szobrászok megmintázták a Fájdalmak Anyját. Mater dolorosa! „Ó Te, aki együtt szenvedtél Vele” - ismétlik a hívő emberek. Érzik, hogy igy kell kifejezniük szenvedésének titkát. Noha ez az ö saját szenvedése, mely átjárja anyai lényének egész bensejét, mégis az ő szenvedése része Fia szenvedésének is. „Együtt szenvedés.” Ez az „együtt szenvedés” valamiképpen hozzá tartozik Fia szenvedésének titkához. Vili. Felhívás a bűnbánatra, az igazi bűnbánatra, a rossz cselekedetek szívből fakadó megsiratására. Jézus Jeruzsálem leányaihoz szól, akik sírnak, amikor rátekintenek: „Ne engem sirassatok, hanem magatokat sirassátok és gyermekeiteket.” Nem lehet átsiklani a rossz felett, le kell ásni a gyökeréig, rá kell találni az indítékra, a tudat legbensöbb igazságaira. Ezt akarja mondani a keresztet hordozó Jézus, mert ő „tudta, mi lakik az emberben”, és mindig tudni fogja. Épp ezért csakis ő maradhat tanúja minden tettünknek és lelkiismeretünk tetteinkre vonatkozó minden ítéletének. Talán arra is rá akar döbbenteni, mit tegyünk, hogy határozottan, az igazsághoz híven és tárgyilagosan ítéljük meg önmagunkat - hiszen azt mondja: „Ne sírjatok." Ugyanakkor fel akar rázni, hogy soha el ne tántorodjunk az igazságtól. És ne feledjük: ő hordozza a keresztet. Hogy mindig igazságban éljek és járjak, könyörgöm Hozzád, Uram! „Kezemet és lábamat összekötözték... Megszámlálhatom minden csontomat.” „Megszámlálhatom” - mennyire próféti- kus szavak! Tudjuk, hogy ez a test - zálog: a kéz is, a láb is, meg a csontok. Az egész ember a végletekig ki van feszítve: a csontváz, az izmok, az idegrendszer, minden szerv, minden sejt - teljesen kifeszítve. „Én meg, ha fölemelnek a földről, mindenkit magamhoz vonzok.” E szava világosan kifejezik a keresztre feszítés valóságát. Megvan bennük az az iszonyú feszültség, amely átjárja kezét, lábát és minden csontját. Borzalmas feszültsége a testnek, melyetmintvalamitárgyat, rászegeztek a keresztre, a kereszt gerendáira, hogy aztán egy halálos görcsben kiadja lelkét. És a keresztrefeszítés valóságában benne van az egész világ, amit Jézus magához vonz. A kereszten függő testre rá- nehezedika világ egész terhe, hogyazt lefelé rántsa. Ebből a teherből ered a Megfeszített minden szenvedése. „Ti alulról valók vagytok, én meg felülről.” Ö pedig igy szól a kereszten: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit tesznek." XII. A keresztre szegezett Jézus, szörnyű helyzetében tehetetlenül Atyját szólítja. Minden szava nyilvánvalóan bizonyítéka annak, hogy ö és az Atya egy. „Én és az Atya egy vagyunk.” „Aki engem látott, az Atyát is látta." „Atyám mindig munkálkodik, ezért én is munkálkodom." Ez a fiú cselekedeteinek csúcspontja, a legfönségesebb, az Atyával egységben. Igen, ez a legmélyebb egység, még ha így kiált is föl: „Éli, Éli, lamma szabaktani? - Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?” Ezt a tényt fejezi ki az a kereszt függőleges gerendájára felfeszített test, kifeszített, szinte ölelésre tárt karjával a keresztgerendán. Aki ezt látja, csak egyre gondolhat: a Megfeszített, egész végső erejével magához öleli az embert és a világot. Átöleli őket. Íme az Ember! íme az Isten, „akiben élünk, mozgunk és vagyunk”. Benne: ebben a keresztgerendán kifeszített két karban. A Megváltás titka. BALÁSSY PÉTER fordítása Nagyböjt IV. vasárnapja „Úgy szerette Isten a világot...” (Jn 3,14-21) A mai evangéliumi szakaszban található ez a mondat: „Úgy szerette Isten a világot, hogy egy szülött Fiátadta oda, hogy mindaz, aki benne hisz el ne vesszen, hanem örökké éljen.” Ebben benne van az egész kinyilatkoztatás. Imádva kell leborulnunk, mikor ezt a kijelentést halljuk, mert ez lebbenti fel a leplet az isteni titkok mélységéről, hogy megsejtsük a megváltás titkának szédületes szándékait. Barth neves svájci evangélikus teológusra akkora hatással volt ez a jézusi kijelentés, hogy nem mert erről a szentírási részről prédikálni. És még jobban elámulunk, hogy ezt az egyetlen mondatot a mi Urunk Nikodémusnak, a félénk tanácsbeli embernek nyilatkozatatta ki éjjel. Aki nem volt Jézushoz megtért ember, hanem kereső és kutató lélek, akit majd a Golgota áldozata sodor véglegesen Jézushoz. És milyen megdöbbentő az is, hogy János evangéliumának következő fejezetében Jézus a bűnös szamáriai asszonynak nyilatkoztatja ki először felismerhetetlen módon, hogy őa Messiás (Jn 4,16)! Azért jó ezt hangsúlyoznunk, mert vannak ma vallási irányzatok, amelyek a Szentírás alaposabb ismeretével igazolva látják Isten részéről az ő büntelenségüket és ki- fogásolhatatlanságukat. Hangsúlyozzák, hogy ők az igazi egyház, mert ők bűntelenek, kifogástalanok, „tiszták” és hozzájuk kell igazodni az egyetemes egyháznak is. Jézus nem ezt akarja hangsúlyozni. Szent Pál írja: „hogy a kinyilatkoztatások önhitté ne tegyenek, tövist kaptam a lelkembe, a sátán angyalát, hogy... el ne bízzam magam” (2Kor 12,7). A rendkívüli adományok nem garantálják a kegyelem állapotát. PÁPAY JÓZSEF A Remete-kápolna Bárki elöveheti a szekszárdi helyi járatú autóbuszok menetrendjét és játszva kiderítheti, hogy a Kápolna térre naponta tucatnyi busz megy és fordul meg onnan. A Kápolna tér, ezt tudjuk jól, a szeptember 8-i szekszárdi búcsú színhelye. Olykor eléggé hangos színhelye. Maga a kápolna azonban már Mária Terézia uralkodása dereka táján, 1758-ban állt, sőt olyan események színhelye is volt, ami m&napság még az újdonságokhoz annyira-amennyire hozzáedzödött közvéleményt is meglepné. Ugyanis egykoron - például 1777-ben - a város és az egyház főhatóságai itt cserélték ki, olykor bizonyára eléggé ellentétes, véleményüket. Dr. Töttős Gábor helytörténeti kutatásainak jóvoltából például tudjuk, hogy azon esztendőben ez az eszmecsere 70 font húst (nagyjából harmada annyi kiló), meg nem nevezett mennyiségű baromfit, sót és bort igényelt. A kenyérért 1 egész forintot fizettek ki a tárgyalók - természetesen nem mai értékű forintban. A Remete-kápolna legnagyobb nevezetessége egyébként, építészeti szépsége mellett, hogy az egykori bécsi spanyol kórház oltárképe díszíti. O. I. A rács és a kápolna egyaránt szép foto: kpm
