Tolnai Népújság, 1991. március (2. évfolyam, 54-75. szám)
1991-03-26 / 71. szám
4 NÉPÚJSÁG A városházán hallottuk A városházán mindig történik valami. így annak, aki Tamási jelenével és jövőjével akar ismerkedni, érdemes bekukkantani oda. Legutóbb is megtettük, s arról értesültünk elöljáróban, hogy folyamatban van az üdülőterület gyógyidegenforgalmi hasznosítása, a pályázat kiírása, a feltételek meghatározásával együtt. Ezek között szerepel a gyógyvízre épülő gyógyászati és idegenforgalmi létesítmény, ami a tájba illő lehet csak, és kutat kell fúrni. Tamási és környéke 1991. március 26 Gyógyfürdő, bérleti díj, Már akadt jelentkező, aki vételi ajánlattal lépett fel, de az önkormányzatnál megvárják a pályázat lejártát. A parlament előtt fekvő törvény- tervezet szerint a közmüvek várhatóan önkormányzati tulajdonba kerülnek, ezzel párhuzamosan felmerül a gyógyfürdő önkormányzati kezelésbe vétele. Ezt mindenképpen gazdaságossági számításoknak kell megelőzniük, illetve vállalkozókat kell keresni - pályázatok révén. A polgármesteri hivatal számításokat végez és előterjesztést kiván az illetékes bizottságok által a képviselő-testület elé vinni a helyi adókkal kapcsolatban azért, hogy a testület minél több információ birtokában tudjon megalapozott döntést hozni. alapítvány Jelenleg folyamatban van a nem lakás céljára szolgáló önkormányzati tulajdonú ingatlanok, helyiségek bérleti dijának a felülvizsgálata. A bizottságoknak kell kialakítani egy olyan elképzelést, hogy mely szolgáltatásokat, tevékenységeket támogatja az önkormányzat azzal, hogy viszonylag alacsony bérleti díjat állapít meg, míg máshol a piaci viszonyokhoz igazítja azokat. Alapítványt akarnak létrehozni Rászoruló gyerekekért elnevezéssel, amihez az önkormányzat, a gazdálkodóegységek, a vállalkozók és magánszemélyek is csatlakozhatnak. Az alapítvány dokumentációját most készítik - erről a Népújságból értesülhetnek majd olvasóink -, április 19-én egy jótékonysági bállal indul az akció. Kecsegét elhagyva az egyre zöldebb, művelt területen sárga, bordó, úgynevezett dobozos teherautókat pillantunk meg, előttünk pedig kábelhúzó fiatalemberek tapossák a vetést. Nem tudjuk mire vélni a jelenetet, ezért megállunk. Idős bácsival találkozunk a fürgedi vasútállomás közelében, aki pontosítja földrajzi helyzetünket.- Itt jobbra volt valamikor a fürgedi 1-es tábla, balra meg a horhi 8-as. Ezek meg itt olajat keresnek - bök a fejével az idegenek felé. Elmegy, de érkeznek szellemesnek vélt megjegyzések kíséretében a mezőtiprók. Akad azonban közöttük néhány, aki készséges, s elmondja, a budapesti Geofizikai Olajkutató Vállalat dolgozói és olajat keresnek. Kijelölt pontokon 30 méter mély lyukakat fúrnak, aztán robbantás után geofonnal - mérőműszerrel - észlelik, hogy a rezgés hány másodperc alatt jut el a műszerhez. A rezgésből következtetnek arra, hogy valami - meleg víz, olaj, gáz - van a mélyben. Megtudjuk azt is, március 4-én kezdtek a térségben és legkésőbb június 30-ig lesznek Olajkeresők ott, utána pedig Dombóvár környékére mennek. Őket a mélyfúrók követik majd a fürgedi 1-es és a horhi 8-as táblán, akik lefúrnak 5-6 ezer méterre és akkor dől el, hogy olajat, gázt, meleg vizet rejt a föld gyomra, de az is előfordulhat, hogy nem találnak semmit.- Állítólag Nagykónyi térségében biztató a helyzet - mondja az egyik sárga, bordó gépkocsi vezetője -, ha ott találnak valamit, akkor ezt a környéket összefúrják. Bár igy lenne - sóhajtunk -, hiszen akkor e hátrányos helyzetű térség sorsa jobbra fordulhatna. Jelezzetek geofonok! Előkészület a robbantáshoz A fél falut támogatni kéne Az ember jártában-keltében elvetődik a végekre, s ha ott meg is ragadja a táj szépsége, az emberek munkája, tenni akarása, azért csak rájön arra, hogy megyénknek nagyon sok hátrányos helyzetű települése van. Ezek közé tartozik Magyarkeszi is, amelytől „odafönn” elvárják a csodákat, ám „idelenn” józan paraszti ésszel a valóságot látják. Tudják azt - mi is a jegyzőtől, dr. Marosi Andreától -, ha Nagyszokoly- ban félreteszik a telefont, akkor Magyarkeszi el van vágva a világtól. Ilyenkor csak füstjellel, postagalambbal és más ősi módon lehet életjelt adni. Márpedig a kesziek élni és fejlődni akarnak, s ha a föntről ígért segítség késik is - gondoljunk csak az önkormányzatok működését segítő jogszabályokra és egyéb dolgokra -, azért, ha apránként is, de lépnek. Bővítik az általános iskola konyháját egy teljesen új résszel, így az 100 személyt - az óvoda, a két iskola, az öregek napközi otthonának lakóit - ellátja majd finom ételekkel. Úgy tervezik, szeptemberben már üzemel és bíznak abban, hogy ezért mindent megtesz a házi brigád, a La- kisz és a társadalmi munkások is. Döntött a képviselő-testület arról is, hogy helyi adó nem lesz. Elöregedett a lakosság, az ingázókat leépítették, a fél falut támogatni kéne. Szeretnék felújítani a vágóhidat, ehhez azonban jelentős összeg kellene, és meg akarják oldani, hogy a tejcsarnokban - szociális alapon - tejet mérjenek. Tárgyaltak a környező települések - Ozora, Felsőnyék, Nagyszo- koly - vezetőivel, hogy a közös gondok - telefon, rendőrség - érdekében egységesen lépjenek fel, mert úgy érzik, az ígéretek ellenére nem törődnek velük... Illetékes Hölgyek, Urak! Jó lenne a magyarkesziekre odafigyelni! De nemcsak ők vannak ám a megyében... Az oldal készítői, Ékes László újságíró és Kispál Mária fotóriporter köszönetét mondanak mindazoknak, akik figyelmükkel megtisztelték őket, és továbbra is várják észrevételeiket, ötleteiket, javaslataikat, leveleiket - a beküldött anyagok fokozatos feldolgozása miatt Ne feledjék, minden kedden Tamási és környéke a Népújságban! Jegyző nélkül Felsőnyéken Éppen önkormányzati testületi ülésre gyülekeznek Felsőnyéken, amikor Teszler bácsi szíves kalauzolásával betoppanunk a községházára. A bemutatkozás után nyomban azt mondjuk - tréfásan - Cseke István polgármesternek, hogy a jegyzőt keressük.- Mi is - feleli -, mert sajnos nincs jegyzőnk. Február 28-a volta pályázat határideje, de érdeklődő nem akadt.- És régebben?- Az első, az őszi pályázatnál 3 jelentkező volt. Az egyiknél kétezer forinton múlott, no meg azon, hogy a képviselő-testület nem volt egységes állásponton, a másik egy alföldi jelentkező pedig horribilis ösz- szeget kért. A harmadik az ülés előtt egy nappal visszavonta a pályázatát. így most egyelőre azttesz- szük, hogy továbbra is kiírjuk a jegyzői munkakört.- Árulja el, kérem, mennyit költöttek el eddig álláshirdetésre!- Harmincezer forintot és ez az első döntés eredménye. Ezután csak a Belügyi Közlönyben hirdetünk, mivel az ingyenes.- Ez tény, de azt szűkebb réteg olvassa... Most akkor hogyan tovább jegyző nélkül?- A pénzügyi előadó látja el megbízottként a feladatokat de besegítek én is, így kihasználom a ’73-tól megszerzett államigazgatási gyakorlatomat.- Miben döntenek a nemsokára kezdődő testületi ülésen?- A térítési dijak 50 százalékát átvállaljuk a szülőktől, a helyi adót nem vetjük ki az idén, mivel tavalyról van út-közmű hozzájárulás, ezenkívül együttműködési megállapodások jóváhagyásáról is szó lesz. Ezek között az szerepel, hogy a fogorvos átjön Kesziről rendelni, a tamási Családi Iroda szolgáltatásait igénybe vesszük, és nem maradhat ki a sóstói tábor ügye sem. Szó lesz még a község határában lévő 3 ingatlan belterülethez csatolásáról is.- Mire elég a pénzük?- Nem rosszabb az anyagi helyzet, mint tavaly. A költségvetésről áprilisban tárgyalunk, de annyit már most is elmondhatok, 20 millió körül alakul, s ebből 2,5 millió jut fejlesztésre: útépítésre, a művelődési ház fűtésének korszerűsítésére.- Remélhetőleg a jegyző is felveszi a betervezett bérét... Véleményem szerint A Nyugattól messze vagyunk... Kérlek szépen, én úgy látom, a rohanó életritmus kihat a vendéglátásra, nincs idő kulturált helyen, egészséges táplálkozásra, kulturált italfogyasztásra. A színvonalas vendéglátás a nagyobb városokban, kistelepüléseken nem jellemző, az emberek azért mennek be, hogy gyorsan, olcsón fogyasszanak valamit. Olcsón? Ez relatív. Mert mi az olcsó? Kinek milyen a pénztárcája. Amikor arra kell gondolni, hogy ki kell fizetni a tejet, a kenyeret, ... a törlesztést, akkor nemigen marad pénze az embernek a vendéglátóegységre. Ugyanis a fizetésemelés nincs arányban az áremeléssel. Mondok egy példát. A Balatoni sört 1986- ban III. osztályú áron 12.30-ért árusították, ma 30 forint lenne, de az Áfész vezetésével egyetértésben, 25-ért áruljuk. Elhiszed, sokan még azt sem tudják megfizetni? A fogyasztó keresi a palackozott italok boltját, mert nem mindegy neki, hogy ugyanannyi pénzért 3 vagy 4 üveg italt kap. Étel? Ahol nincs idegenforgalmi nevezetesség, ott csak átszaladnak, vagy esetleg beugranak egy kávéra. Csak ismétlem magam: rohanó világban, pénztelenségben élünk. Kistelepülésen hiába akarok ételkülönlegességet, nem fogy. Tudok rendezni nívós műsort, de vagy nem érnek rá, vagy nincs pénz. Te, 5-10 éve bejött hozzánk egy társaság és mindenki megitta a 6 üveg sörét. Ez ma úgy van, 1 üveggel iszik és a csapat fele jön csak be! Nem látok a vendéglátásban 1-2 éven belül gyökeres változást. Egyelőre az elszaporodott kisboltokban - senkit nem akarok megsérteni -, szakképzetlen eladók vannak, az emberek jövedelme nem nő, s ami van, az is megoszlik. A gazdasági élet fellendülésével valami lesz, de mi a Nyugattól nagyon messze vagyunk. Beleértem ide a Balatont is, ahol néhány helyen olyan árak vannak, hogy még a nyugatiak sem tudják megfizetni. Az emberek keresik az olcsót de nem mindig ott találják meg, ahol gondolják. Magyarországon sok vendéglátós célja az idegenforgalom megfejése és ez nem vet jó fényt a vendéglátóiparra. Kiút? Van-e kiút? Van. A nyugati töke beáramlása. Bár mesz- sze vagyunk a nyugati szinttől, de ha azt akarjuk, hogy előrelépjünk, akkor mindenkinek lépnie kell... (Elmondta Dravecz Károly Iregszemcsén). Amíg megpihennek a lovak A nagyszokolyi iskola előtt állunk éppen, amikor feltűnik az úton két szép ló, egy trágyával megrakott kocsival a nyomukban. Amint közel ér, megállítjuk, bemutatkozunk. Megtudtuk, Csernák István nyugdíjashoz van szerencsénk, s amíg a lovak megpihennek, olyan emberrel beszélhetünk, akinek szenvedélye az állattartás.- Mindig volt lovam: Szokolyban egyébként 30-40- et tartanak jelenleg -, most is van - mondja, miközben szemével végigsimítja a két szép állatot. - Négy tehén, négy nagy bika és húsz disznó van odahaza az istállóban és az ólban - magyarázza. - Képzelje el, mennyi munkát ad a napi etetés! Egy hete volt gyűlés, akkor mondták, ne hordjunk ennyi tejet... Nézzék, én 28 év 10 hónapot dolgoztam, elég jó a nyugdijam, nem vagyok rászorulva erre a plusz jövedelemre, de megszoktam az állatokkal való foglalkozást...- Mi újság a faluban? - érdeklődünk.- Mit mondjak? Küszködünk. Panaszra nincs ok, meg reménységre se... Mindenki vár valamire, de az Isten tudja mire - sóhajt. - Ez a falu jómódú, gazdag község volt mindig, de most megálltunk... Beállítottunk egy csomó tehenet, az árat lerontották, ha kivágjuk, kapunk tízezret... Azért nem keseredünk el, dolgozunk - summáz, aztán csak annyit szól: - Na, én csak így mondom: isten velük! - s megindítja a fogatot.- Isten áldja meg! - válaszoljuk, s hálásan nézünk a kocsi után. Útközben... Emberek - települések - tervek Mit beszél a bádogember? A címben feltett kérdésre, ami a községben három helyen elhelyezett hangosbemondóra vonatkozik, Balogh Árpádné szakályi polgármester először röviden válaszol:- Minden olyat beszél - habár a háromból kettő jelenleg nem jó, de Gábor József baráti szívességből megjavítja majd -, ami a lakosság érdeke. Hogy mi ez, arra a későbbiekben fény derül. Készül a kábeltévé-hálózat - egyesek próbálták megosztani miatta az embereket -, s a legfontosabb, hogy a nehéz örökség ellenére sikerült hitelfelvétel nélkül kihúzniuk az évet. Arról is szólhat(na) a bádogember, hogy nagy gondjaik vannak az embereknek, mivel nem tudják eladni az állatokat. Jelentős sertésállománnyal rendelkeznek és 53 forintért könyörögve(l) tudják csak egyiket-másikat értékesíteni. Aztán itt van a tej. Az önkormányzatnak nincs pénze, hogy megvegye, a tejipar pedig 85 százalékig átveszi a tejet, 15 százalék a fenntartás. Javasolták ezért a gazdák, hogy ez utóbbit sajt, vaj formájában termelői áron visszavásárolják. Várják a választ március 4-én kelt levelükre. Gondot okoz az „állatkivágási dolog”, hiszen a felvetődő kérdésekre nem kapnak választ. A polgármester járt az üzemen kívüli, egyre romló állagú tejüzemben is, aztán arra a következtetésre jutott, hogy azt működésbe hozni csak nyugati tőkével lehetne. Egyébként a földművelődésügyi tárcától is annyit várnak, mint amit Kölesden kaptak: nincs konkrét ígéret. Szakályban egyébként mindenre van elképzelés, csak mindenhez az kell, ami Monte- cuccoli szerint a háborúhoz: pénz, pénz, pénz. Ebben pedig nem dúskálnak, mivel a helyi adókat nem bírja a lakosság. Azért reménykednek. Az orvosi rendelőbe - fizikoterápiához gépet vettek, a tájházat vállalkozónak kívánják kiadni, a fafaragótáborhoz szeretnék, ha ősz szeadná a lakosság a fát gondolkodnak az óvoda építésén - a régi 3 évig még fenntartható - és ehhez próbálnak megyei segítséget kérni. Szakályban nincs gyógyszertár: Regölybe 70 forint a busz + a gyógyszerár - ez kicsit sok. A kézi gyógyszertár nem old meg sokat hiszen nemcsak az embereket az állatokat is kell gyógyítani. Az önkormányzat azt is szeretné elérni, hogy a hőgyészi gyermekorvos hetente egyszer Szakályban is rendeljen, a Volánnal pedig olyan szolgáltatásról tárgyalnak, hogy az autó végigmegy az utcákon és úgy lehet a PB-gázpalackokat kicserélni. Egyelőre ennyit mond(hat) el a bádogember azért, hogy a valóságról szóljon az emberek közérzetének javítása érdekében. A többi az az összefogáson is múlik...
