Tolnai Népújság, 1991. március (2. évfolyam, 54-75. szám)

1991-03-15 / 63. szám

1991. március 15. üéPÚJSAG 9 MUE/v\LEK JELLEGŰ ÉPtLET , ÉPÜLT l??8t-79«EN ' HORAEKLEKTWVS f, .STÍLUSBAN j; I f ¥y I _L A megyeszékhelyen, Garay Já­nos szobrának tőszomszédságá­ban, eléggé viharvert, de mégis stabil műemlék jellegű épületben működik az 1. Sz. Általános Iskola. Sok más tanintézettel együtt ez is már régen kiérdemelte a „jó hírű” jelzőt. Ének-zeneszakos oktatásá­nak színvonalát szépszámú kórus- versenyen elért kitűnő szereplése bizonyítja, sőt ez az országhatáro­kon túl, a testvérváros Bietigheim- Bissingemben és Schwäbisch Gmündben szintén ismert. Czakó Sándorné kórusvezető Decsen ha­sonló színvonalú munkával meg­kezdett életműve a jelek szerint itt tetőzik. Idáig kevesebbet irtunk a képző- művészeti nevelésről, ami Jakab Géza rajztanár buzgalmához és nem mindennapi szervezőképes­ségéhez kapcsolódik. Japántól Afrikáig a legkülönbözőbb államok kultuszkormányzattal teremtett ösz- szeköttetést, akiknek segítségével már régóta cserélődnek az iskolai Folyosó Galéria szépre nevelő kiál­lításai. Egyik felvételünk éppp a jelenlegiből, a „Századunk techni­kája és a forma szépsége" címűből igyekszik ízelítőt nyújtani. Mindezt elöljáróban, lévén csak a múlt és a jelen utalásszerűén rö­vid összefoglalója. A jövőre vonat­kozó elképzelések ennél sokkal érdekesebbeknek tűnnek. Alapítványi iskola? Egy városnak - szerencsére - nemcsak gazdasági, társadalmi, éppenséggel társasági, vagy bur­jánzó politikai élete van, hanem művelődési is. Nem annyira a köz- művelődésre gondolva, mint inkább a szép iránti igényre, a tele­pülés egészével való törődésre és arra, hogy ez legalább annyira ma­gától értetődően éljen a városla­kókban, mint amilyen természet­szerűen veszik igénybe, mondjuk, a helyi közlekedést. Évekkel ezelőtt 5 úttörőcsapat hozta létre az alapít­ványt. Az akkori Beruházási Válla­lat, a Budapest Bank itteni fiókja, maga a város és az iskola életében legközelebbről érdekelt szülők tá­mogatták és valami ilyesféle is munkált bennük. Az akkori alapít­ványi tőke 38 ezer forintos volt, a jelenlegi negyedmilliós. Az, hogy közben nagyon hasznos tervek születtek a Garay tér régóta esedé­kes rendezésére, vagy létrehoztak egy pompás szekszárdi képeslap­sorozatot, most nem ide tartozik. Az alapítvány tavaly fél tucat, az idén hét gyereket támogatott 1500-1500 forintos egyszeri ösz­töndíjjal. A pedagógusok jutalma­zására azonban - minden ellenté­tes híreszteléssel szemben - egy vasat se költött, mint ahogyan 60 gyerek és 5 tanár külföldi utazását is a szülők, illetve ki-ki öngama fi­nanszírozta saját zsebből. Időközben azonban született egy okosnak látszó elképzelés, mely szerint miért ne működtethet­né az egész iskolát maga a Garay Alapítvány? Annál is inkább, mert a hazai pedagógiatörténelem egész sor kitűnően bevált alapítványi is­koláról tud. Azt pedig semmi nem látszik indokolni, hogy amit már kipróbáltak és jól bevált a múltban, az miért ne funkcionálhatna ugyanígy a jövőben? És miért ne éppen Szekszárdon...? Városban gondolkodva Biczó Ernő iskolaigazgatóval és Vágó Lászlóval a szülői munkakö­zösség elnökével beszélgettünk a közelmúltban erről a témáról. Mon­dandóik lényege nagyjából az alábbiakban összegezhető:- Ha a művészetre nevelés az egész város érdeke, úgy az iskola zárt beiskolázási körzetét meg kel­lene szüntetni, hadd jöhessen ide minden ilyen hajlandóságú gye­rek. Természetesen nem azzal a céllal, hogy itt majd eljövendő mű­vészpalántákat nevelünk belőlük, hanem mert remélhetőleg kere­kebbé, kiegyensúlyozottabbá le­hetne sikeríteni az életüket. Ahhoz, hogy a B/-s osztályok­ban rendszeressé tehessék a rajz­képzést, meg kellene szüntetni a jelenleg szinte valószerűtlen zsú­foltságot. A Garay téri épületben reggel 8-tól este 8-ig minden terem foglalt. Ha a kisegítő és az esti isko­láktól elszakadhatnának, ez meg­oldható lenne...- Sok pénzért?- A városban 5-10 ezer forintos jövőbeli tandíjakról keringenek el­képesztő álhírek. Ez mesebeszéd. Ha azonban az önkormányzat az alapítványnak utalná az iskola fenntartására szánt összeget, amaz is ki tudná terjeszteni műkö­dési körét és a jelenleginél sokkal bővebben megszervezhetné a szponzorálást...- Mit éreznek meg a pedagógiai szempontokból az oktatók és mit értenek meg a szülők?- Előbbiek, akik egyébként 65- en vannak, sokat, hiszen a jó peda­Részlet a Folyosó Galériából gógus minden tanórán önmagát is tanítja. Nálunk már korábban se volt divat az iskola és a szülői ház ellentétpárja, vagy akár csak pár­huzamba állítása se. Ennek az is­kolának két tulajdonosa van, a pedagógus és a szülő, amit egyéb­ként egy 5-5 tagú párhuzamos bi­zottság léte is bizonyít. Már régóta zajlanak az évfolyamonkénti szülői értekezletek, melyeken mindent igyekszünk megvilágítani és ame­lyeken bárki, bármit kérdezhet. Más iskolák szakemberei részéről is van érdeklődés, sőt legelsősor­ban óvodákból. Úgy lenne ugyanis iskolánk kerek egész, ha óvoda is tartozna hozzá, amit szintén kér­tünk az önkormányzattól... Az önkormányzat? A városi fenntartók részéről ér- delődésben nincs hiány. Az önkor­mányzat már január második felé­ben a helyszínen tájékozódott az it­FÉNYKÉPEZTE: KISPÁL MÁRIA teni elképzelésekről, ami minden­hogyan elismerésre méltó. Február 6-án az iskola részéről jól felépített, áttekinthető beadványban rögzí­tették a jelenlegi helyzetet, a gon­dokat és mindazt, amit ezek elhárí­tása érdekében tettek. Ugyanígy elképzeléseiket és azt, hogy mit kérnek az önkormányzattól és cse­rébe mit adhatnak - természete­sen nem az önkormányzatnak, hanem amiért az is dolgozik - Szekszárd városának. Döntés március derekára vár­ható. Március 22-én délután 3 órakor szabad fórum lesz a Garay téri 1. Sz. Általános Iskolában. Itt bárki, nemcsak szülő, hanem a város ér­dekét a szívén viselő, akármit kér­dezhet és természetesen fenntar­tásait, ellenvéleményét is kifejtheti. A folytatás tehát érdekesnek ígérkezik... ORDAS IVÁN Országszerte tartanak a zárszá­madások, s bizony az új útraindulás előtti erők számbavétele, a bizonyta­lan jövőkép, sok száz téeszünk feje fölött húzza, ha nem is a vészharan­got, de a figyelmeztető jelzökonga- tást Vajon merre indul útjára a bony­hádi Pannónia téesz, melyet egy esztendeig mélységes csend, nagy hallgatás vett körül? Most, amikor először indulhatnak betűszedő út­jukra a nyomdagépek róluk szóló híradással, nem kis megelégedéssel vesszük tudomásul, hogy ezek a ha­sábok a Tolnai Népújságban láthat­nak napvilágot. Ilyentájt kicsit mintha a múlttal is elszámolnánk, nem csak a múlt évi terméssel, hiszen a zárszámadó ün­nepen a széksorokban ott ültek az alapító elődök is. Azok, akik hittel és maguktól mentek a téeszbe, meg azok is, akiket a kényszer vitt keser­gő napok elébe. Egyben ők is meg­egyeztek: boldogulni akartak. A rendszer szülte bűnök, a változások kényszerítette derékhajtások és a cseperedő gyerekek hozta boldog­ság megfejthetetlen szövedéke kö­zött hajthatatlan paraszti büszke­séggel erősödtek. A közösben. Az elnök, dr. Solymosi József most is, mint mindig - nyugodt, kiegyensú­lyozott és megfontolt. Átélt és átérté­kelt ö maga is rövid egy esztendő alatt sok mindent. Mi van most a téesszel? Merre tart, milyen irányt vett? Hosszú évek óta ismerjük egymást. A gazdaság, a politikai irányváltás annyi, s olyan kérdések halmazát teszi fel már ön­magában is, hogy szinte kérdeznem sem kell.- A szokásosnál több szó esett a jövőnkről - kezdi az elnök -, s bár­mennyire meglepő is, most, amikora magyar mezőgazdaság válsága so­ha nem látott mélypontra zuhant, amikor az évszázad aszálya pusztí­tott hazánkban - a Pannónia téesz történetének egyik legsikeresebb évét hagyta maga mögött. Kiemelke­dő eredményt produkált a búza, ár­pa, tritikálé, napraforgó, szarvas­marhatenyésztés, halászat... Persze azért itt is akadt, ami nem úgy ment, mint várták, mert azt is mondja az elnök, elmaradt a kukori­ca a várttól, a borsó sem úgy jött be, mint gondolták, s a juhászat sem a régi. A stabilitást viszont jól jelzi az, hogy a következő évekre tartalékol­va is, több mint 40 millió forint nyere­séget értek el. A tagság? Köszöni jól van. Nem is nagyon panaszkodik - azzal együtt sem, hogy bizonytalan­ság azért rajtuk is érezhető. A közös­ből származó egyéni jövedelmük 270 ezer forint. Nem is olyan rossz ez egy téesz esetében. Ez átlag. Még­sem az emeli ilyen magasra ezt az át­lagot, mint sok helyütt, hogy a veze­tők prémiuma a csillagos eget veri... A Pannóniában nincs prémium. Az elnök jövedelme jó kétszerese egy kiváló traktorosénak. De legyen akár a példa ez esetben tehenész - a szorzó akkor is kétszeres. Nem húsz­szoros! Most, amikor százával kénysze­rülnek letérdelni a téeszek, most jut­nak lépéselőnyhöz a bonyhádiak? Mi ez? Szerencse? Vagy az a sokat emlegetett két évtizedes szerkezetá­talakító munka, a holnapról való gondoskodás, ami náluk bejött? Be­jött. Nem kell közgazdásznak lenni, mégis kitűnik, ragyogó évet zárt a téesz. Ilyen simán ment minden? Ilyen rózsaszínű a mai gazdasági csődtömeg közepette egy zuhata­gos mezőgazdasági hajóút kormá­nyánál vezényelni? István-major, 1948.- Mi mindannyian tudomásul vet­tük a rendszerváltás tényét. Tudo­másul vettük, hogy a mezőgazda­ságban is vége szakadt egy történel­mi időszaknak. Annak az időszak­nak, mely 1948-ban kezdődött Ist- ván-majorban és elindította a kolhoz típusú szövetkezeti mozgalmat. Na, itt álljunk meg, mert azért ez egy-két szót érdemel. Az elnök bólint és röviden érvel.- A parasztember istenigazából ezt sohasem értette meg. Ezt soha­sem fogadta el a szíve mélyén! De tu­domásul vette! Mert tudomásul kel­lett vennie... A következő generáció pedig már egyszerűen csak bele­született ebbe a rendszerbe, nem érezte múltbéli keserűségeit, meglé­vő gondjai nem őt nyomasztották, így ennek megfelelően alakította ki saját és családja életformáját. Ezt pedig egyik napról a másikra nem lehetett megváltoztatni. A változtatás szükségességét nem vitatja senki. A mezőgazdasági üzemek átalakítása elkerülhetetlen! Az egyéni gazdálko­A sikerhozók egyike: a halászat... dás feltételeinek hiánya miatt elemi erővel fogalmazódik meg az együtt- maradás. Együtt maradni, közösen gazdálkodni... azt hiszem ez nem csupán a mi jól menő téeszünk igénye. Hát igen. Most, amikor vissza a föl­det a jelszó, amikor korosztályunk javarészt azt sem tudja már mi az a sarjú, hogyan kell csávázni, s közel sem mer menni a szilajodó bikához... amikor az igényen kívül szinte sem­mink sincs. Maradni. Tán jó megol­dásnak tűnik, de a hogyanját közö­sen kell kialkudni. Solymosi József egyetért, s szerinte személyes tulaj­donon alapuló vállalkozásokat kell létrehozni. Várjunk, csak... erről mintha éppen a parlament mező- gazdasági bizottságában fejtegette volna ki évekkel ezelőtt a vélemé­nyét... A hang terjedési sebessége..., de hagyjuk, fizikából közepes ha vol­tam.- Személyi tulajdonon alapuló lesza jövő, lehetnek valódi szövetke­zetek vagy más tagsági formák is e tekintetben. Jó, de az átalakuláshoz ma nin­csenek meg a törvényes feltételek. Hiányzik a kárpótlási törvény, nincs földtörvény, késik a szövetkezeti tör­vény... Mit tegyünk egy közös bólin- táson kívül?! Messze a feudális viszonyoktól S ha már itt tartunk, hallgassuk csak e tárgykörben az elnököt.- Azt várja mindenki a kárpótlási törvénytől, hogy öntsön tiszta vizet a pohárba. Adjon jóvátételt minden kárt szenvedettnek. Ha tud. Nemtől, kortól, nemzetiségtől és felekezettől függetlenül! Ennek a lehetőségei­ben én erősen kételkedem. Ha erre a törvény nem képes, akkor a Fi­desznek van igaza. Nem lehet ekko­ra terhet, egy polgárháborús állapo­tot annak a generációnak a nyakába zúdítani, amelynek a törvénytelen­séghez semmi köze. Ráadásul en­nek a középkorú generációnak a vállán nyugszik az ország terhe, ők hivatottak a társadalmat kiemelni a jelenlegi állapotból. Húha, eztán így igaz is, de mi is va­gyon a földdel?- A föld? Nekünk az a vélemé­nyünk itt a téeszben, hogy ezt csak a többi tulajdonrendezéssel együtt le­het kezelni. Vissza kell adni azoknak a földet, akik igazolni tudják jogosult­ságukat, és vállalják annak művelé­sét. A megművelést szeretném ki­hangsúlyozni, mert távolról irányított, cselédsorba hajtott emberekre, mű­veletlen földekre, feudális viszo­nyokra, gyanítom, nincs szükség. A Pannónia tudomásul fogja venni, ha csökken a területe. Megemeljük a kalapunkat azok előtt, akik többet tudnak kihozni belőle, mint mi. A terméshozamok végesek, a nagyüzemi módszer előnyei ismer­tek, de az egyéni boldogulás kisgaz­daságokban is elképzelhető... Ma az elnök is óva int minden vállalkozót a rendezetlen viszonyok miatti kilátásta­lan jövőtől, de reméli ez az állapot át­meneti. Igaza van. Csak az átmeneti idő intervalluma... az legyen véges.- A jelenlegi tulajdonosok törvé­nyesen ma is kivihetnék földjüket a közösből, de eddig egy talpalatnyi igény sem merült fel. Pedig a város melletti területekből ajánlottunk fel. Német és svéd urak Szeretni valakiket nem kötelesség, de még egy ellenfél esetében is el szokták ismemi a felkészültséget, a si­kert A Pannóniát nem kötelező szeret­ni, de elismertségéből lassan már el­venni sem lehet Megint előre gondol­tak, léptek. Pedig jól állnak.- Az elmúlt év végén a szövetkezet és Falk W. Veindorff német illetve Nils Lind bland svéd urak egy kft-t alapítot­tak 50-50 százalék tulajdoni rész­aránnyal. Ezt a kft-t mi csupán átme­neti állapotnak tekintjük. Később, a szükséges törvények megléte után, a Pannónia Termelőszövetkezet átala­kulása során - melyre várhatóan ez év vége felé sor is kerül - szeretnénk ha újaink találkoznának a kft-ével. Tehát van egy „Pannónia Kft", mely a térségben biztosan le akarja tenni a névjegyét Első lépésként egy Shell kutat építenek.- A 6-os főút mellett Gondoljunk csak bele, Dunaföldvár és Pécs között fekszik, ha autópálya halad majd er­re... Sok egyéb elképzelésünk is van, s mindezekről a közeljövőben a két úr­ral együtt kívánunk sajtótájékoztatón beszámolni. ím az üzleti korrektség, ami kötelez Azt suttogják, Bonyhádon akár egy második „Gunaras” körvonalait is el­képzelik már a bátrabbak, és vadá­szati központ mi több, szálloda is épül. A táj csodás, a befektető megvan, a résztulajdonos előrelátónak tűnik, mi­közben sok a térségben a munkanél­küli.- Nagyon elszomorítónak tartom - mondja dr. Solymosi József. Igaz, té­eszünk egyetlen tagját sem fenyegeti ez a veszély, sőt erőnkhöz mérten igyekszünk segíteni is ezen. Munka­helyteremtő vállalkozás. Kulcsszó. Ezt a célt szolgálja a kft alapítása is. Majo- son a jelenleg üresen álló állatte­nyésztő telepünk hasznosításáról is tárgyalunk egy olasz céggel. Ha a kül­földi üzlet nem jön össze, akkor ezen a kiváló adottságokkal ellátott telepien vállalkozói központot alakítunk ki. Erre ma könnyű támogatókat és pénzt sze­rezni. Csak nem hagy nyugodni a gon­dolat, az elnök nemrégen még a par­lament felé masírozott. De most in­kább arról beszél, hogy be kellene fejezni végre a kisgazda-nagyüzem vitát, mely soha nem látott módon megosztja a vidéket, a parasztságot. Pedig a végső célt tekintve nincs sok különbség közte. Több mint egy évig néma volt az elnök. Most szóra bí­rom, ha addig élek is... Forszírozom - gondolom, de elsőre válaszol.- Hát igen... három napig rosszul esett, hogy nem választottak meg, mert igen komolyan vettem a képvi­selőséget. A szolgálatot szívemhez közelinek éreztem, s engem idelán­colt az itt élők tisztelete, szeretete. A múlt ellen szavaztak, s akkor és ott, én a múltat képviseltem. Három nap után belevetettem magam a munká­ba, boldogan és teljes erővel állhat­tam a téesz tagsága mellé, a legne­hezebb gazdasági időszakban. S ha az embernek a munkájában meg­adatik a sikerélmény, akkor a jövő felé fordul, nem a múltján kesereg. Még egy... csak egy kérdés motoz itt bennem, s ha sértőnek senki nem venné, a legjobb az lenne. Hajlandó lenne-e még egyszer a parlamenti széksorok közé ülni...- Ennek a kérdésnek ma nincs aktualitása. Talán igaza van. A teészről? Arról jobbára mindent megbeszéltünk. Szabó Sándor Merre tart a Pannónia? A mezőgazdaságban is vége egy történelmi időszaknak A kft. átmeneti állapot Átalakul egy iskola...?- Alapítványi tervek a szekszárdi Garay téren ­Ami nem jött be... eeeeeeee... fotó: ritzel zoltán

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom